Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-02 / 79. szám
6 • PETŐFI NÉPE • 1988. április 2. MI A VÉLEMÉNYED, HOGYAN ÉRTED? Tizenévesek fennkölt fogalmakról Negyvenhárom év, több mint egy emberöltő választja el a mai tizenéveseket a felszabadulástól. Nemcsak a gyermekek, lassan már az apák sem tudják, mit jelentett a magyar nép számára 1945. április 4. A fiatalok tankönyvekből, filmekből, történelmi regényekből ismerkedhetnek meg az akkori időkkel, s számukra egészen más értelmet kaptak e fennkölt fogalmak: szabadság, hazaszeretet, internacionalizmus, felszabadulás, magyarságtudat. A mai tizenévesek vajon jól értik, s érzik e fogaknak tartalmát? Három szakmunkástanulónak tettük fel a kérdéseket. íme válaszaik: A szabadság szent dolog Szűcs Sándor harmadéves kőművestanuló, 18 éves, kecskeméti lakos: — A szakmunkásképző mellett a gimnázium második évfolyamán is tanulok, mindezt azért, mert az általános iskola elvégzése után még éretlen az ember annak eldöntésére, hogy milyen szakmát válasszon ... Ennyi volt a bemutatkozás, s a kérdésre, mi a szabadság, szinte gondolkodás nélkül válaszolt: — Ez egy szent dolog. Én ez alatt azt értem, hogy nálunk mindenki szabadon dolgozhat, költözhet, véleményt nyilváníthat, beleszólhat a gazdasági és a politikai életbe, joga van más országokba utazni... A szabadságot érezni kell önmagunkban és környezetünkben, s én úgy vélekedem, szüleim és én is, szabad vagyok . .. A szabadsághoz tartozik, hogy lehetőségem van magasabb iskolai végzettség megszerzésére, szabadon választhatom meg, mi akarok lenni, mit akarok tenni. S mi még a szabadság? Nem vagyunk kiszolgáltatottak sem anyagilag, sem erkölcsileg. Már mi, fiatalok is kaptunk politikai szabadságot, hiszen a KISZ-ben bármelyik fiatal elmondhatja a véleményét, ilyen módon beleszólhat a helyi és az országos politikába,.. Szeretem a hazámat Túrái Zsuzsa harmadéves szakközépiskolái tanuló, tizennyolc éves kecskeméti lakos: — Mi a hazaszeretet? Nehéz erre egyetlen mondatban válaszolni. Ez a fogalom a hazával függ össze, azzal az országgal, várossal, környezettel, ahol élek, tanulok, s ahol először voltam szerelmes. Az a hazám, ahol az édesanyámtól megtanultam a magyar nyelvet, ahol megtalálom a boldogulásom, de ahol a gondok, a bajok is mások, mint külföldön. A hazát nem szeretni, hozzá nem ragaszkodni ■ szinte lehetetlen. A kislány elgondolkodott. — Ha reálisan gondolkodunk, elmondhatjuk, hogy a mai életünk alapja a felszabadulás volt. Édesapám elbeszéléseiből tudom: a szovjet hadsereg katonáinak áldozata hozta el számunkra a szabadságot, amiről Sanyi beszélt, s az tette lehetővé, hogy emberibb körülmények közé kerüljünk. Minden magyar ember számára felemelő érzés hallani a Himnuszt vagy a Szózatot, amelyek hűen kifejezik hazaszeretetünket, magyarságunkat, a hazánkhoz való tartozást. Magam is elérzékenyülök, amikor a televízióban vagy a rádióban felhangzanak ezek a dallamok. Szeretni a hazát nem jelenthet mást, mint becsületesen dolgozni, így is élni; s megtenni mindent azért, hogy ez az ország világszerte. elismerést vívjon ki.., Magyarnak és nemzetközinek lenni Gömöri Zoltán másodéves építőipari technikumi hallgató, tizenhét éves, kecskeméti lakos: — Az a tudat, hogy magyar vagyok, nagyon fontos. Én úgy érzem, hogy mi, magyarok nem vagyunk különbek, de rosszabbak sem más nemzeteknél. Jó hírünk van a világban, s büszkén kell vállalni magyarságunkat. Mi sok tehetséges embert adtunk a világnak, akik soha sem tagadták meg nemzetüket. Csak néhányat sorolok fel: Ganz, Puskás, Naumann, Bartók, Szentgyörgyi, de lehetne folytatni tovább... — Nagy becsben tartják a magyarokat külföldön, különösen most, hogy reformokat hajtunk • végre. Ezt a szocialista országokban és nyugaton is figyelemmel kísérik. Azt tudomásul kell venni, hogy kis nemzet vagyunk, de jogaink egyformák a nagy nemzetekével . . . Szerintem az az igazi magyar, aki egyben internacionalista is, aki tisztában van azzal, hogy egymásra vagyunk utalva, és minden népnek boldogulnia kell. A fejlődés csakis úgy lehetséges, hogy a népek összefognak és megteremtik a javak bőségét, de megőrzik nemzeti sajátosságaikat. Én sokat utaztam, jártam külföldön szüleim jóvoltából, s nagyon jó érzés volt tudomásul venni, hogy ménnyire tisztelik, szeretik a mi nemzetünket... Keresett válaszok, amelyek még magukon viselik az iskolai történelem- órákon tanultakat, de a tizenévesek szavai mögül ki-kicsillannak az őszinte érzések, amelyeket a szülőknek, pedagógusoknak sikerült beléjük plántálni... Gémes Gábor Asztali hagyományok Az étkek közül a tojás az, amely szorosan a húsvéthoz tartozik díszítve, pingálva; a locsolók jutalmaként csakúgy, mint sonkalében főtt ízes falatként. Egyházi áldásban részesítéséről a 4. századból, majd ennek hivatalos bevezetéséről a 12. századból van tudomásunk. A tojás díszítését azonban nem a kereszténység kezdeményezte. Annakidején Európa keleti felén, a mohamedán hitű országokban kezdett terjedni. A sonka húsvéti étrendbe iktatására és megszentelésére — csakúgy, mint a bárányéra — alighanem azért került sor a 10. században, hogy a böjtöt követő lakomán a legfinomabb hús kerüljön az asztalra. A kalács pedig a köznapi kenyér helyébe lépve emeli az ünnep rangját. Az „igazi”, a tekintélyes, többkilós hátsó sonka kevésbé népes családok számára elfogyaszthatatlanul nagy adag. A kisebbre méretezett kötözött sonkával is előadódhat, hogy jócskán marad belőle az egyszeri melegen, majd hidegen feltálalás után, és a maradékkal jó volna valamit kezdeni, nehogy veszendőbe menjen. A továbbiakban kisebb darab sonkát igénylő ételek receptjét adjuk közre. Sonkával töltött krumpli (fejenként 2-3 szem nagyobb burgonyát számítsunk): A jól megmosott burgonyát hajában megfőzzük. Meghámozás után hosszában kettévágjuk és közepét kikaparjuk, villával összetörjük. Ezt ösz- szedolgozzuk a megdarált sonkával, egy nyers tojással és szükség szerint sózzuk. E keverékkel púpozva megtöltött fél burgonyákat a tálban egymás mellé rakjuk, tejföllel megöntjük és forró sütőben addig sütjük, amig a tejföl a krumplikra rá nem pirul. Sonkás galuska: Egy nagy vöröshagymát lereszelünk és kevés olajban meglankasztjuk. Hozzákeverjük a ledarált sonkát, egy tejben áztatott, kinyomkodott zsemlét, két evőkanál lisztet, egy nyers tojást. Sóval, törött borssal, csipet majoránnával, kevés reszelt szerecsendióval megízesítjük és a jól összekevert masszából kiskanállal galuskákat szaggatunk a forrásban lévő vízbe. A leszűrt galuskát megmelegített tejfölbe forgatjuk, frissen tálaljuk. A sonkás kifli két étkezés közötti kínálásra kitűnő. Tésztájához 20 deka lisztet, 10 deka vajat (vagy margarint) gyúrunk össze egy tojássárgájával, sóval és annyi tejföllel, amennyit a tészta felvesz. Alapos pihentetés után a tésztát nagyon vékonyra kinyújtjuk, A ledarált sonkát kevés tejföllel péppé keverjük. A tésztából négyzeteket vágunk, közepükbe csíkban rakjuk a tölteléket, kiflinek felsodorjuk, tetejét tojássárgájával megkenjük és előmelegített sütőben pirosra sütjük. Sonkás töltött csirke: Miután nem szentírás, hogy a csirke tölteléke csakis májjal, gombával készülhet, a sonkamaradék ugyancsak alkalmas a töltelék megízesítésére. A ledarált főtt sonkát keverjük a -szétmorzsolt, megáztatott zsemléhez, a megpirított gombához. Fűszerezzük a szokásos módon, „kössük” meg egy tojással, töltsük a csirke fellazított bőre alá és a hasüregbe. A szokásosnál markánsabb ízeket ad a sonkás csirketöltelék. Az malom Kosztolányi Dezső versének első négy sorát idézzük. VÍZSZINTES: 1. A versidézet első sora (Zárt betűk: J. S.). 12. Pisztoly. 13. Kikelet. 15. Tizenkét hónap. 16. Győzelem németül. 17. Becézett Ilona. 18. Farágó rovar. 19. Csuk és . . .; Gajdar műve. 21. Kása egynemű betűi. 23. A versidézet második sora (Zárt betű: A.). 24. Motorkerékpár-márka. 25. Gyorsan párolgó. 26. A magasba. 27. HÚSVÉT KORBÁCSA Ettől lesz friss lány, asszony Dühében szokott ütni az ember, szíjjal, kötéllel meg akkor csapdos, ha egészen elveszti a fejét. Jókedvből, ünneplés gyanánt odasózni valakinek? Ilyesmi — nyilván nagyon sokak számára — egyszerűen elképzelhetetlen. Pedig voltak is, vannak is, akik a lehető legjobb szándéktól hajtva kezet emelnek családtagjaikra, szomszédaikra, ismerőseik egész sorára. S tették, teszik ezt mindig húsvét hétfőjén, amikor különben a locsolkodás ősi szokását gyakorolják falun és városon egyaránt.' Hogy miért fonják meg, majd suhogtatják, csattogtatják fűzfavesszőből font korbácsaikat Északkelet-Dunántúl számos — javarészt szlovák telepítésű — helységében a XVIII. századtól mostanáig a fiúk, legények, meglett férfiak? Nos, tulajdonképpen ugyanazért, amiért a szagos vizet, újabban a, márkás kölniket pusztítják: a lányok, asszonyok; frissességét. szándékoznak a megkorbácsolással a következő év hús- vétjáig, úgymond, szavatolni. Hadd legyenek azok fürgék, szapora mozgásúak. A szóban forgó rítushoz persze elő is kell készülni: meg kell fonni a csapdosás eszközét, szlovák nevén a sibát. Ki kell tehát választani, majd lemetszeni, meghántolni azt a Iegkeve- ‘ sebb négy, de általában nyolc, kilenc szép: szál fűzfavesszőt, amelyekből aztán á korbács összefonható. Ha a mintásán megfont korbácsok elkészülnek, szalag — általában nemzetiszínű masni —- is kerül rájuk, s indulhat sibázni a legény- meg a férficsapat. ■ ? Ügy tartják jónak Pest, Fejér, Veszprém és Komárom megye szlovák lakosságú településein, hogy mennél korábban suhintanak meg valakit, az annál dolgosabb lesz a jövőbén. Ezért hát húsvét hétfőjén már hajnali 5-6 óra tájban elkezdik a falujárást, hogy a lányokat, asszonyokat lehetőleg még ágyban találják, s a díszes vesszőfonattal onnan ugrasz- szák ki őket. Azt nyilván mondani sem kell, hogy a korbácsolás nem szótlan művelet. Mindenféle rigmusokkal kötik azt össze, mégpedig úgy, hogy a verssorok végén csapnak egyet az éppen soron lévő „áldozatra”. Ha aztán a férfinép valamennyi képviselője elvégezte m csapdosást, az így megtisztelt női nem képviselői gyorsan asztalt terítenek és a suhogtatókat illendően megvendégelik. Etetik, itatják őket, sőt meg is ajándékozzák a fiatalabbját festett tojással, aprópénzzel — éppen úgy, mintha locsolkod- ni jöttek volna. Amikor pedig elérkezik a búcsú perce, egy• Így készül a siba. egy szép színes szalag is kerül a nemzetiszíhű masni mellé, jeleként annak, hogy a ház népe szívesen fogadta a látogatást. (Itt-ott olyan sibázó legényt is látni, aki több tucat — olykor félszáznyi — szalagot lobogtatva tér végül haza a nagy húsvéti járás-kelésből.) Néprajzkutatóink természetesen utánajártak, hogy valójában hol vált szokássá ez a hazánkba átszármazott népi szertartás. A nyomok NyugaLSzlovákiába vezettek, az egykori Nyitra, Zólyom, Bars megyékbe és Pozsony környékére. Ott honosodott meg egykor ez a leány- és asszonyfrissítés, s él még ma is, ha nem is annyira elevenen és általánosan, mint hajdan. Egyébként nem csupán északi szomszédaink körében volt szokásos a húsvéti korbácsolás, hanem például Litvániában, valamint az egymással szomszédos nyugat-lengyel és keleti német vidékeken is. Hogy azután innen oda, avagy amonnan ide származott át ez az asszonyverősdi, azt már a folkloristák sem tudják. A szokások azon körébe tartozik ez is, amely a népek közös kincse, s mint ilyen, határokat nem ismerve vándorol. Hazánk említett vidékein mindenesetre elevenen él, s úgy tetszik, nem is igen hal ki, míg fűzfavessző akad, s legény is terem, aki nem rest rápaskolni egy párnák, paplanok között pihenő leányra ... Angol együttes. 29. ... Silvia; a latin mondában Romulus és Remus anyja. 30. Tisztító és enyhe fertőtlenítő hatású vegyület. 31. Tusmárka. 32. Indokolatlanul (két szó). 34. Tömegesen pusztuló. 35. Kétszeresen édesség. 36. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára (István). 38. Kitűnő francia színész volt. 40. Fekete István regénye a bagolyról. 41. Olimpiai szervünk. 43. Kettős mássalhangzó. 44. Mindenütt gyakori rovarpusztító madár, névelővel. 47. Becézett Sámuel. 49. A tantál vegyjele. 50. Az évszakok száma. 51. Angolna németül. 53. Kedvelt éneklő madár. 55. Tiszteletbeli rövidítve. 58. Utca franciául. 60. Csehszlovák gépkocsimárka. 61. Ilona egyszerűbben. 63. Az anyagok legkisebb részecskéi. 65. Tisza menti város magyar neve Jugoszláviában. 66. Díszes könyv. 67. Puskát használ. FÜGGŐLEGES: 1. Egyik Szabolcs megyei községből való. 2. Vallásrövidítés. 3. Sors, végzet németül. 4. A történetírás múzsája. 5. Éva idegen változata. 6. Ismét előkerül. 7. Patakocska. 8. Olvasnivaló az étteremben. 9. Kína betűi más sorrendben. 10. R. V. 11. Franciaországban működött terrorszervezet. 12. A versidézet harmadik sora (Zárt betűk: Z, O.). 14. Telepes növény. 17. Zamat. 20. Nemzetiségi közösség a skótoknál. 22. Műlesiklás a síelésben. 26. Fokról . , .; egyre jobban. 28. ... Island, kis sziget New York előtt. 30. Duplán véve: halandzsa. 31. Hegedűkellék. 33. A versidézet,negyedik sorául. Vészjel a tengeren. 39: Egyszerre több férfi megszólítása.. 40, Nem kellő. sűrűségű. 42. Ásványolaj-ipari központ a Szovjetunióban. 45, Rejtvény, 46. A hírlapok összességé. 48. Az indiánok istene vagy góno.sz szelleme. 49. Ünnepélyesen ül. 51. Belgrád hegye. 52. Ricsaj. 54. Tudatunktól független élmény. 56. Le akarja részegíteni. 57. Kicsinyítő képző. 59. Híres kuruc generális volt (Tamás). 62. Magyar Néphadsereg. 63. Az egyik vércsoport. 64. Kavics. H. J. A március 26-ai rejtvény helyes megfejtése: Vízszintes 1: A TENGÉRPAR- TON; 42.: BÖLCSŐDAL; 72.: A HA- LÁSZLEGÉNY. Függőleges 13.: PISZTRÁNGÖTÖS; 15.: HALÁSZLÁNYKA; 23.: VADASZDAL. Az elmúlt héten közölt rejtvény fejtői közül könyvutalványt nyertek: ifi. Mihály László, Soltvadkert; Gyukics Etelka, Kiskunhalas; Svendor István, Hetényegyháza; Gál István, Izsák. i minap azt kérdeztem családunk ifjú tag- /I jától: — Ismered-e azt a locsolóversikét, hogy „Én kis kertészlegény vagyok ...? Ha ismered, mondjuk el együtt. Én kis kertészlegény vagyok, rózsavízzel locsolkodok, arra kérem apját, anyját, adja ki a legszebb lányát, hadd locsoljam meg a haját! Ezt a versikét már akkor is így mondtuk, amikor én kislegény voltam. A húsvéti szünetet is, persze, a nagyszüleimnél töltöttem, kint a tanyán. Ott valahogy a húsvét is sokkal érdekesebb volt, mint a városban. Két nagylány is volt a háznál, ezért már egy héttel előbb megkezdődött a készülődés, mindenki várta a húsvéti ünnepeket. A lányok tojást főztek és festettek a legények számára. A mama kalácsot sütött, nagyapa pedig a padlásról lehozta a füstölt sonkát, amihez nem nyúltak a téli disznóölés óta. A nagyfazék- ban lassan fövő sonka illata húsvét előtt ott terjengett még a ház körül, csiklandozva az orrunkat . gerjesztve az étvágyunkat. Pedig ünnep előtt böjt volt, vagyis húst nem volt szabad enni a pénteki napon, amit Nagypénteknek hívtak. Ilyenkor a nagyanyám ebédre mákos gubát készített, ami különleges eledel volt. A kenyérhez hasonló tésztát hosszú rudakba sodorta, tepsiben halványpirosra sütötte, nudliszerűen eldarabolta, majd amikor kihűlt, forró tejjel leöntötte és a Kertészlegény tányéron cukros mákkal megszórta. Ma is a számban érzem az ízét, akárcsak a finom házi sonkának, amit persze a böjt után, húsvét napján tett elibénk. Húsvét másnapján, hétfőn jártak a legények locsolkodni. Ott, faluhelyen és a tanyavilágban nem sokat adtak a locsolkodóvízre. A legények kiráncigálták a lányokat a kúthoz és friss vízzel fröcskölték le őket, nagy sikongatásuk közepette. Néha aztán — főleg amikor a lányok nagyon ellenkeztek — elfajult a dolog, csuromvizes lett mindenki, aki a közelben volt. A serdülő fiúk a locsolkodáshoz maguk készítettek szagos vizet, ami azt jelentette, hogy tisztára mosott orvossá- gos üvegekbe, de ha az nem volt, akár félliteres üvegekbe illatosított vizet töltöttek. Ez néha nem volt más, mint közönséges szappanos víz. Nem csoda, hogy amikor Ferkó, a szomszéd nagylegény engem is magával vitt néhány közeli házhoz, a lányok nagy elismeréssel fogadták a kis üvegben rejtőző gyöngyvirág illatú kölnivizemet, amit még édesanyám vett a számomra odahaza, hogy ezzel locsolkodjak. Kaptam is érte festett tojást bőségesen. Nagyanyám a telkemre kötötte, hogy bort, pálinkát el ne fogadjak, akárhogy kínálnak is. Jó, hogy ezt sokszor elismételte, mert a szomszéd Gábor sógor váltig kínált borral, hogy igyák csak egy keveset, de folyton a nagyanyám tekintetét láttam magam előtt, és végül éppen csak belenyúltam a borba. Édeskés ízű volt, de titokban, amikor nem figyeltek rám, az ágy alá öntöttem. Biztosan azt hitték később, hogy odapisilt a macska, de az is lehet, hogy senki sem vette észre, felszáradt az a kis tócsa az ünnep végére. A legények bezzeg fenékig ürítették a poharat, szerencsére ettek is bőségesen, így csak jókedvük volt még akkor. Később már énekszóival, hangos kurjongatással, egymásba kapaszkodva járták a tanyavilágot. Engem Ferkó már délfelé hazakísért és átadott nagyanyámnak, aki éppen megjött a templomból, s a tűzhely körül szorgoskodott. — No, legény, engem ki locsol meg? — kérdezte tréfálkozva, és én bizony elszégyelltem magam, hogy/óla elfeledkeztem. Siettem hát pótolni az elmulasztottakat, maradék illatos vizemét mind az Ö hajára és kötényére locsoltam. Meg is jegyezte: — Még jövő húsvétra is illatos leszek! —- s a kredencböl egy csokoládéból készült báránykát húzott elő;amit nekem őrizgetett, tartogatott. Akkor ez még nemigen volt divatban, ezért nagyon megörültem neki. -— De ez már ugye nem éri meg a jövő húsvétot? — mondta nevetve, és lehajolt hozzám, hogy megcsókoljon. Ez volt számomra a legemlékezetesebb húsvéti ajándék. F. Tóth. Pál
