Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-18 / 117. szám
1988. május 18. • PETŐFI NÉPE • 3 KÜLDÖTT AZ ORSZÁGOS PÁRTERTEKEZLETRE Nem a gőzt kell kiengedni, hanem jó sínre tenni az ügyeket — Én a mostanival együtt két pártértekezletet megéltem, igaz, az előzőt gyerekfejjel. De ahogyan az történelmi jelentőségű volt, bízom abban, hogy ez a mostani is történelmi változást hoz — foglalja össze várakozásait Pétervári Jánosné, a kiskőrösi Ipari Szövetkezet műszaki osztályvezetője, aki tagja az MSZMP országos értekezletén részt vevő megyei küldöttcsoportnak. Bizakodása mellett azonban ott vannak a kérdések is, amelyeket ő tesz fel magának, s amelyekkel családtagjai, munkatársai is naponta megkeresik, különösen amióta tudják, hogy ő ott lesz a pártértekezleten. — Engem személy szerint is foglalkoztat az, hogy miért jutottunk ebbe a helyzetbe, miért veszítettük el a hitelünket az emberek előtt — vág a téma közepébe Pétervári Jánosné. — Én 1962 óta vagyok párttag, s vallottam, hirdettem az elvet: amit a párt kér tőlünk, annak szíwel-lélekkel tegyünk eleget. így próbáltam híveket toborozni, mint propagandista. Ezért bánt nagyon, hogy nem élvezzük a fiatalok bizalmát, s közvetlenül vagy közvetve nekem is részem van abban, hogy végül is rossz irányba fordult a dolog. Nem szóltam elégszer .., Vagy talán nem volt elég erős a hangom? — Az emberek, különösen a termelésben dolgozó kétkeziek élesen fogalmaznak. Fölteszik a kérdést, miért jutottunk ide, vajon azok vannak-e felelős beosztásban, akik az ő érdekeiket képviselik? Jól működik-e a közvetett demokrácia? (Itt jegyzem meg, mintegy zárójelben, hogy a mostani küldöttválasztás rendszerét én sem tartom a legjobbnak.) S az emberek — jogosan — nem érzik felelősnek magukat azért, hogy ez a mai helyzet kialakult. S biztos, hogy nem a célt választottuk meg rosszul, hanem a módszereket? — Én 1970-ben, a X. pártkongresz- szuson küldött voltam, fel is szólaltam. És utána úgy éreztem, sok minden megvalósul az ott elhangzottakból. 1980 után, amikor már érzékeltük, hogy váltani kell, hittük, hogy tudunk is változtatni. Lehet persze, hogy csak mondtuk, de nem akartuk ezt igazán! Most pedig azt látom, miután a szükséges változások elmaradtak, hogy az emberek nem hisznek a hosszú távú programokban. Rövid távon pedig nem tudják elfogadni, nem tudjuk elfogadtatni azt, hogy: „neked többet kell tenni, de érted az állam nem tud többet tenni”. Ezért szükséges kidolgozni egykét éves távlatra is olyan gazdasági programot, amely érdekeltté teszi az embereket. Ehhez megfelelő eszköz- rendszer is szükséges, olyan, amelyik mozgásteret ad a gazdálkodó egységeknek. Ekkor mellé állnak a párttagok és a pártonkívüliek, ekkor lehet azt népszerűsíteni, mellette érvelni. — Igen fontosnak tartom, hogy az ideológia mindehhez elméleti alapot is adjon, vagyis behozza a lemaradását. Elfogadhatatlan, hogy a közelmúlt időszaka, huszonöt-harminc év nincs még tisztázva. — Meg kell nyernünk a fiatalokat. Mégpedig olyan intézkedésekkel, amelyek konkrét segítséget adnak nekik a pályakezdéshez, az önálló élethez. Én harmincöt évesen kezdtem, s három gyerek mellett levelezőn végeztem el az egyetemet, lettem gépészmérnök. De nem hiszem, hogy mai fiatalként ezt vállalni tudnám, hiszen a fizetést szinte mindenkinek különmunkával kell kiegészíteni. Ezért elengedhetetlen a nyolcórai munka becsületének visszaállítása, hogy az ott kapott pénz elegendő legyen a gond nélküli megélhetéshez. A ma fiataljainak több lehetőséget kell adni, amibői jó néhány előző korosztálynak nem jutott. Nem igaz, hogy valaki csak ötvenévesen lesz eléggé érett politikusnak, vezetőnek. — Elolvastam az új állásfoglalástervezetet. Azt vártam ugyan, hogy ez is megjelenik az újságban, s nemcsak a küldöttek kapják meg, de ez még pótolható. Sok új dolpg van benne, de én még mindig csak vitaanyagnak fogom föl, amelyen konkrétságával túl kell hogy menjen a pártértekezlet. S ha ennek vitáját, a vívódásokat is látja, hallja, olvassa a közvélemény, akkor tudja majd a döntéseket magáévá tenni. Eh- hez szükséges az elbeszélgetések idején tapasztalt nyíltság, vitaszellem, gondjaink őszinte feltárása, s hogy végleg megszűnjön a „ne szólj szám, nem fáj fejem” óvatoskodása. — Az utóbbi négy-öt hónap fellélegzés volt számomra is. Az emberek most nagy várakozással figyelik: komolyan vesszük-e az elmúlt időszak vitáit? S hogy ebben megerősítsük őket, ehhez nekik bele kell látniuk a pártértekezlet műhelymunkájába. Nem elegendő csak a letisztázott véleményeket közzétenni. A magam tapasztalatából tudom: a X. kongresszuson más volt az ottani vita, a légkör, és más az, amit a sajtó közvetíteni, érzékeltetni tudott. Ezért kell közvetlenül is beavatni a közvéleményt. — Nagyon bízom abban, hogy eredményes munkát végzünk. A pártértekezlet természetesen minden kérdéssel nem foglalkozhat, de a legsürgetőbb feladatok helyes rangsorolásával, s a megoldáshoz a feltételek biztosításával rendkívül fontos szerepet tölt be. De a csata nem ezen a három napon fog eldőlni, hanem utána, a hétköznapok gyakorlatában, amikor érvényt kell szerezni a döntéseknek. Ellenkező esetben ■$ tanácskozás csak szelep lenne. Márpedig nem elegendő csak a gőzt kiengedni, nekünk jó sínre kell tenni az ügyeket. — Olyan embereket válasszunk meg, akiknek a programját, fölfogását is ismerjük. Ez nem megoldhatatlan. Azoknak pedig, akik bizalmat kapnak, legyen lehetőségük tenni is. És ők személy szerint, felelősséggel vállalják fel a közös programból a rájuk jutó feladatot. Ne arc nélküli, személytelen testületek legyenek, hanem olyanok, amelyeket tagonként el lehet számoltatni. Felvetődik a kérdés, hogy az alsóbb pártszerveknél lesz-e, és mikor, újjáválasztás? Mert hogy szükséges, az nem vitás, s erről is dönteni kell. Váczi Tamás BŰNÖZÖK NYOMÁBAN Csapdába estek a gázpisztolyos rablók Soltvadkerten az év elején betörtek egy lakásba. A betörők nem sokáig élvezhették a nyugalmat, mert a tulajdonos hazaérkezett és tetten érte a váratlan vendégeket. Azok megpróbálták menteni az irhájukat, hanyatt-homlok menekültek, zsebükben a házból magukkal vitt pénzösszeggel. Elfogták őket. Az esetről nemsokkal megtörténte után, gyorshírben beszámoltunk lapunk rendőrségi rovatában. A bűnügyben a rendőrség azóta elvégezte a dolgát. A nyomozó rendőrtiszt az alábbi írásos jelentést tette főnökének: „A rablás bűntettének alapos gyanúja miatt Granek Lajos és társa ellen 1988. január 9-én elrendelt nyomozást április 27-én befejezte a rendőrség. Az adatok szerint Granek Lajos és Varga László budapesti lakosok január 9-én 20 óra tájban ajtóbetöréssel behatoltak Pál Sándor Soltvadkert, Honvéd utca 3/A számú lakásába, ahonnan 93 ezer forintot eltulajdonítottak. A tettenért rablókat üldöző Pál Sándorra Varga László lövéseket adott le, ezért Pál abbahagyta üldözésüket. A kirendelt szakértő szerint a gázpisztolyból kilőtt lövedék lőszernek minősül. A gyanúsítottak terhére egy-egy rendbeli rablás, Varga László terhére további egy rendbeli lőszerrel való visszaélés bűntettét állapította meg a nyomozás .. ” A rendőrség a legapróbb részletekig rekonstruálta az akciót, amely krimi- filmszerűen zajlott le, elejétől a végéig. A ház gazdája, hazaérkezvén, nyomban gyanút fogott, hiszen ő nem hagyta nyitva a lakását: valami nincs rendjén. A menekülő ismeretlen emberek láttára nem hagyta el a lélekjelenléte, a bátorsága, elkezdett kiabálni, mire a szomszédok összeszaladtak, ő pedig tétovázás nélkül gépkocsijába vágta magát és az ugyancsak autóval menekülők után eredt. Hamar a nyomukban volt, de nem sikerült eléjük kerülni, hogy megállásra kényszerítse őket, ezért gépkocsijukat egy kicsit meglökette hátulról az övével, hátha észhez térnek. Nem így történt. Az üldözöttek egyike a járműből kihajolva, többször rálőtt Pál Sándorra, aki erre nem tehetett mást, lemaradt tőlük és visszafordult. Míg Pál a rablók nyomában járt, szomszédjai nem maradtak közömbösek, jelentették a betörést a kiskőrösi rendőrkapitányságnak. Megadták — mert ők is látták és megjegyezték — a rablók gépkocsijának a rendszámát, színét is. Aztán Pál Sándor is feljelentést tett, azzal a kiegészítéssel, hogy lakásából pénz hiányzik. A rendőröknek ezek után nem volt túl nehéz a dolguk, bár nem sejthették, milyen fegyver van a bűnözőknél. Ezért az ilyen esetekben előírt módon lőfegyverekkel felszerelve indultak a rablók elfogására. Azt is pillanatok alatt ki tudták sakkozni, hogy hol kell várni őket. S nem tévedtek. Nem telt el egy óránál több idő, Kiskőrös és Páhi között a rendőrök karjaiba szaladtak a rablók. Ellenállást nem tanúsítottak, előkerült a 93 ezer forint és a gázpisztoly, amivel Varga László lövöldözött. Kattant a bilincs a kezükön, rájuk csukódott az őrizet zárja. Mindketten munkaviszonyban álltak. Granek Lajos gépkocsivezetőként, Varga László segédmunkásként dolgozott. A rendőrségi kihallgatások során igyekeztek jó szándékú, békés embereknek feltüntetni magukat, akik most éppen ARO kistehergépkocsit akartak vásárolni és hallották, hogy ez ügyben Pál Sándorhoz kell fordulni eligazításért. És az ajtófelfeszítés, a rablás?! Hát az csak a helyzetből adódott, mivelhogy éppen nem volt otthon senki. Granek egyébként végig tagadta a rablásban való részvételét, ragaszkodott az első állításához, miszerint ő kint várakozott a gépkocsiban és Varga csinált mindent. Csakhogy a tények meg a tanúk ellene szólnak. A maguk után hagyott szobai „rend” is azt bizonyítja, hogy alapos munkát végeztek, a szekrényekben a ruhák között turkáltak s még a képeket is elmozdították a falon. így kerültek gyorsan csapdába a budapesti rablók —- a lakosság segítségével. A bűnügyet a rendőrség vádemelési javaslattal átadta az ügyészségnek. Rapi Miklós Növekvő alumíniumexport Az év eddig eltelt időszakában kedvezően alakult a színesfémek világpiaca; nőtt a kereslet az alumíniumtermékek iránt, s ezzel együtt emelkedtek az árak. Ezt kihasználva az év első negyedében számottevően emelkedett a Magyar Alumíniumipari Tröszt konvertibilis elszámolású exportja. Az első három hónapban dollárban számítva csaknem 34 százalékkal volt nagyobb a konvertibilis kivitele, mint a múlt év hasonló időszakában. Ez több mint 16 millió dollár többletvételt jelentett a trösztnek. A tröszt vállalatai kapacitásaik maximális kihasználásával igyekeztek a javukra fordítani, hogy márciusban-áprilisban volt olyan időszak, amikor az alumíniumtömbök tonnánkénti napi ára elérte a 3 ezer dollárt is. Most havi átlagban 2500 dollár körül állapodott meg az alumínium világpiaci ára, de még így is jóval magasabb a korábbi csúcsnál, az 1980 februárjában átlagban elért, addig példa nélkül álló 2200 dolláros szintnél. A kedvező világpiaci tendenciák mellett javította az export gazdaságosságát az is, hogy a MÁT kivitelében nőtt a magasabban feldolgozott termékek ■aránya. Az első negyedévi konvertibilis elszámolású export 63 százalékát tették ki ezek az értékesebb árucikkek, míg a múlt év hasonló időszakában még csak 58 százalék volt a feldolgozott termékek aránya. Ezekből az értékesebb cikkekből a többlet jelentős részét olyan igényes piacokon sikerült értékesíteni, mint az NSZK, Japán és az USA. A nagyobb export nem rontotta a hazai ellátást, hiszen a belföldi piacra is csaknem 10 százalékkal több jutott az egy évvel korábbinál. A jó eredmények dagasztják a kasszát: a MÁT első három havi nyeresége több mint kétszerese az 1987 első negyedében elértnek. TURISTÁK RÖVIDNADRÁGBAN — KEZDŐDIK AZ IDEGENFORGALMI SZEZON Vendégvárás, vendéglátás • Szalonnát is sütöttek a múlt hét közepén Bugacpusztán. A tűz körül nyugatnémet vendégek. (Méhesi Éva felvétele) A hideg éjszaka után a hűvösen fúj- dogáló délelőtti szélben sem fáznak a Kiskunmajsai Jonathán Tsz termálfürdője mellett kempingező nyugatnémet és holland turisták. Rövidnadrágban jönnek-mennek. Barna lábszárukon látszik: szeretnek a szabadban, a napon lenni. Malacsült — kemencéből Idegenek. Ezzel a szokásos kifejezéssel illetjük a hazánkba határainkon túlról látogató külföldieket. Valójában a majsaiaknak jó néhány már nem idegen; ismerősök, visszatérő vendégek is vannak közöttük. A múlt héten érkezett két csoportban is voltak olyanok, akiknek az arcára emlékeztek. Néhá- nyan lovagolni jöttek, míg mások a kemencében való malacsütést, a kalácskóstolást és a halásztanyán a cite- razene-hallgatást választották. — Hogyan készültek fel a már húsvét óta jövő, jövögető külföldiek fogadására? — érdeklődöm Selymes Erzsébet portástól a motelban, ahol egyelőre még elég csendesen telnek a napok. Odébb a nyár ... — Azért annyira mégsincs távol, hogy ölhetett kézzel várhatnánk a közeledtét. Bővítettük a kempinget. Folytatjuk a parkosítást. Az elültetett fák lassanként megerősödnek. Sátrakat is kölcsönözhetnek ettől az évtől kezdve a vendégek. S hogy a kempinghelyeket pontosan nyilvántarthassuk, számozunk minden lakókocsit. A házigazda bora A vendégeket megtartani nem köny- nyű Kiskunmajsán sem» Szálláshelyül igen gyakran két-három szobás magánházakat bérel a termelőszövetkezet, hogy a váratlan látogatóknak is legyen hol álomra hajtani a fejüket. A tsz persze még korántsem használta ki teljesen vendéglátásának tartalékait. Több jel mégis azt mutatja* szívesen jönnek ide a külföldiek. Egy alkalommal úgy adódott, hogy egy belga vendégnek tanyán — présházban — találtak csak éjszakára szállást. Jól érezte magát. Annyira ízlett neki a házigazda bora, hogy több napot nála töltött. Kiskunmajsa vendégszeretetét kívánja élvezni az a francia úr is — külföldön élő hazánkfia —, aki lefoglalta magának és társaságának nyárra, pár napra a motelt. Körülnézünk a három éve megnyitott termálfürdőben is. Zsán-Klucsó Ferencné üzemvezető-helyettestől halljuk: — Ez az év jobban kezdődött, mint a tavalyi. Több a vendégünk. Most éppen itt egy NDK-beli csoport, a Helmut Just Termelőszövetkezetből. Szombathelyről, Százhalombattáról, Budapestről is, de szinte 4z ország valamennyi részéből jönnek hozzánk. Magunk nevelte virágpalántákat ültettünk ki a parkba; május elsejére elkészült a teniszpályánk; s az idei szezonban már egy kozmetikus is dolgozik itt, egy faházban. Ácsorogni nem jó! Néhány dolog azonban elgondolkodtató. Csupán egy hatvan személyes étterem és egy lángos-palacsintasütő alkotja az egész (?) vendéglátást. Hiányzik egy szauna. Kétszáz fős gyógyszálló kétszáz személyes étteremmel — egyelőre még ez is csak terv. S bár a környezet gondozott, a tisztaságra ügyelnek, a fizikoterápiás kezelőszoba előtt nagy a kényelmetlenség. Tizenket- ten támasztják a falat a belőle nyíló szűk, felmelegedett előtérben. Nincs egy pad, amelyre leülhetnének, míg sorra kerülnek! — Ma pedig még nincsenek is sokan — mondja Zsán-Klucsóné —, ez gyenge nap ... Akkor milyen lehet az „erős”? Vörösboros märhapörkölt 129 forintért... „Ez a tanya eladó" — ettől a hirdetéstől számíthatjuk, ide nem messze, a májusban nyitott Pince csárda történetét. A Kőkút 116. számú épületet olcsón vette meg mai tulajdonosa. Oldalt a terméskövei kilazultak. Az egyik szobának hiányzott a mennyezete. Három évbe telt végül is, mire pincéjében egyszerre hatvanan asztalhoz ülhetnek. — Itt a konkurencia! — mondogatják errefelé mostanában. Már amennyire. Az igaz, hogy az 1934—35-ben Bugyi Lajos építette ház, közel a Jászszentlászló és Kiskunmajsa közötti úthoz, forgalmas helyen fekszik. Az előtte levő 150 éves szőlőprés, s bent a Sternberg Armin és Testvére feliratú öreg cimbalom ódonságával kétségkívül érdekes látvány. A csempézett, már-már patika tisztaságú illemhely példa lehetne a vendéglátásban. Mégsem osztom a tulajdonos, Fekete István véleményét abban, hogy ez a hely Majsa fénypontja. A magyar mellett orosz és német nyelvű étlapon feltűnik, hogy a vörösboros marhapörkölt milyen drága, 129 forint. Babgulyást sem fillérekért, 73 forintért lehet enni. Az meg hogyan fér össze a pince- borozói vendéglátással, hogy itt nem szabad énekelni? Akinek jó kedve van, miért ne énekelhetne? Egy-két nótától nem dől össze a pince. Azt a kirekesztést pedig végképp helytelennek tartom — mint a házigazda hangoztatta —, hogy hozzá szőlőmunkások nem mehetnek be. Mi ez? Valutabolt vagy másodosztályú csárda? A bugaciaktól lehet tanulni Nincs Kiskunmajsán a vendéglátás abban a helyzetben, hogy az effajta megkülönböztetés hallatán bedughatnánk a fülünket. Egyébként sem árt, ha a vendéglátók egymástól is tanulnak, hiszen a Bugaci Csárda ma iá mintegy mércének számít a megyei idegenforgalmi vendéglátásban. ' Reggelenként a faluból kihozzák a tejet a vendégeknek. Nagy gonddal állítják össze az ételkínálatot. A választék — levesek, előételnek parasztsonka tormával és Alföldi húsospalacsinta, valamint tizenkétféle húsos étel ebédre — azt mutatja, hogy itt jóval szélesebb körű a vendéglátás. A múlt pénteken a szabadban, bográcsban készített ételekből ki-ki maga szedett a tányérjába; a vendégek hordóból töltöttek bort a poharaikba, vagy jég közül választhatták ki az üdítőket. — Júniusban két ökörsütés is lesz — beszél terveikről Tóth József üzletvezető, aki 1988-ban már arról számol-, hat be: a telex mellett végre ott a telefon is Bugacpusztán. Kohl Antal A detektoros Azt mondják a hozzáértők, hogy a mai „Quarz” feliratú órák, mikroprocesszoros szerkezetek — rádiók, televíziók, komputerek — őse a hajdani kristály volt, ami a fej- hallgatós rádiókat működtette. Gyermekkori emlékem egy ilyen — úgy hívták — detektoros készülék, ami a harmincas években legalább akkora öröm és szenzáció volt számunkra, mint manapság a családoknál az első színes televízió. Vagy tán még annál is nagyobb! Mert ma már az óvodás is természetes mozdulattal tudja ki-bekapcsolni, tehát használni a televíziót, de mi akkor valósággal el voltunk bűvölve. Sehogyan sem értettük, hogy egy tőlünk száz kilométerre lejátszott zeneszám, elmondott szöveg miként szólalhat meg egy kis doboz segítségével a közvetlen közelünkben. Képzeljenek el egy néhány tekercsből, kondenzátorból álló szerkezetet, amelynek a „lelke” az üveghengerben elhelyezett kristály. Egy csavarral mozgatható fémtűvel kellett letapogatni ahhoz, hogy a fejhallgatóban megszólaljon az adóállomásról kisugárzott hang. A csoda ebben az volt, hogy a jó magasra, majd mindenütt a tetőre felrakott, kifeszített T-antennán kívül semmiféle más berendezést, energiaforrást nem igényelt. Vagyis azzal az energiával működött, amit az adó kisugárzott, illetve az antenna felfogott. Mindezt ma már okos magyarázatokból, későbbi ismeretek révén tudom, s azt is, hogy ez a kristály nem volt más, mint a nagyfrekvenciás áram hullámrezgéseinek egyenirányítója, amely valójában úgy működött, mint egy elektroncső. (Napjainkban a hasonló elveken alapuló miniatűr chipek „tudása” képeszti el az embert.) Ez tette lehetővé a fejhallgató megszólalását. De hát képzeljék el azt az időszakot, amikor meg ez a kis detektoros rádió is ritkaságszámba ment, különösen a falusi, kisvárosi környezetben. Hogy miért jutott mindez éppen most az eszembe? Olvastam ugyanis, hogy az első magyar igazi nagyteljesítményű rádióállomás, a már „nyugdíjban” levő lakihegyi adó hatvanéves. Annak előtte is működött a Csepel-sziget északi sarkában egy 3 kilowattos adótelep, amelynek révén mintegy nyolcvan- ezer rádió-előfizetőhöz jutott el a műsor. Az ország távolabbi részeit is besugárzó 20 kilowattos lakihegyi nagyadó azonban csak 1928. április 29-én kezdte meg hivatalosan is a műsorszórást, ellátva csaknem kétszáz kilométeres körzetet. Mint tudjuk, műszaki alkotásként is remek alkotmány — bocsánat, építmény — volt, és szinte az utóbbi évekig jól szolgálta a magyar rádiózás ügyét. A rádiózás kezdetei óta nagyot változott a világ. Ma már — az egyre több és egyre erősebb külföldi adók zavaró hatását is észlelve — aligha jöhetne számításba a családi szórakoztató információs rendszerben az a hajdani kis detektoros készülék. De amikor tranzisztorokról, integrált áramkörökről és hasonlókról hallok, akaratlanul is a dolgok lényege, az a bizonyos kristály jut az eszembe, amit végül is a természet alkotott. Lehet, hogy egyszer majd a mi egészen bonyolult világunk is megmagyarázható lesz egy ilyen kristály segítségével? F. Tóth Pál Több előregyártott födémszerkezet A Beton- és Vasbetonipari Művek a magánlakás-építéshez szükséges előregyártott betongerendákból és egyéb födémszerkezetekből az év első négy hónapjában lényegesen többet gyártott, mint a múlt év azonos időszakában. A termelés növelését sürgette, hogy tavaly a gyárakban és az építőanyagkereskedelemben egyaránt kifogytak a készletek, s azóta a várakozással ellentétben nem csökkent, hanem tovább növekedett a kereslet. Ennek kielégítésére az év első négy hónapjában az egy évvel ezelőttihez viszonyítva 50 ezer méterrel több áthidaló gerendát, mintegy 150 ezer méterrel több födémgerendát és 800 ezer darabbal több födémbé- léstestet gyártottak. Készletezésre azonban nem vagy csak alig jutott, mert az árut hamar szétkapkodták a vásárlók. Ezért az elemgyárak a termelés további növelésére törekednek. Felkészültek arra, hogy például körüreges födémből a szerződésben lekötött mennyiségen felül akár 400-500 ezer négyzetmétert is készítenek a magánlakás-építőknek. ha ezt a vásárlók igénylik.
