Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-08 / 83. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. április 8. „NEM SZÁLLODA EZ ...” — HELYZETKÉP A BERKES-DIÁKOTTHONBAN A felújításnak ára van IXj lói lcz az Mesés, modern épület? Falai között üii kamasz fiúk, ápolt és csinos lányok él­nek: vidámak, fiatalok mindannyian. És elégedettek. Elégedet­tek életükkel itt, a SZÖVOSZ kecskeméti technikumának diákotthonában. Minden okuk megvan rá. Ilyen szép diákott­honban csakis szép lehet az élet—mondja minden látogató, aki idetéved, de ezt mondják maguk a lányok, fiúk is. ” ' Ez a riportrészlet a Földművesszövetkezeti Híradó korabeli lapszámából való. Ma semmiképpen sem kezdhetnénk így a kecskeméti Berkes Ferenc Diákotthonról szóló írást. Inkább eképpen: a látogató szemét csípi a kátrányszag, törmelékek között bukdácsol, ha nem vigyáz, poros lesz a ruhája. A Berkes utcai intézményben hónapok óta felújítás zajlik. Az utóbbi öt esztendőben sok minden történt a megye- székhely e patinás intézményének életében. A Kálvin téri Berkes Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskolát gyönyörűen felújították és a hetven esztendős jubileumra birtokukba vehették a diákok a megszépült épületet. Alighogy eltelt néhány hónap, máris újabb feladatra kellett koncentrálniuk: a város iskoláinak profiltisztítása érdekében átszervezték a kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskolát, olymó­don, hogy a jövőben a Berkesbe kerülnek a kereskedői pá­lyára készülő növendékek. Ez az intézkedés önmagában is megannyi feladatot ró az illetékesekre, a két intézményre. Ezeken túl a Berkes kollégiumának felújítása ésí korszerűsíté­se is aktuális feladat, miután a kecskeméti városi tanács döntött a diákotthon teljes rekonstrukciójáról. Az intézmény jó hírnévnek ör­vend. A korábbi kollégiumi elhe­lyezési gondok megoldódni lát­szottak: 1959-ben lerakták az alapkö­vet. A kollégium rövid idő alatt fel­épült, 1960. május elsején már beköl­tözhettek a tanulók az akkor modern épületbe, amely Bács-Kiskun megye legkorszerűbb kollégiuma volt. Kecs­kemét iskoláiból egyre több diák került oda, így zsúfolttá váltak az emeletek. Mára elengedhetetlennek tűnt az átala­kítás, hiszen tíz-tizenkét ágyas szobák­ban laktak a fiatalok. Igen ám, de miért nem nyáron kerí­tettek alkalmat a munkálatokra? Ezt kérdezték a szülők is. Nem merült vol­na fel ez a kérdés akkor, ha minden érdekelt ott van azon az értekezleten, amelyet a rekonstrukció megkezdése előtt tartottak a kollégiumban. Azon a bizonyos összejövetelen megértést kértek a ne­velők, hiszen egy-két hónap nem elegendő a teljes korszerűsítésre, az új szobák kialakításá­ra. Amíg a munkások uralják a terepet, a diákok az intézmény könyvtárában, klubszo­bájában és egyéb tágasabb termekben „vésze­lik át” a heteket, hónapokat. Ezt maguk is megértik, és hiába kínálják fel még most is a másik kollégiumba való átköltözést, hallani sem akarnak róla. A megszokott közösséget nem szívesen bontják fel. Azért persze voltak, akik ideiglenesen máshol kaptak szállást, a város diákotthonai befogadták őket, mások vállalták a bejárás nehézségeit, megint mások rokonokhoz költöztek. Érdemes áldozatot hozni a Berkes-diákott­honért. Azért is, mert a pénzügyi nehézségek közepette az intézmény forintokat hoz a kony­hára. Nyáron, amikor üresek a szobák, a Kecskemétre érkező turisták igénybe vehetik azokat. Az pedig nem mindegy, hogy milyen körülmények közepette töltenek el napokat a falak között. A tizenkét ágyas szobákat is kiadták eddig, de érezhetően nem voltak elra­gadtatva ettől a vendégek. Össze sem hasonlít­ható a mostani látvánnyal a régi. A földszin­ten már elkészültek a négyágyas hálók, elég egy pillantást vetni e cikk mellett közölt fény­képre, hogy milyen barátságos és ízléses a be­rendezés. Eltűnt a hálómonstrum, jutott hely a mosdónak és még hűtőszekrény is került az előtérbe. A folyosón kialakított fürdő ugyan­csak korszerűbb, a mai igényeknek megfelelő. • A régi, tízszemélycs hálók lassan feledésbe merülnek. Jelenleg szorgos munkások dolgoznak ott. • Akik kiszortdtak a szobákból, átmenetileg a klubban kaptak elhelyezést, (Fotó: Méhesi Éva) A felújítás és korszerűsítés előreláthatóan 22 millió forint­ba kerül. Az Épületkarbantartó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet vállalta a munkát, tíz hónapos határidővel. Augusztusra elké­szülnek a belső átalakítással, az intézmény külső képe (tetőrá­építéssel) október 15-éig kap végleges formát. A diákotthon igazgatójával, dr. Bozsó Ferenccel járjuk körbe az épületet. Először a földszint ragyogó szobáiba kukkantunk be, majd törmelékkupacokon átlépve megnézzük a klubter­met, ahol jelen pillanatban ti­zennyolcán élnek. Érthető, hogy mostanában kevesebb a kollégiumi program, de aki művelődni vágyik, megtalálja a városban a módját. Megkérde­zem az érintetteket, a diákokat: valamennyien állítják, hogy jól érzik magukat ebben a félfor: dulásban. Tudják, a következő tanév elején már kényelmes szobákban töltik a szabadide­jüket. Moziba, színházba most is elmennek, és könyvet olvasni kátrányszagban is lehet. Ne feledjük el, az iskolákban, ahol tanúinak, szá­mos elfoglaltság, program várja őket, egyelőre nem hiányzik a kollégiumi kulturális kínálat. A Berkes hagyományait ismerve, nem kell at­tól félni, hogy a majdan megszépült intéz­ményben ne tartanának színvonalas előadáso­kat, művész—diák találkozókat. • Kényelmes, tetszetős, négyágyas szobákban tölthetik majd az időt a Berkes-diákotthon fiataljai. Képünkön: az első beköl­tözők. „Gyönyörű, impozáns épület emelkedik a Honvédkórházzal szemközt. A falak friss fes­téktől csillognak, a tágas, napfényben fürdő termek méltán vonzzák a látogatót, aki úgy érzi, mintha szállodába lépett volna be. Pedig nem szálloda ez, hanem a SZŐ VOSZ Berkes Ferenc Közgazdasági Technikumának diákott­hona” :— írta a tudósító az 1960. augusztus 4-ei Petőfi Népében. Gyanítom, ősszel hason­lóképpen számolhatunk majd be az alaposan megfiatalított, felújított Berkes Ferenc Diák­otthonról, csak épp másfajta apropóból. Borzák Tibor MAKARENKO-KUTATÁSOK, MAKARENKO-ÉRTELMEZÉSEK Ebből az örökségből nem lehet „csipegetni” Makarenko születésének szá­zadik évfordulóját ünnepli most a magyar pedagógia is, ám - a korábbi évtizedek gyakorlatá­hoz hasonlóan inkább csak fedezet nélküli szavakban. Ta­nításainak alkotó felhasználá­sáról a hazai oktatási és nevelési módszertan átalakításának kü­szöbén, a mai gyakorlatban sem beszélhetünk. Csak kiegészíti a képet, hogy például az utóbbi tizennégy évben egyetlen müvét sem adták ki Magyarországon. Az örökség áttekintése azonban ezzel együtt is folyamatban van. A kutatási eredmények és a szórványosan, kivételként élő gyakorlat legalaposabb ismerő­je, dr. Petrikás Árpád, a Kos­suth Lajos Tudományegyetem tanszékvezetője a napokban Kecskeméten járt a Magyar Pe­dagógiai Társaság által szerve­zett emlékülés egyik előadója­ként, és ez alkalommal válaszolt néhány kérdésünkre. A makarenkói életművel többnyire csak olyasféle téves interpretációkban találkozha­tott a közönség, amelyek általá­ban a korszellem szerint veszik elő a témákat, holott az örökség egészének gondozása nélkül ha­mis bármilyen kiemelés. Az egyetemlegesség keresése köz­ben mindig vissza kell fordulni a forrásokhoz — mondta a tan­székvezető. — A szovjet Maka- renko-kutatók a közelmúltban több új eredményt is feltártak. Kiderült például, hogy a húszas évek elején Makarenko Gorkij- telepe tulajdonképpen együtt fejlődött a többi gyermekvédő intézettel, ennek értelmében ez az intézmény 1920-tól 1924-ig semmilyen vonatkozásban nem számított kiemelkedőnek. Egyé­ni jellegzetességei csak 1925— 26-ban kristályosodtak ki, s ek­kor már felfedezhető, hogy Ma­karenko és a korabeli pedagó­giai törekvések kölcsönösen ha­tottak egymásra. A legfrissebb kutatási eredmények alapján három témában vitatkozott kortársaival. Legelsősorban is a szociális nevelés eszméjét illető­en, mely a gondozói, gyámolí- tói, altruista elvet vallotta. En­nek értelmében, ha a gyermek bűnös, fejlődése eleve elhibá­zott. Ezért nevelni nem is lehet, csak gondozni, vagyis lényegé­ben lemond a gyermek nevelésé­ről. Makarenko ezzel az elmé­lettel már az indulás pillanatá­ban szakít, nem a gyermekben, hanem a körülményeiben keresi a hibát, és elképzelései minden esetben a teljes viszonyrendszer átalakítását célozzák. — Hogyan hatottak ezek a nézetek? A kortársak elfogadták őket? — Korántsem. Makarenko állandóan harcban állt a fel­ügyeleti szerveivel, amint kísér­letei eltértek az elképzelésektől, a gyermekotthonok akkoriban hagyományos formáitól, ami bizony gyakran előfordult. Te­lepén például a húszas évek ele­jén nyolc műhely működött, ami nem számított ugyan egyedi esetnek, az azonban már igen, hogy — felettesei elképzelései ellenére — elutasította az ön- fenntartás eszméjét. Elvei sze­rint ugyanis a teljes életért kí­vánt termelni, és nem egy kis­ipari jellegű önfenntartásért. A harmadik nagy eltérést isko­larendszere mutatta. Nem hitte, hogy iskola nélkül teljes lehet a telep, és nem kis harc árán nyolcosztályos iskolát terem­tett. Neki köszönhető az első szervezett egyetemi felvételik előkészítése is. — Mikorra tehető ennek az elméletnek a születése, amelyre már a mai gyakorlat is támasz­kodhat? — Makarenkóra 1927 végén az a feladat hárul, hogy össze­foglalja az évtized gyakorlatá­nak eredményeit. Ezzel terem­tette meg, marxista forrásokra támaszkodva, a nevelés célértel­mezését. Konkrét nevelési célo­kat jelöl ki, ezek eléréséhez pe­dig konkrét állomásokat, elvet­ve az általános célok eszméjét. Elképzelései szerint a nevelési célokat nem spekulatív mód­szerrel kell meghatározni, ha­nem mindig az adott körülmé­nyeknek megfelelően, így aztán minden generációnak újra kell azokat fogalmazni. Elveti a szo- ciologizmust, biologizmust, s már ezekben az években — a húszas évek végén — arra a kö­vetkeztetésre jut, hogy koránt­sem biztos, hogy a pedagógus dolga e célok kitűzése ... Olyan célrendszert jelölt ki, melyben megvalósul a fiatal számára a közösséghez tartozás érzése. Követelmény, hogy alá tudja vetni magát az egyén a közösség eszméjének, rendelkezzék egész­séges, normális fizikai és pszi­chikai tulajdonságokkal, legyen világos társadalomképe, s le­gyen fogalma, hol a helye a tár­sadalomban. E célrendszer kö­rülhatárolásához az iskolának le kellene bontani a társadalmi programot a saját profiljára. — Hogyan érdemes ma hozzá­látni az elvek*atiil tetőséhez, ha­zai interpretációjához? — Az eddigiekből is kiderült, hogy ebből az örökségből nem lehet „csipegetni”, „szemelget- ni”. Az elmúlt évtizedek rossz tapasztalatai arra figyelmeztet­nek bennünket, hogy mindig az egész rendszerben gondolkod­junk. Az egyik legfontosabb, föltétlenül megszívlelendő út­mutatás, hogy a tanulók nevelé­sére ne egyszerűen csak tudat- formálásként, hanem egy sok­kal komplexebb feladat része­ként tekintsünk. A viszony- rendszer átalakítása persze sok­kal nehezebb, de a hatás össze­hasonlíthatatlanul mélyebb. Ez a problémakör egy-egy iskolá­ra, vagyis közösségre bontva úgy fogalmazódik meg, hogy e közösségek hogyan tudják saját tevékenységi rendszerüket gaz­dagítani? Tapasztalataim sze­rint lehetőségeinek pontos isme­retében egy-egy iskola mindig rejtett tartalékokkal rendelke­zik. E viszonyok átalakítása ugyanis a tevékenységi rendszer bővítése nélkül nem lehetséges. — Hogyan látja az élő hazai gyakorlatot? — Az iskola közösségteremtő szerepe ma a privatizáló szándékok megjelenésének ide­jén — csökkenőben van. Pedig az iskola semmiképpen sem ad­hatja át azt a funkcióját más­nak, hogy a személyiséget a kö­zösség segítségével nevelje. Pil­lanatnyilag alig tudja elemi funkcióit is ellátni. Nem is lesz erre reménye, ha nem képes fej­leszteni nevelési rendszerét. En­nek csak egyik lehetséges for­mája a makarenkói elv, mely­ben a közösség és a személyiség egymásért létezik, s a közösség­nek az a rendeltetése, hogy az egyén képességeit különféle kö­zösségi formákban szabadítsa fel. A legfontosabb tényező az együttnevelési szándék: a peda­gógus és az egyén együttnevelé- se — a fegyelem, a tanulás moti­vációjában, irányításában, s ez a folyamat elvezethet az iskola alapfunkciójának erősödéséhez. Az együttneveléshez persze szükséges az önkormányzat is, amelyben — ugyancsak a mai gyakorlattal ellentétben a pe­dagógusnak is megvan az ön- kormányzási joga. Ha pedagó­gus önkormányzat nincs, nem jöhet létre tanulói önkormány­zat sem. Mindez persze csak tö­redéke a ma iskolájában tapasz­talható súlyos problémáknak. Károlyi Júlia KÉSZENLÉTBEN A HÉT VÉGÉN ORVOSOK KECSKEMÉT: az ügye­let ideje hétfőtől péntekig 18 órától vasárnap reggel 8 óráig tart, szombaton, va­sárnap és ünnepnapokon reggel 8 órától folyamatosan a követ­kező hétköznap reggel 8 óráig. Az ügyelet helye felnőtteknek: Kecskemét, Nyíri út 38. (T.: 20-488), központi tömb, diagnosztika. Gyermekeknek: Kecskemét, Izsáki út 5. C pavilon, földszinti ambulancia (T.: 22-822). Ágasegyháza, Ballószög, Helvécia, Hetényegyháza, Jakabszállás, Nyárlő- rinc, Városföld gyermek- és felnőtt be­tegeit a munkaszüneti napokon a kecs­keméti kórház említett két épületében látják el. Orgovány: Orgovány, központi ren­delő (T.: 25); Lajosmizse, Felsőlajos, Ladánybene: Lajosmizse, központi rendelő (T.: 24); Szabadszállás, Fülöp- szállás, Soltszentimre: Szabadszállás, központi rendelő (T.: 220); Kunszent- miklós: Kunszentmiklós, központi ren­delő (T.: 155); Dunavecse, Szalkszent- márton, Apostag: Dunavecse, közpon­ti rendelő (T.: 75); Kerekegyháza, Fü- löpháza, Kunbaracs: dr. Benkő M. (Kerekegyháza, Lenin tér 14. T.: 71- 340); Lakitelek: dr. Debreczeni J. (La­kitelek, Széchenyi krt. 72. T.: 42-055); Izsák: dr. Pap Gy. (Izsák, Bercsényi u. 13. T.: 94); Tiszaalpár: dr. Pulius T. (Tiszaalpár, Imre tér 18. T.: 44-162). Lelki segélyszolgálat: a kecskeméti 28-222-es telefonszámon naponta 18 órától másnap 6 óráig hívható. BAJA: az ügyeletet a kórház baleseti sebészeti pavilonjában látják el (Po­korny u. T.: 11-244). Itt fogadják a bajai, bácsbokodi, bácsborsódi, bács- szentgyörgyi, bátmonostori, csátaljai, csávolyi, dávodi, érsekcsanádi, felső- szentiváni, garai, hercegszántói, ne­mesnádudvari, sükösdi, szeremlei és vaskúti betegeket. BÁCSALMÁS: a rendelőintézetben a bácsalmási, bácsszőlősi, tataházi, mátételki, kunbajai, csikériai, madara- si, katymári lakosokat látják el (T.: 124). KISKŐRÖS: a Kossuth utcai rende­lőben látják el a betegeket (T.: 11-922). Fogászati ügyelet a város és a környék lakói részére minden szombaton 8-tól 12- óráig. Szakorvosi rendelőintézet: Kiskőrös, Petőfi tér 12. Az ügyelet ide­jén ellátják a kiskőrösi, akasztói, csen­gődi, tabdi, páhi, kaskantyúi betege­ket. Kecel, Imrehegy: Kecel, központi rendelő (T.: 68); Soltvadkert: központi rendelő (T.: 21). KISKUNFÉLEGYHÁZA: a köz­ponti ügyelet szombaton reggel 7 órá­tól hétfő reggel 7 ómáig tart. Helye: Kiskunfélegyháza, Kilián Gy. u. 7. (T.: 62-520). Ellátják a kiskunfélegyházi, gátéri, kunszállási, pálmonostori, pető- fiszállási, bugaci betegeket. A gyermekorvosi ügyelet rendje: szombaton és vasárnap 7-től 19 óráig. Helye és telefonja azonos a központi ügyeletével. TISZAKÉCSKE: a rendelőintézet­ben a tiszakécskei és a szentkirályi be­tegeket látják el (T.: 41-011). KALOCSA: a rendelőintézetben tar­tanak ügyeletet: Kossuth u. 34—36. Itt látják el Bátya, Foktő, Géderlak, Ho­mokmégy, Miske, Ordas, Dunaszent­benedek, Öregcsertő-Csorna, Szak- már, Úszód és Kalocsa betegeit. Az ügyelet ideje szombaton reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart (T.: 10, 122, 234). Éjszakai ügyelet: 213-as mellék. URH-szoba: 219-es mellék. A rendelőintézetben a munkaszüneti napokon a fogászati ügyelet sürgős esetben vehető igénybe. 9-től 12 óráig. A fogászati ügyelethez tartozik: Kalo­csa, Solt, Harta, Dunapataj, Duna- szentbenedek, Dusnok, Fájsz, Hajós és a csatolt községek. Solt, Újsolt, Dunaegyháza: Solt. központi rendelő (Vécsey tér 1. T.: 167); Fájsz, Dusnok: dr. luhász D. (Fájsz, Vörös Hadsereg 27.,T.: 12); Du­napataj, Harta: dr. Jaksa j. (Dunapa­taj, Baross u. 6. T.: 84); Hajós: dr. Pap I. (Hajós, Kossuth u. I. T.: 10). KISKUNHALAS: a Semmelweis kórház központi ambulanciáján tarta­nak ügyeletet (T.: 21-011, 275-ös mel­lék.) Itt látják el a balofaszállási, har- kakötönyi, zsanai, kunfehértói, kisz- szállási, pirtói betegeket. Kiskunmajsa, Szánk, Jászszentlász- ló, Csólyospálos, Kömpöc: Kiskun­majsa, központi rendelő (T.: 31-211); Jánoshalma, Rém, Kéleshalom, Boro- ta: Jánoshalma, központi rendelő (T.: 88); Kelebia, Tompa: dr. Máriási K. (Tompa, Rákóczi u. 15. T.: 31). GYÓGYSZERTÁRAK A péntek esti zárórától hétfő reggelig a következő gyógyszertárak tartanak ügyeletet: Kecskemét: Szabadság tér 1.; Baja T óth Kálmán tér 2.; Bácsal­más: Hősök tere 4.; Izsák: Dózsa György u. 7.; Jánoshalma: Béke u. 1/ A.; Kalocsa: Széchenyi-lakótelep; Kis­kőrös: Kossuth u. 5.; Kiskunfélegyhá­za: Attila u. L; Kiskunmajsa: Hősök tere 3.; Kunszentmiklós: Kálvin tér Ír, Soltvadkert: Ifjúság u. 2.; Tiszakécske: Béke u. 132.; Kiskunhalas: Kossuth u. 15—19.; Solt: Béke tér 6. ÁLLATORVOSOK Az ügyelet szombat reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. BÁCSALMÁSI ÁLLAT­KÓRHÁZ: dr. Veréb J. (Bácsalmás, Marx u. 36. T.: 106). KECSKEMÉTI ÁLLATKÓRHÁZ: dr. Lakos K. (Kecskemét, Halasi út 34. T.: 28-344). BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Baja, Bátmonostor, Sze­retnie: dr. Steiner R. (Baja, November 7. tér 61), Nemesnádudvar, Sükösd, Ér- sekcsanád: dr. Punczman T. (Baja, Kossuth u. 11/A. T.: 12-428), Bács- szentgyörgy, Gara, Vaskút: dr. Tasko- vics L. (Vaskút, Bajai út 1/A. T.: 12- 851), Felsőszentiván, Csávoly, Bácsbo- kod: dr. Lipokatich S. (Csávoly, Arany J. u. 37. T.: 29), Bácsborsód, Madaras, Katymár: dr. Varga M. (Madaras, Hu­nyadi u. 1/A. T.: 2), Hercegszántó, Dá- vod, Csátalja, Nagybaracska: dr. Szá­las L. (Hercegszántó, Dózsa u. 1/A). KALOCSAI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET: Kalocsa, Bátya, Foktő, BAFAMI: dr. Kovácsífy Cs: (Kalocsa, Újhelyi I. u. 2.), Tass, Szalk- szentmárton: dr. Tiringer A. (Szalk­szentmárton, Rákóczi u. 1.), Dunave­cse, Apostag: dr. Szűts M. (Dunavecse, Vörös Hadsereg u. 8/A), Solt, Újsolt, Dunaegyháza, Allampusztai Célgazda­ság solti* kerülete: dr. Varjú S. (Solt, Kossuth u. 86. T.: 52), Harta, Dunate- tétlen, Állampuszta: dr. Csiba E. (Har­ta, Gallé T. u. 64.), Dunapataj, Ordas, Géderlak, Úszód, Dunaszentbenedek: dr. Mészáros L. (Dunapataj, Malom u. 20. T.: 45), Szakmár, Oregcsertő, Ho­mokmégy: dr. Farkas A. (Homok­mégy, Dózsa Gy. u. 14. T.: 8), Miske, Drágszél, Hajós, Császártöltés: dr. Kunváry J. (Császártöltés, Tanácsköz­társaság u. L), Fájsz, Dusnok: dr. Ba­jusz I. (Dusnok, Vörös Hadsereg u. 23.). KECSKEMÉTI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kecskemét, Hetényegyháza: dr. Holló I. (Kecske­mét, Bánk bán u. 12. T.: 21-325), Kecs­kemét, Ballószög, Helvécia, Városföld: dr. Nagy L. (Kecskemét, Jégvirág u. 28. T.: 24-862), Jakabszállás, Orgo­vány: dr. Bartal J. (Orgovány, Hajma A. u. 22. T.: 42), Szentkirály, Nyárlő- rinc: dr. Pillér J. (Szentkirály, Dózsa Gy. u. 1. T.: 45-012), Lajosmizse: dr. Havasi F. (Lajosmizse, Rákóczi u. 29. T.: 99), Tiszakécske: dr. Jenei J. (Tisza­kécske, Kerekdomb 99.), Kerekegyhá­za, Kunbaracs, Ladánybene: dr. Tóth B. (Ladánybene, Piactér u. 12. T.: 7). KISKŐRÖSI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET: Kiskőrös: dr. Bo­ros A. (Kiskőrös, Vattay u. 10. T.: 12- 280), Ágasegyháza, Fülöpháza, Izsák: dr. Mészáros I. (Ágasegyháza, Kossuth L. u. 23. T.: 20), Kunszentmiklós, Kun- peszér, Kunadacs: dr. Tóth S. (Kun­szentmiklós, Petőfi ltp. B. ép. T.: 202), Szabadszállás, Fülöpszállás: dr. Schlei- der J. (Fülöpszállás, Kössuth L. u. 12.), Soltvadkert, Bocsa, Tázlár: dr. Kővá­gó F. (Soltvadkert, Bocskai u. 83.), Akasztó, Csengőd, Tabdi, Páhi, Solt­szentimre, Kaskantyú: dr. Varga J. (Csengőd, Szent I. u. 15. T.: 41-138), Kecel, Imrehegy: dr. Beke J. (Kecel, Malom u. 22.) KISKUNFÉLEGYHÁZI ÁLLAT­EGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kis­kunfélegyháza: dr. Horváth T. (Kis­kunfélegyháza, Mártírok u. 4. T.: 61- 143), Kiskunfélegyháza, Gátér, Pálmo- nostora, Petőfiszállás: dr. Szmilkó F- (Kiskunfélegyháza, Lőwy S. u. 6. T.: 61-120), Kiskunmajsa, Kömpöc, Csó­lyospálos: dr. Fülöp J. (Kiskunmajsa, Tanácsköztársaság u. 66. T.: 31-828), Jászszentlászló, Szánk: dr. Borotai Gy. (Jászszentlászló, Radnóti u. 3), Bugac, Kunszállás: dr. Csőke A. (Kunszállás, Kossuth u. 7. T.: 4). KISKUNHALASI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunhalas: dr. Czabán L. (Kiskunhalas, Kosevoj tér 5. T.: 22-245), Zsana, Harkakö- töny, Pirtó, Balotaszállás, Kunfehértó: dr. Aladics S. (Kiskunhalas, Ibolya u. 11), Jánoshalma: dr. Ivanics M. (Já­noshalma, Bíró B. u. 7. T.: 283), Boro- ta, Rém: dr. Boldizsár J. (Rém, Petőfi u. 23), Mélykút, Kisszállás: dr. Simon J. (Mélykút, Kossuth u. 13. T.: 168), Tompa, Kelebia: dr. Patocskai G. (Ke­lebia, Ady E. u. 216), Bácsalmás, Csi- kéria, Bácsszőlős, Kunbaja: dr. Rácz I. (Csikéria, Kossuth u. 21. T.: 4), Tata­háza, Bácsalmás, Mátételke: dr. Csibri J. (Bácsalmás, Petőfi u. 48).

Next

/
Oldalképek
Tartalom