Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-07 / 56. szám
1988. március 7. • PETŐFI NÉPE • 5 Mennyit ér egy tyúktojás? • ... ezt még a kakas sem érti. Gazdasági életünk néha meglepetéseket tartogat számunkra: a belföldi piacon „kitört a tojásháború”, — adták tudtul néhány hete a tájékoztatási eszközök. Az ügy hátteréről megyénk egyik legnagyob tojástermelőjénél, az Érsekcsanádi Búzakalász Termelőszövetkezetben érdeklődtünk. — Mi jellemzi a tojástermelést? — kérdeztük Nagy József telepvezetőtől. — Jelenleg a tojás hatvan százalékát a háztájiban állítják elő, a nagyüzemek pedig tíz év óta azonos gyakorlatot követnek. Eszerint az őszi-téli időszakban termelnek többet, akkor, amikor legdrágább a tojás és a hideg időjárás miatt a háztáji gazdaságok amúgy is leállnak, vagy kevesebb árut értékesítenek. A termelés másik fontos jellemzője az exportorientáltság. Volt olyan év, amikor az ország másfél milliárd tojást szállított külföldre, majd ez a szám 650 millió körül állandósult. Tavaly azonban az exportunk 110 millióra esett vissza, mert a nyugati országokban is felfutott a tojástermelés és az árcsökkenés miatt beszűkültek a piaci lehetőségek. — Ez lenne az oka a belföldi árcsatározásoknak? — Véleményem szerint egy szabályosan ismétlődő folyamatról van szó, mert 1983-ban már átéltünk egy hasonló krízist. Az üzemek most is több naposcsirkét keltettek, így mintegy tíz százalékkal több lett a jérce és feltehetően ugyanilyen mértékben növekedett a tojástermelés is. Az export kiesése miatt a rengeteg tojás itthon maradt és a termelők a fölös készlettől igyekeznek megszabadulni. Ráadásul az idei enyhe tél a háztáji gazdaságoknak is kedvezett és a többlet áru még tovább telítette a hazai piacot. A nagyüzemeknek az export pillanatnyilag kényszer. Nem éri meg egy forintért értékesiteni a fölösleges készleteket, mert belföldön jobb árat lehet elérni. — Mivel magyarázható, hogy magasak a bolti árak? — Mert később követik a piaci árakat. A szabadkereskedelemben most 2 forint alatt kapható a tojás, de a kistermelő olcsóbban is eladja, nehogy a nyakán maradjon az áru. A nagyüzem viszont tovább már nem csökkentheti az árat, mert veszteségessé válik a termelés. — Mitől függ a szövetkezetben a tojástermelés költsége? — Alapvető a takarmány ára. Eddig még minden évben növekedett a táp költsége. A felhasználásban eljutottunk egy optimális határig, a költségeket már csak úgy tudtuk csökkenteni, hogy 1985- ben saját keverőt építettünk. így az önköltséget döntően csak az alapanyag; a szója, napraforgódara, premix stb. árváltozásai befolyásolják. Kedvezőtlen helyzetben vannak a tojástermelők azért is, mert az export-ártámogatás ennél a mezőKÖZPONTI FEJLESZTÉSEK VAGY A PIAC? 1. Nincs siker parancsszóra gazdasági terméknél a legalacsonyabb. — Az érsekcsanádi szövetkezet hogyan tud alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez? — A szövetkezet telepén 150 ezer tyúk évente 32-33 millió tojást ad. Nyaranta cseréljük és egy évig termeltetjük az állományt, — magyarázza a telepvezető. — A költségek alakulása miatt ennél hosz- szabb ideig termelésben tartani a tyúkokat már nem lenne gazdaságos. Az exportorientáció a Búzakalászra is jellemző. Kedvező piaci körülmények között a teljes tojás- mennyiséget exportáltuk, viszont tavaly már csak 12 millió darabot értékesítettünk. Az idei tervünk 20 millió tojás külföldi eladása, de nem biztos, hogy létrejön az üzlet. A megmaradó mennyiséget tészta- és tojásüzemeknek adjuk el. Az ország egyik legnagyobb felvásárlója a Sárisápi Új Élet Tsz. Az ott feldolgozott tojást porként értékesítik, a termék jelentős része nyugati piacokra kerül. Tojótelepünk 1975 óta még mindig nyereséget hozott és amíg ezt tartani tudjuk, teljes kapacitással dolgozunk. A korlátozott lehetőségek között is megpróbálunk piacon maradni. — Ha telített a piac, nem lehet jobb minőséggel kiszorítani a versenytársakat és tartani a magasabb árakat? — A piac még nem igényli a minőséget, ezért minimális a tojástermékek közötti különbség. A jelenlegi törekvésekben az olcsóbb árnak egyelőre nagyobb szerepe van. A tojás minőségét kizárólag a takarmányozással lehet befolyásolni. Ma mindent eldönt a szója. Ebből a magas fehérjetartalmú takarmányból sokkal többre lenne szükségünk, de nem tudunk elegendő mennyiséget felhasználni, mert évről évre csökken a szója importja. A keverési receptúra háMEGVÁLTOZOTT FALVAK rom havonta változik, a takarmányok beltartalmi értéke a pillanatnyi lehetőségek függvénye. Kinek búzából,- kinek kukoricából termett több, de ezeknek a növényeknek nincs számottevő hatása a minőségre. Most itt tartunk tojás ügyben. A fellángolt csatározások egyelőre még nem a hazai cégek versengéséről, hanem a beszűkült külpiaci lehetőségekről árulkodnak. Az előző válságos időszak két évig tartott. A küzdelemből addig is a vevők kerülnek ki győztesen, mert olcsóbban juthatnak tojáshoz. De mi lesz a termelőkkel, akik ráfizetnek az üzletre és ahogyan korábban is tették, felhagynak ezzel a tevékenységgel? Persze az újabb hiány hatására majd ismét feléled a termelői kedv és — Nagy József meglátása szerint — újra megismétlődhet ez a folyamat. Kisvágó Árpád 0 A falu új főutcája. A Szovjetunió nem feketeföldű övezetében, a Kosztromai terület Szuhonogovo falvában egyszerre csaknem 100 család költözött új lakásba. Az elmúlt két évben a falu a felismerhetetlenségig megváltozott. Számos család költözött sokszobás és többszintes lakásba. A faluközpontban befejezés előtt áll a kultúrotthon, melyben filmszínház, tornaterem és úszómedence is lesz. A falu lakosságának összetétele is megváltozott. Az elmúlt 10 évben az itt lakók száma megkétszereződött, a faluban sokkal több a fiatal. Nem véletlen, hogy ezekben az években a bölcsődét és óvodát négyszer kellett nagyobbítani. Szeptember elsejére az építők új iskolával lepték meg a diákokat. Igaz, a járási központ mindössze 1 óra autóbusszal, az utazás kellemetlenségeinek csökkentése érdekében a faluban orvosi rendelőt, postát, takarékpénztárt nyitottak. A szociális gondoskodás meghozta eredményét: kevesebben költöztek el a faluból, és a szovhoz is jövedelmezőbb gazdálkodást folytat, mint korábban. Valamennyi létező diagnózis szerint a magyar gazdaság nehézségeinek alapvető oka strukturális elmaradottsága. A hagyományos és merev termékszerkezet fokozatosan leértékelődött, a felértékelődött tevékenységek viszont az alkalmazkodás hiánya miatt nem fejlődtek, ami cserearányromláshoz, felgyorsult eladósodáshoz vezetett. Amikor a piaci munka, a verseny- és alkalmazkodóképesség — a tiszteletre méltó kivételt leszámítva — a vállalatok többségénél nem kielégítő, akkor persze nem egyszerűen a végrehajtásban, hanem az irányítási rendszerben van a hiba. Nem ismerte föl a gazdaságirányítás a szerkezeti változások szerepét, szükségességét? Ezt még az ötvenes évek iparosítási politikájáról sem állíthatjuk. Akkor is nyilvánvaló volt a tudatos törekvés az ország gazdasági arculatának gyökeres átalakítására. Vitatható viszont a fejlesztés üteme, iránya, aránya. Janus-arcú programok A szükséges korrekciókat az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején elvégezte az MSZMP. Megjelentek a központi fejlesztési programok. A közúti járműgyártás, a „magyar ezüst”, a műszer- és híradástechnika, majd később a számítástechnika, vagy a petrolkémiai ipar fejlesztésével összességükben helyesen határozták meg a fő irányokat. Egyik-másik központi vállalkozás nemcsak sikeresnek, hanem időtállónak is bizonyult. A központi fejlesztési programok a maguk konkrétságával egyértelmű elő- rellépést eredményeztek a globális iparosítás, a nehézipar elsődleges fejlesztésének követelményével szemben. Maga a módszer, a központosítottság, a gazdasági reformkörülmények között viszont már nem bizonyult egyértelműen hatásosnak. A piac, a kereslet-kínálat áralakító, a behozatalt—kivitelt szabályozó hatását felismertük ugyan 1968- ban, de csak az áruellátásban, a nagy horderejű, strukturális jellegű fejlesztéseken már nem. A beruházásokat csakúgy, mint a munkaerő-gazdálkodást továbbra is központilag vezéreltük. Figyelmen kívül hagytuk, hogy a piac, az áru-, a tőke-, a munkaerő-forgalom egységes egészet képez, s nem lehet abból az utóbbiakat kiragadni, s közvetlenül központilag szabályozni. Végeredményben nemcsak a piac hatókörét korlátoztuk, hanem a vállalati önállóság, a hatékony gazdálkodás érvényesülését is. A forint nem válhatott egységes fizetőeszközzé: a költség-, a bér-, a beruházási forint pántlikázása máig gondot okoz. Ha akarjuk, ha nem, a piac létezik, működik, törvényei érvényesülnek, választási lehetőségünk abban van, hogy felismerjük azokat és számoljunk hatásukkal. Egyébként torzított módon, a központi szándékok ellenére érvényesülnek. Az általános áru- és tőkehiány, a kereslet túlsúlya miatt jelenleg hazánkban és a többi szocialista országban is, a piactorzító hatásai szinte kita- pinthatóak. És immár történelmi léptékű tapasztalatok bizonyítják, hogy a krónikus áruhiány nem számolható fel a vásárlóerő szabályozásával, korlátozásával. Nem az irodából A termelés, a kínálat élénkítése, rugalmas alakítása, az egyensúly minél magasabb szintjének elérése lehet csak célravezető. Ehhez pedig az áru-, a tőke- és a munkaerőpiac egységére van szükség. Csak úgy alkalmazkodhat ugyanis a termelés, a kínálat, a kereslet változásaihoz, ha a munkaerő és a tőke egyaránt mobil, értékén kezelt és viszonylag gyorsan a hatékony irányokba átcsoportosul. A piaci hatások érvényesülése nélkülözhetetlen. Képletesen szólva a központi irányítás gátak, zsilipek építésével, meder mélyítésével szabályozhatja az áradatot, de nem szüntetheti meg a hullámzást és az árapályt. A központi irányítás a gazdaság mak- rofolyamatait, például a forgalomban lévő pénzmennyiséget kézben tartja, közvetlenül fejleszti az energiaszektort, az infrastruktúrát. A mikrofolyamato- kat pedig, beleértve az iparági fejlesztéseket is, a piac rugalmasan szabályozza. A jövő megtervezése tehát már napjainkban sem azonosítható a fejlesztési források elosztásával. Változnak a népgazdasági tervezés módszerei, eszközei, mivel nő az autonóm vállalati döntések, a piac, az önszabályozó mechanizmusok szerepe. A struktúraátalakítás jelenlegi fő iránya a konvertibilis elszámolású gazdaságos kivitel növelése. (Vele egyenértékű a kemény devizáért vásárolt importtermékek hazai gyártása, természetesen elfogadható műszaki és gazdasági színvonalon.) Annak eldöntésére, hogy mi a jövedelmező devizaszerző (és -megtakarító) termék, a piac, az illetékes. Tehát nem valamiféle központi lista vagy fejlesztési program, hanem a piac a fő szelektáló erő. A piaci szükségletek, a konkrét lehetőségek felismerése, a rugalmas alkalmazkodás, a céltudatos műszaki fejlesztés pedig egyértelműen vállalati feladat. A gazdasági tevékenység hatóereje egyre inkább a vállalkozás. A hegesztőrobotok és a Rába Az igazán sikeres termék a tervutasításos rendszerben is feltételezett bizonyos piaci érzékenységet, öntevékenységet, vállalkozókészséget. Csak így válhatott például a győri Rába, mint profilgazda a hátsó futóművek nemzetközileg is elismert specialistájává. (E nagy sorozatban gyártott termékek felét az Amerikai Egyesült Államokba exportálják.) S ki tudná megjósolni, bármilyen központi íróasztal mellől, hogy például a győri Mezőgép és jogutódja a Rekard kényszerűségből gyártott mezőgazdaságigép-pótalkatrészei, a reduktor, a kardántengely jó áron értékesíthető lesz több fejlett tőkés országban, vagy azt: sikeresen vállalkozhat az ipari hegesztőrobotok gyártására. A sikerhez mindig hozzátartozott az önbizalom, a vállalkozókészség, csakúgy mint a kockázat, a szorgalom, a kitartás és az igényesség. A fentről jövő „égi áldás” viszont nem feltétel, sokan hiába fohászkodnak érte. Mondják meg — kérte több igazgató is az Ipari Minisztériumtól —, hogy melyik termék gyártását szüntessék be, és melyiket fejlesszék. Kísértenek a régi reflexek, s hiányolják a mozgásteret kijelölő fix cövekeket, ösztönösen védekezve a piaci hatásokkal, a kockázatvállalással, a bizonytalansággal szemben. Pedig tudomásul kell végre venni, hogy az eredményes részvételt az öldöklő külpiaci versenyben nem lehet központilag vezérelni. Mint ahogyan a devizakimé- lő import helyettesítése sem mehet végbe ésszerűen és megnyugtatóan — parancsszóra. Kovács József Következik: 2. Nem atyáskodik és nem éjjeliőr KEDVEZMÉNYEK A TAGSÁGNAK Tovább bővíti üzlethálózatát a soltvadkerti áfész A Soltvadkert és Vidéke Áfész ma a művelődési házban tartja küldöttgyűlését. A tanácskozáson az elmúlt évi munkát értékelik. Az igazgatóság beszámolóját dr. Juhász Imre elnök ismerteti. A tavalyi gazdálkodási teljesítmények azt bizonyítják, hogy az esetenként előforduló fennakadások ellenére, a lakosság ellátása a szövetkezet körzetében kielégítő volt. Kiskereskedelmi árbevételük nem érte el az előirányzatot. A lemaradás főként az élelmiszer és a vegyes iparcikkek forgalmában jelentkezett. Az ellátás napicikkekből általában megfelelő volt, de az áruutánpótlásban voltak hiányosságok. A szállító nagykereskedelmi vállalatok — a Füszért, az Áfor, a Piért — az esetek többségében késedelmesen, illetve hiányosan teljesítik a megrendeléseket. A ruházati forgalom növekedett. Méteráruból, lakástextilből, konfekcióból, cipőből az átlagot meghaladó értékesítést bizonyítanak a számok. Néhány cikkből viszont állandósult a hiány, illetve nem volt választék. Ide tartoznak a harisnyafélék, az alsóruházat, egyes rövidáruk, gyermekruházati cikkek, női fehérnemű. Ezek beszerzése továbbra is nehézkes. Legnagyobb mértékben a vegyes iparcikkek forgalma csökkent. Javult a tüzelőellátás, 560 tonna szénnel többet értékesítettek, mint az előző esztendőben. Húsüzemük nem érte el a tervezett forgalmat. Különösen a második félévben voltak gondjaik a sertésfelvásárlással. A lakosság kevesebb disznót hizlal. Főleg olcsóbb húsárukból nem tudták az igényeket kielégíteni. A beszámoló külön foglalkozik a vagyonvédelemmel, abból kiindulva, hogy tavaly nőtt a leltárhiányok száma. A soltvadkerti ABC- áruházba egy év alatt kétszer jött új boltvezető a nagy összegű leltárhiányok miatt. Az áruház szép és korszerű. Árukínálata nagymértékben befolyásolja a helyi lakosság és a nyaranta egyre növekvő számú turista hangulatát is. Ezért az áfész vezetői kiemelt feladatnak tekintik az áruház munkájának segítését. A gazdálkodási feladatok megoldásán kívül a szövetkezet és a tagok közötti kapcsolatok ápolására, bővítésére is gondot fordítanak. Néhány esztendővel ezelőtt — a tagság egyetértésével — olyan döntést hoztak, hogy az alaprészjegyek névértéke maradjon meg a 300 forint, de anyagilag érdekeltté teszik a tagokat az öt darab alaprészjegy jegyzésében. Ennek alapján részesülnek kedvezményekben, az évenkénti visszatérítésnél, a sertéseladásnál, a tagsági vásárok engedményeinél, a tűzifa kedvezményes vágásánál, a szőnyegtisztító gép kölcsönzésénél. Tavaly bővítették a szolgáltatások és a kedvezmények körét. Többek között négy szőnyegtisztító gépet vásároltak és a tagoknak csekély összeg ellenében kölcsönözték ki. Négy alkalommal rendeztek kedvezményes vásárt. Ezeken 6 millió forint értékű árut kínáltak a tagok részére. A fischeri, a csábori és a selyme- si szövetkezeti tagok gázpalackellátásának javítása érdekében cseretelepet létesítettek. Ezeket kizárólag az ő igényeik kielégítésére működtetik. Tavaly visszatérítés címén csaknem 300 000 forint kedvezményben részesült a tagság. Az idén is arra törekszik a szövetkezet, hogy folyamatos legyen az áruellátás. Szeretnék az alacsony jövedelműek és az átlagnál többet keresők igényeit egyaránt kielégíteni. Több új boltot nyitnak. Ez év január elején már javította az ellátást a papír- és írószerüzletük, meg egy gyógynövényszakbolt. Az esztendő első felében Tázláron alakítanak ki iparcikkszaküzletet. Bócsán beféjezik az ABC-áruház bővítését. Az üdülőtelepen egy élelmiszerboltot létesítenek a szezon indulásáig, amelynek költségeihez a nagyközségi tanács is hozzájárul. Olcsó áruk boltját is nyitnak Soltvadkerten. Az áfész tavalyi nyeresége 17,2 millió forint volt, amely magasabb az előző évinél, de alacsonyabb a tervezettnél. Az előzetes számítások alapján az idén 40 százalékos nyereségcsökkenéssel számolnak. Ezt hatékonyabb, megfontoltabb, takarékosabb költséggazdálkodással lehet mérsékelni. K. S. UMWEH MÁRCIUS 8-ától az Alföld Áruházban és az Univer Áfész Olcsó Áruk Boltjába a piaccsarnok mellett 258870
