Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-25 / 151. szám
1988. június 25. • PETŐFI NÉPE • 3 KÖZELEBB EGY TELEPÜLÉS GONDJÁHOZ, BAJÁHOZ Tanácsülés Csornapusztán Orvosok a gyermekegészségügyről Beszélgetés a kongresszus résztvevőivel Tegnapi lapszámunkban beszámoltunk arról, hogy csütörtökön megkezdődött Kecskeméten a Magyar Gyermekorvosok Társaságának országos kongresszusa. A háromnapos szakmai találkozón a gyermekgyógyászat különböző területein dolgozó orvosok cserélnek tapasztalatokat. Az előadások szünetében megkértünk néhány résztvevőt, hogy olvasóink számára adjanak tájékoztatást. A rövid nyilatkozatok ugyan nem nyújtanak teljes képet, de lehetővé teszik, hogy bepillantsunk a magyar gyermekegészségügy helyzetébe. Ilyen kis tanácsülésen, mint Csornapusztán az Öregcsertői Községi Tanácsén, életemben sosem voltam. Asztal- társaságnak is nevezhetném azt a kilenc tanácstagot, akik délután száztíz, idevaló ember életéről, hétköznapjairól váltottak szót a tanyaklubban. Kilencven felnőtt és húsz gyerek: városban egy-két lépcsőháznyi lakó. Itt hét földes- és 38, kövesút menti ház az otthonuk, ahonnét a Magyar Néphadsereg egyik alakulatához, boltba,' az Öregcsertői Petőfi Tsz csornai juhászati telepére, egyesek a csertői tanácshoz és az általános iskolába, míg mások kalocsai vállalatokhoz és a szakmán tsz-be járnak dolgozni. Milyen sokfelé vezet ennek a kevés embernek az útja! — tűnődöm magamban az asztal sarkánál, Romsics Ignácné póttanácstag mellett ülve, mialatt Vénné Vörös Ibolya tanácselnök a szomszédos nagyobb faluban, a Csertőben történt változásokról beszél: — Vettünk egy videomagnót. Nekünk 18 ezer forintba került. Az ár kétharmadát a megyei tanács fizette. Nyitottunk egy szeszmentes presszót, ahol hétvégeken süteményeket árusítanak. Intéztük' a közlekedéssel kapcsolatos panaszokat is. ígéretet kaptunk arra, hogy a kalocsai busz nem késik. Ha mégisjelentjük a kecskeméti Volánnak. — Elnökasszony, ez nem igazság! — pattan föl ekkor egy tanácstag. — Öregcsertőnek van videója, nekünk meg nincs? Egy pillanatig se fájjon ezért a feje. A tanácsülés helyeslőén fogadja Vénné javaslatát: Arra gondoltam, hogy a videót egyszer a művelődési házban, aztán az iskolában, majd pedig itt, a csornai tanyaklubban használják. így mindenki láthatja-hallhatja. Másik készüléket venni, ugye belátják, fényűzés lenne. Bizony, meg kell gondolni, hogy hová tegyék a pénzt, mire fordítsa a tanács saját és a lakosság anyagi erejét. Csor- napusztári is van még tennivaló, amellett, hogy lakóhelyükhöz ragaszkodó családok élnek itt. Ami a születéseket illeti: túltesznek a községen, Öregcsertőn. Négyszáz — részben már termőre fordult — meggyfát láthat, aki ma végigmegy a takaros kis településen. Kétszázötven könyvvel várja olvasószoba a tanyasiakat az év eleje óta. Munkaszerető, józan emberek laknak ebben a helységben — egyezik a tanácstagok, s Loczki Sándor népfront- és Csáti László vb-titkár véleménye. Ám a kilenc tanácstag — már az újabb tennivalókra terelve a szót — él azzal az alkalommal is, hogy most az Öregcsertői Községi Tanács a helyszínen vizsgálja a megoldásra érett problémákat. — Hová építsük a gázpalack-cseretelepet? — kér a vb-titkár javaslatot a jelenlevőktől. Lesz erre nagy élénkség. A hozzászólók és Vénné hosszan ecsetelik: milyen keserves küzdelem az ára annak, hogy az előzetes elképzelések szerint, magánterületen nyissanak ilyen telepet. Építéséhez két háztulajdonos beleegyezése szükséges. Egyelőre folyik a vita köztük és a tanács között, hogy mekkora távolságra kerítsék el a telepet az épületektől. Egy, másfél vagy három méterre? A középsőt elfogadná a Dégáz és az Energiafelügyelet, az egyik házigazda azonban hallani ^em akar erről. — Mar-már fölkelnek a tanácstagok a helyükről, hogy szemlére induljanak a szóban forgó ingatlanokhoz, amikor Varga János leinti őket: — Ne háborgassuk a tulajdonosokat fölöslegesen! Van a tanácsnak saját területe is Csornapusztán. Az jó lesz cseretelepnek. Végre eljutnak egy két éve húzódó probléma megoldásáig. — Hogy ez hamarább nem jutott az eszünkbe! Aki így szólt, biztatja, bátorítja a többieket is: — Tessék, mondják el, elvtársak, ki miben szeretne változást! — A termelőszövetkezet a juhászati telepen mondjon le az éjszakai telefonról, engedje át a lakosságnak segélykérésre — indítványozza valaki a csornaiak nevében. Csáti Jenő, a tsz elnöke azt válaszolja, hogy a juhász kikötötte: neki éjszakára kell a telefon. Azonban száztíz ember érdeke mégiscsak előbbrevaló. Ezért az elnök is a javaslattevővel ért egyet. Mások társadalmi munkára hívják a lakosságot a buszforduló megépítéséhez. Hiányzik az út a szeméttelephez, a szél tovasodorja a hulladékokat. Annak örülnek a csornaiak, hogy a tanácstól 30 ezer forintot kaptak járdaépítésre, viszont nyugtalanítja őket az a körülmény, hogy hiba van az áramellátásban. A Démásznak 220 volt feszültségű áramért fizetnek — noha valójában csak 180-190voltjutel hozzáj uk a kis teherbírású vezetéken. Ezérf a háztartási gépeket nem tudják jól kihasználni. Legfájóbb számukra, hogy nincs elég jó minőségű vizük. Nem mindegyik sertéstartó tekinti ugyanis fontosnak a trágyakezelés szabályait. Emiatt, a talajba szivárgó szennyeződéstől főleg a kisgyermekes anyákat tölti el aggodalom. Azt szeretnék, hogy ha gyerekeik egészségesen nőhetnének fel. — Melyik a tiszta vizű kút Csornán? Mikor tudjuk meg? Erről egy kétgyermekes édesanya, Kószóné Kisvén Zsuzsa kérdezi a tanácselnököt. A válasz: — Megnyugtató megoldást a vezetékes vízellátás jelent majd. Terveink szerint ez 1,7 millió forintba kerül, lakónként 21 ezer 700 forint befizetéssel. Addig sem kell azonban félelemben élni. Ahol kisbabás szülők laknak, ott a Köjál ingyen megvizsgálja a kútvíz minőségét. Egyébként ezer forintot kér a közegészség- és járványügyi felügyelet egy- egy mintavételért. Azért, hogy a 47 csor- napusztai kút vizéről képet alkothassunk, tanácsunk kapcsolatba lép a Köjállal. Az egészség megőrzéséért — ahol erre szükség van — készek vagyunk tízezer forintig a vizsgálati díjat átvállalni. Kószónéval, Romsicsnéval, Szőke Józseffel és a többiekkel úgy látjuk, hogy a csornaiak a kihelyezett — rendhagyó — tanácsüléssel nyertek. Kohl Antal Egyik beszélgetőpartnerünk dr. Schüler Dezső, a Magyar Gyermekorvosok Társaságának elnöke. — Miben látja ön a kongresszus jelentőségét? — Az országban mintegy háromezer orvos foglalkozik a gyermekgyógyászattal. Szép eredményeket érnek el. A legfontosabbnak azonban azt tartom, hogy nemcsak ezekről számolunk be, hanem az elkövetkező évek teendőit is megfogalmazzuk. — Az egyik előadásban elhangzott, hogy a nemzeti egészségmegőrző programban halvány szerepet kaptak a gyermekorvosok. Ön szerint helyesen van ez így? — Valóban furcsa, hisz a gyermek- orvosok nagyon sokat tesznek a betegségek megelőzéséért. Egy ország felnőttgyógyászatát alapvetően a gyermekgyógyászatban folyó munka határozza meg. — A statisztikai adatok szerint a böl- csődések egészségi állapota még egészen jó, s ahogy növekednek a gyerekek, annál rosszabb lesz. Mi az oka ennek? — Ezzel nem értek teljesen egyet. Az azonban igaz, hogy az életkor növekedésével párhuzamosan csökken a sportolási alkalom, a mozgás lehetősége. A dohányzás is ártalmas. Már a 10-14 éves gyerekek is kipróbáljákacigarettázást. — Magyarországon melyek a leggyakoribb gyermekbetegségek? — Korcsoportonként ez különböző. Érdemes azonban megnézni a halálozás gyakoriságát. Nálunk a halálozási arány csecsemőkorban a legmagasabb. Sok a koraszülés. Kisiskolás korban jobb a helyzet. A halálozási okok között ott vannak a balesetek, a rosszindulatú betegségek, a fejlődési rendellenességek. A daganatos betegségben szenvedők 50 százalékát már meg tudjuk gyógyítani. Ez jóval kedvezőbb az évekkel ezelőtti helyzetnél. Persze több és korszerűbb műszereink vannak, többet operálhatunk. Dr. Aszmann Anna részt vesz egy olyan nemzetközi felmérésben, amelyet a WHO kezdeményezett: — Milyen jellegűek a vizsgálatok? — Tizenegy országban folynak a felmérések, ezek között csak egy szocialista ország van: Magyarország. 1986- ban azt vizsgáltuk, hogy mennyit mozognak és mennyit dohányoznak a fiatalok. Kiderült, hogy a dohányzásban élen járunk, a mozgásban pedig hátul. Természetesen az okokat is kutattuk, és látnunk kellett, hogy ez az eredmény szoros összefüggésben van a szülői példával ugyanis a szülők is keveset sportolnak és az iskolai teljesítménnyel. A rossz tanulók általában nem szeretnek iskolába járni, így kevésbé hat rájuk az iskolai nevelés. Az egészséges életmódra nevelésben pedig óriási szerepük lenne a pedagógusoknak, de elsősorban az iskolát kellene a gyerekekkel megszerettetniük. . — Az egyik előadásban kifejtették, hogy a gyermekgyógyászat és a gyermekegészségügy nem válságban, hanem változásban van. Miféle ez a változás? Dr. Szentendrei László gyermekorvos így vélekedik: — A gyermek ápolásában fontos szerepet tölt be az anya, s az ápolás akkor igazán jó, ha otthon történik. Arra kellene törekedni, hogy az ambuláns ellátás legyen magas szintű. Kórházba csak akkor kerüljön a gyerek, ha ki kell vizsgálni. Ez az a bizonyos egynapos kórház, ahol egy napot tölt benn a beteg a szülővel együtt. így a gyermekosztályokon elég lenne egy diagnosztikai rész jó laboratóriummal és egy intenzív osztály. Természetesen ehhez szükséges, hogy közvetlen legyen a kapcsolat a gyereket kezelő és a kivizsgáló orvos között. — Igazán az lenne az ideális, ha a gyermekorvosnak kevésbé a gyógyítással, inkább az egészség megóvásával kellene törődnie. — így van. Csak ezt nem értékelik. Azonkívül súlyosabb betegségeket is megelőzhetnénk, ha a szülő idejében hozná a gyereket. — Milyen gondokkal küszködnek? — Legnagyobb gond a dohányzás. A másik, hogy az utóbbi időben megszaporodtak az allergiás betegségek. Ennek talán a fokozott kemizálás az oka. Megemlíthetem még azt is, hogy nincs elég gyógyszer, s amik vannak, azoknak sem megfelelő az ízesítésük. Bcnke Márta A kiskunhalasi Barta Antal missziója Nem elég az akarat, szív és lélek mi több, valamiféle önkéntes misszióvállalás is kell ahhoz, amivel Barta Antal 46 éves kiskun- halasi lakos foglalkozik a múlt év szeptembere óta. Technikai segítséget nyújt a mozgáskorlátozottaknak. Vállalkozását gyorsan szárnyra kapta hír. Igyekszik minden kérésnek eleget tenni, mielőbb, akárcsak a jó orvos. Talán abban az értelemben orvos is, hogy munkájával elbizonytalanodott életérzéseket gyógyítgat. Beszélgetésünk óta egyre csak az jár az eszemben; meddig bírja erővel, idegekkel új munkáját ez a szikár ember, aki maga is beteg. A gerincé sérült, ötvenszázalékos csökkent munkaképességű. Bizonyára most is távol van otthonától, mert hol itt, hol ott bukkan fel az országban. Engem mindenesetre szerencsésnek tartott, mert véletlenül otthon találtam, ha már szót akartam váltani vele. Mindig a helyszínre megyek mondja —, hogy pontosan teljesíteni tudjam a beteg kérését. — Merre járt eddig? Sokfelé. Például Debrecenben, Pusztaszabolcson, Mendén, Zalaegerszegen, Békéscsabán. Egy köteg levelet mutat, bennük több mint negyven kérés. Mind az idén kapta. — Beleolvashatok néhányba? — Akár az összesbe is. I Találomra kiválasztottam kettőt: ..Barta Antal úrnak! Örömmel hallottam, hogy működését Kiskunhalason megkezdte. Arra kérem, hogy alkalomadtán szíveskedjék felkeresni, rokkantkocsimon lenne javítanivaló. Kérem, hogy lehetőleg 10—16 óra között jöjjön .. „Tisztelt Barta úr! Én egy mozgássérült asszony vagyok és felajánlom a kocsimat mert én kaptam egy újat és szeretném ha eltecene jöni mert kis problémám van az ülései kérném szépen hogy halehet miné- lelőbb én egész nap egyedül vagyok . . . elnézést a hibáért mert balkézéi megtanultam imi azért szeretném ha minélelöb eijöne .. Es Barta úr elment — és elmegy mindenkihez, aki hívja. A közelmúltban egyebek között a Székesfehérváron túli Bodajk községbe készített átalakítással jobb kezes rokkantkocsit egy idős, béna embernek. Házhoz is szállította neki. Kiskunhalason, a Fazekas Gábor utca 118. szám alatti családi házának udvari garázsában rendezte be kis műhelyét a rokkantkocsijavító műszerész. Itt javítja, alakítgatja a mozgáskorlátozottak szobai tolókocsijait, utcai kocsijait, repe- rálja a művégtagokat, járóbotokat és -kereteket. Glédában a sok speciális kéziszerszám és más felszerelés, ami ehhez szükségeltetik. Az alkatrészeket nagyrészt Kisújszállásról, a Gyógyászati Segédeszközök Gyárából szerzi be, ha be tudja szerezni, de ez nem mindig sikerül, pedig a megrendelők — érthetően — türelmetlen emberek. Műhelynézés közben bicikliket is látok, ezért kérdezem: — Ezeket is javítja? Igen, szükségből, mert kell a pénz a konyhára is, és oda jobbára csak ebből futja. Sok az adósság. Százezer forint hitelt vettünk fel a feleségemmel, eladtam a gépkocsimat is, hogy felszerelhessem a műhelyt. el tudjam indítani ezt a munkát. — A sok utazás is pénzbe kerül. Mivel utazik?-— Vonattal. Nemrég az Egészségügyi Minisztériumhoz folyamodtam azzal a kéréssel, hogy segítsenek elintézni a MÁV-nál valamilyen utazási kedvezményt, de még nem válaszoltak. Pedig a kedvezmény olcsóbbá tenné a munkámat. Reménykedek. hiszen ezzel a mozgássérülteknek kedveznének végső soron, nem nekem. Tudván egészségi állapotáról, nehezen szántam rá magam a kérdésre: — Megmondaná őszintén: azért csinálja mindezt, mert ön is csökkent munkaképességű? Szolidaritásból, ..? — Igen, azért — válaszolta határozottan. — Amikor leszázalékoltak, akkor határoztam el, hogy segíteni fogok az ilyen betegeken, mert sehol egy gmk vagy egy kisiparos, aki ezzel foglalkozna. Ráadásul, mint volt budapesti klinikai műtős, talán másoknál jobban átér- zem ezeknek az embereknek a helyzetét. Tudom, hogy a legkisebb segítség is milyen sokat jelent nekik. Ha valóban úgy van. ahogy mondja, hogy rajta kívül senki sem javítja a mozgássérültek használati eszközeit, akkor valóban misszió Barta Antal munkája. Jó egészséget hozzá! Rapi Miklós Felmérés az árak alakulásáról A mosás Lábatlanban 14, Kecskeméten 32 forint Az árak alakulását, az áruellátást figyelő szolgálatot működtet február óta a Fogyasztók Országos Tanácsa: a FŐT aktivistái — a népfrontbizottságok bevonásával -— az elmúlt hetekben Budapesten és 16 megye 82 településén tartottak vizsgálatot. A tapasztalatok szerint az élelmiszer-ellátás változatlanul kiegyensúlyozottnak tekinthető. Néhány településen rövidebb-hosszabb ideig hiányzott a boltokból a csomagolt sertészsír, a pudingpor és a margarin. Továbbra is jellemző, hogy az olcsóbb termékek helyett a drágább cikkek kínálata bővül, például a baromfitermékek esetében. A húsipari készítmények, a tőkehúsok minőségét — az elmúlt hónapokhoz hasonlóan — a lakosok számos esetben kifogásolták. Az árfigyelők az ország szinte minden pontjáról kaptak jelzéseket a papíráruk árának emelkedéséről. A papír zsebkendő ára a magánkereskedőknél helyenként 72 százalékkal nőtt a hivatalos 32 százalékkal szemben. A jelentős áremelkedés ellenére a kereslethez képest kevés az alufólia. Az árfeltüntetéseknél tapasztalt zavarokat továbbra is több településről jelezték. Ma is előfordulnak olyan termékek, amelyeken két-háromféle ár szerepel, s ez gyakran ad vitára okot. Az iparcikkek árai sem változtak, az ellátás viszont nagyon hiányos. A szolgáltatások terén az előző hónapokhoz képest nem figyelhetők meg kiugró áremelkedések. Az áreltérések inkább az adott területek ellátottságától, a kínálat-kereslet egyensúlyától, illetve ennek hiányától függenek. Jelentős területi eltérések észlelhetők a gépkocsijavításban: a Lada 1300-as személygépkocsi motorrevízióját, olajcseréjét 200 forint munkadíjért végzik el Hatvanban, míg másutt ugyanezért 300—400 forintot kérnek. Lényeges eltérések tapasztalhatók a kilós mosás díjánál is, Lábatlanban a Patyolat 14 forintért vállal szolgáltatást, ugyanez Kecskeméten például 32 forintba kerül. Változatlanul kiegyensúlyozatlan az építőanyag-ellátás: különösen a tégla, a cserép és a burkolóanyagok hiányoznak, rendeléseket egyre növekvő határidővel vesznek fel a telepeken. Nem tudják kielégíteni az igényeket nyílászárókból, tetőablakokból, a keresletnél lényegesen kisebb a kínálat síküvegből, faanyagokból. A magasabb árak ellenére nem csökkent a minőséggel kapcsolatos panaszok száma. NINCSEN RÓZSA TÖVIS NÉLKÜL Virágzik-e a virágkereskedelem? A virágkereskedelem mégis virágzik. Mi, vevők virágoztatjuk, hiszen mindig van névünnep, születésnap, évforduló, megemlékezés, kedveskedés és szeretet és ........egy szál virág szebben beszél, mint...” Pulai Sára B ármelyik üzlet, piac kínálatát nézem: javában tart a virágszezon, számtalan növény pompázik a szivárvány minden színében. Ä szokványvirágok egyike a szegfű, amit adnak hat forintért, de harmincötért is. Rózsából szintén bőséges a kínálat. — Igaz-e, hogy nincsen rózsa tövis nélkül? — kérdeztem a kecskeméti piacon a látásból ismerős házaspártól. — Sok mindenben igaz. Nálunk a tövis Szegeden kezdődik, ahonnan idehozzuk. Nem nagyon kelendő, azért járunk ide. Szerintem olcsón adjuk, szárahosszától és virágától függően van egytől tíz forintig, vagy kötegeben még kedvezőbb áron. Közben elkelt egy rákásnyi, aminek a vevője után szegődtem, A szabadpiacon eladóvá változott. — Hogy adja szálát? — Tíz, tizenöt, húsz. Választhat. Friss szedés. — Én ezt tudom, de az ön kezét nemigen szúrták a tövisek . .. — Nem kötelező megvenni — mondta és hangjából érződött, gyanúsnak tart. Nem is szólt többet, így szaporodnak a virágkereskedők. Sőt, az igaziak, a hivatásosok is. Ezt mutatja a Kisosz megyei szervezetének közelmúltban elkészült statisztikája is. Az utóbbi tíz évben a virágkereskedők száma állandóan nőtt, Bács-Kiskun- ban ma több mint százötvenen vannak. Jellemzőjük: az árut nem maguk termesztik, csak kereskednek vele. Nem régóta azon kevesek közé tartoznak Kanizsai Mihálynéék, akik Liszt Ferenc utcai házuk udvarán kála- és szegfütermesztéssel bajoskodnak. — A kerítésen a tábla: „Tessék csöngetni". Ez azt jelenti, bármikor lehet vásárolni? — így igaz. Nyáridőben különösen estefelé — amikor a városban már lehúzzák a rolót—jönnek legtöbben. Itt lakunk, nem tart sokból kinyitni az ajtót — mondta a háziasszony. — Látja, van azért más is: flamingó, strelicia. Ezeket Kaskantyúról hozzuk. Különösen szép fajták, bár drágák. Jómagam 1955 óta dolgozom a szakmában. Öt éve nyitottunk boltot, családi vállalkozásban virágozunk. Többen szakértelem nélkül is belevágnak. Mi is megpróbáltuk. Bár ez az év gyengébb, mint , a tavalyi volt. Úgy tűnik, a virágon is spórolnak az emberek. Az ilyen boltok mégis szaporodnak, ám nemcsak a magánkereskedői virágüzletek, hanem az államiak, a szövetkezetiek is. A legújabb a Kecskemét Lestár téri, amelyet a Magyar—Szovjet Barátság Tsz nyitott. —- Nem szokványos kép fogadja itt a betérőket. Vagy csak a virág eladó . . .? — A vágott, a cserepes és a száraz virágok mellett kerámiákat, növényvédő szereket, földet is kínálunk. Kívánságra virágtálakat, -kosarakat készítünk. Akit pedig a növényápolás érdekel, annak szívesen, adunk tanácsot — mondta Nemes Éva üzletvezető. Itt egyébként a nyitvatartási idő sem megszokott: szombaton és vasárnap is tárva az ajtó. Egy kis asztal melletti fotelban ülve bárki megnézheti a szakkönyveket: van olvasnivaló az évelőkről, Kína kerti virágairól és válaszok gyűjteménye a szo- banövény-kedvelők kérdéseire. Ritka növényekről ismert a Kecske• Nem szokványos kép fogadja a betérőket Kecskemét legújabb virágüzletében, a Lestár tériben. (iVIéhcsi Éva felvételei) méti Városgazdasági Vállalat Szabadság téri szerződéses üzemeltetésű boltja. — Van keletje a drága virágoknak? — Veszik a citrom-, narancs- és banáncsemetéket is, hiszen hosszú életűek éppúgy, mint a cserepes orchideák. Néha van mimózánk, szépek a liliomfélék színei, újdonság a fehér flamingó — mondta Madarász Sándorné üzletvezető. — A csodáló vagy a vevő a több? — Mostanában sem vesznek kevesebben virágot, mint a korábbi években, csak kisebb mennyiségben. Mólóban a ballagásokra köttetett 18, 24 szálas bokréták korszaka. Inkább tarka csokrokat kémek. Nincs is beszerzési gondunk, csak értékesítési, pedig nem vagyunk drágábbak, mint tavaly. Ápolni kell a virágkultuszt. Ezért törekszünk elfogadható árak kialakítására, s időnként kedvezményes akciókat is rendezünk. De így is havonta három- és húszezer forint közötti értékű a selejt, mert a virág élete múlandó.