Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-18 / 91. szám
” I 1988. április 18. • PETŐFI NÉPE • 5 Mit ér a világverseny, ha magyar? Márciusban és áprilisban három alkalommal is, napokon át a világ, de legalábbis Európa figyelmének középpontjában állt a magyar főváros. Nem túlzó ez a megállapítás, hiszen a sportok királynőjének. az atlétikának a kontinensbajnoksága, majd a műkorcsolyázók és jégtáncosok világtalálkozója után legutóbb az egyik legnépszerűbb karateszakág, a tékvandó élmezőnye randevúzott Budapesten. Mindhárom eseményt a földkerekség számos országában láthatták a tv-közvetítések révén, s emberek millióihoz jutott el a sport révén Magyar- ország. Megkérdezhető tehát — hiszen a rólunk alkotott képhez ez is hozzátartozik —, mit ér egy világ- verseny, ha magyar, másképpen fogalmazva: mennyire tudunk jól sáfárkozni azzal a lehetőséggel, amit az ilyen grandiózus sportversenyek megrendezése kinál? Különösen akkor, amikor minden korábbinál igazabb a tétel, hogy a sport üzlet is, méghozzá — ha a házigazdák jól csinálják — nagyon is kifizetődő. A kudarc tanulságai Nézzük előbb a kézzelfogható oldalt, az anyagi mérleget. Spiegel József, az atlétikai EB szervező- bizottságának elnöke szerint — bár végleges adatokkal még nem tud szolgálni — bizonyos, hogy a tiszta nyereség 2,5 millió forint körül van. A megközelítően 18 millió forintos bevétel 80 százaléka devizában folyt be. Hétmillió forintos gyarapodást könyvelhet el a magyar atlétika azzal a maradandó értékkel, amit az UCS amerikai cég EB-szállílmányai: a technikai eszközök — például magas- és rúdugró állványok, súlygolyók — testesítenek meg. Jó hírt mondott Studinczky Ferenc, a mükor- csolya-vb szervezőbizottságának elnöke is, aki szerint hozzávetőlegesen 2 millió forintos nyereséggel zártak. Ugyanakkor már az is bizonyosnak látszik, hogy az időrendben harmadik esemény, a tékvandó vb nem lesz rentábilis. Kevésbé szépen: ez a rendezvény ráfizetéses. Mint Harmath László, a világbajnokság szervezőbizottságának elnöke le- hangoltan közölte, nem sikerült annyi jegyet eladniuk, amennyit terveztek, pedig előzőleg sikeresnek vélt reklámkampányt is folytattak. A tervezett kiadás azonban, menet közben, az eredeti összeg másfélszeresére nőtt, a várt bevételnek pedig csak a fele jött össze. Harmath László véleménye szerint a bajok, a viszonylagos érdektelenség, a ráfizetés oka a sokféle karatestílusban, az ebből is adódó ellentétekben, a nem tékvandó szakmabelieknek a világbajnokságtól való tüntető távolmaradásában, és tán leginkább abban keresendő, hogy a sok, szinte egymásba érő nemzetközi karateesemény miatt a közönség kissé elfásult, csömöre lett az egésztől. Forintban nem mérhető siker Mindenesetre Harmath Lászlót legalább az a tudat vigasztalhatja, hogy a tanítványok három arany-, két ezüst- és hat bronzéremmel zártak, vagyis a sportbéli eredményességgel nem volt baj. Ugyanez vonatkozik az atlétikára. A magyarok e sportágban, különösen az utóbbi időben, nemigen kényeztették el a nagyérdeműt, a márciusi vb-n azonban két ezüst- és egy bronzérmet hazai versenyző nyakába akasztottak. A műkorcsolyázóknál nem lépett a győzelmi dobogó egyetlen fokára sem magyar, de hát ezt senki nem is várta. Különben is a világbajnokság szervezői joggal beszélnek inkább arról, hogy rendkívüli érdeklődés nyilvánult meg az esemény iránt. Több mint 20 tévéállomás félszaznál több országba közvetítette Witt, Boitano, Besztyemjanováék, Valováék és a többiek szuperprodukcióját. A hagyományos „korcsolyás nemzetek” mellett átvették a budapeti képeket olyan országok is, mint például Ausztrália,^ Japán, Dél-Korea. És — még mindig a tetszési mutatóknál maradva — az sem mellékes, hogy nagyon sok vendég kereste fel a magyar fővárost a versenyév idején, kétezer nyugati turista kifejezetten a vb miatt utazott ide. Nézettség dolgában nem panaszkodhatnak az atlétikai EB rendezői sem, hiszen a kontinensbajnokságról 37 televíziós állomás adott képes beszámolót. A külföldi nézők — számuk sok millióra tehető — tudták, hogy Magyarországon zajlik az esemény, hogy végig minden rendben volt. Igaza volt Spiegel Józsefnek, hogy mindez nem mérhető pontosan forintban, ám hatásában aligha lebecsülhető propagandája hazánknak. Nem szabad szó nélkül hagyni a sportdiplomáciai sikert sem. Azt ismerték el újólag, hogy Magyarország emlékezetesen, jól bonyolította le a korábbi nagy versenyeket is, így 1983-ban a fedettpályás atlétikai, 1984-ben pedig a műkorcsolyázó- és tékvandó Európa-bajnokságot. A maga nemében egészen egyedülálló az a tény, hogy a magyar atlétika rövid időn belül harmadszor kerül világszerte rivaldafénybe: a Budapest Sportcsarnok a jövő év tavaszán a második fedettpályás világbajnokságnak ad otthont. A BS-nagyüzem gondjai A színhely tehát 1989-ben is a BS lesz. És itt érdemes még egy kicsit elidőzni. A magyar és a nemzetközi sportélet eme fellegvára 1982. februári 12-étől élen jár a világversenyek vállalásában. Korábban csak elvétve voltak jelentős viadalok fővárosunkban, megléte óta viszont nem múlt el egyetlen esztendő sem budapesti világ- vagy Európa- bajnokság nélkül. Ez az egyébként örömteli tény azonban felvet egy súlyos gondot: a szünet nélküli használat — a világversenyek mellett a megannyi más és nem csak sportrendezvény — túlterheltséghez, a BS rohamos elhasználódásához vezet, hiszen nincs pihenő, így nincs idő a szükséges javítások, felújítások elvégzésére. (MTl-Press) Papírfáért cellulóz BULGÁRIAI ÁTALAKÍTÁS Reformok és akadályok • Méretre vágják a jókora nyárfát. A megye két erdőgazdasága, a kiskunsági és a gemenci,' államközi szerződés 'alapján szállít papír-, illetve cellulózgyártás céljára fát Jugoszláviába. Az itthon kitermelt nyár- és nyírfa ellenértékeként cellulózt vásárolunk vissza, annyit, amennyire a hazai papírgyáraknak szükségük van. A Gemenci Erdő- és Vadgazdaság évente mintegy 55 ezer köbméter fát szállít - zömmel vízi úton — a mitrovicai „Matróz” Cellulózgyárnak. Most, a magas vízállás idején is folyamatos a munka. A Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság évente 48 ezer köbméter fával járul hozzá a magyar papíripar cellulózszükségletéhez. Innen, a megye középső részéről persze nem lehet teljes egészében vízi úton szállítani a fát. Ezért tavaly Solt térségében kikötőt építettek s így már a kitermelt fának több mint fele vízi úton jut el a jugoszláv partnerekhez. (P. Z.) • l)öl a fa a helvéciai erdőben. Ez év elején tartották hteg Szófiában a Bolgár Kommunista Párt országos konferenciáját. Ezzel befejeződött az a három hónapos vita, amelyet az ország gazdaságának és társadalmi életének átalakításáról a pártszervezetekben folytattak. Bulgáriában az átalakítás szükségessége már néhány évvel ezelőtt megérett, akkor, amikor világossá vált, hogy az extenzív fejlődés addigi modellje már nem képes biztosítani a bolgár gazdaság fejlődését. A hangsúlyt az intenzív technológiákra, a műszaki-tudományos haladás felgyorsítására, a tudomány közvetlen termelőerőkénti alkalmazására helyezték át. Az átalakítási folyamat során az ön- kormányzatban, valamint a gazdasági és a társadalmi élet demokratizálásában máris jelentős reformokat hajtottak végre. Az új ' munkatörvénynek megfelelően létrehozták az önkormányzat kollektív szerveit, nyílt és titkos szavazással megválasztották a brigádok, vállalatok, egyesülések vezetőit. Egy sor, a népgazdaság irányításával kapcsolatos jogszabály lépett életbe, az első helyen a Gazdasági Tevékenység Szabályzata. Létrehozták az új típusú termelői egyesüléseket, amelyek már funkcionálnak és arra hivatottak, hogy önkéntes alapon az egyesülés tagjainak sorába lépett vállalatokat koordinálják anélkül, hogy döntéseikbe beleavatkoznának. Kereskedelmi bankok alakultak, amelyek feladata a gazdasági tevékenység pénzügyi ellenőrzése. A mezőgazdaságban a brigádok növekvő önállóságával, az egyéni, a családi és a csoportos foglalkoztatás széles körű alkalmazásával szintén megkezdődött az átalakulás folyamata. A szocialista tulajdon különböző formáinak — állami, szövetkezeti, tanácsi és egyéni — egyenjogúvá tételével új erőre kapott a szövetkezeti mozgalom. Jelentős változások vannak az állami vezetés legmagasabb szintjein is, ahol az ágazati minisztériumok többségét és a minisztertanács mellett műkö• Az intenzív technológiák bevezetése a cél — exportra készülő billenőtargoncák dő kormánybizottságokat megszüntették. Megváltozott az ország területi felosztása. Ennek az a célja, hogy a tanácsokat, mint a lakossági önkormányzat alapvető formáját erősítsék. Az eddigi 28 megyét 9 területtel helyettesítették. Egy sor nehézség, objektív és szubjektív jellegű akadály lassítja ma még az átalakítás sikerét. Sok helyen a technológiai bázis már elavult. Sok terméknek gyenge a minősége. A szerződési fegyelmet nem mindig tartják be. Lassan halad a beruházási folyamatok átalakítása. A vezetők egy része nem tud belenyugodni abba, hogy bizonyos jogokat és privilégiumokat elvesztett. Ahelyett, hogy a rájuk bízott új feladatokat elfogadnák, arra törekszenek, hogy elvesztett pozícióikat visszaszerezzék. A nehézségek leküzdése érdekében 1988-ban és az azt követő években a beruházások alapvető része nem az új építkezésekre, hanem a technológiai bázis korszerűsítésére és elektronizálására irányul. A gazdasági szankciók és ösztönzők összehangolásának és a konkurencia bevezetésének segítségével várhatóan javul a termékek minősége, lehetőség nyílik a vállalatok kötbérezésére a szerződésben foglalt feltételek megszegése esetén. Mivel az átalakítási politika gyakorlati megvalósításában fontos szerep hárul a káderekre, így az év eleji pártkonferencián a küldöttek egyhangúlag támogatták a BKP KB Politikai Bizottságának javaslatát az új mandátum- rendszer bevezetésére, amelynek értelmében a pártban vezető funkciót betöltő személyek a Központi Bizottság főtitkárától a pártalapszervezeti titkárokig — folyamatosan két, illetve — kivételes esetben — három mandátum idejére maradhatnak tisztükben. Számúéi Franszesz • Andrási Sándor pontosan, gyorsan, az előre kiszemelt helyre dönti a fát. 0 A magas vízállás miatt nehéz dolguk van a darusoknak. • Százvagonnyi fának kell elférni egy uszályban. J. K.
