Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-17 / 40. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1988. február 17. Gromiko Magyarországra látogat Vagyim Loginov, szovjet külügyminiszter-helyettes kedden Moszkvában fogadta M. Lengyel Lászlót, az MTI tudósítóját. A rövid beszélgetés során a külügyminiszter-helyettes nagyra értékelte a szovjet—magyar kapcsolatok jelenlegi állapotát, majd hangsúlyozta: E kapcsolatok bővítésében és elmélyítésében nagy szerepet játszanak a két ország felső szintű vezetőinek találkozói. Elmondta, hogy a napokban kerül sor Andrej Gromikónak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének magyarországi hivatalos baráti látogatására. Geraszimov Afganisztánról Afganisztánról szólva Geraszimov utalt arra, hogy míg korábban a britek a szovjet csapatkontingensek kivonását tartották a fő kérdésnek, Mihail Gorbacsov múlt heti nyilatkozata óta a fő előfeltétellé a menekültek hazatérése és egy koalíciós kormány megalakulása vált. ez utóbbi a Szovjetunió határozott álláspontja szerint kizárólag Afganisztán belügye. A szovjet katonai „fölényről” kifejtett brit álláspontra a szóvivő úgy reagált, hogy az a tényleges tettek hiányát leplezi, hiszen a „fölényről” szóló nézeteket Jazov honvédelmi miniszter múlt héten megjelent Pravda-cikke tarthatatlanná tette. A HTF felére csökkentéséről megemlítette, hogy a britek a csillagháborús tervekkel kapcsolatban kiforgatták Gorbacsovnak az NBC amerikai tévé- társaság számára adott interjúját. Geraszimov megerősítette: a Szovjetunió folytat bizonyos alapkutatásokat, de szigorúan tartja magát az ABM-szerződéshez, abban a formában, ahogyan azt 1972-ben aláírták. Afganisztánnal kapcsolatban Geraszimov utalt Nura- ni pakisztáni külügyi államminiszter vasárnapi interjújára, amely a BBC-ben hangzott el. Ebben a pakisztáni politikus a kabuli rendszer megváltozását jelölte meg a genfi megállapodások aláírásának feltételeként. Míg Gorbacsov múlt heti nyilatkozata reális lehetőségeket nyitott a válság rendezéséhez, az ilyen kijelentésekkel Pakisztán megnehezíti a kibontakozást — hangoztatta a szóvivő. Pakisztán ilyen kísérletei alááshatják a rendezés egész folyamatát, ezért remélik Moszkvában, hogy a pakisztáni fél tetteit is majd a felelősségérzet hatja át. Az államfő sikere Mauno Koivistónak nem kell kiköltöznie a Helsinki halpiacára néző elnöki palotából. A 65. évében lévő politikus hétfőn — a 301 tagú elektori testület 189 tagjának szavazatával — újabb hat évre bizalmat kapott a széles körű jogkörrel járó elnöki poszt betöltéséhez. Egyszerű család — asztalos kisiparos apa, kisparaszti családból származó anya — gyermekeként született Finnország legrégibb kikötővárosában, Turkuban. Itt kezdett dolgozni, először ácsként, majd kikötői munkásként^ Még dokkmunkás volt. amikor letette az érettségit, amelynek birtokában népiskolai tanító lett. Ekkor sem hagyta abba a tanulást, előbb kandidátusi címet, majd 1956-ban filozófiai doktorátust szerzett. A Szociáldemokrata Pártnak 1948 óta tagja. Mint ilyen, ő is kijárta a párt nagy „politikusképző” iskoláját. Eveket dolgozott a Munkás Takarékbank vezérigazgatójaként. 1968—70-ben a koalíciós kormány elnöke volt, de azután nem vállalt tárcát. 1970-től a finn gazdasági életben központi szerepet játszó Finn Bank elnöke volt, s ezt a funkciót töltötte be mindaddig, amíg 1979-ben ismét kormányfő lett. Nagy szerepet játszott annak a gazdaságpolitikának a kidolgozásában, amelynek révén Finnországot ma — nem alaptalanul — Észak Japánjaként emlegetik. Amikor a megtört egészségű Kekkonen elnök, betegsége miatt távozott az államfői posztról, mindenki úgy vélte, hogy helyére a legesélyesebb jelölt Manuo Koivisto, akit az egész ország ma is csak Manu néven emleget. Nagy többséggel választották -—1982 januárjában — államfővé, s mostani sikere — mégha az először megtartott közvetlen választásokon nem sikerült is abszolút többséget szereznie — meggyőzően bizonyítja nemcsak személyének népszerűségét, de politikai manőverezőképességének a hatékonyságát is. Ennek köszönhető, hogy az ismét kormányzásra „érett” konzervatív párt és a szociáldemokraták — nagyobb társadalmi feszültség nélkül — együtt kormányozhatják az országot. Koivisto, aki elődjeinek külpolitikáját folytatja, és nagy gondot fordít a már kialakult nemzetközi kapcsolatok továbbfejlesztésére, nemzetközileg elismert, nagy formátumú politikus. Hazánknak igaz barátja. Többször járt már Magyar- országon. Amikor elnök lett, a szomszédos államok felkeresése után Budapest rangos helyen szerepelt utazási programjában. Robbanás a Downing Streeten Felrobbant egy gépkocsi kedden hajnalban Londonban, annak az utcának a bejáratánál, amelyben a kormányfői rezidencia van. Az autó vezetője meghalt, más nem sérült meg; a robbanás oka egyelőre ismeretlen —■ közölte a rendőrség. Margaret Thatcher miniszterelnök a szóban forgó időpontban a nevezetes utca, a Downing Street tíz szám alatti lakásában volt, de semmmi baja nem esett. Thatcher szóvivője — akárcsak a rendőrségé — nem hajlandó találgatni, hogy merényletről volt-e szó. Az eset helyi idő szerint éjfél után egy órakor történt. Egy szolgálatos rendőrtiszt látta is az őrhelyéről a kocsit, amely a parlament felől jött. A jármű a robbanás következtében lángba borult. Utasterében a tűzoltóság egy halott férfit talált. A környéket lezárták, a vizsgálat azonnal megkezdődött. A londoni rendőrség szerint nem pokolgép okozta a gépkocsi felrobbanását és kiégését. Robbanószerkezetnek nincs nyoma — mondta egy szóvivő. Tűzoltósági források azt sugallják, hogy a gépkocsi vezetője öngyilkosságot követett el, méghozzá oly módon, hogy telerakta benzinnel, majd felgyújtotta az autóját. A roncsban ugyanis több benzineskannát találtak — közölték. A miniszterelnök szigorúan őrzött rezidenciája a Downing Street végén van, s ebbe az utcába oda csak hivatalos engedéllyel lehet behajtani, ha eltávolítják a fémkorlátokat. Egy kínai inggyáros tündöklése és bukása Néhány hónappal ezelőtt ínég egész Kína róla beszélt. Pu Hszing- seng reformpárti igazgatóról, a példaképről, aki üstökösként bukkant fel a gazdasági reform egén. Ha az ember bekapcsolta a rádiót vagy a televíziót, szinte máris hallhatta, láthatta a Csöcsiang tartományi Haj- jan inggyár, a modellként bemutatott középüzem igazgatóját. Szinte hetenként nyilatkozott a sajtónak. Menedzsereknek, tudósoknak, katonáknak tartott előadásokat. Könyvet is írt. A kitüntető meghívásoknak alig győzött eleget tenni. Ritka népszerűségének—vagy ahogyan egy újságíró fogalmazta, a „Pu ITszing-seng láznak” — az volt a magyarázata, hogy a gazdasági reform még ki nem taposott ösvényén igazgatók és menedzserek benne látták megtestesülni mindazt, ami a sikeres üzletembert, a bátor, kockázatvállaló újítót jellemzi. Azután, mint derült égből a villámcsapás, úgy hatott a sajtóban közölt hír: Pu Hszing-senget, a Haj- jan inggyár igazgatóját leváltották. Elsősorban azért, mert durván, kényúr módjára viselkedett, ráadásul fogalma sem volt arról, hogy rpilyen a korszerű irányítás. Mi több, figyelmen kívül hagyta a párt politikáját, és felelőtlenül kockáztatott, ezért a gyár alaphiányossá vált, eladósodott, szabályosan tönkrement. Az adósság elérte a tízmillió jüant, ami csaknem kétszer annyi, mint a gyár állóalapjának értéke. Ugyanaz a sajtó, amely korábban bálványt csinált az igazgatóból, nyomban megkezdte az egykori kedvenc temetését. Két évvel ezelőtt magam is megfordultam a Hajjan inggyárban, s beszélgettem az elegánsan öltözött, izgő-mozgó, vékony dongájú menedzserrel, aki szóáradattal igyekezett mindenkit elkápráztatni. Engem személy szerint valahogy az egykori harmadik birodalom propagandaminiszterére emlékeztetett. Valósággal sugárzott belőle a magabiztosság, a célratörés, az öntudat. Az egyes szám első személyt feltűnően sokszor használta. „Uram, nekem a kisujjamban van a szakma. Ezer emberrel dolgozom, gyáram (kollektív tulajdonban levő üzemről volt.szó) kiváló minőségű termékei nemcsak Kínában keresettek, de külföldön is. Százezer számra szállítok olyan fejlett kapitalista országokba, mint az Egyesült Államok vagy Japán. Mi a titkom? Reformot csak bátran és * merészen, csak teljes kockázatvállalással lehet csinálni. És persze kemény, kitartó, fegyelmezett munkával. Ezt az elvet fogalmaztam meg a gyáram indulójában, amelyet munkásaim naponta elénekelnek. Hat munkást elbocsátottam, mert fegyelmezetlenek voltak, lógtak. De ha a saját rokonaimról lenne szó, akkor sem engednék az elveimből. Nemrég itt járt a gyáramban Gsáo Ce-jang miniszterelnök. Elbeszélgettünk a reformról, s higgye el, nagyon odafigyelt mindarra, amit tapasztalatként elmondtam neki. Nézze ezt az új üzemcsarnokot. Tízezer négyzetméter az alapterülete. Nemsokára megkapom a Japánból rendelt gépeket, es akkor már csak