Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-23 / 122. szám

ÉLETRAJZOK KÁDÁR JÁNOS 1912-ben született Fiúméban. Eredeti foglalkozása műszerész. 1931-től a párt tagja. 1929-ben kapcsolódott be az ifjúmunkás­mozgalomba. később a KIMSZ-ben tevékenykedett. 1942 májusától a párt KB tagja. 1943 elejétől titkára. 1944 őszétől az ellenállás egyik irányítója. 1945 után a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének és Politikai Bizottságának tagja, 1946-tól a KV főtitkárhelyettese. 1948—1950 között belügyminiszter. 1951 tavaszán koholt vádak alapján letartóztatták, 1954-ben rehabilitálták. 1956 júliusától az MDP PB tagja, a KV titkára. 1956 novemberében vezetésével ala­kult meg a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány és az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága. 1957 júniusától az MSZMP KB első titkára, 1985-től főtitkára. Országgyűlési képviselő. GRÓSZ KÁROLY 1930-ban született Miskolcon. Eredeti foglalkozása nyomdász. Pártfőiskolát végzett, és az Eötvös Loránd Tudományegyetemet. 1945 óta tagja a pártnak. 1950-től a párt központi apparátusában dolgozott, majd hivatásos katonatiszt volt. 1962-től 1968-ig a Ma­gyar Rádió és Televízió pártbizottságának titkára, 1968-tol a KB osztályvezető-helyettese. 1973-ban a Fejér megyei pártbizottság első titkára, majd 1974-től 1979-ig a KB osztályvezetője. Ezután a párt Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bizottságának első titkára. 1984-től a párt budapesti bizottságának első titkári tisztét töltötte be, és 1987. június 25-én a Minisztertanács elnökévé választották. Az MSZMP KB-nak 1980, a Politikai Bizottságnak 1985 óta tagja. BERECZ JÁNOS 1930-ban, Ibránvban született. Elvégezte a Lenin Intézetet, az SZKP KB Társadalomtudományi Akadémiáját, majd a történelem­tudomány kandidátusa lett. A pártnak 1951 óta tagja. 1955-től különböző DISZ- és KISZ-funkciókat töltött be. 1966-ban a Kül­ügyminisztérium pártbizottságának titkárává választották. 1972-től az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője, majd 1974- től osztályvezetője. 1982-től a Népszabadság főszerkesztője, 1985- ben pedig a Központi Bizottság titkárává választották. 1980 óta tagja a part Központi Bizottságának, és 1987-től a Politikai Bizott­ságnak. Országgyűlési képviselő. CSEHÁK JUDIT 1940-ben született Szekszárdon. A Budapesti Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát. A pártnak 1967 óta tagja. 1965-ig a Tolna Megyei Tanács kórházában volt segédorvos, később Fadd nagyközség körzeti orvosa, majd a Szekszárdi Városi Tanács osz­tályvezető főorvosa. 1975-től 1978-ig az Orvosegészségügyi Dolgo­zók Szakszervezete központi vezetőségének titkára, a későbbiekben a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára. 1984-től a Minisz­tertanács elnökhelyettese. A kormányátalakítás után 1987 végétől szociális és egészségügyi miniszter. 1985 óta a KB tagja, 1987-ben pedig a Politikai Bizottság tagja lett. HÁMORI CSABA Budakeszin született 1948-ban. 1973-ban szerzett gépészmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1970 óta párttag. 1973- tól a Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának tanársegédje; 1975-től az egyetem KISZ-bizottságának titkára. 1976-ban a KISZ Központi Bizottságába került, ahol a KB szervezési osztályát vezet­te. 1977—1980 között a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára. 1980—1984 között a Magyar Szocialista Munkáspárt XIX. Kerületi Bizottságának első titkáraként dolgozott. 1984 decemberétől a KISZ Központi Bizottságának első titkára. 1984 végétől tagja az MSZMP Központi Bizottságának, 1985-töl a Politikai Bizottság tagja. Országgyűlési képviselő. IVÁNYI PÁL Budapesten született 1942-ben 1967-ben szerzett diplomát a Bu­dapesti Műszaki Egyetemen. 1976-ban pedig elvégezte a Politikai Főiskolát. 1969 óta tagja a pártnak. 1,961-ben a Csepel Autógyárban dolgozott segédmunkásként, majd műszaki ellenőrként. 1962-től egyetemi hallgató volt, 1967-től á Csepel Autógyárban kutatómér­nök, majd osztályvezető-helyettes volt, 1976-tól 1980-ig a MALÉV pártbizottságának titkára. Ezután 1984-ig az MSZMP budapesti bizottságának osztály vezetője, majd 1986-ig az MSZMP KB gazda­ságpolitikai osztályának osztályvezető-helyettese. 1986-tól a Fővá­rosi Tanács elnöke, 1987 óta az MSZMP Központi Bizottságának tagja. LUKACS JÁNOS Püspökszenterzsébeten született 1935-ben, munkáscsaládban. Eredeti foglalkozása kőműves. Az MSZMP Politikai Főiskoláján szerzett diplomát. A pártnak 1953 óta tagja. Az ifjúsági mozgalom­ban 1954-től különböző vezető tisztségeket töltött be. 1964-ben a KISZ Baranya Megyei Bizottságának első titkárává választották. 1972-től az MSZMP Pécs Városi Bizottságának titkára, majd első titkára. 1980-ban megválasztották az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága első titkárának. 1987 júniusától az MSZMP KB titkára, a KB mellett működő pártépítési munkaközösség vezetője, az ifjúsá­gi bizottság vezetője. Az MSZMP KB-nak 1985-től tagja. NÉMETH MIKLÓS 1948-ban született, közgazdasági egyetemet végzett, a pártnak 1968 óta tagja. Első munkahelye a Marx Károly Közgazdasap-tüdo- mányi Egyetem volt, ahol tanársegédként dolgozott. 1977-tol 1981- ig volt az Országos Tervhivatal osztályvezető-helyettese, ezután az MSZMP Központi Bizottsága gazdasagpolitikai osztályának mun­katársaként, később osztályvezető-helyetteseként dolgozott. 1987- ben osztályvezetővé nevezték ki, majd az MSZMP Központi Bizott­ságának tagjává, a Központi Bizottság titkárává választották. A KB Gazdaságpolitikai Bizottságának tagja, majd elnöke: NYERS REZSŐ 1923-ban született, az eredeti foglalkozása nyomdász. 1944-ig különböző munkahelyeken betűszedő szakmunkásként dolgo­zott, ezután a Szociáldemokrata Párt kispesti szervezetének tit­kárhelyettese volt 1948-ig, majd az MDP Pest megyei szervezőtit­káraként, később pedig a Központi Vezetőség politikai munka­társaként dolgozott. Az ötvenes években a Belkereskedelmi Mi­nisztérium főosztályvezetője, a Szövosz elnökhelyettese, majd elnöke volt. 1960-tól két évig pénzügyminiszter, majd 1974-ig az MSZMP Központi Bizottságának titkára, 1966—1975 között a Politikai Bizottság tagja volt. 1981-től az MTA Közgazdaságtu­dományi Intézetének tanácsadója. 1940 óta párttag. 1957-től az MSZMP Központi Bizottságának a tagja. DR. POZSGAY IMRE 1933-ban született. Kóny községben. Eredeti foglalkozása ta­nár. 1950 óta tagja a pártnak. 1957 és 1965 között az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága esti egyetemének igazgatójaként dolgozott, ezután a megyei pártbizottságon töltött be különböző tisztségeket. 1968-ban megválasztották a megyei pártbizottság titkárának, majd két évvel később az MSZMP Központi Bizott­ságának alosztályvezetője lett. 1971 és 1975 között a Központi Bizottság osztályvezető-helyetteseként dolgozott, majd az állam- igazgatásba került, kulturális miniszterhelyettes, kulturális mi­niszter. művelődési miniszter posztokon dolgozott, 1982-től a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. Országgyűlé­si képviselő. SZABÓ ISTVÁN 1924- ben született Nádudvaron. Eredeti foglalkozása növény­termesztő. Mezőgazdasági akadémiát végzett. 1951-tól párttag. A nádudvari Vörös Csillag Tsz-ben dolgozott, annak megala­kulásától kezdve. 1952-től pedig annak elnöke. 1967-től tölti be a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöki tisztét. So­ros elnökként többször állt az Országos Szövetkezeti Tanács élén. 1966-tól tagja az MSZMP Központi Bizottságának. 1985 tava­szán a Politikai Bizottság tagjává választották. Országgyűlési képviselő. DR. TATAI ILONA 1935-ben született Budapesten, vegyészmérnök, a kémiai tudo­mányok kandidátusa, műszaki doktor. 1965Őta tagja a pártnak. 1952 és 1959 között laboránsként dolgozott a honvédségnél, majd a Magyar Adócsögyárban. 1959 óta van jelenlegi munkahe­lyén. Előbb laboráns volt. majd üzemvezető. Az Országos Gumi­ipari Vállalat létrejötte után,' 1964-től tudományos munkatárs, osztályvezető, később műszaki tanácsadó, majd gyárvezető­helyettes. 1975-től pedig a Taurus Gumiipari Vállalat vezérigaz­gatója. 1987-ben választották a KB tagjai sorába, s a KB Gazda­ságpolitikai Bizottságának tagja lett. FEJTI GYÖRGY 1946-ban Sátoraljaújhelyen született, munkáscsaládban. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett diplomát. 1968 óta párttag. 1969-től a Budapesti Műszaki Egyetemen tanársegéd­ként dolgozott. 1972-től a KISZ KB apparátusában tevékenyke­dett, 1976 és 1979 között a KB titkáraként. 1979-től az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztályának helyettes vezetője. 1980-ban a KISZ KB első titkárává választották, majd 1985—87 . között a párt Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bizottságának első titkára volt. Az MSZMP Központi Bizottságának 1980 óta tagja, 1987 júniusától az MSZMP KB titkára. PÁL LÉNÁRD 1925- ben született Gyomán. A budapesti tudományegyetemen szerzett vegyész diplomát, utána az egyetemen tanársegédként dolgozott. 1945-től a párt tagja. 1950-től 1953-ig a moszkvai Lomonoszov Egyetemen kutatásokat végzett. 1953—1978 között a KFKl-ban dolgozott, 1974-től főigazgatóként. 1978-tól az OMFB és az Országos Atomenergia Bizottság elnöki tisztét látta el. 1980—1984 között az MTA főtitkára, ezzel egyidejűleg az MTA Interkozmosz Tanácsának elnöke. 1984 1985-ben ismét az OMFB elnöke. 1975 óta az MSZMP KB tagja, 1985-töl az MSZMP KB titkára. Az MTA 1961-ben levelező, 1973-ban rendes tagjává választotta. SZŰRÖS MÁTYÁS 1933-ban született Püspökladányban. 1959-ben fejezte be egye­temi tanulmányait a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intéze­tében. 1951-től tagja a pártnak. 1959-től a Külügyminisztérium­ban dolgozott. 1965-töl 1975-ig az MSZMP Központi Bizottsá­gának külügyi osztályán politikai munkatárs, majd osztályveze­tő-helyettes. 1975—1978 között a Magyar Népköztársaság berli­ni, 1978—1982 között moszkvai nagykövete, 1982-től az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának vezetője, 1978-tól az MSZMP Központi Bizottságának tagja, 1983 júliusá­tól a KB titkára. Országgyűlési képviselő, a külügyi bizottság elnöke. GYENES ANDRÁS 1923-ban született, 1945 óta tagja a pártnak, szakképzettsége húsipari szakmunkás. 1948-ban a Húsipari Szakszervezet főtit­kárhelyettese volj, majd 1948 -1949-ben a SZOT alosztályveze­tője. Ezután az ÉDOSZ főtitkárhelyettese, majd főtitkára. 1953 és 1958 között a SZOT-ban dolgozott. 1958 és 1962 között a Magyar Testnevelési és Sport Tanacs elnökhelyettese, majd 1970- ig az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese, illetve osztályvezetője. 1970-T971-ben1cülügyminiszter-helyet- tesként tevékenykedett. 1971-től 1974-ig a Központi Bizottság osztályvezetője volt. Ezt követően hazánk berlini nagykövete, majd 1975-tol 1982-ig a Központi Bizottság titkáraként dolgo­zott. 1982 óta a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke. SOMOGYI IMRE 1930-ban született Salföldön. 1944 és 1951 között alkalmi munkásként dolgozott. Elvégezte a Pedagógiai Főiskolát, a Zrí­nyi Miklós Katonai Akadémiát, illetve az MSZMP KB pártfőis­koláját. A pártnak 1952 óta tagja. 1951 és 1956 között a DI{5Z Központi Vezetőségének csoportvezetője, ezután a Budapesti Arany János Gimnázium tanára volt. 1958 és 1969 között a KISZ apparátusában dolgozott, majd 1980-ig az MSZMP budapesti IV. Kerületi Bizottságának első titkáraként tevékenykedett. 1980-tól az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának titkára. (MTI) Kádár János zárszava Az országos pártértekezlet Kádár Jánosnak, a párt elnökének zárszavá­val ért véget. Kedves Elvtársnők, Elvtársak! Megítélésem szerint a pártértekezlet háromnapi kemény munkával eredmé­nyesen elvégezte feladatát. Határozattá emelte útmutató állásfoglalását a párt feladatairól, politikai intézményrend­szerünk továbbfejlesztéséről, s újjává­lasztotta a párt vezető szerveit. Köszönetét mondok a vezető testüle­tekből most kiváló elvtársaknak hosz- szú időn át becsülettel és tisztességgel végzett munkájukért, s magam is sze­retnék szívből gratulálni a párt vezető szerveibe újonnan megválasztott elv­társaknak. Egészséget, sikereket kívá­nok mindnyájuknak. Tennivalóinkat meghatározza a párt tavaly júliusi gazdasági-társadalmi ki­bontakozási programja, a kormány múlt év szeptemberében elfogadott há­roméves stabilizációs munkaprogram­ja s a pártértekezlet irányt mutató ál­lásfoglalása. Nagy és nehéz feladatok várnak ránk. Teljesítésükhöz egységes akarat, összefogás kell a pártban s az országban egyaránt. A párt eleget kíván tenni történelmi küldetésének, s a mai napon tanúsítot­ta, hogy képes erre. Ennek érdekében megújítja a pártéletet, az új követelmé­nyeknek megfelelően alakítja a párt­munka módszereit, s továbbhalad a de­mokratizálás, a reformok útján. Foly­tatja szövetségi politikáját. Összefogás­ra törekszik a szocialista társadalom minden magyar hívével, pártállásra, ideológiai hovatartozásra való tekintet nélkül. Tömöríti a nemzet minden al­kotóerejét nagy történelmi céljaink el­érésére, népünk boldogulására. A nemzetközi életben együtt aka­runk működni szövetségeseinkkel, mindazokkal, akik partnereink a béke és a biztonság megszilárdításában, az országok és a népek gyümölcsöző kap­csolatainak erősítésében. Végezetül szeretnék köszönetét mondani a pártértekezlet küldötteinek, a szervezőknek, a hírközlő szervek tu­dósítóinak, a pártértekezlet munkájá­nak technikai feltételeket biztosító, el­látó szerveknek és más intézmények dolgozóinak. Jó egészséget, minden jót, sikereket kívánok mindnyájuknak. Mély meggyőződésem, hogy közös akarattal boldogulni fogunk. Tovább haladunk a szocializmus építésének út­ján, egy szebb, jobb, biztatóbb jövő felé. Ezzel a pártértekezlet munkáját be­fejezettnek nyilvánítom, az ülést bezá­rom és kérem, hogy énekeljük el az Internacionálét! Grósz Károly nyilatkozata Grósz Károly, az MSZMP újon­nan megválasztott főtitkára a párt- étekezlet befejezése után nyilatko­zott Aczél Endrének, a TV-Híradó főszerkesztőjének, aki elöljáróban a közvélemény nevében is gratulált a párt főtitkári tisztébe történt meg­választásához. — Nagyon szépen köszönöm. Nagy . megtiszteltetés számomra, hogy a pártértekezlet a Központi Bizottság tagjának választott, a Központi Bizottság pedig megvá­lasztott a párt főtitkárának. Igyek­szem mindent elkövetni, högy en­nek a megtisztelő megbízatásnak maradéktalanul eleget tegyek. TV: Mondhatjuk-e, hogy ez a ta­nácskozás átfogó és gyökeres vál­toztatások végrehajtására adott megbízatást a párt új vezetésének? — Igen, így van. Másfél éves na­gyon sokszínű és gazdag vitában formálódott ki az az új politikai koncepció, amelyet most a pártérte­kezlet határozattal jóváhagyott. Ez nem kevesebbet jelent, mint a XIII. kongresszuson elfogadott program módosítását. Nemzetközi vonatkozásban az eddig járt utat következetesen, még határozottabban folytatjuk. Szoci­alista barátainkkal szemben vállalt kötelezettségeinket továbbra is ma­radéktalanul teljesítjük, és szerény lehetőségeink szerint hozzájáru­lunk a szocialista közösség fejlődé­séhez. Ami a nem szocialista világgal kialakított kapcsolatainkat illeti; változatlanul nyitott politikát foly­tatunk, ugyanúgy, mint eddig. A kölcsönös érdekek alapján fenn­tartjuk a hasznos, alkotó együttmű­ködést mindazokkal, akik velünk együtt akarnak dolgozni. TV: Ön tulajdonképpen azt fogal­mazta meg, hogy az itthoni nagyfo­kú változások mellett fennmarad külpolitikánk kiszámíthatósága? — Igen, a magyar külpolitikáról évtizedek óta pontosan lehet tudni, hogy mit akar. Barátnak s nem ba­rátnak egyaránt megmondtuk, mi­ként vélekedünk a világról, hogyan gondoljuk a holnapot. Ez így lesz a jövőben is. Békét akarunk, s együtt­működést, a kölcsönös érdekek alapján. Sokat léptünk előre ezen az úton, de úgy érzem, nem eleget, még többet tehetnénk. Berecz János sajtótájékoztatója A nemzetközi sajtóközpontban Berecz János elmondta: Kádár János csak olyan mértékben kíván részt venni a KB munkájában, amilyen mértékben a testület úgy ítéli meg, hogy szükség van tapasztalataira, véleményére. Mi úgy ítéljük meg — tette hozzá Berecz János — hogy erre szükség van. A továbbiakban arról szólt, hogy a párt vezető testületéiben történt jelentős fiatalítás a pártkonferencia befejeztével természetesen nem zárulhat le — a frissítés a következő kongresszusig mindenütt végbemegy, de nem kampányszerűen. A főtit­kárhelyettesi funkciót nem törölték el, de most nem töltötték be. Nem pontosan tisztázott az elnök jogköre. Grósz Károlyt, a Központi Bizottság titkos szavazással, egyhangúlag választotta főtitkárrá. TV: Önt most megválasztották a párt főtitkárának és miniszterelnök is maradt. Ugyanakkor napirenden van a párt és a kormány funkcióinak fokozottabb szétválasztása. Nem lát ellentmondást ebben? — Nem látok semmilyen ellent­mondást. Az a gondolat, hogy job­ban el kell választani a pártirányí­tást az állami irányítástól, tulajdon­képpen nem a miniszterelnöki, illet­ve a pártfőtitkári funkció össze- egyeztethetetlenségét jelenti, hanem sokkal inkább azt, hogy számoljuk fel a testületi döntésekben a párhu- zaöiosságokat és az azonosságokat, a végrehajtó apparátusban az átfe­déseket. Amikor azt mondom, hogy ez nem elvi kérdés, azt is hoz­zá kell tennem, högy a magyar gya­korlat szerint ezt a két tisztséget lehetőség szerint nem ugyanaz az ember tölti be. Mégis, úgy gondoljuk, hogy a két funkciót a nem túl távoli jövőben külön kell választani. Most azon­ban átmenetileg együtt kell vállal­nom ezt a munkát, és igyekszem en­nek a nem könnyű feladatnak eleget tenni. Bízom munkatársaim támo­gatásában, hiszek a közvélemény segítő szándékában, erejében és meg vagyok róla győződve, hogy, amint a személyi feltételek megte­remtődnek, különválik a két funk­ció. Ebben konkrétan majd a Köz­ponti Bizottságnak, illetve az Or- . szággyűlésnek kell döntenie. Ami engem illet, én azon leszek, hogy ne sokáig tartson ez a kettős megbíza­tás, mert — talán elhiszik — elég sok munkát jelent az egyik is. TV: Ön a közvélemény hathatós támogatását kérte, én azt hiszem, hogy erről nagyon sokak nevében biztosíthatom. Erőt, egészséget, jó munkát kívánok új, kettős funkció­jához.- Köszönöm szépen. Én is sze­retnék ebből a teremből, ahol meg­választottak, minden elvtársamnak, valamennyi kommunistának jó egészséget kívánni. Minden magyar állampolgárnak, aki becsületesen dolgozik ezért az országért, ígérhe­tem: mindent megteszek, ami képes­ségeimből telik, hogy a társadalmat, a gazdaságot nyomasztó gondok megoldódjanak, népünk boldogul­jon, és előbbre jussunk nagyprogra­munk megvalósításában, a szocia­lizmus építésének útján. A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének állásfoglalása a párt feladatairól, a politikai intézményrendszer fejlesztéséről (rövidített változat) A Magyar Szocialista Munkáspárt 1985 márciusában tartott XIII. kongresszusa úgy határozott, hogy a szocialis­ta rendszer erőforrásainak jobb hasznosításával, a népgaz­daság teljesítőképességének növelésével teremtsük meg a gazdasági egyensúly javításának, az életszínvonal érzékel­hető emelésének feltételeit; a tudomány, a kultúra és a művelődés fellendítésével segítsük a társadalom alkotóké­pességének kibontakozását; demokratikus intézményeink fejlesztésével erősítsük a nemzeti egységet. A kongresszuson elfogadott helyzetértékelés, valamint az ennek alapján kitűzött gazdaságpolitikai és életszínvo­nal-fejlesztési célok nem bizonyultak megalapozottnak. A hetedik ötéves tervben több cél kapott egyidejűleg el­sőbbséget, mint amennyi reálisan megvalósítható. Gazda­sági helyzetünk nem javult, nőtt az ország konvertibilis valutában fennálló adóssága, erősödött az infláció, növe­kedtek a lakosság terhei, csökkent az életszínvonal. Ezt a helyzetet részben tőlünk független tényezők, nagy­részt azonban belső okok, tevékenységünk fogyatékossá­gai idézték elő. A világgazdaságban végbement, máig is tartó átrendező­désnek a magyar gazdaságra gyakorolt hatását a Központi Bizottság és a kormány tévesen ítélte meg, ezért gazdaság- politikai reagálása sem volt megfelelő. Nem vállaltuk, elke­rülhetőnek véltük a gazdaságtalan termelés visszaszorítá­sával, a támogatások leépítésével mindenképpen együtt járó konfliktusokat. Az elosztás nem a ténylegesen megter­melt jövedelemhez igazodott. Mindez a külső és a belső egyensúly további romlását okozta, növekvő eladósodás­hoz vezetett. Világossá vált, hogy tartós eredményeket a magyar gaz­daság csak akkor érhet el, ha folytatódik a megkezdett reform, kialakul a szocialista árutermelő gazdaság — fej­lettségünknek és adottságainknak megfelelő — működési és irányítási rendszere. Megnehezítette ennek megvalósítá­sát, hogy a gazdaságban megkezdett reform nem terjedt ki kellő időben a társadalmi élet más területeire. A közvélemény ezeket az ellentmondásokat tükrözi, a lakosság növekvő elégedetlenséget tanúsít a gazdasági és társadalmi fejlődés megtorpanása, a nehézségek megsza­porodása miatt. Romlott a közhangulat, csökkent a párt és a vezetők iránti bizalom. A reális helyzetértékelés, a cselekvőkészség mellett van pesszimizmus, kiábrándultság és teret nyernek megalapozatlan, irreális elgondolások. A kialakult helyzetért felelősség terheli a Központi Bi­zottságot és végrehajtó szerveit, továbbá a kormányt és intézményeit is. A döntések egy része nem volt megalapo­zott, több fontos kérdésben nem tudtak érvényt szerezni a határozatoknak. A párt-, az állami szervek és a társadalmi szervezetek gyakorlata és munkastílusa nem a követelmé­nyeknek megfelelően változott. A Központi Bizottság 1986. novemberi határozatában kimondta: fordulatra van szükség. Ezt követően 1987 júli­usában kidolgozta a gazdasági-társadalmi kibontakozás programját. Ennek alapján a kormány stabilizációs munkaprogra­mot készített, amelyet az Országgyűlés jóváhagyott. Elkez­dődött a kormányzati munka megújulása. A gazdaságban kisebb mértékű javulás jelei mutatkoznak, a szükséges fordulat azonban még nem következett be; feltételei csak hosszabb idő alatt teremthetők meg. Előrehaladásunk, a nemzet boldogulása azt követeli, hogy a társadalmi élet minden területén fordulatot hajt­sunk végre; felgyorsítsuk a reformfolyamatokat, összehan­goltan folytassuk a gazdaság és a politikai intézményrend­szer működésének megújítását, segítsük a társadalom al­kotóképességének kibontakoztatását. A gazdálkodás, a szocialista demokrácia fejlesztésével érhető el, hogy teljesüljön a társadalom jogos igénye: ma­radjon fenn a létbiztonság, a jövedelmek a teljesítmények szerint alakuljanak, csökkenjen az infláció, könnyebbé vál­jon a fiatalok pályakezdése, a gyermekek eltartása és neve­lése, általánossá váljon a gondoskodás az idősekről, az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerülő emberekről. Ezáltal tehetünk eleget mindenkori kötelezettségünknek, hogy megőrizzük és gyarapítjuk a nemzet kulturális érté­keit, erősítsük a társadalmi szolidaritást, magasabbra emeljük a társadalom erkölcsi színvonalát. Céljaink elérésének legfőbb biztosítéka a szocialista tár­sadalmi rendszer, amelynek alapja a munkásosztály veze­tésével, a munkás-paraszt szövetség erejével, az értelmiség támogatásával kiépített népi hatalom, a termelőeszközök meghatározó részének társadalmi tulajdona, a marxista —leninista párt vezető szerepe, társadalmunk alapintézmé­nyeinek megerősítése és fejlesztése. A kommunistáknak és a szocializmus pártonkívüli híveinek részvétele a politika alakításában, a vezető testületek személyi összetételének megújulása, a politikai intézményrendszer korszerűsitése, a politika nyíltsága és nyilvánossága teszi visszafordítha­tatlanná társadalmi és gazdasági életünk reformjának fo­lyamatát. A pártértekezlet szükségesnek tartja, hogy a Központi Bizottság alakítson munkabizottságot, amely elvégzi a helyzet mélyebb elemzését, az okok feltárását, s a közel­múltban folytatott viták tapasztalatait is hasznosítva felvá­zolja a szocializmus építésének távlati programját. Ennek keretében vizsgálni kell egy új programnyilatkozat elkészí­tésének a szükségességét. I. O A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekez­lete szükségesnek tartja a társadalmi és gazdasági reformfolyamat összehangolt folytatását és meg­gyorsítását. Mivel az MSZMP a történelmileg kialakult egypártrendszer körülményei között tölti be vezető szere­pét, így az átfogó reform folytatásának kiindulópontja a párt működésének megújítása. a) A párt erősítse tevékenységének politikai jellegét. A politika kidolgozása során támaszkodjon jobban a tudo­mány eredményeire, a gyakorlati tapasztalatokra. Javítsa a párthatározatok politikai előkészítését és a döntések után a meggyőző, szervező és ellenőrző munkát. A párt összpontosítsa tevékenységét a társadalmi viszo­nyok fejlesztésére, a szocialista rendszer védelmét és a törvényességet szolgáló alapelvek meghatározására, a nép­gazdaság fejlesztési irányainak kijelölésére, a társadalom szellemi, ideológiai életének befolyásolására, erkölcsi álla­potának javítására, külpolitikai elveink és céljaink kialakí­tására, a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésére. b) A párt a demokratikus centralizmus elve alapján épül fel és működik. A jelenlegi helyzetben a fő feladat a pártde­mokrácia erősítése, minél teljesebb kibontakoztatása. A kongresszusok között a Központi Bizottság dönt a párt egészét érintő ügyekről, állást foglal a társadalmat és a gazdaságot érintő kérdésekben. A nagy horderejű ügyek­ben a Központi Bizottság előzetesen lefolytatott, az egész tagságra kiterjedő pártvita alapján döntsön. A központi irányítás javításával egyidejűleg biztosítani kell a területi és munkahelyi pártszervek, alapszervezetek, a párttagok részvételét a politika alakításában, növelni önállóságukat és felelősségüket a párt politikájának képvi­seletében, a politikai tevékenység megszervezésében és ellenőrzésében. A párt alapszervezeteinek, szerveinek joguk és kötelessé­gük, hogy kezdeményezzék a felsőbb pártszerveknél az általuk szükségesnek tartott kérdések megtárgyalását, illet­ve vitára bocsátását. A felsőbb pártszerv testületi ülésén köteles a javaslatokat mérlegelni. A döntésről, annak indo­kairól a kezdeményező pártszervezet kapjon tájékoztatást. Az alapszervezetek hatáskörét úgy kell bővíteni, hogy az (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom