Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-09 / 137. szám

1988. június 9. • PETŐFI NÉPE • 3 HÚZÓÁGAZATBÓL VÁLSÁGÁGAZAT? — CSAK A KORSZERŰSÍTÉS SEGÍTHET — SZAKSZERVEZETI TANÁCSKOZÁS KISKUNHALASON Újra kell gondolni agrárpolitikánkat A Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszeiyezete központi vezetősé­ge — mint ezt Varga György főtitkárhelyettes a Kiskunhalasi Állami Gazdaság oktatási központjában, a MEDOSZ titkársága és a Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Tanácsa elnöksége együttes ülésén kijelentette — szembenéz az agrárágazat gondjaival. Tanácskoztak már Szabolcs megyében, foglalkoztak a tokaji borvidék gondjaival és most a szőlő- és bortermelésre szakosodott állami gazdaságok súlyos helyzetével. A MEDOSZ megyei titkára, Rigó Sándor által összeállított tájékoztató és a napirend címe szerint a Bács-Kiskun megyei állami gazdaságok termelési, gazdálkodási helyze­téről, a dolgozók élet- és munkakörülmé­nyeinek alakulása és az ebből adódó legfon­tosabb alapszervezeti, szakszervezeti felada­tok megvitatása volt az összejövetel célja. Tudvalévő, hogy megyénk állami gazdasá­gainak kétharmada a Duna—Tisza közén csaknem ezer éve ismert növény termesztésé­re, termékének feldolgozására specializáló­dott. A jelentés szerint „az ágazat perspektíva­nélkülivé vált, a gondok hosszú időszakra mutatnak, mivel a vállalati saját anyagi erő nem áll rendelkezésre. Ez a helyzet nagyfokú bizonytalanságot okoz a tagság körében, hiszen — megoldás hiányában — a dolgo­zók alapvető létviszonyainak számukra hát­rányos változásáról van szó”. Az egy-két évtizede még úgynevezett hú­zóágazatnak tekintett mezőgazdaságban, a közelmúltban stabilizációs tényezőnek mi­nősített agrárgazdaságban válságjelenségek mutatkoznak a felszólalók szerint. Vagyis — hangsúlyozta többek között — dr. Her- pay Balázs, az Állami Gazdaságok Országos Egyesületének vezérigazgató-helyettese — újra át kell gondolni agrárpolitikánk alapja­it. A gondok nagyobbak mint azt az év végi összesítések néhány adatából sokan gondol­ják. Több jói gazdálkodó jó hírű nagyüzem ugyanis vagyonának egy részét feláldozva, felélve kerülte el a súlyos mérleghiányt. Ez az út járhatatlan. Katona István, a vendéglátó állami gazda­ság igazgatója különösen a termelés jövedel­mezőségét csökkentő állapotot, intézkedése­ket bírálta. A feldolgozás, a kereskedelmi értékesítés jóval jövedelmezőbb az alap­anyagok előállításánál. A még mindig érthe­tetlenül visszafogó, bizonyos monopóliumo­kat védelmező rendelkezések fájdalmasan korlátozzák a mezőgazdasági nagyüzemek exporttevékenységét. Ő is, több más hozzá­szóló is élesen bírálta a bankok hitelpolitiká­ját, noha csak korszerűsítéssel, fejlesztéssel javíthatjuk esélyeinket a külpiacon. Éppen ezért a Kiskunhalasi Állami Gazdaság, amíg csak lehetséges, elkerüli a leépítést, átcso­portosításokkal növeli a hatékonyságot. A MEDOSZ központi vezetősége titkár­ságának és az SZMT elnökségének tagjai egyetértettek abban, hogy megbocsáthatat­lan hiba lenne az alföldi borvidék elsorvasz­tása, visszaesésének tétlen szemlélése. A szakszervezet központi vezetősége min­dent elkövet annak érdekében, hogy a kor­mányzat a mostaninál jóval erőteljesebben vegye figyelembe a szőlőtermelő állami gaz­daságok érdekeit különösen, az ágazati ér­dekeket általában. Tárgyalásai kimenetelé­ről közvetlenül tájékoztatja az együttes ülés résztvevőit. Határozottan kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy a mostani pénzügyi gyakorlat ellentétes a kormány megújulási politikájával. Tisztázni kell: várható-e a szovjet piac felélénkülése. (Olyan vélemény is elhangzott, hogy ä kormányzat határozot­tabb fellépésével, érdekeink következete­sebb képviseletével a bolgárokhoz hasonló­an megakadályozhattuk -volna az export- megrendelések ilyen kíméletlen — kéthar­mados — csökkentését.) A színvonalas eszmecserén természetesen újra és újra felvetődött, hogy a modernizá­lás, a jobb munka támogatásán — mint alapvető érdekvédelmi feladaton — túlme­nően mit tehet a szakszervezet. Hegedűs Ist­ván, Németh Ferenc SZMT-titkárok, Rigó Sándor ágazati titkár egyaránt kiemelte a szociális, kulturális támogatás szintjének megtartását. Hivatkozhattak jó példákra. A MEDOSZ képviselői is elismerték, hogy országosan is példamutatóan fejlesztették az üzemegészségügyet, nagy erőfeszítésekkel próbálják csökkenteni a pénz vásárlóerejé­nek gyengülése miatt mind nehezebben élő kisnyugdíjasok filléres gondjait. Mindenekelőtt nyomatékosán képviselik a bizalmi testületi üléseken, az alapszerveze­tekben megfogalmazódott követeléseket. A dolgozók várják a vállalati tervezés biz­tonságát, a távlati fejlesztés lehetőségeit, a termelőalapok megtartását, a szakmai felké­szültség igényét, tekintélyét érvényesítő, megteremtő intézkedéseket. Legyen köz­ponti kérdés a foglalkoztatáspolitika. A megyei pártbizottság nevében Máttyás- sy Ferenc politikai munkatárs az ágazat fel­lendítésének népgazdasági összefüggéseiről szólt. A tanácskozáson részt vett Simon Gá­bor, a kiskunhalasi járási pártbizottság első titkára és Molnár Lászlóné, az állami gazda­ság szakszervezeti bizottságának titkára. Heltai Nándor Lótenyésztő állomás Sümegen Bíró Márton püspök a XVI11. század közepén építtette azt az épületet, amelyben jelen­leg a Székesfehérvári Állatte­nyésztő Vállalat lótenyésztő ál­lomása van. A barokk, egy­emeletes, két oszlopsorral há­rom mezőre osztott istálló Kö- zép-Európa legszebb ilyen épü­lete. Az ide kerülő 4 éves csikók egyéves teljesítményvizsgálaton és képzésen vesznek részt, amelynek eredményétől függő­en a tenyésztésbe vagy a lovas­sport különböző területeire ke­rülnek. Jelenleg 8Ó mén tartozik az állomáshoz. (MTI-fotó) Máskor nekünk is szóljanak! Egy óvodai ünnepségen történt az eset. Amikor a kisgyerekek bevonultak a feldíszített terembe, a,ven­dégek meglepetten látták, hogy — három kivételével — minden kislányra egyforma világoskék szoknyát adtak. Az anyukák'zavartan toporogtak, egymásra nézegettek. — Én is meg tudtam volna varrni — mondta az egyik —, ha szóltak volna. Egy tanár ismerősöm járt hasonlóképpen. Nem szóltak neki, nem tájékoztatták, amiről kellett volna. Sokszor későn vagy pontatlanul tudott meg valamit. Nem volt talán elég szemfüles? Vagy nem attól kérde­zett, akitől kellett volna? Az biztos, hogy voltak olyan munkatársai, akik ellenben mindent tudtak. Persze az is igaz, hogy ezek a kollégák általában az igazgató társaságát keresték, így aztán sokat beszélhettek arról a kevésről, amit csináltak, s olyan információk birtokába jutottak, amelyekhez mások nem. így alakult ki észrevétlenül a jólértesültek, a mindig informáltak köre, akik ma­gabiztosan álltak főnökük mellett. Aztán hallottam már olyan munkahelyről is, ahol ha az igazgatóhoz fontos emberek érkeztek, senkit nem engedett a közelükbe. Még a helyettesét is meg­próbálta ilyen esetekben eltávolítani, nehogy kapcso­latba kerüljön azokkal, akiktől ő hasznos informá­ciókat kap. Ilyen módon biztosított magának előnyös helyzetet, másokat pedig így tartott bizonytalanság­ban. Rájött ugyanis, hogy nem azokkal kell jóban lenni, akik sokat tudnak, hanem azokkal, akik tud­nak valami olyasmit, amit mások nem. S aki ezekhez az emberekhez tartozik, az könnyebben boldogul, könnyebben talál kiskapukat, könnyebben jut pozíci­ókhoz és könnyebben tartja meg azokat. „Ügyes” igazgatónkat jólinformáltsága nemcsak mint magán­embert juttatta előnyökhöz, hanem mint vezetőt is. Az országban az elsők között emlegették. Sorolhatnám tovább a különböző példákat, a vég­eredmény mindig ugyanaz: jobb annak, aki tájéko­zott. Biztosabban áll a helyén, akit tájékoztatnak. S értem ezt a világoskék szoknyás óvodás kislányok­ra is, akik között tétován ácsorgott a másféle ruhába , öltöztetett három gyerek. Úgy vélem, az ünnepség végén jogosan kérték az óvónőtől a szülők: — Máskor nekünk is szóljanak! Bcnke Márta TOMPÁN, BALOTASZÁLLÁSON, SARKADKERESZTÚRON Három tsz alakult át eddig szakszövetkezetté A gazdálkodás eredményesebbé tételére kínálkozik a gazdaságilag nehéz helyzetbe került termelőszö­vetkezetek számára az a lehetőség, hogy szakszövetkezetté alakulja­nak át. Egyéb szövetkezeti formák — kisszövetkezet, kistermelők szö­vetkezete — szintén színesítheti, formájában gazdagabbá teheti a gazdálkodói kört, — a lehetőség­gel egyelőre még kis számban él­nek az üzemek, illetve a kisterme­lők. A MÉM-ből kapott tájékozta­tás szerint három közös gazdaság választott eddig új formát és vált szakszövetkezetté. Ehhez nem volt szükségük minisztériumi jóváha­gyásra, a főhatóság mindössze tá­jékoztatást kért az átalakulási szándékról, összefüggésben azzal, hogy általában amúgy is pénzügyi beavatkozást kíván az átállás és ehhez szükséges az előzetes beje­lentés. A három gazdaság: a Tompái Kossuth Tsz, .a Balotaszállási Aranyhomok Tsz és a Sarkadke- resztúri Egyetértés Tsz. Mindhá­rom üzem kedvezőtlen adottságú és az új forma kínálta lehetőségek kihasználásával igyekszik tagságát nagyobb jövedelemhez juttatni és fokozni a termelés nyereségessé­gét. A szakszövetkezeti forma le­hetővé teszi különben a termelés­szervezés lényeges átalakítását és a kockázatvállalás, valamint az ér­dekeltség növelését is. Kisszövetkezet még nem ala­kult; a rendelet amúgy is július el­sejével lép hatályba, így hát az át­alakulni szándékozóknak idejük van arra, hogy előkészítsék dönté­süket. Általános a vélemény a ter­melők körében, hogy túlságosan alacsony a létszám felső határa, a 100 fő. A MÉM-hez eddig nem' érkezett jelzés arra vonatkozóan, hogy bárhol is kisszövetkezet ala­kulását készítenék elő. Arra számí­tanak, hogy főként a specializált termékek előállításánál lesz létjo­gosultsága ennek a szövetkezeti formának, amely természetesen szintén közös tevékenységnek szá­mít. A kistermelők szövetkezetének jogszabályai előkészítés alatt van­nak; az Országgyűlés tavaszi hatá­rozata nyomán foglalkozik ezzel a Minisztertanács. A rendelet szin­tén július elseje után lép érvénybe és mivel — a mezőgazdaság jelle­génél fogva — az évközi megala­kulásnak általában akadályai van­nak, a minisztériumban arra szá­mítanak, hogy csak a jövő év janu­ár 1-jétől mutatkozik majd na­gyobb érdeklődés a kistermelői szövetkezetek létrehozására. BORSÓFÖLDI TALÁLKOZÁS „De sok tarhonyát, lebbencset megettünk mi már!” Egy hétvégi bevásárláskor fürge mozgású, piciny, fekete ruhás néni után szegődtem. A bemutatkozásra nehezen haj­lott: — Nem érek rá beszélgetni. Többet dolgozom most is 89 évesen, mint tíz fiatal — mondta, hangjában büszkeséggel, s szinte eltessékelve szólt még pár szót: — Sietek, vár a munka, ha már a jóisten akarata a hosszú élet. Gondoltam, ha nem segítem, miért is hátráltassam. Elhatá­roztam, majd megkeresem. A minap a megadott címen, a Kecskemét, Bethlen körúti házon csengő nem lévén, zörög­tem, kopogtam az ablakon. Hiá­ba. Csak a kutya csaholt. Kéré­semre a szomszéd eligazított: — Ne is keres­sék itt Tóth nénit! Korábban kell ahhoz kelni, vagy naplemente után jönni, hogy meg­találja. Mindig a földön van. A menye a közeli gyógyszertárban dolgozik, ő majd elmagyarázza. Az útbaigazí­tás a patikában folytatódott: — A Vacsi köz végéig addig menjen, amig nem lát egy lovas kocsit. Meg, nincs is a közelben még egy akkora veteményes. Az út jobb oldalán végre fel­tűnt a fogat nélküli négykerekű. — No, látja, hát ezért nem érek én rá cseverészni! — foga­dott B. Tóth Gergelyné. — Ak­kor, reggel, amikor a piacon szóra bírt, én már ezt itt megka­páltam. De sok virág volt rajta! Most meg kapkodni kell már, mert levénül. Csak egy transz­portot szedek, aztán mars ki! Azért van közte a kukorica. — Látom, segítség is akadt. — Persze, az unokám, meg a meny-unokám, a drága kislá­nyok kijöttek. Közben napoz­nak egyet. De a kapa nem az ő kezükbe való. Az enyém bírja, bejáratos. Most a szegény pa­pám is meggondolta magát. Gyöngén van már. Karózza a babot. Pedig legszívesebben iga­zi öregember lenne ám: ülne ott­hon, tízszer oda-vissza olvasná az újságot. Csak nem tudja el­nézni, hogy én csinálom ... leg­alább szólt volna — szabadko­zott témát változtatva — kiöltö- zök. Azt fogják mondani, vén koldusasszony. Nézze: milyen feketék a kezeim! — Látszik, a kendő széle sem mindig hátrakötve állt. Az első tavaszi napsugár is itt érte? — Hát hogyne! Ide idejében kell jönni, mert egyébként nem lesznek ilyen gyönyörű szemek — mutatja a kipattintott szeme­ket. — Bár itt a parton nem olyan hosszúra nő a Peti, fino­mabban a rajnai borsó. Jajj! Ma még mindig faltam. De nem va­csorázok. Máskor mindig húst eszek. Azt szeretem, ha picit is, de jót. Nem kell nekem a főze­lék! Arra nem esik jól a vékony- fröccs. De csak az ám! Én arra is haragszom, aki a röviditalt megissza, s elveszi az eszét, azt sem tudja megmondani, hány­szor négy tesz ki harminckettőt. No!... Csirkéjeim, galambjaim is vannak, a disznóvágás sem marad el. Tegnap ettem meg az utolsó hurka-kolbászt. Zsírban volt lesütve. Nem ám a hűtő­ben! Nem kap ott levegőt az élelem! Jó, hűvös spejz, az az igazi! Én bolti cikket nem ve­szek, csak a papának a tejet. Most is van tizenkét tyúk. Jövő­re beállítok többet, mert más ízű ám, ha én etetem. — Van még itt bab, uborka, krumpli, s hát ami ide sem lát­szik! Honnan a föld, a paraszti munka szeretete? — Az ezernyolcszázkilencve­nes év végén, mint a papa, ak­kor születtem, tanyán, Kisfái­ban. ' Remek lánykorunk volt. Nyolcán voltunk testvérek. Mindig kint éltünk, sok-sok föl­dön dolgoztunk. Világéletem­ben jobban szerettem kapálni, mint tanulni. Huszonkét évesen férjhez mentem. Huszonhárom januárjában Gergely fiunk, de­cemberében Ilona született. Én is Ilona vagyok, Végh Ilona. De sok tarhonyát, lebbencset meg­ettünk mi már! Eljárt az idő. Csak rosszabbul ne járjon! Nem emlékszem rosszra, csak 45— 46-ra. Akkor Úrréten laktunk. Pár évre rá vettük azt a benti házat.-— Mi lesz a , felesleges" ter­méssel? — Amióta megvan a piac, a kofáktól két sorral odébb, a sar­kon állandó helyem van. Kell garasolni, mert a négyezervala- hányszáz forint nyugdíjjal nem lehet messzire menni. így, hogy nem napszámosok dolgoznak, hanem én — mi lenne a kapa­nyelemmel? — jut is, meg ma­rad is. — Mit szól a család a dolgos nagyihoz vagy dédihez? — Mondja is a menyem, „úgy bosszant a rengeteg dolgával.” Neki csak négyszáz négyszögöle van, de alig bír vele. Ugyan? Hát hogy is bírna? Nem arra született. No, nem bántom, de­hogyis! Majd négy évtizede van a családban, de sosem mondtuk egymásnak, hogy állj odébb! Pedig együtt lakunk. Két okos ember megérti egymást, nem? — nevetett jóízűen. — Mit szeretne a majd’ ki­lencven év küszöbén? — Nem vágyok én semmire. Ami nekem jó, mind megvan: békesség a gyerekekkel, az öt unokával, a hét dédunokával. Nem panaszkodok mint sok „vénasszony”, pedig fiatalab­bak nálam. A piacon is mást se hallok, vagy a menyeket, vagy az anyósokat emlegetik örökké. Én békességben, és hál’ a terem­tőnek, egészségben élek. Más nem kell. Pulai Sára Nem kísérlet — oktatási forma A héten vége a tanításnak az álta­lános iskolákban, s az is eldőlt, ki hol folytatja tanulmányait. A nyolcadikosok között akad­nak olyanok, akik a második fél­évet már középiskolában járták. Ők az oktatás-nevelésben legújabb formának számító két tannyelvű gimnáziumok tanulói. Dr. Gszelmann Adóm, a Felsővá­rosi Általános Iskola igazgatója el­mondta, hogy ebben az iskolatípus­ban a választott angol, francia, né­met, orosz vagy spanyol nyelvet in­tenzív nyelvoktatási rendszerben, heti 18 órában, anyanyelvi szinten sajátítják el. Éz lehetőséget ad arra, hogy a tantárgyakat a magyar mel­lett az adott idegen nyelven is meg­tanulják. Az oktatási forma két vál­tozata a négy és fél, valamint az ötéves képzés. Érdekes módon már a felvételi is új szisztéma szerint történt. A köz­ponti, azaz országos felvételin nem a nyelvi előképzést, hanem az intel­ligenciaszintet vizsgálták. Valóban sokoldalúan tehetséges gyerekek nyertek csak felvételt. Közéjük tar­tozik a kiskunhalasi iskolákból (Di­mitrov tériből egy, a Szüts József iskolából: kettő, a felsővárosiból: hat) összesen kilenc diák. A Felsővárosi Általános Iskolá­ból a pécsi Leöwey Klára Gimnázi­umba került Hegedűs Mónika és Borkúti Éva a négy és fél éves kép­zésre. Hegedűs Mónika elmondta, hogy harmadik osztálytól orosz ta­gozatos. Sokat köszönhet tanárnő: jének, Rákóczi Jánosáénak, aki megszerettette vele az idegen nyel­vet, és akinek ösztönzésére jelentke­zett. Gimnáziumi tanárok tanítják őket, magasak a követelmények, hisz kémián kívül minden tantár­gyat oroszul is tanulnak. Sokszor éjszakába nyúlik a tanulás, de érzi, hogy összehasonlíthatatlanul töb­bet tud, mint fél évvel ezelőtt. Sze­retné annyira ismerni a nyelvet, mint némely osztálytársa, akik orosz anyanyelvűek. Ősztől már a megyében is — Ba­ján ■— bevezetik ezt az oktatási for­mát. Jó lenne, ha a tervezett két tanítási nyelvű oktatás Kiskunhala­son is mielőbb megindulhatna, és az országosan elismert helyi gimná­zium itt tartaná az ilyen jellegű is­kolába pályázókat. Vass Kátalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom