Petőfi Népe, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-16 / 64. szám

1988. március 16. • PETŐFI NÉPE • 3 ÚJ FELVÉTELI RENDSZER, ÚJ TANTÁRGYAK Reform a Politikai Főiskolán Új felvételi rendszer, a tananyag tartalmi módosulása, a műszaki-tech­nikai feltételek változása jelzi, hogy az MSZMP KB Politikai Főiskolá­ján megkezdődött a politikai oktatás reformja. E folyamatról, a főiskola szervezeti és követelményrendszerének változtatásáról Romány Pál rek­tor nyilatkozott Kun Erzsébetnek, az MTI főmunkatársának. — Egy folyamatban lévő reform végrehajtása közepette vettem át a főis­kola rektori tisztét. Úgy ítélem meg, hogy a reformfolyamat gyors és sikeres megvalósítása a lehetőség és az igény találkozásán múlik. Egyes feltételek azonban még hiányoznak a gyors, gör­dülékeny haladáshoz. Az igények sür- getöek, s mi lépéshátrányban vagyunk. Gyorsabban változtak a körülmények, a követelmények, mint ehhez a cselek­vésben fel tudunk zárkózni — hangsú­lyozta Romány Pál, majd a politikai képzés reformjának szükségességéről kifejtette: — A Politikai Főiskola az előírt fel­adatainak teljesítése során politikai, marxista—leninista társadalomtudo­mányi képzésben és továbbképzésben részesítette a politikai szervezetekben és a társadalmi élet más területein dol­gozó vezetőket, a politikai munkára készülő fiatalokat. A szocializmus épí­tésének mai feladatai, a párt tevékeny­ségének feltételeiben bekövetkezett vál­tozások, tehát a társadalmi viszonyok megváltozása azonban új követelmé­nyeket támasztott mind a kádermun- ka, mind a társadalomtudományi ku­tatások iránt. Az oktatásnak válaszol­nia kell a kihívásokra. E magasabb kö­vetelmények szükségessé teszik á főis­kola munkájának minőségi fejlesztését. Ez volt a reform fő" oka. De iskolánk nemcsak a párt politikai oktató és ku­tató intézménye, hanem része a magyar felsőoktatási rendszernek is. Az okta­tási törvény által meghatározott fel­adatokat egyetemi szinten nekünk is teljesítenünk kell. Tevékenységünk ma még számos elemében őrzi a pártokta­tásra jellemző régi elemeket. Ilyen pél­dául az államvizsgák jelenlegi rendsze­re. A jövő a mi számunkra is azt jelenti, hogy az egyetemi képzéssel szemben támasztott minőségi igényeknek meg kell felelni. Követelményrendszerünket tehát az új feladatokhoz kellett alakíta­ni. — A reformtantervben módosul a tananyagok tartalma, s egy sor új tan­tárgyat — a szellemi kultúra történetéi, az egyetemes és a magyar politikai gon­dolkodás történetét, társadalompszi­chológiát — is tanítunk majd mindkét tagozaton. A célunk az, hogy a hallgatókat olyan ismeretekkel ruházzák fel, ame­lyek birtokában mindjobban megértik a társadalom objektív folyamatait, ké­pesek a tudományos elemzésre, s ezek alapján követni tudják a változásokat, így maguk is meg tudnak felelpi az új és újabb feladatoknak. — A szocializmus építésének jelen­kori szakasza számos olyan elméleti, ideológiai kérdést vetett fel, amelyre ma még nincs kiforrott, tudományos válaszunk. Ilyen kérdések esetében fel­vállaljuk a vitatott kérdések közvetíté­sét. A főiskolára eddig is jellemző volt a vitatkozó szellem. Hallgatóink bármi­lyen kérdést felvethettek, nem volt ta­bu-téma. Természetesen az más dolog, hogy vannak olyan kérdések, amelyek­re ma még tudományos választ nem tudunk adni. Az intézmény káderkiválasztó, -kép­ző jellegéről a rektor leszögezte: — To­vábbra is megmarad a főiskola káder­képző funkciója. Feladataink között első helyen szerepel a politikai vezetők­nek, a káderutánpótlásnak és általában a párt-, az állami, a társadalmi, a gaz­dasági szervezetekben, valamint a tájé­koztatásban dolgozó vezetők, társadal­mi és politikai tisztségviselők felsőfokú politikai képzése és továbbképzése. Feladatunk azonban nemcsak a már vezető beosztásban lévők képzése, ha­nem — főleg a nappali tagozaton — olyan, politikai munkára alkalmas, 30 év alatti fiatalok felkészítése, akik a főiskola elvégzése után politológus szakemberekként dolgozhatnak külön­böző területeken. — A felvételi rendszer is eszerint mó­dosult. Az új tanévre kiírt hallgatói pá­lyázatok jelzik a szigorodást, hiszen a 4 éves nappali tagozatra csak 30 éves­nél fiatalabbak jelentkezhetnek, a leve­lezőre pedig 40 éves korhatárt szab­tunk meg. (.;>. , , Az utóbbira egyébként felsőfokú végzettséggel már rendelkezők pályáz­hatnak, akik második diplomát kíván­nak szerezni. Szorító tényező a leendő nappali hallgatóknál a középiskola be­fejezése utáni 3 éves münkaviszony iga­zolása. Azért született ez az elgondolás, hogy ha nálunk is működésbe lép a rotációs elvű vezetési módszer, akkor a politikai pályán dolgozók megbízatá­suk lejárta után gond nélkül visszatér­hessenek munkahelyükre. Ez rendkívül fontos, s a mozgalomban való helytál­lást, a politikai fellépést is erősítheti. Ennek kellő jogi rendezése még előt­tünk álló feladat. — A főiskola tanári karában is vál­tozások lesznek a szervezeti módosítás következtében. A Politikai Főiskola történetében először pályázatot írtunk ki tanszékvezetői, docensi, adjunktusi, tanársegédi posztokra, beosztásokra. A pályázatokról az egyetemi tanács, s ezt követően a hatáskörileg illetékes felügyeleti szerv dönt majd. Az egykori diákok közül sokan ott ülnek a vezetőtovábbképző tanfolya­mokon. Ötévente visszahívjuk a már vezető tisztséget viselőket — évente 3-4 hathetes kurzust szervezünk —, s a té­ma legavatottabb ismerőinek — gya­korló politikusok, társegyetemek taná­rai, kutatók, valamint a Budapesten akkreditált vezető diplomaták — előa­dásán bővíthetik általános politikai, gazdaságpolitikai és ideológiai ismere­teiket. Ugyancsak évente 10-15 rövi- debb alkalmi tanfolyamot is szerve­zünk, amelyeken 20-30 fős csoportok­ban elméleti és politikai kérdések vitái zajlanak. — Terveink között szerepel, hogy az új tantervre történő teljes átállás után, várhatóan 1991-től volt hallgatóink­nak politológusi szakképesítés szerzé­sére is lehetőséget biztosítunk kétéves levelező képzés keretében. Újdonság a politológus szakképesí­tést igazoló diploma megszerzése, amelyre a főiskolán tíz évnél nem ré­gebben végzetteknek lesz lehetősége — mondotta Romány Pál, majd befeje­zésül kijelentette: — Intézményünk jellegét és tartal­mát tekintve egyetemi rangú, tehát a felsőfokú politikai képzés országos hi­vatalos fóruma, s ez a tanárok, az okta­tók besorolásában is érvényesül. Neve azonban — a hagyományok miatt is — Politikai Főiskola marad. (MTI) Jövőre hazánkban tartja konferenciáját az Interparlamentáris Unió Az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának vendégeként Budapesten folytat megbeszéléseket Michel S. Bar­ton, az IPU genfi titkárságának tájé­koztatási felelőse. Az IPU egyike a leg­régibb nemzetközi szervezeteknek, jö­vőre, 1989-ben ünnepli fennállásának százéves évfordulóját. Az MTI tudósítójának Michel S. Barton elmondta: a szervezet szokásos évi konferenciáját, amely a centenáriu­mi megemlékezést is szolgálja, 1989 márciusában Budapesten rendezik meg. — A választás azért esett Budapest­re, mert — talán kevesen tudják — Magyarország egyik alapító tagja az Interparlamentáris Uniónak. Kilenc ország parlamentjének képviselői hoz­ták létre annak idején, a kilencből egyik az önöké. Az őszi konferenciát szeptemberben, egy másik alapító tag­országban, Nagy-Britanniában, Lon­donban rendezzük meg. Az IPU magyar csoportjának titká­ra, Kovács László megerősíti: a tanács­kozást, amelyre az IPU jelenlegi 108 tagországából hivatalosak küldöttsé­gek, és a világpolitika, a nemzetközi élet minden fontos kérdését megvitatja, 1989. március 13—19. között tartják a Budapest Kongresszusi Központban. Más kezdeményezések is előkészü­letben vannak a 100. évfordulóra. Az Operaházban nemzetköi gálaestet ren­deznek, neves zenekarok és előadómű­vészek hangversenyét, amelyet a televi- zió is közvetít majd. A magyar IPU- csoport pedig nemzetközi gyermekrajz- pályázatot hirdet, a genfi titkárság tá­mogatásával. A téma, amelyet résztve­vői feldolgoznak: a béke. Michel S. Barton tájékoztatott egy másik érdekes, sőt egyedülálló kezde­ményezésről is: körkapcsolásos tv-híd lesz három főváros között, élőadásban. — Hat ország egy-egy parlamenti képviselője ülné körül a vitát vezető neves újságíróval az asztalt, hogy egye­nes adásban szót ejtsen minden felvet­hető fontos vagy kényes kérdésről. A béke és háború, az együttműködés, az emberi jogok, a kulturális kapcsola­tok, a környezetvédelem vagy a kábító­szer, a rockzene és a leszerelés egyaránt téma lehet. A hat képviselő világunkat jelképezi majd: ketten szocialista or­szágból (Szovjetunió, Magyarország), ketten nyugati országból (Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia), ketten semle­ges országból (Finnország, Svájc) jön­nek majd. A TÁRGYALÓTEREMBŐI. Válóper baltával Ki tudná összeszámolni, hány házasságot juttatott már zsákutcába,, hány családot rombolt szét az alkohol? Mindennapos volt a veszekedés az ital miatt Szalai Jánoséknát is Kecskeméten, az Énekes utcában. A család élete annyira megromlott, hogy a feleség — a majd három évtizedes együtt­élés és négy gyermekük ellenére — elindítot­ta a válópert. Próbálkozott már ezzel a meg­oldással két alkalommal is — még a 70-es években —, de mindkétszer visszavonta ke­resetét. Ezúttal azonban végleges elhatáro­zásra jutott: ha férje nem hagyja abba a mér­téktelen ivást, elválik tőle. Ügyvédet is foga­dott. A férfi ezt sérelmezte leginkább a válópe­res tágyaláson tavaly márciusban. Nem tu­dott napirendre térni afölött, hogy felesége ezentúl szeretné önállóan kormányozni éle­tét. Még abba sem akart beleegyezni, hogy az asszony a tárgyalás után a folyosón négy- szemközt beszéljen ügyvédjével. Valósággal összetörte, hogy a család ügyei nem kizáró­lag az ő akarata szerint alakulnak. A bíróság folyosóján lejátszódott délelőtti szóváltásnak aznap este tragikus folytatása lett. Otthon, ahol a két válófélben lévő em­ber továbbra is közös szobában, egymás mellé tolt ágyon aludt. Mindennapos veszekedések Szalai János vasúti pályamunkásként dol­gozott, de korábban évtizedekig bányász volt. Vájár, majd bányamentő az Oroszlányi Szénbánya Vállalatnál. Ötvenegy évesen köl­tözött vissza az Alföldre, szülőhelye közelébe. Élete során jó néhányszor összeütközésbe került a törvénnyel. Egészen fiatalon ember­ölés, majd közlekedési bűncselekmények, ga­rázdaság, súlyos testi sértés miatt állt bíróság előtt. Mindegyik ügyben szerepet játszott az alkohol. Otthon is napirenden voltak a gyakran verekedéssé fajuló veszekedések. Durva, erő­szakos apjukkal szemben gyermekei az anya pártjára álltak. 1986 őszén Szalai János saját — immár felnőtt korú.— fiaival került szem­be. Egy vita során részegen megütötte a fele­ségét. A fiúk próbálták megvédeni anyjukat, a verekedés közben az apa orrcsontja eltö­rött. így lett bírósági ügy a családi perpat­varból. Kiskorú gyermekeivel szemben is durva volt apjuk. Másfél hónappal a válóperes tár­gyalás előtt a bíróság nyolc hónapi szabad­ságvesztésre ítélte felesége és két kiskorú gyermeke veszélyeztetése, súlyos testi sértés miatt. A szabadságvesztés végrehajtását azonban háromévi próbaidőre felfüggesztet­ték. Ez azonban, úgy látszik, nem befolyá­solta a férfi cselekedeteit. Orvtámadás a hitvesi ágyban Az elhalasztott válóperes tárgyalás estéjén egy gyerek tartózkodott csak otthon, a tizen­négy éves lány. Szülei szobájában, anyja mel­lett feküdt az apa ágyán. A televíziót nézték, amikor Szalai János este kilenc óra körül hazaérkezett. Ittas volt, s még mindig a dél­előtti események hatása alatt állt. Bement a szobába, levetkőzött, s megkér­dezte lányát, hogy meddig nézi még a televí­ziót az ő ágyán. Majd kiment a kamrába. — Kelj fel, nehogy ebből cirkusz tegyen — mondta az anyja a kislánynak, aki oda­ment a tévéhez, hogy megnézze az újságban, milyen műsor lesz még aznap este. Eközben Szalai visszaérkezett a kamrából, ahonnan magával hozta a húsvágáshoz használt kis- baltát. Úgy tartotta, hogy a gyerek ne vegye észre. Gyorsan beugrott az agyába és beta- karódzott. Felesége háttal feküdt, így ő sem láthatta, hogy van valami a férje kezében. A kislány átment saját szobájába, ahol bekapcsolta a magnetofont. S ekkor egy-két perc alatt lejátszódott a családi dráma. A férj — se szó, se beszéd — hátulról nagy erővel kétszer fejbe vágta a balta élével fekvő felesé­gét. Hagyd békén anyut! A kétségbeesett sikoltásra a kislány benyi­tott szülei szobájába, ahol csak a tévé világí­tott. Arra gondolt, már megint veszekednek. Az ajtóból látta, hogy az anyja fekszik az ágyon, a másik pedig a feje fölé hajol. Rá­szólt az apjára: — Mit csináltál már megint? Hagyd békén anyut! — Miért, én is szerethetem? — hangzott a válasz. A kislány közelebb ment, próbálta ellökni az apját. Amikor harmadszorra sikerült, lát­ta, hogy végig a párnán csorog a vér. Kiro­hant a szobából, segítségért kiáltott, majd elszaladt mentőkért telefonálni az egyik szomszédhoz. Életmentő műtét A kórházban azonnal koponyamütétet vé­geztek Szalai Jánosnén. Életét így meg tud­ták menteni, azonban az agy sérülése miatt jobb oldala megbénult. Százszázalékosan munkaképtelen lett. A férfit, aki idő közben elment hazulról, másnap vették őrizetbe. Beismerte a cselek­mény elkövetését. Kijózanodva, a tárgyalá­son megbánást tanúsított. De ezzel már nem tehette jóvá a történteket. A megyei bíróság — dr. Szenáky János tanácsa — 12 évi szabadságvesztésre ítélte, valamint 8 évre eltiltotta a közügyektől az 53 éves Szalai Jánost. A Legfelsőbb Bíróság az ítéletet helybenhagyta. Lovas Dániel A BRAZÍLIAI ÓRIÁSKÍGYÓ BŐRÉNÉL IS ÉRDEKESEBBEK A NÉPÉLET HELYI EMLÉKEI Magyar László Iskolamúzeum Jánoshalmán R itkán vetődtem el Jánoshalmá­ra, közeli ismerősöm, barátom sem él a bácskai nagyközség­ben, mégis sokat tudok a hajdani Jan- kovácz mezővárosról, újabbkori fejlő­déséről. Olvastam a település történetét is­mertető köteteket. A helyi históriát az őskortól 1945-ig tárgyaló első két könyv dr. Karsai Ferenc kiváló mun­kája. Tőle tájékozódhattam Magyar László akadémikus (1818—1864) Afri- ka-kutató jánoshalmi kapcsolatairól is. A kalocsai, majd a szabadkai gimnázi­umban tanuló kis László vakációit az Orczyak birtokán gazdatisztként dol­gozó apjánál töltötte. Az érettségi után maga is állást vállalt az uradalomban. Huszonöt évesen szállt tengerre. Járt Amerikában — részt vett a Brazília és Uruguay közötti háborúban, eljutott Indiába, a hátsó-indiai szigetekre, Ma­dagaszkárra. Háromszor kutatott Köj zép-Afrikában, többnyire fehér ember által soha nem látott, országnyi terüle­teken. A felfedezéseit összefoglaló há­rom kötetre tervezett monográfiának csak az első kötete jelent meg. Utolsó éveiről keveset tudunk. Rejtély, hogy mi lett feleségével, egy néger fejedelem leányával és gyermekeivel. Tegnaptól nemcsak utca, iskolamú­zeum is őrzi nevét ifjúkora szeretett — előbb-utóbb ismét jog szerint — vá­rosában. Az új gyűjtemény gondosa1, lelke dr. Karsai Ferenc. Vagyis: jó kezekben van az ügy. Remélhetően sokáig nem szürkül in­tézményesített hivatallá, mint jó né­hány, egy vagy több ember élete mun­kájával szervezett múzeum. A helytörténész tanár késő este, kora reggel rendelkezésére állt a formálódó gyűjtemény iránti érdeklődőknek. (Egyik-másik nagy kulturális közintéz­ményben azon fáradoznak, hogy mi­ként szűkítsék a lehető legrövidebbre a nyitvatartási időt...) Számos jómódú ember él Jánoshal­mán, de Valószínűsíthetően ő lenne a leletek. A Magyar Lászlóról elnevezett gyűjtemény látogatói áttekinthető, szemléltető tablók segítségével tájéko­zódhatnak arról, hogy mikor mit talál­tak a Kutyahegyen, a Rókás-dülőben, a Göge-sarokban, a Halomi-táblán, a sertéshizlalda telkén és a századok üze­netét rejtő más lelőhelyeken. A néprajzi tárlók a leggazdagabbak. Korunk -— a technika által kiszolgált és kiszolgáltatott — embere csak ámul- bámul elődeink életet könnyítő lelemé­nyességén, a kezük munkájával terem­tett tárgyakhoz fűződő bensőséges, ba­ráti viszonyán. Jól követhető a helyi ipar fejlődése, a kertészeti kultúrák térhódítása. Egyszer talán külön terem jut a köz­ségből Brazíliába vándorolt Bányai Taskovics Mihály ajándékaiból össze­állított dél-amerikai gyűjteménynek. Romantikus várkastélyt épített a távoli földrészen. Ott rendezte be főként indi­ánokkal kapcsolatos gyűjtőútjainak kincseiből nyilvános múzeumát. Ezek­ből is küldött hazájába, gyönyörű he­gyi kristályokkal, ritka ásványokkal is gazdagította a jánoshalmi állandó kiál­lítást. A Magyar László Iskolamúzeum nemcsak a honismeret fontos központ­ja lehet már a közeljövőben; a bácskai tájakon is szerveződő bel- és külföldi turizmus is számolhat a mostani kere­teit feltehetően gyorsan kinövő értékes gyűjteménnyel. Heltai Nándor • Részlet a brazil gyűjteményből. Felül egy óriáskí­gyó bőre, közé­pütt őskövületek (Straszer András felvételei) • Kantárok, kor­sók, vászonbög­rék, levesestálak, tésztaszürők a ki­állításról. # Minden tárgyról tud valami különle­geset dr. Karsai Ferenc. legmódosabb, ha órabérben kifizetné valaki a község múltjának feltárására fordított idejét. Azt hiszem, jól ismerem a tanár urat, ha úgy gondolom, hogy semmi pénzért nem adná oda a gyűjtemény felavatá­sán érzett örömét. Az öreg iskolaépületben kiállított, jól elrendezett tárgyak valóban megér­demlik az elmélyült figyelmet. Az isko­lamúzeumot kezdeményező, különö­sen a régebbi korok feltárásában jeles­kedő Trillsam Mártonnak köszönhető­ek elsősorban az ásatásokból származó NEGYVENÉVES A MAHAJOSZ Kezdetben kézi merícskével ma nagy teljesítményű kotróval Ünnepi közgyűlésen emlékeztek meg Baján, a napokban a Magyar Hajófu­varozó Szövetkezet — közismert rövi­dítéssel a Mahajosz — megalakulásá­nak 40. évfordulójáról. Ez alkálomból kiállítást rendeztek a József Attila Mű­velődési Központban, bemutatva a ha­jósmesterség régi és újabb eszközeit, a társulás történetét. A látogatók szak­szerű magyarázatot kaphatnak a tár­gyakkal kapcsolatban, hiszen azok a dolgozók most már nyugdíjasok — vállalták a tárlatvezetést, akik négy évtizeddel ezelőtt a Bajai Hajózási Szö­vetkezet, a Mahajosz itteni jog­elődjének dolgozói voltak. így válthat­tam szót Kerényi Lőrinccel, aki úgy ismeri a vállalatot, mint a tenyerét: — A mesterséget apámtól örököl­tem, a szüleim Érsekcsanádon voltak révészek. Baján negyvenhatban alakult meg a hajózási szövetkezet. Nagyobb vállalkozók, például a Bauer cég alkot­ták a magot, meg a Kummer. Neki 20-30 vagonos uszályai voltak. Boro­sék a háború előtt elsüllyedt dereglyé­ket emeltek ki, és övék volt az 50 lóerős Sió nevű vontató. A nagyvállalkozók­hoz csatlakoztak a kisebb magánfuva­rozók, a dereglyések. Ez az egyesülés még nem volt a mostani értelemben vett szövetkezet. A tagok a keresetük­ből 5 százalékot adtak, ebből tartották fenn az irodát, mely felvállalta és elosz­totta a fuvarokat. Kezdetben megma­radt az önálló vállalkozási jog is, mely után nem kellett beadni a százalékot. Ebből persze sok vita kerekedett, így az önálló vállalkozási lehetőséget hama­rosan megszüntették. Mivel egyesek­nek nem volt vontatójuk, másoknál az uszály hiányzott: a közös érdek tartot­ta össze a tagokat, és lendítette előre a szövetkezetét. — Hol dolgozott ez időben? — A bajai Duna-híd a város felsza­badulása előtt néhány nappal elpusz­tult. Átkelési lehetőség híján szinte megbénult nemcsak a környék, hanem az Alföld egy részének gazdasági élete is. Bajáról Pécsre majd 600 kilométeres úton lehetett eljutni, Budapesten ke­resztül. A szövetkezetünk vállalta, hogy megoldja a révátkelést. Két mo­torost állítottunk be, azÚj időket, meg a Löncit. Nekem megvolt a hajóvezetői képesítésem, így ezeket vezettem. — Mi a vállalat fő tevékenysége? — Lényegében az, ami kezdetben volt. Mindenféle építőanyagot szállí­tunk: a felszabadulás után kellett a ka­vics a sok építkezéshez, a betonelemek gyártásához. A legjobb minőségűt Úszód és Foktő környékén találtuk. Kínos-keserves kézi munkával termel­tük ki, miután a háborúban megsem­misültek a kotrók. Alig hiszem, hogy lenne ember, aki ma elvállalná: ampá­val, azaz merícskével szedtük a kavi­csot. Az ampa egy kis vödörszerű edény volt. Jól megfelelt például a cél­nak egy kiszolgált katonasisak, melyet két-három méteres rúdra kötöttünk, így szedtük ki a sekély vizből az anya­got. Ha serényen dolgoztunk, egy mű­szakban ketten 20-25 köbméter kavi­csot tudtunk kitermelni. Összehasonlí­tásul: a serleges kotró óránkénti telje­sítménye, mellyel most dolgoznak, 140 köbméter, és nincs a nehéz fizikai mun­ka. Gál Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom