Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-04 / 29. szám

1988. február 4. • PETŐFI NÉPE • 5 A PÁRTBIZOTTSÁG MEGTÁRGYALTA Előrelépés Jánoshalmán az iparban, a mezőgazdaságban A városi és a városi jogú nagyközsé­gi pártbizottságok januárban, február­ban, vitatták, illetve vitatják meg a körzetükhöz tartozó ipari, mezőgazda- sági üzemek, a tanácsok múlt évi gaz­dálkodásának tapasztalatait, az ez évi tennivalókat. A megbeszéléseken érté­kelik a gazdaságpolitikai tevékenysé­get, elemzik az előrevivő és a visszahú­zó erőket, s meghatározzák azokat a feladatokat, amelyeket a nagyobb eredmények eléréséhez meg kell oldani. Jánoshalmán a pártbizottság titká- ' rát, Hónig Ferencet kértük arra, hogy válaszoljon kérdéseinkre, foglalja össze a pártbizottsági ülésen elhangzottakat. — Milyen gazdasági eredmények szü­lettek az elmúlt évben Jánoshalmán? Gazdaságaink a múlt évben a szigo­rodó gazdálkodási feltételek között is jobb eredményt értek el, amely annak tulajdonítható, hogy 1987-ben kedvező törekvések indultak és ígéretes beruhá­zások valósultak meg. Ilyenek: a Bács­ka Ipari Szövetkezet tervezett tőkés ex­portja 13 millió 800 ezer forint volt, és ehelyett 17,5 millió forintot ért el. Foly­tatódik a Jókai Tsz felzárkózása, ter­melésének, tevékenységének korszerű­sítése. A Petőfi és a Haladás Tsz stabili­zálta, sőt túlszárnyalta az előző évi ki­emelkedő eredményeit. — A tsz-közi vállalat a mindenki által nehéznek ítélt alaptevékenységé­vel, — a kertészeti főágazatot harma­dik évben sújtó rendkívüli fagykár elle­nére is — az 1986-ost jelentősen meg­haladó eredményt hozott. Hosszas elő­készítés után megkezdődött az áfész ruházati áruházának és cukrászüzemé­nek építése, jó ütemben folyt a tsz-közi vállalat II. számú sertéstelepének re­konstrukciója, a Jókai és a Haladás • A Bácska Ipari Szövetkezet textilüzemében szorgalmas munka folyik. (Méhesi Éva felvétele) Tsz szarvasmarhatelepének felújítása, továbbá a Petőfi Tsz baromfitelepének bővítése. A csökkenő pénzügyi lehető­ségek mellett is fejlődtek a községek. Bővítették a diákélelmezési konyha ét­termi részét, a földgázvezeték-hálóza­tot, szilárd útburkolatot kapott a Tom­pa Mihály utca, régóta húzódó problé­ma oldódott meg Kéleshalmán. Taná­csi fejlesztésként a tsz-közi vállalat ki­vitelezésében felújították az elavult víz­hálózatot. Kisrátában gázcseretelep épül. — Részletezzük! A községben milyen hatékonysággal termeltek az ipari üze­mek? — Jánoshalmán az ipart változatla­nul a Bácska Ipari Szövetkezet, A Mo­sonmagyaróvári Kötöttárugyár üze­me, a KEFAG fafeldolgozó telepe és a költségvetési üzem képviseli. A Bácska ISZ-nél a 15,1 százalékos keresetnöve­kedést a nyugati export növelése tette lehetővé. A gazdasági szabályozók mi­att azonban az igen magas nyereség ellenére sem rendelkeznek akkora ösz- szegű, fejlesztésre fordítható érdekelt­ségi alappal, amellyel a hatékonyságu­kat tovább fokozhatnák. A várható nyereség 23 771 000 forint. Előrelépést várnak a szolgáltatásban a leányválla­lat megalakulásától. A MOKÖT 1987 októberétől tevékenykedik a Moson­magyaróvári Kötöttárugyár üzeme­ként. Az év első 9 hónapjában a Hódi- köthöz tartozott. Az augusztus—szep­temberi nehéz körülmények szülte rossz hangulat szűnőben van. A vezetés stabilizálódott, új gépeket kapott az üzem. Fontos feladat a teljesítmény nö­velése. A költségvetési üzem teljesítette feladatait. Nyeresége a tervezett 1 516 000 forinttal szemben 1 800 000 forint körüli, ami 18,7 százalékos növe­kedésnek felel meg. A KEFAG János­halmi Fafeldolgozó Üzeme termékei­nek döntő többsége — az utóbbi évek átlagában mintegy 70 százaléka — tő­kés exportra kerül. Ez évben 49,5 millió forint értéket exportáltak. Fő termé­kük a MÁV-EUR csereraklap, amely­nek gyártása évről évre jelentősen nőtt. Az üzem magas színvonalon termel, amit a nyugati piacra történő szállítá­sok aránya is bizonyít. Tervezett nyere­ségét az üzem több mint 30 százalékkal túlteljesíti. — Hogyan dolgoztak a mezőgazda- sági nagyüzemek, milyen termésátlago­kat értek el? — A növénytermelésben a kedvezőt­len időjárás ellenére is jó eredmények születtek. Nagyközségi szinten a búza termésátlaga hektáronként 5,5, a ku­koricáé 8,7 a napraforgóé pedig 2,35 tonna. Kiemelkedő a Jókai Tsz 9,2 ton­nás kukorica-átlagtermése. Ezek az át­lagtermések megfelelnek a jánoshalmi elvárásoknak, de kedvezőbb időjárás esetén többet várunk. A Haladás és a Jókai tsz-ek szakosított szarvasmarha­telepein a tejtermelés 4,5 millió liter körüli. Kifejezetten jó eredménynek tartjuk, hogy a Haladás Tsz-ben az egy tehénre jutó tejtermelés eléri az 5800 litert. A tsz-közi vállalat sertéstenyész­tő és -hizlaló tevékenysége jól megfelelt az évek óta vele szemben támasztott magasszintű elvárásoknak. Az eredmé­nyek további javulása várható a II. szá­mú sertéstelep rekonstrukciójától, va­lamint az állati melléktermékek fel- használásának bővítésétől. — A múlt évben a tsz-közi vállalat­nál és a Petőfi Tsz-nél nagy gondot okozott a fehérje beszerzése. A Petőfi Tsz-nél a pecsenyecsirke 70, a bárány 100 százaléka tőkés exportra került. Csirkéből 3 460 000 kilót, bárányból 25 000-et hizlaltak és értékesítettek. Szeptember 1-jétől a bárány átadásá­nál gondok voltak, amikor 10 százalék­kal csökkent a kilónkénti felvásárlási ár. A nagyközség háztáji gazdaságai­ban az állattenyésztési tevékenység je­lenleg stabil, kiegyensúlyozott. A ser­tésfelvásárlás a kisegítő gazdaságokból szervezett, különösen jól alakult ez a tevékenység a Petőfi Tsz-nél, az utóbbi hónapokban- a tsz-közi vállalatnál. A kertészeti tevékenységet immár har­madszor sújtotta a téli 25-27 Celsius- fokos hideg és a tavaszi fagy. Ennek következménye, hogy a tsz-közi válla­latnál minden eddiginél kisebb mennyi­séget takarítottak be a szőlőből (2600 mázsát), szilvából, őszibarackból, cse­resznyéből és körtéből. A háztáji és kisegítő gazdaságok ültetvényeinél ha­sonló a helyzet. A Petőfi Tsz kiemelke­dő beruházásai voltak a 72 milliós pe- csenyecsirke-nevelő telep és 12 milliós értékben juhhodályok. A Jókai Tsz a szarvasmarha-ágazatába 30 millió fo­rintot fektetett. — Melyek a legfontosabb tennivalók ebben az évben? — Bizonyos, hogy alapvetően egyet­len gazdaság sem módosítja a terme­lésszerkezetét. A piac meghatározó jel­legének erősödnie kell, a fejlesztési, be­ruházási elképzelések -— jánoshalmi szinten — lényegesen szerényebbek lesznek. A Központi Bizottság 1987. július 2-ai állásfoglalásának megfelelő­en pártbizottságunk meghatározta a gazdasági-társadalmi kibontakozás he­lyi programját. Ennek érdekében ke­resni kell a helyben megtermelt termé­kek magasabb szintű feldolgozásának lehetőségeit. Továbbra is kutatni kell az exportnövelés lehetőségeit. Válto­zatlan feladat a nem jánoshalmi szék­helyű üzemek felső vezetésével való kapcsolatok javítása. Az eseti konzul­tációkat rendszeressé és módszeressé kell tenni. A szakcsoportok és a KISZ- szervezetek tevékenységét a gesztorvál­lalatoknak magasabb szinten kell szer­vezni. A szakcsoportok tevékenysége, eredményessége a lakosság életszínvo­nalára, így közhangulatára is hatással van. A nagyközségi pártbizottság — a felsőbb pártszervek állásfoglalásaival összhangban — kiemelt feladatnak tartja a gazdasági-társadalmi kibonta­kozás személyi feltételeinek javítását. A feladatok végrehajtásához korszerű1 síteni kell a munkamódszerüket, veze­tési stílusukat — mondta végezetül Ho­nig Ferenc. Gémes Gábor A mezőgazdasági könyvhónap újdonságaiból A másfél milliónyinál több mezőgazdasági kistermelő, csa­ládtagjaival együtt, az ország lakosságának mintegy a felét képviselik. Nélkülük nem lenne bőséges élelmiszer- választék a boltokban, a piacokon és a család asztalán. A kistermelésben előállított termékek jelentős részét, csak­nem 50 százalékát, eladásra termelik, a másik 50 százalékot maguk 'a termelők fogyasztják el. Az árutermelés tehát ellá­tással is társul. Az önellátás törvényei pedig eltérnek az árutermeléstől. A kistermelés viszont nem önmagában léte­zik, hanem a mezőgazdaság, az élelmi­szer-gazdaság nagyüzemi rendszere, s általában a szocialista társadalom kör­nyezetében, annak szerves vagy kap­csolódó, kiegészítő részeként. Évtizedek kutatómunkájának ösz- szegzéseként készült el Tóth A. Ernő kötete, mely elemzi a mezőgazdasági kistermelést, a családi termelést. Azok­nak az embereknek munkáját boncol­ja, akik munka után, hogy növeljék családi bevételüket, javítsák életkörül­ményeiket, dolgoznak telkeiken, a ház­tájiban. Munkások, értelmiségiek föld­művesként, állattenyésztőként; javako­rabeliek és fiatalok; nők és férfiak, tár­sadalmunk valamennyi rétegének kép­viseletében újra virágzó kertkultúrát teremtettek az ötvenes évek első felé­ben elhagyott és elvadult domboldala­kon, a futóhomokon, az azóta megúj- hodott tanyákon, falvakban, kertváro­sok földjein. (Mezőgazdasági Kiadó) * * * A Szőlészeti és Borászati Kutatóin­tézet nyugalmazott főigazgatója, Kato­na József így ajánlja könyvét olvasói­nak: „Magyarország többek között szí­ves vendéglátásáról, jó hangulatáról is­mert. Ehhez jelentékenyen hozzájárul­nak borai, amelyek étkezésekhez, vagy akár önállóan fogyasztva, élvezetet je­lentenek és jó kedvre is derítenek. Úgy mondja a magyar ember, hogy „nóta van a magyar borban”. Ahhoz, hogy boraink az étkezések­nek hozzáillő kiegészítői, a jó kedvnek kellemes forrásai legyenek, hasznos megismernie az egyes borfajtákat. Eh­hez kíván a „borkalauz” segítséget nyújtani. Ötletes illusztrációval, a legjobb hazai borcímkékkel dí­szített kötet me­séli el mindazt, amit a borról tud­ni kell (miben kü­lönböznek hazai boraink a külföl­ditől; áttekinti a magyarországi szőlészet és borá­szat múltját; alapfogalmakat magyaráz; tájé­koztat a borok minőségi osztá­lyozásáról stb.). A szerző sorra veszi a magyaror­szági borvidéke­ket, legjellem­zőbb termékei­ket, majd a borok és pezsgők minő­ség és cukortarta­lom szerinti beso­rolását, kódszá­mát, a forgalom­ban lévő készít­mények tételes felsorolását adja. A Corvina Kiadó könyve bemutatja szűkebb hazánkat, az alföldi borvidéket is. Említi a Kecskemétvin, a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát, a Sükösdi, az Izsáki, a Helvéciái, a Kecskemét—Szikrai, a Kiskőrösi, a Kiskunhalasi, Kunba- ja-Bácsszőlősi Állami Gazdaság, a Keceli Szőlőfürt, a Solt- vadkerti Szőlőskert Szakszövetkezet és az SZBK1 miklóste- lepi állomásának tevékenységét, forgalomban lévő boraik, pezsgőik tételes felsorolását adva. Kerekes Magdolna Új telephely épül # Szalkszentmártonban új telephelyet épít a DÁFU (Dél-Alföldi Állattenyésztés-, Fejlesztő Vállalat) építőipari üzeme. A már működő betonkeverő mellé egy nagy csarnok készül, ahol helyet kap az asztalos-, a lakatos- és az ácsmühely is. Ugyan­csak itt épül a vállalat új üzemháza is. Ebben lesznek a mosdók és az öltözők is. P. Z. AZ EZREDFORDULÓ KÖZLEKEDÉSE Torlódó teendők Szakemberek szerint hazánk közle­kedése a 80-as évek közepéig még olyan színvonalú volt, hogy összességé­ben nem akadályozta a népgazdaság fejlődését. Annak ellenére volt ez így, hogy a szóban forgó ágazatban az utóbbi évtizedben egy igen jól kitapint­ható leépülési folyamat indult meg, er­ről azonban a gazdaság egyéb, lényege­sen súlyosabb nehézségei elterelték a figyelmet. A szakértők egybehangzóan állítják, a helyzet kritikussá válhat. Kritikussá váló helyzet A múlt év végén készült el a Közle­kedési Minisztériumban az a koncep­ciótervezet, amely az ágazat fejlesztési elképzeléseit tartalmazza az ezredfor­dulóig, megoldási lehetőséget kínálva a gondok többségére. Ezeket az elképze­léseket — a minisztériumban úgy hatá­roztak — társadalmi, szakmai vitára bocsátják. így a közvéleménynek nem­csak lehetősége lesz megismerkedni az elgondolásokkal, hanem véleményt is mondhat azokról. A terveket tartalma­zó munkaokmányt elküldték egyebek között a Hazafias Népfrontnak, a me­gyei tanácsoknak, a Közlekedéstudo­mányi Egyesületnek, a Magyar Autó­klubnak és a KISZ-nek is. Arról, hogy mit is tartalmaz a közle­kedés fejlesztésének ezredfordulóig szóló koncepciója, milyen főbb gondo­latok jegyében fogalmazódtak meg a tervezet készítőinek javaslatai, dr. Tóth Lászlótól, a Közlekedési Minisztérium államtitkárától érdeklődtünk. — A tervezetben először áttekintjük az ágazat fejlődését az utóbbi tervidő­szakokban. Ennek pedig az a lényege, hogy a közlekedés fejlődése az elmúlt években elmaradt a kívánatostól, fő­ként az anyagi eszközök hiánya miatt. Jíogy pillanatnyilag hol is tartunk, s miben áll az említett lemaradás, erre mondanék néhány kiragadott, de jel­lemző példát. A vasúti hálózat sűrűsége — a mint­egy 1700 kilométernyi kis forgalmú vo­nal megszüntetése ellenére is — nem­zetközi összehasonlításban megfelelő. Azonban a vasút műszaki színvonala, teljesítőképessége viszont már nem fe­lel meg a kor követelményeinek. Hi­szen a villamosított vonalak aránya például a szükséges 45-50 százalék he­lyett csupán 25 százalék. De nincsenek nagy sebességű közlekedésre alkalmas vonalaink sem, mivel a pályák műszaki állapota rossz. S bár gépjármű-ellátottságunk — 160 személygépkocsi jut ezer lakosra -— a fejlett tőkés országokénak az egy- harmadát sem éri el, de a közúthálózat még ennek az ellátottságnak, illetve a jelenlegi forgalomnak sem felel meg. Arról nem is szólva, hogy a közúti jár­műpark rendkívüli módon elöregedett. Rengeteg pénz — Mi szükséges ahhoz, hogy ez ,a kedvező fordulat bekövetkezzék? — Elsősorban rengeteg pénz kellene. Évente több tízmilliárd forintra volna szüksége az ágazatnak a fejlesztéshez. Azonban, hogy végül is mennyi áll majd rendelkezésünkre, azt ma még nem tudjuk. — Mik a stratégiai elképzelések? — Ha őszinte akarok lenni, akkor nincs a közlekedésben olyan terület, mely ne szorulna rá a fejlesztésre. Ja­vaslataink szerint: fejleszteni kívánjuk mind a pályázatot — beleértve a hajó­záshoz szükséges infrastruktúrát is —, mind a járműparkot, úgy a vasútit, a közútit, a légit, mint a vízit. Természe­tesen a fejlesztések során előnyt élvez­nek azok a vonalak a vasúton és a köz­úton is, amelyeken jelentős mértékű tranzitforgalom van. így például a vas­útnál a .Hegyeshalom—Kelebia, köz­úton a Hegyeshalom—Szeged irány. Többek között a közúti járműpark át­lag életkorát ugyancsak szeretnénk csökkenteni néhány évvel, ezért az ez­redfordulóig — a fizetőképes keresletet is figyelembe véve — megközelítőleg 2,5 millió személyautót kellene besze­rezni. Az szintén fontos lenne —- főként a főváros tehermentesítése miatt —, hogy Budapesttől délre több Duna-híd is épüljön, s emellett több hídra volna szükség hazánk több nagyobb folyóin is. Ezenkívül a városi és a helyközi tö­megközlekedés feltételeinek javítása is alapvető érdek. De ugyanígy érdekünk a vízi közlekedés fejlesztése is, hiszen belátható időn belül egységes víziót lesz a Duna—'Rajna—Majna. Energia­gazdálkodási szempontból pedig kívá­natos volna a vasúthálózat további ezer kilométerének villamosítása, hogy ezen a szakaszon bonyolódhassék a forgalom 80 százaléka. Azt azonban feltétlenül látni kell, hogy az említett program egyértelműen rekonstrukciós kell, hogy legyen, mivel vélhetően csak ennek megvalósításá­hoz lesznek meg a feltételek. Javaslatok sokasága A beszélgetést követő napokban le­zajlott a Közlekedéstudományi Egye­sületben a közlekedésfejlesztési kon­cepció első szakmai vitája. Itt a jelenlé­vők a tervezet fontosabb megállapítá­saival egyetértettek. Emellett azonban javaslatok is szép számmal hangzottak el az elképzeléseket kiegészítendő. így többek között az, hogy a vasúti áru- szállítás gazdaságossága mellett célsze­rű volna a közúti fuvarozásra is figyel­met fordítani. Néhány hozzászóló szó­vá tette, hogy a koncepció kimunkálói nem szenteltek elég nagy figyelmet a közlekedésben, pedig oly nagy jelentő­ségű emberi tényezőnek: például a köz­lekedésbiztonságnak. Egyesek szerint a javaslatok — melyek az írásos anyag­ban szerepelnek — túlzottan optimis­ták, míg mások éppen az ellenkező ál­lásponton vannak. Mindenki egyetér­tett viszont abban, hogy a közlekedés hírközlési hátterét az előrelépéshez elengedhetetlenül meg kell teremteni. _ zJ—-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom