Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-04 / 133. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1988. június 4. ENSZ-KÖZGYÜLÉS Független francia nukleáris politika Reagan „búcsú­látogatása” LONDON A moszkvai csúcsról egyenesen Lon­donba repülő Ronald Reagan tiszteletére ritka hagyományszegésre szánta el ma­gát a kulisszatitkait féltékenyen őrző brit miniszterelnöki hivatal: csütörtökön este először engedték be a fotó- és tv-riporte- rek kíváncsi kameráit a Downing Street 10. szentélyébe, a brit kabinet tanácster­mébe. így megörökíthették azt a pillana­tot, amikor az Egyesült Államok elnöke és Nagy-Britannia kormányfője vezető minisztereik és tanácsadóik társaságá­ban helyet foglalt az ovális kabinetasztal két szemközti félkaréjánál. A brit kabinet hangszigetelt tanácster­mébe is behatoló nyilvánosság pillanat­nyi felvillanásává^ kezdődött, de a to­vábbiakban már a nyilvánosság szigorú kizárásával folytatódott a Reagan-Tha­tcher villám-csúcs mindössze 45 percig tartó egyetlen hivatalos aktusa: Tha­tcher asszonyt személyesen tájékoztatta az Egyesült Államok elnöke az SZKP KB főtitkárával folytatott moszkvai tár­gyalásairól. Washington többi nyugat­európai szövetségese előzőleg Brüsszel­ben kapott tájékoztatást George Shultz külügyminisztertől, akinek rövidre kel­lett fognia mondanivalóját, hogy estére már jelen lehessen az angolszász megbe­szélésen. A moszkvai csúcstalálkozó jelen­tősége, annak hatása a leszerelés folyamatára, a fegyverkezési ver­seny megállítása volt a fő témája az ENSZ-közgyíilés 3. rendkívüli lé­szerelési, ülésszaka negyedik napján elhangzott felszólalásoknak. Oskar Fischer, az NDK külügy­minisztere hangsúlyozta: a moszk­vai szovjet—amerikai párbeszéd újabb lendületet adott a nemzetközi közvélemény erőfeszítéseinek, hogy a fegyverkezési versenyt ezután a leszerelés dinamikus folyamata váltsa fel. Fischer emlékeztetett ar­ra, hogy az INF-szerződés kereté­ben megsemmisítendő szovjet raké­tákat még a megállapodás ratifiká­lása előtt kivonták az NDK terüle­téről. Roland Dumas francia külügymi­niszter ugyanakkor hazájának füg­getlen nukleáris elrettentési politi­kájáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy Ffranciaország nem érez ma­gára nézve kötelezőnek semmiféle, Moszkva és Washington által kö­tött fegyvcrzetkorlátozási egyez­ményt. Dumas közölte: országa hi­vatalosan is bejelenti, hogy hány nukleáris kísérletet hajtott végre dél-csendes-óceáni kísérleti telepén. A francia külügyek irányítója elle­nezte a dél-csendes-óceáni térség atomfegyvermentessé nyilvánítá­sát, de megígérte, hogy Párizs pár­beszédet kezd e témáról a térség országaival. Csien Csi-csen kínai külügymi­niszter arra hívta fel a figyelmet, hogy a Moszkva és Washington kö­zött kialakult erőegyensúly nem te­remt biztonságot minden ország számára. A két nagyhatalom és a többi állam fegyveres ereje közötti különbség a bizonytalanság érzetét kelti a többiekben. Ezt csak úgy lehet megszüntetni, ha a két nagy­hatalom elöljár mindenfajta nukle­áris fegyver csökkentésében. „Rendkívüli állapot” az AIDS ellen „Közegészségügyi rendkívüli állapot” kihirdetését javasolja Reagan elnöknek az az általa kinevezett bizottság, amely a veszedelmes új kór, az AIDS terjedésé­nek, megelőzésének, gyógyításának kérdéseit vizsgálta. A testület jelentését annak elnöke, James Watkins tengernagy ismertette. A csaknem 300 oldalas tanulmány, amely több hónapos munkával, számos tanú és szakértő, valamint az AIDS sok áldozata meghallgatásával készült, mintegy 600 különböző javaslatot foglal ma­gába és sürgeti, hogy a kormányzat haladéktalanul jelentős összegekkel, több milliárd dollárral növelje meg a betegséggel összefüggő kiadásokra szánt összege­ket. A „rendkívüli állapot” széles körű felhatalmazást adna az Egyesült Államok tisztifőorvosának a szükséges intézkedések meghozatalára, így például kórházak kijelölésére, a kezelési eljárások bevezetésére. Az ajánlások a betegség áldozatait mentesíteni akarják mindenfajta megkülönböztetéstől, hátrányos helyzettől: olyan törvény megalkotását sürgetik, amely tiltja a megkülönböztetést a munka­helyeken, az iskolákban. A sürgősséget indokolja, hogy számítások szerint az Egyesült Államokban legalább egymillió olyan személy van, akinek szervezetében kimutatható az im­munrendszert megtámadó HIV-vírus. A bejelentett AIDS-megbetegedések száma meghaladja a 63 ezret, az eddigi halálos áldozatoké a 35 ezret. A közeli jövőben a megbetegedések számának további gyors növekedésére számítanak — egy tu­dóscsoport modellje szerint például várható, hogy a vírustól fertőzött homoszexu­álisok 99 százalékában kifejlődik a betegség. Mindeddig ez a csoport a legnagyobb a HIV-vírussal fertőzöttek között. A bizottság megállapítása szerint a javasolt intézkedések megvalósítása évente legalább kétmilliárd dollár többletkiadást igényel. Carlucci megnyugtatta Japánt Az Egyesült Államok nem fogja visszavonni csapatait sem Nyugat-Európából, sem Dél-Koreából és azok létszámát sem fogja csökkenteni, jelentette ki Frank Carlucci amerikai hadügyminiszter pénteken japán kollégájának, Kavara Cutomu- nak, a Nemzetvédelmi Hivatal vezérigazgatójának. A Pentagon vezetője Moszk­vából érkezett a japán fővárosba, hogy első kézből adjon tájékoztatást a csúcsta­lálkozóról. A tárgyalásokról beszámoló Kyodo hírügynökség szerint Kavara azt fejtette ki Carluccinak, hogy a leszerelési tárgyalások során az Egyesült Államoknak globá­lis érdekeket kell képviselni, nehogy az egyik térségben megvalósuló leszerelés a világ másik térségének a rovására menjen végbe. Kavara ezt a japán igényt a Szovjetunió állítólagos távol-keleti felfegyverkezésével indokolta. Carlucci megnyugtatta japán kollégáját, hogy — amint a hírügynökségi jelentés idézi — „az Egyesült Államok nagyobb figyelmet fog fordítani a csendes-óceáni és ázsiai térségre és sohasem fogja elhanyagolni a világ ezen részének a sorsát, így a földrész védelme érdekében vállalt katonai kötelezettségének is mindig eleget fog tenni. Ehhez azonban Japántól további támogatást vár Washington: elsősorban a Japánban állomásozó amerikai haderő költségeinek nagyobb mértékű átvállalá­sát, a katonai célú technikai együttműködés fokozását és a távol-keleti szigetor­szág védelmi képességének fokozását. HETI VILAGHIRADO AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA SZOMBAT: Az amerikai szená­tus és a szovjet Legfelsőbb Tanács ratifikálja a közepes és rövidebb ha­tótávolságú atomrakéták felszámo­lásáról decemberben megkötött szovjet—amerikai szerződést. VASÁRNAP: Ronald Reagan Moszkvába érkezik, s megtartja el­ső négyszemközti megbeszélését Mihail Gorbacsovval. — Megkez­dődött a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének országos értekezlete, amely a mélyülő gazdasági és politi­kai válsághelyzet megtárgyalására ült össze. — Új elnököt és főtitkárt választ a Finn Kommunista Párt, mert vezetői pénzügyi botrányba keveredtek. Ziaul Hakk pakisz­táni elnök feloszlatja a parlamentet, meneszti a kormányt, s új választá­sokat ír ki. HÉTFŐ: Gorbacsov és Reagan megtartja második megbeszélését; s találkozik egymással Jazov és Car­lucci, a két honvédelmi miniszter is. Reagan szovjet ellenzéki személyi­ségeket fogad. KEDD: Gorbacsov és Reagan megtartja harmadik megbeszélését, majd közös sétát tesz a Vörös téren; az elnök beszédet mond a Lomono­szov egyetemen. A Szovjetunió és az Egyesült Államok ' képviselői együttműködési okmányokat írnak alá. — Helyi pártvezetőket zárnak ki az SZKP-ból az azerbajdzsán— örmény nemzetiségi feszültség ki­alakulásában viselt felelősségük miatt. — Megkezdődik az ENSZ- közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszaka, a fejlődő országok elége­detlenek a nagyhatalmakkal. SZERDA: Gorbacsov és Reagan zárómegbeszélése; kicserélik a de­cemberi rakétaszerződés Ratifikáci­ós okmányait'. CSÜTÖRTÖK: Reagan Lon­donba utazik. Shultz külügyminisz­ter a brüsszeli NATO-központban tájékoztatja a szövetségeseket. PÉNTEK: Reagan Londonban beszédet mond a kelet—nyugati kapcsolatok jövőjéről, és találkozik Takesita japán kormányfővel. Shultz ismét a Közel-Keletre utazik. „Minden hatalmat a szovjeteknek! ANDREJ SZAHAROV SAJTÓÉRTEKEZLETE A szovjet külügyminisztérium sajtó­központjában tartott pénteken másfél órás sajtóértekezletet Andrej Szaharov akadémikus. Mint ismeretes, a szovjet tudós a szovjet valóságot élesen bíráló megjegyzéseiért a hivatalos szervektől — az utolsó néhány évet leszámítva — belső száműzetést, a nyugati propa­gandaeszközöktől pedig az emberi jo­gok és a demokrácia első számú szov­jetunióbeli védelmezőjének címét kapta. Szaharov bevezető nyilatkozatában hasznosnak nevezte az egy nappal ko­rábban befejeződött csúcstalálkozót. Gorbacsov és Reagan tárgyalásainak légkörét úgy minősítette, mint amely segítette a bizalom és a megértés növe­kedését. Szerinte a hadászati támadó fegyverek csökkentéséről az amerikai „csillagháborús’' tervektől függetlenül meg lehet állapodni. A tengeralattjá­rókról indított robotrepülőgépek ügyé­ben is meg lehet találni a politikai meg­oldást a vitatott kérdésekre. Mint kifej­tette, azok hadászati fegyverek, így mindenképpen a HTF-szerződés hatá­lya alá keli esniük. Lehetővé kell tenni a megfelelő ellenőrzést ezeken a hajó­kon. Ez precedens nélküli dolog lenne, de az egész helyzet az — tette hozzá. A hagyományos erők ügyében azt java­solta, hogy a szovjet hadseregben — egyoldalúan — csökkentsék felére a szolgálati időt. Helyeselte a szovjet csa­patok kivonását Afganisztánból, hozzá- , téve, hogy annak minden körülmények között folytatódnia kell. A szovjet csa­patok Afganisztánba küldését hibának nevezte. Az átalakítás a Szovjetunió életének nehéz és ellentmondásos szakaszában történelmi szükségszerűség — mondta, s az egyik fő feladatnak a törvénytelen­ségek. erkölcstelenségek felszámolását jelölte meg. Szorgalmazta a tanácsok hatalmának növelését, a „Minden ha­talmat a szovjeteknek!” jelszó érvénye­sítését. A pártértekezleti készülődés kapcsán a nyilvánosság politikájának eredmé­nyeként említett egy, a moszkvai belvá­rosban lezajlott felvonulást, amelynek résztvevői sürgették, hogy a kerületi pártbizottságok engedjék „befutni" a nem felülről kiválasztott küldöttjelölte- ket. Ezután olyan szovjet állampolgárok nevét olv asta fel, akik,— ahogy ő fogal­mazott — lelkiismereti okokból v annak börtönben vagy belső száműzetésben. E probléma kapcsán sürgető szükség­szerűségnek nevezte a büntetőtörvény­könyv és a szovjet igazságszolgáltatás egészének korszerűsítését. A pere­sztrojkának el kell vezetnie oda — han­goztatta —, hogy mindenki számára lehetővé tegyék annak egyéni eldönté­sét, hol kíván élni, s aki ki akar vándo­rolni, hadd menjen. Fontos lenne az emberi jogokkal fog­lalkozó és a Szovjetunió által javasolt nemzetközi konferencia összehívása — mondta Szaharov, de hozzátette, hogy ő csak akkor tartaná ezt időszerűnek, ha a „lelkiismereti” okokból elítéltek kiszabadulnának, s teljesen befejeződne az afganisztáni kivonulás. Szaharov elmondta, hogy a birtoká­ban levő titkokra tekintettel változatla­nul nem utazhat külföldre, de emiatt nem tekinti magát a szovjet állam tú­szának. Az állam joga annak eldöntése, hogy mit minősít titoknak, s ezt akkor is tudomásul veszi, ha esetleg a döntés­sel nem ért egyet. A szovjctunióbcli átalakítás folyama­táról szólva Andrej Szaharov kijelentet­te, hogy ez a politika megérdemli a bi­zalmat mind odahaza, mind nemzetkö­zileg. A peresztrojka komoly változáso­kat hoz és hozhat a Szovjetunió és az egész világ életében, ezért a peresztroj­ka iránti bizalom magának a folyamat­nak az erősödéséhez járul hozzá. KRÍMI ELŐKÉSZÜLETEK AZ SZKP XIX. ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETÉRE Vitatkozók és bizakodók A politika iránt érdeklődők körében isme­retes — s ki tud ma közömbös lenni a határa­inkon belül és az azokon kívül zajló, világ- történelmi események iránt? —, hogy a pe­resztrojkái (átalakítást) és a glásznosztyot (nyílságot) meghirdető SZKP e hónap végén országos értekezletet tart. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak téziseit e fórumra lapunk május 27-ei számában ismertettük. A peresztrojkának nem kevesebb a célja, mint a szocializmus humanista természetének és alkotóerejének teljes feltárása. A június 27-én kezdődő XIX. pártértekezletnek a többi közt arra kell vá­laszt adnia: mit kell tenni, hogy elháruljanak az átépítés útjában álló akadályok, s hogy a három eve megkezdett folyamat visszafordíthatatlan legyen. Ä tézisek e gondolatainak felidézésével indul beszélgetésünk Alek- szandar Ivanovics Ralagurával, az Ukrán Kommunista Párt krím Területi Bizottsága párt- és tömegszervezetek osztályának vezetőjé­vel. , — Testvérmegyénk kommunistái, lakói hogyan készülnek a nagy jelentőségű eseményre? — kérdezem Alekszandr Ivanovicsot. _— A peresztrojka minden egyes mozzanatát felfokozott érdeklő­déssel figyelik az emberek, illetve vesznek részt benne. A XIX. össz- oroszországi pártértekezlet elé pedig különösen nagy várakozással tekintünk. A Krímben milyen előkészületek történtek eddig? — A területi pártbizottság május 13-án megtartotta azt a plénu­mát, amelyben megválasztottuk az országos pártértekezlet küldötteit, összesen ötvenegy delegátust. — Milyen szempontok szerint szavaztak a jelöltekre? — Csakis egy volt a fontos: aki küldött lesz, az érdemben tudja képviselni a Krím kommunistáit, hasznosan vegyen részt a tanácsko­zásban és a döntések meghozatalában. Egyébként az ötvenegy sze­mély közt vannak munkások, kolhozparasztok, tudósok és más értel­miségiek is. Nagyon lényegesnek tartom, hogy a legalsóbb szintű pártszervezetek is képviselve lesznek a konferencián, küldötteik han­got adhatnak a sajátos helyi gondoknak. — Jelenleg hány tagja van az Ukrán Kommunista Pártnak a Krím­ben? — Százhatvanezer, és a tagság háromezerötszáz szervezetben tö­mörül. A pártmunka irányítása tíz városi, ugyanennyi városi jogú és tizenkét járási pártbizottság feladata, a területi bizottság mellett természetesen. A terület dolgozói, élükön a kommunistákkal, mun­kafelajánlásokkal igyekszik elősegíteni a peresztrojka sikerét a gazda­ságban. Most a nagyjelentőségű értekezlet tiszteletére külön vállalá­sokat is tettek, s kiemelkedő eredményt mutattak fel például a feodo- szijai harisnyagyár dolgozói. Második műszakban és a pihenőnapo­kon is termeltek, hogy tervüket határidő előtt megvalósítsák. Az S7.KP Központi Bizottsága azzal tette közzé téziseit, hogy azokat vitassák meg a kommunisták és a pártonkív ülick. hogy a magas fórum a vélemények összegzése után átgondolt határozatokat hozhas­son a peresztrojka további teendőiről. Zajlik ez a vita?- Természetesen, a területi pártszervezet közreműködésével. Párt­összejöveteleken és munkásgyűléseken vitatkoznak az emberek a tézisekről, s a vélemények eljutnak majd az országos konferenciára.- Itt, nálunk Bács-Kiskunban mit tapasztalt a rövid látogatás alatt?- Erezni lehetett, hogy az emberek még az önöknél nemrégiben megtartott pártértekezlet hatása alatt állnak. Vitatkozók és bizako­dók, mint nálunk. Én hiszek benne, hogy sikerül megvalósítaniuk a társadalmi-gazdasági kibontakozás programját. — S hogyan érezte magát Bács-Kiskunban? — Röviden válaszolhatok: kitűnően. Ehhez hozzá kell tennem, hogy az itt töltött néhány nap igen hasznosan telt el a két testvérme­gye kapcsolatainak további erősítése szempontjából is — mondja végezetül Alekszandr Ivanovics Balagura, az UKP Krím Területi Bizottságának osztályvezetője. A.T.S. Tovább kell bővíteni kapcsolatainkat Néhány napot töltött a megyében az Ukrán Kommunista Párt Krím Területi Bizottsága külügyi osztá­lyának vezetője, Eduard Ivanovics Maljenko, aki elutazása előtt vála­szolt a két megye lakosságát érintő kérdéseinkre. — Milyen tapasztalatokat szer­zett a megyében töltött rövid idő alatt? — Már megérkezésem pillanatá­ban. a/ üdvözlő szavak elhangzása után és azóta is ér­zem, hogy az emberek igyekeznek eleget tenni azoknak az elvárásoknak, amelyeket az MSZMP országos érte­kezlete tűzött ki célul. Ilyen tapasztalatokat szereztünk a megyei, a városi pártbizottságokon, a vállalatoknál, a termelőszövetkezeteknél. Kellemes volt számomra, hogy a régi ismerősök mellett új, energikus, fiatal vezetőkkel találkozhattam a Kecskemét-Szikrai Állami Gazdaság­ban, a Magyar- Szovjet Barátság Tsz-ben és sorolhat­nám tovább, ami biztositéka a kibontakozás programjá­nak. Nagyon lényegesnek tartom, hogy nincs hurráopti­mizmus, de van komoly és alapos beszélgetés a megoldá­sokról. — Mi a véleménye a két megye kapcsolatáról? Régóta foglalkozom ezekkel a kérdésekkel, s elis­meréssel adózom azoknak, akik részt vesznek a két me­gye kapcsolatainak erősítésében. Eddig nagy utal tettünk meg, s eközben nem vesztettük el a régi barátokat, sőt újakat találtunk. A két ország kapcsolata segíti a társa­dalmi, politikai kibontakozás programját, erősíti a barát­ságot. Állíthatom: tudunk egymásnak segíteni, s kapcso­lataink bürokratikus elemeit megszüntetni. A látogatá­sok számát nem korlátozzuk, csupán az előnyöket vesz- szük figyelembe. A pártbizottságok már nem irányítják az együttműködést, csupán eredményeit, politikai tartal­mát értékelik. — Minden együttmunkálkodást, ha az hasznos, üdvözlünk, segítünk, legyen az vállalati, üzemi, műhely- vagy brigádszintű. Lehetőségünk van a kulturá­lis, az iskolai, a sport és természetesen az üdülési kapcso­latok továbbfejlesztésére is. Mi egy kiadványt készítet­tünk, amelyben bemutattuk a két megye együttműködé­sének eredményeit, fejlesztési lehetőségeit, s ezt megküld­tük minden gazdasági egységnek, kulturális intézmény­nek, társadalmi szervezetnek. Ezzel az a célunk, hogy megmutassuk, ki hol áll. mit kellene még tennie. — Mit vár a két megye kapcsolatától? — Támogatjuk a közös vállalatok létrehozását, vagyis a régi barátoknak jó partnerré kell válniok. Az új szovjet vállalati törvény több lehetőséget ad az önállóságra, de ezt a mi vállalati vezetőink még nem tudják kihasználni, ezért számítunk a magyar szakemberek segítségére. A kapcsolatokat tovább kell erősíteni fejezte be nyilat­kozatát E. I. Maljenko. G. G. A kormány vezetőinek megbeszélése vállalatvezetőkkel (Folytatás az I. oldatról) ményeket érvényesítsen. Ugyancsak a pénzügyi egyensúly javítását szolgálja a megtakarítási kedv növelése érdeké­ben, június l-jétől bevezetett lakossági betéti kamatemelés. A kormány vezetői hangsúlyozták: sem a gazdálkodókat általánosan sújtó adóemeléshez, sem a fogyasztáshoz kapcsolódó támogatások mérséklésé­hez nem akartak folyamodni. A támo­gatások évközi csökkentése az érintett nagyvállalatok számára gondot okoz­hat. Ezek az intézkedések azonban nem váratlanok, részei a kormány sta­bilizációs munkaprogramjának. A támogatások csökkentésével — az intézkedés kényszerű okain kívül — az érdekeltségi viszonyokat jobban a gaz­daságpolitikai törekvések szolgálatába szeretnék állítani, elsősorban a nem ru­belelszámolású export növelésének ér­dekében. Szóba került a vitában, hogy a kor­mány döntése azokra a korábbi megál­lapodásokra is vonatkozik, amelyeket a vállalatok évekkel ezelőtt - még más gazdálkodási feltételek közepette kötöttek a minisztériumokkal. A meg­beszélésen jelenlevő, az intézkedések hatását tekintve leginkább érdekelt nagyvállalatok vezetői elmondták: a gazdálkodást nehezítő sok egyéb té­nyező mellett most egy újabb gonddal kell megbirkózniuk. Többségük azon­ban elfogadta, belátta, hogy népgazda­sági szempontok indokolják a támoga­tások csökkentését, s inkább vállalni kell a korábbi döntések hozzáigazítását a megváltozott helyzethez, mint hogy veszélybe kerüljön a gazdaság stabilitá­sa. Megállapodás született abban, hogy az intézkedések nem hozhatják lehetet­len helyzetbe az érintett gazdálkodókat, igaz, néhány vállalatnál a korábbi am­bíciókat felül kell viszgálni, bizonyos terveket későbbre kell halasztani. Az ágazati minisztériumok kellő rugal­massággal fogják végrehajtani az intéz­kedéseket, s kiemelt szempontként ve­szik majd figyelembe a vállalatok kon­vertibilis-piaci eredményeit és az e piac­ra irányuló termelés folyamatban levő fejlesztéseit. A vitában felszólaló vállalatvezetők hangot adtak annak a véleményüknek, hogy rendkívül fontos a szabályozás kiszámíthatósága, az, hogy a gazdálko­dók előrelátóan tervezhessenek. A kormány részéről ígéretet tettek ar­ra, hogy ebben az évben minden koráb­binál előbb ismertté válnak a jövő évi szabályozási feltételek. A résztvevők kölcsönösen hasznos­nak, tanulságosnak ítélték a megbeszé­lést, s egyöntetűen szükségesnek tartot­ták, hogy megfelelő időben, a döntése­ket megelőzően, a jövőben rendszere­sebben kerüljön sor ilyen jellegű kon­zultációkra. Emlékezés Lidicére • A „40 év a februári forradalom út­ján" című kiállítás megnyitásának egyik pillanata. (Mchesi Éva felvételei) (Folytatás az 1. oldalról) Ünnepi beszédet Háziinger György mondott, majd Ondrej Durej szólalt fel. Kegyelettel beszéltek a lidicei már­tírokról, hangsúlyozva: az akkori tra­gédiának vagy ahhoz hasonlónak nem szabad megismétlődnie. Ezt és a ma­gyar és csehszlovák kapcsolatok továb­bi erősítését szolgálta a tegnapi rendez­vény is. A résztvevők tájékozódhattak a béke- és barátsági eseményen a két nép közötti jó kapcsolatok elmélyítésé­ről, s arról, hogy a baráti ország milyen gazdasági, tudományos, kulturális eredményeket ért el a szocialista építés 1948. évi kezdete óta. Mint megfogal­mazódott: napjainkban különösen fon­tos a proletár nemzetköziség léte, ereje, s a mai gondok megoldásához új meg­közelítésre, új szemléletmódra van szükség. (Ehhez pedig elengedhetetlen a további békés fejlődés lehetőségének megőrzése, a szocialista közösség erősí­tése., az internacionalizmus. A kalocsai zeneiskola tanárainak közreműködésével összeállítást hall­gattak meg a jelenlevők, majd a lidicei emlékműnél koszorúkat helyeztek el a csehszlovák nagykövetség, az MSZMP városi bizottsága, a HNF megyei és városi bizottsága, valamint a városi ta­nács vezetői, képviselői. A munkahe­lyek dolgozói és az oktatási intézmé­nyek tanulói virágokat hoztak az em­lékműhöz. V. Z. ^ LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT Röplabda MNK-férfimérkőzés a legjobb négy közé jutásért: Kecskeméti SC—Komép SC, 3:2 (11, —1, —13, 7,16). Kecskemét, 100 néző. Vezette; Ribizsár, Zách. Kitűntek: Vámos, Halász, Lantos, illetve Mészáros, Erdé­lyi, Lovas.

Next

/
Oldalképek
Tartalom