Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-30 / 102. szám

\ 6 • PETŐFI NÉPE • 1988. április 30. VÁLTOZÓ FALUTÁRSADALOM Keceli találkozások Hogy emlegetik Kecelt a község- és a megyehatáron túl? Vannak, akik szerint: ügyeskedők, zugpálinkafőzők, borcsinálók birodalma a táj. Szerencsére ma már egyre többen tudnak a település Vasarely „hímezte” művelő­dési központjáról is. (Nívósabb gyermekrajzkiállítást talán nem is rendeznek a világban az iskola alkotókö­zösségének munkái nélkül. ) Mindig többen és többen zarándokolnak el a Mikulás-napi virágfesztiválra vagy — augusztusban — a Keceli Napok rendezvényeire. A helyi szakszövetkezet is bizonyította már, töbször is: lehet becsületesen és eredményesen munkálkodni a ho­mokon ... Nem mindegy tehát, hogy a „kritikus” járt-e mostanában a nagyközségben. Egy rövidke keceli séta is meggyőzheti a látogatót: az Alföld egyik legdinami­kusabban fejlődő települése ez a tízezer lakosú, homok­hátsági község. Új források a településfejlesztéshez — Nyugat-Európában egy ilyen népes település lakói városiaknak mondhatják magukat. Hisz-e abban, hogy a követke­ző néhány évben városháromszög alakul itt, Bács-Kiskun szívében? — kérdeztem a nagyközség fiatal, agilis tanácselnö­kétől. Schindler Jánostól. — Ha reálisan elemezzük a helyze­tünket, lehetőségeinket, azt kell vála­szolnom: nem valószínű, hogy a közel­jövőben Kalocsa és Kiskőrös mellett egy harmadik, új „K”-betűs város szü­letik a környéken. Kecel fejlődik, de a lakosság létszáma folyamatosan csök­ken. A fiatalok többsége — az iskolák elvégzése után — nem tér vissza szülő­falujába. Kevés ugyanis a munkahely, szerény a választási lehetőség. Öregszik a település. Történelmi okai vannak e nem kívánt helyzetnek: a fejlesztési pénzek aránytalan elosztása hibáztat-, ható a viszonylagos elmaradottságért. Bármennyire is szeretnénk: nem lehet egyik évről a másikra pótolni a lemara­dást. Milliókat kell költeni évről évre öreg épületeink fönntartására. Például 1988-ban számos olyan intézményt korszerűsítünk, amelyet még 1945 előttről örököltünk. A megmaradt fo­rintokból kell aztán utat, járdát javíta­nunk; buszmegállót, gyógyszertárat és orvosi rendelőt építenünk. A jelenlegi gazdasági helyzetben, sajnos, nem szá­míthatunk olyan központi támogatá­sokra, amelyek meggyorsítanák a vá­rosiasodást. — Viszont: új forrása is van a telepü­lésfejlesztésnek. Itt helyben fektetik be a szőlőtermelés és az angóratenyésztés hasznát a magánvállalkozók ... — Valóban. A kiskereskedelem, a szolgáltatás és a vendéglátás területén is vállalkozásokba fogtak a keceljek. Ez a jövő útja. Mi igyekszünk jó part­nerei lenni a nem kevés kockázattal járó beruházások előkészítőinek. így épülhetett meg központunkban a szol­gáltató negyed; büszkeségünk — a színvonalasan menedzselt — Fürtös vendéglő. Az Imrehegyi Szakszövetke­zet új bevásárlóközpontot épít a köz-' ségben, s működtetésre átvette a für­dőnket a Dél-Bács-Kiskun Megyei Víz­mű Vállalattól. Szintén egyéni kezde­ményezés: faházas kempingfalu épül majd a melegvizes — a tervek szerint télen-nyáron üzemelő — fürdőnk mel­lett. Sok aktív, lelkes, szorgalmas em­ber él itt. Bennük reménykedhet ma £ elsősorban egy tanácsi vezető. Megszó­lítanak: kérdezik, hogyan segíthetné­nek? A közös munka, úgy látom, egyre inkább közösséggé formálja a közsé­get.. . KISKUNMAJSÁRÓL IS LÁTTA EURÓPÁT — EMLÉKEZÉS SASVÁRI SÁNDORRA* A „hazafiatlan” hazafi • l'ánepróba a nevelési központban. A legifjabbak már más életformát kívánnak, mint az apák, a nagyapák nemzedéke. Kedvet adtak a vállalkozóknak ... Rákóczi Ferenc harmincnégy éves. 1986-ban — barátjával, Borbényi Im­rével — nagy fába vágta a fejszéjét. Úgy határozott, kockáztat néhány mil­liót, hogy a község szívében új vendég­lő épüljön. Ez lett a — már említett — „Fürtös”, melyet szívesen látogat­nak helybeliek és átutazók egyaránt. A környéken nincs hasonlóan igényes szolgáltatást kínáló egység. A két jó barát vállalkozását segítette a község lakossága is. A helyi Szőlőfürt Szak- szövetkezet pedig — mint üzlettárs — részt vállalt a beruházásból. — Ilyen rangos üzlet biztosan forgal­masabb lenne a Balatonnál, vagy vala­melyik főútvonal mellett. Nem számol­ták el magukat, amikor úgy gondolták, hogy a szülőfalujukban nyitnak vendég­lőt? kérdezem Rákóczi Ferenctől. —rRégi álmunkat váltottuk valóra társammal. Úgy gondoltuk: az embe­rek, ha elérnek egy életszínvonalat, ál­doznak a kikapcsolódásra is. Reméljük, hogy az idegenforgalom is felfigyel ránk. Egyre több a külföldi vendég Kece- len . . . — Tehát megérte? — Korai lenne — néhány hónappal a nyitás után — üzleti eredményről be­szélni. Mi a jövőt nézzük; a jelen nem túl bíztató. Hiszünk a keceliekben, s reméljük, a lakótársak sem csalódnak bennünk. Annyit már látunk: kezde­ményezésünkkel megmozgattuk a tehe­tősebbek fantáziáját. Az üzletnyitás óta feltűnően sok vállalkozó kedvű ke­celi keresi meg a‘ tanácsot azzal, hogy ő is áldozna a községfejlesztésért. Per­sze csak úgy) ha az magának is hasznot hozna. (Valamivel többet, mint a bank­• A keceli szakszövetkezeti gazdák jól tudnának használni sok, korszerű mezőgazdasági gépet. Steyer- gépbemutató a Szőlőfúrt Szakszövetkezetben. ✓ fontos és szükséges; de közelebb kelle­ne hajolnunk a rászorulókhoz is. Eb­ben az egyház is partnere szeretne lenni a - talán túl sokat is magára vállaló —^ tanácsnak, államnak ... Dolgozni, tanulni, művelődni, szórakozni... A község múltja tehát béklyózza a jelent. De milyen lesz Kecel jövője? Ez minden bizonnyal a mai fiatalokon is múlik. Az Általános Művelődési Köz­pont parkjában — Viktor Vasarely tit­kos varázsú mozaikja előtt — két ti­zenévessel beszélgéttem erről... — Kalocsán az egészségügyi szakkö­zépiskola első osztályába járok — mu­tatkozott be Szedres Orsolya —, gyak­ran mondják nekem osztálytársaim: jó nektek kecelieknek, mert ott mindenre van pénz. Azt csak kevesen látják, hogy itt az orvosok, a tanárok, a kisi­parosok és az ipari munkások is szinte szabadnap nélkül dolgoznak egész éven át, ezért az életszínvonalért. Fő­munkahely, majd a szőlő, a sertés vagy az angóra-„istálló”. Ez jellemzi az itt élők mindennapjait. Az így szerzett pénzből épülnek a tetszetős házak. Ter­mészetesen a legtöbb esetben a gyerme­kek is részt vállalnak a munkából. . . — Vannak szegényebbek is, ugye? — Van tagozódás — vette át a szót a nyolcadikos Herceg Melinda —, osz­tályonként egy-két tanuló képviseli az orvosokat, a fóliásokat, a vállalkozó­kat — a „többszörös milliomosokat.” Nekik, úgy tűnik, minden jóval köny- nyebben megy. Nem sláger már náluk a videó, a külföldi nyaralás, a nyugati kocsi. Külön „klikkbe” tartoznak ők, ugyanúgy, mint a szegényebbek — a cigányok. Nem jó ez — de így van! — Ki merre indul, ha elvégzi az álta­lános iskolát? — A gyerekek is számolnak: hová érdemesebb? — szólal meg ismét Szed­res Orsolya — A legtöbben szakközép­be jelentkeznek. Meghatározó: ez az iskolatípus érettségit és szakképesítést is ad. Úgy tűnik, a következő generáció már nem kíván annyit dolgozni, mint a szülők és a nagyszülők nemzedéke. Inkább elköltözik, nem jön haza, ha végez. Aki visszakívánkozik, az sem akar robotolni. Dolgozni, tanulni, mű­velődni, szórakozni! Mind a négyféle elfoglaltságból szeretne részt vállalni a mai fiatalság. Úgy látom, a szabadidőt itt is el lehet tölteni gazdagítóan. És nem csak a szilasi, az öreghegyi vagy a csábori szőlőkben, hanem például a művelődési központban, a sporttele­pen vagy magánlakások kertjeiben, társalgóiban. Ez is Kecel ma már .,. Farkas P. József betét vagy a kötvény.) Biztosan megin­dulna itt jobban a fejlődés, ha a sok rendeletmódosítás nem okozna bi­zonytalanságot . .. Szociális háló kellene! Az országban — a lakosságszám arányában - Kecelen van a legtöbb gépkocsi. Épülnek a magánüzletek, a „magángyárak”; gombamód szapo­rodnak a több milliós villák. Ez a gaz­dagodás nem okoz feszültséget a két­száz éve ahffútott településen? kér­deztem dr. Scharpf Egon esperest, a katolikus templom kertjében sétálva. — Vannak feszültségek. Azért nem megy mindenkinek olyan jól! — mond­ta az egyházközösség vezetője. — Sú­lyos gond például a cigányaink ügye. Az emberek gyakran türelmetlenek, nem értik meg a méltányos állami gon­doskodást; egyenlő elbírálást, tehervi­selést követelnek. Mi a vezető testüle­tünkben — de látom, a tanácsnál is így van — nem csak a tehetősek ügyét kép­viseljük. A jól tervezett településfejlesz­tés pedig éppen a demokratizmust erő­síti. Öt éve szolgálok Kecelen. Jó látni: fejlődik a falu. Ma már például nincs gond a vízellátással; utak, járdák is épülnek. A tanács vezetőire a jobbítani akarás a jellemző. Szolgálatnak érzik megbízatásukat. Azt keresik, mi a jó a közösségnek. Az persze már nem helyi probléma, hogy egyre több a magá­nyos, öreg, elesett ember. A társada­lomnak sűrűbb „szociális-hálót”' kelle­ne fonnia, hogy ne zuhanjon senki se a lehetetlenülésbe. Eddig jql csináltuk ezt, de mostanában elég sok a gond. A vállalkozók éljenzése, támogatása Miért adta fe­jét századunk ele­jén újságírásra a kiskunmajsai Sasvári Sándor? Aligha társa­dalmi fölemelke­désért; az újdon­dász pálya szó alatt volt akkori­ban. Vidéken külö­nösen. A körutakon túli' újságok gondjairól töp­rengve maga Sas­vári panaszko­dott a Kun- Majsa l904. ok­tóber 9-ei számá­ban: „Vidéki új­ságjaink javaré­szét nem hivatá­sos újságírók szerkesztik. Egy- egy tanár, ügyvéd vagy nyomdász, aki hevenyészve össze állítja a la­pot, minden cél, minden különö­sebb hivatás nél­kül.” A hírlapí­rással anyagi elő­nyökért próbál­kozók keservesen csalódtak. A va­lamilyen ügyet szolgálók tűrték legto­vább a kellemetlenségeket. Sasvári Sándor nyolcadik évtizéde felé ballagó fia, a Kecskeméten élő nyugdíjas emlékei, az 1866-ban Kassán született tanárember írásai szerint a társadalmi tespedtség nyomasztotta leginkább Pest-Pilis-Solt-Kiskun me­gye egyik legtanyásabb, legelmaradot­tabb településén az ifjú értelmiségit. Lassan csordogált arrafelé az idő. Ko­rábbi munkahelyéről, Zágrábból, Kis- kunmajsára költözve úgy érezhette ma­gát, mint aki automobilról ökrös sze­kérre száll. (A horvát fővárosban csalá­di hagyomány szerint egy igen előkelő, nagyra hivatott ifjú nevelője volt. A pezsgő szellemiségű egyetemi város­ban ismerkedett meg a kiskunmajsai iskolaigazgató lányával; a szíve vitte Máj sára. Ä több nyelven beszélő, művelt pe­dagógus 1901 májusában vette át a Schwarz Artur és Misszió Részvénytár­saságtól a kiadói jogokat. Két évtizedig szerkesztette (írta, terjesztetté) a Kun- Majsát. A hetenként négy, nagy alakú olda­lon, jó papíron és jó minőségben ki­adott helyi közlönyt talán-talán szer­kesztőjének szociális érzékenysége emelte a hasonló vidéki kiadványok fölé. Időnként tágítgatta olvasói szem­határát, kecskeméti, kiskunfélegyházi, kiskunhalasi, sőt fővárosi hírek is he­lyet kaptak hasábjain. Szinte találomra lapoztam bele az 1904-ben és 1905-ben megjelent számokat tartalmazó kötet­be. Az év panamája című összegezés szerint a belgrádi királygyilkosság volt újságírói szempontból az elmúlt eszten­dő legfontosabb eseménye. „Sándor az ifjú és felette romlott idegzetű, a szeret­kezésben oly exotikus fiatal király nejé­vé tette a nőt, aki művésznője volt a szerelem technikájának. A frigy nem­csak a politikai józanság és a társadal­mi felfogás ellen való volt, de erkölcste­len is.... az a fejedelem, aki manapság cselekszik ilyet, a szociálizmus és anar- kizmus korában, az elvész.” Figyelem­re méltó a Magyarország népét hóna- pok óta izgalomban tartó parlamenti obstrukció óvatos említése. Munkára sürgette honfitársait! „A nemzeteknek manapság a közgazdasági kérdések he­lyes megoldása képezi a főfeladást, a közgazdaság terén nálunk még annyi a tennivaló, hogy kár minden elmulasz­tott napért.” [Mintha Móricz későbbi intelmét hallanám: ne politizálj (ál­ügyekről); építkezz!] A munkáskérdés­sel foglalkozott a leghosszabban. „A * Néhány hete a nagyközségi tanács elnökének és az újságíró-szövetség alelnökének beszédével avatták föl a Kun-Majsa szerkesztőjének emléktábláját egy­kori lakóházán. KIVÁLÓ KISHÍV ATAL PÁLMONOSTORÁN • A bélyegeladással Almási Antalné éppen a tárcabevételeket növeli Pálmonosto- rán, a postahivatalban. fiú postaműszerész Kiskunfélegyhá­zán. S ha.Pálmonostorán, az öt alkalma­zottat foglakoztatő postán olyanok dolgoznak még rajtuk kívül, mint Papp Illés belterületi kézbesítő — aki 25 éve űzi ezt a mesterséget—, nem csoda, hogy tavalyi munkájuk alapján újra elnyerték a Kiváló Kishivatal címet. Felnőtt melléjük a feladathoz Bartucz Ferenc, a másik belterületi kézbesítő, s Lajos Mihály, a külterületi kezelő is. — Reggel hétkor kezdődik a munka a postán — magyarázza tovább Almási Antal. — Ekkor jön Kiskunfélegyhá­záról a kocsi, ennek a rakományát hív­A postás a község bizalmasa A jó postás tudja, hogy melyik levelet nem szabad átadni a címzett házastársának — avatott be a szakma legbensőbb titkaiba Almási Antal, a pálmonostori postahivatal vezetője. Tudhatja, hisz régóta postás ő is, a felesége is — aki egyesített fel­vevő ugyanebben a hivatalban —, sőt azok a fiai is, akik közül az egyik éppen a szülei munkahelyén tartózkodott, amikor felkerestem őket. Vasúti posta­kocsin teljesít szolgálatot, míg a másik juk postai nyelven zárlatnak. Nyolc órára feldolgozzuk az anyagot, kinyit a hivatal, s a kézbesítők elindulnak. A nálunk feladott leveleket és egyéb küldeményeket délután háromnegyed négyre készítjük össze, ebben az idő­pontban viszi el a postakocsi szintén Félegyháza felé. A legtöbb küldemény ugyanebbe a városba megy, de nem ritka az USA-ba, Ausztráliába, vagy Tengizbe feladott levél sem. A Pálmo- nostorán élő emberek szintén a világ minden tájáról kapnak levelet, de az is előfordul, hogy a feladó nem is ide szánja a küldeményt. Jugoszláviában van egy Pélmonostor nevű helység, s megesik, hogy az ő postájuk hozzánk kerül. Persze a posta nem csak levelekkel foglalkozik. Területünkön több mint ezer előfizetett újságot hordunk szét, a Petőfi Népe példányait 1334an kapják meg. Nyolc- és kilencmillió forint kö­zött változik a havi pénzforgalom, de előfordul, hogy egy nap egymillió gyű­lik össze a páncélszekrényben. Postahi­vatalunkban jelenleg 20 millió forint a takarékbetét-állomány, feladunk ha­vonta kétezerháromszáz, s kézbesítünk háromezer levelet. Hogy mitől lehet kiváló egy ilyen kishivatal, mint a miénk? Az utolsó panaszkönyvi bejegyzésünk dátuma 1982, akkor egyik alkalmazottunk be­tegállománya miatt nem tudtuk időben eljuttatni a küldeményeket a címzettek­hez. Azóta munkánkra nem volt sem­milyen panasz, s mióta' automata tele­fonközpont van a községben, a kézbe­sítő naponta többször is felhívja a hiva­talt, hogy megkérdezze: érkezett-e a nap folyamán távirat? A község lakossága tudja, hogy ér­tük dolgozunk, s megbíznak bennünk. A postás bejáratos a házakba, szinte mindent tud az itt élő emberekről, tud­ja, hogy kinek mennyi pénze van, s ki mikor söpröget. Persze ezekkel az in­formációkkal nem szabad visszaélni, a postás munkaköre bizalmi állás — fe­jezte be a tevékenységükről adott tájé­koztatást Almási Antal, de még azt is hozzátette, hogy a kiváló kishivatalnak túl kell teljesíteni a különböző szolgál­tatásokból adódó tárcabevételek terve­zett mennyiségét is. Bálái F. István • Családi körben. szociálizmus nagy haladást tesz, a vá­ros és falu, ahová egyszer egy agitátor beteszi a lábát, meg van hódítva az ő alsóbb rétegeivel az új eszmének, amely a vörösök szerint meg fogja váltani a világot. A városokban, különösen Bu­dapesten az ipari munkások között a nemzetközi szociáldemokrácia hódít, míg az alföldön, a Magyarországgal határos erdélyi vármegyékben az olá­hok között az újjászervezett (az 1900- ban elszakadtak Mezőfi köré csoporto­sult, H. N.) szociáldemokrata párt ter­jed.” A továbbiakban meglepően ponto­san, naprakészen elemzi a két irányza­tot. Bár nem mindenben érthetünk egyet azzal a megállapításával, amely szerint a magyar munkásmozgalom­ban kialákult helyzet erősen emlékeztet Bebel és Bernstein rokonítható, eltérő működésére, de elismerésre méltó a na­gyobb összefüggések föltárásának az igénye, az újságíró-tanár tájékozottsá­ga. Jellemző Sasvári humanista beállí­tottságára, hogy miközben sajnálkozva tudatta: számtalan próbálkozás ellené­re nem tudunk még repülni, és tehetet­lenek vagyunk a tüdővésszel szemben. De: „akik ezeket a problémákat meg fogják oldani, azok nagyobb szolgála­tot tesznek az emberiségnek mint a Caesarok, Napóleonok ...” 1904. február 14-én A választói jog című vezércikkében előbbrevalónak vélte az iskoláztatást, a felvilágosítást az általános választójog megadásánál. Félrevezetéstől féltette az írástudatlan tömegeket és etnikai érdekeik túlzott érvényesítésétől a nemzetiségeket. Amikor számos magyar lap az erősza­kos magyarosítást sürgette, azt javasol­ta a kiskunmajsai újságíró: „okos gaz­daságpolitikával meg kell értetni a nemzetiségekkel, hogy a magyar állam épp úgy a gondjukat viseli mint más polgárét, hogy a kifelé való gravitáció­juk haszontalanság a magyar nemzet, a magyar állam iránt, amely érdekük­ben is úgy dolgozik, mint más lakója érdekében.” Bizony kevés értelmiségi gondolkod­hatott ilyen felelősen, előrelátóan a Kiskunságban, széles e hazában, mint Sasvári Sándor. Nyilvánvaló azonban, hogy ő is korának gyermeke volt és nem mindenben tudta túltenni magát a helyi elfogultságokon, a hazai balgasá­gokon, a provinciális kisszerűségeken. Valószínűsíthető, hogy a helyi misszió­nak mindvégig ercjs befolyása volt a Kun-Majsára. Ezért is lepődtek meg sokan 1919. április elején, amikor Sasvári Sándor — vállalva az új rendet1— Kiskunmaj­sai Vörös Ujság-ra változtatta időszaki kiadványának nevét. Mindvégig híven dolgozott a meghirdetett eszmékért, a származási, vagyoni különbségek el­tüntetéséért, a szocialista átalakítás­ért. Hazafiatlansággal vádolták az 1919 őszén régi pozícióikat visszaszerző köz­ségi hatalmasságok. Kizáratták Sasvá­rit a képviselőtestületből, zaklatták, nyomorgatták. Kénytelen volt előbb szüneteltetni, majd megszüntetni a Kun-Majsát. Nem kis gondot okozott családja fenntartása. Magániskolát szervezett, romló egészsége napról nap­ra fonnyasztotta aktivitását. Vonatra is ritkábban szállt, pedig szeretett utazni: kíváncsi volt a világra. Korosodva már csak Halasig vagy Fél­egyházáig döcögött vele a szerelvény, de igazi értelmiségiként gondolatban igyekezett befogni a legfontosabb vi­lágáramlatokat. . Úgy halt meg, hogy sohase olvasott saját lakásában villanyfénynél (csak 1929 decemberében gyulladt ki Majsán az első villanykörte), de petróleumlám­pás otthonában nagyon modernül gon­dolkodva, biztosan tudta, hogy nem csak a technikai fejlődés feltartóztatha­tatlan. Heltai Nándor 4.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom