Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-10 / 34. szám

1 IDŐJÁRÁS Előrejelzés az ország területére ma estig: Keleten is csök­ken a felhőzet, majd nyugat felől újabb erős felhősödés, valamint többfelé eső várható. Az erős, néhol viharos észak- nyugati szél az esti óráktól átmenetileg mérséklődik. A legmagasabb nappali hőmérséklet 2 és 7 fok között lesz. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI PÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIII. évf. 34. szám Ára: 1,80 Ft 1988. február 10., szerda KEZDÉS: MÁRCIUS 2-ÁN Pakisztán és Afganisztán ismét tárgyal Gorbacsov bejelentésének amerikai visszhangja ISZLÁMÁBÁD. Pakisztán és Afganisztán úgy döntött, hogy március 2-án kezdi meg genfi tár­gyalásaik soron következő, s feltehetőleg utolsó fordulóját — jelentette be tegnap a pakisztáni Iszlámábádban Diego Cordovez, az ENSZ afgán ügyekben közvetítő diplomatája. Sajtóértekezletén Cordovez elmondta, hogy a két fél egyetértésre jutott egy „kibővített kor­mány” létrehozásában. Ennek az lenne a feladata, hogy elősegítse a szovjet csapatkivonásokat és biztosítsa a két fél Gertiben kötendő megállapo­dása végrehajtását. Az afganisztáni csapatkivonások felett ENSZ- erők gyakorolnának felügyeletet. Mint ismeretes, Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára jelentette be, hogy a Szovjetunió május 15-ei kezdettel 10 hónap alatt kivonja csa­patait Afganisztánból, ha Afganisztán és Pakisz­tán március 15-éig Genfben megállapdásra jut egymással, s a megállapodás két hónapon belül hatályba lép. Ronald Reagan a részleteket kívánja megismer­ni Mihail Gorbacsovnak a szovjet csapatok Afga­nisztánból történő kivonásáról hétfőn előterjesz­tett új tervezetével kapcsolatban. Ezt maga az elnök mondotta hétfői vidéki útján újságíróknak adott egymondatos nyilatkozatában, ezen túlme­nően azonban nem volt hajlandó nyilatkozni. Reagan szóvivője, Mariin Fitzwater kijelentette: a szovjet állásfoglalás „pozitív lépésnek tűnik, de meg kell ismerni a részleteket is”. Az első — a televíziós híradókban és a rádiók­ban elhangzott — kommentárok szerint az új szovjet tervezet — közölvén a szovjet csapatok kivonásának kezdetét és időtartamát — megfelel az Egyesült Államok hirdette elképzeléseknek. Washington korábban ezt nevezte a legfontosabb feltételnek ahhoz, hogy megállapodás jöjjön Jétre az afganisztáni rendezésről, és az Egyesült Álla­mok is megtegye a szükséges intézkedéseket a kormányellenes erők katonai támogatásának megszüntetésére. Az amerikai külügyminisztéri­um egyes szakértői szerint a legfontosabb fenn­maradó kérdés most a nemzeti megbékélés meg­valósításának módozata, a szovjet előterjesztes azonban e téren is „első benyomásra elfogadható” megoldásokat tartalmaz. (Kommentárunk a 2. oldalon.) Mihail Gorbacsov könyvéről v 3. oldal Nehezen készül a bajai kisegítő iskola 3. oldal Közösség terem tés, közönségművelés 4. oldal Mészhomoktégla-gyártás Kiskunhalason 5. oldal FOGLALKOZTATÁSI HELYZETKÉP — FEKETÉN, FEHÉREN 5. oldal SPORT 7. oldal A MEGYEI TERMELTETÉS NÖVELÉSÉT TERVEZIK Tavaszi vetőmagellátás Harmincezer tonna hibridkukorica Tegnap került sor Kecskeméten arra a hivatalos fórumra, amelyen a mezőgazdasági üzemek, termelési rendszerek szakemberei immáron tényként hallhattak a Vetőmag Vállalat Duna—Tisza Közi és Kö­zépmagyarországi Területi Köz­pontjának az összevonásáról, ami­vel kapcsolatban a viták még nem ültek el. A most már két megye — Bács- Kiskun és Szolnok — vetőmag­termeltetését és -forgalmazását fel­vállaló Középmagyarországi Terü­leti Központ igazgatója, dr. Haran gozó Károly a szervezeti változás szükségességéről, a feladatokról szólt. Elmondta, hogy javítani kí­vánják kapcsolataikat a termelő- és felhasználóüzemekkel, a kereske­delmi munka színvonalát emelik, s tervezik a megyei vetőmag-termel­tetés felfuttatását is. Ezek érdeké­ben korrektebb információs kap­csolatok kialakítását szorgalmazta a területi központ, valamint a ter­melő és felhasználó gadaságok ré­széről is. Szabó Lajos, a kecskeméti főmér­nökség főmérnöke részletes tájé­koztatást adott a tavaszi vetőmag­ellátásról. Tavaszi árpából hat fajta áll a vásárlók rendelkezésére; a sör­ipari kívánalmaknak is megfelelő két fajtajelöltet, a GK Isist és a GK—Orbitot is kínálják. A tavaszi búzákból hat új fajtát állított kísér­letbe a vállalát, melyek kipróbálás után a köztermesztésbe is ajánlha­tók lesznek. Két olyan fajtára — a Marióra és az Anzára — is felhív­ták a figyelmet, melyekkel bizton­sággal elérhető a 4,5—5 tonnás ter­mésátlag, és alkalmasak a kipusz­tult növények pótlására. A vállalat­nál 30 ezer tonna hibridkukorica­vetőmag áll rendelkezésre, a megye gazdaságai a bajai és törökszent­miklósi hibridüzemtől szállíthat­nak. A területi központ készletei mellett rendelkezésre áll a Kiskun GT, összesen 230 tonna Kiskun 190-essel, 240-essel és 380-assal. A korai burgonyák már elfogytak, az eddigi igények szerinti Romanót és a Desirét tudják forgalmazni. A takarmánynövények közül a lucernát emelte ki a főmérnök, ajánlva a szarvasiakat és a kisvár- daiakat, valamint a gyepalkotónak is alkalmas Szentesi Róna kúszólu­cernát. A fehérjeprogram megnövelte e növények vetőmagjának a keresle­tét. Az étkezési borsó iránti igé­nyeknek csehszlovák import segít­ségével igyekeznek megfelelni; a ta­karmányborsók közül az IP—3-ast és a bolgár Lfladovszkijt említették meg. Á készletben lévő szójavető- mag 10 ezer hektárra elegendő, van a honosított Imolából, a II. szapo­rításifokú BS 31-esből és korláto­zott mennyiségben az Eszterből és a BS -38-asból. Ipari napraforgóból a vállalati mennyiség 140 ezer hektárra ele­gendő; idén sor kerül a Viki és a Barbara hibridek felszaporítására. A kertészeti vetőmagvak keresle­te jól jelzi a megnövekedett háziker­ti, háztáji termelési kedvet. Hatmil­lió tasakot bocsátanak a vásárlók rendelkezésére. 250-féle zöldséget és 380-féle virágmagot. A vállalat az idén megkezdte a különleges zöldségnövények forgalmazását. Termesztési technológiát, illetve felhasználási javaslatot mellékelnek a kolbásztök, a díszpaprikák, az okra, a bazsalikom szaporítóanya- gához. G E. Dobozok exportra A már hagyományosnak számító fénycsőarmatúrák, kazánok, épületvasalá­sok mellett az acéllemez csomagoló dobozok gyártása egyre bővülő tevékenysége a Dunapataji Vas- és Vegyesipari Szövetkezetnek. Ausztriai és svájci megrende­lőkön kívül főleg NSZK-beli nagy- és kisvállalatok a vevői ennek a kisgépek és szerszámok csomagolására, tárolására való fémládikának. 1. Herczeg István és Csóti István lakatosok ponthegesztéssel állítják össze a Hoffmann-féle kerékkiegyensúlyozó védőburkolatát — idén kétezer darabot. 2. Három hónapon belül tudnak az AEG, Holczher vagy bármelyik megrende­lő igényei szerint sorozatgyártásba állítani egy-egy doboztípust. A három mű­szakban üzemelő festősoron a 30 ezer tételes Metabo-ládát fújja Vajda Márton. (Straszer) O BELENYÚLTAK A ZSEBÜNKBE — MEGÉGETTÉK A KEZÜKET! Árellenőrzések az év elején 1988-tól a termelők, a forgalmazók és a fogyasztók eleddig ismeretlen vize­ken eveznek. A tavaly még úgy-ahogy enyhe „öbölből” ki-ki úgy érzi, hide­gebb áramlatba ért. Nevezik ezt változó gazdasági környezetnek és a piaci hatá­sok kényszerítőén erőteljesebbé válásá­nak is. Áz év eleji áremelések hullámai még nem ültek el teljesen. Az új adó- és pénzügyi rendszer bevezetésével a brut­tósítás mellett mostanság azt számol­gatja minden ember: „Ma mennyit fi­zettem a boltban?". Valójában arra is kíváncsiak a ve­vők, hogy a — szinte rohammunkában elvégzett — év eleji átárazások után hogyan áll most a fogyasztói érdekvé­delem? — A kérdés jogos, hiszen ennyire összetett, bonyolult áremelés, amely a termékek és a fogyasztók széles körét ilyen nagy mértékben érintette volna, még nem volt Magyarországon a fel- szabadulás óta — válaszolt dr. P. Ko­vács István, a megyei tanács kereske­delmi osztályvezetője. — A vásárlókat szándékosan becsapó forgalmazókkal szemben januárban sem voltunk és ez­után sem leszünk elnézőek. A pontos mérés és számolás, a helyes árközlés és a vevők kulturált kiszolgálása a megvál­tozott gazdasági és pénzügyi helyzetben továbbra is alapvető követelmény. Azonban arról sem szabad megfeled­kezni, hogy a pult mögött levőknek is vannak érdekeik. Egy pénztáros na­gyon jól tudja: nem babra megy a do­log, ha rosszul számol! — Itt, a kereskedelmi osztályon azt. hallottam valakitől, hogy az egyik bolt­ban egy vevő két fokhagymáról is adó­számlát kért. — Beszélnek mostanában ilyen és más furcsa dolgokat. Magam is láttam, hogy egy vadászház gondnoka majd­nem fél délelőttöt töltött el számlaké­szítéssel, ami nyugaton egy számlaadó automatával néhány pillanat csupán. Bízom abban, hogy végre nálunk is kialakul a gyorsabb elszámolásnak egy, a mainál korszerűbb módja. Ad­dig is, a technikai feltételek javulásáig, személyes segítséggel egyengethetjük leginkább az árreform útját. Az üzlete­ket ellenőrző kereskedelmi felügyelők­nek ez is egyik feladatuk a fogyasztók érdekében végzett felelősségrevonáson túl. Az nem sokat használ, ha az adó­hatóság csupán fenyeget. Ehelyett több türelmet és nagyobb segítséget várnak az adóalanyok — hangoztatta dr. P. Kovács István. Ami persze nem menti föl a kereske­delem irányítóit az új árrendszerből és a vásárlói érdekvédelemből adódó napi tennivalók alól. Buritsné Zallel Anikó főelőadó a kereskedelmi osztályon egyike volt azoknak, akik 1988 első napjaitól — eleinte otthoni telefon­ügyeletben — hasznos információkkal, gyakorlati útmutatásokkal segítették az átárazó-leltárözó kereskedők mun­káját. Számos problémát kellett megol­daniuk. Együtt tisztáztak a forgalma­zókkal sok vitatott kérdést. Melyik ter­mék adó nélküli? Melyikre vonatkozik a 15 vagy a 25 százalékos forgalmi adó? Míg azelőtt a hatósági árformába tar­tozó élelmiszerek csoportjai az árjegy­zékben oldalakat tettek ki, 1988-tól már csak félöldalnyi a 19 árucsoportot magába foglaló felsorolás. Egyes áru­félék árindexe tévesen jelent meg. Kor­rigálni kellett a kamasz és bakfis mére­tű ruhák árát. Hátráltatta az átárazást sok helyen, hogy a számlákon a szállí­tók nem tüntették fel az ipari termék­jegyzékszámot, amiből a boltosok a forgalmi adót kiszámíthatták volna. Még mostanában is fel-felcsapnak az ár-hullámok. A Tisza Füszért nemrégi­ben közölte az osztállyal, hogy a Novo- tex asztalterítő árát tévesen állapította meg 79 forintban. Az csak 70 forint. Vagy: a Parisienne kölni 432 helyett 399 forintba kerül. Sem a vevő, sem a kereskedő nem akar ráfizetni. Ez volt az indítéka an­nak az idei 120 ellenőrzésnek, amellyel a kereskedelmi felügyelők arról kíván­tak meggyőződni: helyes árat számol­nak-e az eladók a különböző terméke­kért? Nem volt haszontalan az útjuk. A Szigma Kereskedelmi Vállalat 551-es számú kalocsai kultúrcikkboltjában például 24 ezer árut kellett újra átáraz­ni ahhoz, hogy a vásárlókat ne érje 37 ezer forint kar. Itt még jókor érkezett a segítség — a megelőző ellenőrzés —, nem úgy, mint az ugyancsak kalocsai idősebb és ifjabb Mészáros Kár oly hoz. A két zöld­ség-gyümölcs magánkereskedő — apa és fia — a maximált áras, 51 forintos banánt 70 forintért adta kilogrammon­ként. A személyenként kiszabott 10-10 ezer forintos bírság jól mutatja, hogy a fogyasztók vámszedőinek sem babra megy a „játéka”. Akik így nyúlnak bele a vásárlók zsebébe, könnyen megégetik a kezüket! Kohl Antal Sokféle hagyományt örzünk. Van olyan is, amit szívesen elfelejtenénk, de még generációk kellenek ahhoz, hogy végképpen elmerüljenek a fele­dés mélységes bugyraiban. Ezek a társadalmi előítéletek, a vagyoni, hi­vatali rangkórság elkülönítő jegyei, a kispolgáriság újratermelődő, élet- rekapó, felszínes ízlést hordozó „ha­gyományai". Léteznek aztán olyan hagyomá­nyok is, amelyek érdemesek volná­nak a megőrzésre, de az életmód ro­hamos változása következtében úgy hagyjuk, dobáljuk el azokat, mint új lakásba költözéskor a régi kacato- kat, semmire sem jó limlomokat. A tárgyi emlékek gyűjtögetése még csak folyik úgy-ahogy, néhol egé­szen szervezetten. Erre vallanak az egymás után létrehozott, vagy még csak a „kellékek" gyűjtögetésénél tartó tájházak a megye különböző vidékein. Iskolások buzdulnak neki újra és újra — pedig a régiségkufá- rok már végigsöpörték azokat — a padláskutatásnak, a régi használati tárgyak megmentésének. Egy-egy lelkes pedagógus valósággal csodá­kat művel a honismereti mozgalom élesztésében, a feledésbe merülő ha­tár-, dűlő-’, utca- és ragadványnevek feljegyzésében. Félő azonban, hogy ezzel együtt is csak kicsinyke töre­déke marad meg a múlt emlélfeinek. Ami leginkább fájó, hogy a közel­múlt a legveszendöbb. Mert ma még senki sem gondol rá, hogy ez is múlt­beli érték, életünk tanúja lesz egy­kor. Házak és utcasorok tűnnek el egyik napról a másikra, városrészek nőnek ki a földből, és alakulnak át a régiek a szemünk láttára. Tanyák válnak a földdel egyenlővé és falvak újulnak meg, szinte írmagját sem hagyva a korábbi életmódra emlé­keztető környezetnek. Emberek tö­megei cserélnek otthont, s vele szom­szédot, életstílust is váltanak, (Ki süt ma már például kenyeret odaha­za? Hányán őrletnek gabonát a falu­siak közül?) Idős nénikék, bácsikák költöznek az emlékeiket is elrejtő lakásrengetegbe, keresgélve az ősz- szekötő szálakat, hajdanvolt kap­csolatokat. S vajon ki kérdezi meg őket emlékeik felől? Arról, hogy kik jártak abban a régi utcában? S me­lyik házra illett volna emléktáblát rakni egy-egy jeles ember tiszteleté­re? Talán szobrot is lehetne emelni némelyiknek, vagy utcát elnevezni róla, hogy tanúja legyen a változó időnek. Hagyományokat örzünk, keres­gélünk, családi összejöveteleken gyermekeink, unokáink számára kü­lönös dolgokat, szokatlan históriá­kat, múltba vesző történeteket mesé­lünk. Érezzük, hogy kell a fogódzó, a kötődés, a folytonosság. Régi tán­cokat tanulnak a mai fiatalok, nép­éneket, népdalfeldolgozást az isko­lások, folklórfesztiválok, tanácsko­zások erjesztenek, a hagyományok ápolása — úgy érezzük — néhol már kezd beépülni kultúránk egészébe. Pedig lehet, hogy csak néhány meg­szállott ember úszik szemben az ár­ral, a modernizációval címkézett di­vatok felszínt bodrozó hullámaival. Azért, hogy ne legyenek társtala- nok, hinnünk kell abban, amit ma még kevesen ismertek fel: valameny- nyien hagyományőrzők vagyunk, le­hetünk. Most már csak a hagyomá­nyokról alkotott fogalmainkat kel­lene kitágítani, gazdagítani. F. Tóth Pál Részközgyűlést tartott az IKR Javítani kell a hatékonyságot és minőséget Tizenhat esztendővel ezelőtt a terme­lési rendszerek sorában az országban elsőként jött létre a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat (IKR). A hetvenes évek elején az IKR szakemberei először a kukorica, majd a búza termelését koordinálták, segítet­ték szaktanácsaikkal. Később napra­forgóval, cukorrépával és különböző takarmánynövények termelési techno­lógiájának ellenőrzésével, a taggazda­ságok termőhelyi adottságainak meg­felelő adaptálásával bővült tevékenysé­gük. Legújabban a szója és a borsó is fel­került az IKR növényeinek listájára. A vállalat az idők során egyre szélesí­tette szolgáltatásai körét: napjainkban már tagjainak az egész üzem gazdálko­dására is a^nak szaktanácsot. A közös vállalatnak ma hazánkban 240 taggazdasága van. Bács-Kiskun, Szolnok, Heves és Pest megye, azaz az úgynevezett 5000-es termelésszervező körzet 39, ezen belül megyénk 20 mező- gazdasági üzeme tagja az IKR-nek. Hagyomány már, hogy minden év februárjában részközgyűléseket tart az IKR, ahol beszámolnak az elmúlt esz­tendő munkájáról és vázolják a jövő fel­adatait. Az 5000-es termelésszervezési körzet tegnap Kecskeméten, a Magyar —Szovjet Barátság Termelőszövetke­zetben tartotta meg részközgyűlését. Először Nemes András, az IKR fő­könyvelője adott számot a közös válla­lat 1987. évi tevékenységéről. Mint mondta, tavaly 214 ezer hektáron ter­meltek kukoricát 6912 kilogrammos hektáronkénti átlaggal. Az őszi búza területe 243,6 ezer hektár volt. Ebből átlagosan 4716 kilogrammnyi termett. Mindkét növény termése elmaradt a tervezettől a kedvezőtlen időjárás mi­att. Az IKR összes árbevétele 6 milli­árd 31 millió forint, a nyereség pedig 153,7 millió forint volt, amiből több mint 27 millió forintot visszaosztottak taggazdaságaiknak, vagyoni betétjük arányában. Az idei esztendőben 110 millió forintos eredmény elérését terve­zik. Ezt követően Kiss István, az IKR 5000-es termelésszervezési egységének vezetője ismertette a körzet múlt évi eredményeit. Elmondta, hogy 1987- ben a 72 ezer hektárnyi összterületből 34 ezer hektáron termeltek búzát, amelynek a terméseredménye az aszály miatt mintegy húsz százalékkal elma­radt a tervezettől. Ám a mostoha időjá­rás ellenére a vártnál kedvezőbben ala­kult a kukorica és a napraforgó termé­se. (Az előbbiből hektáronként 6499, az utóbbiból 2500 kilogrammot takarí­tottak be átlagosan). Az egységvezető aláhúzta, hogy az egy éve üzembe helyezett városföldi fo- lyékonyműtrágya-gyártó üzem jelentő­sen segítette a taggazdaságokban a ta­lajerő tápanyaggal való utánpótlását. A gépjavítást 11 szervizkocsi, és egy éve egy új diagnosztikai szervizkocsi segíti. Ám az országos alkatrészhiány így is sok gondot okozott az üzemeknek. Az idei esztendőről szólva aláhúzta, hogy tovább kell javítani a hatékony­ságot és a termelés minőségét. A gabo­na szerkezetén belül növelni kívánják a kukorica részarányát. Emellett, mint mondotta, a fehérjenövények dinami­kus területnövelése várható. A beszámolók után Baki Ferenc, a Bács-Kiskun Megyei Tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osztályának he­lyettes vezetője adott tájékoztatót me­gyénk mezőgazdasági üzemeinek hely­zetéről. Elmondta, hogy a nehéz körül­mények és a mostoha időjárás ellenére 1987-ben 400 millió forinttal ter­(Folytatás a 2. oldalon.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom