Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-10 / 34. szám

1988. február 10. • PETŐFI NÉPE • 3

Húsbolt Solton

A nagyközségi tanács kezdeményezésére a kiskunfélegyházi Duna—Tisza Közi Állatforgalmi és Húsipari Vállalat az elmúlt év végén hússzaküzletet nyitott Solton a Posta utcában. A vállalat a tanácstól kapott telken levő 121 négyzetméteres épületet felújította. A korszerű raktárak mellett

tágas eladóteret alakítottak ki, ahol reggeliztető hely is van. Beszerezhetők itt a tőkehúson kívül szalonnafélék, száraz-, füstölt és töltelékáruk, de még baromfihús is.

A januári forgalmuk négyszázezer forint volt, az éves tervük kilencmillió. Négy szakképzett dolgozó szolgálja ki a vásárlókat. A Kunsághús Vállalatnak ez a hatodik saját üzemeltetésű szaküzlete, ebben az évben még két helyen terveznek újat nyitni: Kiskőrösön és Kalocsán.

(Kép és szöveg: Méhesi Éva)

KISKUNHALASI EGÉSZSÉGÜGYIEK VÉLEMÉNYE

Bruttósítás után

A bruttósítás végrehajtása különösen azoktól a munkaadóktól követelt megfelelő rugalmasságot, amelyek nem fix összegű bért, hanem alapfizetést és számtalan ilyen-olyan pótlékot számfejtenek dolgozóiknak. Sikerült-e megvalósítani azt az elvet, ami az adótörvények szavaival így összegezhető: azonos teljesítményért azonos bér jár? A kiskunhalasi rendelőben ennek jártunk utána.

Sárvári Sándorné vezető asszisztens:

— Húsz éve dolgozom, eddig 5450 forint volt az alapfizetésem. A bruttósítás után 6150 forinttal számolhatok.

— Ez éppen annyi, amennyinek lennie kell?

— Remélem. Különösebb fölvilágo- sítást nem kaptunk, a papírokat még karácsony előtt négy vagy öt példányban aláírtuk. Nem hinném, hogy károsodtam volna, de igazából csak akkor tudom fölmérni a helyzetet, ha vásárolok a boltokban: valójában akkor derül ki, hogy mennyit is ér az ugyanannyi forint.

Dr. Hudoba Miklós fogszakorvos:

— Több mint tízéves munkaviszony után 5050 forint volt eddig a fizetésem. A feleségemé 4000 — a két gyerekkel, azt hiszem, ez éppen a létminimum határa. Ennyi pénzből a mai árak mellett egyszerűen nem lehet megélni: a keretbe eddig se fért bele sok minden, de most még tovább kellett szűkíteni. Ha nem lenne magánrendelőm, nem is tudom, mi lenne velünk. De van, és kifejezetten szerencsésnek mondhatom magam ezért, tudniillik nem egy kollégám számára a magánpraxis elérhetetlen. Százharmincból száz orvosnak nincs magánrendelője, mert félmillió körül van a legszerényebb berendezés, a legkisebb tudású gép — ráadásul erre

hitelt sem adnak. Egy kulcsmásoló kisiparos vámkedvezménnyel hozhat magának gépet, az orvos az nem. A szaklapok a német nyelvterületről járnak, ha angolt akarok olvasni, Szegedre kell mennem — ugye nem kell ecsetelni, hogy ez mennyibe kerül, arról már nem is beszélve, hogy le sem írhatom az adómból. Sok orvos e nehézségek miatt részes szőlőművelést vállal inkább: az biztos huszonötezret hoz évente.

Dr. Tar Ágnes körzeti orvos, Tolbu- hin utcai rendelő:

— Az alapbérünket bruttósították, elméletileg tehát annyi jött ki, mint amennyit eddig kaptunk. Mondhatom, nem sok. Eddig is kaphattunk volna 400 forintot egy 13 órás ügyeletért, de nem annyit adtak, hanem csak 200 forintot. A kollégákkal megbeszéltük: kérjük, hogy emeljék föl 400-ra az ügyeleti díjat és ezt bruttósítsák. Ez így meg is történt.

— Tehát minden rendben?

— Azt azért nem mondhatnám. Tudni kell, hogy a körzeti orvos köteles helyettesíteni a kollégáját, és ezért eddig a fizetésének az 50 százaléka illette

, meg. Ha ez így marad, akkor bizonyára ráfizetünk, mert a plusszal magasabb adókulcsú sávba kerülünk. Több munkáért kevesebb pénzt kapunk — és hát ehhez írja föl nyugodtan, hogy az én 7900 forintos fizetésem messze kimagaslik a kollégáimé közül. A körzetemben háromezerkétszázan laknak, a napi forgalom ebben a rendelőben 45- 50 beteg. Tönkrenyúzom a saját autómat, és bár kapok érte térítést — 3,80- at, noha már 4,20-ra emelték a kilométerpénzt —, legföljebb 300 kilométerre, ezt is írni kell egy füzetbe. Őszintén szólva nem is tudom, miért írom, ha mindenképpen csak 300 kilométert fizetnek ki.

— És a hálapénz?

— Nyílt kérdésre nyílt válasz: minden kollégám nevében mondhatom, mi szeretnénk legjobban, ha nem lennénk rászorulva, hogy elfogadjuk. Én nem is fogadom el mindenkitől — és hát a mai világban nem is olyan sokan adnak.

Dr. Schindler József, a rendelőintézet igazgatója:

— Magát a bruttósítást, úgy hiszem, a kollégák teljes megelégedésére végeztük el, ami persze nem jelenti azt, hogy a gondjaink megoldódtak. Nem, ugyanazok, mint voltak — gondolom erről beszéltek is az orvosok, az asszisztensek. Amit tudtunk, megtettünk, egyedül a kötelező helyettesítést illetően van még némi bizonytalanság. Azt szeretnénk, ha a fizetésemelés jutalmazás és más címen rendelkezésre álló szerény összeget az idén erre a célra fordítanánk: számításaink szerint úgy nagyjából tarthatóak lennének a tavalyi nettó keresetek. Ez egyben az alapellátás fölértékelését is jelenti, tudniillik más területen ez nem mindenütt megoldható. Mi mégis ezt választjuk, mert a körzetekben dolgozó orvosok lelkiismeretes munkája tudja a legjobban tehermentesíteni a szakrendelést a fölösleges vizsgálatok alól.

B. J.

A TAVALYINÁL TÖBB CEMENT ÉS MÉSZ

Élénk építőanyag-kereslet

Az építőanyag-piacon — a várakozással ellentétben — a szokásos év eleji visszaesés helyett januárban is élénk maradt a kereslet, ezért az iparág üzemei tovább növelték erőfeszítéseiket az igények kielégítésére. A tégla- és cserepipar több mint 20 gyárában például átütemezték és meggyorsították a tervezett nagyjavításokat, általában 4- 5 nappal hamarabb befejezték ezeket a munkákat, hogy minél több időt fordíthassanak a termelésre. így téglából 80 millió darabot, az egy évvel ezelőttinél 48 százalékkal többet gyártottak januárban, tetőcserépből pedig 24 százalékkal növelték a termelést. A vasbe- tonelem-gyártó üzemek dolgozói a keresett födémgerendákból tíz százalékkal bővítették a termelést, s összesen 550 ezer méternyit készítettek ebből a termékből. A cementtermelés csaknem 20, a mészgyártás pedig megközelítően

50 százalékkal haladta meg a múlt év januári teljesítményt.

Jelentősen nőtt az Éptek Házépítő Boltok és más kisebb elárusítóhelyek forgalma, valamint a közvetlen gyári kiszolgálás. Az építőanyag-telepek egy részén viszont sok gondot okozott, hogy a múlt évi felvásárlás nagyon leapasztotta készleteiket, s ezért nem képesek fenntartani a folyamatos kínálatot. Ezért az iparágnak most az is fontos feladata, hogy a vásárlók pillanatnyi igényeinek kielégítésén túl elegendő anyagot gyártson a kereskedelmi és a gyári készletek feltöltésére is. Égetett téglából például jelenleg mintegy 34 millió darab a készlet, tehát csak egynegyede az egy évvel ezelőttinek. Az építőanyag-ipari termelés növeléséhez azonban a háttéripar fokozottabb közreműködése, egyebek között a betonacél, az ajtó- és ablakvasalatok, zárak és a fenyofűrészáru szállításának növelése is szükséges.

Az építőanyag-ipar az idén a termékek túlnyomó részénél kiegyensúlyozott ellátással számol. Az előzetes tárgyalások alapján a lakosság és a közületi igények kielégítésére 1700 millió kisméretű téglának megfelelő falazóanyag szállítására kötnek szerződést. Tetőfedő anyagból viszont továbbra is szükség van importra, legalább tízmillió négyzetméter ilyen termék beszerzésére keresnek lehetőséget a szocialista országokban. A hosszú lejáratú államközi megállapodások szerint az idén is 750 ezer tonna cementet importálunk a szocialista országokból, ami a hazaival együtt fedezi az igényeket. Ezenkívül a kereslet kielégítésére és a választék bővítésére egymillió négyzetméter burkolóanyag, legalább 50-60 Aer darab belső ajtó, 2,5 millió négyzetméter húzott üveg és 15-20 ezer tonna mészhidrát importját készítik elő.

KNEB-vizsgálat a gyógyszerellátásról

A gyógyszerellátás helyzetének átfogó értékelésére országos vizsgálatot kezd a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság.

A fővárosra, valamint hat megyére kiterjedő vizsgálat a gyógyszerellátás valamennyi területét átfogja. így a népi ellenőrök górcső alá veszik a gyártás, a forgalmazás, a felhasználás alakulását, a gazdálkodás rendjét és a gyógyszertárak, kórházak ezzel kapcsolatos tevékenységét.

A többi között választ keresnek arra, a központi szervek hogyan teljesítették a gyártás, az ellátás és a forgalmazás fejlesztését szolgáló programokat; miként alakul a termékszerkezet-váltás a gyógyszergyáraknál; a gyártók eleget tesznek-e a szerződésben vállalt kötelezettségeiknek. Felmérik, milyen tényezők hátráltatják a korszerű készletgazdálkodást, s a vizsgálat tapasztalatai alapján választ adnak arra is, milyen főbb okokra vezethető vissza az időnként fellépő gyógyszerhiány. A széles körű tájékozódást segítik a Hazafias Népfront helyi szervezeteinek közreműködésével szervezett ankétok is, amelyek fórumot teremtenek a népi ellenőrzésnek a lakosság véleményének megismerésére.

A most induló országos vizsgálat időszerűségére, jelentőségére utal, hogy az elmúlt két évtizedben folyamatosan emelkedett hazánkban a gyógyszerfogyasztás; értékének éves növekedése elérte a 8-10 százalékot.

1986-ban a lakosság 2 milliárd forint térítési díjat fizetett, az állami támogatás pedig 13 és fél milliárd forintot tett ki. E summából csaknem 3 milliárd jutott a forgalmazás költségeire. 1987-re a költségvetési támogatások összege elérte a 15,8 milliárd forintot, amiben a mennyiség növekedésének, a termelői ár emelkedésének és a fogyasztási szerkezet változásainak egyaránt szerepe volt.

Külön vizsgálati pont a gyógyszerellátás területi megoszlásának felmérése. A tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy a különféle gyógyszerek nem mindenütt egyformán állnak a betegek és az orvosaik rendelkezésére. A népi ellenőrök ezért különös figyelmet fordítanak a távoleső települések ellátásának vizsgálatára.

Több szocializmust, több demokráciát!

Mihail Gorbacsov könyvéről

Már az első napok is mutatják, hogy ez a munka: Mihail Gorbacsov Átalakítás és új gazdálkodás című könyve a téli könyvpiac igazi szenzációja, amely valódi bestseller lesz. És ez nem kis szó, hiszen a hazai viszonyokat ismerjük; bizony nem sok politikai-ideológiai művet kapkodnak manapság a könyvkereskedések polcairól, de még az igazi szépirodalom is gyakran csatát veszt a többnyire másodosztályú lektűrrel való konkurenciaküzdelemben.

Miért fogadja olyan érdeklődéssel a közvélemény az „Átalakítás és új gondolkodás”-t? A magyar olvasó természetesen a Szovjetunióban folyó „forradalmi átalakítás”-ról is hallani akar a legkompetensebb, az SZKP főtitkára szájából. De — és ez a mai helyzet sajátossága — Gorbacsov fejtegetéseit, töprengéseit olvasva, az általa gyakorolt „új gondolkodással” ismerkedve haza is gondol. Akárhol lapoz az olvasó a könyvbe, hazai ügyekkel, saját problémáival szembesül. Nem, egyáltalán nem „halálbiztos” tippeket és megfellebbezhetetlen igazságokat, ítéleteket kap — hiszen Gorbacsov maga figyelmeztet: „nincsenek egyetemes receptjeink”! —, hanem ösztönzést az önálló gondolkodásra és cselekvésre. Ez az, ami átsüt a könyvön: Vess el minden sablont, szakíts minden doktrinér tétellel, gondolkozz, és aztán vállald az önálló cselekvés felelősségét! És a szerző mindazt, amit megállapít, gondol, javasol, a más megközelítések iránti toleráns tisztelettel, de ugyanakkor a megélt meggyőződés szilárdságával és szókimondó nyíltsággal adja elő. Az sem utolsó a mű népszerűsége szempontjából, hogy nyoma sincs benne a politikai zsargonnak. Szóhasználata köznapi, úgy ahogy az emberek akár a közügyekről, akár életükről, otthon, társaságban, a kocsmában egymás közt szót ejtenek.

Néhány kiragadott példa mutathatja, mitőlanlyan „magyar” is, ez a könyv. Itt'Vün a hazai gondokkal annyira harmonizáló fejtegetése: az átalakítást a pártban kell kezdeni

— mondja Mihail Gorbacsov. „Mindenki vállalja a felelősséget

— mind a politikai bizottságban.

mind a helyi szervekben, mind az alapszervezetekben. Mindenkinek meg kell tisztulnia, s akinek ez nem megy, annak segíteni kell. A legfőbb az, hogy tegyünk mindent a lelkiismeretünk szerint. Hiszen egy- hez-máshoz hozzászoktunk a nyilvánosság hiányának körülményei között.” „Meg kell mondani az embereknek az igazságot, nem szabad félnünk népünktől. A nyilvánosság a szocializmus attribútuma. De még akadnak olyan emberek, köztük vezetők is, akik másoknak a szocialista erkölcsöt ajánlják, maguknak pedig kitalálnak valami pótszert, vagyis olyasmit, ami személy szerint nekik megfelel. Ez így nem megy.”

Megint egy másik kérdés, amelynek a gorbacsovi módon való kezelése ugyancsak bizonyára visszhangot vált a magyar közvélemény körében. A talán legizgalmasabb fejezete a könyvnek „A demokratizálás útján” című, benne olyan kérdésekkel, mint a törvényesség mint a demokrácia elválaszthatatlan része, a szakszervezetek új szerepe, a tekintély és a bizalom összefüggése. Néhány mondat, amely szinte üzen 1988 Magyarországának is: „A legfontosabb politikai feladat az, hogy a szovjet emberekben új életre keltsük és erősítsük az ország sorsáért viselt tulajdonosi felelősségnek, a közügyekben való személyes részességnek, és érdekeltségnek érzését.” „Ha nem keltjük új életre a szó igazi értelmében a szocialista értékeket, és a szocialista légkört dolgozó kollektíváinkban és az egész társadalomban, nem tudunk megbirkózni az átalakítással. Javasolhatunk helyes politikát, hozzá hatékony mechanizmusokat, de semmire sem megyünk, ha a társadalomban nem következik be gyógyulás a szocializmus értékeinek érvényesítése révén. És itt elsősorban olyan értékekre gondolok, mint a társadalmi igazságosság, a munka szerinti elosztás, a mindenki számára egységes fegyelem, a mindenki számára egységes törvény,-egységes rend és egységes követelmények.”

Nemcsak elgondolkoztató, de — bármennyire is leszoktunk, és helyes, hogy leszoktunk róla, hogy ezt a kifejezést használjuk, mégis itt

helyénvaló — útmutató lehet számunkra Mihail Gorbacsov fejtegetése a negyedik, „Az átalakítás a Szovjetunióban és a szocialista világ” című fejezetben. Ebben nyíltan és nagy realitásigénnyel elemzi a múltat, benne a testvéri szocialista országok párt- és állami vezetésének hibáit, de a szovjet tapasztalatok „erőltetését” is a Szovjetunió egykori vezetői részéről is, mikor a szocialista országok sajátosságait nem vették kellően figyelembe és „az igazság egyedüli letéteményeseinek szerepében léptek fel.” Az a kritika, önkritika, amelyet a Szovjetunió részéről Mihail Gorbacsov mond, hogy tudniillik „olykor gyanakodva nézték kísérletezéseiket,” talán a magyar reformkezdeményezésekre is vonatkozik.

De ennél is fontosabb, és csak egyetértéssel és megelégedéssel lehet nyugtázni, hogy amint Gorbacsov mondja — : „Ma sok minden megváltozott. Két és fél év alatt közösen nagy munkát végeztünk. Ez a munka folytatásra vár és folytatódik is.” „Valamennyien abból indulunk ki, hogy a világfejlődés mostani bonyolult időszakában a szocializmusnak teljes egészében demonstrálnia kell politikai és gazdasági rendszerének dinamizmusát, humánus életmodelljét.”

Az a követelmény, hogy barátok, szövetségesek között a közös ügyekről komoly, nyílt, a különböző megközelítéseket és adottságokat tekintetbe vevő, de a megújulás és a mélyreható átalakítás szellemében vita és aztán együttműködés folyjék — ez a legfőbb feltétele, hogy — amint Mihail Szergejevics fogalmazott — : „A nagy, nemzetközi szocialista épületbe bevonulnak a forradalmi változások. És erősödnek.”

Könyvének Mihail Gorbacsov: „Országunknak és az egész világnak” alcímet adta. És az olvasóhoz intézett bevezető szavaiban még meg is erősítette ezt a szándékát, mondván: „Ezzel a könyvvel az a célom, hogy közvetítők nélkül osz- szam meg gondolataimat az egész világ állampolgáraival, olyan kérdésekről, amelyek kivétel nélkül mindenkit érintenek.”

Fogadjuk meg jó szívvel ajánlatát, forgassuk eredményesen könyvét!

Nemes János

MIKOR LESZ AZ ÁTADÁS?

Nehezen készül

láttam, hogy az egyik héttagú munkacsapatból csak ketten dolgoztak, öten pedig tanácsaikkal segítették, illetve szórakoztatták kollégáikat. Es keserűen állapíthattuk meg azt is, hogy amit például a Bácska Bútoripari Vállalat dolgozói gyönyörűen megcsináltak, az őket követő mesterek tökéletesen tönkretették. Valakinek bizony majd ezeket a károkat meg kell fizetnie. Kíváncsian kérdezzük: ki lesz az? A választ is tudjuk: mi fizetünk, mindann>'ian- Gál Zoltán

• Vajon lesz-e átadás? (A felvétel február 3-án készült.)

a bajai kisegítő iskola

— Az nem igaz, hogy itt pedagógiai munkát lehet végezni — ez volt az első gondolatom, amikor a bajai kisegítő iskola néhány helyiségét végignéztem. A folyosón pingpongasztal torlaszolja el az utat, a tantermeknek nevezett kis szobák is a mennyezetig meg vannak rakva dobozokba csomagolt, vadonatúj oktatóeszközökkel.

— Ezt a kis időt majdcsak kibírjuk valahogy — vigasztalta önmagát is dr. Nagy Istvánné igazgató, aki már megszokta, hogy az egyre türelmetlenebb tantestületben is tartania kell a lelket. Miután előadtam, hogy az új épületük birtokbavételi időpontja után érdeklődöm, csak bizonytalanul széttárta a karját:

— Az eredeti határidő tavaly december 31-e volt. Ezt módosították a jövő hónap, azaz március l-jére.

Az előzményekről tudni kell, hogy a kisegítő iskola már régen kinőtte a jelenlegi épületét. Az oktatási kormányzat elhatározta, hogy egy megyei felvevőkörű, minden igényt kielégítő, korszerű intézményt hoz létre, óvodával, általános iskolával és diákszállóval. Versenytárgyalást írtak ki, melyet jóval nagyobb vállalatok előtt a Bajai Lakberendező- Építő- és Vasipari Szövetkezet nyert meg, miután az ajánlat, a 118 millió forintos kivitelezési ár sokkal kedvezőbb volt a többiekénél.

Az alapkőletételnél ott álltam a tömegben, és meg- hatottan hallgattam Bajnai Györgynek, a BLÉVISZ elnökének szavait: „ígérhetem, mindannyian azon leszünk, hogy ez az intézmény minél előbb, és az iskolakezdéskor — legalábbis a főépület — átadható és használatba vehető legyen.” (1987 szeptemberét értette ez alatt.)

A jószándékot nem vonom kétségbe, de tény: nemhogy az előrehozott szeptemberi, hanem még a december 31-ei határidőt sem tudták tartani. A Művelődési Beruházó Vállalat szakemberei: Brezvai Imre építészmérnök és Szabó László gépészmérnök szerint meglehetősen bizonytalan az átvételi eljárás új, március 1-jei időpontja is. A BLÉVISZ elnöke, Bajnai György viszont biztos benne, hogy az iskolát az említett határidőre átadják.

Rövidesen többet tudunk, hiszen a nevezetes nap egyre inkább közeledik. Úgy érzem, hogy nyugtalan a beruházó, nyugtalan a kivitelező, nyugtalan az iskola igazgatója és a tantestület. Csak azok nyugodtak, akiknek a késésben tetemes szerepük lehetett: az alvállalkozók (tisztelet a kivételnek). Azért ne higy- gyük, hogy most éjjel-nappal lázas munka folyik. Általánosítani nem szeretnék, de saját szememmel