Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-27 / 152. szám
1988. június 27. • PETŐFI NÉPE • 5 Yasút-karbantartási bemutató A közelmúltban modern gépeket, gépláncokat mutattak be Városföldön, a vasútállomáson a volt pályafenntartási, műszaki dolgozóknak, ők munkájuk során ezeket a sok mindent tudó berendezéseket csak részben vagy egyáltalán nem ismerhették. Ezek, a laikus számára túlságosan bonyolult gépek rendkívül termelékenyek, s hozzásegítik a pályafenntartás dolgozóit ahhoz, hogy jó minőségben, aránylag gyorsan kijavíthassák a vasúti pálya hibáit. A bemutató osztatlan sikert aratott. • A korszerű vasútépítéshez hozzátartozik, hogy az aljzatokat a sínszálakkal együtt szállítsák, már összeszerelve, a helyszínre, s ott a sínmezőfektető berendezés helyezi az elkészített ágyazatra. A városföldi „kötőtclepen" daruval rakják egymásra az előre összeszerelt sínmezőket. (G. G.) • A kitérőszabályzó gépsor nemcsak kicseréli, beszabályozza a váltót, hanem acélkarjaival elvégzi a krampácsolás — az aljazat alá való tömörítés — nehéz munkáját is. A gépsor óránkénti teljesítménye eléri a négy kilométert. • A nagy érdeklődést kiváltó berendezés francia gyártmányú, s a legmodernebbek közé tartozik. A síneken haladva arra is képes, hogy kicserélje maga alól a talpfát, vasbeton aljzatot, a lefogató csavarokat és acélrugókat visszahelyezze a talpfákba, sőt, ha vonat érkezik, önmagát is a sínek mellé állíthatja-' '«ti» ’va l'j) •11.-.. ■ * vJJ'jlf-uv ...... ; ...... .,. E GY SIKERES EGYESÜLÉS A szövetkezés megújulása Átalakulnak napjainkban a szövetkezetek a Szovjetunióban, a szövetkezeti törvény a Legfelsőbb Tanács legutóbbi ülésének napirendjén is szerepelt. Az agráriparban nagy az érdeklődés az egyesülési forma iránt, amely a mai színvonalon teremti újjá a 20-as években működött szövetkezeteket. Ez a kezdeményezés a Tula megyei Lenin kolhoz elnökének, Vaszilij Sztarodubcevnek a nevéhez fűződik, aki egy egész körzet kolhozait és szovhozait Novomoszkovszkoje néven szövetkezeti-állami egyesüléssé szervezte. Sok hivatali akadályt kellett leküzdenie, amíg sikerült egyeztetnie az új szövetkezés státusát. Akadtak hivatalnokok, akik az aláírás fejében saját hivataluk vagy főhatóságuk számára akartak előnyöket szerezni. Sztarodubcev azonban nem adta meg magát. A Novomoszkovszkoje egyesülés a gyakorlatban valósította meg az önkéntes szövetkezés lenini elveit — hangsúlyozza Vaszilij Sztarodubcev. — Az egyesülésben minden tag megőrizte gazdasági és jogi önállóságát. A tagok megtermelik, feldolgozzák és értékesítik az élelmiszereket, elvégzik a meliorációt, a technikai és az agrokémiai munkákat. így csaknem ötszázzal csökkent az irányító apparátus létszáma, abban csak azok a tapasztalt szakemberek maradtak, akik tanácsot tudnak adni. A nyereség fő forrása a feldolgozás lett. Korszerűsítették a tej,- a hús- és az édesipart, amelyre a korábbi gazdáknak nem jutott pénze. A készterméket a Novomoszkovszkoje saját üzleteiben értékesítik, s ez is nyereséget hoz. A mezőgazdaság mellett kiegészítő ágazatok varroda, ajándéktárgy-készítés — hoznak újabb bevételt, és ezek a mezőgazdasági holtszezonban.is munkát biztosítanak. Néhány más ágazat, mint a prémesállat-tenyésztés, a bárány- bőr-kikészítés konvertibilis valutát hoz, ebből külföldi technológiát, berendezéseket vásárolunk. Kapcsolatunk is van külföldi partnerekkel, például egy kanadai céggel, a szarvas- marhaembrió-átültetéssel végzett fajtanemesítés egyik legismertebb cégével. Így gyorsan megújul az állomány. Ugyanezzel a céggel létesítettünk közös vállalatot embrióeladásra harmadik országba. Az egyesülés egyéves tapasztalata szerint ez a szövetkezési forma bevált. Bár kedvezőtlen volt az időjárás, a föld igazi gazdájává vált szövetkezetiek a vidék mezőgazdasági történetében a legmagasabb hozamokat érték el: például a gabona termésátlaga hektáronként 8 mázsával emelkedett, és elérte a 38 mázsát, a fejésátlag pedig a 3600 kilogrammot. A Lenin kolhozban, ahol az egyesülés vezetője, Sztarodubcev az elnök, a tejhozam meghaladta az 5,5 ezer litert. A megnövekedett nyereségből az egyesülés gyorsabban fejlesztheti a falvakat, eredményesebben oldja meg a szociális problémákat, javítja az emberek élet- és munkakörülményeit. Zan Kacer (APN — MTI-Press) Magyar—osztrák vegyes vállalat Háztartási vegyipari cikkek gyártására a múlt év végén Polaris KFT néven magyar—osztrák vegyes vállalatot alapított Tatán a Kemobil Ra- és Vegyesipari Kisszövetkezet és egy osztrák cég. A két fél a huszonötmillió-ötszázezer forintnyi alaptőkét 51—49 százalék arányban adta össze. A vegyes vállalat 27 dolgozója mintegy 160 millió forint értékben gyárt vegyipari cikkeket. A termékek 30-35 százalékát Ausztriába szállítják. Képünkön: töltik a textilöblítő szert. (MTI- fotó). Meg tud-e fordulni a bika? Könnyen meglehet, pórul jár manapság az a nagyüzemi tehén, amelyik egy jóizű vakaródzás erejéig neki merészel dőlni az istálló vaskorlátjának. Mivel az többnyire rozsdás, hamar kidől, s a jámbor jószág egy-kettőre lenn a puszta földön találhatja magát. És ez a „mélypont” nincs túlságosan messze attól a szinttől, amit a statisztikák is elárulnak állattenyésztésünk és ezen belül a szarvasmarhatartás sanyarú állapotáról. Igaz ugyan, hogy az állattenyésztés évente még mindig képes 130-140 milliárd forintos bruttó termelési érték elérésére, ezt azonban egyre romló műszaki feltételek között teszi meg, és egy ugyancsak kusza érdekeltségi rendszerben, amelynek szálai gyakran nem az állattartók kezében vannak . . . Csökkenő szarvasmarha-állomány Az állattelepen mindig jó, ha az ember megnézi, hova lép, mostanában azonban kiváltképpen ajánlatos így cselekedni. Annyira szűkösen csordogál a nyereség ezekre a telepekre, hogy nem futja az egyszerű állagmegóvásra sem, ezért hát nem ritkán hiányos a tetőzet, rozsdásodnak a vastartók, a farostlemezek nincsenek a helyükön, emiatt aztán úszik minden és kátyúkat, gödröket kell kerülgetni. Négy-öt éves, tehát fiatal telepek is akadnak, ahová nem jut pénz kisebb reperálásokra sem, és a főkönyvelők a további kiadások megelőzésére jól látható, vastag piros vonalat húznak a telepek kiadásrovatainak már az elejére is. A nagyüzemek, bár maguk is tehetnek arról, hogy manapság nem kifizetődő a húsmarhatartás és a tehenészetek fölött sem süt sokkal fényesebben a nap, alapvetően több oldalról bekerítve, korlátok közé szorítva tevékenykednek. Egy olyan érdekeltségi és kapcsolati rendszerben, ami számukra túlságosan sok jóval nem biztat. Az idei évre tervezett teljesítménynövelés, amely az állattenyésztésben kereken kétmilliárd forintot jelentene a tavalyihoz képest, a legfrissebb adatok szerint veszélybe került. A mezőgazdasági kormányzat előirányzatához képest hatvanezerrel kisebb a szarvasmarha-állomány, és tovább tart az az apadás is, amely a mezőgazdasági alaptevékenységen belül mutatkozik az állattenyésztés kárára, a növénytermesztéssel szemben. A statisztikai átlagok azonban még így is túlságosan elnézőek, mivel közelítik egymáshoz a szélsőségeket és nem hagyják meg a maguk meztelenségében föltárűijjpxni IjjfJ pSWfi. területeken itíiüiár aggasztó jelenségeket.-; Egyes ^vidékeken, például Borsod-Abaúj-Zemplén megyében egy-egy korábbi járásnak megfelelő területen nincsen már hús- marhatartó nagyüzem és hovatovább tehenészet sem, ennélfogva Nyíregyházáról, sőt Békéscsabáról literenként kétforintos szállítási költség mellett hoznak tejet erre a területre. Ahonnan az anyagi érdektelenség miatt „pusztult ki” a marha. Minimális a nyereség Egy kilogrammal csökkent a hazai marhahúsfogyasztás is, ami nem vonatkoztatható el attól, hogy tartósan szűkül az ágazat eszköztára. Nemkülönben visszaesésről ad számot a Terimpex külkereskedelmi vállalat is; eszerint évek óta, s az idén is mintegy négy-öt százalékkal mérséklődik — alapanyag hiányában — az ország élőmarha- és marhahúskivitele. Különösen fájó, hogy a korábbinál kevesebb jó minőségű húst adó jószágot sikerült külföldön értékesíteni, de hát mivégre is lenne ez másként, amikor az átvételnél csak pár száz forint különbség mutatkozik a jobb állatok javára, ami édeskevés ahhoz, hogy jobban fölkarolják az igényesebb magyartarkát vagy a charolais fajtát, netán a Limousint. A termelőszövetkezeteknek a maguk erejéből erre nem futja. Senyved ebben a termelői körben is a húsmarhatartás. De más ágazatokban sem tapsolnak a mérlegfőkönyvek láttán. Az arányok itt is egészen furcsák. Tessék csak meggondolni, hogy viszonyulhat az ötvenegy az egyhez? A tsz-ek állattenyésztésének bruttó termelési értéke ugyanis 51 milliárd forintot tesz ki, és ezzel szemben áll az évente egymilliárdos nyereség. Hogy miként apadhat el ennyire ez az összeg? Tetemesek az anyag- költségek és más alapvető kiadások, úgyhogy a nettó termelés értéke csak 8,4 milliárd forint. Ebből a középszolgáltató szervek — termelési rendszerek, szolgáltató vállalatok, állategészségügyiek — egymagukban „elvisznek” még vagy hárommil- liárdot. Van ezután a munkadíj, és annak közterhei, aminek kifizetése után, a végelszámolásnál marad is valami, meg nem is. Beruházásra bizonyosan nem, felújítára is kevés, gyakran még az állagmegóvás is dühödt ellenkezést vált ki a nagyüzemi termelőkből, akik nagyobb nyereséget, bevételt szeretnének látni erőfeszítéseik ellenében. A piac egyre igényesebb A szabályozórendszer meglehetősen merev és kötött. Nem érződik belőle, hogy ez az ágazat azért is rugalmasabb elbánást igényel, mert kiszámíthatatlan anyaggal — biológiai „anyaggal” dolgozik. Ehhez, s a vele elkötelezettekhez sem mindig jó — úgymond — kemény eszközökkel, hajthatatlan módszerekkel közelíteni. Ezt pedig a közgazda- sági háttér némelykor bántó módon nem veszi tekintetbe. Nem csak az árak kezelésénél és a támogatások odaítélésénél. Néha látszólagosan kis kérdésekben sem, s emiatt azután tényleg fölkor- bácsolódik a hangulat az állattelepek világában. Megütközést keltett például a Tsz-Tej Egyesülés taggazdaságai körében, hogy az öt évre meghirdetett üszőakciókból — amelynek keretében némi kedvezménnyel helyeznek ki a gazdaságokba jó képességű állatokat — még csak két év telt el, és központilag máris megváltoztatták a kamatvisszatérítés módját. Az újabb variáció szerint a tsz-ek az adóbefizetésből tarthatják vissza az üszőszerződések után felvett hitelek kamatait, márpedig ez a rendelkezés a rosszabb helyzetben lévő üzemeket még akkor is sújtja, ha teljésen eleget tettek többlettej-leadási kötelezettségüknek. Az érdektelenség elkedvetlenít, sokak szerint már el is jutott ide a szarvasmarha-ágazat sok résztvevője. A lejtőn lefelé könnyebb hajtani, ám visszáfórtíitani az állatokat, s újra fölfelé vinni az ágazatot, már sokkal nehezebb. Amellett, hogy további központi intézkedéseknek is helye van, szükséges élni az újabb lehetőségekkel is. Sorra alakulnak a társulások, részvény- társaságok életre hívásán gondolkodnak a partnerjelöltek, akik ily módon kívánják szorosabbra fogni soraikat és elejét venni a kiszolgáltatottságnak, s annyi érdekeltségbeli méltánytalanságnak. Kétségtelen, hogy táguló piaci körben mozognak az állattenyésztők. Ez azt is jelenti, hogy igényesebbeknek kell lenniök magukkal szemben: elfogadva a szakmai kihívásokat. Mert ez a piac ma kemény feltételeket diktál. Még azt is megmondja, hogy az exportált bikának akkorának kell lennie, hogy pontosan meg tudjon fordulni a tengeri hajók szűk belső terében, és a vasúti kocsikban is. Hitelesek és pontosak a megrendelők kívánalmai. S ahhoz, hogy a „bika meg tudjon fordulni” , határozott lépésekre van szükség a termelői- kereskedői-felvásárlói integrációban, a szabályozásban és az érdekvédelemben egyaránt. Jászonyi Ferenc Robocar, a betegszállító robot Az automatizált szerelőszalagokat és egyéb berendezéseket gyártó plovdivi kombinát termékeit egyre nagyobb számban alkalmazzák a bolgár iparban. Úgy látszik azonban, hogy ez nem elégíti ki a kombinátban dolgozó szakembereket, akik szakmájuktól meglehetősen távol eső területen is bebizonyították újító tehetségüket. Talán rövidesen feltűnik néhány kórház folyosóján az általuk szerkesztett Robocar, a betegszállító robot, amely Bulgáriában és egy sor más országban is újdonságnak számít. A robotot még továbbfejlesztik, de már ma is egyedül és élő „kollégáinál” sokkal tökéletesebben látja el alapvető feladatát: fekhelyükről leveszi, illetve visszahelyezi a súlyos betegeket. Hogyan lehetséges mindez? A Robocar „bemegy” a betegszobába, a robotágy mozgatható felső része lassan a beteg teste alá csúszik és anélkül, hogy az bármiféle mozdulatot tenne, a beteget felemeli, majd a műtőbe vagy a kezelőszobába viszi. A betegszállító robot szerkezetében nincsen semmi fantasztikus, a „titok” az eredeti módon megtervezett mozgathatóság, ezért mozdulatai pontosak, simák és rázkódásmentesek. A felvonó Üvegből és vasbetonból többemeletes székházat építtetett a vállalatunk. Amikor átköltöztünk az új épületbe, nem győztünk csodálkozni. Ez igen, ez a modern építőművészet remekműve!— mondogattuk. Mi, munkatársak legjobban a felvonónak örültünk. Nem csoda. Ugyanis a régi épületben gyalog kellett felmásznunk az emeletekre. Most meg itt az ember még fel sem ocsúdik, a lift surran egyet és már meg is érkeztünk! Nyílik az ajtó, az ember belép a felvonóba, megnyomja a gombot és már repül is a szerkezet. Csak annyi ideje van, hogy elolvassa a falon függő figyelmeztetést: „A felvonó csak négy személyt szállít!" így utaztunk az új liften nap mint nap, hétről hétre, egész hónapban, megállás nélkül. Egy szép napon aztán a felvonóban megjelent egy szimpatikus férfi. Értelmes tekintettel ült a sarokban himbálódzó asztalka mellett. Az asztalon számológép, stopperóra, különféle papírok. A férfi feje fölött tábla: „ Utasszámlálás". Ettől a naptól kezdve kevesebb hely lett a felvonóban. A munkatársak egy darabig morogtak emiatt, de aztán lassan megszokták. Telt-múlt az idő, és a lift másik sarkában egy újabb ember tűnt fel. Az ő asztalán kérdőivek, tájékoztatók, különböző tesztlapok hevertek. Fölötte újabb tábla: „Szociológiai felmérés". A felvonóban még kevesebb hely lett. A munkatársak ismét morogtak egy kicsit, de aztán lecsendesedtek. Egy bizonyos idő múlva a liftben megjelent a harmadik ember. Az asztalán feljegyzésekkel teleírt papírlapok, műszerek. Az asztal fölött tábla: „Pszichológiai megfigyelés". Ezután a liftbe csak nehezen tudott bemászni az egyetlen utas. A munkatársak ismét morogtak, de aztán ezt is megszokták. Aztán nemsokára a legutolsó utast is kitúrta a negyedik ismeretlen. A legelőkelőbb helyen, a felvonó közepén ült, az asztala fölé pedig táblát akasztott: „A kutatócsoport vezetője". Azóta vállalatunk munkatársai, a felvonó utasai ismét gyalog kapaszkodnak föl az emeletekre. Érthető, hogy eleinte egy kiesd morogtak, de aztán] ismét megszokták a gyaloglást, s a végén már el is feledkeztek a felvonóról. Egy szép napon aztán a felvonó mellett egy hirdetés jelent meg: ..A tudományos kutatócsoport vizsgáló- 1 ti célokra sürgősen utasokat felvesz a liftre!". Artur Dzsalau Oroszból fordította: Kiss György Mihály
