Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-27 / 49. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. február 27.

A munkanélküliség kezelése

Elvileg és nagy általánosságban — ahogy mondani szokás: országosan és „globálisan” — semmi gond a munkaerőpiacon. A kereslet ugyan lassan csökken, és a kínálat is növekszik lassan, de a legutóbbi adatok szerint még mindig több mint 55 ezer szabad munkahely jut mindössze alig tízezer munkát keresőre. Csakhogy: „elvileg” és „általában” nem létezik a munkaerőpiac. Vagyis az iménti — látszólag megnyugtató — adatok semmit nem mondanak, és legfőképpen nem megnyugtatóak. Egyrészt azért nem, mert ez az 55 ezres munkahelykínálat egyetlen év alatt 26 ezerrel csökkent, és a rövidebb- hosszabb ideig munkanélküliek száma háromezerrel volt több az elmúlt év utolsó negyedében, mint egy évvel korábban. Az országosan még mindig bőséges álláskínálat ellenére is az elmúlt év végét több mint tízezer munkanélküli regisztrálásával kellett zárni, és egyre többen vannak azok, akik egy hónapnál hosszabb idő alatt sem tudnak elhelyezkedni.

S azért sem lehetünk nyugodtak, még általában sem, mert a legmér- téktartóbb prognózisok szerint is az év végére minimum 30-40 ezres munkanélküli tartaléksereggel kell számolni, kikerülhetetlen következményeként a remélhetően most már egyre jobban felgyorsuló szerkezet- átalakítási program végrehajtásának.

A szakmunkásoknak, és általában a szakképzetteknek nincs mitől tartaniuk: annál inkább fenyegeti a munkanélküliség a szakképzetleneket, és főleg a segédmunkásokat. De ez sem általánosítható. Mert például Nyíregyházán, a legutóbbi jelentések szerint, majdnem 400 munkanélküli szakmunkásra 89, de mellettük több mint 250 állás nélküli szellemi foglalkozásúra mindössze 20 szabad munkahely jut. És Borsodban, meg Szolnok megyében ugyancsak nagyon kiélezett a munkaerőpiaci helyzet, de például Hajdú-Biharban, Csongrádban vagy Bács-Kiskunban, és főleg Budapesten még a szakképzetlenek is megnyugtatóan bőséges munkahelykínálatból válogathatnak.

Ezt tudván is még nyugtalanítóbb, hogy valójában nem ismert pontosan a pillanatnyilag is munkanélküliek pontos száma, területi és földrajzi megoszlása. Az eddig idézett adatok ugyanis csak a közvetítő irodák jelzései. De hányán és hányán vannak, lehetnek, akik —- állásukat elveszítve — nem keresik fel a munkaközvetítőket? Vagy azért, mert azt sem tudják, hogy ilyesmi létezik, vagy azért, mert egyszerűen restellik, hogy munkanélküliek, és abban bíznak, hogy e Jiirtelen rájuk szakadt gond valóban csak átmeneti, és hivatalos segitség nélkül is megoldható. Ám tudniuk kell(ene), hogy reményeik hiá- bavalóak. Ezért is, és érdekükben is formálódik egyre határozottabban a munkaügyi kormányzat által szorgalmazott foglalkoztatáspolitikai eszköz- rendszer, csak hát félő, hogy a törekvésekkel jócskán megkéstünk.

Az átképzési támogatás mindaddig nem igazi megoldás, amíg a szándékolt átképzési rendszer tökéletlenül működik. A költségvetésből elkülönített foglalkoztatási alap — összegét tekintve

— inkább csak kormányzati gesztus, semmint érdemleges segítség a munka- nélküliek számáfa. A meghosszabbított felmondási idő után is járó anyagi támogatás lényegében diszkriminatív jellegű: csak azoknak — lehet, esetleg

— kedvező, akiket legalább tízesével bocsátanak el a munkahelyeikről. (És milyen fura: a vállalatoknál előszeretettel élnek az egy időben tíznél kevesebb ember elbocsátásának gyakorlatával ...) És van ugye a legújabb — kísérleti jellegű — megoldás: az úgynevezett újrakezdési támogatás. A még munkaképes, ámde fölösleges embereknek, hogy valamiféle vállalkozásba kezdhessenek, legfeljebb 150 ezer forintnyi, kedvezményes feltételekkel felvehető kölcsöntőke juttatható. Csoportos vállalkozás esetén ez az összeg valamit talán segít. Egyénenként azonban mintha nem is lenne. Végtére is: mit lehet manapság kezdeni 150 ezer forinttal... ? Legföljebb és esetleg berendezni valami kis primitív kócerájt

— feltéve, ha e kóceráj falai már állnak

—, és valami nagyon kezdetleges kisipari tevékenységbe fogni, vállalva ennek a gyengécske felszerelés, a rendkívül alacsony technikai színvonal miatti megannyi kockázatát. Megoldás? Nem igazából!

Kezelhetetlennek látszik tehát a mind nagyobb arányú rpunkanél- küliség? A kérdés valójában azért nem kérdés, mert ezt az újabbkori — és a gazdaságossági törekvésektől sajnos elválaszthatatlan — társadalmi jelenséget mindenképpen és minden körülmények között kezelni kell. Nincs vagylagos lehetőség, nincs alternatíva. Vagyis? Vagyis — mondják, és újabban megint, egyes szakemberek — kikerül- hetetlennek látszik a szabályos munkanélküli segély bevezetése. Mások meg ugyancsak ódzkodnak ettől, kimondatlanul is azért, mert a munkanélküli segély egyszersmind elismerése lenne a teljes foglalkoztatás, mint szocialista vívmány föladásának.

Csakhogy: a teljes foglalkoztatás manapság inkább csak elvi lehetőség. Feltételei nagy általánosságban és „globálisan” megvannak, helyenként, földrajzi körzetenként, szakmánként és foglalkozásokként egyre inkább hiányoznak. Ezzel g ténnyel szembe kell nézni! Rég nem időszerűek azok a — politikai színezetű — viták, hogy lehet-e Magyarországon munkanélküliség vagy sem? Magyarországon ugyanis megjelent — és csakis növekvő mértékű lesz — a munkanélküliség. Kezelési módszereinek eszköztárához sok minden tartozik, de a munkanélküliek napi megélhetését biztosító segély nem hiányozhat ebből az eszköztárból. Be kellene látni ezt már most, mert ha ez ügyben újabb, hosszabb ideig tartó — és a dolgok végkimenetelét tekintve csakis értelmetlen — viták kezdődnek, akkor ezért társadalompolitikailag ismét csak nagyon nagy árat kell fizetni.

Vértes Csaba

A PÁRTBIZOTTSÁG MEGTÁRGYALTA

Tiszakécskei cél: termékváltás,

a veszteségek kigazdálkodása

Tiszakécskén a városi pártbizottság a közelmúltban vitatta meg a múlt év gazdaságpolitikai célkitűzéseinek teljesítését, s tett javaslatot az ez évi feladatokra.

Az előterjesztésből kitűnt, hogy az ipari üzemek összesített teljesítménynövekedése az elmúlt évben is meghaladta az országos és a megyei átlagot. Pontos számadatok még nincsenek, de már most is megállapítható; a termelés növekedése eléri a 9 százalékot. Legmagasabb az Agrikon tiszakécskei gyárában és a Városi Tanács Építési és Karbantartási Költségvetési Üzemében. Az Agrikonnál már a tervet is 25 százalékkal magasabban állapították meg, de a teljesítés ezt is lényegesen meghaladva 36,5 százalékra rúgott. A költségvetési üzem 62 milliós termelése 55,7 százalékkal magasabb az 1986-os évinél. A Buliv — annak ellenére, hogy éves termelésére a nagyfokú bizonytalanság, a gyors átszervezés volt a jellemző — valamennyi tervfeladatát túlteljesítette. Üdítőitalból, bár mennyiségben a gyár életében a legtöbbet termelték, összetételében nem tudtak az igényeknek megfelelni. A Remix gyáregységében a termékeik iránti igények miatt a dinamikus termelés felfutását most mérsékeltebb, 7,7 százalékos növekedés követte. Ellenkező a helyzet a Habselyemnél, ahol keresett termékeik miatt a termelés 18,7 százalékkal bővült.

A Vegyépszer tiszakécskei gyárában az elhúzódó termékszerkezet-váltás jelentős visszaesést okozott. Már az év elején készített terv alacsonyabb volt a bázisnál, de a vállalati vezetés ezt is módosította és 9 százalékkal az 1986-os évi teljesítés alatt határozta meg. Ennek a gyár meg tudott felelni, de a negyedik negyedévben létszámátcsoportosítást kellett végrehajtani, s több mint egy hónapig 60 teljes munkaidős fizikai létszámot más munkahelyen kellett foglalkoztatni. Az ipari szövetkezet egész évben rendeléshiánnyal küzdött, amelynek következtében az anyag- ellátásban és a termelésben is hiá• Az Agrikon

tiszakécskei

gyárában

aszeptikus

töltőgépsor

készül

importot

váltva ki.

MEGYÉNK MEZŐGAZDASÁGÁNAK ENERGIAFELHASZNÁLÁSA

N

épgazdaságunk valamennyi ágában, így a mezőgazdaságban is jelentősen emelkedett az utóbbi években a különböző gépek, berendezések üzemeltetési költsége. Ennek egyik fő oka az üzemanyagok drágulása. A termelőkre jelentős többletkiadásokat rónak ezek a változások ugyanakkor, amikor itthon és a világpiacon egyaránt csak alacsonyra nyomott árakon tudnak eladni.

Szőkébb hazánk, Bács-Kiskun köztudottan mezőgazdasági megye. így nálunk különösen indokolt időről időre elemezni, értékelni mezőgazdasági üzemeink energiafelhasználását. Adorján Endre, a megyei tanács főenergetikusa és Szebe- rényi Gyula, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi osztály gépesítési szakfelügyelője rendszeresen foglalkozik ezzel a kérdéssel.

i m

i

A takarékosság lehetőségei és korlátái

m m

Tőlük először arról érdeklődöm: mezőgazdasági üzemeink a megye össz-energiafelhasználásából hogyan részesednek?

— A mezőgazdaság részaránya nálunk 18 százalék körül alakul, míg országosan csupán 7,7 százalék.

— mondja Adorján Endre, majd magyarázatképpen hozzáteszi: — Ez a különbség nem tsz-eink és állami gazdaságaink rossz energiafelhasználását mutatja, hanem azt tükrözi, hogy Bács-Kiskun megye mező- gazdasági jellegű és itt kevesebb az ipari felhasználó.

Takarékos szárítók

— Van-e olyan kimutatás, amelyből megtudjuk, hogy évente mennyi folyékony szénhidrogénre van szüksége a megye agrárágazatának?

— Felmérésünk szerint 1986-ban 97 ezer 500 tonna volt ez a mennyiség — válaszol a főenergetikus.

— A legtöbb energiát az erőgépek, a kombájnok, a tehergépkocsik és a terményszárítók használják fel.

— Erőgépből 5300, kombájnból 800, tehergépkocsiból pedig több mint 3400 üzemel a gazdaságoknál

— egészíti ki Szeberényi Gyula —. Megyénkben évente mintegy 600 ezer tonna kukorica terem. Szárításra évente 12 ezer tonna olaj fogy el.

— E mennyiség csökkentésére volna-e lehetőség?

A szárítóknál a hővisszanyerő adapter alkalmazásával elérhető megtakarítás — magyarázza Adorján Endre — azzal, hogy a szárításkor eltávozó meleg levegő egy részét hőcserélőn visszavezetik a szárítási folyamatba.

— A korszerűbb berendezések már ezen az elven működnek — fűzi hozzá a gépesítési szakfelügyelő. — A megtakarítás ezzel a módszerrel 10-20 százalékos is lehet. A mezőgazdasági osztály feladatának tartja, hogy a gazdaságok illetékes szakembereit megismertesse az eljárással. Ehhez segítséget kapunk a MÉM Műszaki Intézetétől és a megyei területi szövetségektől. Tapasztalatcseréket, üzemlátogatásokat szervezünk olyan gazdaságokba, ahol már működnek ilyen berendezések.

„Szomjasak” az öreg gépek

— A szárítóknál tehát kedvezőbbé lehet tenni a fajlagos energiafelhasználást. De van-e lehetőség erre a többi nagy fogyasztónál?

— Ez már nehezebb, — vélekedik Szeberényi Gyula, — mert az üzemek traktorállományának 44, kombájnjainak 29, tehergépkocsijainak 27 százaléka nullára leírt. A beruházási lehetőségek leszűkültek. Valamit segít, hogy néhány gazdaság kölcsönbérlettel hozzájut új géphez, de ez alapvetően nem változtat a kedvezőtlen helyzeten. Az öreg masinák fajlagos energiafelhasználása magas.

— Ilyen helyzetben megnő az üzemfenntartás, a karbantartás szerepe.

— A gépek gazdaságos üzemeltetésére, a takarékosabb üzemanyag- és alkatrész-felhasználásra számos kezdeményezés történt a gazdaságokban — mondja a gépesítési szakfelügyelő —. Ösztönző gép• Kevés és drága üzemeltetési formákat vezettek be jó a korszerű csőgép néhány helyen. Imrehegyen, az Új Élet — a régiek sokat Szakszövetkezetben szakcsoportos, az fogyasztanak. Izsáki Sárfehér Tsz-ben pedig például

átalánydíjas formában üzemeltetik a gépeket. A tapasztalatok kedvezőek. A javítás és az üzemanyag-felhasználás költségei csökkentek, a gépkihasználtság nőtt.

Hasznosítható kutak

— Adottságaink miatt hazánk jelentős geotermikus energiakészlettel rendelkezik. A gazdaságok Bács- Kiskun megyében mennyire élnek ezzel a lehetőséggel: képesek-e kihasználni ezt az energiaforrást?

— A legfrissebb adatok alapján 15-20 meddő szénhidrogénfúrás alkalmas a termálvíz kinyerésére. A szóban forgó kutak közelében lévő gazdaságok azonban többnyire nem tudják vállalni ennek költségeit. Az egyszeri ráfordítás ugyanis nagyon magas: több tízmillió forint is lehet. Ennek ellenére nem szabad lemondanunk erről az energiaforrásról, különösen ott, ahol az adottságok kedvezőek. Kiskun- majsán a Jonathán Tsz-ben, és Tiszakécskén a Solo- hov Tsz-ben már évek óta működő termálkutak biztosítják az állattartó telepek, a fóliasátrak mellett a szociális létesítmények fűtését. Emellett fürdési célra is kiválóan hasznosítható a termálvíz. A megyében jelenleg is folyik ilyen jellegű beruházás. A Harkakö- tönyi Egyesülés és a Kiskunmajsai Petőfi Tsz-ben most teremtik meg a feltételeit a baromfitelepek termálvízfűtésének — mondja végezetül Szeberényi Gyula.

Gaál Béla

nyosságok mutatkoztak. Emiatt az árbevétel és a nyereség is kevesebb volt az előírtnál.

A kibontakozási program meghirdetésével egyidőben a városi pártbizottság felhívta az üzemeket, hogy tegyenek meg mindent az exportképes termékek termelésének növelésére. Ennek az ipari üzemek eltérő mértékben ugyan, de eleget tettek. A Vegyépszer tovább bővítette a Zeunk-starker fémtömegcikk, illetve ugyancsak NSZK export zsírpréscsigák gyártását. Új partnerükkel, a francia Serex céggel különféle alkatrészek készítésére kötöttek szerződést. A Habselyem 14 milliós exportnövekedés mellett az összes termelésből tervezett 70 helyett 91,8 százalékra növelte tőkés exportját.

Mezőgazdasági nagyüzemek a mérlegkészítés időszakában vannak, de köztudomású, hogy eredményeik lényegesen elmaradnak a tervezettől. A hagyományosan nagy ültetvénnyel rendelkező gazdaságok számára igen kedvezőtlen időjárást hozott az elmúlt év. Jelentős szőlőterületek teljesen kipusztultak, de a megmaradók is minimális termést hoztak. Tiszakécskén 1676, Lakiteleken 1070 tonna a szőlő terméskiesése. Szentkirályon a hiányzó 180 vagon szőlő 16 milliós árbevételi kiesése a szövetkezet anyagi helyzetét is megingatta. Az állami gazdaság elfagyott szőlői helyett csak import, illetve belföldi vásárlásból tudta borászatához az alapanyagot biztosítani. A gyömölcsök szintén súlyos fagykárt szenvedtek, a barackosok — kajszi és őszi egyaránt — szinte száz százalékban elfagytak. Az alma mérsékeltebben károsodott, de így is csak a Solohov Tsz-nél 4800 tonna kiesést jelentett. Szántóföldi kultúrákban a kalászosoknál jelentkeztek jelentős károk az időjárás miatt. Mindezek pótlására az állattenyésztés és a kisegítő ágazatok csak részben voltak képesek. A gazdaságok árbevételi és eredménytervei kivétel nélkül elmaradtak a tervezettől. Az összesített nyereségkiesés meghaladja az 50 millió forintot.

A pártbizottsági ülés megítélése szerint a térség gazdaságépítő munkájában ebben az évben is elsődleges feladat a kedvező tendenciák megőrzése, a hiányosságok gyors megszüntetése. A múlt évi eredmények megfelelő alapot biztosítanak ahhoz, hogy a gazdaságok a kibontakozási program feladatait sikeresen megvalósítsák. A pártszervezetek nagyobb igényességgel és szélesebb felkészültséggel végzett munka mellett legyenek a változások megvalósításának segítői, kezdeményezői.

Az ipari üzemek számára ebben az évben elengedhetetlen a szükséges megújulás megvalósítása. A múlt év igazolta, hogy a szerkezetváltás, a korszerűtlen, a piac igényeitől elmaradott termékek újakra cserélése nem tűr halasztást. Az elektronikai ipar dinamikus fejlődése az elavult termékektől nem várható, ezekkel nem lehet versenyben maradni. A Remixnél meg kell valósítani az új, a termelési profilba beillő, keresett termékek előállítását, A BRG lakiteleki üzemében haladéktalanul meg kell valósítani a korszerűbb, nagyobb jövedelmezőséget biztosító termékek gyártását. A Vegyépszernél hatékonyabb piaci munkával, saját tervezőrészleg létrehozásával kell lehetővé tenni a termelés felfutását, a szerkezetváltást. A Buliv- nál be kell fejezni az üdítőitalüzem korszerűsítését, még ebben az évben üzembe állítani az új nyugati töltőgépet. A termékskála bővítésével javítani szükséges a választékot. Meg kell vizsgálni az olasz—magyar vagy svájci—magyar palackgyártó vegyesvállalat telepítésének lehetőségét. A külpiacokra termelő üzemeknek fokoz- niok kell a nem rubelelszámolású értékesítés részarányát.

A mezőgazdasági üzemek a kedvező téli időjárás hatására jó pozícióból indulnak. A fagykár okozta termőalap-pusztulások pótlására már megtörténtek az intézkedések. A termékszerkezet-váltás a mező- gazdaságban is sürgető feladat. A nagyon alacsony aranykoronaértékű földek hasznosítása érdekében vizsgálni kell az erdőgazdaság szabad kapacitására alapozott erdőtelepítés és művelés lehetőségeit. A kalászosok esetében a terület növelése helyett a hozamok fokozására kell törekedni. A takarmánytermesztésben az öntözési lehetőségek jobb kihasználásával kell a mennyiség és a minőség növelését elérni. Tovább kell javítani az állattenyésztés jövedelmezőségét, s el kell érni a veszteséges ágazatok leépítését, vagy teljes felszámolását. A mezőgazdaságon kívüli ágazatok pénzügyi stabilitást növelő hatását erőteljesebben indokolt kihasználni.

A városi pártbizottság felkérte a térség kommunistáit, a társadalmigazdasági fejlődésünkért felelősséget érző dolgozóit, hogy legjobb tudásuk szerint segítsék a kibontakozási programot, a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítását. A pártbizottság vita után a jelen- ' tést elfogadta. A vitában felszólalt dr. Deák István, a lakiteleki Szikra Tsz elnöke, Szecsődi György, a szentkirályi Egyetértés Tsz elnöke, Kerekes Vince, a tiszakécskei áfész elnöke, Rozsinszky László, a Buliv igazgatója és Miskó István, a városi tanács elnöke.

Gémes Gábor