Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-09 / 84. szám

1988. április 9. • PETŐFI NÉPE • 9 SPORT • SPORT • SPORT • SPORT SZÖGRE AKASZTOTT KIMONÓ Meddig csillog az olimpiai bronzérem? Nemrégiben két aktív sportolást be­fejező cselgáncshírességét búcsúztatta a Kecskeméti SC. Nagysolymosi Sán­dorral már készítettünk riportot az ese­mény kapcsán, a napokban pedig Kin­cses Tibort kerestem fel. Nagy megle­petésemre beszélgetésünk legelején kö­zölte velem, hogy őt még nem búcsúz­tatta el volt egyesülete, mivel az ünnep­ség idején Szegeden műtötték, s ezért nem tudott ott lenni a meghívás idején. Nem mondta, de mégis az az érzésem támadt, hogy igazából nem lelkesítette föl a ceremónia. Ha arra gondolt, hogy más környezetet is el tudott volna kép­zelni erre az alkalomra (úgy tudom, a KSC klub volt a helyszín), akkor talán igaza lehet, hiszen egy neves sportoló visszavonulása meghatározó történés a sportág életében. Gondolom, Kincses Tibor jobban örült volna, ha mondjuk a rangos Judo Kupa idején búcsúztat­ják el egykori vezetői, versenyzőtár­sai... No, de miért kell(ene) őt kiemelni az egyébként sok jó cselgáncsozóból álló szakosztályból? Tibor kronológiai sor- reiidben sorolja eredményeit: egy ízben az első, egyszer pedig harmadik volt az Ifjúsági Barátság Versenyen, a hazai tatamin öt korosztályos bajnoki ara­nyat, két felnőtt csapatelsőséget tudhat magáénak, a nagy siker pedig az 1980- as moszkvai olimpián elért bronzérem. Akkoriban kevés népszerűbb spor­toló volt a megyében. Fogadás foga­dást követett, tenyerükön hordozták az olimpiai bronzérmest. Emlékszem, alig telt el nap, hogy valamelyik újság­ban ne írtak volna róla, kiemelve nagy­szerű eredményét. Mindössze húszesz­tendős volt, s lubickolt a siker tengeré­ben. Megemlítem, hogy szerintem kissé meg is szédült. . . Azonnal replikázik: régebben, valamelyik írásomban azt ál­lítottam róla, hogy gyakrabban látni a szórakozóhelyeken. Pedig ez nem volt igaz, legalábbis nem szó szerint. Ő ugyanis ugyanannyit járt az olimpia előtt is diszkóba, mint utána, csak ak­kor senki sem figyelt föl rá, hiszen senki sem ismerte. Aztán jött a nagy népsze­rűség, az újságok tele a fotóival, s per­sze sokkal könnyebben „bukott le”, ha véletlenül kimaradt. Abban teljesen igaza van Tibinek, hogy meglehetősen váratlanul esett rá 1980-ban Moravetz Ferenc választása. A keret kijelölésekor a súlycsoport (60 kg) negyedik embere volt csupán, több rutinos cselgáncsozó pályázott a ki­küldetésre. Ám a felkészülési verse­nyeken egyik sem tudott eredményi fölmutatni, mi­közben Kincses sorra a dobogón végzett. A szö­vetségi kapitány a kétkedők elle­nében is kiállt mellette, ő uta­zott Moszkvába Ott aztán alapo­san meglepte a „cselgáncsszak­mát”! A sorsolás is­meretében már kicsit bízott a jó szereplésben. Előbb a kuvaiti Muhammad Alit („lemásolta” a boxkirály nevét) verte, majd egy „brazilosított” ja­pánt győzött le. (A japánok boj- kottálták az olimpiát, .ezért sok versenyző fel­vette a brazil ál­lampolgárságot, hogy mégis ott lehes­sen Moszkvában.) A harmadik ellenfél a koreai Ko volt, akivel szemben 2:1 arányú bírói döntéssel bizonyult jobb­nak. A döntőért a kubai Rodriguezzel mérkőzött, aki fojtással állította meg­oldhatatlan feladat elé a kecskeméti fi­út. A harmadik helyet viszont — sokak szerint „sumák taktikájának” köszön­hetően —, megszerezte, miután az an­gol Hollidayt keikokuval büntették el­lene. Amikor a Kincses-féle taktika kissé gunyoros elnevezését használom, azon­nal tűzbe jön. Miért sumákolás az, mondja, ha valaki kihasználja és a ma­gajavára fordítja a szabály adta lehető­séget? O a vonal mellett érezte jól ma­gát, odacsalta az ellenfeleit, ott tudta végrehajtani az elképzelt akciót. Igaz, többször is kilépésre kényszerítette ve- télytársait, amiért intés jár a cselgáncs­ban. Viszont Moszkvában az intés után úgy meghajszolta az angolt, hogy az a végén majdnem oxigénpalackot kért! Egyébként meg több akciót ismert, volt amelyiket csak négyéves gyakorlás után mert először alkalmazni. Egy vi­lágbajnoktól leste el a francia fejenát- dobást. Nagyon megtetszett neki, so­kat gyakorolta, de csak négy esztendő múltán dobta meg először a mongóliait IBV-n. Akkor lett aranyérmes. Az olimpia utáni éve valóban nem NÉPES CSALÁDJA IS NÁPOLYBA KÖLTÖZÖTT Riport Maradonával Ü I». ■' Dévényi Tibor, a népszerű lemezlovas a napokban tért haza Nápolyból. Ott nem is akárki vendége volt egy rövid időre: a világ­hírű labdarúgó, Diego Maradona fogadta! Kevés magyar újságíró mondhatja el, hogy a legnagyobb futballsztárral készített ripor­tot. A Három Kívánság című televízió­műsor vezetője annak köszönheti a ritka sze­rencsét, hogy az egyik gyerek kívánsága volt a Maradonával való találkozás. Pusztai La­cika, az egykori Ferencváros-játékos, Pusz­tai László fia, aki tavaly árván maradt, ami­kor egy karambol következtében szülei elha­lásztak. Egyetlen vágya volt, hogy ha fel­gyógyul, találkozhasson az isteni Diegóval. — Nem volt könnyű megkörnyékezni Ma- radonát — meséli Dévényi Tibor. —, Egy évi kemény szervezői munka áll emögött, és már többször úgy volt, hogy végre mehetünk, de vagy repülő nem volt, vagy éppen Maradona nem ért rá akkor. Végül is két héttel ezelőtt kaptuk a telexet, hogy a világhírű futballista várja kis stábunkat és Pusztai Lacikát. A randevú Giuseppe Sparta üzletembernek köszönhető, aki többször járt Magyarorszá­gon, és látta a Három Kívánság műsort, amely nagyon megtetszett neki. Ó próbálta meggyőzni Maradonát arról, hogy egy ma­gyar labdarúgó árván maradt gyermekének legnagyobb öröme volna a vele való találko­zás. — Ezzel, gondolom, az ön kívánsága is teljesült. . . • Maradona és Pusztai Lacika együtt. Mellettük balról Giuseppe Sparta, aki­nek a nagy találkozás köszönhető, jobb­ról pedig a riporter, Dévényi Tibor. — Valóban, bár hozzám inkább a zene áll közelebb, mégis rajongok a labdarúgásért, és nagyon szeretem az argentin csatárt. Nem is csalódtam benne, az életben is jó benyomást tett rám, igen emberien viselkedett velünk. Meghívott a Napoli-Como mérkőzésre is! Óriási élmény volt a vele való riport és a meccs! — Hallhatnánk valami érdekességet afut- ballsztárról? — Vele él kétszáz)!) tagú családja, akik Argentínából jöttek át Olaszországba. Ma­radona ugyanis csak úgy hajlandó bármelyik csapathoz leszerződni, ha jöhet vele népes családja. Testőrei a család tagjaiból kerülnek ki. Ezenkívül még egy érdekesség: minden vasárnap körülbelül 500 kocsi kíséri őt a pályára, amikben természetesen a rajongói ülnek. Különben semmit sem tud mai labda­rúgásunkról, de szeretne ellátogatni hazánk­ba, mert édesapja sokat beszélt neki az aranycsapat tagjairól. Mindig azt mondo­gatta, hogy legalább úgy játsszon majd, mint a magyarok .. . — Mikor láthatjuk a riportot? — Májusban, a gyermeknapon — mondta Dévényi Tibor. (temesi) úgy sikerült, ahogy tervezte. Az Euró- pa-bajnokságon „csak” ötödik lett, a vb-re élete legjobb formájában utazott. Ment is a szekér, ám közbeszólt a sérü­lés. Ö folytatni akarta, de az orvos nem engedte tovább mérkőzni. Sajnos a sé­rülések végigkísérték a későbbi pálya­futását Nem tudta már hózni a 60 kg- ot, 1983-ban feljebb ment egy súlycso­porttal. A Los-Angeles-i olimpia előtt a második volt a válogatottban, aztán a távolmaradás miatt természetesen nem utazhatott. Egy évvel később a külső és a belső szalagja is elszakadt a bal lábán. Gyógyulás közben tíz kilót szedett föl magáfa. Nagy kínok köze­pette lefogyott, újra elkezdte, de már nem lett a régi. Két esztendeje, 26 éve­sen fejezte be az aktív versenyzést. Egy ideig edzősködött, átvett egy hat gyerekből álló úttörőcsoportot. Rövid időn belül harmincnál is többen voltak! Közben társadalmi munkában vezette a lányok edzéseit. Az első évadban tize­negy, a másodikban már harminckét magyar bajnoki pontot gyűjtöttek a gyengébbik nem képviselői. Kincses mégis hátat fordított a cselgáncsnak. Miért? — kérdésemre elgondolko­dik. Aztán tűnődve feleli, hogy nagyon aggódik a kecskeméti judo jövőjéért, szerinte Deák és Zsoldos után nincs megfelelő utánpótlás, nem kopogtat­nak az ígéretek az edzőterem ajtaján. Úgy, mint annak idején ő, Solyka, az E. Kovács-testvérek tették a leköszönő nagy elődök után. Igen, Kincses be­csapta maga mögött azt a bizonyos ajtót. Úgy érezte, nem tud megfelelő munkát végezni harminc gyerekkel egy 6 x 8-as teremben. Napi tíz, tizenkét órát kellett volna dolgoznia, feláldoz­nia a hétvégéit a magyar középátlag­nak megfelelő fizetésért. Egy ideig csi­nálta, aztán nem látta biztosnak a jö­vőjét, befejezte. Jelenleg bedolgozó egy kisszövetkezetben. Néha előveszi az olimpiai érmet. Neki úgy tűnik, már nem csillog olyan szépen, mint annak idején, 1980- ban a moszkvai siker után. Rajtmár István Nyereménydíjas atlétikai versenysorozat Szerződést kötött a Magyar Atléti­kai Szövetség és a Hungária Biztosító, amely megteremtette az első hazai nye­reménydíjas atlétikai versenysorozat feltételét. — Néhány napon belül megszületik a hét állomást érintő új versenyforma kiírása — tájékoztatta az MTI-t Verb Mihály, a Magyar Atlétikai Szövetség szakfelügyelője —, de az már most biz­tos, hogy az első viadalt május 14-15- én Debrecenben rendezzük, míg a dön­tőt szeptember 8-9-én Budapesten, a Népstadionban. 'Ä nyereménydíjas versenysorozat minden egyes állomásán, s azokon minden, a kiírásban szereplő Verseny­számban 3000 forintos nyereménydíj vár az első, 2000 forint a második, s 1000 a harmadik helyezettekre. A min­denkori házigazda ezen kívül a verseny legjobbjait különdíjjal tüntetheti ki. ■— A Hungária Biztosító versenyso­rozata több szempontból is hasonlít a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövet­ség pénzdíjas Mobil Grand Prix soro­zatára, így a többi között abban is, hogy a döntőn csak a legjobbak vehet­nek részt, s ott az abszolút legjobbakra tekintélyes nyereménydíj vár. A döntő­be Debrecen, Zalaegerszeg, Miskolc, Tata és két budapesti viadal „érintésé­vel” lehet eljutni, s ez azt jelenti, hogy májustól szeptemberig valóban rangos és vonzó erőpróbák várnak a magyar atlétika legjobbjaira — hangsúlyozta Verb Mihály szakfelügyelő. Röviden * • Waldner, Pansky, Lupulescu, Gáti­én és még több világhírű asztalitenisze­ző magyarországi vendégszereplésére legalább egy évig várni kell, miután a hazai válogatott kiesett a Szuper Ligá­ból, ahol többek között az említett játé­kosok voltak az ellenfelek. Új nevekkel kell megismerkedniük a sportág iránt érdeklődőknek, amilyen például a sváj­ci Miller és Busin, a török Yaldiz és Sedef, a finn Pyykko és Seiro, s az an­gol Cooke, akik — a többi között — az októberben kezdődő Európa Liga mér­kőzéssorozaton lesznek a vetélytárs csapatok éljátékosai. Nemrég ugyanis elkészült az 1988/89-es torna sorsolása, amely szerint a magyar válogatott Svájc ellen kezd, s jövő márciusban Anglia ellen vívja majd az előrelátható­lag sorsdöntő mérkőzést, hogy vissza­kerülhessen a legfelsőbb osztályba. • Brüsszelben a sakk Világ Kupa verseny 6. fordulójában Sax Gyula a brit Nunn ellen ült asztalhoz, s a vilá­gos bábokat vezetve vereséget szenve­dett. A másik magyar résztvevő, Por- tisch Lajos a szovjet Szalov ellen sötét­tel játszott és döntetlent ért el. A volt szovjet világbajnok Anatolij Karpov az előző fordulóban elszenvedett vereség után szépített, világossal nyert a hol­land Timman ellen. Az állás: Speelman 4,5, Ljubojevics 4, Beljavszkij, Tál 3,5—3,5 (1—1), Karpov, Szalov 3,5—3,5, Portisch, Nunn 3—3 (1—1), Korcsnoj, Anders- son, Nikolics 3—3, Nogueiras 2,5, Timman, Szokolov 2—2 (1—1), Seira- wan 2, Sax, Winants 1—1 pont. Hungária Cascóval a F0RMA-1-re! Egy igazán jó hír: Hungária Cascóval rendelkező partnereink között április 13-án 1 két személy részére szóló, egyhetes, Olaszországot, Franciaországot és Monacót érintő társasutazást sorsolunk ki. Játékunk szerencsés nyertese a szerencsejátékok fővárosában, Monte-Carlóban megtekintheti a május 15-ei Monacói Nagydíj Forma-1-es futamát. * Nyilvános sorsolás a televízióban április 13-án, 18.35-kor, az l-es csatornán jelentkező Hungária-hírekben. 973 GONDOSKODUNK, UHUNGÁRIA--------------------------------ilf----------­T EHÁT VAGYUNK. HBIZTOSÍTÓ Irányj elző A^VÁROSI FORGALOM SZABÁLYAI Ésszerű gyorsítás Városi forgalomban a biztonságot a forgalom ésszerű gyorsítása is szolgál­ja. Fontos, hogy a lámpa szabad jelzé­sére— körültekintés után — azonnal és a jármű gyorsítóképességét kihasz­nálva induljunk! A következő lámpát lehetőleg „mozgóstarttal” fogjuk ki! A követési távolságot fokozatosan ve­gyük fel! Szabad jelzésre ne csak az élen álló, hanem a mögötte lévők is nyom­ban induljanak el! Az elsőbbséggel nem rendelkező figyelje az elsőbbséggel ren­delkező partnert! Ha az jogáról lemon­dott: nyomban éljen a továbbhaladás lehetőségével! Amennyiben az elsőbb­ségi helyzet nem teljesen egyértelmű, célszerű arról lemondani. Az elsőbbsé­gi jog átadása visszavonhatatlan! Ne Udvariaskodjunk feleslegesen! Ha az autós elsőbbségéről lemondott, a gya­logos ne akarja azt visszaadni! Ha a gyalogos tette ugyanezt, az autós fi­gyeljen a többi gyalogosra, s a neki átadott joggal csak akkor éljen, ha ők is lemondtak elsőbbségükről! Ekkor vi­szont feltétlenül! Mindig határozottan és a partner számára félreérthetetlenül viselkedjünk! Oszlopban haladás esetén sohase csak a közvetlenül előttünk lévőt fi­gyeljük! Az irányváltoztatást mindig jelezzük! Idejében döntsünk és enyhén fékezzünk! Beláthatatlan útkeresztező­désben akkor is lassítsunk, ha elsőbb­ségünk van! Lábunk legalábbis a fék­pedál fölött legyen. Egyenrangú útke­reszteződésben a veszély általában elő­ször nem jobbról, hanem balról várha­tó. Előbb oda figyeljünk! Okosan gaz­dálkodjunk erőtartalékainkkal! Az úton történtekkel csak annyiban fog­lalkozzunk, amennyiben ez közlekedé­sünk szempontjából fontos! A jó autós ismerőseit a járdán ritkán veszi' észre! Útvonalunkat előre tervezzük meg! Az autós vegye figyelembe az idősek közlekedési szokásait! Ha nem ismeri fel egyértelműen a járda szélén álló szándékát, lassítson és húzódjon az út­test közepe felé! Számítson arra, hogy az idős hosszabb töprengés után hirte­len és körültekintés nélkül fog az útra lépni! Ha a zebránál megállt, ne enged­je, hogy járműve mellett másik jármű haladhasson! Számítson arra, hogy ha a gyalogoslámpa zöldről pirosra vált át, az idősek egy része megijed és elin­dul visszafelé! Intsen nekik, hogy meg­várja, amíg áthaladnak! Ne dudáljon és ne fényszórózzon rájuk! Még akkor se, ha szabálytalankodnak! KÖZÚTI CSOMÓPONTOK: Kiemelt megvilágítás A közlekedési ágak közül a legtöbb baleset a közútiban történik. Ennek okai között legritkább a gépjárművek szerkezeti meghibásodása; sokkal gya­koribb az útpálya és az emberi tényező szerepe. A közúti forgalomban viszont a gépjármű, az útpálya és a közlekedő ember csak szoros egymásrahatásban képzelhető el. Az útpálya kialakításakor a legfőbb követelmény a biztonság. A bekövet­kező balesetek egyharmada a közúti csomópontokban következik be, ezért itt kiemelt jelentőségű a forgalombiz­tonság növelése. A tervezés során a következőkre kell ügyelni a fehtieket tekintve: A gépjárművezető időben fel­ismerhesse, hogy csomóponthoz köze­ledik. A csomóponthoz közeledve a gépjárművezető jól láthassa az összes veszélyes helyet, keresztezési pontot. A csomópont ne legyen komplikált és ne tartalmazzon megtévesztő jelzése­ket, világosak legyenek az elsőbbségi viszonyok, jelzésképek. Ahhoz, hogy a biztonsági követel­ményeknek eleget tehessünk, a forga­lomtechnikai intézkedéseken túl szük­séges az útpálya üzemi létesítményei­nek olyan kialakítása, amely lehetővé teszi a forgalomtechnikai szabályozá­sok láthatóságát rossz látási viszonyok között is. A közvilágítás feladata az, hogy világossá tegye az útburkolat fe­lületét, és azon minél nagyobb fénysű­rűséget hozzon létre. A burkolat fény­sűrűségének átlagosan nagyobbnak kell lennie, mint az úton levő tárgyaké­nak vagy személyekének, ezért az utób­biak így sötétebbnek látszanak, és in­kább csak a körvonalaik érzékelhetők. A látásnak ez a módja a sziluettlátás, a megvilágítás pedig ez esetben negatív kontrasztot hozott létre. A színek ennél a világításnál 60 m-ről nem érzékelhe­tők. A sziluettlátás a csomópont részle­teinek felismerhetőségét nem segíti megfelelően, ezért az újabb felfogás szerint a fénysűrűség-különbséget meg­fordítva kell létrehozni: az útburkolat legyen a sötétebb és a rajta levő tár­gyak, személyek a világosabbak. Lé­nyeges, hogy a pozitív kontrasztot ne az útburkolat fénysürűségének a csök­kentésével hozzuk létre, hanem a cso­mópont előtt, a menetirányból elhelye­zett külön világítóberendezés telepíté­sével. A nagynyomású nátriumlámpa sár­ga jenye az általánosan elterjedt hi­ganylámpa kékesfehér fényétől feltű­nően eltér. Kiváló fényhasznosítása le­hetővé teszi, hogy viszonylag kis egy­ségteljesítményekkel is megvalósuljon a pozitív kontrasztú megvilágítás. Fényforrásként a 250 wattos nagynyo­mású nátriumlámpát célszerű alkal­mazni, azonban nagy fénypontmagas­ság és különösen széles terjedelmű cso­mópontok esetén a 400 wattos teljesít­ményre is szükség lehet. A csomópontokban, útkereszteződé­sekben többnyire kijelölt gyalogátkelő­helyek is vannak. A csatlakozó járdák, gyalogosfelálióhelyek, épületek stb. ál­talában erősen korlátozzák a gyalogát­kelőhelyek telepíthetőségét, de a közvi­lágítási tartószerkezetek megfelelő el­helyezését behatárolják a fentieken kí­vül a közművek is. A csomópontok kiemelt világításával nemcsak az ide telepített gyalogátkelőhelyek biztonsá­gát lehet növelni, hanem az általános közlekedésbiztonságot is, hiszen a cso­mópontokat a gépjárművezető kellő távolságból tudja észlelni. Provaznik Endre Hova ültessük a gyermeket? Semmi esetre sem előre, a vezető mellé! Nemcsak azért, mert tilos, ha­nem azért is, mert ez a hely minden autóban a legveszélyesebb. Ez a „halá­los” ülés! Adott esetben gyors fékezés­kor az itt helyet foglaló számára semmi sem nyújt biztos támasztékot. Előrebukása közben a kiálló részek­kel tűzdelt szerelvényfalon, napellen­zőn, vagy éppen a szélvédőüvegen ösz- szezúzhatja kezét, fejét. A felnőtt utas azonban rendszerint előre látja a veszé­lyeket, tehát viszonylag jól és időben fel is tud készülni kivédésükre. A gyerme­ket azonban rabul ejti a mindig újat, érdekeset hozó változatos táj, s így ki­sebb gondja is nagyobb annál, hogy a számára amúgy is ismeretlen veszély- helyzeteket fürkéssze. Félreértés ne essék: az még veszélye­sebb, ha a gyermek történetesen az édesanyja ölében ül! Persze, a vezető mellett, elöl. Az igaz, hogy az anyai ösztön rendszerint erősebb annál, sem­hogy a hirtelen előbukkanó veszély- helyzetben csupán önmagát védje. Ilyenkor görcsösen magához szorítja a gyermeket, hogy óvja. Azonban éppen emiatt — mivel nem is tud támaszkod­ni — még nagyobb tehetetlenséggel bu­kik előre, saját testsúlyával is a szerel­vényfalhoz, vagy a szélvédőüveghez préselve a gyermeket. Hol üljön tehát a gyermek? Hátul! Mégpedig úgy, hogy ne nyúlhasson hozzá az ajtónyitó zárhoz. Amelyik ko­csin külön „gyermekzár” is található, ne felejtsük el biztosítani. Az egészen kis gyermeket pedig lehetőleg a hátsó üléstámlára erősíthető, jó konstrukció­jú gyermekülésben utaztassuk. Kap­csoljuk bejól, nehogy útközben kisza­badítsa magát és kiessen onnan, de lá- . bainak és kezeinek azért hagyjunk sza- ‘ bad mozgást. A hátsó ülésen utazókról beszélve nem feledkezhetünk meg ar­ról, hogy 6 éven aluli gyermekeinket a hátsó ülésen kell utaztatni a már szó­ban forgó jogszabály szerint. Ezzel azonban csak viszonylag védettebb helyre irányítottuk a gyermeket, de va­lóságos'— a biztonsági övvel egyenér­tékű — védelméről nem gondoskod­tunk. Egy-egy közúti balesetkor a gyermek a legvédtelenebb, holott egyébként fél­tő gonddal vigyázunk épségére. A gyermek biztonságát autón belül a legmegnyugtatóbban a biztonsági gyermekülések szolgálják. A nagyobb gyermek (22,5 kg, illetve 6 év felett) viszont már nem fér el a biztonsági gyermekülésben és 150 cm testmagas­ság alatt a biztonsági öv sem alkalmas sérülésmentes védelmére. Megoldást jelenthetne a speciális kiegészítő ülés­párna, amelyik csak a gyermek szállítá­sakor kerülne a hátsó ülésre. Előnye kettős: egyrészt a gyermek testének biz­tonsági övhöz viszonyított helyzetét kedvezőbbé teszi, másrészt a használó­ja a felnőttekével azonos kilátást élvez a kocsiból.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom