Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-25 / 124. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1988. május 25. SZOVJETUNIÓ A szövetkezeti törvény vitája a Legfelsőbb Tanács ülésszakán A szövetkezetekről szóló törvény gyökeresen megváltoztatja a szövetkezetek jogi státusát. Nagyon fontos, hogy a szövetkezetek, azonos jogokat élvezve a szocialista gazdaság állami szektorával, valóban egyenjogú és aktív részvevői legyenek az átalakításnak. .Ezért szükséges, hogy a törvényhozás megerősítse azokat az elveket, amelyek alapján a szövetkezeteknek fejlődniük kell — hangoztatta Nyikolaj Rizskor. Az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a szovjet kormány elnöke kedden a Legfelsőbb Tanács ülésszakán tartóit előadói beszédet a szövetkezetekről szóló törvénytervezet vitájának megnyitójaként. A szovjet törvényhozás kedden megnyílt ülésszakán a kormányfői expozé előtt személyi, szervezeti kérdésekben döntöttek. A szovjet gazdaság alapját képező állami nagyvállalatok nem tudnak könnyen és folyamatosan alkalmazkodni a gyorsan változó kereslethez. Emiatt az kell, hogy fejlesszük a rugalmas és manőverezni képes szerkezetű kis- és közepes méretű termelést, amelyik közvetlenül piacorientált. Ezeknek a követelményeknek a szövetkezetek felelnek meg — mondta a miniszterelnök, aki a szövetkezeteket a dolgozók tevékenysége fontos társadalmi formájának nevezte. Rizskov elmondta, hogy a törvénytervezet nyilvánosságra hozalata óta eltelt nem egészen három hónap alatt hatezer új szövetkezet alakult, míg a megelőző másfel esztendőben összesen 14 ezer. Beszélt arról, hogy milyen nagy aktivitás mellett zajlott le a törvénytervezet országosvitája: a több mint 200 ezer konkrét javaslat, észrevétel eredményeként a tervezet 50 cikkelyéből 42-ben hajtották végre változtatást. A miniszterelnök utalt arra, hogy egyes helyi vezetők hátráltatják a szövetkezetek fejlődését, s ezért nyomatékosan leszögezte, hogy semmilyen akadályt sem szabad azok elé állítani, akik a gazdaság állami szektorából a szövetkezetekbe akarnak átmenni dolgozni. A törvény — ha jóváhagyják — 1988. július 1-jén lép érvénybe. 440 HIDAT SODORTAK EL A FOLYÓK Árvizek Kelet-Kínában Közel egymillió embert kellett átköltöztetni az elmúlt napok viharos esőzései miatt a kelet- kínai Csianghszi tartományban. Mint arról a helyi hatóságok beszámoltak, a hét vége óta tartó felhőszakadások miatt a tartomány öt legnagyobb folyója közül négy kilépett medréből, és mintegy 67 800 hektárnyi területet öntött el. A természeti csapás következtében két ember eltűnt, hatvanegyen megsérültek. Az Új-Kína hírügynökség egy másik jelentésében közölte, hogy a Fucsien tartományt sújtó péntek—szombati esőzések és az azt követő áradások 78 emberéletet követeltek. A megáradt folyók 440 hidat elsodortak, és a tartomány egyik körzetében teljesen megbénult a termelés. Fucsien 126 üzemében szünetel a munka. Összesen 20 ezer katonát és 15 ezer rendőrt, illetve polgári személyt rendeltek ki a gátak erősítésére a Min folyó, mentén. VISSZAESETT A BETONRA Repülőgép-baleset A Costa Rica-i főváros repülőterén hétfőn kevéssel a felemelkedés után visszaesett a betonra a LACSA helyi légitársaság egyik San Jósé és Miami között közlekedő Boeing— 727-es gépe, de mindenki életben maradt. A balesetet az első jelentések szerint az egyik turbina túlmelegedése okozta. Szerencsére a tizenhat utast és a kilencfőnyi személyzetet sikerült kimenteni a gép felrobbanása előtt. Huszonegyen sérültek meg, de legtöbbjük hamarosan elhagyhatja a kórházat. Radioaktív szivárgás Nagy-Britanniában Radioaktív szivárgás történt Nagy-Britanniában a sellafieldi nukleáris dúsítóüzemben, amely a legsúlyosabb nyugat-európai nukleáris szerencsétlenség színhelye volt 30 évvel ezelőtt. Karbantartási munkák közben vasárnap plutónium-nitrát került a szabadba, ismerte el hétfőn aYlítíéMelt'e(ő/álláhii ‘ BNFL cég. J‘ ■ Ffeel ejfy időbért az üzém két éblt álkalmazottja egy sajtóértekezleten a biztonsági rendszabályok elégtelenségével, egyes nukleáris balesetek eltitkolásával és a radioaktiv szennyezés mértékét mutató adatok meghamisításával vádolta a létesítmény vezetőit. Sellafieldben — akkori nevén Windscale-ban — 1957. október 7-én tűz ütött ki az egyik plutóniumtermelő reaktorban, s ennek következtében radioaktív anyagok jutottak a levegőbe. A nicaraguai kormány meghosszabbítja a tűzszünetet A thaiföldi miniszterelnök látogatása Grósz Károlynak, a Minisztertanács elnökének meghívására május 25-én, szerdán hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Prem Tinszulanonda, a Thaiföldi Királyság miniszterelnöke. (MTI) * Prem Tinszulanonda 1920-ban született a Thaiföld déli részén fekvő Szongkhla városában. 1941-ben a Csulacsomklao Katonai ' Akadémián szerzett diplomát; további tanulmányait a Szárazföldi Haderő Lovassági Iskolájában, illetve két szakaszban az Egyesült Államokban folytatta. 1966-ban élvégezte az elitképző Nemzetvédelmi Akadémia egyéves'kurzusát. Prem Tinszulanonda 1941-ben alhadnagyként kezdte pályafutását a thaiföldi hadsereg egyik páncélosezredének kötelékében. 1946-tólpáncélos, 1950-től lovassági századparancsnoki beosztásban szolgált, majd 1954—55 között a 2. lovasezred zászlóaljparancsnoka volt. 1955-től 1968-ig a szárazföldi haderő helyettes parancsnoka; 1974-ig pedig a Lovassági Főhadiszállás parancsnoki tisztét látta el. 1974-ben a második katonai körzet parancsnokává nevezték ki altábornagyi rangban. 1977-ben rövid ideig ismét a szárazföldi haderő helyettes parancsnoka lett, majd Kriangszak Csamanan tábornok első kormányában belügyminiszter-helyettessé, második és harmadik kormányában honvédelmi miniszterré nevezték ki, s ezzel párhuzamosan 1978 és 1980 között a szárazföldi haderő főparancsnoki tisztét is betöltötte. Kriangszak lemondása után, 1980 márciusától Prem Tinszulanonda foglalta el a miniszterelnöki posztot; 1980— 86 között egyben honvédelmi miniszter is volt. A képviselőház idén áprilisban történt feloszlatása óta ügyvezető miniszterelnökként tevékenykedik. A thaiföldi miniszterelnök nőtlen. (MTI) események — sorokban RÓMA ______________________ Ke dden ismét zárva maradtak az olasz újságok szerkesztőségei, hallgattak a hírügynökségi telexek és a televízió és a rádió is a legminimálisabbra csökkentette híradásait. Az olasz újságírók országos szövetsége azért döntött a péntek óta tartó sztrájk folytatása mellett, mert 1 a sajtót kézben tartó mágnások nem voltak hajlandók engedményeket tenni az új kollektív szerződéssel kapcsolatos tárgyalásokon. Az újságírók béremelést, jobb munkafeltételeket, több szociális juttatást követelnek és biztosítékokat szeretnének kapni jövőbeni foglalkoztatottságukat illetően. Az újságíró-szövetség emellett sürgeti az olasz sajtó egész rendszerének felülvizsgálatát. BELGRAD A Jugoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége (Népfront) Országos Választmánya hétfői belgrádi ülésén dr. Bozsidar Csolakovics orvosprofesszort, Koszovo autonóm tartomány küldöttét választotta meg új elnökévé, Joszip Hrva- tint (Horvátország) pedig titkárává, miután Milojko Drulovics (Szerbia) és Sztojan Dimovszki (Macedónia) megbízatási ideje lejárt. A tisztségviselők rendszeres cseréjére vonatkozó előírások szerint az elnök mandátuma egy, a titkáré két évre szól. Folytatódik a szenátusi vita A jelek szerint sem George Shultz külügyminiszternek, sem a Köztársasági Párt szenátusi vezetőjének, Robert Dóiénak nem sikerült jobb belátásra bírnia a „lázadó" jobboldali republikánusokat a szenátusban: a mindössze néhány tagú ultrakonzervatív csoport továbbra is akadályozza a közepes hatótávolságú és a hadműveleti-harcászati nukleáris eszközök (KHR HHR) felszámolásáról megkötött szovjet—amerikai szerződés ratifikálását. A külügyminiszter Reagan elnök megbízásából tárgyait a republikánus politikusokkal, de ezt követően nem számolhatott be sikerről. Shultz panaszosan kijelentette: ha nem sikerülne a ratifikálási eljárást befejezni Reagan elnök moszkvai látogatásának kezdetéig, akkor az „valamicskét elvenne” a csúcstalálkozó tartalmából. A szenátus változatlanul nagy többséggel szavazza le azokat a módosító javaslatokat, amelyeket a konzervatívok egymást váltva és hosszú beszédekkel kísérve terjesztenek elő, de ez sem ingatja meg a szerződés ellenfeleit. Helms és társai változatlanul azt állítják, hogy a szerződés „káros az Egyesült Államok és szövetségesei számára", Reagan elnök ma indul Moszkvába, s most már aligha lehetséges, hogy a szenátus addig bármiféle döntést is hozzon. A két párt parlamenti csoportjának vezetője azonban egyöntetűen úgy vélekedett, hogy a tárgyalások megkezdéséig még lesz erre idő. A nicaraguai kormány egyoldalúan 30 nappal meghosszabbítja az országban május végéig érvényben levő tűzszünetet. Ezt Daniel Ortega államfő jelentette be hétfői sajtóértekezletén Managuában. Ortega azt is közölte, hogy a nicaraguai vezetés álláspontja szerint Managuában kellene megtartani a sandinista kormány és az ellenforradalmárok május 25—26—27-ére kitűzött tárgyalási fordulóját. Ortega utalt arra, hogy egy hét múlva lejár a felek március végén aláírt ideiglenes tűz- szüneti megállapodásának határideje, s mostanáig nem tudták kidolgozni a végleges fegyvemyugvásról szóló egyezményt, Ortega értésre adta, hogy a sandinista néphadsereg nem szándékozik katonai akciókat indítani, s ezek újrakezdéséért az amerikai kormányt és az ellenforradalmat terhelné a felelősség. A La Prensa című ellenzéki lap hétfő esti számában Alfredo Cesar, a Nicaraguába utazó ellenforradalmi küldöttség vezetője emlékeztetett arra, hogy a sandinista kormánytagok az elmúlt hetekben egy „kontrák” elleni nagyszabású katonai offenzívát emlegettek, ha május végéig nem jön létre megállapodás a végleges tűzszünetről. Alfredo Cesar elmondta azt is, hogy tudomása szerint 26 amerikai demokrata párti törvényhozó levelet intézett Dániel Ortegához. Az amerikai politikusok — hangsúlyozta Alfredo Cesar — sürgették a nicaraguai kormányt, hogy az tegye lehetővé a humanitárius segélyek eljuttatását a „kontrák” számára. Ortega ezzel kapcsolatos hétfői bejelentése szerint a nicaraguai kormány elfogadta az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának javaslatát, hogy az AÁSZ irányítása alatt működő Pánamerikai Fejlesztési Alap közvetítésével érkezzenek meg a humanitárius célú segélyek a Nicaraguában levő ellenforradalmárokhoz. Ortega úgy vélekedett, hogy a két fél márciusi sapoai megállapodása értelmében Managuában kell megtartani szerdától a tárgyalásokat. A „nicaraguai ellenállás” hétfői San José-i közleményében Ugyanakkor ragaszkodott most is a sapoai színhelyhez. Magyarország — világtükörben Torzít a tükör, noha felismerjük benne magunkat. Érdekel a tükörkép, s így az elmúlt napokban arra is figyeltünk, mit ír a hazai eseményekről a világsajtó. Ha igaz, hogy a kölcsönös függőség világában élünk, cseppet sem lehet közömbös, milyen a rólunk formált vélemény. És ez nem csak azért van így, mert a televízióban, lapokban megformált nézetek esetleg gazdasági, idegenforgalmi érdekeinket befolyásolják. Nem, ennél sokkal többről van szó! Ügyeinkről szuverén módon döntünk, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, miként vélekednek szövetségeseink, partnereink. Nos, az elmúlt napokban képet kaphattunk minderről. Kiderült: a Szovjetunióban, azokban a szocialista országokban, amelyek maguk is a megújulás útjára léptek, az érdeklődés és aggodalom egyszerre volt jelen a sajtóban. Hiszen a glasznoszty ezekben ma már az egymásról alkotott képre is kiterjed. Az olvasók ezekben az országokban ma már megtudhatják azt is, milyen gondokkal küzd a magyar népgazdaság. Sőt, hogy kudarcai, rossz döntései is voltak a vezetésnek, s mindez befolyásolja a magyarojc (legtöbb helyen továbbra is joggal irigyelt) életszínvonalát, az ellátást. Az is érthető, hogy ezekben az országokban — elsősorban a Szovjetunióban — Magyarországról írva azt hangsúlyozzák a tudósítók, hogy az MSZMP a problémákat reformokkal, azaz „peresztrojkával” kívánja megoldani, s kiemelt jelentőséget szánnak a nagyobb nyíltságnak, azaz a glasznosztynak. Természetes tehát, hogy ezekben az országokban viszonylag bőven tájékoztattak a magyar pártértekezleten elhangzottakról. Ebben is különbözik a megújult tájékoztatás a — nevezzük úgy — hagyományostól. Azokban az országokban viszont, ahol még ma is „dicséret és öndicséret” hallatszik csak, a magyar pártértekezlet kritikus és önkritikus hangneme számára nem lehetett hely. Nem is közöltek sokat, Romániában szinte semmit. Végső soron a szocialista országok jelentős része a miénkhez nagyon is hasonló utat követ. Erre felfigyelnek Keleten és Nyugaton, s ma már talán nem kell szemérmesen tartani attól a megállapítástól, hogy Magyarország bizonyos mértékig a megújulás politikájának, a kísérletezésnek-egyfajta „referenciaországa”. A nyugati megfigyelők ezért is utaltak oly gyakran arra, hogy hazánk már húsz éve halad a reformok útján. Hogy ez a Szovjetunió számára sem közömbös kísérlet, ám semmi jjsetre sem „modell”, az is kiderült egy minapi moszkvai sajtóértekezleten. Ott egy nagynevű politikai közíró húzta alá, hogy a budapesti tanácskozás „beleillik a szocialista világrendszer megújulásának világméretű folyamatába”. Amiből kitűnik: nem követendő számukra minden, amit Magyarországon tesznek, de a megújítás és kísérletezés jogát senki sem vitatja tőlünk el. A szocialista sajtó egy részének figyelmét nem kerülték el a budapesti személyi változások sem. A Pravda, értékelve Kádár János történelmi érdemeit, utalt az elmúlt harminckét év eredményeire. Ebben a megállapításában egyébként a szovjet pártlap messzemenően azonos véleményre jutott a nyugati sajtóval. -A Baltimore Sun például pártunk elnökét a „kelet-európai reform atyjának” nevezte. A hasonló megállapításokat hosszasan lehetne sorolni. Nem kisebb jelentőséget tulajdonítanak a nyugati lapok annak, hogy Kádár János — ahogy a The New York Times fogalmazott — „méltósággal távozott” a főtitkári posztról. A változások, mármint a személyi változások a nyugati sajtó érdeklődésének nagy részét foglalják le. Már a pártértekezlet előtt tele voltak találgatásokkal. Tény, hogy Grósz Károly főtitkárrá választásának esélyeit magasra ítélték. Megválasztása után az „új reformnemzedék” tagjaként jellemzik őt Keleten és Nyugaton. Jellemző az a többször visszatérő utalás, amivel az új magyar főtitkár személyét Mihail Gorbacsov egyéniségével vetik össze. A párizsi Libération például azt írta: „Grósz annyi idős, mint Gorbacsov, azonos a felfogásuk és azonosak módszereik”. A római II Tempo utalt arra, hogy Grósz Károly korábbi miniszterelnöki tevékenységével viszonylag gyorsan szerzett népszerűséget az országban, és vált ismertté külföldön. A személyi változásokat taglalva a világlapok részletesen írnak Nyers Rezső visszatéréséről a Politikai Bizottságba, s taglalják a politikai reform legkövetkezetesebb szorgalmazójának tartott Pozsgay Imre beválasztását a vezető párttestületbe. A korábbi gyakorlat szerint itthon általában elhatárolódtunk attól, hogy a külföldi véleményeket ismertessük belső ügyeinkről, a vezetőkről. Azt hiszem, az idő ebben is változást diktál. A visszhangok szerint a „régi gárda” távozott, s az új vezetésnek hatalmas feladatai vannak, mivel a magyarok fokozott várakozással tekintenek a reformpolitika új szakasza elé. „Remények, megújulás, pluralizmus” —- ezek az értékelések címszavai. Végül érdemes idézni az olasz kommunista L’ Unité véleményét, amely szerint most új fejezet nyílik a szocialista Magyarország történetében. S ez — írja — a párttagság érdeme, mivel hangot adott vágyának: helyre kell állítani a bizalmat, a pártnak újra élcsapattá kell lennie. Miklós Gábor Az Egyesült Államok elnökének üdvözlő távirata Grósz Károlyhoz Grósz Károly őexcellenciájának, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának Budapest Kedves Főtitkár Úr! Kérem, fogadja őszinte jókívánságaimat főtitkárrá választása alkalmából. Az amerikai nép nevében sok sikert kívánok Önnek azon politikai és gazdasági reformok végrehajtásához, amelyek lehetővé teszik Magyarország számára, hogy maradéktalanul kiaknázza népének hatalmas tehetségét és alkotó szellemét. Engedje meg. hogy az alkalmat megragadva hangsúlyozzam, az Egyesült Államok eltökélt szándéka, hogy építsen a Magyar- országgal jelenleg is meglévő jó viszonyra. Nagy várakozással tekintek találkozásunk elé az On egyesült államokbeli látogatása alkalmával. Tisztelettel: Ronald Reagan Az államminiszteri funkcióról Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, kormányfő a Magyar Hírlapnak adott nyilatkozatában a kormányzati munka megújításáról szólva elmondta, - hogy kezdeményezik az Országgyűlésben az államminiszteri tisztség betöltését. Jutassi György, a Minisztertanács parlamenti titkárságának helyettes vezetője az MTI érdeklődésére elmondta: nem újkeletű funkcióról van szó. Már a Magyar Népköztársaság alkotmányának 1949-es, eredeti szövegében is szerepelt az államminiszteri tisztség mint kormányfunkció. Ennek a tisztségnek a betöltése — ez a XX. század magyar történelméből is kiderül — általában bonyolult, sürgős cselekvést igénylő politikai időszakokban vált szükségessé, természetesen eltérő céllal. A második világháborút követően, a koalíció időszakában a különböző pártok vezetői kaptak államminiszteri tisztséget. Akkor ez a funkció politikai kiegyensúlyozó szerepet töltött be: ezzel kívánták biztosítani, hogy az adott párt a szükséges létszámban képviseltethesse magát a koalíciós kormányban. 1957-től államminisztert olyan típusú feladatok ellátására neveztek ki, amelyek nem voltak beilleszthetők a tárcák tevékenységébe. Ezt a funkciót nem államigazgatási, adminisztratív feladatok, hanem politikai kezelést igénylő kérdések megoldására töltötték be. Ilyen államminiszter volt például Marosán György, 1956 és 1959 között. Az utolsó államminiszter Magyarországon Münnich Ferenc volt, aki 1961-től 1965-ig töltötte be ezt a tisztséget. Halála óta senki sem gyakorolta ezt a funkciót. Az államminiszteri tisztség valószínűleg ma sem a tárcákhoz kapcsolódó feladatok ellátását jelenti majd — mondotta Jutassi György. Ezzel összefüggésben felhívta a figyelmet arra, hogy ez a funkció nem azonos a kormánybiztosi tisztséggel. A legfontosabb különbség, hogy a kormánybiztos a gyakorlatban általában nem a kormány tagja, számára a kormány jogszabályban vagy eseti felhatalmazás alapján biztosít hatáskört. Az államminiszter tagja a kormánynak, tehát ugyanazok a jogai és kötelességei, mint a kormány bármely tagjának. (MTI) A szövetkezetek önállóságának feltételei A Szövosz elnökségének ülése Kedden Budapesten ülést tartott a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége. A testület a gazdasági-társadalmi reformmal összhangban elemezte a szövetkezetpolitika megújulásának várható irányait. Az elnökség elé terjesztett írásos anyag kiemeli: a szövetkezeti mozgalom létrehozta azokat a szilárd gazdasági alapokat, amelyek lehetővé teszik a 3,3 millió tag érdekében munkálkodó csaknem 180 ezer alkalmazott biztonságos foglalkoztatását. A szövetkezetek alkalmasak a hatékony eszköz- és tőkekoncentrációra, rugalmasságuk és ön- kormányzatuk révén pedig az integrációra. Az elnökség fontosnak tartja, hogy teljes körű legyen a csoporttulajdon feletti rendelkezési jog. Ehhez a működés és a gazdálkodás feltételeiben meg kell szüntetni a mérettől, a tevékenységi körtől, a formától függő indokolatlan megkülönböztetéseket. A szövetkezeti önállóság fontos feltétele — hangsúlyozta a testület —, hogy az adózási kötelezettség után a szövetkezeteknél megmaradó jövedelem felhasználásában, felosztásában érvényesüljön a tagság önkormányzati, önrendelkezési joga. Társadalmi többletteljesites eseten indokolt egyes esetekben — így a lakásépítésnél, kulturális szolgáltatásnál — az állami támogatás is. Az elnökség szerint nem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy a szövetkezetek gazdasági céljaikat újraértékelve a tőkeakkumuláció valamilyen formáját válasszák. A szövetkezeti közvélemény eddigi álláspontja szerint azonban egyelőre sem gazdasági, sem szövetkezetpolitikai okok nem késztetik a szervezeteket arra, hogy szövetkezeti részvénytársaság alakulását kezdeményezzék. A jövőben tovább növekszik a felelősség a döntéseknél, ezért ésszerű munkamegosztást kell kialakítani a választott testület, illetve a szakmai vezetés között. A testület szerint továbbfejlesztésre vár a kölcsönös segélynyújtási és önsegélyezési rendszer a fogyasztási szövetkezeti körökben. (MTI) Szemle a bős—nagymarosi vízlépcső építkezéseinél Három napig tartó miniszteri szemle kezdődött kedden Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter vezetésével a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer Komárom és Pest megyei építkezéseinél. A szemle megkezdése előtt a miniszter megnyitotta az esztergomi Magyar Vízügyi Múzeumban Múlt és jövő a Dunakanyarban címmel rendezett kiállítást. A miniszter és a kíséretében lévő szakemberek ezt követően a Visegrád és a Pilismarót térségében folyamatban lévő munkálatokat tekintették meg. A kivitelezés irányítóinak tájékoztatása szerint jó ütemben halad a leendő duzzasztó kialakítása, az automatikus vízállapot-megfi- gyelő rendszer kiépítése már befejezés előtt áll. Számítógéppel irányított berendezései már az építkezés ideje alatt is és azt követően is fontos információkkal látják el a szakembereket. A környék három kőbányája — a szobi, a dunabogdányi és a váci — teljes kapacitással termel, hogy elegendő kővel lássa el az építkezéseket. A 11-es át Nagymaros térségében tervezett átépítésére a közeljövőben versenytárgyalást írnak ki. Ipolydamásd, Ipolvtölgyes és Letkés határában árvízvédelmi töltés építése van folyamatban. A vidék több községében vízmúépítő társulást szerveznek a vezetékes vízellátás megoldására. Esztergomban, mint az ottani munkálatok vezetői a minisztert tájékoztatták, többek között kiegészítik, megerősítik az ősi város árvízvédelmi műveit. Elkészültük után többé nem kerülnek víz alá a Prímás-sziget épületei, sportpályái, s alkalom nyílik az üdülési lehetőségek jobb kiaknázására. Maróthy László kérdéseire a szakemberek egyebek között elmondták, hogy a Duna vízszintjének emelése kedvezően hat a part menti kutakra: a jelenleginél lényegesen tisztább lesz a vizük. A víz minőségének védelme érdekében új szennyvíztisztító épül Komáromban és Esztergomban, az oroszlányit és a tatabányait pedig bővítik. A miniszter tájékozódott és meggyőződött arról, hogy az érintett települések lakóit időben és érdemben tájékoztatják a munkálatokról s azok hatásairól. A miniszteri szemle szerdán Győr-Sopron megyében folytatódik, csütörtökön pedig a csehszlovákiai munkálatok megtekintésével zárul. (MTI) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT EGK—KGST: JÚNIUSBAN ALÁÍRJÁK AZ EGYÜTTES NYILATKOZATOT Június 24-én Brüsszelben aláírják a Közös Piac és a KGST együttműködését kinyilvánító közös nyilatkozatot — közölte kedden Willy de Clercq, az EGK- bizottság nemzetközi kapcsolatokért és külkereskedelemért felelős tagja. Miután a múlt héten eredményesen befejeződtek Brüsszelben a KGST titkársága és az EGK bizottsága delegációinak megbeszélései és a felek a kiadandó közlemény minden részletében megállapodtak, június 8—9-én Moszkvában egy utolsó hivatalos tárgyalást tartanak, s ennek befejezéseként parafálják a közös nyilatkozatot. Ez kinyilvánítja a két gazdasági tömörülés együttműködési készségét és kölcsönös elismerését, s az együttműködés területeit is felvázolja. Ezt követően június 24-én Brüsszelben kerül sor a nyilatkozat ünnepélyes aláírására.
