Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-02 / 103. szám

1988. május 2. • PETŐFI NÉPE • 5 MUNKÁS­HÉTKÖZNAPOK Bárhová került, megállta a helyét Kunszentmik- lóson a hatvanas években megszo­kott volt, hogy az emberek többsé­ge Budapestre járt dolgozni. Helyben ugyanis jószerint csak a téesz kínált mun­kaalkalmat. Ezért volt olyan magától értetődő Beiencsík Gyulá- né számára, hogy amikor nyolcadi­kos korában pá­lyát kellett vá­lasztania, nem azon gondolko­dott, mihez lehet itt, Kunszentmikló- son kezdeni. Szövőtanulónak jelentke- zelt, a soroksári szövőgyárban dolgo­zott. Naponta utazott oda-vissza, de az ingázó életmódot akkor sem tartotta terhesnek, s most sem úgy emlékezik vissza rá, mint életének nehéz idősza­kára. A főváros és Kunszentmiklós között nem nagy a távolság, a közlekedés egy­szerűbb, mint Kecskemétre. így volt ez a hatvanas években, így van jelenleg is. A körülményekben mégis alapvető vál­tozások történtek azóta: több a mun­kalehetőség helyben, a mai fiatalok már itthon is választhatnak. Belencsik- né mégsem sajnálja életéből azt a tíz évet, ami a soroksári gyárhoz kötötte. Szerette a szakmáját, munkahelyét. Ám miután férjhez ment s megszülettek a gyerekei, egyszeriben fontos lett szá­mára, hogy Kunszentmiklóson dolgoz­zék. Vele együtt vagy félezer helybéli­nek jelentett változást, könnyebbséget, hogy a községbe textilfeldolgozó üze­met telepítettek. A második gyerekemmel, azaz a lányommal 1976-ig voltam gyermek- gondozási szabadságon mondja Be- lencsikné —, amikor újra dolgozni kel­lett, már nem mentem vissza a szövő­gyárba. Itt vállaltam munkát a Terna- forgnál. A csomagolóban kezdtem, kis­mama-műszakban. Ha nincs ez a lehe­tőség, nagy gondot jelentett volna, ho­KÖNYVESPOLC Menedzselés mesterfokon Bclcncsik Gyulánc az új feldolgozógépen dolgozik. (Méhesi Éva felvétele) gyan hozom-viszem a gyerekeket óvo­dába, iskolába. — Nem jelentett problémát a munka­helyén, ha a gyerekek betegsége miatt hiányzott? — Nem éreztették velem. Bár túl so­kat nem hiányoztam, egy évet leszámít­va. Az az egy viszont nagyon nehéz volt. Összesen talán három hónapot dolgoztam a tizenkettőből. Került- fordult, a fiam tüszős mandulagyulla­dást kapott, a lányomat meg azért kel­lett orvoshoz vinni, mert rosszul hal­lott. Kiderült, hogy az orrmandulája okozza a bajt, ezért megoperálták. A fiamnak pedig a garatmandulját vet­ték ki, attól kezdve ő sem betegeske­dett, így a munkahelyemen teljes biza­lommal számíthattak rám. Számítottak is, mivel jól dolgozott, talpraesett volt. Belencsikné megsze­rezte a textilhulladék-feldolgozáshoz szükséges szakképzettséget. — A Temaforgnál éppen az ellenke­zőjét csinálom annak, amit a szövő­gyárban kellett. Ott megszőttük, itt szétszedjük a kelmét és másféle anya­got hozunk létre belőle. Ahhoz a géphez, pontosabban gép­rendszerhez, amelyen segítőtársával együtt dolgozik, vezérlőpult tartozik: kezelőjének jól kell ismernie a működési mechanizmusát, s nem kevésbé a gyártá­si technológiát. A végtermék minősége múlik azon, hogy mennyire figyelt oda, a kellő időben váltott-e munkafázist. Mindenki menedzser — legföljebb egyikünk kevesebb embert irányít, mint másikunk; X. cége kisebb, mint Y. vállalata. Ami a közös — mindünk munkájá­nak négy összetevője van: az öröm, az eredményesség, az érvényesülési lehetőség és az irány. Az öröm abból fakad, hogy élvezzük, amit csinálunk, mert belső késztetést érzünk rá, jól lavírozunk barátaink, szövetségeseink és ellenségeink között, ápoljuk cégünk hírét, s persze magánéletünkben is elértük, amit el lehet érni. Száztizenkilenc forintért, az Austria Airlines légitársaság anyagi támogatásávál, a Novotrade kiadásában jelent meg Bill Scott és Sven Södeberg Menedzselés mesterfokon című könyve — egy sorozat legelső köteteként —, melyben mindenki megtalálhatja a továbblépéshez, az önelemzéshez, a hatékony menedzseléshez szükséges nagyon is gyakorlati tudnivalókat. A kötet a hazai piacon — szerkesz­tésmódja miatt külön is unikum: a fejezetek megtörtént eseteket elevenítenek föl péidabeszéd-szerűen, majd levonják belőlük a tanulságokat, a végén összefoglal­ják a tanácsokat és gyakorlati útbaigazítást is adnak bizonyos élethelyzetekre. (Egyetlen példa: rendszeresen vizsgáljuk felül — írják a szerzők —, miként osztjuk meg energiánkat a munka és a magánélet között, óvakodjunk a kísértéstől, hogy belefeledkezzünk a munkába; szedjük össze magunkat és összpontosítsunk a családra, amikor hazamegyünk. A tiltások: sohase vigyünk haza munkát, sohase várjuk családunktól, hogy teljesen megértsék és méltányolják munkahelyi problé­máinkat, végül pedig: ne hagyjuk, hogy munkahelyi rosszkedvűnk rányomja bélyegét a családi hangulatra. Aranyszabály: törődjünk magánéletünkkel!) Ä neves szerzők szellemesen fogalmazva oktatnak ki bennünket a helyes teen­dőkről, miközben bepillantást engednek egy olyan társadalomba, amit legföljebb filmekből vagy Arthur Haley-féle bestsellerekből (Bankemberek, Autóváros) is­merhetünk. Ki hinné például, hogy akadnak szervezetek, amelyek az egyén rossz tulajdonságait — persze az ő együttműködésével — képesek két röpke hét alatt semmivé foszlatni? Bele kell abba is gondolnunk, hogy a pozitív gondolkodás — magyarul: a nyitottság - mennyi pluszt engedne kicsiholni bárkiből, ha köztudott lenne a haszna. (Idemásolom a könyv ezzel kapcsolatos tanácsát: legyen a következő a sablonmondatunk, ha valaki egy új ötletéről számol be nekünk: „remek, és hadd mondjam meg, van még valami, amiért különösen használható az ötlet...”) A könyvecske — borsos ára ellenére — napok alatt hiánycikké vált. Teljesen megérdemelten. Várjuk a sorozat további köteteit. Ballai József *OBo május 2-ától 7-éi Ajt m 14) KECSKEMÉT A Martos Flóra szocialista brigád­nak Belencsikné a vezetője. A Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetést kapta meg a tavalyi munkájáért ez a huszonnégy tagú kollektíva: elsők lettek az export- termelésben. — Hogyan sikerült elérniük az átla­gon felüli teljesítményt? Hogyan tudott ebben hatással lenni a munkatársaira? — Biztattam őket. Amikor már lát­szott, hogy nem sok van a teljesítésig, mindig mondtam nekik, hogy még egy kicsit, még egy kicsit... Sikerült lelke­síteni őket. — Létszámleépítés volt tavaly a vál­lalatnál. Gondolt-e arra, hogy magára is sor kerülhet? Belencsikné erre azt válaszolta^ senki sem lehetett biztos a dolgában. O sem, hiába, hogy háromszor is megkapta már a Kiváló Dolgozó kitüntetést. Hi­szen, ha az adott munkakört fel kell számolni, akkor a legtöbb, amit a vál­lalat tehet dolgozójáért, hogy felajánl neki egy másik beosztást. Ilyen veszély azonban egyelőre nem fenyegeti Belen- csiknét — ellenkezőleg: az új feldolgo­zógépet ő kapta meg. Magánéletében is kevesebb terhet kell vállalnia: gyerekei felnőttek, segítenek a háztartásban. Sok öröme telik bennük. A lánya ke­reskedelmibe jár, de tovább tanul. Fia a szobafestőszakmája mellé az autófé­nyező-szakmát is meg akarja szerezni. Pedig egyiküknek se mondta senki, sa­ját belátásuk szerint döntöttek így. — Nagy próbatétel áll még előttük: a lakásépítés. Ebben tudják-e majd segí­teni őket? — Bizonyára szükségük lesz rá. Na­gyon nehéz ma a fiataloknak. — Annak idején magának nem volt az? Segítették a szülei? — Nem. Egy évvel később, hogy ösz- szeházasodtunk, a férjemet elvitték ka­tonának. Elkezdtem építkezni. Kap­tam hatvanezer forint hitelt, kértem mellé harmincat: ezzel indultam el. Rengeteget kellett dolgoznom, hogy az adósságot is törleszteni tudjam, miköz­ben az építkezésnek is haladnia kellett. Felépült a ház, mire a férjem leszerelt. És kalapot emelt a felesége előtt. Almási Márta Eredmények ÉS TORZULÁSOK Szövetkezetek születése A szovjet városokban egyre inkább polgárjogot nyer a magántevékenység rövidítése, az ITD a cégtáblákon, rek­lámokon. Egy éve, tavaly május l-jén lépett életbe a maszekmunkáról szóló törvény, s decemberre már 9 ezer kis­szövetkezetben 90 ezren dolgoztak. A maszek — amint megkapta a tör­vényes lehetőséget a munkára, a vállal­kozásra — gyorsan rájött, hogy egye­dül vagy családjával nem sokra megy. így előnyben részesítette az állami vál­lalatok vagy szervezetek — mint példá­ul a fogyasztási szövetkezeti szövetség — égisze alatt és segítségével létrejövő szövetkezést más magánvállalkozók­kal. Eleinte úgy gondolták, hogy a ma: gántevékenység mindenekelőtt a nyug­díjasokat, a háziasszonyokat, diáko­kat, vagyis a szabad munkaerőt vonja majd be a termelésbe. Az új kisszövet­kezeti mozgalomba azonban az állami szektorból egyre több munkás és alkal­mazott jött és dolgozott másodállás­ban este, szabadnapokon vagy szabad­sága alatt, számarányuk meghaladja a szövetkezeti létszám hatvan százalékát. Különleges és egyelőre még számítá­son kívül hagyott terület — a mezőgaz­daság, főként a hústermelés, amolyan minikolhozszeríí tömörülés. Ma még egyedi esetekről van szó, de a jelek sze­rint ez a jövőben kiemelt helyet kap majd. Áz új szövetkezeti mozgalom sok gondot és nehézséget is felvet. Vannak kézzelfogható eredmények, de vannak kedvezőtlen torzulások is. Egyes kis­szövetkezeteknél az áruhiányt kihasz­nálva harácsolási törekvések mutat­koznak, akad példa a spekulációra, a visszaélésre is. Önkényesen felsrófolják az árakat, mindez elégedetlenséget kelt a lakosságban. Ugyanakkor számos adminisztratív, jogi és lélektani aka­dály fékezi még e mozgalom fejlődését. A szovjet vezetés teljesen egyértel­műen foglalt állást a kérdésben. Az SZKP Központi Bizottsága februári ülésén megállapította, hogy a kisszö­vetkezetek és magánmunka terjedésé­vel tulajdonképpen új alapokon formá­lódik a szocialista népgazdaság szövet­kezeti szektora. Nyugodtan és tárgy­szerűen kell tapasztalatokat szerezni, a negatív jelenségeket kiszűrni. A bátrat kisorsolták Ritka eset, évek óta nem volt rá példa: a nagyvezérkar tagjai ott lesznek a gyár összevont termelési tanácskozá­sán. A vállalati központ vezetőit emlegették így, a nagy­vezérkar tagjaiként a gyárakban. A megígért részvételnek híre ment, eljutott a gyár szer­számüzemébe is. Az üzem erős, hosszú esztendők óta szilárd magját az a huszonhárom tagú szocialista brigád adta, amely a hír hallatán — jön a nagyvezérkar! — gyorsan összeült. Úgy döntöttek, elmondják, ők miként látják, miért került a nagyvállalat nehéz helyzetbe. Egy sapkába dobáltak be huszonhárom cédulát, akinek a nevét kihúzzák, az szólal fel a brigád nevében. Pici fintor a demokrácia oly szívesen mosolygósra raj­zolt arcán ez a sorshúzás? Annak tűnhet. Valójában azonban a brigádnak gazdag tapasztalatai voltak arról, mekkora a távolság a hirdetett és a gyakorolt, a gyako­rolható demokrácia között. S mert ezt a távolságot nagy­nak érezték, jól ráéreztek arra is: kockázattól nem mentes a tervezett, elhatározott véleménynyilvánítás. A véletlen­re bízták tehát, ki legyen a bátor, aki vállalja a nyílt szó keltette, várható szélvihart. Szándékuk nem a „majd most jól beolvasunk!” ingeré­ből táplálkozott, sokkal inkább a tehetetlenséggé kesere­dő hadakozások során erősödött meggyőződéssé: ez így tovább nem mehet! Szóltak ők tízszer, százszor, minden lehetséges helyen és alkalommal. Mögöttük hátország­ként nem állt más, mint kiemelkedő színvonalú munká­juk. Ami azonban gyakran kevésnek bizonyult ahhoz, hogy igazuk igazság lehessen. Kerüljük a szépítgetést, ez tipikus helyzet. A termelői szervezetben nyújtott teljesítmény nem elegendő a hierar­chia mindenhatóságának még a csökkentésére sem, nem­hogy az ellensúlyozására. Természetesen kell hierarchia; okos működése nélkül megbénulna a szervezet. A sok áttétellel működő irányítás azonban törvénysze­rűen kitermeli a maga vadhajtásait. A túlzott presztízst, a papírrendet, a szabályzatok testes iratkötegeiben léte­ző, de a valóságban csak nyomokban fellelhető szerve­zettséget. Időről időre éppen ezért elemezni, korszerűsíteni kell a hierarchia működését, ami a cégnél (és nem csak ennél a cégnél) elmaradt. A megmerevedett szervezet már-már önmaga fenntartásáért létezett, s a kritika, amit azért még közvetítettek a demokratikus fórumok, támadásnak látszott „a vezetés” ellen. Holott éppen a vezetésnek, a gyárinak is, a nagyvállalatinak is, mint érzékeny műszer­re, úgy kellett volna figyelnie a kritikára. Ezek ugyanis jelezték a feszültségek növekedését, a bajok sokasodását. Amikor egy szervezeten belül bárkiknek is bátorságra van szükségük a feszültségek, a hibák, a munkát nehezítő akadályok megjelöléséhez, akkor ott a bajok már tanyát vertek. A kritika ugyanis természetes eleme minden szerve­zetnek (tehát a termelői szervezeteknek is), s ha ez az elem nem működik (nem működhet) normálisan, akkor a szer­vezet egészének a működése is fokozatosan eltorzul. Az abnormálisán, azaz kiszámíthatatlanul mozgó, rea­gáló szervezetben azután valóban bátorság kell már ah­hoz, hogy valaki azt mondja: ezek és ezek azok a pontok, amelyek miatt akadozik, erőlködik, képességei alatt telje­sít a szervezet. Az aprónak látszó eset, a sorshúzás való­jában már vészjelzés, olyan, mint beteg testben a láz: jelentkezése természetes, de a természetelleneset tudatja, arra figyelmeztet. Túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanánk egy vil­lanásnyi eseménynek, a sapkákba került huszonhárom cédulának? A baj az, hogy a közélet szinte minden terüle­tén az ilyen, villanásnyi eseményeknek csekély, vagy sem­milyen jelentőséget nem tulajdonítanak az érzékelésre, a következtetések levonására illetékesek. A maguk teendő­ivel, bajaival vannak elfoglalva, s nem veszik észre: ba­jaik azért sokasodnak, mert jelzőrendszerük eltompult, mert örökösen késve kapnak észbe, holott időben átlát­hatták volna a helyzetet, ha figyelnek a jelzésekre. Tévednénk, ha azt hinnék, a demokrácia illemszabá­lyai sürgetik, követelik ennek a figyelemnek, érzékeny­ségnek a meglétét. A szervezet fennmaradása és fejlődése, azaz önérdeke diktálja ezt. Mészáros Ottó KIMÁSZTAK A „SKATULYÁBÓL” (APN — MTI-Press) A gazdasági életben szigorú tör­vények uralkodnak, s az a vállalat, amelyik nem mer vállalkozni, ame­lyik nem lép időben, nem használja ki a felkínálkozó lehetőséget, az le­marad és előbb-utóbb a csőd szélére kerül. Nálunk még szokatlan, hogy például egy kifejezetten útépítési céllal létrehozott vállalat egyszerű­en kilép a „skatulyából”, s hajlandó magasépítést is elvégezni, sőt — ki­használva a meglévő épületeiben lé­vő műhelyeit — mosó- és tisztítóbe­rendezések forgalmazásával szervi­zelésével, vevőszolgálatának ellátá­sával is foglalkozik. A Kecskeméti Közúti Építő Vállalatról van szó, ahol bátran mertek lépni, mert jó érzékkel felmérték; csak útépítés­ből megélni manapság aligha lehet. A Knud Erik Westergaard dán cég nagynyomású tisztító- és mosóberen­dezéseket készít világszínvonalon, s nem kevesebb mint huszonöt leányvál­lalata mintegy 50 országba exportálja a stabil és mobil gépeket, amelyek szin­te mindenütt: az iparban, a mezőgaz­daságban, a közlekedésben, nagyüzem­ben és háztartásban egyaránt jó hatás­fokkal használhatók. Ennek a dán cég­nek osztrák leányvállalatával létesített kapcsolatot a Kecskeméti KÉV vállal­kozási osztálya, amelyről Perge László osztályvezető a következőket mondta: — A K. E. W.-vel történt előzetes megállapodás értelmében először áru­bemutatót rendeztünk, természetesen piackutatási céllal, a magyar felhaszná­lók részére. Ez a vártnál is jobban sike­rült, sőt konkrét üzleti tárgyalásokra került sor. Eddig tizennégy üzem, vál­lalat, közös gazdaság, közöttük a kecs­keméti baromfi-feldolgozó, a Bácshús, a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombi­nát, az Univer Áfész, az Áfor, a Kun­ság Volán jelentette be igényét, főként stabil berendezésre. A gépek, azon túl, hogy tetszetősek, kis hely-, energia-, valamint vízigénye­sek, nagyon praktikusak. Típuscsalá­dot alkotnak, amelyek elektromos árammal, vízzel és benzinmotorral egy­aránt működtethetők, a felhasználók igénye szerint. Működik meleg és hideg vízzel, sőt porszívóként is. A legkisebb a Hobby elnevezésű, mindössze 2 kilo­watt teljesítményű, amely a háztartás­ban, illetve a ház körüli munkáknál jól hasznosítható. Az ennél nagyobb berendezések, egészen 70 kilowatt teljesítményig az iparban a makacs szennyeződések eltá­volítására, élelmiszer-ipari üzemekben fertőtlenítésre, az üzemi higiénia meg­teremtésére alkalmasak. A mezőgaz­daságban való felhasználása — állatok takarítása, ólak lemosása, gépkarban­tartás elvégzése, s lehetne még sorolni tovább — is célszerű, ugyanis a K. E. W. mosószere 90 százalékban elbomlik, tehát környezetkímélő. A magyar mosószer csupán 30 száza­lékban bomlik el. — Az osztrák leányvállalat, s termé­szetesen a Kecskeméti Közúti Építő Vállalat lehetőséget kapott az ország­ban a piac felmérésére, amelynek ered­Milyen üzletet kötött a KÉV a K. E. W.-vel? A sertések tisztán tartására is jól használható a berendezés. ményét június 30-áig kell elküldenünk — mondta Perge László. — Az üzlet beindult, ugyanis országosan kizáróla­gosjogot szereztünk a gépek forgalma­zására. A piac megszervezése után kon­szignációs — külföldi — raktárt állí­tunk fel, kialakítjuk géptelepünkön a technológiai központot, s létrehozzuk a szervizszolgáltatást, amelyhez a be­rendezéseket természetesen a dán cég szállítja. Célunk a vállalati nyereség növelésén kívül az, hogy a tőkés im­portból származó gépeket forintért vá­sárolhassák meg a vállalatok, a magán­emberek, sőt a külföldi partner valuta helyett ellentételként magyar árut vá­sároljon ... íme egy példa a piac bővülésére, a vegyes vállalat megalakítására. A kez­deti lépéseket már mindkét részről megtették, a folytatás azonban nem csak ennek a két vállalatnak hoz majd hasznot. Gémes Gábor KECSKEMÉTEN május 2—8-áig a Kecskeméti Reptér területén KEMPING­KIÁLLÍTÁSOK a megye 5 városában KISKUNHALASON május 6—9-éig a Hősök terén KISKUNFÉLEGYHÁZÁN ■ KALOCSÁN május 13—15-éig a Hattyú cukrászda mellett BÁJÁN május 20—22-éig a Béke téren május 20—25-éig Petőfi S. út és az 52-es út kereszteződésénél lévő parkban. 1207

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom