Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-24 / 150. szám

1988. június 24. • PETŐFI NÉPE • 5 A __ország talán legkorsze­/ \ rW rűbb, legnagyobb szá- / m #j mítógépes hálózatá­nak gazdája a siófoki központú Gáz- és Olajszállító Vállalat (GOV). Kevéssé köztudott, hogy kecskeméti üzeme a rendszer egyik jelentős területi központja. A szén- hidrogének szállításával foglalkozó vállalat föld alatti, nagy nyomás­biztonságú vezetékeinek mintegy ezer kilométeres hálózata található a megyében. Mint Bartos András üzemvezető mondja, a számítógé­pes rendszer, az automatikus vezér­lés, a korábbinál lényegesen bizton­ságosabb feltételeket teremtett munkájukhoz, jóllehet a gáz és az olaj szállítása már természeténél fogva is mindig a veszélyes tevé­kenységek sorában marad. Az algyői és az alföldi lelőhelyek­ről származó kőolajat és a földgázt hatalmas, 400-700 milliméter átmé­rőjű csővezetéken szállítják a fővá­ros felé, valamint a Dunántúlra. A kecskeméti üzem szakemberei felügyelik a Szovjetunióból Jugosz­lávia felé tartó tranzitvezeték me- gyénkbeli szakaszát is. A kitermelés helyén a csöve­ken még 50-60 bar nyomás uralkodik a szállítási kívá­nalmaknak megfelelően. A nyomás út­közben jelentő­sen csökken, így szakaszonként kompresszorál­• Számítógép figyeli a gáz nyomását, mennyiségét, hőmérsékletét. Gázszállítás automatizálva • A kecskeméti üzem mellett gázátadó állomás működik. A város egy része innen kapja a gázt. • A mérőműszerek hitelesítését az üzém műszerészei készítik elő. lomások változtatnak kedvezően a paramétereken. A városföldi gázipari csomópont ezek között a legkorszerűbbnek számít hazánkban. A több ezer lóe­rős kompresszorok felügyelete itt is számítógép feladata, a gáz nyomá­sát, mennyiségét, hőmérsékletét monitorok jelzik a kecskeméti köz­pontban. Itt tárolnak minden ada­tot, amely nélkülözhetetlen a, biz­tonságos üzemeltetéshez. — A települések előtt úgyneve­zett gázátadó állomások csökken­tik a nyomást hat bárrá — magya­rázza Bartos András.—Az állomá­sokról kikerülő gáz a továbbiakban a gázszolgáltató vállalatok, me­gyénkben a Dégáz vezetékein ke­resztül jut a fogyasztóhoz. A gáz­átadó állomások mindegyike ko­rábban állandó felügyeletet kívánt, a számítógépes rendszer alkalma­zása óta viszont növekszik az auto­matikusan vezérelt állomások szá­ma. A kecskeméti központból disz­pécserek ellenőrzik a mindenkori fogyasztást. Ha szükséges, távve­zérléssel módosítanak, veszély ese­tén pedig akár el is zárhatják a gáz útját. A magas technikai színvonal természetesen képzett szakembere­ket kíván: munkatársaink jó része egyetemi, főiskolai végzettségű. A több ezer kilométer föld alatti vezeték biztonságát néhány eszten­deje még gyalogosan járó gázveze­ték-ellenőrök vigyázták. Naponta 15-20 kilométert haladtak, s felszíni jelekből következtettek a gáz- vagy olajvezeték meghibásodására. Ma már ezen a téren is nagyot lépett elő­re a GOV. Alacsony magasságban, repülőgépről tartanak szemlét a nyomvonalak felett, több száz kilo­méternyi szakaszt ellenőrizve egy- egy alkalommal. A jelentős változások eredmé­nyeként az utóbbi években fokozó­dott a gázszállítás biztonsága, a munkakörülmények pedig vele pár­huzamosan korszerűsödtek. A kecskeméti üzemben műszak előtt még hagyományosan „Jó sze­rencsét!” kívánnak egymásnak az olajbányászok, ám szerencséjük „irányítását” már jó ideje a számí­tógépre bízták. Nagy Miklós Parabolaantenna az Orionból S'i'’ A • Az Orion Villamossági Vállalat a Magyar Alumíniumipari Tröszttel és a Budapesti Műszaki Egyetemmel együttműködve kétfajta direkt sugár­zó, műholdvételre alkalmas parabolaantenna gyártására készült fel. Az antennával együtt elkészítik az úgynevezett beltéri egységet is, amely az egyedi és a közösségi vételt teszi lehetővé. (MTI-fotó) SÍRKÖVEK A KIHALT FAJOK TEMETŐJÉBEN Pusztul az állatvilág LAOSZI VÁLTOZÁSOK Sikeres gazdasági kísérlet Laoszban, ebben az ősi délkelet­ázsiai országban az emberi életet nem­csak évekkel, hanem tizenkét éves cik­lusokkal is mérik. Az élet első tizenkét esztendejét a laosziak a világgal való ismerkedés időszakának nevezik. Nos, ezekben a hónapokban, amikor még éppenhogy csak befejeződött a „forra­dalom ismerkedése” a világgal, Laosz újabb nagy jelentőségű változások kü­szöbén áll. Markánsan jelzi ezt mindjárt az a tény, hogy az utóbbi tizenhárom esz­tendő során először tartanak választá­sokat: június végén helyi, november­ben pedig általános választáson szólít­ják szavazóumákhoz a lakosságot az egykoron „egymillió elefánt országá­nak” nevezett Laoszban. De az is vál­tozásokra utaló körülmény, hogy ez év elején egy egész hónapig ülésezett a La­oszi Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága, hogy kimunkáljon egy sor új határozatot, a bankrendszer megre­formálásától kezdve a magánszemé­lyek gazdasági tevékenységének kiter­jesztéséig. Szükség volt már az újítá­sokra, hiszen az eredmények mellett egyre élesebben jelentkeztek különbö­ző gond<pk, zavarok is. Amikor megfigyelők mérleget készí­tenek a laoszi építőmunkáról, akkor általában nem feledkeznek meg a sike­rekről. Mint például arról, hogy a het­venes évek közepéhez viszonyítva a rizstermesztés több mint kétszeresére nőtt, s a lakosság lélekszámának nagy­arányú növekedése ellenére élelemből gyakorlatilag önellátó az ország. Áttö­rés mutatkozott az ipari termelésben is. A korábbi monokultúrás termelés he­lyett ipari ágazatok sora bontakozott ki. A termelés a forradalom előttihez képest négy és félszeresére nőtt, miköz­ben hazai gyártmányú cikkek jelentek meg a belső piacon. Mindazonáltal ezek az eredmények lehettek volna fényesebbek is, ha nem történtek volna meg a kezdeti évek hi­bái. Melyek? A laoszi vezetés főképpen a döntések szubjektivizmusában és el­hamarkodottságában látja a fő okot. Például államosítottak több nagyüze­met, ám — mint kiderült — az állam Napjainkban évente legalább egy ge­rinces állatfaj tűnik el véglegesen a Földről. Az utolsó 300 évben 72 emlős- és 139 madárfaj pusztulását jegyezte fel a tudomány. Az Amerikai Egyesült Ál­lamokban szimbolikus temetőt hoztak létre a legutóbbi néhány évszázadban az amerikai kontinensen kihalt állatok emlékére. Ma már mintegy 300 sírkő áll a temetőben, mindegyik egy-egy ki­pusztult állatfajt jelez. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió Vörös Köny­vet adott ki a Föld kihalóban lévő és különlegesen veszélyeztetett helyzetben élő állatairól. A kötetet, sajnos, időről időre bővíteni kénytelen. A névjegy­zékben eddig 550 állatfaj szerepel. A Világ Vadvédelmi Alapja, a külön­böző természet- és környezetvédelmi alapítványok és nem utolsósorban az egyes államok kormányai évente több milliót költenek a veszélyeztetett állat­fajok megmentésére. Földünk egyre több országában létesülnek olyan álla­mi intézmények, amelyek kizárólagos feladata az illető ország természeti érté­keinek — így vadon élő állatvilágának is — a védelme. Az állatvilág pusztulá­sát döntő mértékben az ember okozta, de a veszélyeztetett állatokat is csak az ember tudja megmenteni. Jó néhány állatkert például céljául tűzte ki a ritka, veszélyeztetett állatfa­jok fenntartását, illetve tenyésztését. Ezek a célok nagyon jelentősek és fon­tosak a vadon élő állatvilág szempont­jából is, de önmagukban természetesen nem oldhatják meg a problémát. Vala­mely állatfajnak csak természetes kör­nyezetében, az őt körülvevő egyéb ál­lat- és növényfajok között van bioló­giai jelentősége. Mégis az állatkertek­ben folytatott tenyésztői munka a va­don élő állatok szempontjából is igen jól hasznosítható. Sok veszélyeztetett faj esetében először állatkertekben, fogságban tartott állatokon kísérletez­ték ki a megmentésükhöz szükséges módszereket, és csak azután nyúltak a vadon élő állományhoz. Igen veszélyeztetett helyzetben van­nak például világszerte a főemlősök. A Természetvédelmi Világalap mozgal­mat indított avégett, hogy a világ főem­lős állatait megmentsék a kipusztulás­tól. A főemlősöknek különösen három csoportja van veszélyben: a madagasz- kári makiszerűek, Afrika nagy majmai, például a gorilla és az újvilági majmok, közülük is főképp azok, amelyek Bra­zíliában élnek. Néhány majomfaj né­pessége olyan gyors ütemben csökken, hogy minden hét fajból egy az évszázad végére valószínűleg kipusztul. Az oroszlánmajmocskát például úgy akar­ják megmenteni, hogy befogott egyede- it állatkertben, fogságban elszaporít­ják, s ezek utódait később visszajuttat­ják — kihelyezik — a vadonba. Más majmok számára csak a trópusi őser­dők megóvása ígérheti a túlélést, lévén hogy több mint 90 százalékuk ott él. • Egy forgalmas utca a fővárosban, Vientiane-ban — felgyorsultak az események Laoszban. nem rendelkezett az irányításához szükséges feltételekkel. így nem megle­pő, hogy az adott területen a termelés csökkent. Felelős politikusok hibaként említik ma már Laoszban azt is, hogy számos helyen korlátozták a magán- gazdaságok tevékenységét, a szövetke­zetek alapításakor pedig kampánysze­rű sietség okozott olyan zavarokat, amelyek elkerülhetők lettek volna. Az országépítés hiányosságait min­denesetre nem ma, hanem már „teg­nap”, a párt 1986-ban megtartott 4. kongresszusán kezdték ostorozni, s fel­szólítottak azok kiküszöbölésére. Egyebek közt már akkor rámutattak, hogy a gazdasági építőmunkában min­denképpen figyelembe kell venni a kü­lönböző termelési módok együttélését. Ezek után terjedt el a köznapi szóhasz­nálatban a „szocialista vállalkozókész­ség” kifejezés, amely az állami vállala­tok gazdasági önállóságára, önelszá­molására utal. Döntés született állami, magán vegyes vállalatok létrehozására is, s emellett nagyobb teret kaptak, kapnak a magánkezdeményezések a mezőgazdaságban, az iparban, a kéz­műiparban és a lakossági szolgáltatá­sokban egyaránt. Egy kormányhatáro­zat nyomán ezentúl hazatérhetnek és bekapcsolódhatnak a munkába a for­radalom győzelme után elmenekült tő­kések is, akiknek a száma néhány tíz­ezer körül mozog. A reformok útjára lépett Laoszban az év elején hozott intézkedéseket egy múlt évben beindult gazdasági kísérlet sikereire alapozzák. Tavaly ugyanis különböző profilú és méretű vállalatok és szervezetek áttértek az önelszámo­lásra és az önfinanszírozásra. Az ered­mények minden várakozást felülmúl­tak. Még nem végleges adatok szerint tavaly 16 százalékkal emelkedett az ipar termelése, a nemzeti jövedelem nö­vekedése pedig — a mezőgazdaságot sújtó rendkívüli szárazság ellenére — csaknem ötszázalékos volt. Mindezt ér­tékelve nem meglepő, hogy a legfőbb célkitűzés most e gazdasági kísérlet ál­talánossá tétele. Ezzel párhuzámosan folytatják a vegyes gazdaságok létreho­zását is, sőt születtek már Vientiane- ban elképzelések nemzetközi — főkép­pen a szocialista országokkal ki­alakítandó — vegyes vállalatokról is. (MTI-Press) T7gy pécsi vállalat gondolt egy na- ■G gyot: keresztezte a Wartburgot és a Daciát, az öszvérautó a kereszt- ségben a Warcia nevet kapta. Wart- burg-karosszériába ültették bele a Dacia motorját, egyesítve ezzel a korszerű kasznit a négyütemű mo­dern motorral. Az átalakítás 45 ezer . forintos árától eltekintve az ötlet jó. Várható, hogy országunk más válla­latai folytatják a pécsi úttörők kez­deményezését. Máris hírt kaptunk róla, hogy a Dávidgóliáti Autónemesítő Kisszö­vetkezet piacra lépett az új Merce- mara kocsijával. Ez nem egy japán márka, hanem a Mercedes és a Sza­mara kotyvaléka. Azoknak a vevők­nek ajánlják, akik ragaszkodnak a Mercedes dízelmotorjához, de in­kább bizalmuk van a Szamara- karosszériában, különös tekintettel a konzolos első futóműre. Alsótutyimutyi-felsőn egy Geneti­Warcia kus-autós GMK rukkolt ki legújabb kocsitípusával, a Trabindával. A ko­csit a gazdaságukat titkolni kívánó megánvállalkozóknak ajánlják, hogy megtévesszék az adóhivatal szaglászóit. A járgány ugyanis a ne­gyedszázada változatlan Trabant- karosszériával rendelkezik, ámde egy szupererős Honda-motor van beleépítve. Az autósok figyelmét máris felhívják, hogy ne kezdjenek versenyezni az autópályákon szágul­dozó Trabindákkal. Nagy érdeklődésre tarthat számot a Tarajosgőtei Oltári Tsz mellék­üzemágának új terméke, a Citro- zsec. A Citroen és a Zaporozsec ösz- szeépítésével készült kocsi egyesíti a két világmárka előnyeit. Menettu­lajdonságait úgy lehetne jellemezni, mint egy álomszép traktorét. A Technokolrapidi Vízfej Pjt egy minőségi, nagy ugrással túllépett a korábbi koncepciókon, és a Skodát egy talicskával ojtotta be. A kocsi hátuljából két fogantyú lóg ki, s ha az autó elromlik, vagy elfogy a ben­zin, az úrvezető megmarkolja a fo­gantyúkat, s úgy tolja hazáig a ko­csit, mint egy kerti talicskát. Kifli vég nagyközségben egy autó­javító kisiparos még tovább ment a hagyományos típusoktól való elru­gaszkodásban. Egy kis Polski tetejé­re bőröndfület szerelt., A jármű így kofferként is hordozható. A legbravúrosabb találmány azonban Sódar Béla háztartásbeli­nek jutott eszébe. Azzal az ötlettel állt elő, hogy egy jó motort egy jó karosszériával kell összeszerelni, még az sem baj, ha mindkettő ugyanolyan márka. Állítólag ezt a megoldást már a nyugatabbra fekvő országokban fel is találták. Majláth László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom