Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-28 / 127. szám

1988. május 28. • PETŐFI NÉPE • 5 GYERMEKNAPRA Nyári filmújdonságok A következő hetekben, hónapokban a legkisebbek a mese­sorozatok mellett kedvenc francia hősük: Asterix legújabb kalandjaival találkozhatnak a mozikban. Az Asterix és Cé­zár ajándéka című epizódban Obeliszk kalandos fordulatok­ban bővelkedő szerelmi románca lesz elsősorban a bonyo­dalmak forrása. Valószínűleg még az alsósoknak sem kell bemutatni a behemót olasz hőst, Búd Spencert. Legújabb alakítása már csak azért is érdekesnek ígérkezik, mert fősze­replésével az Aladdin és a csodalámpa című jól ismert mese elevenedik meg — mai környezetben. A nagyvárosban élő, apátián kicsi A1 felfedezi a csodalámpát, cs összebarátkozik a szellemmel, aki minden kívánságát teljesíti. A szimpátia kölcsönös, annyira megkedvelik egymást, hogy talán a kisfiú utolsó kívánsága is teljesülhet: a dzsinn halandó emberré változik át. A nyári mozi újdonságok legérdekesebb darabjai azonban elsősorban a nagyobbaknak: a felső tagozatosoknak, de még inkább a középiskolásoknak ajánlhatók. Ennek a korosz­tálynak a képviselői A csitri című francia film főszereplői is: mindkét kislány — vagy inkább „hölgy" tizenhárom éves. Charlotte egy kis vidéki városban él, műszerész apjával és bátyjával. Anyja meghall, így hát Léone vezeti a háztartást. Charlotte-ot környezetében nem érdekli senki. Mindenkit eltaszít: megveteft osztálytársait s Léone-t, aki nem érti meg őt. A helyet, ahol él, a világ legrondább helyének tartja. Mindent szeretne, csak éppen nem tudja, mi az a minden, s az, amit maga körül lát, semmit sem nyújt számára. Egészen addig, amíg nem találkozik a vele egykorú, csodagyereknek tartott zongoristalánnyal, aki néhány napra érkezett egy tóparti fényűző házba. . . A nyári kínálat elsősorban azoknak kedvez, akik szeretik a sci-fit, mert szinte valamennyi produkció a jövőben játszó­dik. Abban az időszakban, amikor a bonyodalmak kime­ríthetetlen forrásaként — az emberszerű robotok és a robot- szerű emberek a legnagyobb természetességgel élik életüket egymás társaságában. Kivétel nélkül valamennyi alkotásra jellemző a mozgalmasság, a lenyűgöző képiség. mely minden pillanatban arról árulkodik, hogy alkotóik — és például Harrison Ford esetében: főszereplőik is — mindent tudnak a műfajról, s hogy h tudásukkal élnek, s persze nemritkán vissza is élnek. A Trón című amerikai kalandfilm eseményeinek egy része a hétköznapi földi világban, másik része natúrfilm és komputeranimáció különleges kombinációjaként — egy komputer belsejében játszódik. Kevint. a sikeres program- tervezőt egy alkalommal a mesterprogram túlságosan tola­kodónak ítéli, és ezért lézeres eljárással programmá alakítja. A tervező így bekerül a gép belsejébe, ahol a programokat humanoidok testesítik meg... Károlyi Júlia WEÖRES SÁNDOR: Női a dér, álom jár Női a dér, álom jár, hó kering a fák közt. Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt. Én is ládd, én is, ládd, hóban lépegetnék, ha a jeges táj fölött karácsony lehetnék. Hó fölött, ég alatt nagy könyvből dalolnék fehér ingben, mezítláb, ha karácsony volnék. Viasz-szín, kén-sárga mennybolt alatt járnék, körülvenne kék-eres halvány téli árnyék. Kis ágat öntöznék fönn a messze holdban. Fagyott cinkék helyébe lefeküdnék holtan. Csak sírnékK csak rínék, ha karácsony volnék, vagy legalább utolsó fia-lánya volnék. Iskolások könyvespolcára Tánclépésben Ütemes népzene szól magnóból. Tarka ruhás gyerekek szedik a lábukat. Az alaplépése­ket már tudják. A tükrös teremben otthonosan mozog­nak, a néptáncpróbákat mindig itt tartják. Kecskeméten, a Katona József utcai házban, az Erdei Ferenc Művelő­dési Központ tánccsoportjainak birodalmában vagyunk. Tassy Lilla tanárnő irányítja a legapróbbak táncóráit. Maga is a néptánc szerelmese. Az aktív táncolást akkor hagyta abba, amikor a Kecskemét Néptáncegyüttes tíz­esztendősjubileumát ünnepelte. Azóta intenzíven foglal­kozik a nebulókkal: délelőttönként Ménteleken, az alsó tagozatosakat tanítja, délutánonként pedig a néptánc lesz a főszereplő az ő életében is. És annak a negyven­ötven gyereknek, aki a napi teher után még vállalja, hogy próbára igyekszik, a néptánccal ismerkedik. A legkisebb növendék még nagycsoportos óvodás, a legnagyobb ha­todikos. Elsőként a dunántúli táncok" lépéseit sajátítják el a gyerekek, s ha már nem okoz gondot a tánctudás, jöhet­nek a nehezebbek. Majd pedig a megpróbáltatás! A fellé­pés! A kecskeméti apró táncosok életükben először az idén május elsején léptek dobogóra. Izgultak, de azért sikerült a bemutatkozás. Jó lenne, ha a város (netán a megye!) több gyermekcsoportja, néptáncegyüttese időn­ként randevút adna egymásnak. A gyerekek szedik a lábukat. Szól az ütemes népzene. A janárnő hangosan, de mégis kedvesen irányítja a fiú­kat, lányokat. Táncpróbán nincs lazítás! Még a gyere­keknek sem. (Fotó: Straszer András, szöveg: Borzák Tibor) SZUNYOGH SZABOLCS: I. ISTVÁN KIRÁLY Az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Királyok sorozatában a Mátyásról és a Nagy Lajosról szóló kötetek után harmadikként az államalapító 1. (Szent) István királyt bemutató könyv jelent meg. A színes illusztráci­ókkal díszített kiadvány alapjain az ezer évvel ezelőtti történelmünk, Szé­kesfehérvár, Esztergom királyi szék­helyek eseményei, István király tettei elevenednek meg. Azé az I. Istváné, aki 1001-ben, királlyá koronáztatta magát, ezzel is hangsúlyozva uralko­dói méltóságát, az ország független­ségét; melyet sikerrel védett meg a lázadó Koppány, majd Gyula, ké­sőbb a német császárság támadásával szemben. Arra az István királyra em­lékezik a könyv, aki meg tudta szilár­dítani a központi hatalmat, kiépítette a királyi vármegyeszervezetet, az új állam támogatására megszervezte a magyarországi katolikus egyházat, születési helyén (Esztergomban) püs­pökséget alapított és azt az ország egyházi központjává tette. Azt az Ist­vánt idézik a lapok, aki törvényköny­veket adott ki, birtokokat adomá­nyozott, államunk alapjait lerakta, törekvéseivel tekintélyt teremtett Magyarországnak. PÉNZES BETHEN: ÁLLATKERTI BOSZORKÁNYKONYHA Pénzes Bethen, a budapesti állat­kert nagyhírű tudósa alkonyaitól (az állatkert zárásától) reggelig, a zoók nyitásáig kíséri kis olvasóit az akvári­umok, madárházak, ketrecek között, mesél a halak életéről, az akváriumok napi megújulásáról (hogyan készíte­nek naponta friss, valódi tengervizet a halaknak), az állatok altatásáról (kábításáról), az állatkertből megszö­kött vadak elfogásáról. Megismertet a növényevők, a mindenevők és a ragadozók étkezési szokásaival, ked­venc étkeikkel, olyan furcsaságokkal, mint például azzal, miért is kapnak a majmok néhány korty vörösbort? APRÓK SLÁGEREI ff Bóbita néni ff Szól a szerző az állatkertek újszülött­jeiről. a kétéltüekről. a madarakról, a pótmama szerepet vállaló vadakról, a gyengélkedőbe szorult állatokról. Megtudjuk, hogyan lehet a beteg ál­latot gyógyítani, hogyan tudják ve­lük a gyógyszereket megetetni... ­A Móra Kiadó Mit mesél a termé­szet? sorozatának új kötete színes, mesés szöveggel, líraian szép illuszt­rációkkal vezeti a gyermekeket az, ál­latkert érdekes világába. színák János—veress ISTVÁN: Ó, AZOK A CSODÁLATOS EBEK Tizenötezer évvel ezelőttre becsü­lik azt az időt, amikor az ember ba­rátsága kezdődhetett a kutyával. Ba­rátság, hűség, szolgálat... milyen sokszínű a kapcsolatunk ezekkel a négylábúakkal! Mi mindent is tud­nak ezek az állatok? A bernáthegyi a havas Alpok hágóin emberéletet ment, a portugál vízikutya a halász­hajók felszereléséért ugrik a vízbe, a- kegshound a holland vízi utak bárká­it őrzi, mások terheket cipelnek, fog­lyokat őriznek, vakokat «vezetnek; különleges adottságaikat vadak fel­hajtására. bűnözők felkutatására, gázszivárgások helyének megtalálá­sára, kábítószer keresésére, de leg­gyakrabban a ház. a birtok, az álla­tok őrzésére használja fel az ember. Színák János és Veress István könyve az ember szolgálatába állt kutyákról mesél: mi mindenre hasz­nálták, használják a hűséges, a meg­bízható, az éber, a türelmes, a játé­kos, a dolgos kutyát. A hűségéért, megbízhatóságáért, játékosságáért, okosságáért csodálni való, szeretetre méltó ebeket! A Móra Ferenc Könyvkiadó gon­dozásában megjelent könyv kilenc­ven színes fotón mutatja be a legis­mertebb kutyákat, s majd másfél száz fekete-fehér kép, illusztrálja az ezer hasznú kutyák mindennapjait, a sporttól a cirkuszi mutatványokon át az űrhajós programokban részt vevő ebek életéig. K. M. Csöpp lányom a szóba közepén táncol. Apró lábaival körbe-körbe jár, néha-néha ütemesen mozog. Lá­tom, örül a fülbemászó muzsikának, a lágy dallamnak, a kedves ének­hangnak. Kacag, közben egyfolytá­ban csak azt mormogja: „Bóbita, Bó­bita, Bóbita néni”. Weöres Sándor tündérről szóló kitűnő verse az ő slá­gerlistáján régóta első helyen áll. Las­san két éve, ennyi idő telt el születése óta. Túlzás, hogy pólyás kora óta Halász Jutka-rajongó? Lehet, de az bizonyos, hat hónaposán már fülelt a lemezjátszó hangfalaira, ahonnan ép­pen a Bóbita szólt. Persze, nem ő az egyetlen, akinek tetszik a színésznő (énekesnő?) kellemes, bársonyos hangja, aki táncra perdül, ha hallja, és aki „Bóbita néninek” nevezte el a lemezek főszereplőjét. Halász Judit évekkel ezelőtt, a Fo­nográf együttessel készítette el első énekes-lemezét, melyet azóta több kö­vetett. Érdekes módon, az akkor me­résznek tűnő vállalkozás óriási sikerré változott. Alig mertek annak idején pár tízezret nyomni a Kép a tükörben című albumból, most pedig több száz­ezer példányban kel el egy-egy Halász Judit LP. Talán valamennyi aranyle­mez már. Ezúttal dupla korong a gye­rekek jutalma, vagyis két nagylemezre kerültek rá azok a sikerszámok, me­lyek korábban már napvilágot láttak, és ezrek kedvencei. A Micimackó, a Csiribiri, a Bóbita, a Boldog születés­napot, a Csudálatos Mary, az Altató, a Mákosrétes, a Strugamanó, az Ál­latkerti útmutató, a HelikoíTer, a Vas- eszü Mihók és még sorolhatnám to­vább a slágereket. Milnétől kezdve Weöres Sándoron át Veress N/Iiklósig megannyi híres költő versére születtek az évek során dallamok, melyekről Bródy János, Tolcsvay László, Pomá- zi Zoltán, Móricz Mihály, Szörényi Szabolcs gondoskodott. (A Fonográf és a Bojtorján legénysége.) Egy vala­miben mégis meglepetést okoz a Gyermekkor című aranyalbum. A hangzás újszerű, a korábbi dalok új köntöst öltöttek, * a hangszerelést „felfrissítették". Némelyik sokkal ha­tásosabb, mint az eredeti változatban. Ez jelzi az igényességet, hiszen megte­hették volna a lemez összeállítói, hogy előveszik a régi szalagokat és egymás után újravágják, illesztik a számokat. Szerencsére, nem igy történt. Halász Judit dupla aranyalbumá­nak megjelenésekor csak annyit mon­dott: nagyon boldog. Úgy gondolom, azok a gyerekek is hasonlóképpen nyilatkoznak, akik meghallgatják a négy lemezoldalt, vagy felteszik le­mezjátszójuk korongjára a korábbi Halász Judit-albumokat, netán még egy délutáni koncertre is eljutnak. B. T. Tfgyszer volt,, hol nem volt, élt JOjegyszer egv kis szabólegény a bajai Sugovica partján, aki­nek csodálatos kalandjait ismeri az egész világ. Azt hihetnénk, hogy csak mese, amit most elmondok, pe­dig oly igaz minden szavam, mint az, hogy hősünk éppen 250 évvel ezelőtt születelt,-a tekintélyes Jelky család tizedik gyermekeként. A kis Andrást 1738. április 20-án jegyezték be a bajai belvárosi plébánia matrikulá- jába (dnyaköny vébe J. Mi sem természetesebb, hogy a gyermek már korán tiit és cérnát fogott a kezébe, hiszen édesapja jó hírű mester volt, a szabócéh elnöke. Akkoriban az inasévek után minden legény vándorútra indult, idegen föl­dön tökéletesíteni a tudását. András először Becsbe vette útját, ahol idő­sebb fiútestvére a császár ruhatárosi tisztségét töltötte be. Amikor itt mindent megtanult, bátyja tanácsára Párizsba igyekezett, ugyanis a fran­cia főváros már akkor is a divat köz­pontjának számított. Alig érte el a postakocsi az első állomást, három marcona, egyenru­hás hadfi, s vagy 30 iszogató, kur­jongató legény vette körül a: utaso­kat. A fiatalokat becsalogatták a fogadóba, boroskupát tettek eléjük. Csapj fel öcsém katonának!” — biztatták őket. András tudta, hogy aki együtt iszik velük, azt mindjárt el is viszik, megpróbált te­hát ügyesen ellenállni. De hiába, erőszakkal kezébe nyomták a poha­rat. Németországot az idő tájt sok kis apró grófság parcellázta fel. Hírhedt zsarnok volt a hesseni gróf, aki sok­szor valóságos embervadászatot ren­dezett a birodalmában. Az összefog- dosott áldozatokat azután jó pénzen eladta az angol vagy a holland kor­mánynak. Szegényeket a távoli gyarmatokra hurcolták, a bennszü­löttek elleni hadakozásra. A mi Andrisunkat hiába fogták meg, az éjszaka leple alatt sikerült tón keresztül a hajó gyomrába lökte, a már ott sínylődő szerencsétlenek közé. Tatán még rosszabb sors várt rájuk, mint a hesseni gróf csapdájá­ban: a gyarmatokra vitték őket, a dzsungelek, mocsarak sárgalázas vi­lágába, a biztos pusztulásba. A sza­badulás itt is elérkezett Jelkynek, de milyen áron! Hajótörés után egy szál gerenda a végtelen tengeren. Ha az utolsó pillanatban jött is a megmentő hajó, a bajoknak ezzel A világjáró szabólegény megszöknie, mégpedig egv szegény mosóasszony puttonyában. Bár a herceg katonái néhány nap múlva ismét rátaláltak, András megint túl­járt az eszükön. A hollandiai Rotterdamba érkezve hősünk nem tudott betelni a rengeteg látnivalóval. Megcsodálta a hatal­mas paloták között húzódó csator­nákat, a kavargó, szédítő sokaságot. Matrózok ezrei népesítették be a ki­kötőt, mert a sok dúsgazdag keres­kedő hajója innen indult a távoli In­diáiba. (Elő- és Hátsó-Indiába). Egy köpcös idegen észrevette a bámész­kodó Jelkyt és megszólította: Ha szép hajót akar látni, az én Plú­tómat nézze meg!" A hajón szomorú fordulatot vett a barátság. A kapitány biztatására Andrásunk a legmélyebb raktárba igyekezeti letekinteni, a kegyetlen emberkereskedő azonban a csapóaj­nem lett vége. Andrásnak már csak egy vágya volt: viszontlátni a szülői házat, ezért Lisszabonban ismét ha­jóra szállt. A jószerencse azonban elpártolt tőle, mert kalózok fogságá­ba esett, akik eladták rabszolgának. Jóllehet, gazdájánál, egy török ura­ságnál nem lett volna rossz dolga, ha a ravasz felügyelő nem válik a fiatal­ember esküdt ellenségévé. A rette­gett Juszuf agyafúrt cselt futulált ki, hogy Andrást elveszejtse: megnyúzta urának kedvenc macskáját. A kö­vetkezmény egy ablaktalan tömlöc, majd a cirokuítetvényen végzett rab­szolgamunka lett, ahol a jutalmat Juszuf korbácsával osztogatta. — Itt a menekülés élet-halál kérdése — gondolta Jelky és türelmetlenül várta a megfelelő alkalmat. Egyszer aztán Juszufnak csónakázni támadt kedve, de vesztére. Óvatlanul kiha­jolt a ladikból, Andrásunk pedig egy lökéssel hozzásegítette, hogy a ten­gerbe pöttyattjon. így jutott ötnapos hányattatás után egy Kínába tartó kis hajó fedél­zetére. Úgy látszott, hogy minden jóra fordul, de az első városban, ahol partra szálltak, András nem adta meg a kellő tiszteletet egy pávatollas mandarinnak. Annyira elkápráztat­ta a töméntelen látnivaló, az óriási sokadalom, hogy észre sem vette a hatalmas urat, nemhogy illően földig hajolt volna előtte. A mandarin — látva töredelmes bünbánatát —-, hő­sünket „mindössze" száz botütésre ítélte. A sors azonban most is kegyes volt Jelkvhez: a mindenható sza­kácsnő — akinek hatalma kiváló fő- zési tudományából, na meg a man­darin falánkságából eredt —, kije­lentette, hogy a fiúra feltétlenül szüksége van a kedvenc étel alap­anyagának összegyűjtéséhez, vagyis a cserebogárszedéshez. Teltek- múltak a napok, a hetek, a hónapok, hősünk rettenetesen unta már a cse­rebogárgyűjtést. Végül a helytartó lányának segítségével egy háromár- bocos kínai dzsunkán elhagyta Ma­kao városát. Magyar embert addig még senki sem látott Batáviában Ia mai Dzsa- kartában), Jáva szigetén. Nem cso­da, hogy Jelky Andrást a világot járt polgárnak kijáró szívélyességgel fo­gadták, alig győzött elegei tenni a sok meghívásnak. Kiváncsi lett az ismeretlen nemzetbeli fiatalemberre a helytartó is. Sajnos, a bemutatko­zás rosszul sikerült: András véletle­nül eltaposta a palota lépcsőjén a helytartóné asszonyság sajátkezűleg kicifrázott rajzait. S miután a házban korántsem a galamblelkű férj hordta a kalapot, a következmé­nyek aligha maradtak volna el, ha a helytartó pocakja ki nem nőtte volna a nadrágját. Igy azonban rövidesen kikerült a tábla a főutca egyik házá­ra: Jelky András magyar szabómes­ter. A becsületes munkát gazdagon megfizették. A jólét mellé hamaro­san egy bájos kis feleség, majd a gólya költözött a házhoz. Élt a kis család boldog hármasban, míg a helytartóné áskálódása miatt Jelky hadnagyi kinevezést nem kapott. E nemvárt kegy ugyanis azt jelentet­te, hogy mehetett Ceylon szigetére az egyenetlenkedő törzsek közölt békét teremteni. Alig tett eleget Jelky hadnagy az egyik megbízatásnak, máris új fel­adatot kapott. Izgalmas kalandok sora következeit. Egy alkalommal holland és mór katonák élén szegfű­szegfa vásárlására küldték ki. A ve­zető tudatlansága miatt emberevők földjére tévedtek. Hiába védekeztek hősiesen, a katonák nagy része el­esett, csak néhányon kerülték el a nyilak mérgezett hegyét. Jelkyt és nyolc társát ketrecbe zárták, ke­gyetlen sors várt rájuk. Ünnepi ebéd­re akarták őket feltálalni. Bizonyo­san ott végzi Jelky is valamelyik vadember lányérjem, ha a törzsßnök lánya meg nem könyörül rajta. így aztán 13 hónapi megpróbáltatás után visszajutott családjához. Az elveszettnek hitt Jelky Andrást kitörő örömmel fogadták Batáviá­ban. A kormányzó elliulmoztu ke­gyeivel: neki juttatta a oolgárőrség zászlósi állását, kinevezte a moha­medán és a pogány árvák gyámjává. Jogot adott neki tizenkét bérkocsi tartására. Hősünk hamarosan nagy vagyonra tett szert, tagja lett a váro­si tanácsnak. A holland kormány pe­dig titkos tanácsossá nevezte ki. E méltóságban fontos ügyeket bíz­tak rá, igy például küldöttséget veze­tett Japánba, harci erődöt építtetett. Ahogy teltek-múltak az évek, egyre erősebb' lett szivében a hazai föld utáni vágyakozás. Elhatározta, hogy hazaköltözik. A nagy út éppen egy esztendeig tartott, 1777. október 2-án lépte át bátyja házának küszö­bét. Az osztrák fővárosban fogadta Mária Terézia királynő és fia, II. József, a későbbi kalapos király. A felségek figyelemmel hallgatták történetét, majd gazdagon megaján­dékozták. Jelky András hosszú vándorlása után Budán telepedett le: Itt élt pol­gártársai megbecsülésétől övezve és mesélte csodálatos kalandjait egé­szen 1783-ban bekövetkezett halálá­ig. Szülővárosa szobrot emeltetett tiszteletére. Fején pörge kalappal, vállán tarisznyával, kezében vándor- bottal, világjáró útjára indult a hal­hatatlan szabólegény. Gál Zoltán PROVAZNIK GÉZA: Köszöntő fehérben-nyárban fára másztak fűzfából sípokat csináltak és fújták esteiig , estére-sötétre abbahagyták ágyukba bújva azt álmodták holnap mindenki énekel azután holnap lett felhő virágzott kisházuk ruhájuk beázott elázott s a sípokat elvitte a szél fehérben-nyárban fára másztak fűzfából sípokat csináltak és úgy fújták most már hogy a Nap ne tudjon többé lenyugodni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom