Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-25 / 97. szám

1988. áprilisv25. • PETŐFI NEPE • 5 VÁLTOZÁSOK A LAJOSM1ZSEI ÁFÉSZNÉL Korszerűsítették a bolthálózatot KACSANYELV ÉS ELŐFŐZÖTT CSIRKEMELL A partner nem csalódhat Exporttervek a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalatnál A hazai állati termékek közül a feldolgozott baromfi még mindig tartja világpiaci pozícióját. Hogy ez továbbra is így legyen és a vá­sárlók ne pártoljanak el a magyar kacsától, csirkétől, ahhoz a ter­melő vállalatoknak állandóan lé­pést kell tartaniuk a piaci igé­nyekkel. Kiváló minőség, rugal­masság és alkalmazkodás, ezek az export kulcsszavai a Kiskunhala­si Baromfifeldolgozó Vállalatnál is, ahol Tölgyes Zoltán főkönyve­lő, gazdasági igazgatóhelyettessel beszélgettünk az elképzeléseikről és a lehetőségekről. — A terveket az előző év ered­ményei és tapasztalatai alapozzák meg. Hogyan sikerült Kiskunhala­son 1987? — A vállalat össztermelése 25 ezer tonna vágott baromfi, ennek mintegy 60 százaléka kerül ex­portra. Tavaly 224 millió forint volt a rubel-, 526 millió a dollár­elszámolású értékesítés árbevéte­le. Nyugati exportunk sok apró ügyletből tevődött össze, főleg Ausztriába, az NSZK-ba és a Kö­zel-Keletre szállítottunk. Az egyik gondot tavaly az jelentette, hogy új külkereskedelmi céggel, a baromfi-feldolgozó üzemek kö­zös vállalataként működő Hun- gavis-szel kellett a tulajdonképpe­ni első teljes évet végigdolgoz­nunk. A Hungavis 1986 szeptem­berében alakult. Nem a szakértel­mükkel volt a baj, inkább azzal, hogy mint új vállalat, kezdetben nem voltak ismertek a külpiacon. Sajnos, az elmúlt évben adódtak kisebb értékesítési gondjaink is. Érdekes a nyugati piac, amelyik termék az egyik évben jól megy, az a következőben hirtelen a peri­fériára szorul. így jártunk tavaly a csirkecombbal, két éve még nagy volt rá a kereslet, 1987-ben már szinte senkinek sem kellett. A csirkemell viszont „sztár” lett. Mindezzel együtt jól sikerült a ta­valyi év, a nyereségünk 109 millió forint lett. Ennek jelentős hánya­da az exportból származik. — Az idén tehát kicsit változtat­ni kell a külpiaci stratégián? — Úgy van. Az előző év ta­pasztalataira alapozva próbál­tunk némileg alakítani a termelési szerkezetünkön. Ez lényegében abból áll, hogy a jól menő liba és kacsa feldolgozására összpontosí­tunk, a csirke mennyiségét pedig nem növeljük. A combot belföl­dön értékesítjük, az úgynevezett „Z” aprólékhoz csomagolva. Az egész csirke ára ma meglehetősen alacsony, és a világpiacon igen nagy kínálattal kell felvennie a versenyt a magyar baromfinak. Ezért a darabolt termékek meny- nyiségének növelésére törek­szünk. Tavaly berendeztünk a bá- taszéki kirendeltségünkön egy új, gépi darabolóüzemet, idén a má­sikat itt, Kiskunhalason. A kacsa értékesítésében várhatóan év vé­gén lesz némi feszültség, túlságo­san telítődik a piac. Ez a termék nyugaton nem éves cikk, májustól decemberig tart a szezonja. Bizo­nyos taktikai készletezéssel pró­báljuk megnyújtani ezt az idősza­kot, a következő év első hónapjai­ra. Ez iránt a nyugati vevők is érdeklődnek, vagyis hajlandók lennének év elején is vásárolni. — Új termékkel piacra lepnek? — Egészen új termékünk tulaj­donképpen nincs. Jellemzője vál­lalatunknak, hogy a kis ügylete­ket is megbecsüljük. Éppen ezért olyan, itthon nem ismert, de kül­földön keresett termékeket is gyártunk, mint a tisztított libaláb. kacsaláb, libabél vagy a Hong­kongba menő kacsanyclv. Növel­jük a Mulard kacsa termelésün­ket, ez a francia és belga piacokon nagyon keresett cikk. A libamáj semmi esetre sem nevezhető új terméknek, újdonság viszont az, hogy ettől az évtől kezdve ma­gunk tisztítjuk, csomagoljuk és szállítjuk exportra. Eddig a szen­tesi baromfi-feldolgozónak adtuk át. mindezen műveleteket ők vé­gezték el, és természetesen az ex­portbevétel is őket illette. To- vábbfcldolgozott termékeink kö­zül a libaszalámit visszük kisebb mennyiségben külföldre. Egyik nyugatnémet partnerünk előfő­zött csirkemellet kíván vásárolni, egy másik vevőnk óhaja, hogy a mellűiét csíkokra szabdalva szál­lítsuk. Az ügyfél megtartása érde­kében ilyen kívánságoknak is ele­get kell tenni. — Ez év elején számos vállalat­nál okozott nehézséget a hitelkor­látozás, néhol még az exportot is veszélyeztetve. Önök hogyan bir­kóztak meg ezzel? —- Számlavezetőnk az Orszá­gos Kereskedelmi és Hitelbank kecskeméti szervezete, Kiskunha­lason csak a pénzforgalmunk egy részét bonyolítjuk. Hitelezési ügyekben tehát az OKHB a part­nerünk. Pénzügyi helyzetünk épp olyan volt, amilyen a többi válla­laté. Január elején a bank föl­mondta 51 millió forintos folyó­számlahitelünket. Ráadásul eb­ben az évben alaposan megnyir­bálták azt a költségvetési támoga­tást, amit korábban a jelentős ex­portot bonyolító vállalatok kap­tak. Ez tulajdonképpen előleg, amivel év végén el kell számolni. Mindez együttesen 80-90 millió forintnyi pénzhiányt idézett elő a vállalatnál. Foltozgattunk, pró­báltuk a réseket betömni, taka­rékszövetkezetektől, téeszektől kértünk kisebb-nagyobb kölcsö­nöket. A helyzetünk most annyi­ban javult, hogy visszakaptunk 18 millió forint folyószámlahitelt, és talán mégiscsak kaphatunk 40 millió forint exporttámogatást, il­letve előleget. Aggodalommal te­kintünk a második félév elé a megnövekvő árumennyiség és a • A bolthálózat korszerűsítésének eredményeként március elejétől új vas-műszaki és barkácsszaküzlet várja Lajosmizsén a vásárlókat. A Lajosmizse és Vidé­ke Áfész erősen eltérő kö­rülmények között végzi feladatát a megye többi fogyasztási szövetkezeté­hez hasonlítva. A nagy­község ellátásában ugyanis más kereskedel­mi és vendéglátó egysé­gek — köztük magán- szektorbeliek is jelen­tős szerepet töltenek be. A háztáji felvásárlásban pedig nem lebecsülendő versenytársak a mezőgaz­dasági szövetkezetek. A fogyasztási szövet­kezet részt vesz Lajosmi­zsén kívül Felsőlajos és Ladánybene áruellátásá­ban is. Az elnök, Bíró La­jos némi iróniával meg­jegyzi, hogy monopol­helyzetük van a tanyavi­lágban. Ez utóbbinak az áruellátása ugyanis nehe­zebb, költségesebb fel­adat s ezért mások nem vállalják. Éppen az egyre éle­sedő versenyhelyzetben vált szükségessé a szövet­kezeti üzlethálózat kor­szerűsítése. Elkészült egy átfogó rekonstrukciós terv, amelyet egyeztet­tünk a nagyközségi ta­náccsal és amelynek meg­valósításához a Mészöv elnöksége anyagilag is hozzájárult a megyei fej­lesztési alapból. Ennek keretében a korábban veszteséges Kakukk ven­déglőből kialakítottunk egy ruházati szaküzletet, valamint egy kisebb ven­déglátó egységet és egy cukrászdát. Elkészült az iparcikkszaküzlet is, amelyet március 1 -jén ad­tunk át — tájékoztat az elnök. Magyarázólag hozzá­teszi: — A szövetkezet gaz­dálkodási eredményét éveken keresztül kedve­zőtlenül befolyásolta a Kakukk vendéglátó kombinát évi egy-másfél millió forint vesztesége. A rekonstrukció befejezé­se óta változott a kép. Úgy tűnik, hogy az átala­kítással — az egyre erő­södő versenyben jobb feltételeket teremtettünk a jövedelmezőbb gazdál­kodáshoz. A rekonstrukción kí­vül az új üzemelési for­mák elterjesztésére is tö­rekedtek. A kiskereske­delemben tavaly az ered­mény döntő hányadát a korszerű formában mű­ködő egységek adták. A vendéglátásban az utóbbi három évben a szerződéses egységek eredménye csaknem há­romszorosára nőtt. Az elnök megjegyzi, hogy a tagság sokat segí­tett a rekonstrukciós ter­vek megvalósításában, a részjegyek, célrészjegyek valamint a tagsági köl­csönök mennyisége 3 év alatt több mint a kétsze­resére nőtt. Az idei tervekről így nyilatkozik: — Az elmúlt években történt intézkedések, az üzlethálózat korszerűsí­tése révén kedvező start­helyzetből indultunk 1988-ban. Tervezett nye­reségünk csaknem 8 mil­lió forint. A Mészöv el­nöksége a közelmúltban értékelte munkánkat. A testület újabb kezde­ményezésekre, bátrabb vállalkozásokra, takaré­kosabb gazdálkodásra biztatta szövetkezetünk vezetőségét. Kereskedő Sándor • Kiskunhalason növelik a darabolt termékek mennyiségét, az egész csirke világpiaci ára ugyanis meglehetősen alacsony. (Archív felvétel a darabolóüzemről). víziszámyasok szükségszerű kész­letezése miatt. Ezek bizonyos aránytalansággal mennek a külpi­acra, április-májusban kezdjük a feldolgozást, a kiszállítás fő sze­zonja viszont szeptemberben van. Lényegében további százmillió forint hitelre lenne szükségünk ahhoz, hogy nagyjából pénzügyi egyensúlyba kerüljünk. A bank­ban mindössze annyival biztat­nak, hogy nyújtsuk be a hitelké­relmünket, és lehetőség szerint se­gíteni fognak. Ez azonban még nem pénz. — Visszatérve az exporthoz, új piacok felé nem tekintenek? — Ez csak a Hungavisen ke­resztül történhet. Ha új vevőt hoznak, mi hajlandók vagyunk tárgyalni. Persze csak akkor, ha ez a vállalat számára nyilvánvaló előnnyel jár. Kis mennyiségért, még ha magasabb is az ár, de az új vevő ugyanazon a piacon akar értékesíteni, mint a régi, nem ér­demes kockáztatni egy tartós, gyümölcsöző kapcsolatot. A régi partner elveszti a bizalmát, na­gyon gyorsan továbbáll, és másik szállítót keres. Többnyire olyan külföldi megrendelőink vannak, akikkel évek óta állunk üzleti kapcsolatban. Kétségtelen, hogy nem könnyű a nyugati piacokon boldogulni. Az állandó minőséget garantálni kell, a határidő pedig szentírás, akkor is, ha netán csak szóban vagy telexen állapodtunk meg. Várakozás nálunk nem le­het, ha ide jön a partner, akkor a neki ígért áru azonnal berakható. — Ha lehetőségük lenne az ön­állósodásra — most tekintsünk el attól, hogy a feldolgozott baromfi egyelőre úgynevezett kivételi listás termék, tehát csak külkereskedel­mi vállalaton keresztül forgalmaz­ható —, élnének vele? Kilépnének a külpiacra kereskedőként is? — Nem. Ehhez olyan vállala­ton belüli szakapparátust kellene kiépíteni, ami, nem hiszem, hogy Kiskunhalas körzetében öt éven belül létrehozható. Nyelveket be­szélő, a külkereskedelemhez értő szakemberek kellenének, minden relációhoz legalább egy. Meggyő­ződésem, hogy a közös vállalat ezt a tevékenységet lényegesen ol­csóbban végzi, mint amennyibe a baromfi-feldolgozó üzemeknek külön-külön kerülne. Arról nem is beszélve, hogy saját, ma még biztos piacainkat tennénk tönkre, ha árban egymás alá ígérnénk. Ott, ahol sok a kínáló és egyre kevesebb a vevő, az önálló külke- reskedés véleményem szerint több veszéllyel, mint eredménnyel jár­na. Magyar Ágnes Ellopták az igazgatót A tárgyalóterem zsúfolásig megtelt, ennek ellenére kint a folyosón nagy csoportokban ácsorogtak a kíváncsis­kodók, és várták a jó szerencsét, hátha valaki rosszul lesz az összepréselődött tömegben, s akkor sikerül majd helyet­te bejutpi a tárgyalásra. Bár a sajtó nem verte nagydobra a történteket, mégis híre ment a különös esetnek, így aztán óriási érdeklődés előzte meg a bíínpert. Az érdeklődök soraiban szo­rongtak a fővárosi napilapok tudósítói is, hiszen kétségtelen, ilyen jogi esetet még nem tárgyalt bíróság kis hazánk­ban. — Suhajda Béla vádlott, bűnösnek érzi magát? — kérdezte a tanácsvezető bíró. — Tisztelt bíróság, nem vagyok bű­nös— hangzott a határozott válasz, és a hallgatóság felmorajlott vagy aho­gyan régen, az országgyűlés tanácsko­zásairól írták a lapok, élénkség és hangzavar támadt mindkét oldalon, a jobb és bal oldali padsorokban. — Akkor magyarázza meg, miért lopta, rabolta el a főnökét, vállalatuk köztiszteletben álló igazgatóját, aki mellett maga hosszú évek óta gépkocsi- vezetőként dolgozott! — Kérem tisztelettel, vállalati ér­dekből tettem.- Nem részletezné ezt egy kicsit itt a bíróság előtt? — Kérem tisztelettel, az úgy történt, hogy tavaly novemberben a főmérnök elvtárs hívatott és azt mondta, hogy szigorúan bizalmas ügyről óhajt be­szélni velem. Arról van szó, hogy de­cember elején összeül az igazgatói ta­nács, és olyan fontos kérdésekről dönt, amelyek a vállalat talpon maradását, a kibontakozást szolgálják. Aztán szó szerint így fordult hozzám: „Béluska —- tetszik tudni, mindenki, így szólít a cégnél! —, maga is jól tudja, hogy szakmailag milyen gyenge képességű ember a főnök. Ha ez a pasas ott lesz a tanácskozáson, aztán mindenbe bele­kotyog, mindent összekever, és meg­változtat, akkor lőttek a talpon mara­dásnak, a gazdasági felemelkedésnek. Szóval, a tanácskozás idejére az öreget — tetszik tudni, mindenki így hívja a direktort! — ki kell vonni a forgalom­ból!" Kérem tisztelettel, ezt mondta a főmérnök. Néhány nap alatt a vállalat más vezetői is megkerestek ugyanezzel a kéréssel. Sőt, a főkönyvelő célprémi­umot ígért arra az esetre, ha megte­szem. — Na és? — kérdezte a bíró. — Semmi na és! Megtettem. Azért vagyok itt. A vádirat szerint három napra elloptam az igazgató elvtársat, a vállalat dolgozói véleménye pedig az, hogy a cég érdekeit szolgáltam csele­kedetemmel. '■— Az előzetes kihallgatása során, vádlott, maga azt állította, hogy min­den erőszak nélkül sikerült elrabolnia a főnökét. Igaz ez? — Kérem, én nem raboltam el. Ön­ként jött velem az igazgató elvtárs. — Hogy csinálta? — Egyszerűen. A főnökömnek min­dene a vadászat. Vállalatunknak a Ba­laton északi oldalán van egy üdülője. Télen az igazgató elvtárs ebből az üdü­lőből kiindulva járja be barátaival a Bakony erdőségeit. Egy mondvacsinált vadászat ürügyén vittem le az üdülőbe. Nem volt nehéz.-— Suhajda Béla, azt magyarázza 'meg, hogyan sikerült három napig ott tartania az üdülőben az igazgatót min­den erőszak nélkül? — Amikor szerdán reggel megér­keztünk, azt mondtam neki, hogy fő­nök — tetszik tudni, én így szoktam szólítani az igazgató elvtársat! —, itt nincs semmiféle vadászat, kitalálás az egész. A vállalat vezető beosztású ér­telmisége szervezte ezt az akciót annak érdekében, hogy maga ne legyen ott az igazgatói tanács ülésén, mert mindent csak összekever, okoskodik. Holnap estig itt maradunk, közben lezajlik a tanácskozás, pénteken reggel vissza­utazunk Pestre, és minden a régi ke­rékvágásban megy tovább.-— Hogyan reagált erre az igazgató? — Először csak bámult, lemereVe- dett, gondolom, nagy patáliát akart csapni, de amikor észrevette, hogy be­szélgetésünk közben három deltás, életerős fiatalember somfordáit be a szobába, a túlerő láttán csak legyintett egyet, és elkáromkodta magát. Tetszik tudni, e vállalati hadművelet kitervelöi arra az esetre is gondoltak, hogy a- direktor jelenetet rendez, hisztizni kezd. Leküldték hát három embert az üdülőbe szobákat átrendezni, bútoro­kat ideoda tologatni. Hogy aztán a szállítómunkások közül pont ezt a há­rom izomkolosszust kérték fel a meló­ra, gondolom, csak a véletlen müve. így aztán békésen elrendeződött minden, este már együtt ultiztunk. Pénteken olyan jó kedve támadt a főnöknek, hogy nem jöttünk haza, hanem kimen­tünk vaddisznólesre. Lőtt is egy dögöt, teljes volt az öröm. Kíváncsi mozgolódás támadt a hall­gatóság soraiban, minden szem az ajtó­ra szegezödött, amikor a bíró a sértet­tet hívatta be a terembe. Dühös, bősz- szút forraló, a vétkesek szigorú meg-- büntetését, önmaga számára pedig tel­jes anyagi és erkölcsi elégtételt követe­lő embert vártak, aki drámai hangon adja majd elő megaláztatásának, el­rablásának történetét. A botrányt szimatoló nézősereg azonban tévedett, a látványos dráma elmaradt. Sőt! A személyi adatok el­lenőrzése és rögzítése után az igazgató már kezdte is mondókáját: — Tisztelt bíróság! Volt időm gon­dolkodni a történteken, ezért arra ké­rem Önöket, hogy mentsék fel a vád alól a gépkocsivezetőmet, Suhajda Bé­lát! Mivel a hazai büntető törvény- könyv az emberrablás bűntettét nem rögzíti, személyi szabadság megsértése címen kéne elítélni Suhajdát, de ne te­gyék, mert közben minden probléma megoldódott. Az igazgató tanács nél­külem is helyes döntéseket hozott, a vállalat kezd kilábalni nehéz helyzeté­ből. Az üdülőben történtekért pedig nem haragszom. Rokonok, kollégák, ismerősök vet­ték körül a tárgyalóteremből kilépő Suhajdát, ismeretlen emberek faggat­ták, kérdezték, gratuláltak neki, min­denki igyekezett váltani vele néhány kedves szót. A nagy tumultusban egy nő lépett oda hozzá: — Elnézést uram, a tanácsvezetö bí­ró várja Önt az irodájában. Ha megen­gedi, odakísérem. — Mivel ismerem a most lezajlott per minden apró részletét és tanulsá­gát, rátérek mondandóm lényegére — szólt a bíró, amikor a gékocsivezetö helyet foglalt vele szemben. — A mi­nisztériumi intézményünk tanácsvezető bíróit jogalkotó munkával bízta meg, hosszú idő óta egy törvénytervezet elő­készítésén dolgozunk. Három hét múl­va lesz az egyeztető tárgyalás, ott egy sor részletkérdésben döntünk is. Az a gondunk, hogy nekünk is van egy — megpróbálok szolidan fogalmazni - szóval, van egy szellemiekben nem túl gazdag főnökünk, egy kétbalkezes sar­latánunk, aki mindenbe belekotyog, mindent összekever. Ha ez a pasas je­len lesz az egyeztető tárgyaláson, abból botrány lesz. A bíró hirtelen felpattant a helyéről, ideges léptekkel járkálni kezdett, majd megállt Suhajda elölt: — Segítsen rajtunk, Béluska! Nem kívánjuk ingyen. A kollégákkal már összeadok óztuk a pénzt. Mindent ki­terveltünk, mindent megszerveztünk. Lopja el néhány napra a mi főnökünket is! Érti? Mindössze két motívumban van eltérés az előző esethez viszonyít­va. A főnökünk nem vadászni, hanem pecázni szeret, és az üdülő nem a Bala­ton északi részén, hanem a somogyi oldalon van. A többi stimmel. Szóval, vállalja, Béluska? Suhajda csak bámult, lemerevedett, aztán amikor tudatára ébredt az aján­latnak, elhatározta, hogy óriási patáli­át csap, mindent visszautasít. De meg­gondolta magát, mert a beszélgetés közben még három bíró somfordáit be az irodába. így aztán a túlerő láttán csak legyintett egyet, és bele­egyezésként elkáromkodta magát. Kiss György Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom