Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-25 / 47. szám

egek Mathiász János születésének 150. évfordulója alkal­mából tegnap emlékülést tartottak Kecskeméten, a Váro­si Tanács dísztermében. A Mathiász János Emlékbizott­ság meghívására eljöttek az ünnepélyes eseményre a sző­lőtermesztés szakemberei, kutatói, az ágazat fejlődéséért sokat tevő állami gazdasági, szövetkezeti vezetők, és a nagy szőlőnemesítő egyszerű tisztelői is. A jövő szőlészei-borászai, a Kocsis Pál Mezőgazdasági Szakközépiskola tanulói, Búzás Margit tanárnő és Tor­nyai Lilla karnagy vezetésével irodalmi műsorban idézték fel a homok meghódításának korszakát, és azt az időt, amikor a megszelídült futóhomok a legtehetségesebb szőlészeket, gyümölcstermesztőket vonzotta erre a tájra. Közöttük Katona Zsigmondot, Wéber Endrét és a legna­gyobbat, Mathiász Jánost. Ezután dr. Adorján Mihály, Kecskemét tanácselnöke köszöntötte az emlékülés résztvevőit. Megnyitó beszédé­ben kiemelte, hogy bár Mathiász János nem Kecskemé­ten született, hatvan évesen került ide, a város mégis saját fiának tekinti. Mathiász János ma is példát adhat az itt élőknek, tudásvágyával, kísérletező kedvével, türelmes, odaadó munkájával. Dr. Kozma Pál akadémikus, a Kertészeti és Élelmiszer- ipari Egyetem tanszékvezető tanára Mathiász János ne- mesítői munkásságának hazai és nemzetközi jelentőségé­ről tartott előadást. Bátorságot és munkaszeretetet tanul­hatunk Mathiászlól - mondotta bevezetőül, ezekre most igen nagy szükség van a magyar szőlőtermesztés­ben. TANÁCSÜLÉS KÉT VÁROSBAN Négyórás vita után: nem! Félegyházán újratárgyalják a pénzügyi tervet Peicher József javaslatát elfogadva tegnap délután váratlan döntést hozott Kiskunfélegyháza Város Tanácsa: el­napolta a pénzügyi terv fölötti vitát, és majd „újragondolás, új rangsor fölállí­tása után” tér vissza e fontos témára, így végül a csaknem négyórás vita kompromisszum nélkül záródott, s eredménye — dr. Korponai Zoltán vb- titkár szerint — legalább 30 éve példát­lan a félegyházi várostörténetben. Szintentartás' — ezt hangsúlyozta a pénzügyi terv előterjesztésének vitájá­ban dr. Kardos András tanácselnök. Ennek érdekében összpontosították a pénzeszközöket, méghozzá úgy, hogy a korábbi színvonalat legalább az egész­ségügyi és a szociális ellátásban, illetve az oktatásban tartani tudják. Összesen 482 millió 638 ezer forinttal számolt mind a bevételi, mind pedig a ^kiadási tervjavaslat, ebből futotta volnáj— az előterjesztők szerint — a közcélokra. És éppen ez az, amit nem hittek a tanácstagok. „A Móra gimnázium fél­millióval kevesebből gazdálkodhat, mint egy éve, holott közben minden megdrágult” tette szóvá Kovács Sándor. Vihart kavart a Petőfi lakótele­pi óvoda tervezett bővítése is. „Épp eléget foldozgatták már hiába ezt az épületet, csinálják végre meg rendesen, és kész” — summázhatjuk több fölszó­laló közös véleményét. Mi az, ami kellene? Mosoda a kór­házba, rendelő a Móravárosba, új tan­terem a kisegítő iskolába. Sípos Lajos, Szabó Ernő, Térjék Istvánná, Némedi László, Szűcs Gyuláné és a vitában szót kérő többi tanácstag mind-mind kétsé­geit fogalmazta meg: lehet-e a rendel­kezésre álló pénzből megfelelni a még- annyira leszűkített igényeknek is? Eb­(Folytatás a 2. oldalon.) Dr. Kozma Pál sajnálattal állapította meg, hogy nem használtuk értéküknek megfelelően Mathiász fajtáit. Csemegeszőlői itthon lassan kiszorultak munkaigényes­ségük miatt a nagyüzemekből, de az újra megindult kis­kertmozgalom segíthet abban, hogy ismét e fajták felé forduljon a figyelem. Mai feladataink teljesítéséhez, ha­nyatló szőlőgazdaságunk új felvirágoztatásához Mathi­ász János adhat nekünk példát és hitet — fejezte be előadását dr. Kozma Pál. Az emlékülésen dr. Gajdócsi István megyei tanácselnök adta át a Bács-Kiskun Megyei Tanács által alapított Mathiász János-díjat a kitüntetetteknek. Életművéért, a homoki szőlőtermesztés fejlesztésében elért eredményei­ért dr. Kozma Pál akadémikus; a szőlőtelepítés megújítá­sában, módszereinek továbbfejlesztésében végzett mun­kájáért Pancza János, a Kecskemét-Szikrai Állami Gaz­daság termelési igazgatóhelyettese; a kiskőrösi szőlőkul­túra támogatásában, a szakszövetkezeti forma elterjesz­tésében szerzett érdemeiért dr. Ivanics Lajos, a kiskőrösi pártbizottság első titkára részesült az idén ebben az elis­merésben. A Mathiász János Emlékplakettet munkásságuk, tár­sadalmi tevékenységük, eredményeik elismeréseképpen százharminchatan vehették át. Az emlékülés résztvevői végezetül megkoszorúzták Mathiász János síremlékét a kecskeméti köztemetőben, ahol Horváth Antal, a Kecskeméti Városi Tanács elnök- helyettese tartott rövid emlékbeszédet. M. Á. mázok. A közhelyek folytonos használata közéleti fórumain­kon egyenes utat jelent a szelle­mi leépüléshez. Egy-egy gondo­lat attól válik közhellyé, hogy az ugyan önmagában igaznak tű­nik, de távol áll a való élet sok­színűségétől. A szabad, kötetlen beszéd ez­zel szemben merőben más indít­tatású és hatású. Ez persze nem jelenthet szellemi slamposságot, nyakatekert mondatokat, logi­kátlan gondolatokat. A fejből való előadás nem akar a bölcsek kövéből kegyesen néhányat át­nyújtani a hallgatóságnak, ha­nem gondolkodtat, felvonultatja az ellentétes nézeteket is, meg­győződése mellett tényekkel ér­velő, ha kell felpaprikázó stílu­sú. Nem beszél mindenről, ha­nem néhány témát megragad és azokat kivesézi, szétszedi, majd a kellő megértést elősegítve új­ból összerakja őket. A papírt mellőző beszéd azzal válik emberközelivé, hogy ez a mód lehetővé teszi a közvetlen érzelmi és értelmi kapcsolatot a hallgatósággal, segít megvilágí­tani a nem teljesen megemésztett gondolatokat, összefüggéseket. Talán az élő beszéd legna­gyobb előnye, hogy a beszélő mondanivalóját átengedi egyéni­sége szűrőjén, saját logikával, szóhasználattal élhet, amely a meggyőzés^ egyik legfontosabb kelléke. És nagyon fontos az egyéni hangvétel érdekessége, a váratlan fordulatok, a hétközna­pi nyelv alkalmazása. Ne feledjük: gondoktól terhes hétköznapjainkban csakis a hét­köznapi nyelv nem álmosít. A megújuláshoz pedig éppenség­gel egyéniségekre van szükség. Botos Pál „Nem mindegy, hogy valaki­nek a feje van a partitúrában, vagy a partitúra van a fejében." E marxi elmésség jutott eszembe minap, mikor egy társaságban azon vitáztunk; vajon miért van az, hogy a közéleti fórumokon az előadók zöme, s gyakran a hozzászólók is papírból beszél­nek. A vitában lényegében két nézőpont csapott össze. Az egyik, hogy az emberek java ré­sze nem tud könnyedén, összefo­gót tan beszélni nagyobb nyilvá­nosság előtt, mert nem szokott hozzá, lámpalázas, ezért igenis szüksége van véleményének át­gondolására. A másik markáns álláspont szerint napjainkban már elfogadhatatlan, hogy az emberek a véleményüket felol­vassák, „papírból" vitatkozza­nak. Az említett nézőpontok kö­zött nem egyszerű választani vagy éppen összhangot teremte­ni, hiszen a papírból való beszéd jobbára csak a formai jegyeket mutatja. Ki tagadná, hogy hal­lott már nagy hatású, tartalmas, meggyőző, papírból jól előadott, feszesen szerkesztett gondolato­kat, és mérgelődött a szabadon csapongó, összefüggéstelen, zagyva beszéden. A felolvasás és a kötetlen be­széd között persze számos ár­nyalat van a tekintetben, hogy mennyire köti le figyelmünket, ad-e új gondolatokat, mennyire értünk vele egyet, tartjuk igaz­nak. Az említett vitában végülis azzal értettek egyet a legtöbben, hogy ma az élő, eleven, a papírt csak a legfontosabb gondolatok nagyvonalú vázlatának tekintő előadói hozzászólási magatar­tásformákra van szükség. Nap­jainkban az ismert gazdasági, társadalmi problémáink köze­pette az emberek igénylik a köz­vetlen emberi szót, a szilárd gon­dolati kapaszkodókat, a mon­dandó hitelét erősítő őszintesé­get. Ezt a felolvasó jellegű előa­dásformával csak ritkán lehet elérni, mert a papírszövegből hi­ányzik az ember, s ezért nem is lehet eléggé meggyőző. Hiszen milyen meggyőződés az, amelyet papírról kell felolvasni? Itt az emberek könnyen gondolják, hogy a szónok felkészületlen, nem a saját véleményét mondja. Ilyenkor tör rá a hallgatóságra az ólmos fáradtság, kezdődik az egymás közti beszélgetés, s kez­denek szállingózni az emberek hazafelé. A mozgalmi zsargon mormolása akkor okoz igazán visszatetszést, ha vélemény he­lyett politikai, ideológiai idéze­tek hangzanak el. Az ilyen „mí­ves" gondolatok így aztán elfe­dik a valós életet, nem válnak kézzelfoghatóvá. Ilyenkor olyan érzete is támadhat a hallgató­ságnak, hogy a beszélő úgy használja a jól bevált politikai kifejezéseket, hogy nem ismeri azok valóságos értelmét. Ezzel már eljutottunk a köz­helyig, amely olyan, mint egy gyermeknyomdai szókészlet, amelyből csak elő kell húzni a bevált szavakat, kifejezéseket, s máris készen vannak a szépen gördülő, hangzatos mondathal­VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! FOLYTATÓDTAK A MAGYAR—SZOVJET TÁRGYALÁSOK PETŐFI PÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIII. évf. 47. szám Árai 1,80 Ft 1988. február 25., csütörtök Kádár János és Grósz Károly találkozója Andrej Gromikóval Közös érdekünk a megújulás Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára tegnap a Központi Bizottság székházában találkozott Andrej Gromikóval, az SZKP KB Poütikai Bi­zottságának tagjával, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnökével, aki az MSZMP Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa meghívására hivatalos, baráti látogatáson tartózkodik hazánkban. A szívélyes, őszinte, elvtársi légkörű megbeszélésen tájékoztatták egymást a két ország helyzetéről, a két párt időszerű tennivalóiról, különös tekintettel az MSZMP országos pártértekezletének és az SZKP össz-szövetségi pártkonferenciá­jának előkészítésére. Hangsúlyozták, hogy a magyarországi gazdasági, társa­dalmi megújulás és a Szovjetunióban megindult átalakítás eredményes megva­lósítása közös érdekünk. Megelégedéssel állapították meg, hogy A miniszterelnök az újságíró-szövetségben A kormány széles körű partneri viszonyra törekszik Grósz Károly, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Minisztertanács elnöke szerdán a Magyar Sajtó Házába látogatott és részt vett a Magyar Újságírók Országos Szö­vetsége Elnökségének ülésén. Jelen volt Lakatos Ernő, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osz­tályának vezetője és Bányász Re­zső kormányszóvivő. Áz elnökség ülésén Megyeri Ká­roly, a MUOSZ főtitkára tájékoz­tatta a miniszterelnököt az újság­író-társadalmat foglalkoztató po­litikai és szakmai kérdésekről, az élet- és munkakörülményeiket érintő tényezőkről, a szövetség te­vékenységéről. Ezt követően az el­nökség tagjai szóltak a sajtónyilvá­nosság, a tájékoztatás legfonto­sabb aktuális kérdéseiről. Aláhúz­ták, hogy a magyar újságírók elkö­telezetten dolgoznak a párt és a kormány politikájának megvalósí­tásáért, a társadalmi célok elérésé­ért. Szóvá tették ugyanakkor mindazokat a politikai, szervezeti, anyagi, technikai problémákat, az újságírómunka gyengeségeit, ame­lyek a hatásosabb tömegtájékozta­tást akadályozzák. A felszólalók kitértek a MUOSZ munkájára is, felvázolva annak eredményeit és gondjait. • A képen Megyeri Károly főtitkár tájékoztatja a vendégeket az újságírás aktuális kérdéseiről. Grósz Károly miniszterelnök bevezetőben tájékoztatást adott belpolitikai életünk néhány mai jellegzetességéről, majd aláhúzta, hogy a kormányzat kiemelkedően fontosnak tartja és támogatja a tö­megtájékoztatási eszközök mun­káját a társadalmi-gazdasági ki­bontakozási program, valamint a kormány munkaprogramjának megvalósításában, s ennek során széles körű partneri viszonyra tö­rekszik az újságírókkal. Alapvető­nek tekinti, hogy a kormány rész­letesen beavassa elgondolásaiba, szándékaiba a sajtót, az újságirók pedig a körülményeket, a feltétele­ket, a hátteret ismerve, a szocialis­ta építőmunka mai feladatainak megoldását segítve, kellő politikai felkészültséggel, felelősséggel és magas szakmai színvonalon tájé­koztassák a lakosságot. A minisz­terelnök hangsúlyozta, hogy a kor­mányzat támogatja a tömegtájé­koztatás feltételeit javító, ésszerű, s a reális lehetőségekkel számoló, a sajtó belső tartalékait is feltáró javaslatokat, kezdeményezéseket. az MSZMP és az SZKP, illetve a két ország kapcsolatai az elmúlt időszakban tovább bővültek, erősödött a bizalom, tel­jesebb a megértés. Változatlan közös tö­rekvés, hogy a magyar és a szovjet nép barátságának és sokrétű kapcsolatainak kiegyensúlyozott és kölcsönösen előnyös fejlesztésével elősegítsük az időszerű gaz­dasági-politikai feladatok megoldását, és kialakítsuk az együttműködés korszerű, hatékony eszközeit. A megbeszélésen érintették a nemzet­közi élet néhány kérdését is. Hangsúlyoz­ták a szocialista országok együttműködé­se további korszerűsítésének fontosságát. Kiemelték, hogy a nemzetközi helyzet fo­kozatos enyhülésében meghatározó szere­pe van a szocialista országok, s különösen a Szovjetunió megegyezésre törekvő poli­tikájának, következetes erőfeszítéseinek. Hangsúlyozták a széles körű nemzetközi párbeszéd jelentőségét a békéért és a hala­dásért vívott harcban. A találkozón részt vett Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke és Rajnai Sándor, a Központi Bizottság tagja, hazánk szov­jetunióbeli nagykövete. Jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. GrószJLároly, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja,a Minisztertanácselnö­ke a délutáni órákban kereste fel Andrej Gromikót a szovjet vezető szállásán. A szívélyes, baráti, őszinte légkörű ta­lálkozón véleményt cseréltek a két ország társadalmi-gazdasági fejlődéséről, a kétol­dalú kapcsolatokról. Grósz Károly tájé­koztatta Andrej Gromikót hazánk belső helyzetéről, stabilizációs és kibontakozási programunk fő vonásairól, a külgazdasá­gi egyensúly megteremtése érdekében tett erőfeszítéseinkről, a gazdaság szerkezeti átalakításának és a reformfolyamat meg­gyorsításának szükségességéről. Hangsú­lyozta, hogy a jelenlegi helyzetben foko­zott figyelmet kell fordítani a szellemi erő­források teljesebb kiaknázására; a gazda­(Folytatás a 2. oldalon.) ELETE MA IS PÉLDA Ma thiász-emlékülés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom