Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-21 / 68. szám

1988. március 21. • PETŐFI NÉPE ® 3

Tanácsok irányítása a Belügyminisztériumból

Beszélgetés dr. Gál Zoltán miniszterhelyettessel

Az Országgyűlés döntése alap-- ján 1988. január 1-jétől a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának feladatkörét, s ezzel a tanácsok központi irányítását a Belügyminisztérium vette át. E terület felelőse dr. Gál Zoltán miniszterhelyettes.

— Érdeklődést és sok helyen ezzel együtt meglepetést váltott ki a döntés, hogy a Tanácsi Hivatal szerepét a Belügyminisztérium veszi át.

— Ezt magyarázhatja részben a megoldás váratlansága, részben újszerűsége, s itt a belügy és a tanács kapcsolatára gondolok. Lényeges hangsúlyozni, hogy a tanácsok központi irányításának rendszere nem változott, ami az Országgyűlést, Elnöki Tanácsot, Minisztertanácsot illeti. Ez utóbbi irányító funkcióit azonban a Belügyminisztérium, illetőleg a miniszter útján látja el. Feladata e téren: előkészíteni a tanácsok szervezetére, működésére vonatkozó jogszabályokat. Szó sincs azonban arról, hogy a tanácsok a Belügyminisztérium alá rendelődtek volna. Arra viszont lehetőség van — s ki kell használni —, hogy az állam- igazgatás két nagy szelvénye, a tanácsi apparátusi és a rendőrségi tevékenység — melyeknek keretében az útlevélkiadástól a jogosítványkiállításig jelentős igazgatási munkát végeznek — közelebb kerülésével jobb legyen az együttműködés. Még egy dolog: azzal, hogy a tanácsok irányítása a belügyminiszter feladata lett, a tanácsok ebben az értelemben úgymond közvetlenül is bekerültek a kormányba.

— Milyen volt a döntés visszhangja a „politikacsinálás” vezető köreiben és mi a lakosságnál?

— Azt hiszem, e kérdésben az elsőként említettek véleménye lehet érdekes, hisz az állampolgár számára nem mindig látható át, ahogy ön mondta a „politikacsinálás” szervezeti felállása. Hatásában persze mindenki számára fontos lehet. Ehhez azonban az szükséges, hogy valóban érvényesüljön a miniszterek önállósága és felelőssége, az államigazgatási tevékenység során pedig erősödjön az együttműködési készség, mivel a hierarchikus koordinálás — amelyre korábban a miniszterelnök-helyettesek voltak hivatottak — megszűnt. A kérdések döntő többsége komplex módon jelentkezik, s a minisztereknek maguk között kell az egyeztetéseket elvégezni. Ez azt is jelenti, hogy a kormány ülésein több lesz a vita, de ez egy vállalt és kívánatos cél.

— A viták révén felszínre kerülnek az eltérő érdekek is, s így lehet megtalálni az adott optimális megoldást.

— Hangsúlyozni kell, hogy az érdekkülönbségek felmutatása szükséges, ezt azonban úgy tekinthetjük, mint előfeltételt. Mert a Minisztertanácsnak éppen az a feladata, hogy az érdekintegrációt megvalósítsa, döntést hozzon vagy előkészítsen döntéseket — mindenekelőtt az Országgyűlésre gondolok itt —, bizonyos értelemben lezárva ezzel a vitát. Mégpedig nem egészségtelen kompromisszumok árán, hanem politikai értékelések alapján. A viták soha nem önmagukért valók, hanem azért, hogy kikristályosodjon általuk a közös vélemény. Ez persze nem számtani átlaga a különböző nézeteknek.

— Több fórumon is megfogalmazták már, hogy újfajta munka- megosztásra van szükség a párt és az állam között.

— Ez régebbi törekvés, de most felerősödött, például a politikai intézményrendszer korszerűsítésével kapcsolatos tézisek vitájában. A lényeg: a pártnak más módon, más mértékben kell jelen lennie az államélet irányításában, mint korábban. Elsősorban a tevékenység fő tendenciáit, alapvető követelményeit, irányát kell meghatároznia, s e politikai kereteken belül az állami szerveknek önállóan kell dolgozniuk. Ez azt is jelenti, hogy a párt nem operatíven irányít, egyedi ügyekbe nem szól bele, fenntartja viszont magának a kritika jogát. Az is lényeges változás, hogy a pártirányítás nem elsősorban az államapparátuson keresztül valósul meg, hanem a választott népképviseleti testületek kommunista tagjain keresztül. Ami a pártirányításnak nagyobb nyilvánosságot, az államigazgatás részéről növekvő önállóságot és felelősséget jelent, másrészt az államigazgatási szakapparátussal szemben fokozza a népképviseleti testületek politikai súlyát, tekintélyét. így az államigazgatás alárendeltsége a népképviseletnek nemcsak írott törvény lesz, hanem napi valóság.

— Hogyan határozná meg a rövid és a hosszabb távú feladatokat?

— A változtatás nyomán a megszűnt Tanácsi Hivatal tevékenységét kell beépíteni — zökkenőmentesen — a Belügyminisztérium szervezetébe, s természetes követelmény, hogy a munkát jól ellássuk, jobban, mint korábban a hivatal. Maximálisan tiszteletben tartjuk a tanácsok önállóságát, elő akarjuk segíteni a tanácsok felelősségvállalásának növelését — elérendő a ma is meglevő keretek jobb kihasználását. Hosszabb távon alapvetőnek, tartom egy új tanácstörvény kidolgozásának megkezdését. Olyan feltételeket biztosítani ezen keresztül a tanácsoknak, hogy képesek legyenek mai és holnapi feladataikat jó színvonalon megoldani. Külön hangsúlyt akarunk adni a helyi, városi és községi tanácsok önállóságának — beleértve az anyagi, pénzügyi önállóság növelését, döntési lehetőségeinek szélesítését.

Váczi Tamás

DÖNTÖTT A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG

Egy öngyilkosság okai — Az építési kölcsön visszafizetéséről — Elbocsátották az ittas sofőrt

Szolgáltató

úttörőcsapatok

A Magyar Úttörők Szövetségének Országos Tanácsa az úttörőmozgalom megújítása, fejlesztése, az úttörőcsapatok tevékenységi körének bővítése érdekében új kísérletbe kezdett. A szolgáltató úttörőcsapat mint tevékenységi forma új alapot teremthet a közösségek szerveződéséhez, működéséhez, erősítheti az önállóságot, és arra ösztönöz, hogy az úttörőközösség újabb kapcsolatokat építsen ki. A kísérletnek természetesen gazdasági haszna is van, hiszen jelentősen bővítheti az úttörő- csapat anyagi forrásait — tájékoztatták az MTI munkatársát az úttörőközpontban.

Elmondották: a kisérletben részt vevő úttörőcsapatok vállalkozásának csak ott van értelme, ahol a lakosság igényeinél szűkebb a szolgáltatások köre. Ezért az úttörőszövetség javasolja az új formát kipróbáló csapatoknak, hogy olyan szolgáltatásokra vállalkozzanak, amelyeket a gyerekek más fiatalok és a felnőttek, segítségével, de önállóan is el tudnak végezni, így például a kulcsmásolást, a gázöngyújtó-töltést, a kerékpárszervizt, a babakocsi-szervizt, az autómosást, a levélszekrény-karbantartást, a köztéri táblák tisztítását, karbantartását, az üzenetközvetítést, a gyermekmegőrzést, a kertészeti szolgáltatásokat, a parkgondozást, a korrepetálást, az idegennyelvü fordítást ajánlják. Ezeket a gyerekek könnyen megtanulhatják, illetve szakértői felügyelettel rájuk lehet bízni ezeket a feladatokat.

A szolgáltató úttörőcsapatoknál fontos, hogy érvényesüljön a gyerekek, a fiatalok és a felnőttek teljes egyenjogúságon alapuló együttműködése, valamint az iskola, illetve a nekik otthont adó intézmény és társadalmi környezetük támogatása. Szükséges az is, hogy az ilyen csapatok vezetésében helyet kapjanak az egyes szolgáltatási feladatokban jártas vagy a jártasságot megszerezni képes felnőttek, akik egyben úttörővezetőként is bekapcsolódnak a csapat életébe. A szolgáltató csapatok gazdasági keretét az iskolaszövetkezeti csoport adja.

A program megvalósításához az úttörószövetség vezető testületé szakértőket, illetve tanácsadókat küld a helyszínre, s három év alatt visszatérítendő kamatmentes kölcsönt ad az induláskor. Ennek fejében mindösz- sze annyit kér a részt vevő csapatoktól, hogy tapasztalataik összegyűjtésével és továbbításával tegyék lehetővé az értékelést.

Súlyos szerencsétlenség történt az egyik vidéki vállalatnál. Munka közben egy fiatal szerelő mintegy hat méter magasságból leesett, és komoly sérüléseket szenvedett. Sokáig kórházban ápolták, de elbocsátása után néhány nappal a körzeti orvosnál szédülésről,, üldöztetési érzésről panaszkodott, és zavarosan beszélt. Az orvos intézkedésére kórházi ideg- és elmeosztályra került. Több hónapos kezelés után kiengedték, de másnap villanyárammal ön- gyilkosságot követett el.

Az elhunyt fiatalember édesanyja a vállalat ellen pert indított. Ebben arra hivatkozott, hogy a fia által elszenvedett üzemi baleset, és az öngyilkosság között okozati összefüggés van, mert a tragikus végű idegrendszeri elváltozás a sérülések következménye volt. Ezért a fia által nyújtott havi támogatás, valamint a kórházi látogatások és a temetéssel fölmerült költségek megfizetését kérte.

Az ügyben eljárt bíróság a vállalatot havi ötszáz forint járadék, továbbá huszonnyolcezer forint kártérítés fizetésére kötelezte. Az ítélet a kihallgatott orvosszakértő véleményén alapult, amely szerint feltételezhető, hogy a pszichés zavar, ami öngyilkossághoz vezetett, a baleseti sérülések következménye volt. A vállalat fellebezésére a megyei bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szakvélemény csak feltételezi az öngyilkosság okát, de nincs arra bizonyíték, mi váltotta ki. A végzetes folyamatnak számos ismeretlen és tisztázatlan oka lehet. Ezért az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a vállalatnak csak 6400 forintot kell megtérítenie.

A jogerős ítélet ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt, amelynek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott. Határozatában rámutatott arra, hogy az igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint a súlyos testi és lelki traumák lelki zavart válthattak ki. Az elhunyt már az elmeosztályon történt kezelésekor öngyilkossági szándékát hangoztatta, amihez üldöztetéses téveszme járult. Általában olyan nehezen megállapítható körülmények foroghatnak fenn, amelyekkel alig, vagy lehetetlen bizonyítani, hogy az öngyilkosság az elszenvedett trauma következmé-' nye. Ebben az ügyben feltételezhető: a pszichés zavart a balesetnél elszenvedett valamelyik sérülés okozta vagy kialakulásában szerepe lehetett. Ezt a kórházi adatok is alátámasztják. Különösén azt kell figyelembe venni, hogy a nyaki gerincét is megütötte, az elmeosztályról pedig azzal bocsátották el, hogy rendszeres ideggondozási ellenőrzésre van szüksége, továbbá, hogy korábban soha ideggyógyászati kezelésre nem kellett járnia. ,

Az mindenesetre tény, hogy az igazságügyi orvosszakértö egyértelmű következtetésre nem jutott, hanem csak valószínűségi véleményt adott. Ezért újabb felvilágosítást kell kérni tőle, amennyiben pedig ez nem vezet eredményre, mellőzhetetlen más szakértő meghallgatása. Csak így van mód arra, hogy a bíróság minden kétséget kizáró következtetésre juthasson. Mindezek figyelembe vételével a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és új eljárás lefolytatására kötelezte.

*

Amikor egy technikus hozzájárulással más vállalathoz került, az igazgató az áthelyezéshez való hozzájárulását azzal a feltétellel adta meg, hogy az évekkel korábban kapott építési kölcsönből még fennálló százezer forint tartozását továbbra is olyan havi részletekben törlesztheti, mint eddig. A technikus ezt tudomásul vette és éveken át rendszeresen fizetett. Nemrég azonban felszólítást kapott, hogy a hátralékos összeget harminc napon belül fizesse vissza. A felszólítás hatályon kívül helyezéséért és a részletfizetési kedvezmény további engedélyezéséért a technikus volt munkahelye döntőbizottságához fordult, amely kérelmét teljesítette, és a felszólítást hatálytalanította. Ezek után a vállalat a kölcsön egy összegben történő fizetéséért pert indított ellene. Meg is nyerte, mert a bíróság a technikust a hátralevő tartozás kifizetésére kötelezte.

Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság leszögezte: a vonatkozó rendelet értelmében a vállalat az áthelyezéshez való hozzájáruláskor a tartozás teljes összegét visszakövetelhette volna, de a jogszabály az ettől eltérésre is lehetőséget ad. Az áthelyezéskor megengedték a részletekben való törlesztést, és ennek az illető éveken át eleget tett. Ezt a megállapodást azonban ma már egyoldalúan nem lehet módosítani. Az ezzel ellentétes ítélet téves, és törvény- sértő, ezért hatályon kívül kellett helyezni, és a keresetet elutasítani.

*

r

Egy vállalat sorfőrje este a telepről engedély nélkül kivitt egy autót, és azzal előbb a lakására ment, majd a közeli kocsmában italozni kezdett. Már 10 óra múlt, amikor egy ismerősével a szomszéd városban akarta folytatni a borozgatást. Ittas volt, és így történt, hogy elvesztette uralmát a kormány

■ , 1

felett, az útról lesodródott, és lámpaoszlopnak ütközött, amelyet kidöntött. Az autó súlyosan megrongálódott, és a lámpaoszlop tönkrement.

A városi bíróság ittas járművezetés vétsége miatt 8 ezer forint pénzbüntetésre ítélte, ezenkívül az autóvezetéstől két évre eltiltotta. A vállalatnál fegyelmi eljárást indítottak ellene, és azonnali hatállyal elbocsátották. A határozat enyhítéséért a sofőr bírósághoz fordult, amely keresetének helyt adott, és a büntetést gépkocsirakodói munkakörbe helyezésre változtatta. Ezt azzal indokolta, hogy az enyhébb fegyelmi büntetés is elegendő a megfelelő nevelő hatás eléréséhez, különös tekintettel arra, hogy korábban kifogástalan magatartást tanúsított, és cselekményét megbánta.

A jogerős ítélet ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvással élt, amelynek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott, és az ítéletet megváltoztatva, az elbocsátásról szóló fegyelmi büntetést helyben hagyta. A határozat iránymutató indokolása szerint a fegyelmi büntetés célja olyan hatás kiváltása, amely mind a vétséget elkövető dolgozó, mind a munkatársak esetleges fegyelmezetlen magatartásának, fegyelmi vétségeinek a megelőzésére alkalmas. A bíróság a vállalat által kiszabott fegyelmi büntetést csak akkor enyhítheti, ha a munkaviszonnyal kapcsolatos kötelezettségek megszegése, a munkáltató sajátosságai, a dolgozó személyes körülményei ezt összességükben nyomatékosan indokolttá teszik. Az óvással megtámadott ítélet ennek az iránymutatásnak nem felel meg, mert egyoldalúan, csupán az enyhítő körülményeket vette figyelembe. Nem számolt az általános megelőzés követelményeivel sem.

A sofőr munkaköri kötelezettségeit többszörösen is megszegte: a gépkocsit a vállalat telephelyéről engedély nélkül elvitte, saját céljára ittas állapotban vezette — hangzik tovább a határozat. Ezzel a saját és az útitársa testi épségét, a közlekedés biztonságát veszélyeztette, és a társadalmi tulajdonbanjelentős anyagi kárt okozott. Ezek a kötelezettségszegések egyenként is olyan súlyúak, amelyekkel a munkáltató által kiszabott fegyelmi büntetés arányban áll. Nyomatékos enyhítő körülmények hiányában, valamint a munkafegyelem általános és a sofőrnél is kívánatos erősítésének szükségességét szem előtt tartva, a fegyelmi határozat nem törvénysértő. Ezért az ügyben eljárt bíróságnak a gépkocsivezető keresetét el kellett volna utasítania.

Hajdú Endre

Tanulságok a múltból a mának

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg róla, a töm- jénező magasztalástól a vicsorgó szidalmazásig minden módon. Elhallgatni azonban azóta sem lehetett 1919. március 21-ét, hiszen európai jelentőségű esemény volt: a magyar proletariátus átvette a hatalmat a szoron- gattatásaiban tanácstalanná vált polgári demokratikus kormánytól, és megvalósította a világ második munkásállamát.

Egy év híján hét évtized telt el azóta, a nagy napok részvevői közül ma már nagyon kevesen vannak köztünk. Akik akkor, fiatalos hévvel — hiszen a forradalmi kormányzótanács tagjai között alig akadt harminc évnél idősebb — megteremtették a Magyarországi Tanácsköztársaságot, minden tiszteletet megérdemelnek az utókortól. Annál is inkább, mert életükben sokmindent kellett elviselniük. Az ellen- forradalmi korszakban üldözték, bebörtönözték őket, a sztálini önkény mégritkította soraikat, s a Rákosi- klikk uralma idején háttérbe szorították, gyanúsították a „19-eseket”.

Mindezt azért, mert tiszta szívvel álltak ki a magyar és a nemzetközi proletariátus igazságos ügyéért. '

Nem túlzás az, hogy 1919 márciusában 1848 márciusának örökségét akarták teljes diadalra vinni. Hiszen a tennivalók többsége rájuk maradt: a magyar függetlenség ismét nagy veszélyben forgott, az elnyomott néptömegek küzdöttek jogaikért, s a reakció erői éppúgy gyülekeztek a határokon kívül és belül,” mint tették elődeik 1849-ben.

Hazafiatlansággal vádolták a Magyarországi Tanácsköztársaság vezetőit és harcosait a Horthy-rendszer idején. Igaz: a Tanácsköztársaság egyenjogúságot követelt és adott az ország területén élő valamennyi nemzetiségnek, s pz aligha nyerte meg a 30 millió magyar birodalmáról álmodozó urak tetszését. Még az is igaz, hogy a piros-fehér-zöld helyett vörös zászlók alatt indultak harcba. Ám azok a vöröszászlós munkászászlóaljak diadalmas hadjáratok során visszafoglaltak olyan területeket, ahol magyarok éltek, s amelyekről a hazafias szólamokat pufogtatók akkor már régen lemondtak.

Szinte minden napra jutott egy-két rendelkezés a dolgozó tömegek érdekében. Eltörölték az uralkodó osztály kiváltságait, lakáshoz, iskolához, egészségügyi ellátáshoz juttatták az addigi nincsteleneket,1 korlátozták a munkaidőt — felsorolni is sok volna mindazt, amit a Magyarországi Tanács- köztársaság fennállásának 133 napja alatt a néptömegekért tett.

Mindezt csupán a maga erejére és elképzeléseire támaszkodva. Az oroszországi munkáshatalom, Lenin pártja csak elvi segítséget tudott adni, hiszen élet-halál- harcát vívta az ottani ellen- forradalmi erőkkel és az azokat támogató külföldi katonasággal. S éppen Lenin figyelmeztette a magyar munkásállam vezetőit: nagy hiba lenne mindent egyszerűen átvenni, lemásolni az oroszországi gyakorlatból, mert mások a körülmények és a teendők Magyarországon.

Fölösleges lenne tagadni, hogy az egyszeriben rájuk szakadt ezernyi tennivaló végzése közben követtek el hibákat is a Tanácsköztársaság vezetői. Utólag — természetesen — könnyű érté- kelgetni, s megállapítani: mit hogyan kellett volna tenniük. Mindenképpen biztos, hogy a földosztás elmulasztása éppúgy hiba volt, mint az, hogy sokszor ott és akkor is az ellenség kezét vélték látni, ahol és amikor csak a tapasztalatlanság okozott bajokat. S hogy a vezetők között dúló viták során hol túl-, hol alulbecsülték saját erőiket.

Történelmietlen lenne ma azt kutatni, hogy milett volna, hä . . . Ha felülkerekedik a munkásállam rengeteg belső és külső ellenségén? Ha sikerül közvetlen katonai segítséget kapni Szovjet- Oroszország vörös hadseregétől? Ha fennmarad a Magyarországi Tanácsköztársaság és a szomszédos országok proletariátusa követi a példát?

Bizonyos, hogy mindezek bekövetkezése esetén egészen másképpen alakult volna történelmünk az .1919 utáni negyed évszázadban. Sőt: talán máig ható ereje lett volna mindezeknek. Ám a történelem — ha úgy tetszik: a politika — nem ismeri a feltételes módot. A Tanácsköztársaság elbukott, mert az akkori Európa politikáját meghatározó hatalmak nem tűrték meg a földrész közepén a munkásállamot.

A megtorlás szörnyű volt, s még azokat is tiltakozásra kényszerítette, akiknek nagy részük volt Horthyék uralomra segítésében. De a Magyarországi Tanácsköztársaság nemzetközi hatása még sokáig érvényesült: rövid időre Bajorországban is hatalomra került a proletariátus, s Európa-szerte leszűrték a tanulságokat 1919. március 21. példájából. A jó és a rossz tapasztalatokat is.

Ezek a tapasztalatok ma is megszívlelendőek. Mindenekelőtt az, hogy tartós eredményt csak úgy lehet elérni, ha a célokat megérti és magáénak vallja a dolgozó nép nagy többsége. Éppúgy az is, hogy mindig figyelembe kell venni a nemzetközi környezetet, de csak azt venni át más országok módszereiből, ami nálunk is hasznos és szervesen épül a magyar hagyományokra,.

Manapság — talán, mert jelenünket sok tekintetben újra kell értékelnünk a továbblépés érdekében — sokan hajlanak arra, hogy lebecsüljék, kicsinyeljék mindazt, amit a magyar dolgozó nép vitt véghez az elmúlt évtizedek és évszázadok során. 1919 márciusa vezetőinek és küzdőtársainak, az akkori hősöknek és mártíroknak emlékét tisztán kell megőriznünk, legjobb nemzeti hagyományaink sorában.

Várkonyi Endre .