Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-13 / 140. szám

I 1988. június 13. • PETŐFI NÉPE • 5 TIZENKÉT SORT EGYSZERRE A borotai termelőszövetkezet 1300 hektáros kukoricavetéséből az egyik 350 hektáros táblában Hunyadi Ferenc traktoros az újonnan vásárolt KM—12-es sorművelő kultivátorral lazítja a talajt. (Tóth Sándor felvétele) MUNKÁSHÉTKÖZNAPOK „Nekem a magyar áru jobban tetszik” Egy varrónő a Habselyemből A Habselyem Kötöttárugyár III. számú gyára i kerekegyházi te­lepén több mint hetven varrónő dolgozik. Fritz László telepvezetőt arra kértem, hogy ezúttal ne főnökkel, ha­nem egy munkásasszonnyal beszélget­hessek. Türner Istvánnét ajánlotta, aki­nek ez az első munkahelye. Elöljáró­ban csak annyit tudtam meg róla, hogy húsz év óta dolgozik az üzemben, ko­rábban szakszervezeti bizalmi volt, most brigádvezető. Két kisgyermek édesanyja, a férje szintén szakmunkás. — Mit jelent az a kifejezés, hogy ké­ses cikcakk? — Egy speciális gépen dolgozom: hálóingekre cikcakk öltésekkel rávar­rom a csipkét, mjközben a gép a fölös­leges anyagot magától levágja. — Ki osztja be a munkát? — Ez a szalagvezető feladata. Neki kell tudnia, ki mire képes. A lényeg, hogy ne legyen fennakadás és folyama­tosan haladjunk. Többnyire exportra dolgozunk és rövid a határidő. Ebből a hálóingből például nyolcezret kell el­készíteni három hét alatt. — Legalább húszán ülnek egy szalag mellett. Előfordulhat, hogy valakivel ki­vételt tesznek? — Teljesítmény alapján kapjuk a fi­zetésünket, és a szakmai tudástól függ, hogy kire milyen feladatot bíznak. Jól ismerjük egymást, persze néha vitatko­zunk is, de ezért a szalagvezető még sohasem változtatta meg a döntését. Mindennap személyenként összesítik az elvégzett munkát és közlik velünk az aznapi keresetet. így senki előtt sem marad titokban mások teljesítménye. — A hálóingekből hányat tud meg­varrni egy műszakban? — Nyolc óra alatt százhetvenet, ezért körülbelül háromszáz forintot fi­zetnek. — Honnan kapják a megrendeléseket? — Az idén már szállítottunk Kuvait- ba, Finnországba, Angliába és Szovjet­unióba is. Most szovjet, finn és hazai megrendelésre készítünk női alsóruhá­zati holmikat. —A vevőik mennyire elégedettek a ke­rekegyházi termékekkel? —Még sohasem dicsértek mega mun­kánkért. Csak akkor szólnak, ha minő­ségi kifogás van, de ez nagyon ritkán for­dul elő, mert a hibákat helyben kijavít­juk. Mást mondok: amik’or Jugoszláviá­ban jártam, összehasonlítottam a gyárt­mányainkat, és nekem a magyar árujob- ban tetszett. — Hogyan ismerik el húszéves törzs- gárdatagságát? >fvr. Kétezer-ötszáz fointtal, ez nem sok, lehetne több is. —- Mennyit keres egy hónapban? —Átlagötezer forintot, a féljem kere­setével együtt 14 ezer forint a család jö­vedelme. — Ebből mire futja? — A rezsire, étkezésre és minden hó­napban vehetünk magunknak egy-két ruhadarabot. — Nyaralni mikor voltak? — Tavaly Jugoszláviában a férjem­mel. Az idén a gyerekek mennek felvált­va. Nem tudjuk megoldani, hogy min­den évben együtt nyaraljon a család. — Tizennégy év óta házasok. Mit tud­tak ennyi idő alatt előteremteni? —Van egy három szoba összkomfor­tos házunk meg egy régi Wartburgunk, és tartozunk az OTP-nek. Erre a fizeté­sünk nem lett volna elég, férjem, aki szo- bafestő-mázoló, közben maszekolt, hí­zókat tartottunk — anyadisznó most is van—és gazdálkodtunk a 250 négyszö­göles kertünkben. — Felsorolná, hogyan telik el egy nap­ja? — Ötkor kelek, elkészítem a család­nak a reggelit és 5.40-kor indulok mun­kába. Délután kettőig itt a varrodában vagyok, utána főzés, mosás, a háztartási és kert körüli teendők következnek. Az állatok ellátása a férjem feladata. Kilenc órakor lefekszem, a tévéműsort már nem tudom megnézni, legfeljebb a Híra­dót, mert elalszom a fáradtságtól. Talán hét végén tudunk egy kicsit lazítani. — Mennyi idő jut a gyerekekre, szóra­kozásra? —Néha elmegyünk kirándulni, de ha jól emlékszem, az idén még sehol sem voltunk. Egy hete láttuk az En és a kisö- csémet, korábban pedig á Katona József Színházban az Othellót. — Mi a tapasztalata, csökkent az utóbbi időben az életszínvonaluk? — Hát, korábban kevesebb pénzből többet tudtam vásárolni. Ma már csak az ebédre való hús is kétszáz forintba ke­rül. Olcsóbban kijövünk, ha hízót neve­lünk és saját magunk feldolgozzuk. — Milyen kívánságát szeretné,Fa tel­jesítenék? — Legyenek magasabbak a kerese­tek, és szeretnék egy békésebb világban élni. — Mit gondol, mi fog ebből megvaló­sulni? — A mellékkeresetekre még sokáig szükség lesz. A nagyhatalmak vezetői­nek csúcstalálkozójával pedig talán kö­zelebbjutunk a leszereléshez. Kisvágó Árpád PÁLYAKEZDŐK GONDJAI Munkáltatók és iskolák együttes felelőssége Bács-Kiskun megyében az idén 5076 hely várja azt a 4900 munkába álló fiatalt, akik ebben az évben fejezik be az általános és középiskolai, illetve fel­sőfokú tanulmányaikat. A pályakez­dők sorsa mégsem megnyugtató, mert területileg és szakmánként igen nagy a szóródás. így a fenti számok ellenére jó néhányan nem találnak majd végzett­ségüknek vagy érdeklődésüknek meg­felelő munkát a megyében. Azt a 450 szakközépiskolást, akik nem tanulnak tovább, mindössze 195 munkahely várja, az 550 gimnazistát alig több mint háromszáz. Feltűnően hátrányos helyzetben vannak a lányok: a vállalatok rájuk tartanak legkevésbé igényt. Legkönnyebben a szakmunkás- tanulók tudnak elhelyezkedni. A 2800 fiatalnak ennél-valamivel több munka­helyet ajánlottak föl. Mindezeket a számokat dr. Vargáné Verasztó Jolán, a Bács-Kiskun Megyei Tanács munkaügyi osztályának veze­tője mondta elhzon a munkaértekezle­ten, amelyet a tanács és a megyei peda­gógiai intézet pályaválasztási csoportja tartott a napokban a kecskeméti válla­latok, intézmények munkaügyi és sze­mélyzeti vezetőinek. Az értekezletet az­zal a céllal szervezték, hogy kölcsönö­sen felmérjék a lehetőségeket, a vállala­tok hajlandóságát a pályakezdők foga­dására, illetve ezzel kapcsolatos gond­jaikat is megbeszélhessék. Dr. Czinege Gábor, a pedagógiai intézet igazgató­helyettese a munkáltatók felelősségéről beszélt az iskola- és szakmaválasztás előkészítésében, a fiatalok pályára irá­nyításában. Mint mondotta, az intézet pályaválasztási csoportja szeretné újra megerősíteni a vállalatokkal néhány éve meglazult kapcsolatot, segíteni a szakmunkástanulók képzését, munká­ra nevelését. Az igazgatóhelyettes a gondok között említette, hogy az üze­mek gyakran nem tudják, mennyi fia­talra lesz is szükségük. Néhány ipari szakmában elterjedt a tanulók pénzért való felvétele, ami óriási erkölcsi káro-t kát okoz. A vállalatok, hangsúlyozta dr. Czinege Gábor, az üzemlátogatá­sok, a helyi szakkörök szervezésével, szakmai ismertetők kiadásával hatéko­nyan bekapcsolódhatnak a jövő mun­kásainak felkészítésébe, mára pályavá­lasztást megelőző években. A vállalatok képviselőinek hozzászó­lásából kitűnt, hogy a pályakezdők el­helyezkedési gondjaiban nem csak a munkáltatókat terheli felelősség. Piros György, a Szék- és Kárpitosipari Válla­lat személyzeti vezetője egyebek között arról beszélt, hogy pályaválasztáskor harmadrangú tényező áz alkalmasság. Az iskola többnyire azt nézi, hányái ta­nuló a gyerek, a szülő pedig azt, mennyit lehet az adott szakmában keresni. Csó­kainé Kostyák Erzsébet, a Centrum Áruház személyzeti vezetője felvetette^ hogy hiába foglalkoznak éveken át a szakközépiskolásokkal, mégis munka­erőhiánnyal küzdenek. Ami egyértel­műen visszavezethető a szakma presztí­zsének csökkenésére. Több hozzászóló megemlítette, hogy a szakközépiskolai képzés hiányos, a gyerekek nem tanul­ják meg a szakmát. A végzettek többsé­ge íróasztal mellé szeretne kerülni, ho­lott a vállalatok inkább termelésirányí­tói, müszakvezetői munkakörben kí­vánnák őket alkalmazni. Száraz Edit, az MMG AM Vezérlés- technikai Gyárának osztályvezetője hozzászólásában azt fejtegette, hogy a vállalatok elsődleges feladata a terme­lés, nem pedig az, hogy átképzést szer­vezzenek, munkahelyet keressenek dol­gozóiknak. Szükség lenne a megyében egy olyan szervezetre, amely felméri az igényeket és a lehetőségeket, s ennek is­meretében megszervezi az átképzési tanfolyamot. Ilyen szervezet lehetne a pedagógiai intézet pályaválasztási cso­portja, de—mint dr. Vargáné Verasztó Jolán mondotta—a vállalatok a megyei tanács munkaügyi osztályához! is for­dulhatnak. Annál is inkább, mert a fel­merülő költségeket a foglalkoztatási alapból fedezni tudják. Azoknak a pá­lyakezdőknek, akik nem tudnak elhe­lyezkedni, egyelőre az átképzési tanfo­lyam nyújthat segítséget. A munkaügyi osztály hasonló megbe­széléseket szervez a nyár folyamán a me­gye több városában, szeptemberben pe­dig újra találkozik a kecskeméti vállala­tok képviselőivel. M. Á. \ ' Miért Mercedes a Mercedes? • Több mint egymillió dollárért kelt el ez az 1928-as Mercedes Benz 6805 Cabriolet az idei árverésen, Genfiben. A híres, antik autók ma is nagy értéket jelentenek. (MTI — Külföldi Képszerkesztőség) Mercedes ... az álmok autója. Elegancia, kényelem, megbízható­ság. Miniszterek, diplomaták, gyáriparosok (Budapesten zöldsé­gesek) autója, mely egyúttal stá­tusszimbólum is. Hogyan jött lét­re, ki a névadója e sokszor új tech­nikai ösvényt taposó gépkocsinak? A történet messzire nyúlik visz- sza, a Daimler cég történetéhez. A múlt század végén, az autózás őskorában már létezett a Daimler- vállalkozás, amely azonban üzleti nehézségekkel viaskodott. 1897- ben a cannstadti (Németország) műhelyben látogatást tett az oszt­rák származású, de Nizzában élő Emil Jellinek. Róla tudni kell, hogy kalandos fiatalság után előbb Afrikában telepedett le,, majd sze­rencsés házasság után déligyü­mölcs-kereskedő lett Nizzában, később apósa segítségével osztrák —magyar konzul. Bekerült a felső tízezerbe, a német iparbárók, orosz nagyhercegek, francia szép­asszonyok, angol lordok és indiai maharadzsák társaságába. S mint­hogy e társaság legdivatosabb hó­bortja az autó volt, Jellinek is vá­sárolt magának hármat is, köztük egy négyüléses Benzet. Az 1897-es említett látogatáskor Jellinek azzal állt elő a cég vezetői­nek, Daimlernek és Maybachnak, hogy gyorsabb, szebb kocsit akar, olyat, amilyen még senkinek sincs. És miután nemcsak az üzlethez, de a technikához is értett, kifejtette, hogy ez a kocsi már nem követheti a fiáker hagyományos alakját, nem lehet „motorosított hintó”. Mivel teljesen új erő hajtja, legyen sajátos alakja, és kis kerekei, hogy ne tud­jon könnyen felborulni. Jellinek szándékát Maybach értette meg legjobban, technikusfantáziája gyorsan felvázolt egy alacsony épí­tésű, elöl elhelyezett motorral, há­tul meghajtott kerekekkel gördülő gépkocsit. A gyártás megkezdése előtt le kellett győzni a kockázatot nehezen vállaló pénzügyi vezetők ellenállását. 1899-re el is készült egy 23 lóerős Daimler Phönix ko­csi, amely ebben az évben, március 21-én a nizzai versenyen díjat nyert. A kocsinak nevet kellett ad­ni, és Jellinek tizenegy éves leányá­ról a kocsit Mercedesnek nevezték el. *********************** * ^ Az Univer Afész Kecskemét * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * alább megjelölt egységeit * * szerződéses, ill. bérleti üzemeltetésre ÁTADJA a megjelölt időpontoktól kezdődően. Szerződéses üzemeltetés: 1988. július 1-étől kezdődő 5 évre: 24. sz. Tarka-barka ruházati bolt Kecskeméti, Budai u. (piac bejáratánál) 301. sz. ABC-kisáruház Orgovány, Kossuth L. u. 67. Versenytárgyalás időpontja: 1988. június 20., de. 9 óra helye: Univer Áfész Kecskemét, Katona József tér 18. (alagsori tanácsterem) Bérleti üzemeltetés: 1988. augusztus 1-jétől kezdődő 3 évre: YT 57-54 frsz. gépkocsiban üzemelő 5. sz. mozgóbüfé. Versenytárgyalás időpontja: 1988. július 20., de 9 óra helye:Univer Áfész Kecskemét, Katona József tér 18. (alagsori tanácsterem) A pályázatokat 1988. július 10-éig írásban kell leadni az Univer Afész Igazgatósági Főosztályán (Kecskemét, Katona József tér Az egységekkel kapcsolatos felvilágosítást a szövetkezet igazgatási főosztályán (Kecskemét, Katona J. tér 18. fsz. 18.) kérhetik az érdeklődők. 1524 * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * ******************.***** Szezonra készülnek a cukorgyárak Számítógépek irányítják a főzést A cukorgyárakban készül­nek a szezonra. Új berendezé­sekkel szerelik fel a gyártó vo­nalakat, s folytatják az üzemek számitógépes irányítására al­kalmas eszközök felszerelését is, aminek eredményeként az ősztől a gyárak több mint 90 százalékában komputer irá­nyítja a cukorfőzést. A Cukoripari Közös Vállalat­nál elmondották: a 12 gyárban a nyári karbantartásra mintegy 850-900 millió forintot fordíta­nak, a technológia és a készter­méktárolás új gépeire, illetve lé­tesítményeire csaknem 800 mil­lió forintot költenek. A szokásos nagyjavítás ezút­tal csak részben zavartalan, en­nek elsősorban az az oka, hogy a külföldi anyagokra, alkatré­szekre a tavalyinál 15-16 száza­lékkal kevesebb jut, a hiányok pótlására — ahol lehet — az iparág szakemberei igyekeznek elkészíteni a cseredarabokat. A fejlesztőmunka fontos sza­kaszába jutottak azok a gyá­rak, ahol a legfontosabb üzem­részek számítógépes termelés- irányítására térnek át. így pél­dául Ercsiben a cukorfőző, Selypen a mészkemence és a ka­zánok biztonsági berendezései­nek felügyeletét bízzák kompu­terre. Kaposváron és Selypen a vállalati szervezőmunkában kap szerepet a számítógép. A cukoripar gépeit, berende­zéseit az iparág műszaki szak­emberei az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben automati­zálták, ám e berendezések egy része is megérett a cserére, fej­lettebb változatokra van szük­ség. Az őszi szezonkezdetig au­tomatával szerelik fel a sarkadi és a sárvári gyár cukorfinomító­it. A termelésirányítás korsze­rűsítésével és az automatizálás­sal folyamatosabbá teszik a gyártást, javul a késztennék, a cukor minősége. A legtöbb üzemben a létszámgondok megoldását is elősegítik, mivel így a gépek munkájának ellen­őrzéséhez ezután kevesebb em­ber kell. Több gyárban olyan új, energiatakarékos műszaki megoldásokat választanak, amelyekkel a termelési költsé­geket csökkenthetik. A Hajdú­sági Cukorgyárban például a gyártási folyamatból eddig ki­került, viszonylag alacsony hő­mérsékletű meleg vizet vissza­vezetik a kristályosítókhoz. Energiatakarékossági okokból a szolnoki és az ercsi gyár cent- rifugázó üzemrészeit jobb ha­tásfokú villamos gépekkel lát­ják el. Sárváron a kevesebb energiát igénylő cukorszárító üzembe helyezése mellett dön­töttek. A Petőházi Cukorgyárban az őszig átadják a 30 ezer tonnás, silós rendszerű cukortárolót. Műszakilag újdonságot jelentett a vezérelt szívószelep, amelyen — a korábbi megoldástól eltérően — hirtelen áramlott be a gázkeve­rék; ami tökéletesebb elkeveredést biztosított. A gáz mennyiségét láb­bal — pedállal — szabályozták: elektromos gyújtást alkalmaztak, az előgyújtást-utógyújtást a kor­mánykeréken levő karral lehetett beállítani. A motorteknő — karter — alumíniumöntvény volt, a gép súlya 238 kilogrammot nyomott, ami lóerőnként 6,8 kilogramm mo­torsúlyt jelentett. A kerekek gör- gőcsapágyasok voltak. Az első ke­rékpár még kisebb volt, mint a hát­só. A karosszéria külső felén levő, majd belülre, a vezető lábához be­épített kulisszás kapcsoló a húszas évek közepéig általánosan haszná­latban maradt. A tengelykapcsoló a lendítőkerékbe épített, bőrrel be­vont csonkakúp alakú „kuplung” volt, éppúgy Maybach újítása, mint a kenés és fékezés számos szerkezeti részlete. Ezzel a benzinfiáker autóvá, a gépkocsiépítés pedig autógyártás­sá alakult. Ekkor kezdődik meg a gépkocsi hallatlanul színes, kalan­dos korszaka. És a Mercedes ko­csik mindig is fontos mérföldkövet jelentettek ebben a korszakban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom