Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-24 / 46. szám
1988. február 24. • PETŐFI NÉPE • 3 Falugyűlés — videón Minden forintról elszámolt a tanács — Döntsön a tisztelt állampolgár — A kisszállásiak vették a lapot • A helyi vetőmagüzem, mely rendszeresen szállít exportra, mintegy száz embernek biztosít munkahelyet. Az üzem dolgozói kiveszik részüket társadalmi munkával a község szépítéséből is. Akiknek külön készíti a pék a kenyeret „Itthon nem sikerült megsütni” Székhordással kezdődött a kjs- szállási falugyűlés. Pedig a szervezők gondosan előkészítették a község legnagyobb termét. Fotókiállítást rendeztek az elmúlt évről, virág is került az elnökségi asztalra. A pótszékeket azért kellett előszedni, mert kezdésre zsúfolásig megtelt a mozi. Tucatnyi embernek így is csak állóhely jutott. Miért jött el a község minden tizedik lakója, háromszáz ember a falugyűlésre? — Kisszálláson ez így szokás — világosított fel szomszédom, aki családostól vett részt a fórumon. Intézkedés — névre szólóan Amint Sörös József tanácselnök beszámolójából kiderült, más — a kívülálló számára meglepő — szokások is érvényben vannak ebben a községben. A tanács itt minden forintról tételesen elszámol a tisztelt állampolgároknak. Az előző falugyűlés nyomán tett intézkedések névre szólóan hangzottak el. S az eredmények mellett önálló fejezetet kapott a beszámolóban az is, mit nem sikerült megvalósitani, s miért. A tanácselnök szavait / idézve: — Egymás mellett volt és van jelen munkánkban a problémák megoldására való igyekezet, és egy sor megoldatlan ügy. Mi e kettőség oka? Mindenekelőtt a pénztelenség. A legfőbb gépi erőnk például Hegedűs Albert Csillag nevű lova. Nincs ma azonnal ható gyógymód, de egy biztos: Kisszállást kizárólag csak mi, itt élők virágoztathatjuk fel vagy hanyagolhatjuk el. Szépítgetés nélkül Lássuk, mit könyvelhettek az elmúlt évben az eredmény rovatba a kisszállásiak. A legfontosabb, hogy sikerült folyamatosan megőrizni a tanács fizetőképességét, nem kellett hitelt felvenni. Megépült egy mélyfúrású kút több mint egymillió forintért, megszépült és gázfűtést kapott a központban a buszmegálló, folytatódott a gázprogram, korszerűsítették az idősek klubját, beállítottak egy terepjáró gépkocsit a tanyán élő öregek gondozására, s belevágtak az ötéves terv legnagyobb vállalkozásába, a tornaterem-építésbe. S most nézzük a meg nem valósult tervek rovatát: elmaradt tavaly a tervezett járdaépítés és három utca kövezése a buszfordulóépítés miatt. A bekötőút szélesítése is az idei évre csúszott át. Nem sikerült megnyitni az új szeméttelepet sem, mivel •— mint elhangzott — a közúti építő vállalat nem a megállapodás szerint termelte ki a földet a téglagyári gödröknél. A beszámoló érzékletes, szépítgetés nélküli képet adott a résztvevőknek a község mindennapjairól. Az elmúlt évben 28 gyerek született, 62-en haltak meg, beköltöztek 67-en, míg 107-en elköltöztek. A község lélekszáma hatvankilenc- cel csökkent egy év alatt. A legtöbb gondot a kenyérellátás zavarai okozták. Kevesebb volt az áramkimaradás, a krónikus vízhiány miatt azonban korlátozást kellett elrendelni. A kisszállási gyerekek közül 65-en értek el helyezést a különböző tanulmányi versenyeken. Megnyerték a falusi spartaki- ádot, melynek tavaly a község volt a házigazdája. Utcatanácskozások — A lakosság részvétele a közügyekben nem zárulhat le a társadalmi munkával — ez a mondat az idei tervek számbavételénél hangzott el. A tanácselnök arról is beszélt, hogyan szeretnék tovább szé- lcsiteni az érdemi részvételt a helyi döntésekben: — Olyan közéletet szeretnénk a községben, ahol nem retten meg senki a saját árnyékától, ahol nem fehér holló az igazságkeresés. Hogy mennyire akarnak részt venni a döntésekben, az önökön múlik, hogy mennyire tudnak, az rajtunk —- ezzel a bevezetővel került a falugyűlés elé a javaslat, hogy a jövőben új formában rendezzék meg a tanácstagi beszámolókat. Utcatanácskozásokat szerveznek, így a kisebb közösségek közvetlenül maguk dönthetnek környezetükről. Több utcában például már azt mérlegelik, hogy inkább beton- utat építenek az aszfaltozott technológiájú helyett, mert ez felényi költségből kihozható. A hozzászólásokban szóba került a tornaterem, az önálló gyermekorvosi körzet, a parkrendezés és a többi terv. Emellett szóvá tették mindazt a hiányosságot, melyet nap mint nap tapasztalnak. Taps a hozzászólóknak A nagyforgalmú, jó időben poros, esőben sáros Gorkij utca lakói közül ketten is szóvá tették az áldatlan állapotot: Sivók Pál és Botka József. Harminchat újfalusi, a belterülettől távolabb élő család nevében kérte Urbán Györgyné, hogy legalább félévente menjen ki hozzájuk egy ügyintéző. így az idős emberek helyben kaphatnának tájékoztatást ügyes-bajos dolgaikban. Huczek Sándor rákérdezett: Miért nem figyelt fel egyetlen illetékes sem, hogy rossz helyen ásnak az útépítők? Kit terhel a felelősség? Kérdése nem maradt válasz nélkül. Az elnökségi asztal túloldalán ülők elismerték: ez esetben hibáztak, mert túlságosan megbíztak a vállalat ígéretében, nem ellenőrizték, mit csinálnak a dolgozóik.. Tapsot kapott a válasz, mint ahogy minden felszólalót megtapsoltak a résztvevők. Uricska István, a helyi pártszervezet titkára arról beszélt, hogy tavaly két részfalugyűlést is összehívtak a tornaterem ügyében, s ezt a gyakorlatot érdemes folytatni. Szót kért a község országgyűlési képviselője, dr. Südi Bertalan is, aki beszámolt eddigi tevékenységéről választóinak. S a háromórás falugyűlés többi témája: kóborló kutyák, lomtalanítási akció, faluház kialakítása és jó néhány más ötlet, javaslat. Mindezt abban a tudatban mondták el a kisszállásiak, hogy szavaik nem szállnak el a levegőbe. Ugyanis a falugyűlés minden mozzanatát videofelvételen rögzítették. Aki nem volt jelen, vagy később kíváncsi lesz rá, megnézheti a tanácsnál. A felvételt később is gondosan megőrzik, s a videotárat folyamatosan gyarapítják. Hadd lássák majd az utódok is, hogyan próbálták kormányozni sorsukat az itt élők, milyen vitákban, tanácskozásokon formálódott évről évre a község jövője. Lovas Dániel A kecskeméti Faragó házaspárnak négy gyermeke van. A tíz éves Marianna abban különbözik a testvéreitől, hogy számára külön főz az édesanyja. Ugyanis semmilyen gabonalisztből készült ételt nem fogyaszthat. Nehéz lehet kétféle menüt föltalálni egy olyan nagy családban, ahol az anya is dolgozik egész nap. A kenyér megsütése pedig még bajosabb. — Próbálkoztunk mi sok helyen — panaszkodik Faragóné —, de sehol sem tudtak segíteni. A kenyérhez való alapanyagot itt vettük meg az Univer üzletben, de itthon nem sikerült megsütni. Én nem tudom, mások hogy csinálják. Annyit érdeklődtem, kérdezősködtem már, de senki sem adott felvilágosítást. Az biztos, hogy Kecskeméten nincs kukoricakenyér, mi ezért jártunk föl hetenként Pestre. A félj is bekapcsolódik a beszélgetésbe: — Amióta Várkonyi Lajos, a Magyar—Szovjet Barátság Tsz sütőüzemének vezetője elvállalta, hogy elkészítteti kislányunknak a kenyeret, azóta nem kell utazgatnunk. Nem is lehet elmondani, milyen jót tettek velünk. Ritka manapság az ilyen. Az első kérésre segítettek. — Tehát ez a gondjuk megszűnt egyelőre. A kislány azonban iskolás, délután jár haza. Hol tud ebédelni? — fordulok Faragónéhoz. — A napköziben, s ugyanazt eszi, .amit a többiek. Természetesen csak válogatva. Majdnem minden ételben van liszt, így a húson kívül nemigen ehet mást. Ezért mindig éhesen jön haza. — Mit csinál Marianna, ha társai süteményt is kapnak? — Belekóstol ő is, hisz gyerek. A gyerekek általában szeretik a különféle tésztákat, süteményeket. Erre gondolhatott a Kecskeméti Sütőipari Vállalat is, amikor készíteni kezdte a kukoricatallért, ami a jelenlegi beszerzési körülmények között a kenyeret, a kiflit, a kalácsot és a süteményt hivatott pótolni. Faragóéknál égy hét alatt 4-5 dobozzal is elfogy, ami az árát tekintve sem csekélység; egy nagyobb doboz kukoricatallér 41,30 forint. A liszt pedig, amiből legalább 4 zacskóval használnak fel A lisztérzékenységben szenvedők a búzában, árpában és rozsban található gluténre érzékenyek, amely a bélrendszert károsítja, felszívódási zavarokat okoz náluk. A csecsemőknél féléves korig nem derül ki a baj. Sajnos, akivel vele születik, nem szabadulhat meg a lisztérzékenységtől. Az egyetlen gyógymód: a megfelelő táplálkozás. hetente, 23 forintba kerül csomagonként. De a család ezt sem bánja, csak kapni lehessen. Kétszázötven fokos hőmérséklet kell — A Faragó családnak Pestről kellett beszereznie a pékárut. Valóban nincs a megyében olyan üzem, ahol kukoricalisztből is sütnének kenyeret?—érdeklődöm Várkonyi Lajostól, a Magyar—Szovjet Barátság Tsz sütőüzemének vezetőjétől. — Nem tudunk ilyenről. Kukoricalisztet lehet kapni egységcsomagban, amin olvasható a használati utasítás, de az nem igaz, hogy házilagosan elkészíthető. Legalább 250 fok hőmérséklet kell a sütéshez. Nem csodálom, hogy Faragóéknál nem lett jó a kenyér. Ezért is fordultak hozzánk. Mi elvállaltuk a sütést, így most már minden héten biztosítva van a kislányuknak a kenyér. — A téesz ágazatvezetőjét, Ba- ra Józsefet faggatom: — Jelenleg egy családnak készül ez a termék. Talán másoknak is szükségük lenne rá. Esetleg nem lehetne nagyobb mennyiségben sütni? — Amikor a Faragó családon segítettünk — bevallom —, nemcsak a humánum vezetett bennünket, hanem a kíváncsiság is. Arra gondoltunk, hogy ebből még lehet valami. Üzemünket ugyanis szeretnénk korszerűsiteni, ami együtt járna a termékválaszték bővítésével. A fejlesztés tehát ilyen irányban is megtörténhetne,-csak még nem ismerjük az igényeket. Az üzem vezetőinek vállalkozó szelleméről árulkodik az is, hogy a gliadinmentes kenyér sütésének módszerét maguk kísérletezték ki. Igaz, a Faragó család ebben az ügyben már előzőleg megpróbált tájékozódni egy Pest megyei sütőüzemnél, de érdeklődésükre az igazgató egyebek közt ezt válaszolta: „A technológiai eljárást nem áll módunkban közölni, esetleg a fent megjelölt központunk és a téesz sütőipari részlege közötti megállapodás segíthet.” „Segíteni szeretnénk” Ha a téesz sütőüzeme megállapodást szeretne kötni, Kecskeméten is találna partnereket. Ugyanis a kecskeméti Bölcsődeigazgatóság éppen a cukorbeteg és lisztérzékeny betegek étkeztetésének megszervezésén fáradozik. Dr. Pong- ráczné dr. Greminger Márta kissé elkeseredetten beszél erről: — Mi segíteni szeretnénk a gyermekeken és a szülőkön. Tudjuk, milyen nehéz az alapanyag beszerzése és elkészítése. Föltételezzük, hogy az ilyen betegségben szenvedő gyermekek nem esznek rendszeresen főtt ételt, ezért is maradnak el a fejlődésben. Úgy gondoltuk, főzünk számukra a Forradalom utcai intézményünkben. De sajnos eddig csak három,jelentkezőnk van. — Nem gondoltak arra, hogy túl messze van ez a hely a városköz- ponitól? Talán nagyobb teher a szülőnek oda eljuttatni a gyermekét, mint megfőzni az ebédet? — Ez igaz. De azért esett a választásunk erre az intézményre, mert ennek a konyhája a legnagyobb, s éppen ezért alkalmas a külön ebéd elkészítésére. Azonkívül a Forradalom utcai oktatási egységben van bölcsőde, óvoda és iskola, tehát az érintett gyermekek bölcsődés koruktól az általános iskola befejezéséig ide járhatnának. A város másik végében lakó családnak valóban gondot jelenthet a távolság, de a gyerek érdekében mindent meg kell tenni. — Tudják egyáltalán, hány lisztérzékeny gyerek él a városban? — A védőnők segítségével megpróbáltuk felmérni. A cukorbetegekkel együtt ötvenet vettünk számba, de ennél több van, csak nem tudunk róluk. Kinek főzzenek? A bölcsődeigazgatóság nemes szándékának megvalósításához a megyei tanács pénzügyi osztályának támogatását is megkapta. Azonkívül két szakácsnőt már elküldték egy tanfolyamra, hogy elsajátítsák a. diétás étel elkészítésének tudományát. Csak éppen az nincs, akinek főzzenek. Igaz, a szervezők a sajtó és a városi televízió által felhívást intéztek a lakossághoz, de úgy tűnik, ez nem volt elegendő. Az ügy azonban van olyan fontos, hogy a sütőüzem, és a bölcsődeigazgatóság ne nyugodjon bele a látszólagos érdektelenségbe. Egy újabb, alapos fölmérés talán még azt is kiderítené, hogy nemcsak lisztérzékeny gyerekek, hanem lisztérzékeny felnőttek is élnek közöttünk . . . Benke Márta MA JELENIK MEG! KERESSE AZ ÚJSÁGOSOKNÁL! Szökőnapi Petőfi Népe! Négy oldalon, sok-sok fényképpel, melyek közül jó néhány magát a meztelen igazságot ábrázolja, ma jelenik meg lapunk különkiadása, a Szökőnapi Petőfi Népe. Ajánljuk azoknak, akik értik a tréfát, és persze azoknak, akik már semmin sem tudnak nevetni. Ízelítő a tartalomból: Bruttósítsunk! (vezércikk), Sajtóposta (szó szerint ezt írták nekünk), Kártyatrükk (új-e a lapjárás, avagy ki a király és ki az ász). Megleptük Gorbacsovot fohászkodás közben, Intim Pista magával Zalatnay Cinivei készített interjút — és még sok más érdekes írás, izgalmasabbnál izgalmasabb fényképpel. Mindez a sző-, kőnapi jelszó jegyében: úgy még sosem volt, hogy valami ne lett volna — elszúrva! Agrárfejlesztések az elmaradott térségekben A gazdaságilag elmaradott térségekben fölgyorsult az élelmiszer- gazdaság és a kiegészítő tevékenység fejlesztése. A MÉM adatai szerint az ezeken a területeken tevékenykedő 188 üzemből 140-ben kezdődött tavaly valamilyen beruházás. A mezőgazdasági fejlesztések túlnyomó többsége az állattartó telepeken valósul meg, rekonstrukció és férőhelybővítés kapcsán. Ezek a munkák kötik le az összes beruházási előirányzatnak a felét. Az ipari és az élelmiszeripari fejlesztések részaránya mintegy 40 százalékra tehető. Élelmiszeripari fejlesztésre három megyében öt induló beruházás kapott 30 millió forint segítséget a Központi Területfejlesztési Alaptól. A helyi ipar fejlesztése és a munkahelyet létesítő beruházások indítása valamennyi térségben kiemelt program: Az elmúlt évben 24 ilyen fejlesztés kezdődött meg, összesen 67 millió forint támogatással. A kiegészítő tevékenység bővítésére, a szövetkezeti igények és az iparvállalati lehetőségek összehangolására a MÉM az Ipari Minisztériummal közösen szervezetet hozott létre. Ez mindenekelőtt az elmaradott térségekben fejti ki tevékenységét. Feladata a megrendelők és a gyártók együttműködésének segítése, az új ipari tevékenységek kialakítása, s ezáltal a jövedelem és a foglalkoztatás növelése. A felmérések szerint lehetőség van a kiegészítő tevékenység termelési értékének évente akár többmilli- árd forintos növelésére. Ennek révén e térségek mezőgazdasági üzemei olyan eredménytöbblethez juthatnak, ami számunkra fönnmaradásukhoz és fejlődésükhöz alapvetően fontos. Cipők tavaszra, nyárra • A kecskeméti Alfökfi Cipőgyár termelésének felét a szocialista és tőkés export teszi ki, de nagy gondot fordítanak a hazai vásárlók ellátására is. Jelenleg a tavaszi, nyári cipőket gyártják. A képen az előzetesen felragasztott, előregyártott olasz formatalpakat erősítik talpvarrógéppel a felsőrészhez. Varga Andrea (jobbról) férfiaknak készít fehér sportos utcai félcipőket, Bera Sándor keze alól pedig a tizenévesek által kedvelt többszín-összeállí- tásű száras, színes fűzős cipők kerülnek ki. (Kép és szöveg: Méhesi Éva)
