Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-13 / 113. szám

1988. május 13. • PETŐFI NÉPE • 3 DR. KŐRÖS GÁSPÁR LÁTOGATÁSA Borota bizakodik, biztat, boldogul KOVÁCSMÜHELY AZ ÜDÜLŐTANYÁBAN Lovat patkói a nyugatnémet üzletember Föllapoztam az 1970-ben kiadott, Bács-Kiskun megye élelmiszer-gazda­ságának 25 éve című kiadványt, mielőtt szerdán útnak indultam, hogy tudósít­sam olvasóinkat dr. Körös Gáspárnak, az MSZMP megyei végrehajtó bizott­sága tagjának borotai látogatásáról. Tudni akartam, hogy a most Baja von­záskörzetébe sorolt községben hogyan és miből éltek a felszabadulást követő negyedszázadban. A mezőgazdaság határozta meg a lakosság életmódját és életszínvonalát. Az idestova két évtize­de készült kiadványban még föltünte­tett Béke Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet azóta összeolvadt a Borotai Egyesülés Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezettel és Borotai Mezőgazdasági Termelőszövetkezet néven 4500 hektá­ron gazdálkodik. Az 1970-ben összeál­lított beszámolókban több szó esik gondokról, tervekről, mint eredmé­nyekről. Napjainkban, ha lehet, még egyértel­műbb: a közös gazdaságtól függ a falu népének boldogulása.».A résztvevők számára is természetesnek tűnt, hogy a termelőszövetkezet célszerűen elegáns székházában tájékoztatták az SZMT vezető titkárát és tapasztalatszerző út­jára őt elkísérő Papp Györgyöt, a bajai városi pártbizottság első titkárát helyi vezetők. Szabó Mihály, a termelőszövetkezet párttitkára a korábbi sikerek ismerteté­sével kezdte beszámolóját. Több mint egy évtizede nyereségesen gazdálkod­nak, gyarapítják eszközállományukat, korszerűsítik termelésüket. A közös gazdasághoz tartozó mintegy 900 em­ber (378 termelőszövetkezeti tag, 102 alkalmazott, 428 nyugdíjas) túlnyomó többsége elégedett. Azt már Papp György első titkár teszi hozzá: ritka jó hangulatú volt a legutóbbi zárszámadó közgyűlés, ami­kor a mostani, megfiatalított vezetőség állt a tagság elé. Nem csak a vártnál nagyobb nyereségnek örvendeztek; a jobb közérzetnek is. (Jövedelmezőség ide, biztos megélhetés oda, egyre nehe­zebben tűrték a volt elnök lekezelő megnyilvánulásait, ezért is vonta meg tőle a tagság, kívülállók számára telje­sen váratlanul, a bizalmat.) Dr. Kőrös Gáspár a helyi politikai életet áttekintő tájékoztatásból egye­bek között az öregek helyzetének javí­tását szolgáló intézkedéseket emelte ki. Különösen örvendetesnek mondta, hogy a tsz-nyugdíjasok havi járandósá­ga szinte kivétel nélkül eléri, vagy meg­haladja a súlyosabb gond nélküli meg­élhetés alsó mércéjének tekinthető négyezer forintot. A pártvezetőség munkastílusára vonatkozó kérdéseire a megbeszélésen jelen lévő pártvezetőségi tagok — Munding Antal tanár, úttörő­csapat-vezető és Kovács Béla munkavé­delmi előadó — elmondták, hogy el­várják tőlük a kezdeményezést, a mun­katervben rögzített tennivalók önálló teljesítését. Virágzó, a változó körülményekhez idáig jól alkalmazkodó termelőszövet­kezet gazdálkodásával Mikó Péter tsz- elnök ismertette meg a látogatókat. Noha nemcsak az eredményekről, ha­nem a gondokról, a sikereket termő módszerekről is szólt a korábban füg­getlenített párttitkárként dolgozó el­nök, dr. Kőrös Gáspár újabb és újabb részletekkel bővíttette a jól működő gazdaságról kialakult összképet. Külö­nösen az állattenyésztési főágazat ered­ményessége foglalkoztatta. A vállalko­zó szellemnek, az önköltségcsökkentési törekvéseknek, a mind hatékonyabb érdekeltségi rendszernek, a termelési tapasztalatok tudatos érvényesítésének köszönhető az évről évre kedvező mér­leg. Éppen ezen a napon volt az új takar­mánygranuláló (szemcséző) berendezés műszaki próbája. Részben saját erőből, részben központi támogatással, rész­ben hitelből fizetik. Mivel megbízható mérések szerint az új berendezés leg­alább 5 százalékkal növeli a tápanyag hatóerejét, két-három év alatt megté­rülnek a költségek. Kérdésekre közöl­ték a tsz-vezetők: ha kell, szívesen vesz­nek föl hiteleket, de mindig a gazdaság teherbíró képességének figyelembevé­telével. Mostani hiteleiket 1992-ig fize­tik vissza. Nem hallgattak a szőlő- és gyümölcsfőágazat időnkénti vesztesé­geiről, a fagykárokról. A gyengébb földjeiken ezért kifizetődőbbnek látszik az erdőtelepítés. A megyei településfejlesztési verse­nyen elnyert díj átvételére Kecskemétre utazott községi tanácselnök helyett dr. Dobos László végrehajtó bizottsági tit­kár egyenletesen, átgondoltan fejlesz­tett községről adott rövid beszámolójá­ban szemléletes és lelkesítő képet. Min­den fontosabb alapintézményük meg­felelő körülmények között működik. Nagy lakossági hozzájárulással vezet­ték be a földgázt. Csak — egyelőre — a tornacsarnok építéséről kellett le- mondaniok a csökkenő megyei támo­gatás és a fölfelé kúszó építési árak miatt. Elégedetlenek a távolsági busz- közlekedéssel is, de ezen maguk nem javíthatnak. Délután a példásan gondozott, új művelődési ház látványa, az utcák álla­pota, a tucatnyi épülő ház bizonyította: jól gondolkodnak, jól dolgoznak a bo- rotaiak, lehet tőlük tanulni. A laska- gombaüzemben a vendégek találkoz­hattak Tóth Lászlóval, az eljárás egyik kigondolójával, értesülhettek arról, hogy Balázs Sándor akadémikusnak milyen sokat köszönhetnek e sokat ígé­rő vállalkozás kibontakoztatásában. Láthatták a színültig megpakolt hatal­mas Scania kamiont: minden szerdán begördül az üzembe és az itt felpakolt laskagombát másnap már nyugat­németországi városokban árusítják. Kétszer ennyit is vásárolna az NSZK- beli megrendelő, ezért megpróbálkoz­nak a termelés növelésével. Szinte fölösleges összegezni a késő délutáni órákban befejeződött látoga­tást: e vázlatos áttekintésből is nyilván­való, hogy hasznos volt. Heltai Nándor Szakképesítő tanfolyamok munkanélkülieknek Az új rendelkezések értelmében most már azok is bekapcsolód­hatnak az átképzésbe — s ezzel együtt részesülhetnek az átképzési támogatásban —, akiknek nincs munkaviszonyuk. A munkanél­külieknek szakképesítést adó tan­folyamok szervezéséről az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban tájékoztatták az MTI munkatár­sát. Elmondták: az átképzési rend­szer kiszélesítésével újabb lehető­ség nyílt arra, hogy minél előbb munkához segítsék azokat az em­bereket, akik valamilyen okból nem tudnak állást találni maguk­nak. Az átképzési támogatás ko­rábban csak azoknak könnyítette meg az újrakezdést, akik találtak olyan vállalatot, amely a megfele­lő szakismeretek hiányában is hajlandó volt felvenni őket, s vál­lalta, hogy megszervezi az átkép­zésüket. A vállalatok azonban egyre kevésbé keresnek szakkép­zetlen dolgozókat; az üres mun­kakörök háromnegyed részére megfelelő szakismeretekkel ren­delkezőket várnak. Ez olyannyira megnehezíti a szakképzetlenek új- raelhelyezkedését, hogy közülük sokan csak hosszas várakozás után találnak új munkahelyet. A jelenleg munkára várók három­negyedének nincs semmiféle szak­mai jártassága. Az állás nélkül levők átképzé­sének költségeit a munkaügyi kormányzat vállalja magára a foglalkoztatási alapból, s a szak- képesítő, betanító tanfolyamok szervezése a területi munkaügyi szervek feladata. A tanfolyamok résztvevői majdani szakmájuk át­lagbérének 75-90 százalékát kap­ják az oktatás idejére fizetésként. A képzésnek ez a formája spe­ciális oktatási módszereket kivan. A hagyományos szakmunkáskép­zés ugyanis többéves kiesest okozna, s a felnőtt-továbbképző tanfolyamok sem jelentenek igazi megoldást, mert azok már bizo­nyos szakmai jártasságot feltéte­leznek. Ezért az ÁBMH más tár­cákkal együttműködve igyekszik olyan oktatási tematikákat, tan­anyagokat összeállítani, amelyek a lehető legkisebb kieséssel, álta­lában másfél év alatt lehetővé te­szik az új szakma elsajátítását. Ez a fajta szakképesítés időigénye­sebb ugyan a betanításnál, de a dolgozó számára mindenképpen nagyobb biztonságot jelent a ké­sőbbiekre, hiszen azzal nemcsak egy vállalat adott munkakörében boldogulhat, hanem ha a szükség úgy hozza, tudását másutt is hasz­nosíthatja. Kip-kop, kipi-kipi-kop — a kisebbik cifrázza, szaporázza, a nagykalapács lassan, méltósággal veri az ütemet. Cseng-bong az üllő, formálódik rajta a tüzes patkó. A jókedvűen kalapáló bőrkötényes úr az egyik NSZK-beli biztosítótársa­ság vezetője, segédei pedig a társaság alkalmazottai. A legjobb dolgozóknak kijáró jutalomutat az idén Magyaror­szágra szervezték, s így jutottak el a Magony-tanyára is. Ok próbálták ki elsőként az itt megépített kovácsmü- helyt. Eljött a főpróbára Mezőkövesdről az egykori tulajdonos, Galambos István kovácsmester is, aki elmesélte, hogyan kerültek a régi patkolószerszámok a Pusztatourist kezelésében működő üdülőtanyába: — A borbáspusztai lovasnapokon patkolóversenyt rendeztek, s én máso­dik helyezett lettem. Azután kapcsolat­ba kerültem a kecskeméti reszelőgyár­ral, akiknek mintadarabokat adtam patkógyártáshoz és szakmai tanácso­kat. A családunkban majd száz éve apáról fiúra öröklődik ez a szakma, innen a szakértelmem. Amikor a kör­nyékünkön elfogytak a lovak, felesle­gessé vált az öreg műhely. Úgy döntöt­tem, nekiadom a kecskeméti gyárnak. A Kéziszerszámgyár Kecskeméti A rendszeres hírlapolvasó az Elnöki Tanács ülései után kiadott közlemé­nyekben gyakran olvashatja az alábbi mondatot: „A továbbiakban az Elnöki Tanács bírákat mentett fel és választott meg”. Azt, hogy mi rejlik e mondat mögött, a jogásztársadalom bizonyára tudja, az állampolgárok többsége azonban kevésbé ismeri a jogi pálya belső rendjét, szabályait. Ezért az Él- nöki Tanács e döntésének előkészítésé­ről érdeklődünk dr. Szűcs Jánostól, az Igazságügyi Minisztérium főosztályve­zető-helyettesétől és dr. Pallósi Gizella osztályvezetőtől. — Kezdjük talán a bírósági fogalma­zói kinevezésekkel. Az Elnöki Tanács, elé kerülő javaslatokat a jelölt több­éves, kemény munkája előzi meg. A jo­gi diploma megszerzése után a fiatalok elhelyezkednek valamilyen bíróságon, ahol mint fogalmazók kezdik meg a munkát. A fogalmazók kétéves jog- gyakorlat után szakvizsgázhatnak. En­nek az időszaknak fontos feladata, hogy a jelöltek a napi bírói és közjegy­zői munkát mind teljesebben megis­merjék, abban tevékenyen részt vegye­nek — mondja dr. Szűcs János. — A megyei bíróságokon nagy ta­pasztalattal rendelkező bírók adnak szakmai segítséget a felkészüléshez. Az Igazságügyi Minisztérium pedig az úgynevezett „vázlatokkal” — temati­kus segédanyagokkal — könnyíti az elméleti felkészülést — magyarázza dr. Pallósi Gizella. Gyáregysége megállapodást kötött a Pusztatouristtal. Átadták a szerszá­mok egy részét, az utazási iroda pedig megépítette a műhelyt a Magony- tanyán. A mezőkövesdi mester kérése az volt: hívják meg műhelye megnyitásá­ra, hogy személyesen mutathassa be a patkolás tudományát, s az ehhez szük­séges szerszámokat. Megtalálhatók itt a steklik, az árkoló, a szeglyukkészítő, a saroklyukasztó, a különböző pata­— Az egyéves joggyakorlatot elő­vizsga követi. Itt olyan tárgyakból kell beszámolni, mint a munkajog, a bíró­sági statisztika, a bírósági ügyvitel. A második év eltelte után a Jogi Szak­vizsga Bizottság előtt tesz mindenki egységes szakvizsgát. A laikus bizonyá­ra úgy gondolja, hogy ha valaki meg­szerezte a diplomát a jogi karon, akkor már túlvan a nehezén. Pedig ez nem így van. A szakvizsga követelménye sokkal szigorúbb, mivel itt nemcsak a parag­rafusok ismeretét kérik számon, hanem jártasnak-kell lenniük a bírói gyakor­latban és a napi bírói munkában is. Az állampolgárok további életét sokszor meghatározóan befolyásoló bírói döntésnek rendkívüli súlya van, ezért a vizsgák igen szigorúak. Áz igaz­ságügyi miniszter ezért csak a sikeres szakvizsga és az eredményes gyakorlati munka után tesz előterjesztést az Elnö­ki Tanácsnak a bíróválasztásra. — Milyen indokkal ment fel az El­nöki Tanács bírákat? — Három indok lehet válaszol dr. Szűcs János —: nyugdíjba vonulás mi­att, vagy ha egy bíró más területen kí­ván tovább dolgozni. Nagyon ritkán, de az is előfordul, hogy fegyelmi vétség miatt a bíróság fegyelmi tanácsa vissza­hívást indítványoz. Az elmúlt három évben 93-an kérték felmentésüket nyugdíjba vonulás miatt. Érdemes itt megjegyezni, hogy ebből 10 volt rok­kant nyugdíjas. A már több éve bírás- kodók egészségi állapota ugyanis az tisztító eszközök. A legfontosabb sza­bály pedig, amit egy patkolókovácsnak tiszteletben kell tartania, így hangzik: — Mindig a patkót igazítsuk a patához, ne pedig fordítva! Mostantól a Magony-tanyára érke­ző turisták egy ősi kézműves mesterség fogásaival, szerszámaival is megismer­kedhetnek, s ha kedvük támad, maguk is kipróbálhatják a lópatkolás tudomá­nyát. — lovas — állandó idegi megterhelés, a fokozott munkatempó, a kifogásolható munka- körülmények miatt gyorsan romlik, ezért kérik felmentésüket. De ellenkező példát is tudok mondani. Számos kol­léga nyugdíjaztatás után is bíróként to­vább dolgozik. Ugyanakkor néhány an a pálya más területén kívánnak tovább dolgozni. Az elmúlt évben 109 ilyen esetünk volt. Többségük öt évnél keve­sebb gyakorlattal rendelkező fiatal. Az indokok között gyakran szerepel az alacsony fizetés — ugyanakkor a tör­vény minden egyéb kereseti lehetőséget kizár. Ritkán, de sajnos előfordul — az elmúlt három évben két alkalommal —, hogy fegyelmi vétség miatt kellett bírákat visszahívni, elbocsátani. — Sokakban felmerülhet a kérdés: miért az Elnöki Tanács foglalkozik bí­rók választásával és a felmentésekkel. Nem lehetne ezt a hatáskört például a megyei tanácsokra átruházni? — Nem, mert ha a helyi szerveknek bármi közük van a bírák választásá­hoz, akkor valamilyen formában befo­lyásolni lehetne munkájukat. Ez pedig a bírói függetlenséget, a törvényességet sértené. Nagyon fontos az is, hogy az állampolgárok előtt tekintélye legyen a bírónak, rangja legyen a bíróságnak. Az Elnöki Tanács aktusa tehát ezt is szolgálja — fejezi be a beszélgetést dr. Szűcs János. Lázár Ildikó NYUGDÍJAS LAKÁSFENNTARTÓ SZÖVETKEZET ALAKULT KECSKEMÉTEN „A békés egymás mellett élésre törekszünk...” A közelmúltban egyik délelőtt szo­katlan nyüzsgés volt látható a kecske­méti Margaréta Otthon körül. Ki bot­tal, ki anélkül igyekezett az ebédlő felé. Az idősek, úgy százan, ünneplőbe öl­tözve foglalták el a széksorokat, mi­után aláírták a jelenléti ívet. Aztán az őszülő, ezüstfehér fejek egy irányba fordultak. Nem szokványos közgyűlés ez: a nyugdíjas lakásfenntartó szövetkezet megalakítása, az első ilyen a megyében, s ráadásul a Széchenyivárosi Lakás- fenntartó Szövetkezetből történő kivá­lással. Ugyanis e városrészben a Mar­garéta Otthon körüli épületek lakásait a tanács kizárólag nyugdíjasoknak ér­tékesítette, éppen az otthon közelsége miatt. így ezek az idősek az életvitelük alapszükségleteit — mint például a na­pi étkezéseket, orvosi ellátást — szerve­zetten, helyben meg tudják oldani. — Mit vár ettől az összejöveteltől? — kérdeztem szomszédomat. — Itt vagyunk szinte éjjel-nappal. Ide kötődünk. Remélem, hogy jobb lesz így, mert például helyben vannak a szerelők is. Ha problémánk van, nem kell az Aradi vértanúk terére csoszog­nunk, tudja, ott van eddigi „gazdánk”. En is egyedül vagyok, mint a többiek. Mindennel elégedett vagyok, csak még nem nagyon tudom, hogy mibe lé­pek ... de itt majd kiderül — mondta a 80 éves Bakonyi Lászlóné, aki ez év januárjában költözött a nyugdíjasok házábá. Rövid beszélgetésünk berekesztésére köteleztek a levezető elnök, Fülöp Gyu­la megnyitó szavai. Ezután első napi­rendként az alapszabály-előterjesztés következett. Ha lehetett, még nagyobb volt a csend, lesték a ügyvédnő szavait. De mielőtt az ismertetésbe kezdett, va­laki közkívánatra megszólalt: „Hango­san és lassan tessék!” A hangos magya­rázatban is érezni lehetett az idősek iránti tiszteletet, amellett nem hagyat­kozott a paragrafusok felsorolására, egy-egy részt külön is értelmezve, ma- gyarázóan adott elő. Az alapszabály e szövetkezési mód célját, értelmét tartalmazza. Ami pedig nem hasonlit a többi lakásfenntartó szövetkezethez, az az, hogy ennek tag­jai kizárólag a Margaréta Otthon terü­letén lévő nyugdíjasházak lakói lehet­nek. Az otthonnal történő további kapcsolattartásukat pedig együttmű­ködési megállapodásban rögzítik. A résztvevők az alapszabályt egy­hangúlag elfogadták. Ezzel megalakult a Nyugdíjas Lakásfenntartó Szövetke­zet. Székhelye: Kecskemét, Nyíri út 77. Ezután megválasztották az igazgató­ságot és a felügyelő bizottságot. Az igazgatósági elnöki tisztet Horváth András kapta, a felügyelő bizottság el­nöke dr. Batka László lett. Velük együtt valamennyi tisztségviselő társa­dalmi munkában vállalja a megbíza­tást. A szavazás ideje alatt Fülöp Gyulá­val igyekeztem megismerkedni, akit a többiek kértek fel az ügy fő szervezője­ként. — Honnan a rátermettsége, vállal­kozókészsége? — Hetvennégy éves vagyok. Gya­korló iskolám? Tizenkét évig a város­központi lakásszövetkezet elnöke vol­tam, előtte a Közalkalmazottak Szak- szervezetének megyei titkáraként dol­goztam — mondotta. Időközben mindenki elfoglalta he­lyét, és kíváncsisággal figyelték a kö­vetkező napirendet, amikor is a pénz­ügyek kerültek szóba ... A költségve­tést nagy tetszésnyilvánítással elfogad­ták, hiszen — mint kitűnt belőle — a kiadásaik is kisebbek lesznek. Ezután következtek az egyéb ügyek: kérdések, kívánságok, észrevételek. Mikor lesz egy közeli ABC? Mi lesz a kivitelezői hibák kijavításával? Mi tör­ténik, ha ... — ilyen és hasonlók fog­lalkoztatták az új szövetkezet tagjait. — Elégedetten távozik? — kérdez­tem Kati nénit, Virágh Andrásáét. — Tavaly június óta lakom itt. Ed­dig is jól éreztem magam, de most jobb érzéssel hajtom le a fejem. Bízunk mi ebben ... A széchenyivárosi mintegy kétezer tagú lakásfenntartó szövetkezetből ki­váló idősek ezzel nem sértődöttségük­nek, inkább együvé tartozásuknak pró­báltak hangot adni. Az első lépést si­kerrel tették meg, ami talán végigkíséri vállalkozásuk útját, hiszen egy kor­osztály lévén, gondjaik-bajaik, öröme­ik, bánataik is hasonlóak. Pulai Sára Paradicsompalántákat ültetnek Soltvadkerten Palántázzák a paradicsomot a Soltvadkerti József Attila Termelőszövetkezetben. Most húsz. hektá­ron kerül földbe palánta a háztájiban. (P. Z.) AMI AZ ELNÖKI TANÁCS DÖNTÉSE MÖGÖTT VAN Út a bírói pulpitushoz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom