Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-11 / 85. szám
“ Évenként mintegy 700 kerékpáros és gyalogos szenved balesetet a sötét napszakokban és a rossz látási viszonyok között. Az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács kezdeményezésére kiváló minőségű finn fényvisszaverő anyagokat árusítanak a Centrum Áruházak. Kerékpárosoknak, felnőtteknek a Strech reflex karszalagot, gyermekeknek a Reflex prizmát ajánljuk. Saját és gyermekei biztonsága érdekében vásárolja meg és viselje az életmentő fényvisszaverő anyagokat. 930 1988. április 11. • PETŐFI NÉPE • 5 A VÁLLALATI TANÁCS KIMONDTA AZ IGENT Önálló lesz a Kiskun Cipőgyár Már csak az alapítólevél hiányzik A kiskunfélegyházi Kiskun Cipőgyár az ötvenes évek végén a helyi tanács által foglalkoztatáspolitikai célból alapított kis üzemből nőtte ki magát. Egy időben a budapesti székhelyű Bőrtex Vállalat, később a kecskeméti Alföldi Cipőgyár gyáregységeként, az utóbbi két évben pedig a kecskeméti cég leány- vállalataként működött. Ez év március 18-án az Alföldi Cipőgyár vállalati tanácsa — a félegyházi gyár vezetősége kérésének megfelelően — határozatot hozott a leányvállalat teljes önállósulásáról. Most már csak az Ipari Minisztérium alapítólevele hiányzik: ez a dokumentum szentesíti majd az eddig már több fórumon is kimondott igent. Egy kérdés maradt megválaszolatlan, nevezetesen az, hogy mikortól számít önállónak a Kiskun Cipőgyár? A félegyháziak 1988. január 1-jétől szeretnék, de erről a minisztérium dönt majd. Ketten együtt teremtették meg a feltételeket Mi a véleménye az anyavállalat, tehát az Alföldi Cipőgyár igazgatójának a leányvállalat önállósulásáról, hátrányosan érinti-e a kecskeméti céget, sérti-e érdekeiket? A kérdésre ígért János így válaszolt: Érdekeket nem sért, hátrányosan senkit nem érint. A vállalati tanács március 18-ai döntését hosszabb folyamat előzte meg. Ez még 1985-ben kezdődött, amikor is a párt- és kormányhatározatoknak megfelelően meghirdették a gyáregységek önállóbbá válásának programját. Ennek szükségességét elismerve a saját jól felfogott érdekünkben is segítettük ebben a félegyházi gyáregységünket. Ennek tudható be, hogy 1986-tól már leányvállalatként működött: vezetőikkel egyetértésben ezt a szervezeti formát tartottuk a legmegfelelőbbnek első lépésként az önállósúlási törekvésük megvalósításában. Az azóta eltelt két esztendő alatt a leányvállalat jelentős mértékben továbbfejlődött, egyre inkább megérett a teljesen önálló működésre. Ehhez közösen — tehát nemcsak ők, vagy csak mi, hanem ketten együtt — teremtettük meg a műszaki, gazdasági és személyi feltételeket. Mindezeket figyelembe véve született meg a közös döntés, amelynek értelmében a leányvállalat teljesíti az anyavállalattal szembeni kötelezettségeit, az Alföldi Cipőgyár vállalati tanácsa pedig hozzájárul a félegyháziak önállóvá válásához. A megállapodás ugyan kompromisszum alapján jött létre, de nincs benne egyetlen kitétel sem, amely bármelyik fél érdekeit sérthetné. „Nekik is bejött, nekünk is sikerült" Major Lászlóné minőségi ellenőr az Alföldi Cipőgyár új telephelyén dolgozik. Tagja a múlt évben alakult vállalati tanácsnak, mint mondta: üzemrészüket, a tűzödét képviseli a vezető testületben. Arra a kérdésemre, hogy mi a dolgozók véleménye a leányvállalat elszakadásáról, így válaszolt: — A félegyháziaknak már régi törekvésük volt az önállósulás. Évekkel ezelőtt is kérték már, hogy leválhassanak, de ennek feltételeit előbb meg kellett teremteni. Ez mostanra történt meg. — Az Alföldi Cipőgyár dolgozói nem csináltak presztízskérdést a dologból? Dehogy! Szépen felfejlesztett, jól működő gyár a félegyházi — nagyobb, mint a kecskeméti —, különösen az utóbbi két évben lépett nagyot előre a fejlődésben. „Bejött” nekik az amerikai export. De a mi gyárunknak is sikerült megfogni egy kiváló üzletet, a svájci exportot. Hosszabb távra is van munkánk bőven, nyereségünk is lesz szépen, új helyen, a korszerű Nap utcai telepünkön dolgozunk. Olyan sok mindennek örülhetünk, sok mindenre lehetünk büszkék, miért csinálnánk hiúsági kérdést a válásból? Anyagi hátrányunk sem származik belőle: a két gyár vezetői megegyeztek abban, hogy a félegyháziak kedvező feltételek között teljesítik az Alföldi Cipőgyárral szembeni anyagi kötelezettségeiket. A szakszervezeten a sor A Kiskun Cipőgyár új irányítási rendszerének kialakítása a szakszervezet feladata. Erről beszélgettünk Szabó Ferencnével, a gyár szb-titkárával. Amint megkapjuk a minisztérium alapító okiratát, munkásgyüléseket hívunk össze annak eldöntésére, hogy az önálló gyár legfőbb vezető szerve a közgyűlés, a küldöttgyűlés vagy a vállalati tanács legyen — mondta Szabó- né. — A szakszervezet mit javasol? — A vállalati tanácsot. Véleményünk szerint a három közül ennek a testületnek van a legtöbb lehetősége a rugalmas, demokratikus működéshez. A közeljövőt illetően nagy munka vár a gyárban a szakszervezetre: létre kell hoznunk az előkészítő bizottságot, lebonyolítanunk a vállalati tanács tagjainak megválasztására a jelölőgyűléseket, illetve a munkásgyűléseket. — Milyen a dolgozók hangulata? — Derűlátó, bizakodó. Tulajdonképpen már az 1985-ös munkásgyűlésen fölvetődött az önállósulás gondolata, most tehát régi óhajunk teljesült. Tímár Józsefné a műszaki osztályon, a modelleket készítő munkacsapatban dolgozik. Szereti a munkáját, szívesen beszélt róla. — A világ minden tájára exportálunk — mondta —, az általunk készített cipőket Angliába, Amerikába, Líbiába, az NSZK-ba, a Szovjetunióba és más országokba szállítják. Büszke vagyok arra, hogy ebben a gyárban dolgozom. Úgy gondolom, önállóan működve vállalatunk szabadabban mozoghat majd, s ez csak a javunkra válhat. Ezután jobban érezzük azt, hogy magunknak dolgozunk. — Úgy érti: több lesz a jövedelmük? — Sajnos erre a közeljövőben még nem számíthatunk, mivel az anyavállalatnak több tízmillió forintot kell kifizetnünk. Az is igaz, hogy a dolgozók az utóbbi pár évben nem olyan mértékben voltak honorálva a több és a jobb munkáért, mint amilyen mértékben javultak gazdasági eredményeink, de ennek az az oka, hogy sokat költöttünk beruházásra. De most már több reményünk Tehet arra, hogy — miután eleget teszünk fizetési kötelezettségeinknek —, jövedelmünk az eddigieknél nagyobb mértékben emelkedik majd. Nem lesz könnyű Gyárukat bemutatandó,-Szabó Fe- rencné végigvezetett a műhelyek során. Gépeik egy része új, korszerűségüket tekintve az európai élvonalban vannak. Az amerikai exportjuknak köszönhetően vásárolhatták. Nem dobták el a régi gépeket sem, szükség van rájuk, hiszen az utóbbi két évben nagymértékben növelték a létszámukat. A félegyházi gyárban jelenleg kilenc- százan dolgoznak, vidéki üzemeikben — amelyek zömét 1986—87-ben hozták létre — mintegy ötszázan. Az önál jó működéshez szükséges tárgyi és személyi feltételek tehát megvannak a Kiskun Cipőgyárban, mégsem lesz könnyű dolguk, hiszen egyre nehezebb feladatoknak kell megfelelniük. Csillag Györgyné főkönyvelőt kérdeztem a gyár gazdasági eredményeiről. íme a válasz: — Két évvel ezelőtt, azaz 1985-ben 856 millió forint volt az árbevételünk. 130 millió a nyereségünk. Tavaly az egymilliárd forintot is meghaladó árbevételből már csak 86 millió volt a nyereség. Erre az esztendőre a múlt évihez hasonló bevételt terveztünk, de jóval kevesebb nyereséget: csupán 53 millió forintot. Az eredménycsökkenésnek rajtunk kívül álló okai vannak. Ez a tendencia jellemző a magyar cipőiparra; termelési költségeink növekednek, mi viszont nem emelhetjük az árainkat. Ennek ellenére is még mindig jónak mondhatók az eredményeink. Újonnan önállósult vállalatként három évig adókedvezményben részesülünk, ami az anyavállalattal szembeni kötelezettségeink anyagi terheinek nagy részét leveszi a vállunkról. Almási Márta A TEMAFORGNÁL KISSZÁLLÁSON Új technológiával — hatszoros termelés A közelmúltban termelési tanácskozást tartottak a Temaforg Textil-hasznosító Vállalat kisszállási üzemében, ahol a múlt évet értékelték. Fő tevékenységük a géptisztítórongy-, a talpbélés-, valamint a bérmunkában készülő tenizolgyártás. Emellett úgynevezett jutás munkával (válogatás, korcolás és tépés) is foglalkoznak. Ez utóbbi a jugoszláv export kiesése miatt tavaly nem volt folyamatos. Műanyagtevékenységük a poliszti- rol hulladék svájci exportját jelenti. • Hasznos áru készül a hulladékból. Az üzem termelési tervét — a juta- és a géptisztítórongy-válogatást kivéve — túlteljesitette. A korcolásban májustól új technológiát vezettek be, ezáltal növelni tudták a haszonáru kitermelését, valamint a válogatókapacitást. Hogy az új technológia mit jelentett az üzem életében, azt jelzi, hogy a múlt évi termelési terv még a régire volt kiszámítva, s az új módszerrel hatszor annyi haszonárut sikerült előállítani. Tavaly a talpbélésgyártásnál is újításokat vezettek be, így a kapacitásnöveléssel lehetővé vált az igények gyors kielégítése. Értékesítési tervük 155,8 millió forint volt, amit 9,1 millióval túlteljesítettek. Ebből az export értéke nyolcmillió forint felett alakult. A szép eredményeket mintegy másfélszáz dolgozó érte el. Éves átlagkeresetük nőtt tavaly, 68 ezer forintra. Az üzemi nyereség 27,5 millió forint KGST-EGYÜTTMÜKÖDÉS Közösen a környezetért Minden tettünket, egész tevékenységünket át kell hatnia a törekvésnek a környezet ésszerű hasznosítására, megóvására, s nem is csak nemzeti, hanem nemzetközi méretekben. A környezetvédelem a legtöbb esetben csak nemzetközi együttműködéssel lehet sikeres. E felismerés érvényesítését igyekszik elősegíteni a KGST március végén megalakult új Környezet- védelmi Együttműködési Állandó Bizottsága. Az alakuló ülésen elhangzott véleményekből megállapítható: a bizottság tisztán látja, hogy munkája csak akkor lehet sikeres, ha azt a KGST-ben megvalósuló együttműködés résztvevői nem egyszerű szak- vagy részfeladatnak tekintik, hanem a kialakítandó új szemlélet áthatja az együttműködés minden területét, meghatározza a szervezet egész tevékenységét. Nem egyszerű szervezeti intézkedésről van szó, amikor a bizottságok számának csökkentése érdekében két korábbi bizottságot összevontak, egy újat hoztak helyette lét- 're. A „jogelődök” által kidolgozott programok megvalósításán folyamatosan tovább dolgoznak, de minőségileg új szemlélet kialakítása a feladat. A földtörténetileg kialakult környezeti egyensúly egy-egy természeti jelenség (vulkánkitörés, árvíz stb.) hatására is felborulhat. Ehhez nincs „szükség” az emberre. Az ember gazdasági tevékenységének kiterjedése azonban beavatkozás a természet körforgásába, tehát maga az ipari — gazdasági termelés hat vissza többnyire romboló módon — a természetre. Felborul az egyensúly a halmozódó felhasználatlanul maradt anyagok, a természetesnél nagyobb koncentrációjú anyagkibocsátás, a szennyező anyagok révén. Ezért a folyamatba való beavatkozáshoz az emberiség egész tevékenységét jellemző szemlélet átalakítása szükséges. Már a gazdasági tevékenység és a fogyasztás megtervezésekor számolni kell a természetre gyakorolt hatásokkal. A regionális fejlesztési tervek kidolgozásakor meghatározó módon figyelembe kell venni a természeti adottságokat, a természeti kincseket, (így lehet elkerülni, hogy — szélsőséges példaként —- Hévíz területén viz-víz alapon ne halgazdaságot akarjanak létesíteni, vagy hogy a bauxitbányászattal veszélyeztessék a gyógyforrásokat.) A környezetet önmagában aligha lehet védeni — mondta Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter Moszkvában a KGST új állandó bizottsága megalakulása után. — A környezetvédelmet nem sajátíthatja ki magának egyetlen mozgalom, mint ahogy az nem is csak kormányzati munka. A társadalomnak, az egész nemzetközi közösségnek saját feladataként kell foglalkoznia vele. A természet megóvása, a környezet károsodásának és pusztulásának megakadályozása mint közös feladat, csak meggyőzéssel és a társadalom egészének mozgósításával oldható meg. A KGST-ben mostanra megérett a felismerés, hogy a cél csak a nemzetközi összefogással érhető el. A KGST-tagországok együttműködésében a felismerés nem új, hiszen csaknem két és fél évtizede folyik ilyen irányú közös munka. Ennek eredményei kellő figyelmét kaptak a mostani alakuló ülésen. Maróthy László szavaiból kiderül, hogy ez esetben is a folytatni és megújítani elve vezérelte a munkát. Az ügyrend kidolgozása mellett részletesen áttekintették a két korábban tevékenykedő bizottság által kidolgozott programokat, s azok folytatásáról és felújításáról folytattak eszmecserét. Négy fő irányról van szó: a természeti források felhasználásának irányitási, tervezési, gazdasági és társadalmi összefüggéseit kutatni; a környezet állapotának, a szennyezés hatásának felmérése; hatékony környezetvédelmi eszközök, módszerek kidolgozása; a természeti források ésszerű hasznosítása. Jól érzékelteti a nemzeti és nemzetközi feladatok összetettségét például a nitrogénoxid-kibocsátás visszaszorításáért végzett munka. Hazánkban ma e szennyezésért több mint ötven százalékban az ipar a „bűnös”, és közel ekkora felelősséget visel a közlekedés. A magyar ipar a következő években a termelés új alapon való megszervezésével képes lesz csökkenteni e veszélyes anyag kibocsátását. Ami a gépjárműveket illeti, itt már csak a nemzetközi együttműködés segítségével léphetünk előre. A következő években tovább nő az útjainkon futó autók száma, így a nitrogénoxid kibocsátásának visszaszorítása csak e járművek korszerűsítésével érhető el. A bizottság a környezetvédelemmel közvetlenül foglalkozó kutatóknak, szakembereknek nem enged pihenőt — mondta a magyar miniszter. — A mostani ötéves tervidőszakban csaknem 700 tudományos kutató és tervezőintézet vesz részt több mint 130 konkrét kutatási programban. Az állandó bizottság azonban már az alakuló ülésen is nagyobb távlatokban gondolkodott: áttekintették a környezetvédelem és a vízgazdálkodás terén megvalósítandó együttműködés 2010-ig terjedő stratégiájával összefüggő kérdéseket is. Szántó András
