Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-19 / 171. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1988. július 19. A PRAVDA A SZTRÁJKOKRÓL „A munkabeszüntetésekkel saját magunkat lopjuk meg” — Nincs szükségünk a sztrájkokra, hiszen a munkabeszüntetésekkel saját magunkat lopjuk meg. A problémákat demokratikus eszközökkel kell megoldani, demokratikus úton védelmezve a dolgozók érdekeit — írja hétfői számában a Pravda, terjedelmes elemzést közölve a Szovjetunióban jelentkező sztrájkok okairól és következményeiről. A lap több olyan, a tömegközlekedésben — Cserepovciban, Volgográd- ban, s a közelmúltban Kisinyovban — történt sztrájkot hoz fel példaként, amelynek gazdasági és szociális okait még a munkabeszüntetések előtt meg lehetett és meg kellett volna szüntetni. Néhány éve a sztrájk szó ismeretlen fogalom volt szótárunkban — írja a Pravda, utalva a pangás, a deformált szocializmus éveire.-.A három évvel ezelőtt megindult Változások kapcsán hangsúlyozza, hogy azok visszafordíthatatlanságát csakis a dolgozók maguk szavatolhatják, a nyíltság és a demokrácia eszközeivel letörve az átalakítást fékező mechanizmust. A dolgozók a gazdasági önelszámolás bevezetésével, a vállalati vezetők választásával, az új vállalati törvénnyel megbízható eszközökhöz jutottak a társadalmi igazságosság megőrzéséért vívott küzdelemben. Egyelőre azonban ezek az eszközök még nem mindig megfelelő hatásVasárnap a kairói Tora börtönből megszökött az egyiptomi hadsereg három volt tisztje, akik Szadat egykori elnök meggyilkolásában való részességért életfogytiglani börtönbüntetésüket töltötték. A három szökevény, a Dzsihad (Szent Háború) elnevezésű iszlám fundamentalista szervezet tagjai, egy vas- rúddal leütötték cellájuk őrét, majd a társa segítségére siető másik börtönőrt megsebesítették és elvették géppisztolyát. Az épületben a zsákmányolt fegyver segítségével törtek utat maguknak, majd rövid tűzharc után a börtön kapuján át elmenekültek. fokúak, néhol egyszerűen működés- képtelenek. Az ország gazdasági problémáit elemezve a Pravda rámutat: a hiánygazdaság nem válhat az egyik pillanatról a másikra harmonikus, teljes értékű gazdasággá. Nyilvánvaló, hogy az átalakításhoz nem a bőség, hanem a pangás miatt fogtunk hozzá. Viszont amikor sztrájk miatt állnak a gépek, nem dolgoznak az emberek, ez nem egyszerűen csak pangás, hanem már bénulás. A görcsöt viszont nem lehet bénulással gyógyítani, a megoldáshoz — legyen szó a mind élesebben felvetődő környezetvédelmi, vagy nemzetiségek közötti problémákról, amelyek szintén nem napjainkban jelentkeztek először — nem csoportos hisztériára, hanem kollektív önuralomra, bátorságra, s természetesen munkára van szükség. . A szovjet lap a Karabah-hegyvidéki munkabeszüntetésekkel összefüggésben rámutat, hogy Örményországban a július 4—15. közötti sztrájkok következtében 71 millió rubel értékű termelés esett ki. — Ez hatalmas csapás az ország gazdaságára, hiszen ezek a milliók részegységek és alkatrészek hiányát jelentik tucatnyi más vállalatnál, ahol a kárt már százmilliókban kell mérni — írja a Pravda. A pangás esztendőiben amúgy is sokat áldoztunk a semmittevésre, a „cigaA szökés után Zaki Badr belügyminiszter rendkívüli intézkedéseket léptetett életbe. Leváltotta a Tora börtön vezetőjét, riadókészültséget rendelt el a rendfenntartó erők számára és nagy összegű pénzjutalmat tűzött ki azoknak, akik a szökevények elfogásához hozzásegítik a hatóságokat. A három tisztet 1982-ben tizennégy társukkal együtt életfogytiglani börtön- büntetésre ítélte az egyiptomi legfelsőbb bíróság, a Szadat elnök ellen 1981. október 6-án elkövetett gyilkos merényletben való összeesküvésért. Öt további iszlám .szélsőségest a bíróság halálra ítélt, s az ítéletet végrehajtották rajtuk. rettaszünetekre”, a kollektív ivászatok- ra, az igazolatlan mulasztásokra. S mindezt az ország fizette meg, amiah- hoz vezetett, hogy kiürültek az üzletek polcai, hosszú évekre elhúzódtak a lakásátadások, kevesebb kórház, iskola, óvoda épült — írja a Pravda, s hozzáfűzi: egyes helyeken a „sztrájkkövetelések” között béremelés is szerepel. De miből, milyen eszközökből lehet ezt megtenni? Természetesen, bármennyi papírpénzt lehetne nyomatni, de milyen fedezetük lehetne a munkán kívül? A demokratikus megoldások keresésére azért van szükség, mert néha a hangoskodók kis csoportja azokat is tétlenségre készteti, akiknek eszük ágában sem volt otthagyni a munkát. S bármilyen furcsa is, az ilyen esetekben néha nem is hallani a kommunisták hangját, sőt, egyesek maguk is a „kórusba” kapcsolódnak bele. Talán ők is úgy vélik, hogy minden más lehetőséget kimerítettek már érdekeik védelmében? — teszi fel a kérdést a Pravda. A szovjet lap végül Leninnek azt a meggyőződését idézi, hogy a tudatos munkások nem hagyják magukat megtéveszteni „forradalmi” frázisokkal. A sztrájkok manapság néha elveszik a józan ítélőképességet, ingerük az idegeket. Ez olyan zsákutca, amely nem vezet eredményhez — hangsúlyozza a Pravda. EGON BAHR A VSZ INDÍTVÁNYÁRÓL: Véget vethetnek a szembenállásnak Egon Bahr, á nyugatnémet szociáldemokraták leszerelési szakértője felszólította a NATO-t, hogy saját leszerelési javaslatokkal válaszoljon a VSZ tárgyalási indítványára. Az SPD elnökségi tagja bonni sajtóértekezletén úgy nyilatkozott, hogy az Atlanti Szövetségnek csúcstalálkozót kellene tartania a téma megvitatására. Legfőbb ideje, hogy a NATO is előterjessze saját koncepcióját a hagyományos leszerelés kérdésében — mondta Bahr. A politikus szerint a Varsói Szerződés legújabb leszerelési javaslatai véget vethetnek Európában a katonai szembenállásnak. — A keleti katonai tömb olyan politikai ajánlatot tett, amelynek révén új irányt vehet Európa háború utáni történelme — vélekedett a veterán szociáldemokrata politikus. Bahr szerint a Varsói Szerződés javaslatai átfogó alapot nyújtanak a tárgyalásokhoz. Ami a hagyományos, illetve a rövid hatótávolságú nukleáris fegyverek leszerelésére irányuló tárgyalások szétválasztását illeti, Bahr realistának és elfogadásra érdemesnek tartja a Varsói Szerződés ilyen értelmű indítványát. HOLNAP ATLANTÁBAN Elnökjelöltválasztás A „konvenciónak” nevezett rendezvény az amerikai pártok elnökjelöltválasztó nagygyűlése. Immár több mint másfél évszázada minden negyedik évben lázba hozzák ezek egész Amerikát. Külsőségeikben leginkább show- műsorra emlékeztetnek, de a tétet és tárgyat tekintve mégis rendkívül komoly, sajátosan amerikai intézmények; elválaszthatatlan részei az elnökválasztásnak. A kialakult választási gyakorlatnak megfelelően a demokrata és a republikánus párt elnökjelöltségéért versenybe szálló jelöltek először az úgynevezett előválasztásokon (primary) és a helyi pártgyűléseken (caucus) mérik össze erejüket, felfogásukat, javaslataikat. Ezek alapján az év közepére kiderül, hogy a pártok helyi vezetői kit, kiket támogatnak leginkább. A hagyományoknak megfelelően a két nagy párt országos értekezletét (konvencióját) aztán júliusban vagy augusztusban tartják meg azzal a céllal, hogy döntsenek a jelöltek és a programjavaslatok között. A republikánus párt küldöttei idén augusztus 15-étől New Orleansban ülnek össze. A demokrata párt értekezlete most hétfőn kezdődött Atlantában. Négy napon át tart a nagy show, amelynek napirendje egyébként többé- kevésbé hasonló mindkét párt esetében. Az ötven szövetségi államot, a szigeteket, Puerto Ricót, a fővárost és a külföldön élő amerikaiakat képviselő küldöttek meghallgatják a párt politikai programját (platformját) ismertető beszédet, amelyről, illetve részleteiről azután szavaznak. Szerda lesz a nagy nap: ekkor választják meg többségi szavazással az elnökjelöltet. Az utóbbi két évtizedben a szavazás nem hozott kiélezett versenyt, elsőre eldőlt, ki indulhat az elnöki posztért. A szavazás rendje egyébként aprólékosan kidolgozott. A demokratáknál volt már rá példa, hogy csak a sokadik fordulóban dőlt el: 1924-ben a 103. szavazásnál kapta meg a szükséges többséget John Davis, aki azután alulmaradt a republikánus Calvin Coolidge-dzsal szemben. Sok vita és egyezkedés tárgya rendszerint az is, hogy a végül többséget szerző elnökjelölt kit vegyen maga mellé alelnökjelöltnek. Ez most sem sima ügy a demokratáknál. Különböző szempontok kaphatnak hangsúlyt: hasonló legyen-e a „páros” profilja, vagy éppen ellentétes; ha az elnökjelölt északi, gyakran választ déli politikust maga mellé, a liberális pedig konzervatívot. A két párt értekezlete után csap aztán igazán magasra a választási láz, s a csúcs november nyolcadika: ekkor választják meg az Egyesült Államok 4L elnökét. Madarász György MÍG—29-es brit repülőszalonon Először mutatják be a MÍG—29-es típusú szovjet harci gépet nemzetközi repülőszalonon. Mint az Izvesztyija című lap beszámol róla, a jelenleg legkorszerűbbnek számító szovjet vadászgép — az AN—124-es teherszállító társaságában — ott lesz a szeptember 4-én .. őrit Fernboroughban nyíló hagyományos nemzetközi repülőgép-bemutatón. A szovjet lap emlékeztet arra, hogy hosszú éveken keresztül a Szovjetunió kizárólag polgári repülőgépekkel jelentkezett a repülőszalonokon, noha egyáltalában nem volt titok, hogy a szovjet harci gépek nemcsak a VSZ tagállamai hadseregeiben vannak rendszeresítve, hanem egyes harmadik világbeli országokban is. A MÍG cég főkonstruktőre, R. Beljakov nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a MÍG—29-est már szállítják külföldi megrendelőknek, a szakemberek azonban még nem tudtak behatóbban megismerkedni a repülőgéppel. A vadászgépet úgy mutatják be majd, mint az amerikai F—15, F—16 és F—18 típusú harci gépek kifejlesztésére adott szovjet választ. M. Valjdenberg, a MÍG gép vezető szakértője azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a MÍG- -29-es versenyképes lesz a korszerű légitechnika piacán. SZADAT HÁROM MERÉNYLŐJE Megszöktek a börtönből ÍRORSZÁGI JEGYZETEK A Smaragdsziget II. Ebbe az érdekes világba elég lehangoló időben érkeztünk, szürkén, színtelenül mosódtak a ködbe a Larne melletti, magas, sziklás tengerpart fal- letörései. Larna „többemeletes" városka, kisebb-nagyobb dombokra épült s a hegyekre is „felkúszik”. Nem sokat időztünk itt, nem akartunk túl későn érkezni Belfastba. Észak-írország fővárosa 430 ezer lakosával az ír sziget második legnagyobb városa. Nem túl jellegzetes, elég fiatal, az ipari forradalom „terméke". Alighogy beértünk a gyártelepek zónájából a tényleges városba, rögtön volt „emlékeztető”, hogy hol is vagyunk: rendőrök csoportjai nyüzsögtek úton-útfélen; pedig a városban most éppen béke és csend honolt. Csakhát itt szükséges az állandó készültség, mert bármelyik pillanatban kirobbanhat valami. A városközpont le van zárva, csak néhány nagyobb úton lehet ellenőrzés után a rácskapun átjutni, de a gépkocsit ott kell hagyni. Nem volt nagy sorban állás a kapu előtt, amikor odaértünk, mindössze egy busz és néhány autó parkírozott az út szélén, közvetlenül a kapu előtt. Egy rendőrnő és két férfi rendőr állt ott adóvevővel és természetesen állig felfegyverezve. A hölgy jött oda, rendkívül kedves, barátságos volt, mosolyogva kérte az útleveleket, természetesen alig érthető angolsággal. A kedves, barátságos szavak itt. és általában minden írre a szó igazi értelmében értendők, s azért sem használtam jó kifejezést, amikor az írek vendégszeretetéről beszéltem, mert ez nem vendégszeretet, nem udvariassági póz, amit az utazó megszokott a turizmusból élő országokban, vagy a már túlontúl jó szándékú, vendég számára terhes segíteni akarás, ami a törököknél vagy egyes arab helyeken tapasztalható. Itt egyszerűen szeretik egymást az emberek, s bármilyen távolról is érkeztél a szigetükre, ha itt vagy, közéjük tartozol. A tüzetes vizsgálat után adóvevőn leadta az adatainkat — valószínűleg mindazt, ami az útlevélben állt, mert igen sokáig beszélt. A belváros kongott. Furcsa, amikor a megszokott nagyvárosi kép tárul az ember elé, autók nélkül. Bár az emberforgatag is hiányzott, de azért voltak szép számmal az utcán, csak épp sétálgató, nézelődő embereket nem nagyon lehetett látni: mozi előtt ácsorgó csoportok vagy siető, láthatóan határozott céllal közlekedő nők és férfiak jelentették az utca népét. És mindenütt rendőrök csoportjai. Az egyik kereszteződésben felfordulás „hangjai” hallatszottak, s az ütemes zene egyre erősödött, s a sorban álló rendőrszakaszok mozgása is megélénkült. A házak ablakain elkezdték lehúzni a redőnyöket. Azt hittük: készül valami, s már ki is néztünk egy kapubejárót, ahová behúzódhatunk, ha szükséges. Végül is nem volt rá szükség: régies ruhába öltözött gyerekek ünnepi felvonulása zajlott le előttünk, persze szoros rendőri kíséret mellett, mert sose lehet tudni, milyen alkalmat használnak ki azok, akik miatt egy másodpercre sincs béke az ír sziget északi részén, s akik miatt ilyen békés esetben is jobbnak látja a lakó, ha lehúzza ablakain a redőnyt. Három szín az, amely megmarad leginkább az emberben Belfast emlékeképp: a vörösesbarna, a fekete és a szürke. Az első a nagy számban lévő téglaépületeké, a másik az állandóan készültségben lévő rendőröké, a harmadik pedig az egyetlen járműfajtáé, amely előfordul a belváros utcáin: a páncélozott Land Rover rohamkocsiké. Mielőtt átléptünk volna az ír Köztársaságba, még egy (ír mércével mérve) nagyobb városban jártunk, az igen szép fekvésű, dimbes-dombos, kanyargó utcákkal teli Newry-ban, ahol már az első élmény igen „megkapó” volt: a helységnévtábla mögött, mint cégérek sorakoztak a páncélozott rohamkocsik. Alkonyodott, amikor a határhoz közeledtünk, vadregényes tájon, ahol táblák "sora jelezte: „Ellenőrzött zóna”. Itt 10 kilométeren át tilos megállni, vagy a sebességet csökkenteni. Aztán egy helyen lassítani kellett, három egyenruhás nézte lámpával a rendszámokat, de nem kellett megállni. Haladtunk tovább. De hol a határ? Néhány perc múlva egy kisebb út keresztezte az utat: itt szokatlan, apró fehér táblák jelezték az irányokat. A haladási irányunkat jelző táblácskán a 4 km-re jelzett Dundalk ír neve is ott állt: Dún Dealgan. A térképen is azonosítottuk a helyet: nem kétséges, az ír Köztársaságban járunk. Azért ez meglepő. Még Hollandia és Belgium között is van egy tábla, hogy „Üdvözöljük Hollandiában”, és itt a két nem túl jó viszonyban lévő ország között semmi jelzés. Másnap reggel indultunk tovább, s rögtön éreztük, hogy máshol vagyunk. Az út mellett, valamint a dombokon és a hegyoldalakban, igen szép fehér villák, gyönyörű gondozott kertekkel, amelyekben a növényeknek igen széles skálája megtalálható. Itt-ott a magas sövényből emberalakot nyírtak ki, de sok más szokatlan kertművelői ötlettel is találkozhatunk. A birtokok határai elég jól látszanak. Itt szinte minden egyes talpalatnyi terület magánkézen van. Ha össze kellene foglalni, ez az egyik kép, ami Írországra jellemző. A másik a zöld legelők fekete-fehér szarvasmarhákkal, a harmadik a komor hegyek. Sehol, a legeldugodttabb vidéken sem találkoztunk egyetlen rozzant, gondozatlan tanyával, még a szemmel láthatóan régi tanyák is takarosak. S persze mindegyikhez ott van, vagy mellette, vagy hozzáépítve (ez utóbbi inkább a modern házaknál) az elmaradhatatlan garázs. A gépkocsi Írországban létszükséglet, főképp a tanyán lakóknak, akik pedig jelentős hányadát képezik az ország valamivel több, mint 3 milliós lakosságának. Pedig a benzin sem olcsó, literje átszámítva 45 forint, a legdrágább Európában. Érdekes, hogy az istenhátamögötti utak mentén is igen sűrűn állnak a benzinkutak és a legtöbb egész éjszaka üzemel. Igazi nagyváros csak kettő van: a főváros Dublin (a teljes agglomeráció lakossága 1 millió), és Corcaigh (Cork) 142 ezer lakossal. Sok a kisváros, a falu és a farm. ír mércével persze nagyvárosnak számít a nagyon kedves Dundalk 21 ezer lakosával, de még városszámba megy a katonaénekből ismert, 4700 lakosú Tip- perary (Tiobráid Árann), valamint a 3200 lakosú Westport (Catháir na Mart) is. Ha már itt tartunk, meg kell jegyezni, hogy mint ahogy láthatóan általában a nagyobb helységek nevének van egy angolosított változata, amelyet olykor praktikusabb használni, mert egyszerűbb, könnyebben megjegyezhető. Valószínűleg ezek a szempontok vezérelték a több száz évig itttartózkodó angol megszállókat is a városok nevének angolosításakor. Mindenesetre változó, mikor melyiket használják, ezért érdemes olykor mindkettőt kiírni, mint ahogy a legtöbb helységnévtáblán található. Bár például Carrickmacrossban a táblán a díszes címer fölött csak annyi áll: Fáilte go Carraigh Mhacháire Róis (Légy üdvözölve Carriskmacrossban!) Ez a város híres még ír viszonyok között is tarka főutcájáról. A legkülönbözőbb színű házak állnak itt egymás mellett, s ír szokással magára a falra van pingálva az üzlettulajdonos neve, vagy még valami reklámszöveg is. Dimbes-dombos vidéken, kanyargós keskeny út vezet, természetesen sűrű zöldben Inniskeen felé. Jellemző az írekre, hogy miután az út mellett elfogyasztottuk gázrezsón melegített kon- zerveinket, s ellenőriztük a nyomást a kerekekben, szinte minden második elhaladó ember megállt, hogy mi a probléma, segíthet-e? Még szóhoz sem tudtam jutni, máris felajánlották, hogy elvezetnek bennünket a legközelebbi benzinkútig, mert ott szerelő is van. Inniskeenben egy folkmúzeumot említ az egyébként nagyon jó, rendkívül részletes, angol nyelvű útikönyv, de itt valahogy melléfogott. Egy kelta temető maradványa van itt, amellyel azonban sok helyütt találkozhatunk Írországban. Tóth Zoltán (Folytatjuk ) Straub F. Brúnó Párizsba utazott Straub F. Brúnó akadémikus, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn Párizsba utazott a Tudományos Szövetségek Nemzetközi Tanácsa Felvételi Állandó Bizottságának ülésére, amelynek elnöki tisztét ő tölti be. Megkezdte munkáját a Minisztertanács Tanácsadó (Folytatás az 1. oldalról) — Testületünkben sokféle, sokszínű, különböző szakismeretekkel rendelkező emberek dolgoznak. Ugyanakkor tagjainkat álláspontjuk kialakításában állami szerv határozatai nem kötik, felelősséggel tudományos meggyőződésüknek tartoznak. Az állásfoglalásokban természetesen soha nem tekinthetünk el a mai magyar valóságtól, de figyelembe kell vennünk a jövő realitásait is. Ebből adódóan a testületi vélemények lényegesen eltérhetnek a hivatalos állami vagy pártállásfoglalásoktól, ha arról kell véleményt formálni, hogy az adott vagy várható helyzetben milyen döntés szolgálná leginkább közép- vagy hosszú távon az ország érdekeit. Természetesen az eltérő véleményeket is nyíltan képviselni kell. Elvont futurológiával nem foglalkozik a testület, hanem olyan kérdésekre összpontosít, amelyek közvetve vagy közvetlenül a soron lévő kormányzati döntéseket, magatartást befolyásolhatják — beleértve e döntések hosszú távú vagy mellékhatásait is. — A testületben dolgozó szakértők mennyiben tudnak „semlegesek” maradni, esetleg felülemelkedni saját szakmai érdekeiken? — Abszolút pártatlanság természetesen nem létezik, de a tudományos megközelítés — különösen a multidisz- ciplinaritás korában —, mindig komplexebb, mint az ágazati, időrendszerben pedig hosszabb távú, mint az állami. Hiszen valakit vagy politikai, illetve szakmai meggyőződése, ismeretei, fel- készültsége vagy munkahelyi hovatartozása befolyásol álláspontja kialakításában. A testületnek az a módszere, hogy az adott témát elsősorban az ahhoz legjobban értő tag terjessze elő vagy véleményezze. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a többiek ezt a nézetet magukra véve kötelezőnek tartják. Ha nem alakul ki teljesem egységes álláspont, a testület többségi alapon alakítja ki véleményét, és minden esetben jelzi a nézetkülönbségeket. Ilyenkor még nehezebb a dolga a véleményünket kérőnek, a döntéshozónak. A miniszterelnöknek egyébként az az álláspontja: a felelősség nem azé, aki tanácsot ad, hanem azé, aki ezt elfogadja vagy elutasítja. — Szerencsére egyre több a döntéselőkészítésekben részt vevők, véleményezők száma napjainkban. Milyen együttműködésre törekszenek velük? Mit tehetnek a párhuzamosságok elkerüléséért? — Számos tanácsadó döntéselőkészítő testület is működik. A felesleges párhuzamosságok, ismétlések elkerülése, a már elkészült anyagok hasznosítása érdekében szoros kapcsolatot létesítettünk a tervkészítőkkel, így a Tervgazdasági Bizottsággal, az Országos Tervhivatallal, a Reformkészítő Leértékelik (Folytatás az I. oldalról) A Pénzügyminisztérium tájékoztatása szerint a külföldre utazás pénzügyi feltételeiről és a magáncélú utazási valutaellátásról szóló 84/1987. (XII. 27.) PM számú rendelet 17. paragrafusa alapján a konvertibilis elszámolású országokba történő utazáshoz 1988. július 19-étől igénybe vehető turistaellátmány és közlekedési költségkeret ösz- szege — a forintnak a konvertibilis valutákkal szembeni 6 százalékos leértékelése miatt - megváltozik. 1. A turistaellátmány összege három naptári évi időszakra 20 200 forint. 2. A 14. életévüket be nem töltött kiutazók részére naptári évenként egy alkalommal 3000 forint összegű konvertibilis elszámolású fizetőeszköz vásárolható. 3. A közlekedési költségkeret összege három naptári évi időszakra 13 800 forint, amelynek terhére gépjármű- üzemanyag-költségre 6400 forint ösz- szegű konvertibilis elszámolású fizető- eszköz vásárolható. Testületé Állami Bizottság titkárságával, a Magyar Gazdasági Kamarával, a Magyar Tudományos Akadémiával. Kialakulóban van együttműködésünk az MSZMP Központi Bizottsága reformokat előkészítő bizottságaival, a Hazafias Népfronttal és a kormányzati szinten reformfolyamattal tevékenykedő szervezetekkel. — Milyen konkrét témákkal foglalkoztak eddig? — Megvitattuk a magyar népgazdaság kibontakozásának lehetséges útjait, módszereit első megközelítésben. Javaslatot tettünk az idegenforgalomból származó jövedelmek növelésének lehetőségeiről. Értékeltük a népgazdaság 1988. évi helyzetét és kilátásait, tennivalóit az 1989-es esztendőre. Javaslatokat állítottunk össze a miniszterelnök néhány külföldi tárgyalásához. Elemeztük Európa várható helyzetét 1992 — az egységes Közös Piac létrejötte — után, és Magyarország ezzel összefüggő érdekeit, tennivalóit. — Milyen kérdésekkel foglalkoznak majd az elkövetkezőkben? — Legközelebbi ülésünkön, július 25-én a reform új szakaszával foglalkozunk. Munkatervünkbe vettük, hogy foglalkozunk a kormányzati információs rendszerrel, figyelembe véve a kormány és a párt között kialakuló új viszonyt az irányításban. Értékeljük a kormányzati munka kapcsolódását a nem miniszteriális szervezetekhez, a társadalmi szervektől a különböző, jelentős politikai szervezeteken át a vállalatokig és a kommunikációs szervezetekig. Javaslatokat készítünk majd a kormány, illetve a tervgazdasági bizottság munkatervéhez, illetve azokat áttekintjük és bírálatot adunk róluk. Tervezzük, hogy foglalkozunk az új külgazdasági stratégia kérdéseivel, a magyar gazdaság felzárkózásának lehetőségeivel. Értékeljük az energiatermeléssel és -elosztással összefüggő problémákat is. Áttekintjük az oktatási rendszert gazdasági-társadalmi szempontból. Elemezzük a kereskedelmi bankok szerepét az innovációban és a külkereskedelemben, s összehasonlítások alapján értékeljük a kis országok struktúra váltási módszereit. — Milyen nyilvánosságot szánnak munkájuknak? — A testület elsősorban hasznosan kíván tevékenykedni. Nem törekszik mindennapi nyilvánosságra, annál is inkább, mert állásfoglalásaink nagy része döntés-előkészítés jellegű. Esetleg zavart okozna, ha a megszületett döntés nem állna összhangban az általunk előterjesztettekkel. Ugyanakkor — mint ez a jelenlegi nyilatkozat ezt mutatja — ha kérdeznek, válaszolunk. Megígérjük, ha olyan nagy horderejű mondanivalónk lesz, magunk is gondoskodunk a közvélemény tájékoztatásáról. forintot 4. A turistaellátmány igénybevételére nem jogosultak 1988-ban és 1989- ben évenként egy alkalommal 3000 forint összegű konvertibilis elszámolású fizetőeszközt vásárolhatnak. 5. A Jugoszlávián keresztül Bulgáriába kiutazók részére — amennyiben a kiutazáshoz szükséges minimális 3000 forintnak megfelelő bolgár levát vásárolnak — utazásonként, turistaellátmányuk terhelése nélkül 600 forint ösz- szegű jugoszláv dinár szolgáltatható ki. 6. A magyar—jugoszláv kishatárfor- galomban érvényes határátlépési engedély alapján kiutazók — utazásonként, turistaellátmányuk terhelése nélkül — 300 forint összegű jugoszláv dinárt vásárolhatnak. A leértékeléssel arányosan változnak a valutalapokon lévő maradványösszegek is. Nem változik ugyanakkor az, hogy a magánútlevéllel vagy szolgálati útlevéllel külföldre utazó magyar állampolgár az országhatár átlépéséhez 3000 forint összegű, hivatalos eredetű külföldi fizetőeszközzel köteles rendelkezni. (MTI)
