Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-26 / 98. szám

1988. április 26. • PETŐFI NÉPE • 3 NÖVEKEDETT A FELKÉSZÜLTSÉG Tagfelvételi tapasztalatok Szabadszálláson A közelmúlt­ban vitatta meg Szabadszálláson a községi pártbi­zottság a tagság összetételének alakulását, a tag­felvételt, és ho­zott határozatot a további felada­tokról. A jelentés, amelyet a testület elé terjesztettek, az elmúlt három év tevékenységé­ről adott számot. A pártbizottság titkárát, Szőke Pétert arra kértük, hasonlítsa össze az 1985-ös pártértekezlet óta eltelt idősza­kot és a megelőző öt év munkáját. — A felvételi munka — kezdte a pártbizottság titkára — jelentős szere­pet játszik abban, hogy fejlődik a párt belső élete, alakul taglétszáma, erősö­dik szervezettsége, emelkedik a kom­munisták eszmei, politikai műveltsége. A tagfelvételi munka, s ezzel a felvétel­re jelentkezők száma és összetétele egy­fajta jelzőrendszernek is tekinthető, amely érzékelteti a- pártalapszervezet tevékenységének hatását, a párt iránti bizalmat. A pártbizottsághoz tíz alap­szervezet, két termelőszövetkezeti, há­rom ipari, két intézményi és három körzeti alapszervezet tartozik. — Az 1984. év végén összesen 318 párttagunk volt, az elmúlt év végén 317, jelenleg pedig 305. Ebből kitűnik, hogy az el­múlt három esztendőben a párttagság létszáma csökkent. Heten kiléptek, öt volt párttaguknak az alapszervezetük' javasolta a kilépést, s négy párttagot töröltek. A statisztikai adatokat vizsgálva ki­tűnik, hogy 1980—1984 között az éves tagfelvételi átlag meghaladta a tizen­kettőt, ez 1985-től azonban tíz alá csökkent. A pártalapszervezetek éven­te átlagosan 10-12 kommunistával nö­velik a létszámukat, többségükben eredményesen dolgozva, de ugyanak­kor az elmúít három évben nem volt tagfelvétel a Budamobilnál. Az is meg­állapítható, hogy az alapszervezeteknél a tagfelvételi munka az év folyamán nem azonos hangsúlyt kapott. Bizo­nyítja ezt, hogy az első negyedévben kevés, a második negyedévben valami­vel több, míg a harmadik negyedévben történik a legtöbb tagfelvétel. ‘— Hogyan alakult a fizikai dolgozók és a nők aránya? — Az elmúlt három évben a nők aránya 14 százalékkal növekedett, a fizikai dolgozók, a közvetlen termelést irányítók száma pedig 5 százalékkal magasabb. Jelentősen csökkent sajnos a fiatalok aránya. A csökkenés 25 szá­zalékos, ez annak tulajdonitható, hogy a fiatalok nem eléggé érdeklődők, kö­zömbösek, s kevésbé alkalmasak, bár ez nem általánosítható. A KISZ általá­ban az idősebb korú tagjai közül ajánl párttagokat. S ha már itt tartunk, sze­retném elmondani, hogy a felvett kom­munisták iskolai végzettsége növeke­dett, több a közép- és főiskolát végzett párttag. — Szabadszálláson vajon miért ke­rülnek ki az emberek a pártból? — A községi pártbizottság, a fegyel­mi bizottság és az alapszervezetek is szigorúbban lépnek fel manapság a pártfegyelmet megsértőkkel szemben. Az 1980—84 között kizárt két párttag­gal szemben, 1985—87 között négy ki­zárással járó pártbüntetést szabtak ki. Az ok: italozás, gazdasági visszaélés, a pártélet elhanyagolása. Azt azonban mindenképpen szeretném aláhúzni, hogy a pártban nem mindenhol lépnek fel kellő szigorral a pártfegyelem meg­sértőivel szemben. Az tény, hogy a párttagfelvételi munkában a korábbi időszakkal. azonos eredményeket ér­tünk el, de az is biztos, hogy a párt erejét elsősorban nem tagjainak száma, hanem a kommunisták eszmei-politi­kai elkötelezettsége, áldozatkészsége, a közösségért végzett munkája adja. — A pártbizottság az 1984. évi vb­határozat alapján részletesen foglalko­zott az ajánló tevékenységgel is. Ez igen jelentős munka az új párttagok nevelésé­ben, a pártba való bekerülésükben. Mi volt a pártbizottság megállapítása? — Az alapszervezeteken belül vi­szonylag szűk körben mozog az aján­lók száma. Az ajánlások megalapozot­tak, az elmúlt három évben az alapszer­vezetek minden hozzájuk benyújtott tagfelvételi kérelmet elfogadtak. Az ajánlók a felvett párttagot a beilleszke­dése során nem minden esetben segítik. A szervezetek és a mozgalmak közül a munkásőrség az, amely a legtöbbet foglalkozik ezzel, de kevésbé érvénye­sül igazán a tömegszervezetek, a KISZ, illetve a pártcsoportok felkészítő, aján­ló munkája. A konzulensek száma nem magas, de ez nem is indokolt. Akik ezt a pártmegbízatást végzik — pártveze­tőségi tagok, felsőbb pártszervek tag­jai, pártcsoportbizalmik — felkészült széles látókörű, a pártalapszervezet te­vékenységét jól ismerő elvtársak. Ők képesek ellátni megbízatásukat. — A pártépítés ma nehezebb gazda­sági és társadalmi körülmények között történik, ám Szabadszálláson a párt­alapszervezetek, a pártbizottság körül­tekintően végzi ezt a munkát. Mit java­solt a pártbizottság mellett működő pártépítési munkabizottság? — Nem készítünk új feladattervet, az 1984 májusi vb-határozat, amely előírja a fiatalok, a nők, a fizikai mun­kások felvételét, tartalmazza mindazt, amit tennünk kell. A pártbizottság en­nek szellemében hívta fel az alapszerve­zetek, a pártcsoportok, a tömegszerve­zetek figyelmét a pártépítő munka javí­tására. Gémes Gábor AMIRE DUSNOKON A TEHÓT SZÁNJÁK A sok gyermekhez szükség van orvosra is A 3700 dusnoki ember jól számba tudja venni, hogy mennyit gyarapodott a község az utóbbi években. 1979 óta szilárd burkolatot kapott tizenkét utca, holott korábban csak egy volt köve­zett. Elkészült az új óvoda, annak régi épületét az iskolához csatolták, s így javultak az oktatás feltételei is. Most épül a helyi Munkás-Paraszt Tsz köz­pontja, s a tanács a jó fekvésű telekért és egy öreg iskolaépületért cserébe a gazdaságtól két vadonatúj tantermet kért. S azok már készülnek is a szüksé­ges kiszolgáló létesítményekkel együtt, mégpedig az iskolaudvar túlsó felén. Egy helyen lesznek hát a dusnoki kisdi­ákok, s mondhatni — jó helyen. Az óvoda jelentős megyei tanácsi tá­mogatással, s a községbeliek összefogá­sával készült el. Erre fordította ugyanis a tanács az 1986-ra megszavazott tele­pülésfejlesztési hozzájárulást, mintegy 500 ezer forintot. További cél volt, hogy az 1988—90-es esztendők tehójá- ból épüljön meg az 1972-ben ideiglene­sen félig készen átadott művelődési házhoz a még szükséges moziterem. S hogy mit terveztek az 1987-es félmilli­óból? A községi gyermekorvosi rendelő létrehozását. Van és még sincs S ha most, 1988-ban megkérdezik, hogy van-e gyermekorvos Dusnokon, arra a következő választ lehet adni: olyan, aki itt lakik van, de ő Baján dolgozik, tehát gyermekorvosi rendelés még sincs. Hogy kell-e? :— Először az 1980-as évek elején vetődött fel a gyermekorvos letelepíté­sének gondolata — mondja Gyuricza Imre tanácselnök. — Aztán amikor a tehóról döntöttünk, akkor konkrétan is megfogalmazta a lakosság az igé­nyét. Kalocsa ide 20 kilométer, Baja 25. Ez távolság, tehát idő és pénz — falun is. És különösen riasztó, ha tud­juk, hogy a beteg gyermek sínyli meg az utazgatást. — Erre gyűjtöttük a tehót, s mivel látjuk, a moziépítéshez nem elég háromévi pénz sem, a márciusi tanács­ülésen úgy foglaltunk állást, hogy ha kell, akkor az idei 4-500 ezer forintot is a gyermekorvosi rendelőre fordítjuk — kapcsolódik a beszélgetésbe Hado­ván József községi párttitkár. — A lakosság joggal érezné magát becsapva, ha nem lenne gyermekorvos — szögezi le Szegedi Agnes vb-tit- kár. — Már nemcsak azt kérdezik meg, hogy hol a tavalyi pénz — egyéb­ként ott van a tanács számláján —, hanem azt is, miért nem használtuk már fel, hiszen 1987-ben mást ért, mint az idén. Segíteni a nagycsaládosoknak Hogy kell-e gyermekorvos, azt a kö­vetkező számok is bizonyítják. Dusno­kon összesen 879 tizennégy éven aluli gyermek van. Ami ennél sokkalta töb­bet mond: 115 családban három, har­minc családban pedig négy gyermeket nevelnek, s hét további családban még ennél is többet. Hagyomány, vallásos neveltetés ? ... Ez is, az is, vélik a hely­béliek. És ahol ilyen bőséges a gyer­mekáldás, ott valóban óriási segítséget jelentene, főleg a támogatásra fokozot­tan rászoruló nagycsaládosoknak, ha mindenkor . nyugodtak lehetnének gyermekeik egészsége felől — állapít­ják meg a község vezetői. És a többi lakos? A Köztársaság utca 47-ben két hinta áll az udvarban. Üresen. Az egyiknek a gazdája éppen óvodában van, a mási­kéra odabent vigyáz Rogács Lászlóné, a nagymama: — Egyéves a kisebbik unoka, aki tegnap este belázasodott. Itthon vagyok vele, mert a szülők dol­goznak. Most szaladjunk azonnal Ka­locsára? Jobb lenne, ha itt helyben megvizsgálhatná a szakember. A tsz melléküzemágában, a varrodá­ban szinte csak lányok, asszonyok dol­goznak. A kérdésre — kell-e itt gyer­mekorvos? — kérdéssel válaszolnak: ’ Mikor lesz már? Hatvani Jánosné, akinek különösen sokat betegeskednek a gyermekei, még hozzáteszi: — A 600 forintot már ta­valy befizettük. Hodován Istvánná — neki hét testvé­re van — három gyermeket nevel, s végigjárta velük többször is az utat or­voshoz, hol Bajára, hol Kalocsára: — Legtöbbször a felnőtt körzeti orvoshoz megyünk, mert az vesz táppénzre. Meg néha meg is vizsgálja a beteg gyerme­ket. De sokszor beküldés nélkül azon­nal indulunk a városba, amikor látom, hogy ide már gyermekorvos kell. Leg­utóbb húsvétra lett beteg a középső fiam. Autónk négy éve van, amióta a legkisebb megszületett. Képzelheti, anélkül hogy megy ez ... „Ugrásra készen várunk” — Megoldható lenne a gyermekor­vosi rendelés akár az egészségházban, a művelődési házban vagy az egyik fel­nőtt körzet mellett — veszi számba a lehetőségeket a tanácselnök. — A hat kilométerre lévő Fájsz is csatlakozna, ahol szintén van mintegy 400 gyermek, s akkor még gazdaságosabb lenne a rendelés. — Erre az együttműködésre már ko­rábban is volt példa, amikor közös fog­orvosunk volt — egészíti ki a párttit­kár. — A gyermekkörzet kialakítására ígéretünk van, kérésünket, mivel szak­mailag is megalapozottnak tartja, tá­mogatja a megyei egészségügyi osztály. Ezt nyilatkozta a vezetője a legutóbbi képviselői fogadóórán. S mivel van a faluban gyermekor­vos, aki vállalná is a munkát, már csak az kell, hogy megkapjuk a bérfedezetét — így a vb-titkár. — Tudomásunk sze­rint, idén január 1-jétől megszűntek a korábbi kötöttségek. A többi költséget, természetesen mi vállalnánk. — Ugrásra készen várunk, s ha írás­ban is megkapjuk a kedvező választ a bérfedezetről, 2-3 hónapon belül kez­dődhetne a rendelés — mondja Hodo­ván József. És summázata bizonnyal nagy egyetértésre talál Dusnokon. Ám a helybéliek remélik, hogy nem csak ott' Váczi Tamás VÁLASZOL AZ ILLETÉKES: „Fokozottan védett terület” Egyik Szombati levelünkre az alábbi sorokat kaptuk a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatójától. Levelét változtatás nélkül közöljük. „(Kérem az alábbi válaszom szó szerinti közlését!) Gál Sándor tollából jelent meg a Petőfi Népe 1988. április 9. számá­ban „Ciánkáli” című írása, amelyben a Kiskunsági Nemzeti Park egyik parkőrének eljárását, illetve a termé­szetvédelem érdekében kifejtett ha­tósági tevékenységét kifogásolja, vagy annak módjával nem ért egyet. Elsősorban az ügy tényállásával kapcsolatban legyen szabad észrevé­telt tennem (az érintett természetvé­delmi őr meghallgatása után). Az említett esetre 1988. március 28-án, hétfői napon került sor, a reg­geli órákban (8 óra körül). Az illető festőművész Lada személygépkocsi­val behajtott a „fokozottan” védett területre, ami táblával jelölve van. Ezt észlelte az ott állandó szolgálatot teljesítő természetvédelmi őr, aki kö­szönés és bemutatkozás után közölte vele, hogy a terület védettség alatt áll és az igazgatóság engedélyével láto­gatható. Természetvédelmi őrünk előírás szerinti egyenruhában volt, azon ha­tósági szolgálati jelvényét is viselte. A természetvédelmi őrök szolgálati sörétes lőfegyverrel vannak ellátva, de jelen esetben ezt nem viselte az őr. Fellépése határozott, de udvarias volt. Vitára vagy fizikai kényszerin­tézkedésre nem is került sor közöt­tük. (Az írásból ugyanis erre lehet következtetni: „emberhalál nem tör­tént”? Ez erőszakra utal!) Az esettel kapcsolatban a Bács- Kiskun Megyei Tanács kali-majori üdülőjének gondnoka aznap délután az igazgatóságot távbeszélőn felhív­ta — mivel én nem voltam hivata­lomban — jogtanácsosunkkal be­szélt. A festőművész ugyanis az üdü­lő vendége volt. A védettséggel kapcsolatos előírá­sokról tudomásuk nem volt, ezért nem kértek előzetesen engedélyt. Jogtanácsosunk az engedély meg­adását felkínálta, de ezt nem fogad­ták el, mivel az illető tartózkodási ideje lejárt. Ezt követően magával a festőmű­vésszel is beszélt a jogtanácsos. El­mondása szerint a festőművész az eljáró természetvédelmi őr fellépésé­nek magatartását nem kifogásolta, eljárását udvariasnak tartotta (sőt portréját is meg akarta festeni, mivel jellegzetes kun arca van). Jogtanácsosunk neki is felajánlot­ta az engedély megadását, amit már nem fogadott el. Egyben felhívta, hogy előzetesen az igazgatóságtól kétjen engedélyt, ha látogatni akarja a Kiskunsági Nemzeti Park területét, amit — képzőművészek esetében — az érdekek vizsgálata után minden bizonnyal megadtunk volna neki is (mint annyi más esetben például Bo- zsó Jánosnak, Bán Magdolnának, Kátai Mihálynak). Másik észrevételünk, hogy az írás a tételes és hatályos természetvédel­mi jogszabályok előírásait nem veszi figyelembe, sőt a jogszabály alkal­mazása ellen foglal állást. Sajnos, a természetet manapság az embertől kell védenünk leginkább. Az adott térségben, de máshol is a szemetelés, rongálás, tűzgyújtás stb. gondot okoz az állandó védelemnek. (Most, a madárfészkelés idején a szi­kes tavak környékén semmiféle em­beri zavarás nem engedhető meg, például gépjárművel közlekedés, tar­tózkodás). Szeretnénk, ha a sajtó a természet- védelemben segítségünkre lenne!” Dr. Tóth Károly, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának igazgatója A szerkesztő megjegyzése: A festő­művész nem akart sem szemetelni, sem rongálni, sem tüzet gyújtani. Festeni akart. Ilyen csökönyösen ta­lán mégsem kellene védeni a termé­szetet. Vasutasok kórháza Utolsó szakaszához érkezett Buda­pesten a MÁV-kórház új szárnyának építése. A beruházó, a kivitelező és a kórház rugalmas együttműködésével jú­lius elejéig befejezik a technológiai sze­reléseket és a próbaüzemet. A 108 szo­bás, 350 ágyas hoteltömb az idei vasu­tasnaptól állhat a gyógyítás szolgálatá­ba. (MTI-PRESS) A TÁR G V A LÓTEREMBŐL Nem akart kártyázni — kirabolták —- Tisztelettudó, csendes gyerek, a munkáját jól látja el — így jellemezte édesapja a 17 éves L. S.-t a bírósági tárgyaláson. Nem szépíteni akarta az apa a valóságot, szavait a hivatalos környezettanulmány is megerősítette. A 20 éves Voller Ferenc ellen sem merült fel különösebb panasz munka­helyén, ahol betanított géplakatosként dolgozott együtt L. S.-sel, unokatestvé­rével. Hogyan került akkor mégis a két felsőszentiváni fiatalember a bíróság elé, méghozzá igen súlyos bűncselek­mények, életveszélyt okozó testi sértés és rablás miatt? Az ok, mint oly sok esetben, ezúttal is az alkohol. Az a társadalmi közeg, amelyben a szórakozás, a társaságba való beilleszkedés szinte egyetlen lehet­séges módja az italozás. Attól kezdve, hogy munkába állt, és elkezdett önálló­an keresni, L. S. is a hozzá hasonló korú fiatalokkal járt szórakozni. S szinte nem akadt olyan hely — disz­kó, presszó helyben vagy a környéken — ahol ne fogyasztottak volna alko­holt. Édesapja kezdetben meghatároz­ta a kimaradások idejét, ellenőrizte is a fiát a szórakozóhelyeken. Az utóbbi időben azonban már nem gyakorolt ilyen felügyeletet a felnőtt kor küszö­bén álló fiúval szemben. Kulcs a zsebben Egy tavaly novemberi napon L. S. a délutáni órákban hazafelé tartott a munkából. Aznap megivott már másfél deci kevertet, de ez nem érződött visel­kedésén. Ekkor még józan volt. Ahogy ment az utcán, észrevette H. L.-t, aki az árokban feküdt. Az 50 év körüli férfi ittas állapotban leesett a kerékpárjáról és nem tudott felkelni. Délelőtt esett az eső. Csupa sár, víz lett a ruhája. Egy ismerősével együtt L. S. felsegí­tette a férfit és hazatámogatták. A ház­ba már egyedül ő vitte be. A kaput is a fiatalember nyitotta ki, azzal a kulcs­csal, amit a ház gazdája adott oda neki. Amikor lefektette a részeg férfit és el­ment, a kulcs véletlenül a zsebében ma­radt. A kaput ugyanis nem zárta be maga után. Hol a pénz? Estefelé L. S. fogta magát, felkereke­dett otthonról és elment a presszóba. Ott összetalálkozott unokatestvérével, Volter Ferenccel. Együtt ittak, nem is keveset. Volter fél deci töményét és öt üveg sört, míg a fiatalabb úgy két deci kevertet. Mindketten alaposan berúg­tak. — Kártyázni kéne egyet! — jutott L. S. eszébe. Vett három liter bort a presz- szóban, és kettesben elindultak, hogy kártyapartnert keressenek. Betértek több ismerőshöz is, ám ittasságuk, erő­szakos fellépésük miatt mindegyik helyről elzavarták az unokatestvéreket. Ekkor jutott eszébe a fiatalabbnak, hogy nála maradt délután H. L. lakás­kulcsa. Azt javasolta, menjenek el az egyedül élő férfihoz, ott majd hármas­ban tudnak kártyázni. Este 7-8 óra körül járt az idő. Be­mentek a lakásba, s mikor felgyújtott ták a konyhában a villanyt, látták, hogy H. L. a sezlonon alszik. L. S. odament hozzá, felébresztette és kár­tyázni hívta.-— Nem kártyázok most. Hagyjatok pihenni! — hangzott az álmos ember válasza. Ami eddig történt, mindennapos eset. Hisz végső soron ismerős házába mentek be, akin néhány órával ezelőtt egyikük még segített is. Az ajtó sem volt zárva. Am a látogatás ettől a pilla­nattól más irányt vett. Amikor ugyanis a házigazda nem akart kártyázni, L. S. minden átmenet nélkül azt követelte, hogy akkor adjon nekik pénzt. — Nincs pénzem! E szavakra L. S. ököllel a házigazda arcába csapott, s példáját Volter is kö­vette. A férfi az ütéstől a konyha kövé­re zuhant. Miután nem kaptak pénzt, a részeg látogatók a lakásban kezdtek el kutat­ni. A szobában L. S. összeforgatta a szekrényeket, kiszórta belőlük a ruhá­kat. Volter a konyhában keresett vala­mi értéket. Közben az edényeket lesö­pörte a földre, úgy, hogy azok egy része összetört. A kutatás közben felváltva mentek oda a földön fekvő emberhez, és hol egyikük, hol másikuk ütötte ököllel a fejét. Volter megragadta a hajánál fog­va, így követelte a pénzt, majd visszaej­tette a kőre. Távozóban még meg is rugdosták. A férfi eszméletét vesztette, csak hajnali négy óra körül tért magá­hoz a konyha kövén. Késő a bánat Hogy mennyire nem előre kitervelt akció volt mindez, hanem csak ötlet­szerű részeg dühöngés, azt a zsákmány is mutatja. A lakásból Volterék egy szovjet gyártmányú zsebrádiót, egy pár kesztyűt, egy bicskát és 76 forint (!) készpénzt vittek el. Ennyit találtak ösz- szesen. A holmival nem is kezdtek sem­mit, az később megkerült. Hiába cse­kély azonban az okozott kár, a rablás — az rablás. Különösen, ha ilyen kegyetlen mó­don követik el. Áldozatuk többek kö­zött orrcsonttörést, koponyacsonttö­rést és agyrázkódást szenvedett az ütle­geléstől. Hat hét alatt állt talpra. Az orvosszakértő szerint a nyílt koponya­törés életveszélyes sérülés volt. A bíróság előtt a fiatalemberek beis­merő vallomást tettek. Mint előadták, az egészre azért került sor, mert szóra­kozás közben leittasodtak és kártyázni akartak. Szánják-bánják az egészet. Késő a bánat. Részegen, önmaguk­ból kivetkőzve olyasmit cselekedtek, amit józanul egyikük sem tett volna meg. A bűntett, amit elkövettek: élet­veszélyt okozó testi sértés és rablás. A megyei bíróság — dr. Arvay Ar- pádné tanácsa — figyelembe vette az enyhítő körülményeket. Mérlegelte vi­szont azt is, hogy kisebb ügyek — jár­mű önkényes elvétele, illetve ittas veze­tés — miatt mindketten álltak már bí­róság előtt. Volter Ferencet mint első­rendű vádlottat 3 év börtönre és 3 év közügyektől való eltiltásra ítélte a bíró­ság. A másodrendű vádlott, a fiatalko­rú L. S. büntetése: 2 év és 6 hónap a fiatalkorúak börtönében, 3 évi eltiltás a közügyektől, s egy nem sokkal ko­rábbi eset miatt 2 évi eltiltás a járműve­zetéstől. Lovas Dániel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom