Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-17 / 116. szám

1988. május 17. • PETŐFI NEPE • 5 CSAK A JÓ MINŐSÉG ÁLLJA A VERSENYT • Furmintot palackoznak exportra a Helvéciái Állami Gazdaságban. (Tóth Sándor felvétele) Borbírák ítélete 1984-ben Magyarország 3.8 millió hektoliter bort exportált, tavaly kétmil­lióval kevesebbet. A keleti és a nyugati piacokon mind nehezebb eladni a gyenge minőségű, úgynevezett tömeg­borokat. Szinte minden országban a minőségi bor előállítására helyezik a hangsúlyt, mert az óriási kínálatból — a világon évente több mint 300 mil­lió hektolitert állítanak elő — a fo­gyasztó csak az igazán jót veszi meg. Hazai termelőinknek belföldön sem könnyű a dolga, a borfogyasztás ná­lunk éppúgy csökkent az utolsó három évben, mint a tradicionálisan „borivó” Franciaországban. A nemrégiben lezajlott bor- és üdítő­ital-versenyt nem pusztán hagyomány­ból. a fentiek ellenére rendezték meg, hanem éppen ezért. Maguk a résztve­vők is úgy vélekedtek, hogy termékeik e seregszemléje egyrészt biztatást ad, másrészt figyelmeztetés is lehet, hol kell változtatni, mihamarabb javítani a mi­nőségen. Az idei eredmények szerint van is javítanivaló. A felvonultatott borok, pezsgők és vermutok alig '10 százaléka nyert aranyérmet, az egy híján száz üdítőital­ból csupán nyolc kapta mega legmaga­sabb elismerést. Egyes termékfajtáknál egy-egy nagyüzem „aratott”. Az össze­sített versenyben első helyezést elért Helvéciái Állami Gazdaság például minden benevezett párlatával és likőré­vel érmet érdemelt, Ezüst- és bronzér­met több száz-termék szerzett gyártójá­nak, de imitt-amott akadtak olyan bo­rok, üdítők is, amelyeket a szakértők szerint még nem lett volna szabad el­hozni egy versenyre. A bemutatott termékeket öt bizott­ságban bírálták a szakma legjobb értői. Az alábbiakban néhányuk véleményét idézzük. * * * Dr. Sólyom Lajos, a Szeszipari Kuta­tó Intézet igazgatója: — Az üdítőitalokban az országos átlagnál több a hazai alapanyag. Az italok általában közepes minőségűek, ezt az a tény is alátámasztja, hogy igen kevés lett az aranyérem. Az utóbbi években nőtt a szénsavmentes és rostos italok aránya, s azt hiszem, a bírálók ízlése is efelé tolódott el. A dobozos, szűrt levek nagyon jók, magas áruk miatt azonban kicsi irántuk a belföldi kereslet. Nem jó jel, hogy sok az alma alapú, de másfajta gyümölcsaromával ízesített termék, mert ez rontja a minő­séget. A párlatok finomodtak, a fajtára jellemző íz- és illatösszetevőkkel ren­delkeznek, de nem elég „érettek", Horváth György, a megyei állat­egészségügyi és élelmiszer ellenőrző ál­lomás igazgatóhelyettese: — Észrevehető, hogy az élesedő pia­ci verseny, a bővebb kínálat a minőség javítására kényszeríti a vállalatokat. A nemzetközi kereskedelemben — fő­leg a szermaradványok tekintetében — szigorúbb szabályok lépnek érvény­be a jövő évtől. Ezekre az előírásokra idejében, már most fel keli készülnünk. Ez bővíti a minőségellenőrzők feladat­körét, de az új élelmiszertörvény értel­mében megnő az előállítók felelőssége is. Dr. Ásvány Ákos, az Országos Bor­minősítő Intézet igazgatóhelyettese: — A fehér, muzeális borokat szeret­ném kiemelni, amelyek nagyon szépen szerepeltek a versenyen. Minden or­szág, termővidék számára fontos, hogy megteremtse borának hírnevét. A mu­zeális borok erre igen alkalmasak, ezért fontos, hogy eljussanak a fogyasztók asztalára. Elsődlegesen az exportra gondolok, de természetesen a belföldi piacról is szó lehet. Ha mint termelő, szeretném jól eladni a külpiacon a ter­mékeimet, akkor hírnevet kell szerez­nem a jó minőségű boraimmal! Csanda Jenő, az Országos Borminő­sítő Intézet megyei kirendeltségének főfelügyelője: — A forgalmazóknak arra kell töre­kedniük, hogy a fogyasztók megnyeré­se érdekében az asztali boroknál is job­ban kifejeződjön a fajtajelleg. Ez'rész­ben a szüreti időpont helyes megválasz­tásával, részben.a feldolgozási techno­lógia javításával érhető el. Ami az érté­kesítési gondokat illeti, azt hiszem, nem a borunk sok, hanem az üzemeink szegények. Ha hárommillió hektolite­res forgalommal számolunk, körülbe­lül negyvenszázalékos, egyik évről a másikra átmenő készlet lenne kívána­tos. Akkor ugyanis a borásznak módja volna kiegészíteni, javítani a minősé­gen. Ez már a készletfinanszírozás kér­dését érinti, s a pénzügyi hátteret most talán ne feszegessük. De azt hadd te­gyem hozzá, a szőlő- és bortermelés mindig is vállalkozás volt. Ebből a szempontból igaz a régi mondás: egy termés a tőkén, egy a pincében, egy pedig a zsebben. így értettem, hogy üzemeink ma sajnos szegények. Molnár Olivér, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium osztályve­zetője, a bírálóbizottság egyik elnöke: A fehérborok gyengébbek, mint az előző évek átlagai, a párlatoknál még mindig hiányzik az érlelés. Az öre­gebb évjáratú vörösborok bírálata el­lenben élményszámba ment. Hetven­egy pezsgőt-vizsgáltunk, ez a szám azt mutatja, hogy a megyében változatla­nul nagy a gyártó kapacitás. A piacon maradás alapvető feltétele, hogy az üzemek hosszabb érlelés után hozzák forgalomba még a tankpezsgőt is. A kistermelők borain érződik a nagy­üzemek kisugárzó hatása. Kevesebb hi­bás termék fordult elő, mint régebben. A külpiaci kereslet visszaesése, a belső fogyasztás csökkenése következtében ma már csak a jó minőségű termékek állhatják a versenyt. „ ­Magyar Agnes KNDK Föld alatti bevásárlóközpont • Az üzletház egy részlete (Fotó: Korea c. folyóirat — MTI) A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság vezetése a népgazdaság komplex fejlesz­tésének programján kívül ki­emelt figyelmet fordít a lakos­ság életszínvonalának emelé­sére is. A különböző oktatási, egészségügyi szolgáltatások kiterjesztése mellett sokat ál­doznak a kereskedelmi háló­zat bővítésére is. Ez utóbbi so­rába tartozik az a fővárosban nemrég átadott hatalmas be­vásárlóközpont is, amelynek legnagyobb érdekessége, hogy a föld alatt van. A bejáratot első látásra könnyen össze lehet téveszteni a metrólejárókkal, ám egy pár lépés után a vásárlók egy hi­permodern üzletben találják magukat. A légkondicionált eladótérben márványpadló és márványoszlopok tükrözik vissza a neonok fényeit, s a betérők tágasan elrendezett pultok és polcok között vá­laszthatják ki a megfelelő árut. A kekszet, süteménye­ket, italokat, konzerveket s az egyéb élelmiszereket, a külön­böző háztartási cikkeket és emléktárgyakat aszerint cso­portosították, hogy a főváros­ból vagy annak környékéről származnak-e, avagy az or­szág más vidékeiről szállítot­ták a bevásárlóközpontba. ELISMERÉS A TUDOMÁNYOS MUNKÁÉRT A rutinfeladatok sem unalmasak, ha értő fejjel, szívvel végezzük T aródy doktornőt várják az irodá­ban! — Hangzik a mikrofonból ‘ azt követően, hogy érdeklődöm a vezető főállatorvos hollétéről. Szük­ség van errQ a hangosbeszélőre az öt­szintes épületben, amely a megyei állat­egészségügyi és élelmiszer ellenőrző ál­lomás központi laboratóriuma. Egyéb­ként nehéz volna rátalálni Taródy Ist­vánná dr. Okályi Erzsébet vezető főállatorvosra. Az országban egyedül A doktornő még egy kicsit az élmény hatása alatt van. Beszélgetésünket megelőzően néhány órával kapta meg a Tudományos Munkáért díjat, ame­lyet a megyei tanács alapított. Tekinte­te gyakran téved kissé meghatottan ar­ra a gyönyörű virágcsokorra, amelyhez gratuláló sorokat tűztek munkatársai. Beszélgetésünk során kikerekedik egy dolgos élet története. — Az Állatorvostudományi Egyete­met 1957-ben végeztem el. Pályámat Budapesten kezdtem. Kecskemétre 1966. januárjában kerültem. A városi élelmiszerhigiéniai laboratóriumban megkezdtük az állatorvosi mikrobioló­giai munkát. Az ország legnagyobb élelmiszertermelő megyéje ilyen labo­ratóriumi vizsgálati lehetőségekkel igen rosszul állt. Igaz a laboratórium hatásköre elvben csak Kecskemét vá­rosra, majd a járásra korlátozódott, de az exportra szállított növényi szárítmá- nyok mikrobiológiai vizsgálatát mi­nisztériumi kijelölés alapján az egész országra kiterjedően végeztük —, em­lékezik a kezdeti időkre. Azt már előzőleg megtudtam, hogy a hús- és tejtermékek szokásos vizsgá­lata mellett a helyi igényeknek megfele­lően növényi eredetű élelmiszerek és a vágott baromfi kiegészítő laboratóriu­mi vizsgálatával ekkor még szinte egye­dül foglalkozott — mint állatorvos — az országban. Nagy érdeme az is, hogy megszervezte a megyei állategészségü­gyi állomás központi laboratóriumát — 1972-ben — immár szélesebb vizsgá­lati skálával. Azóta ennek a vezetője. Elmondja: .-— A Minőségellenőrző és Vegyvizs­gáló Intézettel való egyesülés után, 1983. január 1. óta az élelmiszer minő­ségellenőrzésével, a radiológiai és az élelmiszertoxikológiai vizsgálati fel­adatokkal is bővült tevékenységünk palettája. A megnövekedett követelmé­nyek nagyobb tudást követeltek, ezért 1980-ban megszereztem a laboratóriu­mi szakállatorvosi diplomát. Holland módszer A látókör bővítéséhez tartozik a kül­földi tapasztalatok tanulmányozása. Német és angol nyelvű szakmai folyó­iratokat olvas. Sikerült az üzemekben a takarítás és a fertőzés ellenőrzésének mikrobiológiai módszerét egy holland kutató tapasztalata alapján adaptálnia és az egész országban meghonosítania. — Ez laikusok számára egy kicsit furcsán hangzik, de alapja annak, hogy megakadályozzuk a fertőző források kialakulását és a kártevők szaporodá­sát, — magyarázza, majd így folytatja: — Én elsősorban az élelmiszerek vizsgálatával foglalkozom. Az ember egészségére káros anyagok — nehézfé­mek, peszticidek. gyógyszermaradvá­nyok —- ellenőrzésével. Munkatársa­immal — hiszen minden kutatás csa­patmunka — a tapasztalatokat össze­gezzük. Ezek az összesítések alkalma­sak következtetések levonására, de még számos nyitott kérdésre kell vá­laszt adnunk. Ez egyébként a kutató­munka folyamatához tartozik. A félelmetes szalmonella Hozzáteszi: — Mindebből látszik, hogy tevékenységünk rendkívül sokré­tű. Vannak napi gondjaink is. Itt van például a manapság sokat emlegetett szalmonella elleni küzdelem, amely az egész világon gondot okoz. Említhetek más ételmérgező baktériumot is, amely veszélyes az ember egészségére. Ezért a gyártási tételeket, például a nyers füs­töltkolbászféléknél, a pácolt húsoknál, a sonkánál külön-külön ellenőrizzük. Talán közhelynek hangzik, de tőlünk is függ az ország élelmiszerexportjának jelentős része. A fertőzött árut nem ve­szik át a külföldiek. A munkánkkal kapcsolatban sokszor mondják, hogy rutinfeladatokat végzünk, amely talán unalmas is lehet, esetleg egyhangúvá válik tevékenységünk. Szerintem ez a munka sem válhat unalmassá, ha értő fejjel és szívvel végezzük. Végül a családi háttérről érdeklő­döm. — Nekem ez a legfontosabb a mun­kám mellett. A férjem mérnök, az egyik lányom matematikus, a másik agár- mérnök. Sajnos a gyermekek nem Kecskeméten dolgoznak, de azért igyekszünk minél gyakrabban össze­jönni. Kereskedő Sándor Veszélyben a termőföld! — A termőföldet, pótolhatatlan ter­mészeti kincsünket nem külső ellenség fenyegeti, hanem mi magunk pusztít­juk, illetve hagyjuk pusztulni. Dr. Rótt Nándornak, az Agrárgazdasági Kuta­tóintézet főmunkatársának tanulmá­nya szerint az erózió hegy- és dombvi­déki területeinken jelenleg mintegy 2,3 millió hektárt károsít. Az erózió másodlagos kártételei a völgyek iszapolódásában, a folyómed­rek föltöltődésében és a környezet- szennyezésben mutatkoznak. Évente becslések szerint mintegy 50 millió köbméter talaj pusztul le hazánkban az erózió következtében és jut a völgyek­be. Más számítások szerint a hazai eró­ziós pusztulás mértéke már eléri az évi 90—100 millió köbmétert, illetve átla­gosan a hektáronkénti 40 tonna érté­ket. Általánosan elfogadott nézet sze­rint 15 t/ha az a mennyiség, ami még megengedhető, mivel így a termőréteg­képződés és a lemosódás még többé- kevésbé egyensúlyban van. A talaj- pusztulás jelenleg mintegy 1,4 millió hektárt érint. A hatalmas, nagy teljesítményű gé­pek káros talajtömörítő hatása sajnos szintén elterjedt. A rendszeres és mind mélyebb talajművelés, amely elősegíti a kalciumkimosódást a fölső, művelt ta­lajrétegből. valamint a rendszeres, nagy adagú műtrágyázás elsavanyítják a talajokat. A helytelen öntözés hatásá­ra gyakran föllép a másodlagos láposo- dás, illetve szikesedés. Az iparszerű technológiával dolgozó mezőgazdasági nagyüzemek monokultúrás — például kukorica — termesztési gyakorlata is növeli a káros folyamatok — erózió, talaj savanyodás — kialakulását. A savanyú talajok területe 2,3 millió hektárra tehető, a genetikailag kiala­kult 560 ezer hektár szikes talaj mellett 400 ezer hektáron jelentkezik másodla­gos szikesedés, az összesen 940 ezer hektár homoktalajból 500 ezer hektár a javításra szoruló terület. Hiba lenne lebecsülni az 1981—1985 közötti öt évben folytatott meliorációs tevékenységet. Ezek értéke 10,4 milli­árd forint volt, közel kétszer annyi, mint a megelőző öt évben. Az állami támogatás meghaladta a 6,3 milliárd forintot. Mintegy 600 ezer hektárt érin­tő komplex s közel 100 ezer hektáron egyedi meliorációt végeztek. Sajnos 1981—1985 között a meliorá­ciós program naturális előirányzatától a teljesítés mintegy 17 százalékkal el­maradt különböző okok miatt: keve­sebb volt az állami támogatás is, de főképp a nagy — egyes munkáknál 28 —32 százalékos — áremelkedés miatt. Azt mondhatjuk, hogy az infláció ero­dálta a meliorációs programot a 80-as évek első felében. És a perspektíva? A hosszú távú fejlesztési program szerint 4,5 millió hektár területen kell komplex talajjavítást végezni, 1981 évi áron több mint 90 milliárd forint be­csült költséggel. Ehhez negyven-ötven évre lenne szükség, miközben folyta­tódna az erózió, a talajpusztulás mind­azokon a területeken, amelyekre majd csak tíz, húsz, negyven év múlva kerül sor. A szűkös anyagi erőforrások komp­lex meliorációs térségekre koncentráló­dása egyfelől hatékonyságuk biztosíté­ka, ugyanakkor sajnos azt is jelenti, hogy a többi veszélyeztetett mezőgaz­dasági területen tovább romlik a hely­zet. Ez a probléma nem szűkíthető le a mezőgazdaságra, hiszen a mezőgazdá­sági földterületek képezik (még irreáli­san alulértékelve is) a nemzeti vagyon mintegy 18 százalékát, egyben az or­szág területét, részben népünk életének színterét is. A talajpusztulás, talajerózió egyik káros hatása a felszíni és a felszín alatti vizek nitrátosodása. Nem ez az egyet­len, de mindenesetre ez az egyik oka annak, hogy ez idő szerint Magyaror­szág több száz településén a felszín alatti vizek igen magas nitráttartalma miatt „zacskós vizet” isznak a csecse­mők. Amitől a csecsemő életét kell óv­ni, persze a felnőttnek sem használ. A mezőgazdasági földek pusztulása itt kap tágabb összefüggést, kapcsolatot népünk életével. Jelképnek tekinthetjük a felszín alat­ti vizek problematikáját. Maguk a va- gyonpusztulási folyamatok is többé- kevésbé mintegy a felszín alatt mennek végbe. A figyelem szembetűnő folya­matokra, adóra, árra irányul, mögöt­tük úgyszólván észrevétlenül zajlanak burkolt elvonások, a felszín alatt pusz­tulnak a termelőerők. B. P. A Kecskeméti Konzervgyár Szolnoki úti központi telepére üzemfenntartási osztályvezetői munkakör betöltésére legalább 5 éves szakmai gyakorlattal rendelkező gépészmérnök számára pályázatot hirdet A jelentkezéshez csatolni kell részletes önéletrajzot, amely tar­talmazza a pályázó eddigi szakmai életútját, az iskolai végzettsé­get igazoló okiratok másolatát. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti osztályán írásban vagy személyesen (Kecskemét, Szolnoki út 35., munkanapokon reg­gel 1/2 8 órától délután 16 óráig). 145450

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom