Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-02 / 27. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. február 2. Leletmentés Nagymaros térségében A nagymarosi vízlépcső építési ütemének felgyorsulása miatt át kellett szervezni a térségben végzendő feltárási munkálatokat. Ugyanis az ókori történelem egyik legnagyobb erődrendszerének, a nyolcezer kilométeres védővonal Esztergom környéki 25 kilométeres szakaszán volt a legtöbb őrtorony, erőd és hídfőállás. A jövőben víz alá kerülő terület tehát rengeteg régészeti értéket rejt magában. Természetesen nemcsak római koriakat, hanem korábbiakat, illetve későbbieket is. Ezért az itt feltárható leletek megmentése érdekében együttműködési szerződést kötött a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Vízügyi Beruházó Vállalat. Az OVI- BER tízmillió forinttal segíti a munkát. Képünkön: A már restaurált anyag egy része az esztergomi múzeum raktárában. PEDAGOGUSBEREK II. Orvosolni még lehet Negyvenöt forintért tanít vagy alszik? Hogyan látja a pedagógusbérek bruttósításával kapcsolatban felmerülő kényesebb kérdéseket Sárközi Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának csoportvezetője? Az alapelv egyértelmű: azonos teljesítmény mellett nem csökkenhet a nettó kereset. Az óradíj a bruttó bér függvénye — A kialakult, új bruttójövedelmekhez viszonyítva, olyan óradíjat kell megállapítani, amely a tavalyi nettót „visszahozza.” Ez 45 forint alatt nem lehet, de akár 70 forintig is felmehet. Nehezen értik meg az emberek, hogy az óradíj a bruttó besorolási bér függvénye. Az egyes intézmények — iskolák és óvodák — elkészítették a maguk elszámolási lapját. Leginkább a községekben fordult elő, hogy a változó béreknél nem érték el a 10 százalékos növekményt. Ezt nekünk kellett korrigálni. Mindez természetesen azokra az intézményekre vonatkozik, ahol nincs bérhiány. A bérhiányosoknál meg kellett nézni a megtakarításokat, tudnak-e abból fizetni. (Egyébként az utóbbiaknál a bérszükséglet is felülvizsgálatra szorul!) Azoknál az intézményeknél, ahol rosszul végezték a bruttósítást, van lehetőség orvoslásra. 1988-ban különösen nagy gond nem származik a tévedésekből, mert az egy évre kapott pénzből csak 11 hónapot kell kifizetni. A jogszabályok és útmutatók nagyon későn jelentek meg a Művelődési Közlönyben, amit az iskolákban olvasnak. Az útmutató például január 15-én, pont azon a napon, amikor a pedagógusok kezébe kellett adni a bruttósításról tájékoztató papírt. Tehát ha valahol tévedtek, részben e késedelem számlájára is írható. Tudomásom szerint Kecskeméten az a sajátos helyzet állt elő, hogy nem a munkáltatók bruttósították a változó béreket, hanem az alsófokú tanintézetek gondnoksága. Ebből adódott, hogy a pedagógusok január 21-éignem tudták, tulajdonképpen mennyiért is dolgoznak. A változó bérek bruttósítása egyébként az irányelvek szerint az igazgató döntési körébe tartozott (volna). Megszüntetett pótlékok — A pedagógusok fizetésének egy tekintélyes hányada pótlékokból és többlet óradíjakból jött össze. Az alapbérnek alsó és felső határa volt, ezzel szemben az új bérjogszabályok csak a minimum bért határozták meg, a — kötelezőn felüli — tartós túlmunkára túlóradíj-átaiányt, a tartós többlet- munkára pedig határozott idejű béremelést számítanak. A pótlékok egy részét megszüntették, néhányból határozott idejű béremelés lett. Ami maradt: az osztályfőnöki, a szakmai munkaközösség vezetői, a gyakorló óvodai és iskolai gyakorlatvezetői, a különösen nehéz körülmények között dolgozó pedagógusi, valamint — újként — a diákönkormányzatot, illetve diákmozgalmat segítők pótléka. A háromévenkénti kötelező béremelés valóban 250 forint maradt, viszont a pedagógus az igazgatójától kaphat többet is a bérfejlesztésből, ami 1988-ban a bruttósított béralap 4 százaléka. A bentlakásos intézmények felügyeleti és éjszakai feladatellátásánál, a bér- jogszabály-változás miatt gondok vannak, s olyan súlyos ellentmondások születtek, amiket mihamarabb fel kell oldani. Példának okáért a kollégiumi éjszakai ügyeletért óránként 45 forintnál kevesebbet nem kaphat a nevelő, persze, ha túlmunkában végzi. Joggal lázad ez ellen az a pedagógus, aki napközben ugyanannyiért tanít, amennyiért a kollégája esetleg alszik. Eddig az volt a természetes alapállás, hogy az éjszakai ügyeletért, a szombat-vasárnapért külön díjazást kaptak a nevelők. Csakhogy: a kollégium folyamatos „üzem”. Tehát megfelelő szervezéssel be lehet osztani a pedagógusokat — a kötelező óraszámban — folyamatos munkarend szerint, így előfordulhat, hogy a vasárnap csütörtökre esik. A többletmunkáért szabadidőt is kaphatnak. Ha egyik út sem járható, akkor viszont ki kell fizetni a minimum 45 forintos óradíjat! Ha van miből. . . A három új bérjogszabály alapja nem mellékesen az, hogy a pedagógusok a kötelező óraszámukban tanítsanak. Ezenkívül végezhetnek egyéb tevékenységet is, de ezeket külön kell díjazni. Elvégeztük a kulimunkát Az előző beszélgetés során merült föl: vajon Kecskeméten miért nem a munkáltatók végezték a változó bérek bruttósítását? Erre a kérdésre kértünk választ Hegedűs Deme Páltól, a városi tanács művelődési osztályának vezetőjétől. — Az alsófokú oktatási intézmények pénzügyi ellátó szervezete a gondnokság, azaz mi vagyunk a bérgazdálkodók is. Az igazgatóktól bekértük a kimutatásokat mindenféle változó bérre vonatkozóan, s húszegynéhány tagú apparátusunk két hét alatt elvégezte a bruttósítást. Az igazgatók a múlt héten kapták kézhez a listákat, személyekre lebontva, s csak annyi dolguk van, hogy a munkánkat ellenőrizzék. Meg kellett várnunk, hogy a megyei tanácsnál elfogadják az általunk kért összeget vagy sem. Az az igazság, hogy azért sem mertük az igazgatókra bízni a bruttósítást, mert millió hiba lett volna benne. Előfordulhatott volna az is, hogy „elszaladtak” volna a pénzzel. így a kontroll után egyenként bejöhetnek hozzánk, ha valami gondjuk adódik. Az igazgatók különben örültek, hogy ezt a kulimunkát levettük a vállukról, de végül is ez a feladatunk. Az óradíjak kiszámításánál egyénenként figyelembe vettük, hogy kire, milyen adókulcs érvényes. Ritka mint a fehér holló az az eset, hogy valaki annyit túlórázzon, hogy emiatt sávot váltson. Garantáljuk, hogy mindenki eléri a tavalyi nettó keresetét. Legfeljebb ha havi pluszmínusz 10 forintnyi eltérés lehetséges. Ha adósávot vált az illető, az óradíj korrigálására csak jövőre lesz lehetőség. Kormos Emese fiatalokról - fiataloknak Kosárlabdával focizott — fülest kapott érte s?vol,íhibás> Tisztelt Szerkesztőség! Aggódva tölt el az a tudat, hogy városunk és az ország egyik jó nevű gimnáziumában, a Bányaiban, ahová az én gyermekem is jár, olyan esemény megtörténhet, mint ami az elmúlt hónapban. Egy testnevelő tanár Tóth Viktor — úgy megvert egy diákot, hqgy a dobhártyája beszakadt és meg kellett műteni. Nem a régi világban élünk, hogy egy tanár csak úgy kénye-kedve szerint pofozgassa a rábízott diákot. Csak nehogy a többi pedagógus ezt a modellt kövesse! Mi lesz akkor a gyerekeinkkel? Mindennap félve engedjük el őket, hátha kék-zöld folttal fognak hazajönni az iskolából, mert a tanítónak éppen rossz napja volt. Több aggódó szülő nevében Tóth Józsefné \A levélírót talán a túlzott aggódás vezérelte, amikor úgy zárta szerkesztőségünkhöz küldött levelét, hogy mindennap félve fogják elengedni gyermekeiket az iskolába, hátha kék-zöld folttal térnek haza. Úgy hisszük, ettől nem kell tartania, hiszen a „verekedés” nem jellemző tanintézményeinkben. Az említett ügy megismeréséhez elengedhetetlenül szükséges az előzményekről is tudni. * * * A kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium valóban a jó hírű gimnáziumok közé tartozik, az itt dolgozó pedagógusok maximális tudásukkal igyekeznek a rájuk bízott tanulókat nevelni. Ezt több tanulmányi és sportsiker is bizonyítja. Tóth Viktor testnevelő tanár is számos eredményt ért már el tanítványaival. A december közepén történt eset azonban bizonyára sokakban megkérdőjelezi pedagógiai módszerét. De mi is történt valójában? Több diák a tornateremben utcai cipőben kosárlabdával focizott. Az egyik tanárnő hiába szólt rájuk, nem hagyták abba a játékot. Ekkor kérte meg az említett testnevelőt, aki a látványtól szintén felháborodott és dühösen leparancsolta a fiúkat a pályáról. Néhány diáknak sikerült gyorsan elhagynia a tornatermet, de az egyik, a sértett. Palotai Attila II. A osztályos tanuló azon az ajtón akart távozni, amelyben a tanár állt. Ekkor kapta, mintegy nyomatékül a fülest, amelyből végül is orvosi ügy lett. A tizenhat éves fiú dobhártyája ugyanis berepedt. Akkor nem panaszkodott és fájdalomról sem tett említést. Később ázonban orvoshoz kellett fordulnia. * 4= * Az ügyről szerkesztőségünk csak januárban értesült és ekkor sikerült szót váltani a sértettel. Palotai Attila, aki már kijött a kórházból és fel is gyógyult, nem kívánt beszélni a pofonról, csak annyit jegyzett meg: „Véletlen eset volt, szerencsétlenül ért az ütés, egyébként jó véleményem van a gimnáziumról és Tóth Viktorral is jó viszonyban vagyok. De inkább a szüleimmel kéne erről beszélnie”. Megfogadtam a tanácsát és az édesanyjával váltottam néhány szót. A következőket mondta: — Szülő és pedagógus is vagyok egyben. A fiam valóban szereti az iskoláját, és bármilyen hihetetlenül hangzik, szereti Tóth Viktor testnevelő tanárt is. Az viszont tény, hogy olyan típus a gyerek, aki mindenütt ott van, ahol történik valami. A tornateremben helytelenül cselekedett, hiszen sehol az országban nem lehet ott utcai cipőben benn tartózkodni és kosárlabdát rugdosni. Igaz, elcsattant az a bizonyos pofon, de nem jellemző a testnevelő kollégára ez a módszer. Egyébként én mint pedagógus elítélem a testi fenyítést. Azóta többször meglátogatta fiamat Tóth Viktor és látni rajta, hogy megbánta cselekedetét. — Ön szerint tehát nem volt komoly a dolog? — De igen, hiszen fájdalmat okozott a fiamnak és meg is kellett műteni a fülét, de már szerencsére rendben van, begyógyult a sebe. — Hot műtötték meg? — A pécsi klinikán, egy orvosismerősünk gyógyította meg. 4 4 4 Búcsúzáskor az édesanya még megkérdezte, hogy miért kell ezzel az ügygyei foglalkozni, kinek az érdeke ez? Erre nem könnyű válaszolni, hiszen valóban, az érintetteknek nem érdekük, hogy nyilvánosságra kerüljön az iskolafalakon belül elcsattant pofon ügye. A Bányai Júlia Gimnázium igazgatója is úgy nyilatkozott, amikor felkerestem, hogy ez belügy, nem tartozik a Petőfi Népére. A fegyelmi tárgyalás megvolt, a tanár megkapta büntetését, nem kell tovább foglalkozni az esettel — mondta —. így a továbbiakban sem kíván beszélni róla. Arra a kérdésre, hogy mi lett a fegyelmi tárgyalás eredménye, tőle tehát nem tudhattuk meg a választ. Mielőtt a tornaterembe mentem volna, Tóth Viktor testnevelőhöz, a folyosón megállítottam néhány diákot, tudnak-e az elcsattant pofonról. Félve merték kimondani az igent. Látszott rajtuk, hogy tartanak valamitől. Netán büntetéstől? — Mit szóltok ahhoz, hogy egy tanár pofonnal „jutalmazza" cselekedeteiteket. — Nem tartjuk helyesnek, hiszen van más módszer is arra, hogy a diákot fegyelmezzék —- válaszolták és önkritikusan hozzátették: — Igaz, néha megérdemelnénk, hogy kapjunk egy fülest, de akkor se. * 4« 4: Tóth Viktor fiatal ember, nyolc éve tanít a gimnáziumban. Mikor megtudta, miért keresem, így reagált: — Nagyon sajnálom, ami történt, hiszen csaknem egy évtizedes tanári pályafutásom alatt soha nem volt hasonló esetem. Egy tanítványomnak fájdalmat okoztam és'erre nincs mentség. Természetesen megbántam tettemet. — Hogyan történt az eset? Mérges lettem, mert arra gondoltam, hogy miért nem volt elég a kolléganő többszöri figyelmeztetése, miért néztek át rajta?! Talán túlzottan is elragadtattam magam, és amikor Attila felém jött, a fejére csaptam. Sajnos, igen szerencsétlenül érte az ütés. — Olyan nagyot ütött? — Szó sem lehet róla, nem kenyerem az effajta fenyítési mód. 4c 4j 4í Az osztályfőnöknél járva arra voltam kíváncsi, hogy milyen diák Attila. Azt a választ kaptam, kitűnő tanuló, de kicsit nehezen kezelhető. Másfél év alatt, mióta a gimnáziumba jár, azért sokat komolyodott. A kecskeméti Hollós József kórház orr-fül-gégészetén az iránt érdeklődtem, hogy mikor került oda Palotai Attila. Dr. Szepes Andrea orvosnő elmondta1, hogy december 12-én, tehát egy nappal az eset után ment be az édesapjával, és dobhártya-perforációt állapított meg nála. Azóta nem találkozott a beteggel, mert a szülők a pécsi klinikán műttették meg a fiukat. Felhívtam hát telefonon a klinikát, ahol dr. Pytel József a fül-orr-gége osztály adjunktusa vette fel a telefont: — Emlékszem a kecskeméti diákra, de nem én mütöttem meg, hanem Bauer professzor, aki jelenleg nincs bent. Annyit azért tudok, hogy a műtét jól sikerült — ez tulajdonképpen nálunk mindennapos rutin operáció —, hallás- károsodással nem kell számolni, és nyolc napon belül gyógyuló volt a sérülés. A dobhártyát egy másik hártyával pótoltuk — tájékoztatott. — Ön szerint nagy ütés kell egy ilyen sérüléshez? — Nem feltétlenül, hiszen a dobhártya roppant sérülékeny, különösen, ha vékonyabb az átlagosnál. A legkisebb nyomástól, orrfúvásjól vagy vízbeugrástól is beszakadhat. — Gyakoriak önöknél a diákbetegek? — Bizony előfordul évente több esetben is, hogy olyan gyerekek kerülnek be hozzánk, akiket a tanárjuk pofozott fel. 4 4 4 Lengyel Lászlótól, a Kecskeméti Városi Tanács művelődési osztályának általános felügyelőjétől azt kérdeztem: — Gyakoriak-e a pofonok az iskolákban? — Sajnos igen. De ezek többnyire az intézmény falain belül maradnak, nem tudódnak ki. Hozzánk csak akkor jut el az eset, ha a szülő feljelentést tesz. Ilyenkor kivizsgáljuk az ügyet, meghallgatjuk a diákot és a pedagógust, és ha a tanár elismeri a tettét, az intézmény vezetőjének a feladata, milyen büntetést szab ki. — És ha nem vallja be a pedagógus, akkor meg nem történtnek tartják a pofozkodást? Akik ellen hozzánk bejelentés érkezett, azok még mindig elismerték tettüket. Ilyenkor arra hivatkoznak, hogy idegesek voltak, a gyerek hosszú időn keresztül úgy viselkedett, hogy már nem tudták türtőztetni magukat.- S milyen büntetés jár egy-egy pofonért, kormosért vagy „legyintésért"? — Általában szóbeli figyelmeztetés, ha már máskor is előfordult a testi fenyítés, súlyosabb a következménye. — Találkoztak már hasonló esettel, mint ami a Bányai Júlia Gimnáziumban történt? — Igen, évente egyszer-kétszer előfordul, hogy súlyosabb sérülést szenved a diák az effajta fenyítésektől... Tóth Viktor testnevelő tanár szigorú megrovásban részesült, és egy tanévben mindenféle jutalmat megvonnak tőle. Az esetnek azonban nemcsak számára van tanulsága; a tanáruk szavát semmibe vevő diákok — Palotai Attila kivételével — simán megúszták az ügyet, pedig ha ők tiszteletben tartják a szabályokat, ez a pofon el sem csattant volna... Temesi László KÖNYVESPOLC SALZBURG Mm. S alzburg. Kinek mit mond, rrtit idéz az osztrák város neve? Ezernyi hangulatú mesés várost, a nyüzsgő emberáradatot, a múzeumok, templomok, műemlékek, kastélyok csodáit? Egy biztos: ez a város Európa egyik ékszerdoboza. És a környék? A hihetetlen kéknek, tisztának tűnő ég, a csodás, alig elképzelhető zöld hegyoldal, a békés nyugalmat árasztó táj. Páratlan vidék! Moldoványi Ákos e csodás városba, s környékére hívja a turistát, vagy az utazásra nem vállalkozó olvasót. A Panoráma Könyvkiadó új kötete Bécstől az Attersee kék hullámai mellett kíséri az érdeklődőt, bemutatva a romantikus települések sorát, a vízisportok paradicsomát, majd Mondsee és környékének képeivel érünk Salzburgba. A városnéző séta a tízezer ember befogadására alkalmas dómtól indul, végigkísér a csodás kápolnák, templomok, a sikátornyi utcácskák, csodás cégérek, Mozart szülőháza, a vár, a kastélyok, a turisták sokasága között. Elvezet Hellbrunnba, s megmutat mindent Salzburg környékén. Az olvasmányos — a mini útikönyvek sorozatában megjelent — kötet, a sok fotó, térkép Salzburgba csal. Hívja azt, aki még soha nem járt a városban, és visz- szahívja a település régi szerelmeseit. A jól szerkesztett kiadványból köny- nyen eligazodik az idegen, de sok újat megtud az is, aki már többször csodálhatta meg ezt a kivételes szépségű, adottságú várost. Szpivakov és muzsikusai 10 éves a Moszkvai virtuózok zenekar Vlagyimir Szpivakov hegedű- művész, több jeles külföldi verseny díjnyertese szervezte meg éppen tíz éve a népszerű Moszkvai virtuózok zenekart. — Hogyan lett a világszerte ismert hegedűművész ■ karmesterré? kérdezem Szpivakovot. — Azt hiszem, hogy ez gyermekkoromig nyúlik vissza — feleli. Anyám egy zeneiskola tanára volt és gyakran magával vitt, s ott én teremről teremre jártam. Egyszer a zenekar karmestere tréfából az együttes elé állított egy székre. Elkezdtem utánozni őket, s egyszerre csak azt éreztem, hogy a dirigáló mozdulat összhangba került a ritmussal. Azután sok nagyszerű muzsikát hallgattam. Leningrádban, ahol gyermekéveimet töltöttem, sokszor szerepeltek kiváló karmesterek, vendégegyüttesek. Ott hallottam dirigálni Sztravinszkijt is. A Moszkvai virtuózok zenekar az első pillanattól kontaktust tud teremteni a hallgatósággal, s ennek nemcsak az az oka, hogy nagyszerű muzsikusok a tagjai, hanem az is, hogy mindnyájan teljes odaadással, szeretettel szólaltatják meg a műveket. — Amikor Sosztakovics művét, a fasizmus áldozatainak szentelt Kamara szimfóniát játszottuk, azok, akik átélték a háborút, világosan érzékelték azt, ami a zeneszerzőt foglalkoztatta — folytatja Szpivakov. — S amikor ezt a müvet Hirosimában szólaltattuk meg, újra meggyőződtünk róla, milyen nagy ennek a zenének a hatása. Elhangzása után két és fél ezer ember állt néhány percig néma csöndben. Az .együttes hírességekkel és ismeretlen nevű szólistákkal egyaránt dolgozik. A Moszkvai virtuózok otthonosak a különböző zenei stílusokban és rendkívül sokszínű a repertoárjuk. Vlagyimir Szpivakov például nagyon szívesen játssza a keringőkirály, Johann Strauss sziporkázó- an szellemes műveit is.-— Önök bejárják a világot, de sokszor fellépnek Oroszország kis városaiban. Vologdai barátaimtól tudom, milyen ünnep volt számukra az együttes koncertje. Jelent-e • A Moszkvai virtuózok és karmesterük, Vlagyimir Szpivakov önöknek valamit a találkozás a szó jó értelmében vett vidékkel? — Az ilyen találkozások egészen más érzéseket keltenek, mint a leghíresebb koncerttermek hangulata. Olyan emberek előtt játszunk, akiket nem kényeztetnek el a vendégszereplők. Mi ugyanolyan odaadással játszunk Moszkvában, Londonban vagy Párizsban, mint Vologdában. Ezt a közönség megérzi és honorálja. Koncertek világszerte, hanglemezfelvételek, tv- és rádiószereplés, szenvedélyes hangú cikkek is jellemzik Szpivakovot. Nem zárkózik magába, hanem közéleti emberként egész munkásságával nemcsak örömet akar szentelni az embereknek, hanem fel akarja bennük kelteni az örök jót és szépet. Farida Fahmi APN—KS
