Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-29 / 75. szám
1988. március 29. • PETŐFI NÉPE • 5 AZ „ÁTLAGOS” BRIGÁD KÜLÖNLEGES AJÁNDÉKA Segítség a rokkant munkatársnak &£» Azon a hétfő estén a párttaggyülés résztvevői nem siettek azonnal kocsijukhoz, hogy hazarobogjanak. A Városföldi Állami Gazdaság központjának udvarán mindenki Kovács bácsi „autóját” csodálta. A nyugdíjas karbantartó önindítós, motoros rokkant- kocsiját a gazdaság egyik szocialista brigádja készítette, saját tervek szerint; sok-sok kísérletezés árán, mert bizony efféle járgányt honunkban nemigen gyártanak. Szabadidőből elcsípett órák Amennyire szívesen bütykölték a brigádtagok a rokkantkocsit, annyira nem szívesen álltak kötélnek egy beszélgetésre. Mert, hogy nem történt itt semmiféle csoda, nem tettek semmi különöset. Magától értetődik, hogy van brigád, magától értetődik, hogy már aranykószorús és magától értetődik az is, hogy megpróbálnak segíteni a rászorulóknak. — Nagyon kevés afe idő, ma mindenki rohan — mondja kicsit szomorúan Túri István gépszerelő, a brigád vezetője. — Az anyagi helyzete sem engedi mindig az embernek, hogy a társadalmi munkában részt vegyen. Mi csak olyan dolgokat vállalunk, amit meg is tudunk csinálni, mint ezt a rokkantkocsit. Nemi sajnálatból készítettük, segíteni akartunk. Akinek a családjában van mozgássérült, az tudja, hogy ez mit jelent. — Értelmes célokért ma is mozgósítani lehet az embereket, bár egyre kevesebb az idejük — véli Nagy Gábor kerü- ietvezető. A Zalka Máté szocialista brigád 15 évvel ezelőtt alakult, valamennyi tagja a gépműhelyben dolgozik. Tavaly a szőlőszüreteiésért járó pénzt felajánlották a legjobban rászoruló nyugdíjasoknak, és alaposan kivették részüket a gazdaság orvosi rendelőjének építéséből is. Ä motoros hajtású rokkantkocsit tizen szerelték: a brigádvezétő és a kerületvezető mellett Balogh József, Almási Károly, ifi. Macska László, Bálint Ferenc, Koncz László, Hegedűs Ferenc, Dobos Vince és Hullai Sándor. Kovács bácsi évek óta szenved Parkinson-kórban és egy autóbaleset következtében elvesztette az egyik lábát—mondja Bálint Ferenc művezető. — Úgy kellett a kocsit elkészíteni, hogy számára teljesen biztonságos legyen. Lassan halad, és ha a bácsi elengedi a gázt, azonnal megáll. Többször átszereltük, 150-200 órát töltöttünk vele, még Kovács bácsi mozgását is tanulmányoztuk. Az újítás szakmai igény A gépműhely körül nagy a sár. Régi álom, hogy az udvart lebetonozzák, de ehhez már nem elég egy szocialista brigád társadalmi munkája, pénz is kell. Addig is, amíg lesz, ültetnek az épületek mellé néhány fát — szabadidejükben. — Még a Kecskemét felszabadulásának 43. évfordulójára rendezett lövészversenyen is részt vettünk, és hatodikok lettünk — mondja nevetve a brigádvezető. — De ezt ne írja, nem olyan fontos. Inkább azt, hogy nálunk a brigádtagok is érdekeltek a jó munkában. A jutalmakat, a kitüntetésekkel járó pénzt differenciáltan osztjuk szét. Értékeljük, ki mennyit dolgozott, miben vett részt, és aszerint kapja az anyagi elismerést. — A gépműhely akkor szolgálja legjobban a gazdaságot, ha becsületesen ellátja a dolgát — magyarázza Nagy Gábor. — Munkagépek, traktorok, teherautók vizsgálatát, javítását végezzük. Abban a nyolc órában teheti az ember a legtöbbet, amit a munkahelyén tölt. A központi gépjavító kerület — .hivatalosan így hívják lét- . számhiánnyat küzd. Ha többen lennének, több idő jutná egy-egy gépre, egy alkatrész megmentésére, esetleg az újításokra. Bár a szükség hozza a legjobb ötleteket. Wr- Összedugjuk a fejünkét és kitalálunk ezt-azt — mondja Túri István — ilyen árak és ilyen alkatrészellátás mellett megnő a gépjavító brigád szerepe. Bármi van, a gépet meg kell csinálni. A szakma velejárója, hogy sok mindent újít az ember. Nem mondom, hogy rosszul esne, ha ezért egy kicsit jobban megbecsülnének, A brigádtagok zömmel Városföldön laknak. Majd mindenkinek van egy kis háztájija, szórakozásra kevés idő jut. De azért tavaly is elmentek együtt a Tőserdőbe birkát sütni. — Nem lehet itt olyan nagy „össze- kovácsoltságról” beszélni — mondja higgadtan Túri István. — Együtt dolgozunk, egy helyen lakunk, így köny- nyebb összehozni a brigádot munkaidő után is. Gyorsabban telik a nap Kovács Jenő takaros házban lakik Városföldön a feleségével és lánya családjával. A garázsban megmutatja a kocsit, még be is indítja, hogy lássam, milyen könnyű kezelni. A barátságos verandára, ahol leülünk, besüt a nap. Kellemes itt, de a házban nagy a csendesség. — Napközben egyedül vagyok. Nem szeretek bezárva lenni, de kimozdulni eddig nem nagyon tudtam. Mióta megvan a kocsi és jobb az idő, délelőtt is, délután is kint vagyok egy-két órát. Gyorsabban eltelik a nap. Sok gondjuk volt ezzel a kocsival a fiúknak. Nagyon precízen alakították át, nem kézzel kell ám betekerni, önindítós! — mondja büszkén. — Az életem öröme lett. Viszkovács Jenő: „A kocsi visszaadta a szabadságomat”. szaadta a szabadságomat, a biztonság- érzetemet. Akármit kínáltam, a brigád nem fogadott el érte semmit. Kovács bácsi örül a beszélgetőtársnak. Visszaemlékezik a háborús időkre, a fogságra, előveszi a sztahanovista oklevelet, az 1961-ben kapott Munka Érdemérem papírjait, amelyet még Dobi István írt alá. — 1952-től dolgoztam a Városföldi Állami Gazdaságban. Kilenc évig voltam kombájnos, iskolát is végeztem Pesten, Sokat dolgoztunk akkor, 18-19 órákat. Aztán megbetegedtem, átkerültem a karbantartókhoz, fejőgépeket, vákuumszivattyút és traktorokat is javítottam. Olyan hajnal ma sincs, hogy ne ébrednék föl fél négykor! A gépműhely brigádját jól ismeri Kovács bácsi. Igaz, hogy 1977 óta nyugdíjas, de gyakran visszajár a régi munkahelyre párttagként is. Mióta motorizálták a kocsiját, ez már nem is különösebben nehéz. Hazafelé Városföldről eltűnődöm a brigád szabta szigorú feltételen: ne legyen semmiféle „hozsannázás”. Nem jobbak ők senkinél, ilyet le ne írjunk! Fogalmazzunk tehát lelkendezés nélkül, egyszerűen így: a kézi hajtású rokkantkocsi átalakítása motorosra izgalmas, nehéz feladat volt, műszakiaknak, újító gépészeknek való. És mellesleg segítettek is vele egy emberen. Magyar Ágnes KI VÉDJE A MÉRNÖKÖK, KUTATÓK ÉRDEKEIT? 2. A MTESZ Az ágazati szakszervezetek elvesztették értelmiségi arculatukat, a legtöbb helyen fokozatosan megszűntek az egyes rétegek sajátos érdekeinek megfogalmazására képes szakmai szakosztályok. Társadalmi közéletünkből hiányoztak vagy háttérbe szorultak azok az érdekképviseleti szervek, amelyek időben, erélyes fellépésükkel jelezték, az illetékes fórumok és a nyilvánosság elé tárták volna a szellemi szféra fokozatosan romló pozícióit. Minden jel arra mutat, hogy a finomabb érdektagozódást és az önszerveződést mellőző, a csak felülről szervezett össztársadalom képe és igénye örökre a múlté. Már az ötvenes évek derekán, majd az 1968-as gazdaságirányítási rendszer bevezetésekor megjelenik az igény a különböző érdekérvényesítések rekonstruálására. A hetvenes években világossá válik, hogy a társadalom erőit a nemzeti újratermeléshez csak úgy lehet felvonultatni, ha erősödik részvételük a termelési-elosztási folyamatokban. Egyenlő esélyeket Az érdekképviseleti szervezetrendszer rekonstrukciója azonban nem eredményezett egyenszilárdságú szerkezetet. Erősebbek voltak például az ipari munkásság, ipari nagyüzemek, az energiaszektor és a nehézipar pozíciói, mint a már említett szellemi szféra vagy az oktatás érdekérvényesítési lehetőségei. ■ Napjaink valósága adós mindenekelőtt a különböző szakmák, foglalkozások, kor- és munkajelleg-csoportok érdekeit önállóan hordozni képes, egyenrangú, szimmetrikus felépítésű, érdekképviseleti intézményrendszer kiépítésével. Olyannal, amelyben a kutatók, a mérnökök, oktatók vagy , más keresztmetszetben a tudomány, a műszaki fejlesztés, a felsőoktatás érdekérvényesítési pozíciói nem rosszabbak a gazdaság és társadalom más szereplőinek érdekérvényesítési képességeinél. Nyilvánvaló, hogy a társadalmi ön,í tv ..... .. . ... J fVj'Vt (>ituvn « VR ••‘TRt i ERŐMŰ AZ hivatása szerveződés kibontakozása, a különböző rétegek, csoportok egyenrangú autonóm, az érdekek kifejezésére és közvetítésélje szolgáló — nem formálisan működő — mechanizmusok és különböző szakmai racionalitások, (műszaki, közgazdasági, jogi, egészségügyi, környezetvédelmi, esztétikai, szervezeti stb.) figyelembevétele nélkül a gazdaság minőségi fejlődése nem indulhat meg. Megújuló képviseleteket A modernizációt szorgalmazó, az infrastruktúra, az életminőség és a tudás fontosságát felismerő társadalomnak van igazán szüksége az öntevékenységre, önkormányzatokra, arra, hogy a munkások, parasztok, kutatók, mérnökök, közgazdászok, pedagógusok. .orvosok, pénzügyi és más szakmák képviselői egyenrangú részesei legyenek a döntések előkészítésének, meghozatalának, végrehajtásának, Ez eredményezheti, hogy nem lesznek kirekesztett, másod- vagy harmadrangú szereplői a társadalomnak, és mint gondolkodó, cselekvő emberek elkötelezett részesei lesznek a gazdaságitársadalmi kibontakozásnak. Ilyen társadalmi felépítés és működés mellett a központi vagy: helyi akarat nap mint nap találkozhat a különböző közösségek érdekeivel, és végbemehet a kölcsönös és állandó korrekció, önkorrekció, kétirányú mozgás alakul ki a demokratikus közvetítő csatornákban. Mindezek után megkérdezheti az olvasó, hogy miképp ítélem meg a tudósok egyes csoportjainak önálló szak- szervezet létrehozására irányuló törekvéseit, vagy éppen — munkahelyemhez közelebb maradva — a mérnökszak- szervezet újbóli talpraállítását. Ami a tudósok kezdeményezéseit illeti, arra egy rövidebb és hosszabb távra szóló válaszom van. Jelenleg annak van realitása, hogy a történelmileg kialakult keretek között kell a tudomány képviANGARÁN .selőinek is keresni a mainál jobb érdek- kifejezés lehetőségeit. Hozzáteszem rögtön, hogy nem kizárólag és nem elsősorban a szakszervezet nyakába kell varrni a tudomány', az értelmiségi munka fontosságának deklarációkban és a valóságban megnyilvánuló ellentmondásait. Nyilván távlatilag nem lehet elzárkózni olyan jószándékú szakszervezetalapítási törekvésektől sem, amelyek túlmutatnak a mai ágazati kereteken. Ehhez persze számos politikai, jogi és szervezeti kérdést kell még tisztázni. Úgy gondolom, hogy a szakszervezeti mozgalom egységét őrizve a szakszervezetnek magának kell ezeket a hiteles válaszokat, a valós igényekkel összhangban a jövőben megadni. Jogosítványok és garanciák Ami a mémökszakszervezet dolgát illeti: megítélésem szerint haló poraiból ma már nem feltámasztható. A mér- nökszakszervezet feloszlatásakor létrehozott MTESZ, a reálértelmiség közösségeire támaszkodó érdekképviseleti szervezet már ma is. Pozícióinak, a birtokba vehető és alkalmazható érdekképviseleti eszközrendszernek javításával olyan társadalmi szervezetté tehető a jövőben, amely képes a formálódó, új intézményrendszerben önálló társadalmi szereplővé válni. Ehhez szükség van olyan egyenszilárdságú érdekképviseleti struktúrára — szakítva a hagyományos érdekképviseleti szereposztással — ahol a demokratikus érdekképviseleti működésben a MTESZ a reálértelmiség önálló, az állami szervekkel nem összeolvadt, független érdekhordozójaként léphet fel, megkapja ehhez a jogosítványokat, garanciákat. A műszaki fejlesztés, a reálértelmiség érdekeinek jó képviseletére tulajdonképpen ’a tudás hasznosulása, a szellemi teljesítmények, a termelés minőségénekjavítása, tehát magának a gazdasági és társadalmi kibontakozásnak érdekében van szükség. Dr. Henczi Lajos, a MTESZ főtitkárhelyettese A hatalmas, szibériai folyón, az Angarán, újabb vízi erőmű épül, a boguesáni. Üzembe helyezésével a már működő angarai erőművekkel — az irkutszki, bratszki, uszty-ilimszkivel együtt — az angarai energiarendszer évente összesen 66 milliárd kilowattóra energiát termel. Az új erőműtől tíz kilométerre épül Kodinszk város. A boguesáni vízi erőmű üzembe helyezésével a közép-angarai területi-termelési komplexum is gyors fejlődésnek indul, mivel a föld mélye itt vasércben, színesfémben és kőolajban egyaránt gazdag. • Épül az Angara folyón a boguesáni vízi erőmű SZÁGULDÁS — EMBERI ERŐVEL 1984-ben két amerikai egyetemista egy kétüléses triciklin 88 km/órás sebességet elérve megjavította az ember által hajtott járművek gyorsasági rekordját. 1987-ben egy kaliforniai kerékpárgyártó konstrukciójával már elérték a 105 kilométeres óránkénti sebességet is. A teljesen áramvonalas. zárt „ka- rosszériájú” jármű belsejében az utas szinte hanyatt fekszik, és úgy hajtja a pedált, maga a bicikli pedig szuperkönnyű műanyagból készült. Az ilyen jellegű alkotmányok nem új keletűek. „Hanyattfekvős” biciklit már a múlt század vége felé is készítettek, s nem új az áramvonalas kialakítás sem. Az emberi erővel hajtott járművek a leghatékonyabb közlekedési eszközök. Egy egyszemélyes kerékpár mindössze 0,2 kilowatt körüli teljesítmény felhasználásával 48 km/órás sebességet érhet el, ezt pedig minden egészséges fiatalember képes kihozni magából. A minél nagyobb sebesség elérésének legfőbb akadálya a légellenállás. Ha például .egy kerékpáros 32 km/órás sebességgel halad, percenként mintegy 450 kilogramm levegőt nyom el a testével és járművével, ami jelentős energiaveszteséget okoz. A légellenállás csökkentésének több módja is van. A legegyszerűbb, ha a kerékpáros egy másik, nagyobb jármű szélárnyékában halad. A lehető legkisebbre kell csökkenteni a jármű és a hajtó levegővel érintkező testfelületét, a felületeket le kell simítani, az éleket legömbölyíteni vagy a gépet és utasát részben vagy teljesen egy buborékszerű kabinba kell bújtatni. Az ilyen konstrukcióhoz rendkívül könnyű, de azért erős anyagok szükségesek, mint például az üvegszál-erősítésű műanyagok. Ilyen szerkezeten kelt át — légi úton, de pedálmeghajtással — egy angol férfi 1979-ben a La Manche-csatornán. Ezek a különös, ember hajtotta szerkezetek nem csupán érdekességek, rekordok könyvébe való furcsaságok. Némely konstrukció alkalmassá tehető mozgássérült emberek helyváltoztatásának megkönnyítésére. ssi 4-1 ii I! • Lj város születik a tajgában, nem mesze az Angarán épülő boguesáni vízi erőműtől — Kodinszk
