Petőfi Népe, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-22 / 148. szám
1988. június 22. • PETŐFI NÉPE • 5 PÉNZÜGYI ÉS ALKATRÉSZGONDOK — NEHÉZKES EXPORTÜGYINTÉZÉS A gyártmányfejlesztésben nincs megállás Az Évig Villamos Szerelvénygyára Baján tizennégy évvel ezelőtt alakult a helyi vegyesipari vállalatból. Az eltelt idő alatt teljesen megváltozott a korábbi vállalat profilja. Jelenleg — tudtuk meg Schmidt Adóm főmérnöktől— különböző elektromos készülékeket, elsősorban daruvezérlő berendezéseket készítenek, jelentős részüket a Szovjetunióba exportálják. Ezenkívül még köszörű- és polírozógépek, földkábelcsatlakoztató idomok, végállás- és helyzetjelző kapcsolók, valamint elektromágnes előállításával foglalkoznak. A háromszáz főt foglalkoztató bajai gyár éves termelési értéke 350 millió forint. Az elmúlt években mindig nyereséggel dolgozott a kollektíva. Önálló értékesítést nem folytatnak, így csak az üzemeltetési költségek és a kooperációs partnerek elszámolásához szükséges pénzeszközökkel rendelkeznek. Ami azt is jelenti, hogy termelésük kevésbé költségérzékeny és a munka hatékonyságát valójában nehezen tudják mérni. Bérfejlesztésre is csak az országosan megállapított 2,5 százalékot fordíthatják. Komáromi Andrásné szerelő, aki az Évig megalakulása óta dolgozik a gyárban, erről így vélekedik: — Néhány évvel ezelőtt többet kerestem. Az áremelések miatt csak tovább romlott a helyzet, azonban ennyi idő után már kitartok a megszokott munkahely mellett. De a vgmk-tagok sincsenek kedvezőbb helyzetben. Az új adórendszer bevezetése óta — hasonló munkával ugyanannyi időt eltöltve — 40 százalékkal csökkent a jövedelmük. Nem csoda, ha a főmérnök maga is nagyon várja a bérreform mielőbbi bevezetését. Annál is inkább, mert más gondokkal is szembe kell nézniük. A nagyvállalatoknak egyre kevesebb pénzük marad a háttéripari tevékenységet folytató gyár termékeinek megvásárlására. Az export államközi megállapodásokon múlik és a nehézkes csereügyletek miatt a kiszállított termékek mennyisége sem növelhető. Bár az idén a szovjet fél az előre meghatározott kontingensen felül többletmegrendelést adott a bajai cégnek. Az anyagellátás esetleges, a nagykereskedelem nem rendelkezik megfelelő készletekkel, ezért“ még-.' mindig jelentős vállalati pénzeszközökéi-kell lekötniük — sorolja a termelési problémákat a főmérnök. Hiába a banki intézkedés, a monetáris szabályozás, egyelőre nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Ha biztosítani akarják a munka folyamatosságát, nem mondhatnak le a fölöslegesnek ítélt saját készletekről. A nehézségek ellenére folyamatos gyártmányfejlesztéseket hajtanak végre a bajai szerelvénygyárban, hogy az európai színvonalnak megfelelő daruvezérlő berendezéseket szállíthassanak a Szovjetunióba. — A fejlesztési célok elsősorban az elektromechanikus szerkezetek élettartamának növelésére és az alkatrészek méretcsökkentésére irányulnak — mondta Schmidt Ádám. — Öreg és hiányos gépparkkal dolgozunk, a gyártásfejlesztést különféle célgépek üzembe helyezésével próbáljuk megoldani. Saját termékeink fejlesztése két-három év óta már helyben történik. A Baján előállított elektromos berendezések jó minőségére és megbízhatóságára utal, hogy a szovjet partner a jelenlegi árumennyiség többszörösére is vevő lenne. Kisvágó Árpád ÁRUHÁZ AZ AUTÓPÁLYA MELLETT Az M7-es autópálya 59-es kilométerénél lévő Shell üzemanyagtöltő állomás mellett Interág Áruház nyílt. A 652 négyzetméter alapterületű létesítmény egy részében csomagolt élelmiszerek, míg a másik részében autóápolási cikkek, gumiáruk, mezőgazda- sági kisgépek, szerelvényáruk és híradástechnikai cikkek találhatók. Az áruház vasárnap délelőtt is várja a vásárlókat. A GAZDASÁGI KÖRNYEZET ELLENTMONDÁSAI Kell-e az elefántnak biliárdozni? Tud-e az elefánt biliárdozni? Természetesen nem. Ha megtanítják rá, nem több cirkuszi látványosságnál. Ahhoz, hogy az elefánt biliárdjátékos legyen, át kell változnia ügyes, játékos lénnyé. A magyar vállalat egyelőre olyan elefánt, amelyik mit sem tud kezdeni a műszaki fejlesztésnek nevezett dákóval, csak vaktában döfködi a játékteret. A gazdaság ma olyan piacokra figyel, ahol a műszaki fejlesztést nem értékelik, ahol a szellemi értéknek nincs ellenértéke. Magyarországon a gazdasági klíma — a kinyilvánított szándékokkal ellentétben — fejlesztésellenes, nincs a szabályozásnak, az adózásnak egyetlen olyan eleme sem, amely a műszaki fejlesztést ösztönözné. A költségvetés mint mecénás A gazdaságpolitika ugyanis nem iparbarát. A pénzügyi megszorítás halmozottan hátrányos helyzetbe hozza azokat az ágazatokat, amelyek nem igazodnak az egyoldalú megkötöttségekhez. A költségvetésnek ma rövid idő alatt nagy bevételre van szüksége, s ennek az érdeknek homlokegyenest ellentmond a műszaki fejlesztés igénye, amely mindenképpen hosszú távú gondolkozásmódot feltételez. A pénzügyi megszorítás tovább súlyosbítja a helyzetet. Mindez azt eredményezi, hogy csak szóban ismerjük el a pénz jelentőségét, a valóságban a centralizált tervgazdaság kötöttségei érvényesülnek. Mi lehet a gazdasági környezet megváltoztatásának feltétele? — tette fel a kérdést Angyal Adám, a Ganz- Danubius vezérigazgatója azon a konzultáción, amelyet a műszaki fejlesztés ellentmondásairól a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) tudománypolitikai bizottsága rendezett Budapesten. Szerinte olyan pénzügyi rendszer kellene, amely nem bünteti az állam szempontjából kedvezőtlen folyamatokat, hanem támogatja a piaci látószögből kedvező tendenciákat. A költségvetés a támogatás eddigi rendszerének megszüntetésével tartsa meg az ipar mecénásának szerepét oly módon, hogy mint állami vásárló jelenik meg a piacon. A kormányzati megrendelés jelentsen biztos üzletet a vállalatoknak, amelyekért érdemes versenyezni, s amelynek elnyeréséhez érdemes — sőt szükséges — a meglévő gyártmányait fejleszteni. Ilyen körülmények között az állam nem viszonzás nélkül támogatna egy-egy iparágat, hanem teljesítményekre ösztönözne, megújulásra sarkallna. A nyugat-európai országok Euréka programja, s valamennyi látványos fejlesztési szuperakció ilyen alapokon született meg. Az innovációt ösztönözné az is, ha például a költségvetés lemondana egy évre vagy hosszabb időtartamra az adóról azoknál a vállalatoknál, amelyek különösen nagy erőket összpontosítottak a beruházásra, műszaki fejlesztésre. Gyakorlatilag ma is az történik, hogy az összegyűlt bevételt a kormányzat újra elosztja. Csak éppen a mai gyakorlat szerint a gyengébbeknek jut a jobbaktól behajtott többletjövedelem. Az adóelengedés viszont biztosítaná, hogy a nyereséget ott használják fel, ahol megtermelték. Leértékelt mérnökök Keményebb feltételekhez kellene kötni a részvételt a kiemelt állami nagyberuházásokban. A jelenlegi gyakorlat szerint a pályázatoknak nincs különösebb jelentősége. Megtörtént például — mint az egyik résztvevő elmondotta —, hogy az egyik cég ugyanazt a pályázatot hat különböző helyre nyújtotta be, s ebből négynél el is nyerte a támogatást. Ilyen körülmények között a kiemelt témák finanszírozására szánt pénzeszközök is szétfolynak, a támogatás messze nem hozza meg a várt hasznot. Akár a világbanki tenderek, akár a Soros-alapitvány pályázati összefoglalói is jelzik, hogy milyen szigorú követelményekhez kötik a nem állami megbízásoknál a pályamunkák megítélését. Az értékrendek eltorzult arányait elemezte Havas Miklós, a SZÁMALK vezérigazgatója. Ha egy fejlesztő mérnök akárcsak három hónapra munkát vállal a határ túlsó oldalán, első havi fizetéséből vesz egy mikrokompu- tert, utána egy japán kisautót. Ha Hegyeshalomnál a vámnál felbecsülik értékeit, már egészen más lesz az értékrend. A legértékesebb a japán kisautó, aztán jön a mikrokomputer, legutoljára jön a mérnök, aki egy évi fizetéséből sem tudja kifizetni a két tárgy vámját. S tegyük mindjárt hozzá: nem a vám sok. Ä teendő tehát csak egy lehet: az embert kell felértékelni a gépekkel szemben. Egy példa a műit századból A mai helyzetben aligha lehet csodálkozni azon, hogy a vállalkozók nem vállalják fel a fejlesztést. Elég csak az elvonás mértékét elemezni ahhoz, hogy kiderüljön, mennyire ' érdektelen a vállalat az innovációban. A SZÁMALK például tudatos műszaki fejlesztésre szakosodott vállalat, amely ezzel a tevékenységével közel 2,5 milliárd forint árbevételt ért el. A különböző adók levonása után a vállalatnál 2,5 millió maradt fejlesztésre, egy újabb 2,5 milliárdos fejlesztési tartalmú forgalom fedezésére. Nem használ a vállalkozó kedvnek az sem, hogy szinte védhetetlen a szerzői jog, a szabadalom, hiszen egyik vállalkozói szférából a másikba vándorolnak az emberek, s ki tudja ellenőrzni, hogy ami a kezdeti stádiumban még vállalati szabadalom volt, nem jelenik-e meg egy kisvállalkozásban, mint egyéni lelemény. Az iparfejlesztés preferálására iskolapéldát majdnem egy évszázaddal ezelőtt Baross Gábor mutatott, amikor az elmaradt ipar megsegítésére egy infrastrukturális beruházásba kezdett: a vasút kiépítésébe. A vasútépítéshez acél kellett, s létrejött Diósgyőr, a sínekre vasúti kocsi, amelynek gyártására hatalmas vállalkozássá szerveződött a Ganz. De tegyünk mellé egy mai példát. Hogy az infrastruktúrák hiánya ne bénítsa meg a gazdaságot, 40 milliárd forintos beruházással korszerűsítik a postai hálózatot. A magyar vállalatok beszállása a nagyarányú vállalkozásba nem éri el a 35 százalékot. Kommentárra nincs szükség. Az elefántot nem elég tanítani a biliárdozásra. Bán Zsuzsa Csökkenteni a kockázatot Az élelmiszerek radioaktivitásának vizsgálata Sokan pánikba estek két évvel ezelőtt. Emlékezhetünk, többen es- küdöztek, hogy a legtöbb zöldségféle eltűnik az otthon asztalairól, álmukba se lássanak salátát, répát, petrezselymet. Mindenki a sugárszennyezésről, a csernobili baleset következményeiről beszélt. Végül is érthető volt mindez. Fejlődő világunkban ahhoz már hozzászoktunk, hogy atomerőművek, atomlétesítmények épülnek a világban. Ésszel még azt is felfogjuk, hogy milyen katasztrófák származhatnak meghibásodásukból. Ám igazán csak akkor értjük meg, mit is jelent a nukleáris létesítményben végbement baleset, ha már kézzel, illetve mérőműszerrel fogható, valóságos, megtörtént dologról van szó. Mint amilyen Csemobilban volt. Féltjük környezetünket. S az sem mindegy, hogy az atomenergia alkalmazásának elterjedése miképpen hat fő táplálékainkra. Nem véletlen tehát az Országos Atomenergia Bizottság azon tanulmányának létrejötte, mely az élelmiszerek és egyéb mezőgazdasági termékek radioaktivitásával foglalkozik. Erről a tanulmányról beszélgettünk — természetesen csak fő vonalait érintve — dr. Fehér Istvánnal, a Központi Fizikai Kutatóintézet Atomenergia Kutatóintézete sugár- védelmi főosztályának vezetőjével. — Miért született a tanulmány? — A mesterséges radioaktív szennyeződés megjelenésével egy új egészségkárosító kockázati tényezőt kell figyelembe venni. Még néhány évvel ezelőtt az Országos Atomenergia Bizottság egyik ülésén a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium felvetette annak szükségességét, hogy az Egészség- ügyi Minisztérium állapítson meg határértékeket az élelmiszerek és egyéb mezőgazdasági termékek radioaktív koncentrációjára. Miután ennek meghatározása néhány szakértő szerint nehézségekbe ütközik, ezért olyan határozat született, mely szerint ki kell dolgozni egy tanulmányt ennek a kérdésnek a vizsgálatára. A tanulmány természetesen figyelembe veszi a nemzetközi gyakorlatot és ajánlásokat. Kitér az említett termékek radioaktív szennyezettségének lehetséges forrásaira, a határértékek megállapításánál alkalmazott módszerekre normál üzemi (üzemelési) viszonyoknál és rendkívüli eseményeknél. Ez utóbbiba tartozik Csernobil is. — Magyarul: minden helyzetben nyomon kell követni folyamatosan az élelmiszerek szennyezettségének tnértékét? — így van, és ez valóban folyamatos, jelentős munka. A különböző eredetű (a légköri atomfegyverrobbantásokból, illetve a csernobili balesetből származó) radioaktív szennyezettség következményeinek elemzése azt mutatta, hogy a lakosságot érő dózis mintegy fele az élelmiszer-fogyasztásból származik. Ezért elkerülhetetlen az élelmiszerek, mezőgazdasági termékek radioaktív koncentrációjának rendszeres ellenőrzése. — Nálunk milyen szabályozás érvényes? — A részletekbe ne menjünk bele, csak nagyon röviden: a környezetbe radioaktív izotópot kibocsátó egyes létesítményekre az illetékes hatóság, az elsődlegesnél kisebb engedélyezett határértéket irhát elő. Például az 1000 MW névleges villamos teljesítményre vonatkozó hatósági korlát a lakosság egyedeire 0,25 mSv/év (mSv = milliSievret, az ionizáló sugárzás károsító hatásának jellemzésére szolgáló fizikai mennyiség). Más létesítményekre, mint például kutatóreaktor, izotóp- gyártás stb. nincs hatóságilag engedélyezett dóziskorlát előírva. — Ha nagyobb a szennyezettség a megengedettnél, mit lehet tenni? — Különféle óvintézkedéseket lehet alkalmazni, természetesen sok tényező figyelembevételével. Beszélhetünk elzárkózásról, a terület kiürítéséről, jódtabletták alkalmazásáról. Bevezethetik a legeltetési ülalmat, az élelmiszerek feldolgozásának tilalmát stb. — Csernobiliül kezdtük, fejezzük is be ezzel a balesettel. Hogyan vizsgálták a következményeket nálunk? — Nyilvánvaló, rendkívüli vizsgálati program indult útjára. A megfigyelések három fő csoportra oszthatók: területi megfigyelésekre, a hazai élelmiszer-fogyasztás, -forgalmazás és az export ellenőrzésére. Több ágazat is érdekelt volt a tápláléklánc vizsgálatában. A kiteijesztett hálózat egyidejűleg harminc-negyven helyen működve több mint negyvenháromezer mintát vizsgált a tervezett háromezer helyett. És vegyük megnyugtatásképpen: a Magyarországra érkezett radioaktív szennyeződés külső és belső sugárterhelésként a lakosság körében durván becsülve mintegy 1 mSv effektiv dózisegyenérték-lekötést eredményezhetett. Az élelmiszerek által közvetített rész az első évben körülbelül kétharmadát tette ki a teljes sugárterhelésnek. Az elszenvedett dózisterhelésből számított ötven év alatti kockázat félévnyi természetes sugárterheléssel egyenértékű, tehát jelentéktelenül kicsi. —- hargitai — • Komáromi Andrásné szerelő az üzemi daruk kapcsolóját állítja össze. Ezt a készüléket csak Baján gyártják. • Szállításra kész daruvezérlő berendezések. • A fejlesztésben európai színvonalra törekszenek.
