Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-25 / 97. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1988. április 25.

Az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának

ÁLLÁSFOGLALÁSA

az országos pártértekezlet dokumentumáról

Az MSZMP országos értekezlete állásfoglalás-tervezetét a megyei pártbizottság tagjai előbb csoportos beszélgetéseken, majd testületi ülésen vitatták meg. Megállapították, hogy a párttagság számára igen sűrűn követték egymást az események. A tagkönyvcseré- vel összefüggő beszélgetések, az ideológiai életről, a párt vezető szerepéről folytatott viták, a beszámoló taggyűlések, s a legutóbbi napokban az állásfoglalás-tervezet vitái egymásra torlódtak, a határidők rendkívül rövidek voltak, s emiatt a vitákon leülepedett véleményekről nem minden esetben lehetett számot adni. Ezt az is jelzi, hogy a véleményeket alátámasztó racionális érvek mellett mindenütt sok volt az indulat, a viták érzelmileg túlfűtöttek, szenvedélyesek voltak. Szinte mindenki egyetértett azzal, hogy ilyen jellegű eszmecserére sokkal gyakrabban lett volna máskor is szükség. „A párt vezetésének lényeges kérdésekben mindig is ki kellett volna kérnie, igényelnie kellett volna a tagság véleményét”! — hangzott a testület véleménye.

A vitát mindenütt nyílt, kertelés.nél- küli szókimondás, az őszinteség, korábban nem tapasztalt aktivitás jellemezte. A megyei pártbizottság tagjai féltik eredményeinket, szocialista vagy annak hitt vívmányainkat; féltik a pártot vezető szerepének és tekintélyének további csökkenésétől, ebből fakadóan tenni akarnak a politikai, társadalmi, gazdasági megújulás érdekében.

Az országos pártértekezlet állásfoglalás-tervezetét a tekintetben mindenki jónak tartotta, hogy alkalmas volt a megvitatásra, lehetőséget teremtett a véleménycserére. Ezen túlmenően azonban mind általánosságban, mind részleteiben igen sok kritika érte. Sokan tartották a fogalmazást felületesnek, kuszának, koncepcióját kiforratlannak. Többeknek az volt a benyomása, hogy az élet által diktált politikai kérdésekre ismét utólag keresünk esetleges válaszokat. A vitában részt vevők fenntartással fogadtak minden olyan törekvést, amely „utólagosan magyarázza a világot”, ahelyett, hogy egyértelmű irányt, célt mutatna.

Szenvedélyesen szóltak arról, hogy a tervezet megállapításainak jelentős hányada már több mint egy évtizede a „levegőben lóg”, sok mindent már évtizedek óta „megállapítunk”, „megfogalmazunk”, csak éppen a párt vezetése jóhiszeműen, de kevés eredménnyel tevékenykedett ezek gyakorlati realizálása érdekében. •

A megyei pártbizottság tagjai kritizálták azt a tényt, hogy a XIII. kongresszus határozatai rövid idő álatt „elévültek”. Ezzel kapcsolatban elutasítják a tervezet megfogalmazását, miszerint „tévesen ítéltük meg” a világgazdaság hatásait. A felelősség általános megállapítása különösen elkedvetleníti az idősebb generációt, akik hittel hittek a központi vezetés döntéseiben és évtizedek óta tevékenykedtek annak végrehajtása érdekében. Elítélik, hogy a vezető szervek tízévenként hasonló következtetésre jutnak, de a cselekvés mindig elmaradt. Éppen ezért növekvő elégedetlenséggel állapítják meg a Központi Bizottság és végrehajtó szervei, valamint a kormány felelősségét. Egységesen igénylik a testületi döntésekkel „elfedett” egyéni felelősség, megállapítását. A hibák többes szám első személyben való felsorolása irritáló. Nem a párttagság a felelős, hogy „a világ- gazdaságban végbement átrendeződés hatását tévesen ismertük fel”, „egyes döntéseink nem bizonyultak kellően megalapozottnak", „nem tudtunk érvényt szerezni elhatározásainknak’’.

Bizalmatlanságot kelt a változás valódi szándékait illetően, hogy a tervezetben tetten érhető a „belejavítás”, amely egy korábbi szövegrész viszonylag radikálisabb kijelentéseit, az abban javasolt fontosabb változások élét igyekszik tompítani. Az eddig is egymást követő helyzetértékelésekről visz- szatérően kellett megállapítani téves voltukat. Ez a tapasztalat joggal veti fel a kérdést: mi a garancia arra, hogy a mostani helyzetertékelés reális, megalapozott? Erősíti a kételyeket a vezetők eltérő véleménye, nyilatkozata, az egység hiánya.

Egyetértettek a megyei pártbizottság tagjai a tervezettel abban, hogy „előrehaladásunk, a nemzet boldogulása azt követeli, hogy a társadalmi élet minden területén felgyorsítsuk a reformfolyamatokat”. . ., a vélemények inkább en- -* nek mélységét, általánosságát illetően tértek el. 1957 és 1968 óta már annyiszor határoztunk el reformot, s annyiszor hagytuk félbe (pillanatnyi politikai vagy vélt politikai érdekek miatt), annyi a félig megvalósított határozat, a felemás módon végrehajtott döntés, hogy az általános aggodalom jogosnak tűnik.

A testület tagjai közül többen felvetették. hogy a tervezet helyzetelemzésében néhol óhajok szerepelnek a realitások helyett. Véleményük szerint túlzás azt állítani, hogy a szocialista társadalmi rend szilárd alapjait jelzi „az állami szervek, a gazdasági, a társadalmi szervezetek rendeltetésszerű, önálló, felelősségteljes működése".

Rámutattak, hogy ezek nem rendeltetésszerű működése az egyik oka a jelenlegi gazdasági és politikai rendszer zavarainak. Ugyanez vonatkozik a párt vezető szerepére is. A testület egyetértett azzal, hogy a párt eszmei, politikai eszközökkel töltse be vezető szerepét, erősödjön a népi hatalom, javuljon az állami, gazdaságra társadalmi szervek működése. Szükségesnek tartja az állami, gazdasági és a társadalmi szervek, az egyes intézmények világosabb munkamegosztását, tevékenységük elhatározását, de ehhez a párt vezető szerepének, a pártirányításnak a megújítása szükséges, s ezt kell kövesse a politikai intézményrendszer megújítása és nem a régi javítása.

A kibontakozási program társadalmi és politikai feltételeivel a megyei pártbizottság tagjai egyetértettek, de indokoltnak tartják hangsúlyozni, hogy a kibontakozás nem érhető el a rend, a morál, a törvényesség következetes és ellenőrzött javítása nélkül. Kiemelik, hogy ebben az irányítás minden szintjén van teendő. A zavarok egyik velejárója az antiszociális magatartás, a korrupció elterjedése.

Többen minősítették illúziónak a teljes és hatékony foglalkoztatottság fenntartását, a jövedelmek teljesítmény szerinti alakítását, az infláció megfékezését. Javasolták a szociálpolitikai juttatások és a munkabér teljes szétválasztását, a teljesítményorientált bérpolitikát.

A testület megállapítja, hogy a tervezet magán viseli az idő rövidségének, a kapkodásnak és a korábbi dokumentumokból való „ollózásnak” a jegyeit. A közelmúlt pártvitáinak — ideológiai élet, párt vezető szerepe — néhány megállapítása visszacseng, de azoktól eltérően nem elég markáns, túlzottan általános, esetenként visszalépés is tapasztalható. Az alaposság hiánya miatt az okok feltárását önmarcangolás helyettesíti. Nem tükrözi vissza a nemzeti fejlődés útját, s ennek eredményeit, gondjait, így a válaszok sem rendelkezhetnek nemzeti kontúrokkal. Alapvető gondként merült fel, hogy a tervezet nem tisztázza viszonyát más dokumentumokhoz, különösen a XIII. kongresszus határozataihoz és a párt programnyilatkozatához.

A viták a párt életképességét, a kommunista közösségek vitalitását tükrözték. Ismét bebizonyosodott, hogy a párttagság körében nemcsak várakozás és hit, hanem tenniakarás is van. Egyértelművé vált', hogy még a párton- kívüliek is a párttól várják a változtatást és az ország helyzetének megjavítását, de tudomásul kell venni, hogy most már be kell váltani az ígéreteket, meg kell valósítani az elhatározásokat.

I.

A párt vezető szerepe és a politikai intézményrendszer működése

A megyei pártbizottság meggyőződése, hogy a párt vezető szerepének erősítése a társadalmi haladás alapvető feltétele. A reformok megvalósításáriak, a politikai intézményrendszer megújításának biztosítékát a párt megújulása, munkamódszerének korszerűsítése jelenti. Ehhez az szükséges, hogy ne kampányszerűen foglalkozzunk a feladatokkal, hanem folyamatként.

O

a) A megyei pártbizottság egyetért azzal, hogy szükséges az elvi-politikai irányítás konkrét tartalmának és új módszereinek kidolgozása. Szükségesnek tartja a marxista valóságfeltárást, a lenini elvek alkalmazását is, a jelenkor színvonalán. Az állásfoglalás-tervezet szerint indokolt a tudomány eredményeinek hasznosítása. A testület ennek hiányát kifogásolja. Véleménye szerint nemcsak arról van szó, hogy nem építünk kellően a tudományos eredményekre, hanem arról is, hogy a marxista tudomány sok válasszal adós (pl. hiányzik társadalmunk struktúrájának marxista feltárása). Hiányolja annak kimondását, hogy az MSZMP az egész nép pártja. A vezető szerep érvényesítésének itt szereplő módját óhajnak tekinti, mivel annak csak óriási erőfeszítéssel lehetne eleget tenni. A párt „tagjainak, valamennyi szervezetének és testületének együttes tevékenysége” több évtizedes kívánalom. A testület megállapítása

szerint a párt egysége jelentős mértékben gyengült, érzékelhetően eltávolodott a párttagság és a felső pártvezetés egymástól. Bizalmi válság tapasztalható a párttagság és a vezetés, másrészt a pártonkívüliek és a kommunisták között.

A testület elfogadja, hogy a pártnak a

* demokratikus centralizmus elve alapján kell működnie, azzal együtt, hogy többen úgy vélik, ezen a terület^ érvényesül legjobban a konzervativizmus, a mindenek fölötti centralizmusra való törekvés, másrészt a parttalan demokratizmus igénye is. A vélemények jelezték, hogy ennek az elvnek nagyon sokféle önkényes értelmezése van a párton belül is. A megyei'párbizottság egységes abban, hogy nem képzelhető el a párt vezető szerepének megújítása a demokratikus centralizmuskorszerú értelmezése és gyakorlása nélkül, fennek felvázolásával adós maradt az állásfoglalás-tervezet.

Fjem meggyőző a hatáskörök tisztázása. Nincs egység az országos pártértekezlet feladatait illetően sem, mivel nem ismert annak hatásköre. Ennek ellenére a párttagság,azt várja — és ezzel a testület is egyetért —-, hogy programadó munkaértekezlet lesz, aminek nem szabad tartalmi és időbeli korlátot szabni. Nem alakult ki teljes egyetértés, azzal, hogy „a társadalom és a párt egészét érintő kérdésekben a Központi Bizottság" döntsön a kongresszusok között.' Indokoltnak tartja a pártkongresszus, a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság hatáskörének elhatárolását. Az ülésen erőteljes hangsúlyt kapott, hogy a Politikai Bizottság a Központi Bizottság végrehajtó szerve legyen. Meg kell határozni azon stratégiai fontosságú kérdések körét, amelyekben döntést csak a Központi Bizottság hozhat. A végrehajtó .szervek tevékenysége túlnőtt minden síimen a szervezeti szabályzatban rögzített hatáskörön. A testület szorgalmazza, hogy a nagy horderejű kérdéseket döntés előtt á Központi Bizottság bocsássa pártvitára.

Megfogalmazták, hogy az ország és a társadalom jelenlegi helyzetéért a közvélemény általában a pártot tartja felelősnek, mivel minden döntést a párttól eredeztetnek. Ezzel kapcsolatban a testület javasolja, hogy össztársadalmi kérdésekben ne a felsőbb pártszervek, ne .is csak a párttagság, hanem népszavazás, illetve a település lakosságát érintő kérdésekben helyi szavazás döntsön. Egybehangzó vélemények szerint a párt e területen elmaradt az állami és gazdasági életben kezdeményezett folyamatoktól. Ezért indokolt a' szervezeti szabályzat ilyen irányú módosítása.

Élénk vitát váltott ki az apparátusok jelenlegi helyzete. Egyetértés volt abban, hogy biztosítani kell: döntést csak testület hozhasson! Sürgősen megoldandó feladat, hogy a párt testületéi politikai kérdésekkel foglalkozzanak, s ne terheljék magukat szakmai előterjesztések megtárgyalásával. Szükséges és indokolt, hogy a döntések a megfelelő szinteken szülessenek. Növelni kell az alapszervezetek és a helyi pártszervek önállóságát, felelősségét. A párttagság igényli, hogy ne csak végrehajtója legyen a politikai döntéseknek, hanem részt vehessen a politika alakításában is.

A párt jelenlegi választási rendszere elmarad más választási formák demokratizmusától. A testület támogatja ennek fejlesztését és felhívja a figyelmet az ehhez szükséges szervezeti változások kidolgozására. Támogatja a közvetlen demokrácia elemeinek kiszélesítését, és javasolja, hogy a kongresszus válassza meg a főtitkárt, a Politikai Bizottság tagjait. Ehhez hasonlóan történjen a végrehajtó bizottságok és a tisztségviselők megyei és városi szintű választása is.

A testület támogatja, „hogy az irányító testületek tagjainak meghatározott hányadát az alapszervezetek, illetve az alsóbb szintű pártszervek közvetlenül választhassák”, nem ért viszont egyet az országos pártértekezlet kül- döttválaSztási rendjével. Üdvözölte az általános többes jelölést, a titkos választást minden szinten, és azt, hogy erre már a XIV. kongresszus előtt sor kerül. Ezzel kapcsolatban felvetette, hogy pontosítani szükséges az új választási rendszer bevezetésének időpontját. Támogatja, hogy a testületek összetételét ne befolyásolja az irányító pártbizottság előzetes állásfoglalása.

A testület helyesnek tartaná a statisztikai szempontok mellőzését a pártélet egészére, így a tagfelvételre is. A hagyományos kategóriák nem tükrözik megfelelően a mai magyar társadalom szerkezetét, sőt félrevezetőek lehetnek. A párt vezetői erőteljesebben függjenek minden szinten a választott testületektől. A pártbizottság javasolja, hogy a visszahívás rendje legyen konkrét, szabályozott. A méltatlanság

• A megyei pártbizottság tagjainak egy csoportja.

mellett az alkalmatlanság is szerepeljen a dokumentumban.

A párt eszmei-politikai, szervezeti és cselekvési egységének újrateremtése során számolni kell azzal, hogy a párttagság is — mint maga a valóság

— sokféle. Ezért indokolt a viták türelmes kezelése, a vitakultúra fejlesztése. A pártbizottság egyetért azzal, hogy az egység hiánya forrása lehet a frakciózásnak, viszont fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a merev egységre való törekvés a nyílt véleményalkotást akadályozhatja.

■ Megállapítja, hogy félreérthető az állásfoglalás-tervezet következő mondata: „A döntésre hivatott pártszerv ülésén a javaslat előterjesztői ismertessék a kisebbségi véleményt is." A pontosabb értelmezés érdekében az „eltérő véleményt" kellene szerepeltetni, ugyanis a vitában alulmaradt nézeteket csak a döntés után lehet kisebbséginek minősíteni. A testület szerint nem egyértelmű, hogy meddig tekinthető egy álláspont kisebbséginek,, és mikor válik frakciózássá. A többségi és kisebbségi vélemények ütköztetésének nem alakulhatott ki gyakorlata. Garanciális szempontból lényeges megfogalmazni a frakció fogalmát. Ezt az igényt felerősítette a KEB közelmúltban nyilvánosságra hozott döntése. A jelenlegi képviseleti demokrácia körülményei között szükséges a kommunista frakciók tevékenységének jobb érvényesítése. Ennek jelenleg nincs megfelelő gyakorlata és szegényes az eszköztára.

A megyei pártbizottság javasolja, hogy a nyilvános képviselettel kapcsolatban az állásfoglalás más sorrendet alkalmazzon. A pártdöntésekről gyors, alapos tájékoztatást adjanak a felsőbb szervek a párt tagjainak, s ezt követően legyenek azok kötelesek képviselni a párt álláspontját. Az állásfoglalásban szerepeljen az irányító szervek tájékoztatási kötelezettsége is, mint a nyilvános képviselet előfeltétele. A politika nyílt képviselete feltételezi a párttag hitét, meggyőződését és alapos ismereteit is.

A pártbizottság egyetértőig támogatja, hogy a Központi Bizottság tagjai

— beleértve a választott vezetőket is

— gyakrabban találkozzanak az alapszervezetekben a párttagokkal, ismerjék meg azok véleményét. A pártegység erősítése céljából szükség van a gyakori, kötetlen találkozásokra. A Központi Bizottság ülései — kivéve az indokolt eseteket — legyenek nyilvánosak.

(Ji A megyei pártbizottság egyetért a

' döntési rendszer módosításának, a döntési folyamat gyorsításának szükségességével. Fontos feladat a döntések előkészítésének, végrehajtásának és ellenőrzésének javítása. Indokolt a párt egész tagságára kiterjedő pártviták gyakoribb alkalmazása. Szükséges viszont pontosítani, hogy mit jelent a ,,fontosabb javaslat” és a „nagy horderejű kérdés", ki dönti el, hogy mi minősül. annak?

Javasolja, hogy a „fokozottan támaszkodjon" kifejezés helyett a párt „támaszkodjon a tudomány eredményeire a politikai döntések során" megállapítás szerepeljen. Támogatja a döntések végrehajtásában részt vevők személyes politikai felelősségének érvényesítését. A demokratikus centralizmus követelménye azonban azt teszi szükségessé,

hogy az állásfoglalás rögzítse a döntések előkészítésében részt vevők és a döntést hozók személyes felelősségét is.

A testület észrevételezi, hogy a pártnak nincs hatékony ellenőrzési rendszere, a fő figyelem a döntésekre irányul. Zavart okoznak a végrehajtásban és bénítják az ellenőrzést a gyakorlatban használhatatlan, idejétmúlt, sok esetben hibás határozatok is. Az alapszervezetekre zúduló határozatmeniiyi- ség eleve lehetetlenné teszi a végrehajtást.

A tagság véleményét elfogadva a pártbizottság kritizálja a határozatminősítés titkos, szigorúan bizalmas stb. — elavult rendjét. Gyakori, hogy olyan határozatokat kellene alsóbb szinteken végrehajtani, amelyekről nincs is ismeretük, pedig ez feltétele a cselekvésnek.

Támogatja a konzultatív tanácsadó testületek létesítését, de csak abban az esetben, ha nem a felelősség áthárításáról van szó, hanem érdemi kérdések megválaszolásáról, konkrét teendők kimunkálásáról. Javasolja, hogy a politikai munkában gyakrabban kerüljön sor ad hoc bizottságok létrehozására egy-egy feladat megoldása során.

A megyei pártbizottság alapvetőnek tartja a párt kádermunkájának javítását. Egyetért az állásfoglalástervezetben megfogalmazott elvekkel, de a vita alapján megállapítja, hogy a kádermunka állandóan visszatérő helyes elveit a gyakorlatban nem sikerül érvényesíteni. A politikai, társadalmi, gazdasági életben a problémák és gondok egész sora tapasztalható a rossz káder- politika következményeként. A több évtizedes elhatározás ellenére sem sikerült kiiktatni a szubjektivizmust, az összefonódást. Nem érvényesül a terv- szerűség, sok esetben „akuttá” válnak egyes személyi problémák.

A testület egyöntetűen javasolja, hogy a kiválasztás helyett: „tegyük még demokratikusabbá a vezetők kiválasztódását”, úgy, hogy ennek a folyamatnak a kezelésére a párt legyen érzékeny és a tervezhetőség szintjéről irányítsa azt. A tehetséges fiatalok vezetővé válását a jelenlegi mechanizmus szinte kizárja. Ezért nem megfelelő a „könnyít sük meg" kifejezés, az állásfoglalásban az szerepeljen, hogy „tegyük lehetővé a tehetséges fiatalok vezetővé válását”.

A pártbizottság egyetértett egyes funkciók betöltésénél a két ciklusra való korlátozással, de jelzi, hogy voltak, fikik a rotációt a kötelező többes jelöléssel javasolták felváltani, mondván, aki alkalmas, miért ne tölthetné be akár három ciklusban is tisztségét, aki pedig nem, annak egy ciklus is sok. A rotációs eív elfogadói is garanciákat kívánnak a gyakorlati alkalmazásban: az alkalmatlan vezetőknek ne legyen lehetősége a határidő végéig funkcióban maradni, másrészt ki kell dolgozni a funkcióból kikerülő káderek elhelyezésének társadalmilag és egyénileg elfogadható módját.

A A szövetségi politika fontosságát ' hangsúlyozva felvetődött a mai magyar társadalom szerkezetének tudományos megalapozottságú ismerete, illetve ennek igénye. Újra kell gondolni a szövetségi politika alakítását .is. A megVei pártbizottság az alkotó erők összefogását és együttműködését elősegítő politikát szorgalmaz. Álláspontja

szerint a bizalmat csak egy, a jelenleginél sokkal határozottabb, koncepció- zusabb, egységesebb pártvezetés tudja helyreállítani. Nem kevés azok száma, akik közmegegyezés helyett egyrű inkább „negatív közmegegyezésről” szóltak. A testület javasolja, hogy a „pártétól eltérő elgondolásokat" tartalmuk szerint ítéljük meg, s maradjon ki a tervezetből az „érdemük" szerint.

Szükségesnek tartja a testület annak tisztázását, hogy mi az, ami az alapkérdéseken túlmenően összeegyeztethetetlen a párt elgondolásaival. Álláspontja szerint e kérdéskörök meghatározásánál is alapozni kell a társadalomtudományok legújabb eredményeire, o) Áz ideológiai munka megújításá- nak szükségességét a korábbi vita is bizonyította. Teljes egyetértés van abban, hogy az ideológiai tevékenység a pártszervezetekben nem kielégítő. Ez azonban nem általában a párttagok igénytelenségéből, közömbösségéből fakad, hanem abból, hogy az „ideológia” címén terjesztett nézetek egyre kevésbé alkalmasak a cselekvés befolyásolására, mire a párttagsághoz érnek. Nem a párttagság hibája, hogy a korábban elfogadtatott szocializmusfelfogás jelentős mértékben illúziónak bizonyult.

A testület a pártértekezlettől várja annak kimondását, hogy hazánk a kapitalizmus és a szocializmus közötti történelmi út mely szakaszában van. Megfogalmazza, hogy a kapitalista társadalmi rendszer iránti illúziók eloszlatását eredményesebb társadalmi gyakorlattal lehet és kell megvalósítani. A szocialista országok — köztük hazánk -— helyzete és a „kapitalista rendszer iránti illúzió” eloszlatásának óhaja a többség számára nem fogadható el reálisnak. Ez régi dokumentumok kívánalmainak felidézése.

A g) pont zárófejezetében foglaltakkal a testület egyetért. Gondot csak az okoz, hogy nincs konkrét cselekvési terv ezek megvalósítására. Szükséges a fogalmak tisztázása, érthető, vonzó szocializmuskép. amelyet hitelüket el nem vesztett, kezdeményező, energikus politikusok képviselnek.

©

Megkell teremteni a politika és a tudomány részéről egyaránt az egyetértést abban, hogy a marxizmus nem lezárt eszmerendszer. Továbbfejlesztése, mai viszonyainkhoz alakítása mindannyiunk érdeke.

A párt vezető szerepéről folytatott viták megállapítása, hogy a politikai intézményrendszer korszerűsítésével foglalkozó rész kidolgozottabb volt, mint a pártról szóló tervezet. A testület véleménye szerint most éppen fordított a helyzet, az állásfoglalás-tervezet e pontja nagyon keveset mond. Nem fejti ki. hogyan lehet korszerűsíteni, gazdagítani az állami élet pártirányításának elveit, eszközeit, módszereit. Indokolt a tervezetben különválasztva szerepeltetni az államhatalmi és államigazgatási szervek korszerűsítésének kérdését. Hiányosak a tanácsrendszer továbbfejlesztésének feladatai, szegényesek a népképviseleti testületek, önigazgatási, önkormányzati, elhatározó szerepéről írottak.

Az Országgyűlés feladatának meghatározásához a testület javasolta a fogalmazás megváltoztatását úgy, hogy az