Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-09 / 33. szám
1988. február 9. • PETŐFI NEPE ALKOTÓ VITA, ŐSZINTE PÁRBESZÉD A párt vezető szerepéről és a politikai intézményrendszer továbbfejlesztéséről Falugyűlésekről félidőben A pártalapszervezetekben, pártcsoport-értekezlete- ken, taggyűléseken tovább folytatódnak a viták a párt vezető szerepének és a politikai intézményrendszer továbbfejlesztésének kérdéseiről, amelyek irányelveit az MSZMP KB munkabizottsága dolgozta ki. E vitákat mindenütt az őszinteség, a konstruktív kritika jellemzi; régen nem pezsegtek így az összejövetelek, mint e dokumentumok tárgyalásánál. Korábban kellett volna Az Évig Bajai Villamosszerelvény Gyárának kommunistái pártcsoport-értekezleten vitatták meg a dokumentumot. Az egyik munkás így fogalmazott: a tézisekben sok olyan van, amit már tíz évvel ezelőtt így kellett volna csinálni, s akkor ez a gazdasági, politikai helyzet nem állt volna elő. „A műhelyekben azt mondják a szaktársak, ti vagytok a felelősek mindenért ebben az országban, de tarthatom-e én a hátam a munkapad mellett a korrupcióért, a pazarlásért? Ezért kell változtatni a pártirányítás módszerein, ilyen módon tekintélyt kivívni a pártnak” — mondotta. „Határozottabb állásfoglalás Volna szükséges a párt részéről — vetette fel egy másik munkás. — A gazdaságban nem következett volna be mindaz, ami történt. Nem operatív beavatkozásra gondolok, hanem a pontosabb, elérhető célok kijelölésére.” S mások:- nagyobb megbecsülést kapjanak a kommunisták minden szinten, azzal is, hogy korábban kérjék ki a véleményüket — nem amikor már baj van —, s hallgassanak is rájuk. Az állami irányítás legyen egységesebb, s amit egy évvel korábban kimondtunk, az maradjon érvényben. A szabályozórendszer legyen egységes, mert hogyan lehet műszaki fejlesztést, megújulást végrehajtani pénz nélkül? Törölni kell azt a gyakorlatot, hogy azoktól veszik el a pénzt, akik jól dolgoznak. Ne csak végrehajtók, alakítók is legyenek A pálmonostori Keleti Fény Termelőszövetkezetben politikai oktatás keretében dolgozták fel a téziseket. A párttagság teljes létszámban jelen volt, s bár rövid idő állt rendelkezésükre, mégis nagyon aktívak, szókimondóak voltak. „A párt vezető szerepének növekedése attól függ — fejtegette az egyik hallgató —, mennyire vonják be a kommunistákat a döntések előkészítésébe. Ha ez hiányzik, hogyan lehet felelős az egyszerű párttag magáért a döntésért? Ezért kell megváltoztatni, korA BIRO TOLLÁBÓL szerűsíteni a politikai intézményrendszert, s akkor pontosan megállapítható lesz, ki és miért felelős.” „Ha ez megtörténik — vélekedett egy másik felszólaló —, bizonyára kevesebb lesz a párton belüli bürokrácia, a bizottságosdi, és több lesz a tényleges, az alkotó munka.” Az sem mindegy — hangsúlyozta szenvedélyesen egy hozzászóló —, hogy a párttagok, a kommunisták mennyire érzik saját felelősségüket a pártért, a politika melletti kiállásért. Mások a párt és az állami feladatok különválasztásáról szóltak. Nem szerencsés, sőt helytelen gyakorlat volt, hogy a párt operatívan beleavatkozott a gazdasági, állami ügyekbe, parancsszóval intézkedett. A párt igenis határozza meg a célokat, mozgósítson azok elérésére, s ellenőrizze a végrehajtást. Nem volt indokolatlan a következő felvetés sem: a társadalmi szervezetek az őket érintő kérdésekben ne csak végrehajtók, hanem alakítók is legyenek, hallgassák meg az ő véleményüket is. Vitában legyőzni a hitetlenkedőket Az Április 4. Gépipari Művek kommunistái aktívaértekezleten beszélték meg a dokumentumot. A véleményeket nem sztaniolba csomagolták. „Miért csökkent a párt vezető szerepe? — tette fel a kérdést az egyik munkás, s válaszolt is rá. — Véleményem szerint a felismeréstől a cselekvésig túl sok idő telt el, s a gazdaságban végbemenő változások miatt lazult a párt és a tömegek kapcsolata. Nem érezhető most sem a gyors cselekvés, a politikai intézményrendszer változása is nagyon lassú.” Mások a párt vezető erejét és a munkásosztály hatalmát hozták összefüggésbe, hansúlyozva: az egypártrendszer körülményei között rendkívül fontos az önkontroll, a kritikus, az önkritikus légkör kialakítása, a bürokrácia és az önkényeskedés elleni fellépés. „A még nagyobb nyilvánosság — vélte az egyik felszólaló — tovább erősítené a párt tekintélyét. Az természetes, hogy lesznek a döntések után ellenvélemények, sőt kételkedők, ellenzők is. Ezek ellen fel kell lépni, állást foglalni, de vitában kell legyőzni őket, s ha ez nem sikerül, tiszteletben kell tartani álláspontjukat.” Jogosnak tartotta mindenki, hogy fokozni kell a párt ellenőrző, számonkérő tevékenységét. Nem elég csak beszélni arról, hogy minden kommunistának tennie kell a maga helyén a dolgát, tekintet nélkül funkciójára, számon is kell kérni tőle, mit tett a párt vezető szerepének érvényesítéséért. Gémes Gábor Az ártatlanság vélelme A bíróság döntése a bűnösségről és a büntetésről, vagy a felmentésről a tények feltárásán alapul. Az ítélet csak akkor lehet törvényes és igazságos, ha a valósággal egyezően tartalmazza a megtörtént eseményeket, azaz, ha a ténymegállapítás igaz. A bíróság a büntetőítéletben többnyire köznapi, közönséges tényekről nyilatkozik. Rendszerint arról van szó, hogy valaki lopott, rágalmazott, csempészett, balesetet okozott, erőszakoskodott vagy féltékenységből ölt. A bírósági eljárás tárgya eszerint nem valami ünnepélyes vagy fennkölt esemény. Es mégis, a bűnügyek megjelennek irodalmi művekben, a televízióban, a rádióban és a napi sajtó hasábjain is. Ez arról tanúskodik, hogy a büntetőügyekben emberi és társadalmi konfliktusokat és sorsfordulókat látnak meg. Ezek a tulajdonságok mégis valami különös színezetet adnak a bűnügyeknek, kiemelik a közönséges események sorából. Éppen ezért nem érdektelen, ha rávilágítunk néhány olyan szabályra, amelyeket a bíró szem előtt tart annak vizsgálata közben, hogy a bűncselekményt a megvádolt személy követte-e el. A bizonyítás szabályai A vádlott elítélésére csak akkor kerülhet sor, ha bűnösségét bizonyították. A bizonyítás megismerő tevékenység. Ennek során a bíróság egyenként és összességükben közvetlenül megvizsgálja az elkövetés mellett és ellen szóló bizonyítékokat. Ezért is szükséges, hogy a bíróság kihallgassa a tanúkat, mert csak igy tud meggyőződni a vallomásuk hiteléről. A büntető eljárásról szóló törvény részletesen előírja a bizonyítás szabályait. Ezek sorából kiemelkedik az ártatlanság vélelmének elve. Eszerint mindenkit, tehát a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személyt is ártatlannak kell tekinteni mindaddig, amíg bűnösségét nyilvánosan lefolytatott perben a bíróság jogerősen meg nem állapította. Az elv jelentőségét ' mutatja, hogy szerepel a negyven éve elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában is. A gyanúsított nem kötelezhető Mit jelent az ártatlanság vélelme a büntető eljárásban? Mindenekelőtt meghatározza a bizonyítási kötelezettséget. Énnek értelmében az eljáró szerveknek az eljárás minden szakaszában, tehát a nyomozás során, de a bírósági tárgyaláson is, kötelességük nemcsak a terhelő, de az elkövetés ellen szóló, sőt enyhítő körülményeket is figyelembe venni és kideríteni. A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személy nem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására. Az eljáró hatóságok kötelessége kétségek felmerülése esetében a bizonyítás összes lehetőségeinek a kimerítése. Ha azonban ezek után is marad kétség, azt az ügydöntő határozatban a vádlott javára kell értékelni. Itt arról van szó, hogy a bizonyítékok nem győzték meg a bíróságot, arról, hogy bűncselekmény történt, vagy ha igen, hogy azt a vádlott követte el. A büntetőjog ragaszkodik ahhoz, hogy a csak valószínű, de bizonyossá nem tett bűnösség alapján senkit el ne ítéljenek. Ä terheltet nem terheli ugyan ártatlanságának bizonyítására vonatkozó kötelezettség, de célszerű, ha ezt — és általában a mentő körülményeket — nemcsak állítja, hanem bizonyítja is. Ezzel tudja ugyanis a vád bizonyításával szemben a bíróságot meggyőzni a maga igazáról. A bűnösnek kedvez? Sokan felvethetik, hogy az ártatlanság vélelmének érvényesülése a bűnösnek kedvez. Az ellenvetésre kérdésekkel válaszolhatunk: vajon elviselhető volna-e az olyan eljárás, amelyben meggyőző bizonyítékok nélkül ítélhetnének el embereket? Vajon nem vezetne-e az ilyen bizonytalansági tényezőkkel működő igazságszolgáltatás ártatlanok meghurcolásához? Az ártatlanság vélelmének szabálya, hisszük, nem a bűnösök, hanem az ártatlanok menedéke. Király Tibor professzorral érthetünk egyet: „az ártatlanság vélelme nem gyöngíti a bűnüldöző hatóságok pozícióit, hanem felelősségteljes bizonyító tevékenységre kötelezi őket, aminek eredménye lehet az emberek rendíthetetlen bizalma az igazságszolgáltatás iránt.” dr. Stefancsik Rajmund megyei bírósági elnökhelyettes Akárcsak egy esztendővel ezelőtt, 1987. november 15. és 1988. március 15. között most is megrendezik a megye településein a hagyományos falugyűléseket és városkörzeti tanácskozásokat. Bács- Kiskunban ezekben a hónapokban mintegy 120 ilyen eseményre kerül sor. Az eddig megtartottak tapasztalatairól Bátayné dr. Mácsai Anikótól, a Hazafias Népfront megyei bizottságának közjogi kérdésekkel foglalkozó munkatársától kértünk tájékoztatást. — Hány falugyűlésre került sor eddig, s milyen mérvű a lakosság érdeklődése? — Február 5-éig 41 falugyűlés és 12 városkörzeti tanácskozás volt a megyében, ami mintegy a fele az összesnek. Eddig több mint 4500-an vettek részt a gyűléseken. Valamennyi tanácskozáson elfogadták azt a napirendet, amelyet a HNF megyei titkára és a megyei tanács elnöke közös levélben ajánlott. Eszerint az érdeklődők tájékozódtak az MSZMP KB 1987. július 2-ai gazdasági-társadalmi kibontakozási programjának helyi végrehajtására tervezett tanácsi és népfront-feladatokról. Ezenkívül napirenden szerepelt a tanácselnökök beszámolója az előző évi költségvetés és a fejlesztési feladatok teljesítéséről. A szokásoknak megfelelően meghívást kaptak a falugyűlésekre a megyei és a városi pártszervek, népfrontbizottságok, az országgyűlési képviselők és a megyei tanácstagok. Szintén meghívták ezekre a fórumokra azoknak a vállalatoknak és szövetkezeteknek a képviselőit, akik a lakosságot leginkább foglalkoztató kérdésekre azonnali, szakszerű választ tudtak adni. — Mik a hozzászólások tapasztalatai? — A községekben a falugyűlés olyan esemény, amelynek igen nagy szerepe van a lakosság jó politikai közérzetének kialakításában. Februáf elejéig mintegy 300 felszólalás hangzott el. A felszólalók a település egészét és a kisebb közösségeket érintő gondokat egyaránt felvetettek, s mindezek tükrözik a közösségi felelősségérzet növekedését. Egyébként — még az előző kérdéshez kapcsolódva — egy-egy falugyűlésen nem ritkán 3-400-an is részt vesznek, mint például Tompán, Hercegszántón, s Jászszentlászlón. A városkörzeti tanácskozásokon részt vevők száma ennél jóval kisebb. Összességében elmondható: az állampolgárok a jó gazda gondosságával éreznek felelősséget településük sorsáért. , — Változott-e a hozzászólások tartalma, s milyen kérdések vetődtek fel a legtöbbször? — Csaknem mindenütt szóba kerültek a helyi kommunális feladatok, a csatornázás, a víz- és gázvezetés, valamint az áruellátás javítására vonatkozó intézkedések. Ugyancsak gyakori a telefon- hálózat kiépítésére és bővítésére vonatkozó kérdés. Felvetődött a tanácsi apparátus létszámcsökkentésének igénye a többi között Kalocsán, a lakáshelyzet Tasson, a gáz bevezetése például Bácsboko- don. A szociális kérdések között a cigánylakosság beilleszkedéséről is szó volt Kiskőrösön és Mélykúton. A városokban — így Baján — nagy az igény a helyi hagyományok eddiginél jobb ápolására. Sok településen, egyebek közt Kalocsán és Baján is panaszkodtak az esti hangoskodások miatt, s egy újdonság: az egészségmegőrzés kiemelt témaként szerepelt Mélykúton és Baján. Végre előtérbe került az, hogy nemcsak az ifjúság, hanem a felnőtt lakosság is szeretné használni egészségének megtartása érdekében a tornatermeket, a sportpályákat. A hozzászólások kritikusak és őszinték, de akadtak olyanok is, akik csak az áremeléseket és a sorbanállást hangoztatták a kibontakozási programmal ösz- szefüggésben. Az ilyen emberek meggyőzését, bizalmának visszaszerzését is segíteniük kell a tanácselnöki beszámolóknak és a HNF kibontakozási programra vonatkozó elképzeléseinek. — A tanácselnöki beszámolók foglalkoznak az egy évvel ezelőtti javaslatok megvalósításával is. Milyen ezeknek a megítélése? — A beszámolók konkrétak, felelősséggel adtak számot az elmúlt évi falugyűléseken ígértek teljesítéséről, illetve azt sem fedte fátyol, hogy esetenként miért nem valósulhattak meg az elképzelések. A jövő terveiről pedig elmondható: frázis nélküliek. A tanácsi és a népfrontfeladatok általános megfogalmazások helyett tényeket tartalmaznak. A beruházási elképzelések, a mozgalmi kezdeményezések egyaránt a kibontakozás helyi megvalósítását szolgálják. Ma már az emberek nem fogadják el az* olyan kijelentéseket, hogy „mindent megteszünk annak érdekében ... támogatjuk .. . elősegítjük ...”, hanem a „hogyan?” megfogalmazását igénylik. S mindenkinek azt is tudnia kell: jövőre számonkérik ezt a „hogyan?”-t. Az észrevételek és a kérdések között voltak olyanok, amelyeket helyben kell megvizsgálni, s ott intézkedni a megvalósítás érdekében. Megjegyzem, hogy például a HNF kaskantyúi bizottsága áprilisra napirendre tűzte a falugyűlésen elhangzottak alapján tett intézkedések megvizsgálását. Más kérdések megoldása megyei intézkedést igényel, s természetesen voltak és lesznek olyan felvetések, amelyekről országos főhatóságoknak kell tudomást szerezniük, .mivel ők jogosultak intézkedésre. Ezeket a kérdéseket feltétlenül továbbítani szükséges, hogy semmi se maradjon elintézetlenül, megválaszolatlanul. — Milyen a falugyűlések légköre, hangulata, s melyek az egyéb tapasztalatok? — E rendezvények demokratikus légkörben zajlottak le, s a hozzászólásokból egyértelműen kitűnik, hogy a lakosság tisztában van az ország pénzügyi helyzetével, a növekvő feladatokkal. Ennek ellenére nem mindenki látja világosan a jövőt. Sajnálatos például, hogy az információk halmaza ellenére sem ismertek eléggé az adójogszabályok, amelyekről valószínűleg elég lett volna kevesebb, de pontosabb tájékoztatás. Mindezt arra alapozom, hogy valamennyi falugyűlésen kérdés merült fel az adóreformmal kapcsolatban, különösen a nyugdíjasokra és a mezőgaz-, dasági kistermelőkre vonatkozóan. A falugyűlések többségén közösségi célokra is felajánlásokat tettek az emberek. Imrehegyen társadalmi munkát vállaltak az iskolaépítésben, Sükösdön pedig óvodai csoportszoba felújitását vállalták, s lehetne folytatni a felsorolást- Tehát nemcsak lakossági kér rések hangzanak el, hanem az*em- berek adnak is önként, felelősséggel. Megemlítem még: több falugyűlésen felvetették, hogy gyakrabban kellene tartani ilyen rendezvényeket. Véleményem szerint is szükség van erre, s jelenlegi helyzetünkben szinte orvosságként hathat a falugyűlések „ünnepi” jellege egy községben. Ez olyan társas együttlét, amelyen érezhető a közösség alkotó szándéka, de kritikája és felelősségrevonó ereje is. Vitaszek Zoltán SKODA? ZAPOROZSEC? DÁCIA? SUZUKI? .. . Berecz Frigyes a hazai személygépkocsi-gyártás lehetőségéről Közvéleményünk időről időre felfokozott várakozással kiséri figyelemmel a hazai gépkocsigyártási lehetőségekről szóló híreket. Az MTI munkatársa megkérdezte az ipari minisztert, mi a realitásuk ezeknek a híreknek, hol tartanak az előkészítő tárgyalások, és mikor születik végleges döntés a gépkocsigyártásról? Berecz Frigyes elmondta, hogy hazánkban jelenleg mintegy másfélmillió személygépkocsi fut az utakon. A járművek átlagéletkora meglehetősen magas, 10 év körüli, és átlagfogyasztásuk is meghaladja a 10 litert. A motorizáció fejlődésével arra számítanak, hogy 2000-re legalább kétmillió gépkocsi lesz az állampolgárok, illetve a közületek tulajdonában. Addigra el kell érni, hogy az autók átlagéletkora a jelenleginek mintegy a felére mérséklődjön, és fogyasztásuk is jelentősen csökkenjen. Ehhez azonban már ebben az évben körülbelül 200 ezer új személygépkocsit kellene importálni és forgalmazni. Egyelőre azonban csak 130 ezer új jármű beszerzésére van garancia, döntő részben a szocialista országok ismert márkáira és típusaira. Nincs realitása annak, hogy ezt a keretet további számottevő szocialista importtal bővíthessük, a konvertibilis piaci beszerzésekre pedig nincs elegendő pénz. Ugyanakkor meg kell találni az utat az ellátási gondok megoldására, mégpedig mielőbb. Korszerűbb gépkocsiparkkal, az átlag-üzemanyagfogyasztás csökkenésével például 600—700 ezer tonna olaj takarítható meg évente, s további olyan költségek is feleslegessé válnak, amelyeket most a környezetszennyezés felszámolására kell fordítani. Forgalombiztonsági szempontból is jó volna, ha a mai helyzet néhány év. alatt javulna, hiszen a sok rossz műszaki állapotú autó csak növeli az amúgy is túlzsúfolt utak terhelését. A kormányzat részleteiben és átfogóan felmérte és elemezte a kérdést. A számítások szerint legalább 25 —30 milliárd forintnyi egyszeri beruházás mindenképpen elengedhetetlen ahhoz, hogy gazdaságosan és korszerűen épüljön ki a magyar gépkocsigyártás vagy összeszerelés. A gyártásban 80—100 kisebb-nagyobb iparvállalat venne részt, például autóüvegek, műanyag elemek, karosszérialemezek és műszerek gyártásával. A végleges döntés elhúzódásának egyik alapvető oka az, hogy azok a vállalatok, amelyek részt vesznek egy ilyen vállalkozásban, mindent — elsősorban a szükséges pénzt — az államtól várnak. Pedig az érintett gyárak, ha érzik a piaci hátteret, biztosak a jövedelmező termelésben, kockázatot kell hogy vállaljanak. Bonyolult, de nem megoldhatatlan kérdésről van tehát szó. A kormányzat még az év első felében döntést hoz. Jelenleg hat-hét lehetséges javaslatot, ajánlatot vizsgálnak a szakemberek, ezek között van olyan, amely összeszerelésre, végszerelésre, komplett gyártásra, vagy csak alkatrész-, részegységgyártási együttműködésre vonatkozik. így előrehaladott megbeszélések folynak például a csehszlovák Skoda gyárral kialakítandó kooperációról, szó van a Skodákhoz való magyar motorgyártásról is. Hasonló szinten állnak a megbeszélések az új szovjet ZAZ 1102 (korábban Zaporozsec) autók magyar—bolgár -szovjet kooperációs előállításáról, mégpedig úgy, hogy mindhárom országban összeszerelnék azokat. Lehetőség van a megújuló lengyel autógyártásba való fokozottabb bekapcsolódásunkra éppúgy, mint a román Oltcit, vagy esetleg a Dacia személygépkocsik előállítására, ez utóbbiak esetében részegységek szállításával. Ugyancsak beható tárgyalások folynak a Suzuki céggel, gépkocsik összeszerelésére vonatkozóan, de más japán, továbbá nyugat-európai és amerikai autógyárakkal is. A végleges döntésre előreláthatólag a félév végéig még várni kell — mondotta Berecz Frigyes ipari miniszter. r
