Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-07 / 135. szám

1988. június 7. • PETŐFI NÉPE • 3 Borgondok Az elmúlt másfél érben nem volt olyan politikai, szakmai tanácskozás Bács-Kiskun megyében, ahol a mezőgazdaságról szólva ne foglalkoztak volna a szőlészet-borászat helyzetével. Az utóbbi fél évben is megtárgyalta e témát a megyei párt-végrehajtóbizottság, a pártbizottság gazdasági és szövetkezetpolitikai bizottsága, a kiskunsági és homokhátsági tsz-szövet- ség, két alkalommal szakmai tanácskozás volt Kecelen és Kecskeméten, hogy csak a legnagyobb és legjelentősebb megbeszéléseket említsük. A megfogalmazott tennivalók összecsengnek: sürgősen meg kell oldani a megyei gondokat, piacot találva a még tárolókban felgyülemlett bornak, el kell érni, hogy a készletek pénzügyi finanszírozásához, a kistermelőknél lévő mennyiségek átvételéhez (és kifizetéséhez) hitelt kapjanak az integráló nagyüzemek, a felvásárlók. S mi történt? A levelezések, sürgetések, hovatovább követelőzések elle­nére a korábbi helyzet alig változott, lassú az átvétel, döcög az export, a felvásárlási ár alacsony. A nagy- és kisüzemek, háztáji, szakcsoportos és magántermelők aggodalmaskodnak. Mi lesz a pincékben lévő borral? Mintegy négyszázezer hektolitert tárolnak a háztáji pincékben, nem mindig korszerű körülmények között. Hová kerül az új termés? Mennyit fizetnek a borért? Megéri-e szőlőt termelni, amikor a termelés költségei —- gépek, vegyszerek, munkaerő — szinte hónapról hónapra drágább? Több község, sőt egyes körzetek lakóinak igazából a szőlő adja a pénzbevételt és így a megélhetést, mivel a gyenge homokon nem lehet mást jövedelmezően ter­melni. Ha viszont kivágják, mi kerüljön a helyére? Ugyancsak sokszor elhangzó kérdés: miért drágították meg mesterségesen (adóterhekkel) a bor belföldi árát? A készletek finanszírozására a nagyüzemek miért nem kap­nak hitelt? (A hitel kamata egyébként duplája annak, mint amennyi tiszta nyereség a bor értékesítésével elérhető.) Még sok kérdés gyülemlett fel az elmúlt hónapokban — megnyugtató válaszról, megoldásról nincs tudomásunk. Ugyanakkor tudunk több előter­jesztésről, amelyeket országos hatóságoknak, minisztériumoknak küldtek a megyéből, de ezek elfogadásáról, konkrét intézkedésekről ugyancsak nem kaptunk hírt. Miért drága? Meglepetéssel tapasztalhatták a fogyasztók, hogy a bor ára éppen abban az időszakban emelkedett (vagyis január elsejétől), amikortól már egyér­telműen kiderült, hatalmas, eladhatatlan készletek halmozódnak pincék­ben, tárolókban. Az áremelkedés alapvető oka, hogy a bor termelői árára a korábbinál lényegesen nagyobb adok nehezülnek. Nézzünk egy konkrét példát. Olcsó, minőségi kategóriába tartozó hét deciliteres fehérbor ára a következőképpen alakult: 1. Amiért a vállalat előállítja, vagyis a termelői ár: 24,80 2. A termelői ár 15 százaléka, ez a fogyasztási adó. 3,72 3. A termelői ár és a fogyasztói adó együttes összegének 25 százaléka, ez is ÁFA: 7,13 4. Nagykereskedelmi árrés , 2,55 5. A nagykereskedelmi árrés 25 százaléka, ugyancsak ÁFA: 0,64 (Tehát az ÁFA-val növelt eladási ár 38 forint 84 fillér) 6. A kiskereskedelmi árrés 4,05 7. A kiskereskedelmi árrés 25 százaléka, ami ismét ÁFA: 1,01 Tehát összesen 43,90 forint az a palack bor az üzletben, aminek termelői ára 24,80. Az áremelkedés előtt ugyanezt a bort 37 forintért lehetett megvásárolni, ugyanis akkor a nagykereskedelmi ár 30 százaléka, mint forgalmi adó, terhelte, valamint a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árrés. Nem csodálkozhatunk azon, hogy még a borivók is meggondolják, hogy vegyenek-e ebből a drága italból. Egyik ismerősöm, aki korábban csak nagyfröccsöket ivott, áttért a sörre, mondván, egy nagyfröccs ma 18 forint, fél liter sör meg 16. Igaz, mondja: „ettől többet lehet pisilni...” Azt viszont nem tudja, hogy a bor sokkal egészségesebb ital, igen sok vitamint, feltétjét, ásványi anyagokat tartalmaz, sőt egyes kutatók szerint kis men­nyiségben fogyasztva gyógyszer is. Nem tudhatja, hiszen a bor értékeinek ismertetése, a borreklám, a kulturált borfogyasztás propagálása évek óta tilos. A különböző bizottságok ennek feloldását is sürgetik. CSEKK, MEMÓRIAKÁRTYA, TAKARÉKSZOLGÁLAT Postabank alakul Az alkalmazkodáshoz pénz kell A jelenlegi helyzetet előidéző okokat és a tennivalókat nemrég kerekasztal- beszélgetésen tárták fel a résztvevők, véleményükből, javaslataikból idézünk néhány gondolatot. Csipkó Sándor, a Keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet elnöke: — Ennyire súlyos pénzügyi helyzet­ben, mint most, még nem volt szakszö­vetkezetünk. Borkészleteink nagyok, értékesíteni ebből alig tudunk, ugyan­akkor hitelt sem kapunk a készletek fi­nanszírozására. Fia rövidesen nem vál­tozik a hitelezési helyzet, bérfizetési gondjaink is lehetnek. A felmelegedés miatt a kistermelők pincéjében a bor bomlásnak, romlásnak indulhat. A fel- vásárlási árak egyrészt alacsonyak, ami­ért nem éri meg eladni a bort, s egyéb­ként is nagyon kis mennyiséget lehet ér­tékesíteni. Tavaly összesen mintegy 900 ezer hektoliter import (borban és szőlő­ben) érkezett az országba. Ennek meg­rendelése egyenlő volt az öngóllal. Egyébként annak hatására történt, hogy a termelők azt mondták: a téli fagy miatt kipusztultak az ültetvények, s nem lesz termés. (Megjegyezzük, a KSH ada­tai szerint 3 millió 640 ezer hektoliter áruboralap volt az elmúlt évben, amihez jött még 910 ezer hektoliter import bor.) • 0 Ügyeskedők Voltak időszakok, amikor a gyenge terméseredmények miátt minden feldolgozó, felvásárló az országban keresztül-kasul sza­ladgált szőlőért, borért. Akik pe- digmár jó előre szerződést kötöt­tek, hogy termésüket átadják egy-cgy. feldolgozónak, a szerző­dést semmibe vették, meglova­golva a konjunktúrát, a már ko­rábban papírra rögzített áraknál lényegesen magasabbért, a leg­többet fizetőnek adták el a szőlőt és a bort. Akkor persze egyetlen termelő sem verte a tamtamot, inkább nagy csöndben üzletelt, s különböző képtelen kifogásokat jelentett szerződött partnerének, vagy még ennyit sem tett meg. Azt viszont igen, hogy lőrét érté­kesítettek, vagy éppen vízből, cu­korból csinált bort is eladták. Csakhogy gyűljenek a bankók a bugyellárisban. Palotasorok, emeletes, liftes házak épültek ilyen pénzekből, s a garázsokba méregdrága nyugati márkájú kocsik kerültek. A kapzsiság napjainkban" megbosszulja magát. A hazai fogyasztók körében is lejáratták a bort, s a lakosság ezért is for­dított hátat ennek az italnak. De nemcsak kistermelők, ha­nem egyes nagyüzemek is erre a nem tisztességes útra léptek. Ugyanakkor az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy csupán né­hány éve tiltották meg, az új bortörvény megalkotásával, a cukorhasználatot. S az is tény, hogy akik koráb­ban semmibe sem vették a szer­ződéses fegyelmet (sőt még az utóbbi időkben sem kötöttek szerződést) most hangos szóval követelik, hogy vegyék át a fel­dolgozó vállalatok a pincéikben álló boraikat. Természetesen nem minden kistermelőre és nagyüzemre ér­tendőek az előbbiek, tehát tisz­telet a többségnek, azoknak, akik efféle manipulációktól tá­vol tartották magukat és eleget tettek a szerződésben vállalt kö­telezettségeiknek is. Javaslom, hogy az idén még sűrítményt se importáljuk, ezt is idehaza állítsuk elő. A romló borokat pedig le kellene párolni. Tasnád Miklós, a Soltvadkerti Sző­lőskert Szakszövetkezet elnöke: — A 16 forint körüli literenkénti fel- vásárlási ár nem fedezi a termelési költ­ségeket. A hazai borfogyasztást kellene elősegíteni azzal, hogy a fogyasztói adó megszüntetésével csökkenjen az ára. (Megjegyezzük: több bortermelő haj­landó a fogyasztási adó elengedésének mértékével árait csökkenteni.) Dr. Makkos József, az Izsáki Állami Gazdaság igazgatóhelyettese: — A feldolgozói kapacitásokat 1985-ig folyamatosan növeltük, a szoci­alista országokkal kötött államközi szerződésnek, az igényelt minőségnek megfelelően. A feldolgozóinkban előál­lított bor a nyugati igényeknek nem felel meg, szükség lenne még olyan beruhá­zásra, amivel minőségét, tisztaságát nö­velni tudnánk. Tehát ahhoz, hogy alkal­mazkodni tudjunk egy nagyobb igényt támasztó piachoz, pénzre volna szük­ség, ami viszont nincs. Változzon a hitelpolitika Borsody Mik­lós, a Kecskemét- vin Borgazdasági Kombinát vezér- igazgatója: — Egyetlen felvásárló sem tud többet fizetni a borért, mért még palackozva is ala­csony áron tudja értékesíteni, s az nem várható el egyetlen feldolgo­zótól— akár álla­mi vagy szövetke­zeti is legyen —, hogy tudatosan veszteségessé te­gye gazdaságát. Legfontosabb­nak azt tartom, hogy a szőlőter­mesztés fajlagos költségei csök­kenjenek, mégpe­dig úgy, hogy nö­vekedjen a hektá­ronkénti mennyi­ség, s így 10 forint alatt legyen egy kilogramm szőlő előállítási költsé­ge. Ha ez nem kö­vetkezik be, az ágazat a külpia­con versenykép­telenné válik. Ami a kistermelők pin­céjében lévő bo­rokat illeti: szállít­sák be nagyüzemi kezelésre, így meg tudjuk menteni a bort. Ezért fizetni természetesen csak akkor lesz módunkban, mi­után mi is értéke­sítjük. Egyébként szerződéses szőlő- és borfelvásárlási kötelezettsége­inknek mind ez ideig eleget tet­tünk, illetve az is­mert hitelezési gondok miatt megegyeztünk nagy- és kisüzemi part­nereinkkel, hogy a szerződött mennyi­séget június 30, egyes esetekben július 31-éig átvesszük. Ahhoz pedig, hogy a tőkés piacokra is megfelelő minőségű bort szállíthas­sunk, a nagyobb feldolgozók korszerű­sítésére volna szükség, amit összefogás­sal gyorsabban és könnyebben meg le­het oldani, mintha mindenki külön- külön próbálja meg saját üzemét komp­letté tenni. A mai .helyzet egyik okozója az is, hogy tavaly irreálisan magas árat fizettünk a szőlőért. Az idén várhatóan nemcsak alacsonyabbak lesznek az árak, hanem arra is fel kell készülni a termelőknek, hogy a szőlőátvételkor árának egy részét tudják a feldolgozók kifizetni, a teljes értékét csak a bor el­adása után. Szükség van arra, hogy változzon a hitelezés, a szőlő-bor ágazat preferált, alacsonyabb kamatlábbal jusson hitel­hez. A készleteket pedig meg kell hite­lezni. Nem lehet azt a módszert folytat­ni, hogy az ősszel szedett szőlőből ké­szített bort még ugyanabban az évben eladjuk. Ez vétek a minőség ellen. Hiá­ba mondjuk már ezt évek óta, a pénz­ügyi szabályozás ezt sohasem vette fi­gyelembe. Bedugult a piac — segítséget várnak a termelők Dr. Zilai János, a Kertészeti Egye­tem Szőlészeti, Borászati Kutató Inté­zetének igazgatója: — A termelésben el kell érni a hek­táronkénti 10-12 tonnás termést. Sze­rintem ott szabad szőlőt termelni, ahol a talaj és egyéb természeti adottságok megfelelőek és elegendő a kézi munka­erő is. Úgy gondolom, az ágazatnak le kell mondania a szőlőtelepítések állami támogatásáról. A magyar bor jó minő­sége érdekében a seprőbor és csigerbor készítését pedig meg kellene tiltani. Már megvannak a szükséges műszerek, készülékek ahhoz, hogy megállapíthas­suk a bor eredetiségét, és azt is, ha cukorral, élesztővel készült, ha vizezett stb. Dr. Kozma Pál, a kertészeti egyetem tanszékvezető professzora: — Nem lehet lemondani a telepíté­sek állami támogatásáról, a világon mindenütt segíti az állam a telepítőket. Azon viszont gondolkodni kell, hogy mit lehet még csinálni a szőlő levéből? Párlatot, alacsony alkoholtartalmú bort, üdítőitalt? Vagy a telepítéseknél a csemegeszőlő arányát érdemes-e nö­velni a hazai fogyasztás fellendítése ér­dekében? Azt javaslom, hogy a feldol­gozók a termelőknek szőlőért és borért részletekben fizessenek, mint ahogyan több nyugati országban ez már gyakor­lat. Az áru értékének 30 százalékát át­vételkor, a további 30 százalékot az értékesítés közben, a többit az eladás után. Sellyéi Gábor, a Monimpex főosz­tályvezetője: — Az exportra kerülő bor fele Bács- Kiskun megyei. A világon túltermelés van ebből az italból, nagy a verseny az eladók között, s minőségi okokból né­hány bor — közte megyei is — kiszo­rult a külpiacról. Az NDK-ban is már csak olyan minőséget fogadnak, ami­lyet a tőkés piac igényel. Az elmúlt években fokozatosan csökkent az or­szág borexportja, főként a szocialista, s ezen belül is a szovjet vevők igénye mérséklődött mintegy 60 százalékkal. Elsősorban a piaci helyzet okozza a mai gondokat, nem pedig az, hogy ta­valy szőlőt és bort importáltunk. Bizo­nyítható, hogy a korábbi években is —- a hazai termeléssel és importtal együtt — hasonló mennyiségű bor volt az országban, mint 1987-ben, csakhogy akkor azt értékesíteni lehetett. Tavaly szinte még senki sem hitte, hogy bedu­gul a piac és a szovjet megrendelések drasztikusan csökkennek. Nehezíti a helyzetet, hogy a hazai borfogyasztás is erőteljesen visszaesett. Néhány éve még 36, tavaly már csak 25 liter körüli volt az egy főre számított (vásárolt és saját termésű) borfogyasztás. Jelenleg az or­szágban 65 ezer hektár a nagyüzemi ültetvény, ennek 31 százaléka húsz év­nél idősebb. Az utóbbi lassított ütemű kivágására van szükség, hejyette új faj­ták telepítésére, de évente nem három­ezer, hanem az egész országban csupán kétezer hektáron. Dr, Szőke Sándor, a Kiskőrösi Borá­szati Közös Vállalat igazgatója: — Olyan termelési és feldolgozási szerkezetet alakítottunk ki az elmúlt tizenöt évben, amit a népgazdaság el­várt, amit a MÉM, a PM, a külkereske­delem támogatott és kívánt tőlünk. Ne vádolja senki ezért a szőlő-bor termelő­ket, inkább a kormányzati szervek se­gítsenek — támogatással, hitelkamat­kedvezménnyel, adómérsékléssel — abban, hogy ezt a szerkezetet az új helyzetnek, a külpiaci igényeknek is megfelelően át tudjuk alakítani. Magas minőségű árura van szükség, aminek beruházási, fejlesztési finanszírozását a szőlész-borász gazdaságok képtelenek megoldani. Csabai István Június végén tartja alakuló közgyű­lését a legújabb magyar pénzintézet, a Postabank és Takarékpénztár Rész­vénytársaság. Az új bank létrejöttének indokairól, céljairól tájékoztatta az MTI munkatársát Princz Gábor, az alakuló részvénytársaság elnök-vezér­igazgatója. Elmondta, hogy a bank alaptőkéje mintegy kétmilliárd forint lesz. Az egyik legfőbb alapító részvényes a Ma­gyar Posta, tulajdonhányada hozzáve­tőlegesen eléri az alaptőke egyharma- dát. A mintegy 60-70 részvényes között képviselteti magát a magyar állam, to­vábbá több pénzintézet, ipari, mező- gazdasági, közlekedési, kereskedelmi, idegenforgalmi vállalat, szövetkezet, kisszövetkezet. Az eladásra kínált rész­vények névértéke félmillió forint. Az új bank hasznosítani szeretné azokat a tapasztalatokat, amelyeket a posta az elmúlt évtizedek során a la­kossági betétek gyűjtése, valamint a pénzforgalom lebonyolítása terén szer­zett. Jelenleg az OTP megbízásából ke­zelt postai betétkönyvekben 50 milliárd forintnál nagyobb összeg van elhelyez­ve. Ahogy halad előre a történet, úgy kapnak visszafelé fényt, mélyebb értel­met a kezdő képsorok. így lesz sze­münkben az első látásra-hallásra kicsit sematikusra sikerült ügyészből korá­nak kifejezője. A mindenben „az ellen­ség keze betette a lábát” stílusban vad ellenséges politikai szándékot, meg­nyilvánulást feltételező vádlóról utólag sejthető, hogy feltehetően hasznosabb tagja is lehetne a társadalomnak, ha nem kényszerítenék sematikus klisék­be. Eszébe sem jutott — mert így taní­tották —: ezernyi körülmény motiválja döntéseinket, olykor a magunk számá­ra is nehezen érthető tetteinket. Neki bármi áron ellenséget kell produkálni, ezt várják tőle. A kezdő ügyvédnő is eredményt akar felmutatni bármi áron, eszébe sem jut, hogy elrontott évtize­dek, megcsúfolt vágyak, a kifosztott tisztesség indulatai lendítették ütésre a falujából elűzött Fekete Lázár kezét. Ördögh Szilveszter — és Szegvári Menyhért rendező — kimondottan ro­konszenves figurákat teremtett. A rendőrök még sajnálták is a minden­ből kisemmizett parasztból lett jó eszű, érdeklődő munkást, de nálunk Kelet- és Közép-Európában az egyenruha, az egyensapka évszázadok óta megkülön­böztetőjogokat vívott ki magának. Jo­gokat? Tudtommal senki sem rendelte el, hogy akaratlanul — föllépésükkel, hangsúlyaikkal — lekezeljék a velük munkakapcsolatba kerülőket. Sőt, ál­talában udvariasságot követelnek a ha­talom, az állami intézmények képvise­lőitől. A nemzedékek hosszú során meggyökeresedett beidegződések azon­ban nehezen oldódnak. Ezért zaklatják jogilag teljesen szabályosan, ám indo­kolatlanul a professzor-író révén leg­alább néhány órára saját sorsa fölé emelkedett, erkölcsi normáihoz hű Fe­kete Lázárt, aki. végre legalább egy ut­cai pádon szeretne gondolataival ma­gára maradni, megbékélni sorsával. A Gyorsított eljárás több volt egy jobb életre érdemes férfi tragédiájánál: önvizsgálatra késztet. A Postabank a posta egyedülállóan széles — 3200 hivatalból álló — háló­zatára támaszkodik. Központja a Jó­zsef Nádor tér 1. szám alatt lesz, vidéki fiókjai pedig a postaigazgatósági szék­helyeken: Miskolcon, Debrecenben, Pécsett, Szegeden és Sopronban. Az új bank tevékenysége a kereskedelmi ban­ki és a lakossági pénzműveletekre egy­aránt kiterjed. Ez utóbbinál a bank bizonyos önkorlátozást alkalmaz, azaz: a lakossági betétekből keletkező pénzforrásokat egyelőre kamatozó be­tétszámlán köti le, de a későbbiekben — a pénzügyi kormányzat döntésétől függően — lakossági hitelek nyújtására is módja lesz. A lakossági betétek gyűjtését az év második felében kezdi meg a bank, a tervek szerint még az ősszel megjelenik a Postabank betékönyve. A célok kö­zött szerepel a helyközi takarékszolgá­lat bevezetése, melynek lényege: bár­mely postahivatalban kiállított taka­rékbetétkönyvre az ország valamennyi postahivatalában lehet pénzt felvenni, illetve befizetni. Tervezik a készpénzkí­mélő fizetési módok, így például a csekk alkalmazásának elterjesztését, az aktív memóriakártya bevezetését. Horváth Sándor nem először bizo­nyította, hogy belülről érzi a feketelá­zárokat. Remekelt Dobó Bertalanként Mádi Szabó Gábor, aki éppen azért tudott közel kerülni a munkásszállási alkalmi ismerőséhez, mert „az értelem­ig és tovább” röpítette, túlnézett a ki­csinyes napi érdekeken. Ilyen elgondolkoztató műveket vá­runk a Kortársaink képernyőre soro­zatban. * * * Volt pedagógusnapi ajándékműsor, elismerés érte. A tudásról, a kutatásról cseréltek eszmét a Gondolkodó tudo­mányos hetilapban. A hazai iskolaügy bő helyet kapott A hét műsorában is. Nem beszélhetünk eleget az oktatásról, nevelésről, minden elismerést megérde­melnek a jó pedagógusok. Mégis ünneprontó leszek; legalább e napon válogatták volna meg körülte­kintőbben a műsorban közreműködő pedagógusokat. Csodálható, hogy már a diákok egy része naponta csupaszítja szép nyelvünket, ha a nyilván híres, nyilván jó példa, nyilván mérce tanító­nő szerint az általa is alkalmazott mód­szerrel a gyerekek „magasabb szinten” olvasnak, mint a hagyományos mód­szerekkel. Nem jobban, szebben, értel­mesebben, szemléletesebben, folyéko­nyabban; „magasabb szinten”, mondá kétszer is. Csodálható, ha a televízió­ban gyakran szerepeltetett szakembe­rek képtelenek megkülönböztetni a va­lahol történést, levést a valahová me­néssel, ,,-ba, -be” ragot használnak (mondanak) ,,-ban, -ben” helyett. Egyetértek a pedagógusoknak az ed­diginél, nagyobb önállóságot, szabad­ságot javaslókkal. A nagyobb önálló­ság: nagyobb felelősség. Illik ismerni a világos, szabatos, magyaros beszéd, írás szabályait. Példaiskolában külö­nösen. Heltai Nándor Veszélyben több ezer család megélhetése Az állami gazdaságok szőlészeti-borászati szakbi­zottsága a közeli időben ugyancsak értékelte a jelenle­gi helyzetet és javaslatokat tett a megoldásra. Föltárták egyebek között, hogy a szőlőtermelés költsége 1983—84. évben átlagosan 9 forint volt, míg tavaly már 19,20 forintra nőtt, elsősorban az ipari anyagok, gépek, kemikáliák áremelkedésének követ­keztében, illetve a fagyok miatti hozamcsökkenés mi­att. Áz export három év alatt 30 százalékkal csök­kent. A borpiac beszűkülésének következtében véle­ményük szerint az országban mintegy 15-20 ezer csa­lád megélhetése kerül veszélybe. Az állami gazdasá­goknál, pincegazdaságoknál az exportcsökkenés 4-5 ezer munkahely megszűnését idézheti elő. A szőlő- és bortermelő gazdaságok önerőből képtelenek a meg­újulásra. A múlt évi készletleértékelés miatt a borter­melésre szakosodott gazdaságok saját alapjaikkal szemben 600 millió forintot, az eredményük terhére 200 millió forintot írtak le és a nyolc eladósodott gazdaság hitelterhei megközelítik a négymilliárd fo­rintot. Áz elmúlt esztendőkben minden pénzüket a legeredményesebbnek hitt ágazatokba, a szőlészet­borászat fejlesztésébe fektették, amihez jelentős ösz- szegű hiteleket is fölvettek. Véleményük szerint az országban százezer hektár termő szőlőterület fenntartása indokolt, és évente háromezer hektár rotációs telepítés, amit állami tá­mogatás és hitel nélkül képtelenek megvalósítani. Az ágazatnak fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy a szov­jet partnerek évente legalább 800 ezer hektoliter bort vegyenek át, ugyanis e mennyiség előállítása az or­szágban mintegy 20-25 ezer embernek ad munkalehe­tőséget, olyan kapacitások működését teszi lehetővé, amelyek egyébként nem hasznosíthatók. A vállalati feladatok között említették a hozamok, növelését. Országos átlagonként el kell érni a hektá­ronkénti 7-10 tonnát, ugyanakkor olyan fajták telepí­tésére van szükség, amelyekből a korábbinál jobb minőségű bor állítható elő. A termelési és a piaci egyensúly érdekében a termelők készek bizonyos ön- szabályozásra és arra is, hogy vegyes vállalatokat hozzanak létre. Ebben az átmenetinek mondott időszakban meg­különböztetett állami segítséget és elbírálást igényel a szőlő-bor ágazat. Kisteherautó-bemutató Teherautó-bemutatót rendeztek Budapesten, a Közlekedési Múzeum előtt. A gyártó, az NDK-beli Nutzkraftfahrzeug Kombinát cs a hazai forgalmazó, az Autóker mutatta be a legújabb típusú IFA Multicar, többféle felépítménnyel felsze­relhető kisteherautókat, az ipari és mezőgazdasági vállalatok képviselőinek. (MTI-fotó) KÉPERNYŐ*;’ - rft' Gyorsított eljárás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom