Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-08 / 136. szám
1988. június 8. • PETŐFI NÉPE • 5 LAKATOSOK A halasi Ganz nehéz startja • Csányi József: „Ezeket a biogáztartályokat egy hónap alatt készítettük osztrák megrendelésre." séből. Ezekért kapott jutalmat a régi nagyvállalat minden gyárának vezetése az osztály- és üzemvezetői szintig (?!). Ennek a híre jutott el a dolgozókhoz. Persze alaposan felnagyítva és eltorzítva. Talán, ha rögtön elmondjuk mindezt az embereknek, megelőzhettük volna a pletykákat. Ugyanúgy hibáztunk, mint az év elején, mert akkor is le kellett volna mennünk a munkahelyekre beszélni a dolgozókkal. Ha akkor őszintén megosztjuk velük gondjainkat, most biztosan jobb lenne a hangulat. Ha kissé megkésve is, de megszületett a felismerés: csak közösen lehetnek úrrá a nehézségeken. Épp ezért a jövőben fel akarják használni az üzemi demokrácia valamennyi fórumát, hogy ismertessék a dolgozókkal a gyár jelenlegi lehetőségeit és a jövő terveit. Mert a gondok ellenére sem állnak rosszul. A 13 tagú vállalati tanács által meghatározott előirányzat szerint az 555 millió forintos éves árbevétel 45 százalékát kell teljesítenie a gyárnak az első hat hónap alatt. Úgy tűnik, ez nagy erőfeszítésekkel, de elérhető. Ha pedig sikerül, jó alapot nyújthat az éves terv teljesítéséhez. — Készítettünk egy, a vállalatunkra vonatkozó részletes kibontakozási programot -— magyarázza Csányi József. — Ezt megküldjük a szanáló szervezet és a Budapest Bank részére, de ismertetjük dolgozóinkkal is. Ma éppen ifjúsági parlamentet tartunk. Már ezt az alkalmat is felhasználjuk erre. A program egyebek között ismerteti a profiltisztítással kapcsolatos elképzeléseiket. így a csavarkompresszorok gyártásának kifejlesztését, az élelmi- szeripari gépek termékskálájának bővítését, a komplett hőhasznosítási rendszerek fejlesztését. A vasszerkezeti munkákban több hatékonyan működő nagyvállalattal kívánnak együtt dolgozni vagy kereskedő cégek esetén — rajtuk keresztül szállítani. (A Transze- lektrón keresztül például daru-ellen- súlyszekrényeket, az Interépszer együttműködésével biogáztartályokat értékesítenek.) A program realista. Nem táplál illúziókat. Az idén még csak nullszaldós nyereséget ír elő. Jelentősebb eredménnyel csupán 1990-től számol. A gyár bejárata fölött, a tetőn éppen ottjártunkkor cserélték le a régi feliratot. Az új név: Ganz Kiskunhalasi Gépgyár Vállalat. Reméljük, a cégtábla cseréje valódi megújulást hoz majd maga után. Az igazgató szavaival élve: „A halasi gyár kollektívája összefogva beváltja a hozzá fűzött reményeket és prosperáló középvállalattá válik.” Ehhez ugyanis a jó technikai feltételek mellett — a korábbi nagy vérveszteségek ellenére — a személyi feltételek is adottak. Gaál Béla A közelmúltban különösen sokat olvashattunk, hallhattunk a sajtóban, a rádióban a Ganz-MÁVAG-ról. Ezek a híradások mind a nagy múltú vállalat nehéz helyzetéről szóltak. Kiderült, hogy a neves cég régi fénye igencsak megkopott, s az utóbbi években veszteségesen dolgozva akkora adósságot halmozott fel, hogy az már elviselhetetlenné vált. Ezért a kormány 1987 tavaszán kezdeményezte a szanálást. December közepén írták alá a jegyzőkönyvet, amely kimondja a régi felosztásával hat új vállalat alapítását és egy termelőegység államigazgatás alá rendelését 1988. január 1-jétől. A hat vállalat egyike a kiskunhalasi gyár, amely az elmúlt esztendő kivételével — eltérően a nagy Ganz-MÁVAG-tól — valamennyi évét nyereséggel zárta. A veszteség okai A halasiak eredményességüket elsősorban — a szervezeten belüli önálló profiljuknak, a hazai és külhoni piacokon egyaránt keresett termékeiknek köszönhették. Ilyen előzmények után biztosnak látszott, hogy önállóságuk elnyerését követően újabb lendületet kapnak, és még a korábbiaknál is hatékonyabban, jobban dolgoznak. A fiatal gyárban a dolgok azonban nem mentek olyan simán, mint ahogy azt okkal remélték. Akadozott a munkaellátás és megindult a dolgozók elvándorlása. Hovatovább olyan hírek keltek szárnyra, hogy a halasi Ganz még a megmaradóknak sem képes biztos munkát adni. Mi történt valójában, és hogy állnak most? Erről Csányi József igazgatót kérdeztük először. — A pontosság kedvéért elöljáróban fel kell idéznünk az elmúlt, veszteséggel záruló esztendőt — válaszol az igazgató—, hiszen nagyrészt ebből adódtak az idei gondok. A soroksári öntöde szanálása miatt megbénult az öntvényellátásunk. Márpedig erre alapvetően szükségünk van a szivattyúk, csapózárak, tolózárak és kompresszorok gyártásához. Tizennyolc hazai öntödét kellett végigjárnunk, mire a SZIM esztergomi gyárában végre megfelelő partnerre leltünk. Akadt más probléma is. A Ganz- MÁVAG nehéz helyzete miatt Halason sem fejleszthettek bért. Ez pedig súlyos következményekkel járt: rövid idő alatt száznál is több értékes, jól felkészült szakmunkást veszítettek. — Szörnyű présbe kerültünk — idézi fel a történteket Csányi József. — A tervek elkészültek, a szerződéseket megkötöttük, a partnereink számítottak ránk. Mindenképpen teljesíteni akartuk vállalásainkat. Ennek érdekében mindent elkövettünk: drága kooperációra, lengyel munkaerő foglalkoztatására és igen nagy mennyiségű túlórára kényszerültünk. Terveik óriási erőfeszítéseik ellenére sem váltak valóra: az árbevételtől 28 millió forint lett a lemaradás, a veszteség pedig elérte a 6 millió forintot. Bizony nem a legbiztatóbb előjelek egy önállósuló, új szervezet indulásához! És elindult a pletyka ... • — Nem sokat meditálhattunk akkor ezen — szögezi le az igazgató — sürgősen össze kellett állítanunk éves termelési tervünket, amely néhány „fehér foltot” is tartalmazott. A létszámhiányból adódóan hiányzott 60 ezer órányi forgácsoló kapacitás. Emellett a Vasúti Járműgyár nem tudta évi szokásos 140 ezer óra rendelését feladni, miután az ő rendelésállományuk is alaposan lecsökkent. — Tény: túl sokáig hittünk abban, hogy mégiscsak befut ez a megrendelés — ismeri el Csányi József, majd szomorúan hozzáteszi: — Sajnos, ez a tévedésünk jelentős konfliktusok forrásává vált. A kiesés miatt ugyanis 60 jól képzett vasszerkezeti lakatost nem tudtunk szakmájának megfelelő munkával ellátni. Kényszerűségből, jobb híján öntvényt tisztítottak vagy köszörültek. Egy hétig még csak elment valahogy, hogy segédmunkát végeztettünk velük, de azután elkezdtek zúgolódni. Azt mondták, hogy nem ezért szerződtek hozzánk. A gyárban történtek persze a városban sem maradhattak sokáig titokban. Lassacskán elindult a szóbeszéd. És ahogy az ilyenkor lenni szokott, pár nap múlva már az a hír járta, hogy a halasi Ganz tönkrement és nem képes biztos kenyérkeresetet adni dolgozóinak. A legvadabbakká a mendemondák éppen március végére váltak, amikorra pedig valójában kezdtek egyenesbe kerülni. — Még a múlt év végén igen intenzív piackutató munkába fogtunk, de ennek eredményei nem jelentkeztek azonnal — magyarázza az igazgató —, csak idén áprilisban hozták meg első gyümölcseiket. Élelmiszer-ipari gépeket, biogáztartályokat, daruvasszcrkezctc- ket készítettünk, igen rövid átfutási idővel. Végül a 60 lakatosnak is megfelelő munkát adhattunk. Nehéz időszak zárult le ezzel. • A tetőn leszedik Ganz alól a MÁ- VAG feliratot. a fiatalabb —, ennyiért a pestiek még a gyárba se mennének be. — Nem is kellett nekik ennyiért — replikáz a bajuszos — mert hiába volt bajban a cég tavaly, ők mégis kaptak emelést. Elhallgat, de látszik rajta, valami nagyon nyomja a szívét. Gondolkodik egy cseppet, s végül mégiscsak kiböki: — Tudja, sok mindent lenyel az ember, de az már tényleg több a soknál, hogy szanálják a céget; a munkások nem kapnak egy fityinget sem, a főnökök meg felveszik a nagy pénzeket! A kitörést némi csend követi. Néhány körben álló hangtalanul bólogat. Végül én töröm meg a csendet: — Milyennek látja most a jövőt? — Végre van rendes munkánk. Ha minden igaz, hamarosan daru-ellen- súlyszekrényeket fogunk gyártani az NSZK-nak. Reméljük, egyenesbe kerülünk. Eredetileg is vissza akartam menni az igazgatóhoz, de ezek után már nem is tehetek mást. Elmondom Csányi Józsefnek a műhelyben hallottakat. Ha elmarad a tájékoztatás... — Valóban felvettünk pénzeket a nehéz napokban — ismeri el az igazgató. —- Ezek az összegek azonban nem a vállalati bértömegből származtak. Cégünk korábban részt vállalt néhány kiemelt, nagy beruházás munkáiból, így például a Paksi Atomerőmű építéAhogy a műhelyben látják így látja az igazgató az önállóság első negyedévét. De miként élték meg mindezt az érintett lakatosok, és milyennek látják a gyár jövőjét? A B—1-es lakatosüzemben még most is érezni a feszültséget. A munkások rögtön szétszélednek, amikor megtudják, hogy milyen kérdésekre szeretnénk választ kapni tőlük. Csupán egy bajuszos, középkorú lakatos hajlandó kötélnek állni. Igaz, előtte kiköti, nem árulja el a nevét, mert mint mondja: „Maga elmegy és megírja, amiről beszéltünk, én meg itt maradok.” Nehéz szívvel beleegyezek a névtelen diskurzusba, mert érzem, másként belőle sem húzhatnék ki egyetlen szót sem. Ettől láthatóan megnyugszik és beszélni kezd. Közben lassacskán kollégái is visszaszállingóznak és körülállnak bennünket. — Több mint huszonöt éve dolgozom ebben a gyárban, de ilyen elkeserítő helyzetet még nem éltem át — mondja. — A bajok már tavaly elkezdődtek, amikor itthagyott bennünket egy sor kiváló munkás. Nem csoda, hiszen az árak emelkedtek, a fizetés meg maradt a régi. De akkor még mi, akik itt maradtunk, a túlórákkal és a vgm-mel csak kijöttünk valahogy. Az év elejére azonban annyira kevés lett a munka, hogy sokszor még a főmunkaidőben sem tudtunk mit csinálni. —- Amikor meg volt, arról jobb nem is beszélni! — vág közbe indulatosan egy fiatalabb, keménykötésű kollégája. — Óriási porban öntvényeket tisztogattunk. — Mindezt öt-hatezer forintért! — veszi vissza a szót a bajuszos. — Nem gondolt arra, hogy maga is elmegy? — Megfordult a fejemben, de mégis maradtam, mert mindenki nem választhatja ezt az utat. Meg aztán nemrég építkeztem. Ott a sok OTP a nyakamon. Mi van, ha nem sikerül a váltás? Két gyerekem van. Az ember nem könnyen ugrál már ilyenkor. — Öt-hatezer forint — morog ismét FORRÁS ItáS júniusi számából 88*0 ******************************************* * * * * * * * * * * ♦ * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * ** Ötven éve született Szilágyi Domokos — Pintér Lajos, Beke György, Takács Imre, Szepesi Attila írásai Csák Gyula: A báró (regényrészlet) Tornai József, Szikra János, Rózsa Endre, Kiss Dénes, Bisztray Ádám versei Fűzi László tanulmánya Németh Lászlóról írások a Pannónia Rajzfilmstúdió kecskeméti műterméről. A folyóirat előfizethető a postahivatalokban és postás kézbesítőknél, vásárolható a hírlapárusoknál. x ********************************** ******* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * Új bolt épül a régi fölé Kecskeméten, az Agroker boltja az elsők között épült a 60-as évek végén. A forgalom már régen kinőtte. Most egy új, érdekes megoldással' több mint kétszeresére — galériával együtt 700 négyzetméter — növelik az eladóteret. Mindezt úgy oldják meg, hogy az árusítás alig egy hónapig szünetel. Mint a képen is látszik, a vállalat által forgalmazott, Észtországból vásárolt olcsó vázszerkezetet a meglévő bolt fölé építik, és mikor a tető és a szigetelés is elkészült akkor bontják le a régi épületet. P. Z. Hol a piaci korlát? A tavalyi építőanyag-felvásárlási láz után aligha gondolhatta bárki is, hogy a kereslet az idén is meg fogja haladni a kínálatot, s a gyárak továbbra sem győzik majd az igények kielégítését. A szakemberek eredetileg arra számítottak, hogy akinek pénze volt, már elköltötte tavaly, s megvásárolta az anyagot olyan építkezéshez is, aminek az elkezdését csak két, esetleg három év múltán tervezi. A január elsejét követő áremelések után sem hagyott azonban alább az építőanyagok iránti igény, s a jelenségre többféle magyarázat is kínálkozik. Egyrészt az, hogy lakni attól függetlenül is muszáj valahol, hogy az építőanyagok mennyibe kerülnek, s az építkezők nemcsak az OTP, hanem rokonaik és barátaik felé is eladósodnak, s építkeznek bármi áron. Egy másik magyarázat sze-- rint a túlkereslet oka már nem a lakáshiány, hanem az inflációtól való féleleim, s a pénz legésszerűbb befektetési módjának az ingatlan látszik. Egy biztos: jelenleg úgy tűnik, hogy nem járt rosszul az sem, aki a januári áremelést követően, mondjuk, februárban vásárolt, hisz az építőanyagok ára azóta is emelkedőben van. Mint tudjuk, a szabadáras termékek esetében április elsejétől megszűnt a vállalatok bejelentési kötelezettsége, ami hosszú távon kétségkívül jelentős lépés a piaci árrendszer felé, rövid távon viszont bonyolítja a helyzetet. Kérdés ugyanis, hogy mennyire marad kezelhető keretek között az így geijedö infláció. Az áprilisi „önmérsékletet” követően már május 9-én emelkedett a betoncserepek ára, s a napokban közölték a lapok, hogy ugyanerre kerül sor az eternittermékek esetében is. Az Alföldi Tüzép Vállalatnál nem győzik tépkedni a telexgépről azokat a táviratokat, amelyek további áremeléseket jeleznek. A Folyamszabályozási és Kavicskotró Vállalat július elsejétől például 15 százalékkal emeli a folyami homok árát, a Nagybajomban készülő zsa- lugáteres nyílászárók ára pedig 12 százalékkal emelkedik majd. Július 21-étől húsz százalékkal lesz magasabb a síküveg termelői ára. A jelenséget egyrészt — piaci árrendszerben — normálisnak kell nevezni, hisz ilyen viszonyok között az áremelésre a túlkereslet egymagában is elegendő ok. Kérdés viszont, hogy hazai viszonyaink között működésbe tud-e lépni olyan piaci korlát, amely képes megállítani az inflációt. B. F. I. BROJLEREK BÁBOLNÁRÓL Az Aranykakas három tartópillére Az Aranykakast, a Sztavro- poli Brojlertermelő Egyesülés emblémáját messzeföldön is jól ismerik. A tizenhat éve fennálló cég a baromfihús termelését a kezdetek óta meghatszorozta és jövedelme meghaladta a 30 millió rubelt. Az egyesülés vezetői a többi gazdaságnál jóval korábban megértették, hogy stabil fejlődésüket csak a „három tartópillérre”: a gazdasági önelszámolásra, az önfinanszírozásra és a jövedelmezőségre támaszkodva biztor sithatják. És ezen alapelveket a gyakorlatban is alkalmazni kezdték. A sztavropoli keltetőállomáson a kollektíva kezdeményezésére a létszámot tíz százalékkal csökkentették. A leépített dolgozóknak más munkát adtak. A fizetéssel együtt megnőttek a követelmények is. A nemrég befejeződött minősítés folyamán az egyesülés hatszáz dolgozója közül hármat alkalmatlannak találtak feladata ellátására, további három munkaviszonyát pedig csak feltételesen hosszabbították meg. Itt minden — beleértve a fizetéseket is — a baromfihús-termelés függvénye. Ez a szabály a gépkezelőktől az igazgatóságig mindenkire érvényes. Megfelelő fajnemesítő munka nélkül azonban nincs termelésnövekedés. A rokon gazdaságok közül elsőként a sztavropoli- ak kezdtek a problémával tudományos alapon foglalkozni és saját szelekciós — genetikai központot hoztak létre. • Budapesten „gépre ültetik” a Sztav- ropolba induló bábolnai naposcsibéket. nálása miatt ez kifizetődő Bábolnáriak és az egyesülésnek is. A sztavropoliak- nak nem kell annyi szülőpárt fenntar- taniok és előnyös számukra az importált csirkék nagyobb húshozama is. Ez évente 12-15 ezer tonna takarmány megtakarításában jut kifejezésre. (APN — MTI-Press) Felajánljuk szabad kapacitásunkat 1988-ra, szakipari munkák végzésére Legelső és egyben legstabilabb partnerünk a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát lett. Hetenként kétszer, késő este egy TU—154-es gép száll le Mi- nyeralnije Vodi repülőterén. A Budapestről érkezett gépre beszálló vámosok gyorsan elintézik a formaságokat, hogy átadhassák helyüket az állategészségügyi szolgálat embereinek. Az utasok — a Tetra—82 jelzésű, Bábolnán tenyésztett naposcsibék — csak ezután hagyhatják el a repülőt. A szállítás pontos ütemterv szerint folyik. Az egyesülés egy év alatt 60 millió csirkét nevel. Ezt a baromfimennyiséget saját keltetőikben is elő tudnák állítani, mégis már évek óta az állomány ötödrészét Magyarországról szállítják ide. A termelő kapacitás jobb kihasz1. Trumatic 180-as lemezmeg- ( munkáló gépre =*= 0,5—2 mm-ig ( 2 x 1 m-es lemezre,. 2. Automata eszterga 0 3—20 ’ mm-ig. ( 3. Festő (döntően beégetős fes- t tést). | 4. Galván — elox, ( — keménykróm, ( — horgany (elsősorban < tömegáru) és egyéb galvántechno- < lógiák: réz, nikkel, króm, < ón-ólom. 5. Trafó— híradástechnikai ' kis- , transzformátor- és te- i kercsgyártás. Mechanikai Laboratórium Pécsi Gyáregysége Pécs. Szilva u. 1—3. Telefon: 72/26-488. 1504
