Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-15 / 168. szám

2 • PETŐFI NÉPE '• 1988. július 15.

\-9

KÖZLEMÉNY

i •, ." „ • \

a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának

1988. július 13—14-ei üléséről

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1988. július 13—14-én Grósz Károly elnökletével ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság titkára, a Központi Bizottság osztályvezetői, a megyei és a megyei jogú pártbizottságok első titkárai, valamint a budapesti pártbizottság titkárai.

A Központi Bizottság tájékoztatót hallgatott meg Grósz Károly július 4—5-ei moszkvai tárgyalásairól.

A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta:

— Németh Miklós előterjesztésében a népgazdaság év eleji fejlődésének tapasztalatairól készített jelentést és a jövő évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelveire vonatkozó javaslatot;

— Fejti György előterjesztésében a gyülekezési és az egyesülési jog törvényi szabályozásának fő elveiről szóló javaslatot;

— Lukács János előterjesztésében a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság káderhatásköri listájának módosítására tett javaslatot.

I.

| A Központi Bizottság jóváha- * gyólag tudomásul vette Grósz Károly tájékoztatóját július 4—5-ei moszkvai tárgyalásairól. Megállapította, hogy pártunk főtitkárának a Szovjetunióban tett munkalátogatása a magyar—szovjet kapcsolatok fontos eseménye volt. Az SZKP KB főtitkárával, Mihail Gorbacsovval folytatott szívélyes, baráti légkörű megbeszélés meg- erősitette, hogy az ,MSZMP és az SZKP azonosan ítéli meg a nemzetközi helyzet alakulását, a szocializmus jövőjét. Mindkét párt a sajátos nemzeti feltételek között a szocialista társadalom megújításán, a demokrácia fejlesztésén, a korszerű, hatékony gazdálkodás kialakításán munkálkodik.

A kölcsönös bizalom és megértés szilárd alapul szolgál a magyar—szovjet kapcsolatok sokrétű fejlesztéséhez és korszerűsítéséhez, a két ország érdekeinek összehangolásához. A moszkvai megbeszélések megmutatták: kölcsönös a törekvés arra, hogy az együttműködés fejlesztésével elősegítsük időszerű gazdasági és politikai feladataink megoldását.

A megbeszéléseken elvi egyetértés alakult ki az országaink közötti gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés fejlesztésének fő irányairól. A magyar népgazdaság számára igen

jelentős, hogy a Szovjetunió kész 1991 —95 között a jelenlegi ötéves tervben rögzített mennyiségben energiahordozókat és alapvető nyersanyagokat szállítani; továbbá az, hogy kifejezte készségét korszerű gépipari termékek vásárlására. Egyetértés volt abban is, hogy a magyar—szovjet pénzügyi kapcsolatok kiegyensúlyozása érdekében új kezdeményezésekre van szükség.

2 A Központi Bizottság támogatásából biztosította az európai hagyományos haderők és fegyverzetek csökkentésére irányuló elképzeléseket, a Mihail Gorbacsov által Varsóban megfogalmazott szovjet javaslatokat. Tá- moatta az F—16-os amerikai bombázók — megfelelő ellentételezés fejében — földrészünkről történő kivonásának gondolatát is. Mindez egybevág azokkal a törekvéseinkkel, hogy Magyarország azon államok között legyen, amelyek területén elsőként kerül sor a haderők és a fegyverzetek csökkentésére. Nemzeti érdekeinkkel egybeesik az a szovjet indítvány is, hogy a két katonai rendszer alakítsa ki a véletlen konfliktusok megelőzését szolgáló mechanizmusokat. Külpolitikánk e javaslatok felvetésében kezdeményező szerepet játszott és a jövőben is tevékeny részt vállal azok kimunkálásából, megvalósításából.

II.

A Központi Bizottság az év eleji gazdálkodási tapasztalatok alapján megállapította: helyes volt a stabilizációs gazdaságpolitikai irányvonal" kijelölése. A gazdasági folyamatok azonban továbbra is ellentmondásosak. Társadalmunk az év során, áldozatokat is vállalva, jelentős erőfeszítéseket tett az ország előtt álló feladatok megoldására. A gazdaság több lényeges pontján — igy elsősorban a nem rubelelszámolású exportban és a külkereskedelmi egyenlegben — az eredmények kedvezőek. A költségvetés tervezettet meghaladó hiánya gondokat okoz. A feszültségek oldására a kormányzat az év elejétől több döntést hozott, de a folyamatok kívánt irányba tereléséhez további intézkedések szükségesek.

Az 1988. évi főbb gazdaságpolitikai célok teljesítése a stabilizációs és a kibontakozási program megvalósításának szempontjából kulcsfontosságú. Az idei fő gazdaságpolitikai célok elérése következetes gazdaságirányítást és határozott kormányzati magatartást igényel.

A Központi Bizottság megítélése szerint az 1988-ra kialakult gazdasági helyzet mindenekelőtt a korábbi évek gazdasági folyamataiban és gazdaság- politikai gyakorlatában gyökerezik. Az 1987. júliusi kibontakozási programban egyértelműen megfogalmazódott a fordulat szükségessége, kirajzolódtak annak fő keretei, gazdaságpolitikai jellemzői, s az azóta szerzett tapasztalatok, valamint az országos pártértekezlet felismerései és elhatározásai megteremtették a fordulat politikai lehetőségeit.

Elodázhatatlanná vált a gazdaság- politikában olyan feladatok meghatározása és következetes végrehajtása, amelyek egyidejűleg szolgálják a gazdasági stabilizációt, létrehozzák a gazdaságban és a társadalomban a megújulás feltételeit. A stabilizáció megvalósítása és a kibontakozás megalapozása nem egy-két évre szóló feladat, hanem hosszabb fejlődési szakaszt igényel.

A távlatokat is megalapozó fordulat eléréséhez egyaránt szükség van a társadalom és a gazdaság nyitottabbá tételére, a szocialista piacgazdaság kiépítésére, a fejlődőképes vállalkozások gazdálkodási feltételeinek javítására, a műszaki haladást is segítő külföldi működő tőke részvételi lehetőségeinek bővítésére, a termelési erőforrásokhoz való hozzájutás kötöttségeinek oldására.

A Központi Bizottság támogatja, hogy a jövő évi gazdaságpolitikai elgondolásokat a kormányzati szervek az előterjesztett két változatnak megfelelően dolgozzák ki, előtérbe állítva azt a változatot, amelynek fő jellemzője a gyorsabb szerkezeti változás és műszaki fejlődés, a határozottabb külpiaci nyitás, a piaci eszközök szélesebb körű kiterjesztése és az ezekhez kapcsolódó elkerülhetetlen feszültségek vállalása. A kidolgozandó változatok — a szelektivitás fokozását szolgáló szigorú szabályozás mellett — körültekintő elemzést és felkészülést igényelnek a várható társadalmi hatások feltárása és az azok kezeléséhez szükséges eszközök megteremtése érdekében.

A munka eredményéről szóló jelentést a Központi Bizottság őszi ülése elé kell terjeszteni.

III.

A Központi Bizottság áttekintve a gyülekezés és az egyesülés szabályozásának fő elveit megállapította: a demokrácia kiszélesítése, valamint az alkotmányos rend védelme érdekében indokolt, hogy az Országgyűlés a gyülekezési és az egyesülési jogról törvényeket alkosson.

A testület ajánlja, hogy a törvény nyilvánítsa ki a gyülekezési és az egyesülési jog alkotmányos szabadságát, és határozza meg e jogok gyakorlásának törvényes kereteit. Mondja ki, hogy azok gyakorlása nem sértheti a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét, nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit, az állam biztonságát, a közbiztonságot, a közrendet, a közegészséget és a közerkölcsöt, valamint mások jogait és szabadságát.

A törvény rögzítse, hogy a gyülekezési jog gyakorlása keretében békés összejövetelek, gyűlések, felvonulások szervezhetők, azokon a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják. A gyülekezési jog gyakorlásában részt vevők különböző megnyilvánulásai nem sérthetik a törvény előírásait.

A törvény írjon elő bejelentési kötelezettséget a közterületen vagy középületben tartandó összejövetelekre, gyűlésekre, felvonulásokra; ugyanakkor jelölje meg azokat a rendezvényeket, amelyek nem tartoznak előzetes bejelentési kötelezettség alá. Fontos annak rögzítése, hogy a gyülekezés esetleges megtiltása ellen bírósághoz lehessen fordulni.

Az egyesülési jogot szabályozó törvény határozza meg a társadalmi szervezet, az egyesület fogalmát, szabályozza megalakulásuk, állami elismerésük, működésük kereteit, valamint megszűnésük rendjét. Mondja ki, hogy társadalmi szervezet, egyesület minden olyan tevékenységre alakítható, amelyet a törvény nem tilt.

A társadalmi szervezet vagy az egyesület kritériumait ki nem merítő társaságok létrejöttét és működését a törvény ne kösse megalakulási szabályokhoz és állami nyilvántartásba vételhez. Tegye azonban lehetővé, hogy ha valamely társaság tevékenysége egyesületre, társadalmi szervezetre utaló ismérveket mutat, az illetékes állami szervnek legyen joga a körülmények tisztázására és a szükséges intézkedések megtételére.

A Központi Bizottság felkérte a Minisztertanácsot, hogy a gyülekezési, valamint az egyesülési jogról szóló törvényjavaslatok tervezetét a Hazafias Népfront szervezésében bocsássa társadalmi vitára. E vita tapasztalatainak figyelmebevételével átdolgozott törvényjavaslatokat lehetőleg még ebben az évben nyújtsa be az Országgyűlés- - nek.

A Központi Bizottság az országos 1 pártértekezlet állásfoglalásának megfelelően döntött a központi pártszervek hatáskörébe tartozó párt-, állami, társadalmi és gazdasági tisztségek köréről. Ezek számát 1241-ről 435-re csökkentette.

A Központi Bizottság abból indult ki, hogy a pártszervek hatáskörébe — így a központi testületek hatáskörébe is

— csak a politikailag különösen fontos, többségében elsőszámú vezetői tisztségek tartozzanak, érvényt szerezve annak az elvnek, hogy a funkciók betöltéséről lehetőleg ott és azok döntsenek, ahol és akik leginkább ismerik a kádereket, illetve akik jogosultak erre.

A pártszervek döntenek a saját választási vagy kinevezési jogkörükbe tartozó személyi ügyekben, és előzetesen állást foglalnak azokban, amelyekben a választás, illetve a kinevezés más szervek feladata.

* * *

A Központi Bizottság döntött hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben:

— Óvári Miklóst, a Központi Bizottság Irodájának vezetőjét — nyugállományba vonulása miatt — érdemei elismerése mellett felmentette beosztásából;

— Major Lászlót, a Magyar Nép- köztársaság montevideói nagykövetét kinevezte a Központi Bizottság Irodájának vezetőjévé;

— Huszár Istvánt, a KB Párttörténeti Intézetének igazgatóját — a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárává történt megválasztása miatt

— felmentette beosztásából;

— Balogh Sándort, az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem egyetemi tanárát kinevezte a KB Párttörténeti Intézet igazgatójának.

Befejezte tanácskozását az MSZMP Központi Bizottsága

(Folytatás az 1. oldalról.)

— A lakosság — elsősorban az értelmiség — számottevő része nemcsak elégedetlen, hanem a párt hivatalos álláspontjától többé-kevésbé eltérő nézeteket is megfogalmaz. Ez a jelenség nem tekinthető ellenzékiségnek, sokkal inkább — a szó klasszikus értelmében vett — alternatív gondolkodásként jellemezhető. E nézetek képviselői nem a szocializmus, hanem annak működési zavarai ellen lépnek fel, vagyis a szocializmus keretei között keresnek más megoldásokat. Nem alkotnak homogén csoportot.

Alternatív elgondolások

— Az előkészítés alatt álló törvények megteremtik a lehetőséget a viszonyok rendezésére az alternatív elgondolásokat képviselő csoportokkal is. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy ezek a csoportok — a törvény szellemének és betűjének megfelelő módon — definiálják magukat, és egyértelműen elhatárolódjanak a szocializmusellenes személyektől és csoportoktól. Az alkotmányosság, a törvényesség, az elemi lojalitás és konstruktivitás talaján álló csoportok nézeteit, törekvéseit úgy gondolom, nemcsak az államigazgatási szerveknek, hanem a pártnak is érdeklődéssel kell fogadnia, és kizárólag tartalmuk alapján, tárgyszerűen kell elbírálnunk azokat. Ez esetenként szükség szerint éles vitákban, a nézetek konfrontációja közepette fog megtörténni. Szándékunkban áll olyan konzultációs fórumokat, tanácsadó testületeket létrehozni, amelyek megfelelő kereteket biztosítanak az alternatív elgondolások megvitatására, higgadt mérlegelésére. Ehhez azonban kölcsönös jószándékra és kölcsönös akaratra van szükség. Ki kell alakítanunk az alternatív elgondolások konstruktív kezelésének politikai kultúráját is. Ez érdekében áll

minden, valóban megújulást, kibontakozást kereső erőnek. De nem áll érdekében azoknak, akik — bármilyen alapállásból — konfrontációra, „erőpróbára” törekednek.

Kétségtelen ugyanis, hogy bár igen szűk bázisra támaszkodva, de van az országban kifejezett szocializmus- és rendszerellenesség is. Ezt a körülményt hiba volna akár lebecsülni, akár túlértékelni. Vannak olyan személyek és csoportok, akik és amelyek — bár szavakban mást hangoztatnak — nézeteikkel és főleg cselekedeteikkel — kirekesztik magukat a párbeszédből. Világossá kell tennünk, hogy ezeknek a személyeknek és csoportoknak a törvény nem fog legális mozgásteret biztosítani.

— Pártunk hosszú idő óta a társadalmi feszültségek és problémák politikai eszközökkel történő megoldásának gyakorlatát követi. Ez így lesz a jövőben is. Nem keressük a konfrontációt, de nem is térünk ki előle. Abból indulunk ki, hogy a törvényeket mindenkinek be kell tartania. Ezen az alapon a rendszer destabilizálására irányuló aktív tevékenység ellen — más jogállamokhoz hasonlóan — minden törvényes eszközt igénybe 'véve fel fogunk lépni.

Fejti György végezetül annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a gyülekezési és egyesülési jog törvényi szabályozása révén további jelentős lépést tesz előre a társadalom azon az úton, amely a szocializmus, a reform és a demokrácia összhangjának megteremtése felé vezet.

VITA A JAVASLAT FÖLÖTT

Egyhangúlag elfogadták

Az előterjesztést követő vitában hárman mondták el véleményüket, a testület egyik tagja írásban nyújtotta be

hozzászólását. A felszólalók egyöntetűen úgy foglaltak állást: egyetértenek az előterjesztés céljaival, politikai irányvonalával. Korom Mihály kiemelte, hogy a szocialista demokrácia, a szocialista jogállam további építésének útján rendkívül fontos kérdésről van szó. A téma az állam és az állampolgárok újszerű kapcsolatainak kialakítása szempontjából is nagy horderejű. A felszólalók indokoltnak tartották, hogy a törvény megalkotása előtt széles körű társadalmi vita tapasztalatai segítsék a jogalkotókat. Kulcsár Kálmán a jogszabály előkészítésének ütemezéséről szólt, hozzátéve: a társadalmi vita fontos feladata lesz, hogy szelektáljon a jogszabály-tervezetben ma szereplő paragrafusok között, esetleg bizonyos rendelkezések részletesebb kidolgozása mellett foglaljon állást.

Korom Mihály és Kulcsár Kálmán egyaránt felhívta a figyelmet arra, hogy a jogszabály megalkotásával olyan joghézag tűnik majd el, amely miatt — jogi szabályozás híján — fontos társadalmi kérdéseket eddig politikai eszközökkel kellett megoldani. Horváth István is hangsúlyozta, hogy a törvény megalkotása a felfogást és a gyakorlatot tekintve egyaránt fordulatszerű változás kezdetét jelenti.

A vitában több konkrét észrevételt is tettek„részben a törvénytervezet egyes cikkelyeihez, részben a Központi Bizottság kialakítandó állásfoglalásához. Szóba került a nyilvánosság: Kulcsár Kálmán javasolta, hogy a törvényalkotó munka részleteibe a közvéleménynek legyen módja jobban betekinteni, hiszen jelenleg gyakran úgy tűnik, mintha már a jó ideje napirenden lévő kérdésekben külső nyomásra látnának munkához a döntéshozók.

Vitaösszefoglalójában Fejti György rögzítette: a Központi Bizottság megítélése egységes abban, hogy az új törvény a bizalomra és az önmérsékletre

építve nagy jelentőségű, gazdasági erőforrásokat is felszabadító fordulat lehetőségét teremti meg állampolgár és állam kapcsolatában. A jogszabály létrehozása egyúttal a szocialista pluralizmus törvényi keretei megteremtésének fontos állomását jelenti. Végezetül

Lukács János beszéde

egyetértett azzal az észrevétellel, hogy azokról a műhelymunkákról, amelyek napjainkban is folynak — például az alkotmány felülvizsgálata, a bíróságok szerepének áttekintése, újraértelmezése, valamint a népszavazás, a helyi szavazás kérdése — tájékoztatni kell a

szakmai és a széles közvéleményt.

Azután szavazás következett.

A Központi Bizottság a gyülekezési és az egyesülési jog szabályozásának fő elveire kidolgozott javaslatot egyhangúlag elfogadta.

tési, a szövetkezetpolitikai és a tudománypolitikai munkaközösség összetételét.

A Központi Bizottság végezetül személyi kérdésekben döntött. Óvári Miklóst, a Központi Bizottság Irodájának vezetőjét nyugállományba vonulása miatt, érdemei elismerése mellett felmentette beosztásából és Major Lászlót, a Magyar Népköztársaság montevideói nagykövetét kinevezte a Központi Bizottság Irodájának vezetőjévé. Huszár Istvánt, a KB Párttörténeti Intézetének igazgatóját — a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárává történt megválasztása miatt — felmentette beosztásából és dr. Balogh Sándort, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanárát kinevezte a KB Párttörténeti Intézete igazgatójának.

Ott döntsenek a káderekről, ahol ismerik a munkájukat

Ezután — az elfogadott napirendnek megfelelően — Lukács János, a Központi Bizottság titkára tartotta meg előadói beszédét.

Hangsúlyozta: az országos pártértekezlet állásfoglalása — az alapvető káderpolitikai elvek megerősítése mellett — szükségessé teszi a kádermunka néhány kérdésének, közte a párt káderhatáskörének módosítását, korszerűbb módszereinek kialakítását. Az állás- foglalás kimondja, hogy „folytatódjon a káderhatáskörök decentralizálása, csökkenjen a felettes pártszervek hatáskörébe tartozó párt-, gazdasági és társadalmi tisztségek száma”. Mindezeket figyelembe véve áttekintettük a Központi Bizottság káderhatásköri listáját, annak tartalmát, a hatáskör-gyakorlás főbb elveit és eljárásbeli szabályait, s ennek megfelelően tesszük meg a javaslatot.

A Központi Bizottság titkára a továbbiakban kifejtette: a hatáskör gyakorlása két formában történik. A testület dönt a saját választási illetve kinevezési jogkörébe tartozó személyi ügyekben; előzetesen állást foglal a más szervek választási vagy kinevezési jogkörébe tartozók esetében. A hatás- köriség tartalma mindkét esetben csak a munkaköri változásra — választásra, kinevezésre, felmentésre — vonatkozik.

— A káderhatáskörök decentralizálásának és gyakorlásának fontos rendező elve továbbra is, hogy a káderek ügyében ott döntsenek, ahol a legjobban és érdemben tudják megítélni azok munkáját, magatartását—emelte ki az előadó. A kádermunka legfőbb feladata ezután is az, hogy a vezető posztokon feladatuk ellátására alkalmas, a néphatalmat erősíteni akaró és tudó, a párt vezető szerepének érvényesítésére képes vezetpk dolgozzanak. Olyanok, akik élvezik választóik, megbízóik megbecsülését is bizalmát, és akik tisztában vannak azzal, hogy feladatuk a nép szolgálata, s megítélésük alapja mindenekelőtt munkájuk eredményessége — mondotta Lukács János.

Az előterjesztéssel kapcsolatban Lukács Jánoshoz szövegmódosító, szö- vegpontosító kérdést intézett, illetve megjegyzést fűzött az elhangzottakhoz Kovács László, Nagy Imre, Horváth István és Tétényi Pál; négyen írásban — együttesen — nyújtottak be javaslatot.

Az írásos előterjesztést, a szóbeli kiegészítést és a kérdésekre adott választ a Központi Bizottság egyhangúlag elfogadta.

A Központi Bizottság a különfélék című napirend keretében tájékoztatást kapott Grósz Károly moszkvai tárgyalásairól Mihail Gorbacsovval és más szovjet vezetőkkel. A Központi Bizottság jóváhagyta az agitációs és propaganda, a gazdaságpolitikai, a káderpolitikai és az ifjúsági bizottság, a közgazdasági, a művelődéspolitikai, a pártépí-