Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-18 / 66. szám

deményezést, amely a régi, helytelen táplálkozási szokásaink megváltozására irányulna.

Mai helyzetünkben kissé gazdaság- centrikusaíc lettünk, óvatosan mérlegelünk, hogy mit tegyünk, mi a legbiztosabban visszatérülő befektetés. Azt hiszem, a válasz nagyon egyszerű, még gazdasági szempontból is: az ember egészsége.

E legfőbb érték megőrzésének szolgálatába kellene állítani sok mindent, többek között az élelmiszertörvényt is. *

Somlai Gyula (Vas m.), a Húscsibe- nevelő Társaság igazgatója javasolta a MÉM-rendeletben megfogalmazott fogyaszthatósági és minőségmegőrzési időtartamok felülvizsgálatát, azok meghosszabbítását több élelmiszer esetében.

Lásztity Radomir (Budapest), a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára üdvözölte, hogy a törvénymódosítási javaslat a minőség javítására, a fogyasztók érdekeinek védelmére helyezi a hangsúlyt.

*

Váncsa Jenő válaszában megköszönte a hozzászólásokat és elmondta, hogy a törvény végrehajtásába szeretnék a képviselőket is bevonni. Külön reagált a minőséggel kapcsolatos észrevételekre, elismerve, hogy a magasabb értékű élelmiszer előállításához magasabb színvonalú technológia, hozzáértés szükséges. A gyártóknak, forgalmazóknak, kereskedőknek azonban maradéktalanul ki kell használni a már meglévő lehetőségeket is. Szólt arról is, hogy sok károsodás éri a terméket a kereskedelemben, amíg a fogyasztóhoz eljut. A termelőknek, a feldolgozóknak és a kereskedőknek együtt kell garantálniuk a megfelelő minőséget. Ezt igyekeznek a törvény eszközeivel alátámasztani.

— Tudomásul kell venni — húzta alá —, hogy nincs többféle minőség a piacon. A hazai, a szocialista és a tőkés piacra egyaránt minőségi árut kell gyártani.

Egyetértett azokkal a képviselői hozzászólásokkal, amelyek a korszerű táplálkozás fontosságát hangoztatták. BeEzután Villányi Miklós pénzügyminiszter tájékoztatta a képviselőket az új adórendszer bevezetésének első tapasztalatairól, az ezzel összefüggő árproblémákról. a termelés év eleji megindulásával kapcsolatos kérdésekről.

1988 első két hónapjának adatai azt jelzik, hogy ha nem is az év végi lendülettel, de rendben folyik a termelés, nagyobb fennakadás nincs. Az ipar termelése a tavalyi első két havinál 1,3 százalékkal több. A kivitelező építőiparé kiugróan nőtt. Ebben nagy a szerepe annak, hogy tavaly kemény, az idén pedig enyhe volt a tél. Az idei évkezdéskor a gazdasági folyamatokra természetesen hatott a múlt évi felvásárlási láz. A termelési és forgalmazási folyamatok azonban fokozatosan visz- szaállnak normális medrükbe. Az első két hónapban — összehasonlító áron számítva — a tavalyihoz képest 9-10 százalékkal kisebb a kiskereskedelmi forgalom. Megállt a lakossági betétállomány csökkenése, sőt, ha a szokásosnál jóval kisebb összeggel is, de nőtt a betétállomány. Az állami költségvetés első két havi hiánya jóval kevesebb, mint egy évvel ezelőtt.

Kedvezően alakul eddig a konvertibilis külkereskedelem. Az év első két hónapjában az előző évek elejéhez képest az export jelentősen nőtt, az im- ort lényegében a tavalyi szintű, a kül- ereskedelmi passzívum a múlt évinek egyharmada.

Hitelezési gondok

Mind a múlt évi vállalati mérlegek, mind az idei pénzfolyamatok igazolják, hogy a gazdaságban a belföldön felhasználható áruk értékénél nagyobb pénzmennyiség van. Az idei terv előkészítésekor olyan döntés született, hogy további, az érdekeltséget már sértő vállalati adóemelések vagy a lakossági jövedelmeket terhelő intézkedések helyett a hitelezésben célszerű szigorúbb gyakorlatot érvényesíteni, tudatosan

Az átállás a gazdasági életben nem okozott nagyobb fennakadásokat, a bevezetett adórendszer működőképes. A készletek átárazása megtörtént. A vállalatok, intézmények dolgozói a bruttósított béreket megkapták, a kifizetésekből a személyi jövedelemadóelőleget levonták. Az általános forgalmi adót megfelelő nagyságrendben befizetik, és az arra jogosultak visszai- génylik. Rendben folynak a társadalombiztosítási kifizetések.

Az adórendszer előkészítéséhez jobb lett volna, ha van még néhány hónapunk. A hiányosságok nagyobb része azonban akkor sem lett volna elkerülhető, mert a gyakorlati működés hozta és hozza létre azok többségét. Tagadhatatlan, hogy vannak működési zavarok is. Az előkészítés közben elhúzódtak az elvi viták, kevés idő maradt a végrehajtás kidolgozására. Sok jogszabály későn jelent meg. A valós hiányok pótlásáról a kormány intézkedik. Nem volt szándékunk, hogy az átállási időszakban a kisiparosok, kiskereskedők közül az erre az időszakra jellemzőnél jóval többen szüneteltessék, esetenként abbahagyják tevékenységüket. Reméljük, átmeneti folyamatról van szó.

Az adóreformmal egyidejűleg mind a termelői, mind a fogyasztói árak szerkezetében és arányaiban gyökeres változások következtek be. Csökkent — különösen a feldolgozóiparban — a termelői árakban lévő tiszta jövedelem és elvonás. Jelentősen nőtt a fogyasztói

jelentette, hogy elkészítik az élelmiszerkönyvet, ezzel is segítve a versenyképes élelmiszerek előállítását.

Egyetértett azzal a javaslattal is, amely indítványozta, hogy a bébiételeket, különleges, diabetikus termékeket ne lehessen leértékelni s így forgalomba hozni. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az országban 65 olyan üzem van, amelyeket a legszigorúbb nemzetközi ellenőrző szervek vizsgálnak a helyszínen. Ebből mi nagyon sokat tanultunk, s ennek is köszönhető, hogy a hazai élelmiszer-kínálatban is megtalálhatók a szermaradékmentes, minőségi élelmiszerek.

Végül az élelmiszer-minőségjavítása érdekében figyelembe ajánlotta azt az elvet, amely szerint „a vevőnek mindig igaza van”.

Határozathozatal

Határozathozatal következett. Az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága, valamint mezőgazdasági bizottsága három módosító javaslatot fűzött a törvényjavaslathoz. A képviselők először erről szavaztak. Az Országgyűlés a kéf bizottság módosító javaslatát egyhangúlag elfogadta. Külön szavaztak Kovács Lászlóné (Budapest) vitában elhangzott javaslatáról, amelyben indítványozta, hogy a fogyasztói érdekek védelme miatt a minőséggel kapcsolatos átfogó kérdésekben a Kermi szava legyen a döntő, ne a gyártóké. Váncsa Jenő reagálva a javaslatra elmondta, hogy a képviselővel egyetért. Már a vitát összefoglaló válaszában is megfogalmazta, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a kereskedelmi miniszterrel egyetértésben hozza meg a döntést arról, ki ellenőrizzen. A képviselők a miniszter válaszát három ellenszavazattal és két tartózkodással elfogadták. Végül az élelmiszerekről szóló 1976. évi törvény módosításáról döntött a parlament. A képviselők a módosításról szóló törvényjavaslatot általánosságban, és a már megszavazott módosításokkal részleteiben — egy ellenszavazattal és egy tartózkodással — elfogadták.

számolva azzal, hogy ez magasabb követelményeket támaszt, feszültségeket teremt a nem jól gazdálkodóknál, ha azok nem racionalizálják tevékenységüket. A helyes cél megvalósítása nem jó módszerekkel történt. Annak ellenére, hogy az elmúlt évben a hitelállomány gyakorlatilag nem csökkent, az idén eltelt két és fél hónapban pedig növekedett, már az év végén is jelentkeztek, az év elején pedig felerősödtek a finanszírozási gondok a vállalatok működésében, nemegyszer olyan vállalatoknál, szövetkezeteknél is, ahol ez. nem állt szándékunkban. Ennek több oka volt. Egyrészt a létrehozott kétszintű bankrendszer még nem rendelkezett megfelelő tapasztalatokkal egy vállalatonkénti mérlegelést igénylő pénzszűkítő feladat végrehajtásában. Másrészt a jegybanki eszköztár nem volt elég gazdag a cél eléréséhez. Harmadrészt a bankszektor a pénzkivonást indokolatlanul hosszú várakozás után, a gazdaság által elviselhetőnél gyorsabb ütemben kívánta megvalósítani. Hozzájárult a vállalati pénzügyi feszültségekhez az adóbefizetések egy időpontra való koncentrálódása is. A pénzügyi kormányzat a vállalatok költségvetési kapcsolatait áttekintette, és lehetővé tette az adóbefizetések időbeni széthúzását, gyakoribbá tette a költségvetési kiutalásokat.

Mind az 1988. évi népgazdasági terv, mind a kormány stabilizációs programja elengedhetetlenné teszi a szigorú pénzpolitika folytatását, felhasználva természetesen az eddigi tapasztalatokat. Döntés született, hogy az érdekeltek dolgozzanak ki olyan módszereket, amelyek a következő hónapokban egyrészt lehetővé teszik a jól dolgozó vállalatok hiteligényeinek zavartalan kielégítését, a másik oldalról pedig — gazdaságpolitikánkkal összhangban — tényleges szelektivitást alkalmaznak és megszüntetik, de legalább fokozatosan mérséklik az indokolatlan pénzbőséget. Ezután a pénzügyminiszter az új adórendszer bevezetését értékelte.

és termelői árszint különbsége. Az árrendszer változásainál az ipari termelői árak 3,3 százalékos csökkenésével számoltunk, ezzel szemben az ipari termelői árszínvonal januárban alig mérséklődött. Megváltozott a fogyasztási javak több mint kétharmadának ára is. Ennek hatása az árszínvonalra a tervezett 7,6 százalékhoz igen közel áll, a januári fogyasztói árszínvonal ugyanis az 1987. decemberit 8 százalékkal haladja meg.

Az adó- és árreform társadalmilag leginkább kritikusan fogadott és vitatott témája a gyermekruházati, különösen a csecsemőruházati cikkek árának jelentős emelése. A kormány az árrendezéshez kapcsolódóan az alapvető fogyasztási cikkek — köztük a gyermekruhák — áremelkedésének ellentételezéseként a gyermeknevelést könnyítő pénzbeni juttatásokat — január 1-jétől, éves kihatását tekintve — 13,4 milliárd forinttal emelte. Az előre jelzett évközi áremelkedésekkel együtt viszont a gyermekcikkek drágulása összesen mintegy 11 milliárd forint. Az ellentételezés tehát meghaladja a gyermekruházati cikkek árnövekményét. Kifejezetten nehéz helyzetbe a többgyerekes családok kerültek.

A kormány intézkedésére és esetenként vállalati kezdeményezésre, az aránytalanul magas gyermekruházati árakat csökkentették, vagy mérsékelni fogják. Az árfeszültség enyhül majd, de változatlanul nagy a társadalmi igény

a gyermekneveléssel kapcsolatos anyagi problémák enyhítésére. Vonatkozik ez különösen a csecsemőruházat adókulcsának csökkentésére.

A gyermekes családok helyzetének javítása csak úgy képzelhető el, ha annak költségvetési ellentételét megteremtik. Felhatalmazást kért arra, hogy az elképzelt lehetőségeket a parlament ad hoc bizottságával együtt alakíthassák ki.

A miniszter kitért dr. Balogh Károly országgyűlési képviselőnek a lakossági közműtársulások általános forgalmi- adó-fizetési kötelezettségéről hozzá intézett kérdésére. Javasolja, hogy a víz- és csatornamű-társulatok és minden más lakossági közmütársulás az általános forgalmi adót teljeskörűen visszaigényelhesse.

Letelepedési alap

Visszatérve a közvéleményt erősen foglalkoztató árkérdésekre, mint ismeretes, az elmúlt napokban a Miniszter- tanács irányelvekben fogalmazta meg a vállalati árpolitika követelményeit. A kormány kötelezettséget vállalt arra,’ hogy terven felüli áremelést előidéző központi intézkedést nem hoz, állami, gazdasági intervencióval, a kínálat ösztönzésével, az érvényes árszabályok megtartatásával gátat szab az áremelkedéseknek. Az indokolatlan áremelések elleni fellépésben kéri a társadalmi szervezetek és a lakosság együttműködését.

— Hat képviselő javaslatot juttatott el az Országgyűlés elnökéhez, amelyben kérik, hogy a Magyarországon letelepedni szándékozó külföldiek helyzetének javítása érdekében hozzunk létre egy külön pénzügyi alapot. A képviselők javaslatával a kormány egyetért, és - más előirányzatok terhére — 300 millió forint átcsoportosítását tervezi e célra. A kormány nevében kérem ehhez a parlament egyetértését — mondotta végezetül Villányi Miklós.

Az Országgyűlés a pénzügyminiszter tájékoztatóját tudomásul vette. Ezután a 300 millió forint értékű letelepedési alap létesítését — a Pénzügyminisztérium tájékoztatójában elhangzottaknak megfelelően — 12 ellenszavazattal és 10 tartózkodással elfogadták.

*

Újabb napirendi pontra áttérve Sarlós István, az Országgyűlés építési és közlekedési bizottságának, valamint a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottságának együttes jelentését terjesztette a képviselők elé a Ferihegyi nemzetközi repülőtér zajövezeteiben teendő környezetvédelmi intézkedésekről. Elmondotta: az Országgyűlés múlt év december 17-ei ülésén Dobos Fe- rencné (Pest m.), a Vecsési Ferihegy Termelőszövetkezet üzemgazdasági osztályvezető-helyettese interpellált a Ferihegyi nemzetközi repülőtér kör-, nyékének zajvédelme tárgyában. A közlekedési miniszter válaszát az Országgyűlés nem fogadta el. Az ügyet átadták további vizsgálatra az építési és közlekedési bizottságnak, valamint a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottságnak.

A két bizottság a vizsgálatot elvégezte, s megállapították: a Ferihegyi repülőtér létesítése és fejlesztése időszakában a környezetvédelmi előírások még nem voltak összhangban a mai igényekkel.

A bizottságok több javaslatot fogalmaztak meg a kormánynak. így tudomásul vették, hogy a kormány a VII. ötéves tervidőszakban 600 millió forintot fordít a belső zajövezet környezet- védelmi munkáira. Szükségesnek tartják a Ferihegyi nemzetközi repülőtérrel kapcsolatos környezetvédelmi intézkedések haladéktalan megkezdését. Kérik a kormányt, hogy a munkák a Ferihegyi repülőtér és a repülésirányítás fejlesztéséhez kapcsolódva valósuljanak meg; emellett a legindokoltabb esetekben kerüljön sor egyéni kártalanításokra is.

A jelentéssel Dobos Ferencné képviselő és Urbán Lajos közlekedési miniszter egyetértett. A jelentésben foglaltakat az Országgyűlés egy ellenszavazattal és két tartózkodás ellenében elfogadta.

Ezt követően további interpellációk hangzottak el.

Interpellációk

Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk.), a Meggyfa utcai napköziotthonos óvoda óvónője a szociális és egészségügyi miniszterhez intézett interpellációt az abortuszbizottságok megszüntetése tárgyában. Kérte, vizsgálják meg annak a lehetőségét, miképpen lehetne ezeket a bizottságokat megszüntetni, a terhességmegszakítás engedélyezésére más, az egyén szabadságjogait, az egészségi és a népességi szempontokat egyaránt figyelembe vevő módszereket kidolgozni.

Dr. Csehák Judit válaszában azt javasolta az Országgyűlésnek, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a szociális és egészségügyi bizottság rövid időn belül foglalkozzék a kérdéssel, és vitassa meg a lehetséges javaslatokat.

Az interpellációra adott választ a képviselő, majd az Országgyűlés — két tartózkodással — elfogadta.

Movik Lászlóné (Pest m., 27. vk.), Az Ácsai Nagyközségi Közös Tanács elnöke Vác város és környékének sorozatos villamosenergia-ellátási problémái tárgyában interpellált az ipari miniszterhez.

Az interpellációra Horváth Ferenc ipari minisztériumi államtitkár válaszolt.

Az interpellációra adott választ a képviselő, majd az Országgyűlés — három tartózkodással — elfogadta.

Morvay László (Budapest, 33. vk.), az Olajipari Fővállalkozó és Tervező Vállalat létesítményi főmérnöke a lakónyilvántartás tárgyában interpellált a belügyminiszterhez. Megismételte az Országgyűlés 1986. decemberi ülésén elhangzott kérdését: milyen intézkedést tervez a Belügyminisztérium a lakónyilvántartás megszűnéséből eredő visszaélések kiküszöbölésére.

Horváth István belügyminiszter az interpellációra válaszolva tájékoztatta a képviselőket, hogy a minisztérium a Központi Statisztikai Hivatallal és más főhatóságokkal közösen elvégezte az akkor megígért vizsgálatokat. Erre alapozva még az idén, az első félévben előterjesztés készül a Minisztertanács számára a szabályozás pontosítására.

A belügyminiszter válaszát az interpelláló képviselő elfogadta, az Országgyűlés pedig három tartózkodással tudomásul vette.

Pálfi Dénes (Zala m., 3. vk.), a Növénytermesztési és Minősítő Intézet Fajtakísérleti Állomásának vezetője az Országos Árhivatal elnökéhez intézte interpellációját. Elmondta, hogy az ország 1962-ben befejeződött teljes villamosítása új feszültséget szült, sértő, mára már elfogadhatatlan árkülönbséget teremtett a fővárosi és a vidéki áramfogyasztók között.

Szikszay Béla államtitkár, az Országos Árhivatal elnöke — egyebek között — elmondta, hogy a kormány eddig is tett már két intézkedést az áramdíjkülönbségek mérséklésére, és kijelentette: a kormányzat célja a jelenlegi közigazgatási besorolásoktól függő áramdíjrendszer megszüntetése, s egy, az önköltség átlagos szintjét kifejező, igazságos, országosan egységes tarifa- rendszer fokozatos megvalósítása. Az egységesítés csak több ütemben lehetséges, mert kihatása egy budapesti háztartásnál 190 forintos, a községekben 30-40 forintos havi többletterhet jelentene.

Az interpelláló képviselő ismét szót kért, s kompromisszumos megoldást javasolt, mert az elhangzott választ, mint mondta: „így nem tudja elfogadni”. A rendezést két lépésben kérte úgy, hogy 1990-ben, tehát még ebben a tervidőszakban befejeződjék.

Az államtitkár válaszát az Ország- gyűlés nagy többsége nem fogadta el, ezért a terv- és költségvetési bizottság, valamint az ipari bizottság a témát megvizsgálja, és a következő ülésszakon jelentést tesznek erről.

• Tóth Attiláné (Budapest, 52, vk.), az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárának üzemmérnöke a magántulajdonú üzletbérlemények felmondása tárgyában interpellált az építésügyi és város- fejlesztési miniszterhez.

Somogyi László építésügyi és város- fejlesztési miniszter válaszát a képvise(Folytatás az 1. oldalról)

Számomra ezek a találkozók sokat jelentenek, mert különböző területek felelős embereinek véleményét ismerhetem meg arról, hogyan látják a helyzetet, a hangulatot. Hadd mondjam meg: általános vélemény szerint Magyarországon semmiféle értelemben nincs válság. Nagy és nehéz problémáink vannak, nagy és nehéz feladatokat kell megoldanunk következetes, szívós munkával, módszereink és stílusunk megújításával.

Ez a mai találkozó azért is jelentős, mert az ipar nagyvállalatainak vezetőivel beszélgethettem. Az a benyomásom, hogy a valóságos helyzet jobb, mint a hangulat. S jobb annál, amilyet a tájékoztatási eszközök tükröznek. Az egyik felszólaló említette is, hogy most divat „bátornak” lenni, most mindenki újít, bírál, kritizál. Ez elviselhető, de az már baj, ha mindez pesszimizmust sugall.

Most az ipar dolgozóival találkoztam, és ismert problémákról beszélgettünk. Arról, hogy országunk adottságaiból következően nekünk kiterjedt nemzetközi közegben kell dolgoznunk, s nemcsak gazdasági, hanem politikai értelemben is. Gondoljuk csak meg: nemzeti jövedelmünknek csaknem a fele a nemzetközi áruforgalomban realizálódik. Alapvető követelmény tehát, hogy olyan termékeket állítsunk elő, amelyek a magyar népgazdaság számára is hasznosak, előnyösek, s olyan minőségben, olyan áron, amely a nemzetközi piacokon is versenyképessé teszi őket.

A piacnak, minden piacnak igényei vannak. Ma részt vettem az Országgyűlés ülésén, ahol a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Váncsa elvtárs azt mondta: véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy háromféle piacot különböztetünk meg egymástól. A hazai piacot, a szocialista piacot és a tőkés piacot. A minőségi követelmények mind a három piacra érvényesek, itthon is, a szocialista világban is, s a kapitalista piacon is csak jó és tartós minőségű, megfelelő árukkal tudunk boldogulni.

A világ most elsősorban a szovjetunióbeli peresztrojkára figyelve foglalkozik azzal a megújítási folyamattal, amely a szocialista világban végbemegy. Mindez végső soron a szocialista építés gyakorlatának megújulását, a nemzetközi viszonyok javulását fogja eredményezni.

Ennek a megújulásnak mindenütt — a Szovjetunióban, Kínában, számos más

lő és az Országgyűlés egyhangúlag elfogadta.

Kovács András (Heves m., 10. vk.), a Selypi Cukorgyár főmérnöke, a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez interpellált az élelmiszer-gazdasági üzemek, vállalatok hitelellátási ügyében. Szerinte a hitelezési gyakorlatban nem következett be kedvező fordulat.

Tímár Mátyás, az MNB elnöke — kiegészítve a pénzügyminiszter beszámolóját — arról szólt, hogy a szigorúbb pénzpolitika ellenére úgy ítéli meg: a hitellehetőségek korlátozása nem olyan mértékű, hogy az elviselhetetlen terheket róna a gazdaságra.

Az MNB elnökének válaszát az Országgyűlés nagy szótöbbséggel nem fogadta el. A témát a terv- és költségvetési bizottság elé utalták elemzésre, a szükséges döntések előkészítésére.

Sütő Kálmánnak (Vas m.), a Magyar Szabványügyi Hivatal elnökhelyettesének a Rába mentén árvízveszélynek kitett területek ármentesítése tárgyában az Országgyűlés múlt év decemberi ülésén feltett kérdésére Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter válaszolt.

A tárgysorozat végeztével Peják Emil (Bp. 56. vk.), a HNF budapesti bizottságának vezető titkára jelentkezett szólásra: új törvény megalkotására tett indítványt. Elöljáróban hangsúlyozta, hogy a hazai és a nemzetközi körülmények következtében a nemzetiségi kérdés közvéleményünk figyelmének középpontjába került. A nemzetközi megítélés is egyre hangsúlyosabb követelményként fogalmazza meg a társadalmi berendezkedés demokratizmusát, az emberi jogok érvényesülését, ennek részeként az etnikai és más kisebbségek egyéni és kollektív esély- egyenlőségének szavatolását, amikor minősíti az egyes államokat. A hazánk politikáját realizáló jogrendszer a szocialista demokratizmus kiteljesítésének keretében tükrözi a magyarországi nemzetiségi viszonyok fejlődését, a lenini nemzetiségi politika gyakorlati megvalósítását. Ám egyelőre hiányzik e szabályok méltó, törvényi szintű rögzítése.

A most javasolt nemzetiségi törvényben a nemzetiségeknek, mint kollektíváknak a számára kellene az alapvető jogosultságokat rögzíteni, s emellett lehet az egyéni jogok érvényesítésének feltételeit, módozatait is továbbfejleszteni. A nemzetiségi viszonyok jogi szabályozásának elvi alapját is tisztázni kellene 'a törvényben — mondotta a képviselő, utalva az ezzel kapcsolatos két koncepcióra: az állami szuverenitásra, a más állam belügyeibe való be nem avatkozás elvére, illetőleg a nemzetközi egyezményekre, az internacionalizmus, a demokratizmus és a humanizmus elveire. „A Magyar Népköztársaság politikája — ahogy én ezt látom — az utóbbi koncepciót követi, és hangsúlyozza a nemzeti kisebbségek híd-szerepét a szomszédos államok között a népek testyéri együttélésében. Ezt tehát a törvénynek is rögzíteni kelszocialista országban — az első és legfontosabb ismertetőjele a realitás. A belső építés kérdéseiben, a nemzetközi helyzetet illetően egyaránt számot vet a valósággal s ahhoz igazítja a politikát. A szovjet erőfeszítések eredménye máris látható: a Washingtonban aláírt megállapodás, az atomfegyverek két típusának felszámolásáról. Ehhez persze szükség volt bizonyos fokú realitásra az Egyesült Államok vezetésében is, hiszen másképp nem lehet nemzetközi egyezséget létrehozni. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés országai által képviselt álláspont fő jellemzője, hogy reális, minden ország kölcsönös biztonságából indul ki, s azt a fegyverzet mind alacsonyabb és ellenőrzött szintjén akarja megteremteni.

Mindebből, a jelenlegi világfolyamatokból én azt a következtetést vonom le, hogy azok a törekvések, amelyeket a Magyar Népköztársaság már sok éve folytat, nemzetközileg is elismertekké váltak, és általuk jelen vagyunk a szocialista gyakorlat megújulásának fő áramlatában. Bízhatunk a nemzetközi feszültség csökkenésében, a béke megszilárdításában, amelyek kedvező nemzetközi feltételek ahhoz, hogy a szocialista építés magasabb szakaszába léphessünk. A többi hazai munkánkon múlik.

A pártértekezlet a soron lévő kérdéseket önmagában nem tudja megoldani, hiszen nem tud versenyképes, megfelelő minőségű, minden piacon értékesíthető árut gyártani. S a politikai struktúra változtatása, fejlesztése is időt igénylő folyamat. Nem lel\et egy pillanat alatt ilyen kérdéseket megoldani. De az értekezlettől az joggal várható, hogy megfelelő helyzetértékelést adjon, és kijelölje a cselekvés irányait.

Az iparvállalatok vezetői több problémát vetettek fel. Szóvá tették, hogy a közgazdasági szabályozók nem stabilak. Ebben igazuk van, de a stabil köz- gazdasági szabályozókhoz is bizonyos feltételek szükségesek. Azért dolgozunk, hogy ezeket a feltételeket megteremtsük, és az iparvállalatok is több évre tudjanak tervet készíteni. De az is tény, hogy ugyanazon közgazdasági feltételek között a vállalatok nem egyformán dolgoznak. Vannak, amelyek korszerű terméket megfelelő áron tudnak a szocialista és a nem szocialista piacokra szállítani, s ezzel világszerte elismerést vívnak ki. Az ilyen magas színvonalon

A pénzügyminiszter tájékoztatója

Az új adórendszer tapasztalatai

A párt főtitkára nyilatkozatot adott a Magyar Televízió munkatársának

lene. Megjegyzem, hogy a jugoszláv alkotmány e vonatkozású tétele szerint az államalkotó nép külországban is védelmezi az etnikumához tartozó más állampolgárságúak érdekeit” — mondotta Peják Emil, a képviselők tapsától kísérve.

Javasolta törvényben szabályozni a nemzetiségi szervezetek létesítésének módozatait, a kulturális élet, a művelődés, a sajtókiadás, az ismeretterjesztés, a rádió, a televízió nemzetiségi adásaival kapcsolatos kérdéseket. Átfogóan szükséges szabályozni a nemzetiségi oktatási, nevelési intézmények létesítésének feltételeit, a kétnyelvű közigazgatás ügyét — ott, ahol ez szükséges —, továbbá a nemzetiségi önkormányzatokat, az anyakönyvezést, a névhasználatot, a nemzetiségi szokások elismerését. A nemzetiségi szövetségek jogait a tanácsi és más társadalmi szervek tevékenységében, a két- vagy többnyelvű feliratok használatát ugyancsak egységesen kellene rendezni, s kívánatos volna utalni az anyanemzettel való kapcsolatok lehetőségeire, formáira is. Ki kell mondani az asszimiláció siettetésének tilalmát — hangsúlyozta.

Felvetődik, hogy mivel a nemzetiségi problémák nemcsak kulturális, hanem társadalompolitikai jelentőségűek is, a nemzetiségi ügyek állami szervezeti elhelyezése jelenleg megfelelő szinten van-e. Megfontolandó egy nemzetiségi ügyekkel foglalkozó, magas szintű állami szerv létesítése.

— A javaslat és az ajánlás elfogadása esetén kérem a kormány elnökét, hogy a törvény-előkészítő munka megindításával kapcsolatos intézkedéseket tegye meg — mondotta végezetül a képviselő.

Peják Emil törvényalkotási javaslatára reagálva Markója Imre igazságügy-miniszter hangsúlyozta, hogy a magyar állam már hosszú évtizedek óta nagy jelentőséget tulajdonít a hazai sajátosságokat figyelembe vevő, ugyanakkor a nemzetközi követelményekhez és megállapodásokhoz igazodó nemzetiségi politika kialakításának. A hazai és a nemzetközi közvélemény egyaránt elismeréssel nyugtázza, hogy e politika gyakorlati érvényesítésében nem lebecsülendő eredményeket értünk el. Ehhez hozzájárultak azok a magas szintű jogszabályok is - köztük az alkotmány, a tanácstörvény, az eljárási törvények, az oktatásról és a közművelődésről szóló törvények —, amelyek nemzetiségi politikánk végrehajtásának jogi biztosítékait szavatolták.

A nemzetiségek jogegyenlőségének kérdését azonban soha nem lehet lezártnak tekinteni, ezért Markója Imre, a kormány nevében támogatásáról biztosította Peják Emil javaslatát: vizsgálják meg egy egységes nemzetiségi törvény megalkotásának kérdését.1 ■ - 1 Peják Emil törvényalkotási javaslatát "az Országgyűlés egyhangúlag elfogadta.

Az Országgyűlés tavaszi ülésszaka — amelyen felváltva elnökölt Cserven- ka Ferencné, Péter János és Sarlós István — ezzel befejezte munkáját.

dolgozó iparvállalatok száma, ha lassan is, szaporodik. Jó volna, ha erről is tudomást szerezne a közvélemény. Itt szóvá tette valaki, hogy a bányászok is keményen dolgoznak, nehéz munkát végeznek, becsülettel eleget tesznek kötelezettségeiknek. Ennek tükrözését hiányolták a tömegtájékoztatási eszközökben.

Ami engem illet, itt is elmondtam, hogy a tavalyi népgazdasági terv teljesítése már mutatja — bár még nem kielégítő mértékben — azokat a progresszív gazdasági törekvéseket, amelyek sok iparvállalat munkáját jellemzik. Ezek a kollektívák tudatosan és eredményesen dolgoznak, olyan termékeket állítanak elő, amelyeket mindenütt keresnek, és sok hasznot hajtanak a magyar népgazdaságnak. Szeretnénk, ha ez az irányzat fejlődne tovább.

A pártértekezletről az én véleményemet tudom elmondani, hiszen még csak készülünk rá. Azt hiszem, arra van szükség, hogy ezen a tanácskozáson is megerősítsük a Magyar Népköztársaság szilárd alapjait, az elért eredményeket, s azokat minden területen továbbfejlesszük.

A politikai struktúra alapkérdését én abban látom: meglévő intézményeinket meg kell erősíteni, gyakorlatukat tovább kell fejleszteni, hogy mindegyik a rendeltetésének megfelelően dolgozzon. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikaipártként működjön, az Országgyűlés legyen az ország legfőbb törvényhozó szerve, és a kormány elgondolásainak megítélője, a kormány pedig kormányozzon. A szakszervezet, az ifjúsági szövetség, a népfront, s a többi társadalmi szervezet is végezze a maga feladatát. Nagyon bízom abban, hogy az értekezlet mindebben megfelelő eligazítást ad, és bizakodó vagyok a kérdések megoldását illetően is. Van harcedzett pártunk, politikailag érett magyar közvéleményünk. Társadalmi intézményeink képesek a gyakorlatukat az új követelményeknek megfelelően változtatni.

Ez számomra a mai beszélgetés legfontosabb benyomása. Őszintén megköszöntem a szervezőknek és minden felszólalónak azt, amit a találkozó sikere érdekében tettek. Jó érzéssel távozom, mert hasznos volt ez a kötetlen beszélgetés. Elvtársaimnak is ajánlom: külön napirend nélkül folytassanak időközönként kötetlen eszmecseréket. mert ez nagyon sokat segít a kölcsönös megértésben, abban, hogy nagyobb legyen közöttünk a bizalom, és ezeknek megfelelően cselekedjünk. Köszönöm, hogy alkalmat kaptam mindezek elmondására —- mondotta végezetül Kádár János.