Petőfi Népe, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-18 / 91. szám

­­VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIII. évf. 91. szám Ára: 1,80 Ft 1988. április 18., hétfő Nyikolaj Rizskov ma hazánkba látogat A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa meghívására ápri­lis 18-án, hétfőn hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezik Nyikolaj Rizskov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Politikai Bizottságá­nak tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke. (Nyikolaj Rizskov életrajzát a 2. oldalon ismertetjük.) HAT ÉV UTÁN ÚJRA TANÁCSKOZTAK Országos diákparlamegt Kecskeméten Gazsó Ferenc az oktatás gondjait hozta szóba Mintegy kétszáz diák sereglett a hét végén Kecskemétre. Az ország minden tájáról Bács-Kiskun megye székhelyére delegált küldötteket pénteken este a vá­rosi tanács dísztermében köszöntötte dr. Adorján Mihály tanácselnök. Más­nap, szombaton délelőtt kezdődött az országos diákparlament. Az Erdei Fe­renc Művelődési Központ színházter­mében összegyülteket Papesch László, a Bács-Kiskun Megyei Tanács művelő­dési osztályának vezetője üdvözölte, és áttekintő képet adott az ország legna­gyobb megyéjének gazdasági és kultu­rális életéről. A diákparlamenten jelen volt Králikné Cser Erzsébet, a KISZ KB titkára, Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes, Varga-Sabján Lász­ló, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnökhelyettese, Dávoti Istvánné, a SZOT Országos Ifjúsági Tanácsa titká­ra, dr. Szabó Miklós, az MSZMP Bács- Kiskun Megyei Bizottságának első tit­kára és Szcntgyörgyvölgyi László, a Di­áksport Szövetség megbízott titkára. A százkilcncvennégy küldött négy szekcióban végezte munkáját. Csopor­tot alkottak a gimnazisták, a szakkö­zépiskolások, a szakmunkások (a szak­iskolásokkal együtt) és a kollégisták. Országos diákparlament legutóbb hat esztendővel ezélőtt volt, így a kétnapos eseményen sok mindenről beszélni kel­lett. A plenáris ülésen értékelték az ifjú­ságról szóló törvényt, valamint a Mű­velődési Minisztériumnak a középfokú oktatási intézmények ifjúságpolitikai feladatai megvalósítására készült intéz­kedési terve végrehajtását. A szekció­üléseken a fiatalokat érintő problémák kerültek szóba, ajánlást tettek a plená­ris ülésnek az állásfoglalás kialakításá­hoz, az országos diákparlament intéz­kedési terve tervezetéhez. A szombati ülésen Gazsó Ferenc mű­velődési miniszterhelyettes az oktatás helyzetéről beszélt. Elmondta, hogy ez a fórum is kiváló alkalom arra, hogy közösen keressék a kiutat az oktatási rendszer szövevényes helyzetéből. Ép­pen ezért az országos diákparlamenttől sokat várnak. Az öt évvel ezelőtti talál­KALOCSAN IS LÁTHATÓ LESZ AZ EREKLYE • • Ünnepség­sorozat István király halálának 950. évfordulóján Az esztergomi Várhegyen emelkedő Bazilikánál szombaton ünnepélyes külsőségek között fo­gadták egyik legjelentősebb Ist- ván-creklyénket, a Szent Jobbot. Ezzel kezdetét vette az az orszá­gos ünnepségsorozat, melynek során egyházi rendezvényekkel, s ezzel összehangoltan társadal­mi megemlékezésekkel idézik fel István király államalapító művét halálának 950. évfordulóján. Az ereklye országjárásának első állomásán, az esztergomi ünnepségen sokezren vettek részt, s megjelent társadalmi és állami életünk számos képvise­lője. (Folytatás a 2. oldalon) 4M kozó óta sok minden történt, megszü­letett például az új oktatási törvény 1985-ben. A kor színvonalához igazí­tott oktatáshoz sok minden szükségel­tetik: javítani kell a szakmai képzést, eltüntetni a hivatali bürokratizmusból eredő gondokat. Az iskolák növekvő önállósága alkalmat ad több területen használható tudás megalapozására. A hagyományos tanítás mellett alkal­massá kell válniuk az oktatási intézmé­nyeknek arra, hogy a társadalmi prob­lémák természetes kezelésére is felké­szítsék a jövő generációit. Ennek egyik módozata, hogy erősítve az intézmé­nyek diákönkormányzatát, időben hozzászoktassák a fiatalokat a közös­ségalakítás feladataihoz. Az országos diákparlament négy szekcióban folytatta munkáját. Éjsza­kába nyúló viták következtek, majd a vasárnapi plenáris ülésen elhangzottak az értékelések. A kiskunhalasi Albert István a szakmunkásképző szekció munkájáról elmondta, hogy ötvenen szóltak hozzá a formálódó intézkedési tervhez. A tankönyvekről, a gyakorlati oktatásról, a szakmai tanulmányi ver­senyekről, a szociális és egyéb juttatá­(Folytatás a 2. oldalon) Nemzetiségi úttörőtalálkozó Bácsalmáson és Hajóson A nemzetiségi anyanyelv igazi ünnepe volt a Bácsalmáson, illetve Hajó­son szombaton megrendezett úttörő nemzetiségi találkozó. Bácsalmás város művelődési háza a délszláv, Hajós nagyközségé pedig a német lakta települések, a nemzetiségi nyelvet oktató iskolák kisdobosait és úttörőit fogadta, akik próza- és versmondásban, továbbá színjátszásban mérték össze tudásukat. A megyei úttörőelnökség által kétévenként megrende­zett találkozó színvonala bizonyította, hogy a nemzetiségi anyanyelv megőrzéséért tett erőfeszítések gyümölcsöző eredményt hoztak. A délszláv találkozóra Garáról érke­zett Fehér Mladen és a bajai Batics Zo­rán bunyevác népmesével készült. Iha­ros Ferenc Bácsbokodról verset mon­dott. A dusnoki Gohér Zsolt és Dudás Mariann az orvos és az édesanya közöt­ti párbeszéddel szerepelt. A zsűri tagjai örömmel tapasztalták a két év előtti találkozó óta történt fej­lődést a gyermekek nyelvi készségében. A csaknem száz résztvevővel előadott 28 műsorszám között jó néhány kiemel­kedő sikert aratott. így a bácsalmási, a csikériai, a bátyai és a garai úttörők gyermek-, illetve irodalmi színpada — amint a jutalmakat átadó László Anikó megyei úttörőtilkár értékelte. * * *- Anyanyelvi oktatást nem lehet elég korán kezdeni — hangsúlyozta Kishegyi Simon, a megyei úttörőelnök­ség kulturális szakbizottságának veze­tője, a hajósi német nyelvű találkozón mondott megnyitójában. E tétel valóra- váltását bizonyította, hogy a 160 részt­vevő mintegy fele a kisdobosok sorai­ból került ki. A zsűri úgy határozott, hogy különválasztja az irodalmi és a tájnyelv, azaz a tulajdonképpeni anya­nyelv értékelését. A bírálóbizottság munkáját öt gyermekből álló zsűri segí­tette. Szép versmondásáért Gavlicza Bri­gitta (Csávoly), Francsovics Judit (Fel­sőszenti ván) és Arnold Fuszenecker Helga (Nemesnádudvar), mese- és pró­zamondásáért Pálföldi Patrícia (Bá­csalmás), Sziptner Attila (Baja) és Tö­rök Ákos (Császártöltés) kapott díjat. A nyelvjárásban való szavalatáért To­kai Agnes és Nádai Norbert Garáról, továbbá Gerber Miklós Császártöltés­ről részesült helyezésben. A színjátszás­ban a hajósiaké lett a pálma, őket kö­vették a hartai és a nemesnádudvari gyerekek. Mind a bácsalmási, mind a hajósi ta­lálkozó színvonala a felkészítő tanárok lelkiismeretes munkáját dicsérte. G. Z. BEFEJEZŐDÖTT A DEBRECENI KONFERENCIA Politika és nyilvánosság A szekcióülések vitáinak összegzésé­vel folytatódott szombaton a Politika és nyilvánosság című országos szakmai tanácskozás, amelyen politikusok, ku­tatók, vezető újságírók vettek részt. Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitá- ciós és propagandaosztályának vezető­je, „A társadalmi nyilvánosság értelme­zése és szerepe a szocialista építés mai szakaszában” témájú szekció vezetője elmondta, hogy a vita résztvevői a tár­sadalmi nyilvánosság pontos értelme­zése érdekében átfogó elméleti kutatást szorgalmaztak. Legyen kritikai elemzés tárgya a politikai nyilvánosság mai ha­zai gyakorlata, s kapjon nagyobb fi­gyelmet a párton belüli nyilvánosság kérdése — mondották. Kulcsár Kálmán akadémikus, a Ma­gyar Tudományos Akadémia főtitkár- helyettese „A politikai intézményrend­szer és a társadalmi nyilvánosság” szekció vezetője a vitában elhangzott gyakorlati és elméleti kérdéseket össze­gezte. Foglalkozott a politikai intéz­ményrendszer szervezeti átalakításával és működésével, majd elemezte az ál­lampolgári jogok és a nyilvánosság összefüggéseinek, az önkormányzati jelleg, illetve a helyi nyilvánosság szere­pének elméleti kérdéseit. Pálos Tamás, a Magyar Távirati Iro­da főszerkesztője, „A tömegkommuni­kációs nyilvánosság szerepe napjaink­ban” szekció vezetője a vita kapcsán a politikai intézményrendszer reformja és a sajtónyilvánosság kölcsönhatását hangsúlyozta. Kiemelte, hogy a politi­Berecz János vitazárója kai rendszer, a politikai vezetés és a sajtó közös érdekeken alapuló, a társa­dalmi fejlődést segítő jobb partneri vi­szonyára van szükség. Ezt a kapcsola­tot többek között a kölcsönös bizalom, a módszereiben is korszerű irányítás és a szakmai hozzáértés teremtheti meg. A vitavezetők összefoglalói után Be- recz János, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a KB titkára mon­dott zárszót. A Központi Bizottság titkára beve­zetőben hangsúlyozta: a tanácskozás­hoz szakmai vitáiban megfogalmazott gondolatok, az elhangzott javaslatok, a kialakitott álláspontok sokfélekép­pen hasznosíthatók. Figyelmet érde­melnek a felvetések azért is,'mert noha szakmai jellegű volt a tanácskozás, a résztvevők véleményük megalkotása­kor figyelembe vették a mai politikai realitásokat. Olyan reformidőszaküan élünk, amikor forradalmi feladatokat kell megoldani — mondotta. Ilyen nagy­ívű, nagy jelentőségű tennivalókat jól működő, tartalmas nyilvánosság nél­kül nem lehet véghezvinni, ezért a nyil­vánosságot nagy erőnek ítélte. Külö­nösen a reformidőszakban növekszik a szerepe, segíthet abban, hogy a társa­dalom minden rétegét áthassa a válto­zás szükségességének érzése. A prog­ramalkotás még nem fejeződött be, de nem szabad tovább várni a társadalmi / cselekedetekkel, az intézkedésekkel. Mivel nem lezárt folyamatról van szó, így a reformok előkészítésében és meg­valósításában is szerepet kap a nyilvá­nosság. Ezzel összefüggésben figyel­meztetett, hogy az a nyilvánosság, amely csak a társadalom sebeit mélyíti, csak önmarcangoló, csak leleplező, nem szolgálja, ösztönzi a cselekvést, a munkát. A továbbiakban kiemelte, hogy sza­badság és demokrácia nincs nyilvános­ság nélkül, a nemzeti érdek általános megfogalmazása item lehet egyetlen in­tézmény előjoga. A nemzeti érdek kép­viseletét és érvényesítését az intézmény- rendszer különböző szintjein kell meg­valósítani, ám ez jelenleg érdekkonflik­tusoktól terhes. Ezért is van szükség a mai politikai intézményrendszer meg­újítására, hogy az segítse gazdasági fej­lődésünket és a kibontakozást. Átala­kításához meg kell ragadni a nyilvá­nosság adta lehetőségeket. Ez annál eredményesebb lesz, minél szorosabb az együttműködés a politikai vezetők és az újságírók között. Ez egy olyan partneri viszonyban valósulhat meg, amelyben kölcsönös a bizalom, s létre­jönnek annak objektív és szubjektív feltételei. Az utóbbiak közé sorolta mind a közéleti szereplésben szükséges képességeket, mind a felelős újságírói magatartást és szakmai felkészültséget. (Folytatás a 2. oldalon) EXPORTBŐVÍTŐ TÖREKVÉSEK AZ UNIVER ÁFÉSZ KONZERVÜZEMÉNÉL Bővülő termékskála — tetszetősebb csomagolás • Új svájci géppel, svéd licenc alapján készítik a Biszkvit- pasztát, a fagylaltok és piskóták adalék­anyagát. Huszonhárom esztendeje hozta létre a kecskeméti Univer Áfész Hetényegy- házán konzervüzemét. Az első időszak­ban egyszerű savanyított termékeket gyártottak. 1968-ban a kísérletek után a „Piros Arany" fantázianevű papri­kakrémmel megkezdték az ételízesítők készítését, melyet eleinte nehezen fo­gadtak a fogyasztók. Ám hamarosan nagy karriert futott be a termék. Ma már évente 20 millió tubus és félmillió 200 grammos üveg Piros Aranyat érté­kesítenek. A hazai háziasszonyok közül koráb­ban otthoni használatra csak nagyon kevesen készítettek majonézt. Az üzem szakemberei ezt felismerve a 70-es évek elején megkezdték ennek a speciális élelmiszernek a gyártását. A döntés he­lyességét bizonyítja, hogy napjainkban évente 1200 tonnát szállítanak a bol­tokba. Ezt követően rövidesen beindí­tották a gulyáskrém, a különböző zöld­ségkrémek és mustárok gyártását. Az Univer Áfész konzervüzemében ma már évente 350 millió forint érték­ben, több mint 50-féle ételízesítőt készí­tenek, aminek döntő többsége a hazai boltokba kerül. Itthon tehát sikert arattak, ám kül­földre, s főleg a tőkés piacokra rendkí­vül nehéz „betörni”. Bár a konzerv­üzem évente most is szállít 6-8 millió forint értékben az Egyesült Államok­ba, Kanadába, Izraelbe és Ausztráliá­ba ételizesítőket, a jövőben ezt a meny- nyiséget növelni akarja. Ehhez azonban legalább olyan jó (ha nem jobb) minőségű terméket kell kí­nálnia a tőkés vevőnek, mint amilyen áruval az már rendelkezik. S ízléses, színvonalas csomagolásban kell ajánla­nia készítményeit. A konzervüzem termékei minőségé­nek javítását, versenyképességének fo­kozását szolgálja az a mikrobiológiai laboratórium, amelyet az idén nyáron adnak át a hetényegyházi telepen. Még az idén év végén új termékcsa­lád — az úgynevezett salátadresszing — gyártását kezdik meg. E készítmé­nyük tetszetős megjelenítése érdekében új csomagológépet szereznek be tőkés importból. G. B. Múltunk őrzése — remény a jövőhöz A réges-régi időkben sem volt is­meretlen fogalom a műemlékek vé­delme, főleg az egymást követő ha­talmak és az idő rombolókészsége következményeként. Az évente megtartott április 17-ei emléknapon szenteljünk néhány szót a műemlékvédelem múltjának, jele­nének, lehetséges jövőjének. Hazánkban 1881-ben született meg a műemlékfenntartásról szóló rendelet, s nyomában — ha szerény formában is — az a tudatos társa­dalmi és hivatalos tevékenység, amit 1949-től kezdődően törvényerejű rendelet szabályoz. Harminc esztendeje — 1957-ben — jött létre az Országos Műemléki Felügyelőség. Ettől kezdve egy he­lyen összpontosul a hatósági-fel­ügyeleti, és szakmai-gyakorlati komplex műemlékvédelem. S mindinkább érvényre jutnak a jelenkori elvek: a kastélyok, kated- rálisok, középületek mellett védel­met élveznek a hajdani szegénypa­raszti porták, gazdasági épületek, kézműves műhelyek, és óvják a mű­emlékek természeti környezetét is. Megörizve-szemléltetve rekonstru­áljuk az egyazon épületen egymást követő korok produkálta különböző stíluselemeket. Sarkalatos pontja a mai elveknek a helyreállított műem­lék épületek falai között az odaillő funkció. Erre is sokasodnak a jó pél­dák. Sikerült túllépnünk a múlt minden emlékét-dokumentumát leromboló- elprédáló időszakon. Ezt szemlélteti a méltó szerepet betöltő műemlék- épületek sora, apró parasztházaktól kastélyokig, skanzenektől műemlék városokig. Nemzetközi koncertek, konferenciák színhelye, falumúze­um, kulturális centrum, fizető- vendéglátó, lovasiskola működik fa­laik között. Vajdahunvadvár, Szentendre, Kecskemét, Simontornya, Horto­bágy, Nagycenk és a többi; említé­sük becses műemlékek képét, s azokban meghonosodott tevékenysé­geket idéz. A magyar műemlékvédelem híre a világban egyre inkább növekszik: igy vált Eger az ICOMOS-konfe- renciák színhelyévé, így választották be a Világörökségbe a budai Várne- gyedet és Hollókőt. Joggal mond­hatjuk, hogy műemlékvédelmünk szerves része a nagyvilág hasonló cé­lú tevékenységének. Hogyan folytatható a munka? Csaknem tízezer — pontosan 9400 — lajstromba vett műemlékünk van, köztük 650 védett kastély. Az 1981. évi, kastélymegmentést elrendelő határozat előrelendítette tatarozá­sukat, de még mindig számos érté­kes, romlásnak indult objektum vár­ja újjászületését: sok a huszonnegye­dik órában. Anyagi lehetőségeink azonban hasonlóképpen romlanak, s ez hatványozottan sújtja a kulturális szférát. A szűkös esztendők egyik reménysugara a külföldi töke bevo­nása lehet. Reméljük, valóban az lesz. Hiszen gyökereink, történelmünk folyamatának tárgyi emlékei, azok megóvása, átmentése, közszemlére tétele: nemzeti identitástudatunknak nélkülözhetetlen eleme. Kulturális emlékeit elprédáló ország számára nincs gazdasági felemelkedés, múlt­ját az enyészetnek átengedő nemzet nem refnénykedhet a jövőben sem. Pereli Gabriella

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom