Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-15 / 168. szám
1988. július 15. • PETŐFI NÉPE • 5 • A hét végén szeretnék vízre tenni, egyelőre a Tiszán. Homoki hajók S okan kérdezik hitetlenkedve a szép formájú, modern hajók láttán: Kecskeméten készülnek, hiszen nincs is a közelben folyóvíz? Már három éve gyártanak műanyag hajót Huszka József műhelyében, Kecskeméten, ifjú Dabasi Pál tervei szerint. Elsőként a 4,2 méter hosszú, Fantom típusú sporthaj ó készült el, ma már hatféle méretben építenek motoros csónakot. De az igazi sláger a legnagyobb, a hét és fél méter hosszú. Ennek most készül a prototípusa két kajüttel, konyhával, teljes kényelemmel, a folyókon éppen úgy használható, mint a tengeren. Bélés külföldön élénk az érdeklődés a szép kivitelű, a világpiacon fölte- hetőleg olcsónak számító hajó iránt. Legnagyobb gondjuk, és ez gátolja a nagyobb volumenű gyártást (évente tucatnyi készül a különböző típusokból), hogy nem tudnak megfelelő motorhoz csak a tőkéspiacon hozzájutni. Éppen ezért az idén megkezdték a sugárhajtóműves motor kifejlesztését, amit az év végén már szeretnének a vízen is kipróbálni. p ^ • Aprólékos kézi munkával készül az üvegszállal erősített hajótest. • Már a Volvo-motort szerelik a közönséges halandó számára szinte elérhetetlen tengeri hajóba. (Balra) • Ez a Fantom Bajára kerül. PROSPERÁLÓ VEGYESVALLALAT Toliból aranyat Az utóbbi időben sok szó esik az új, előkészítés alatt álló társasági törvényről. A megalkotandó jogszabály célja, hogy elősegítse a tőkemozgást a vállalatok között, hozzájáruljon a külföldi tőke és a lakossági pénzmegtakarítások bevonásához a gazdasági élet vérkeringésébe. Kevesen tudják, hogy sikeresen működik egy vegyesvállalat a Dél-Alföldön, amely részben külföldi tőkével kezdte meg. tevékenységét. Ez a vegyesvállalat a Hungarofeder Tollfeldolgozó Kft. A kft., amely 1984-ben kezdte meg a termelést, az elmúlt néhány év alatt hatalmas fejlődést ért el. A nettó árbevétel 1984-ben 252 millió, 1987-ben 874 millió forint volt, ez évi terve pedig már I milliárd 100 millió forint. Termékei többségét tőkés országokba exportálja. Az export értéke 1984-ben 4 millió 780 ezer, 1987-ben 14 millió 670 ezer dollár volt, ez évi terve pedig 18 millió 780 ezer dollár tőkés export! Áz üzemben 1984-ben 26-an dolgoztak, jelenlegi létszámuk mintegy 160 fő, tehát mindössze másfélszázan állítanak elő több mint 1 milliárd forint értékű terméket, és közel 20 millió dollár az exportjuk. 1984-ben nyereségük 10 millió forint, tavaly pedig már 52 millió forint volt. A kft. létszámarányos nyeresége egyedülálló. Vagyona 95 millió forint, tehát vagyonarányos nyeresége mintegy hatvan százalékos, a törzstőkéhez viszonyított nyeresége pedig meghaladja a 100 százalékot. Az emberben óhatatlanul felmerül: hogyan sikerült ezt a szédületes fejlődést elérni, amit — terveikből ítélve folytatni akarnak és tudnak is. Minden bizonnyal szerepet játszik ebben, hogy olyan árukat — feldolgozott tolltermé- keket, paplant, párnát — állítanak elő és exportálnak, amelynek kivételesen jó piaca van a fejlett tőkés országokban. Az általuk exportált pehelypaplan ára Japánban például meghaladja az 1500 dollárt! A felszabadulás előtt és utána is egy ideig, Magyarországon elismert exporttermék volt a baromfitoll, akkor azonban jórészt feldolgozatlan állapotban szállítottuk ezt a terméket külföldre. — A Hungarotex közreműködésével kapcsolatba kerültünk az osztrák Viktor Bauerrel, egy tollfeldolgozó üzem tulajdonosával — mondja Gellert Ákos ügyvezető igazgató. — A Hungarofeder Kft.-t 1983 októberében a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat, a Makói Lenin Tsz és az osztrák Viktor Bauer Bettfedernfabrik alapította meg. Az osztrák fél adta a gépeket és a termelési eljárást, a know-how-t. A vegyesvállalat induló tőkéje 36 millió forintot tett ki. Á kft.-be 1985-ben belépett a Debreceni Baromfifeldolgozó Vállalat is, így a tőkeállomány 45 millió 800 ezer forintra növekedett. Az osztrák fél részesedése 33,4 százalék, a többi a magyar partnereké. . A cégnél az átlagéletkor 31,5 év, az ügyvezető igazgató elmondja, hogy olyan csapatot sikerült összetoborozni, amelynek életeleme, vágya és szenvedélye a kreatív, az újító munka, a vállalkozás. Nem egyetlen szakmához kötődő, hanem sokoldalúan képzett, fiatal szakemberek dolgoznak itt, akik meg akarják mutatni, hogy mit tudnak, és a vegyesvállalat ehhez ideális lehetőséget nyújt. — A munkaszervezetet a technológiai követelményeknek megfelelően alakítottuk ki mondja Gellért Ákos — nálunk nincs egyetlen felesleges, „vattaember” sem. Három üzemrészünk van egy-egy vezetővel, továbbá művezetők, akik pontosan ismerik részlegük, a hozzájuk beosztott munkások feladatait, s teljes felelősséggel tartoznak az ott folyó munkáért. Azt tartjuk, amiről a tv legutóbbi Fórumán is szó esett, hogy a termelési folyamatban nincs demokrácia, csak utasítások végrehajtása. Minden új dolgozót háromhónapos próbaidőre vesznek fel, és akinek a munkájával elégedetlenek, azokat el- bocsájtják. Irányító és adminisztratív munkakörbe pályázattal vesznek fel jelentkezőket. Legutóbb egy anyagkönyvelői állásra 22-en, titkárnőnek pedig 14-en jelentkeztek. Ennek alapján nem lehet csodálkozni azon, hogy az egy főre eső átlagjövedelem eléri a 170 ezer forintot, ami havonta több, mint 13 ezer forintot jelent. Ez év elején a bruttósított béreket 20 százalékkal emelték. Gellért Ákostól azt is megtudtam, hogy dolgozóik közül senkinek nincs másodállása vagy mellékfoglalkozása, gmk sem működik. Sokszor van szükség túlórára és majdnem minden szombaton, vasárnap is dolgoznak, de az azért járó pénzt már a következő kedden megkapják a dolgozók. Kíváncsi voltam, hogy maguk a munkások hogyan nyilatkoznak munkájukról, keresetükről, az üzemen belüli viszonyokról. Csillag Józsefné 17 évig a HODIKÖT makói üzemében dolgozott. Három évvel ezelőtt kérte felvételét a céghez. Szakvégzettsége szerint kötszövőipari konfekciós munkát végez. A HÓDIKÖT-ben is elég jól keresett, hat-hétezer forintot vitt haza, itt keresete eléri tisztán a 13-14 ezer forintot. — Többet kell itt dolgozni, mint a másik üzemben? — kérdem tőle. — Nem többet, hanem jobban, lelki- ismeretesebben, nagyobb gondossággal mint másutt — mondja. — Vigyáznunk kell arra, hogy a paplan ne legyen súlyhiányos, de súlytöbblete se legyen, esztétikus terméket állítsunk elő. Á jó minőség minden dolgozó érdeke, mert ettől függ a keresetünk. Kocsis Judit 1984-ben végezte el a szakmunkásképzőt, azóta itt dolgozik a varrodában. Egytűs gépen „stégeli” a paplanhuzatot. Szereti és érti a munkát, teljesítménye 130 százalék felett van, így fiatal kora ellenére bére tisztán meghaladja a hétezer forintot. Ebbe nem számítja bele a szombati, vasárnapi munkáért járó bért, ami egy-egy alkalommal két napra eléri a kétezer forintot. Szabó Tibor művezető a munkások vélejnényét így foglalja össze: — Mindnyájunknak az az érdeke, hogy folyamatosan legyen munkánk, a munkaidőt valóban munkával töltsük el, és ennek megfelelően jól keressünk. A munka .szervezettségére nem lehet panaszunk, és jól is keresünk. Az én bruttó keresetem havonta eléri a 23-24 ezer forintot. „ T. M. PÉNZ ÉS HITEL Ha sok — miért kevés? A hivatalos — a gazdaságirányítás különböző posztjain hangoztatott — vélemény szerint a magyar gazdaságban a szükségletet meghaladó pénzbőség van, ezért továbbra is a hitelek szűkítésére van szükség. Az érem másik oldala, hogy az ismétlődő hitelmegszorítás nemcsak egyes vállalatok, hanem gyakran egész ágazatok pénzügyi helyzetét, fiztőképes- ségét rendíti meg. Ha sok a pénz és a hitel, miért tapasztalható szembetűnő — s korántsem a gazdálkodás kontójára írható — fennakadás a hitelezésben? Végül is kiknek van igazuk? írásunk azokra az összefüggésekre hívja fel a figyelmet, amelyek a gazdaság egészének pénzellátását, likviditását befolyásolják. Érdekes módon fent és lent egyaránt a bőségét és szűkítést a hitelhez kapcsolják, pedig a pénzkiáramlásnak nem ez az egyetlen csatornája. Csak elvétve esik szó arról, hogy a költségvetés bevételeinek egyre növekvő hányadát a folyó termelés támogatására fordítja. Az elmúlt évben például az anyagi termelés ágazatai több mint 110 milliárd forint támogatásban részesedtek, s a fogyasztói árkiegészítéssel együtt 181,5 milliárd forint áramlott a költségvetésből a termelő-értékesítő vállalatokhoz. A költségvetés azonban nemcsak a folyó termelést támogatja, finanszírozza, a felhalmozási kiadások viseléséből is részt vállal. Gondolhatnánk, hogy csak a központi beruházások kiadásait fedezi. Korántsem: milliárdokkal járul hozzá a vállalati, sőt a magánerős lakásépítésekhez is. Bőkezű költségvetés Mindez együtt jóval több mint 200 milliárd, s akár támogatás — adó-visszatérítés, árkiegészítés — címén folyósítják — mindenképpen vásárlóerő, amelyet azonnal felhasználnak, elköltenek, amelyet az adott gazdasági esztendőben már nem lehet visszakapni, mjnt például a folyamatosan igénybe vehető rövid lejáratú hitelt. A bőkezű költségvetés azonban nemcsak támogat, finanszíroz; újabban maga is támogatásra szorul. A költségvetés hiánya az utóbbi években megnőtt: 1986-ban mintegy 45, 1987-ben 35 milliárd forintra, s a hiányt a jegybanknak, amely nemcsak a bankok, egyúttal a kormány bankja, meg kellett finanszíroznia. De nemcsak a hiányt, hanem az egyéb, rendkívüli kiadásúkat is, például a kétszintű bankrendszer kialakításakor az új bankokat alaptőkével kellett ellátni. 20,5 mil- liárdba került néhány vállalat — LKM, OKÚ, MÁT, Tungsram, Hajdúsági Cukorgyár, GANZ-Mávag — adósságainak átvállalása és a hitelező bankoknak való visszafizetése. (Mellesleg az úgynevezett válságágazatok 1986—87-ben a szokásos mértéken felül összesen 50 milliárd forint támogatásban, adósságleírásban részesedtek, s a „főkönyvben” valahogyan ezt is rendezni kellett.) Mindez meghatározó része annak a pénzügyi környezetnek, amelyben a bankok működnek, hiteleket bocsátanak a gazdálkodó szervezetek rendelkezésére. Nyilvánvaló, hogy a költségvetés és a vállalatok pénzgazdálkodása szorosan összefügg egymással: ha Jaz egyik szektor túlköltelezik, a másiknál szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat, mégpedig annak érdekében, hogy népgazdasági szinten ne következzék be túlköltekezés, ami nemcsak a belső egyensúlyi helyzetet rontja, hanem az ország eladósodását is növeli. Mutogató bankok Kétségtelen, hogy volt realitásmagja a bankok egymásra mutogatásának. Ezek azonban részigazságok, amelyek elvonják a figyelmet az alapvető ok- okbzati kapcsolatról, arról, hogy az úgynevezett monetáris szabályozás csak a hitel-pénzkibocsátásra tud hatni, a monetáris restrikció valóban képes a hitelkiáramlást szűkíteni, hitelt visszaszívni, de a költségvetésen keresztüli- a.vgá?,dássgbit,juttatott vásárlóerőtnem tudja be-, folyásolni. Az idei évben a pénz- és hitel- politika a stabilizációs program megalapozását kívánja elősegíteni. Népgazdasági szinten a teljes pénzmennyiség alig-alig ' — mindössze 3—4 százalékkal — növelhető, ám ezen belül a kereskedelmi bankok hitelezési „kapacitását” befolyásoló refinanszírozási hitel aránya csökken. S itt kapcsolódunk vissza a már említett részigazsághoz, a hitelnyújtás szelektivitásához. A kétszintű bankrendszerre való áttérés egyik feltételezése, elvárása volt, hogy az üzleti alapon működő kereskedelmi bankok rövid idő alatt átalakítják a hitelállomány struktúráját, kiszűrik abból a kétes kinnlevőségeket, a rossz adósokat, s a felszabaduló hitelforrásokat a szelektivitás jegyében hasznosítják. Az elmúlt másfél évben nem következett be ilyen jellegű változás s úgy tűnik, hogy ennek elmaradásáért nem hibáztathatok a kereskedelmi bankok. Azért sem, mert a kétes kinnlevőségek milliárdos állománya esztendők hosszú során át, s a régi bankrendszerben jött létre, illúzió lenne annak gyors felszámolását az új bankrendszertől remélni. (A támogatási gyakorlat is ez ellen hat.) A kezdeményezés korlátái A kereskedelmi bankok'cselekvő- és kezdeményezőképességének egyébként más korlátái is vannak. Az üzleti alapon való hitelezésből és a nyereségérdekeltségből az következnék, hogy a rossz adósoktól megszabaduljanak, ha kell, kezdeményezzék a csődeljárást. Ám ugyanezek az érdekeltségek más irányban is hatnak: a szanálás, a felszámolás a banknak is veszteséget okoz, amit viszont a részvényesek — ezek jórészt vállalatok — aligha fogadnak egyetértéssel, miután a hitelveszteség a tartalékalapjukat, az pedig az adózott nyereséget terheli. A refinanszírozási hitelek negyedévről negyedévre bekövetkező szűkítését elvben valamelyest enyhítené ä bankközi pénzpiac. Ez azon alapszik, hogy amikor az egyik banknak már nincs pénze hitelnyújtásra, de a bankrendszer-más intézményei. rendelkeznek szabad, forrásokkal, amelyekből kölcsön nyújtható a másik banknak, az így kielégítheti a nála jelentkező hiteligényt. Ez a szép s önmagában logikus elképzelés a kamat-infláció közepette nem bizonyult életképesnek, mint ahogy a több bank összefogásával történő konzorciális hitel- nyújtás sem honosodott meg. Jelenleg a kereskedelmi bankok együttműködésük lehetséges módjait sem hasznosítják, holott azokkal az év második felében már fokozatosan érvényesülő hitelszűkítés, a hiteligények szezonalitása okozta feszültségek és a reálfolyamatokban fellépő zavarok enyhíthe- tők lennének. Garamvölgyi István SZEDIK A ZÖLDBABOT BÁTYÁN A héten megkezdték a zöldbab betakarítását a bátyai Piros Paprika Termelőszövetkezetben. Az idén több mint 100 hektáron vetettek belőle. Szerződésük szerint a termést a bajai hűtőházba szállítják. (Pásztor Zoltán felvétele) ___ r A