a csillagos ég lesz a határ. Előre, mindig csak előre a reform útján^. ..” Ámulatban hallgattam a gyár munkásait, amikor elmesélték, hogy kezdetben igazgatójuk felutazott Pekingbe, odaállt az egyik áruház pultja mögé, és személyesen árusította a Hajjan gyár ingeit, nyakkendőit. Fanatizmusa hatott: évente átlag 50 százalékkal növekedett a gyár nyeresége. Ottlétemkor még nem tudhattam, amiről most már felvilágosított a kínai sajtó: a népszerűség, a reform nagy ügyének szolgálatába állított hírnév rendkívüli hatalmat is biztosított a rámenős Pu Hszing-seng számára. A tartományi felettes szervek semmit sem mertek megtagadni tőle. Elhallgatták, sőt gondosan elleplezték hibáit is, és időnként elkövetett termelési, tervezési és üzleti baklövéseit is. S tették ezt mindaddig, amíg a csodamenedzser feje felett végül is összecsaptak a hullámok. Magbukott Kínában egy igazgató. Ettől még nem dől össze a világ, nem áll le a reform, nem szenved kiheverhetetlen kárt az ügy, amelyért a maga sajátos módján az inggyáros is küzdött. A többi, soksok ezer reformer okulhat esetéből. Pu Hszing-seng egyéni tragikuma hegatív tanulságként szolgálhat hemcsak az igazgatók, hanem a politikusok és a. gazdasági vezetők számára is. Vannak, és ezután is lesznek olyanok, akik valahol túlléik a kockázatvállalás még elfogadató határát. A bukott menedzsert azonban nem szabad erkölcsileg megsemmisíteni, idő előtt eltemetni. Főleg azoknak nem, akik közvetve vagy közvetlenül maguk is ludasak a kis inggyáros mesterséges tündöklésében és bukásában. Éliás Béla ÜNNEPI NAGYGYŰLÉS MOSZKVÁBAN A barátság negyven éve Ünnepi nagygyűlésen emlékeztek meg kedden Moszkvában a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában az első szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés 40. évfordulójáról. A nagygyűlés elnökségében foglalt helyet Viktor Csebrikov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az állambiztonsági bizottság elnöke, Nyikolaj Tali- zin, az SZKP KB PB póttagja, a minisztertanács első elnökhelyettese, Vagyin Loginov külügyminiszter-helyettes, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság vezetői, valamint más szovjet párt-, állami és társadalmi szervek képviselői. Jelen volt Bíró Gyula, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára, Rajnai Sándor, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete, az MSZBT küldöttségének tagjai, és a nagykövetség vezető munkatársai. Rajnai Sándor beszédében rámutatott, hogy a szerződés a nemzetközi jog szintjén rögzítette a két ország új típusú kapcsolatait, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szocializmust építő Magyarország már a kezdetektől a többi országgal egyenjogú partnerként vehetett részt a nemzetközi kapcsolatokban. A nagygyűlést követően ünnepi gálaműsort láthatott a közönség, amelyen neves szov jet művészek léptek fel. | NAPI KOMMENTÁR A megszállók terrorja Minden in Rómába vezet hangzik az ismert mondás. Ennek mintájára, át vitt értelemben és persze, némi logikai csavarással azt is mondhatnánk, hogy a közel-keleti rendezéshez minden út a palesztin kérdésen át vezet. Bizonyság erre, hogy szülessen bármiféle rendezési elgondolás ma már, mind számol valamilyen formában a palesztinokkal, Vagy úgy, hogy látszat, esetleg rész- megoldást kínál sorsuk elrendezésére, vagy úgy, hogy az évtizedek óta akut közel-keleti válság felszámolásában helyesen kulcskérdésnek tekinti a palesztin ügy kezelését. Am egyre több a szomorú bizonyíték is. Elég csak utalni a hét végi gyilkosságokra, a minapi merényletekre, s egy- álalán a Samir-kormányzat magatartására a megszállt arab területeken. A bostoni székhelyű Orvosok az emberi jogokért elnevezésű csoportosulás jelentésében arra hívta fel a világ figyelmét, hogy Ciszjordániában és a Gázai övezetben az izraeli katonák a két hónapja tartó tiltakozó megmozdulásokon 3-4 ezer palesztint sebesítettek meg, s „az erőszak olyan ellenőrizhetetlen hullámát szabadították el, amelynek méretével a közvélemény valószínűleg nincs is tisztában”. Hogy folytatódik az izraeli megszállók terrorja, arra bizonyíték: ismét több palesztint agyonlőttek. S hogy lényegében változatlan az izraeli kormányzat álláspontja a palesztin kérdésben, arra utal a Pireusz kikötőjében horgonyzó békehajó sorsa is, amely fedélzetén 130 kitoloncolt palesztinnal, a nemzetközi vallási és művészeti élet sok kiváló képviselőjével, valamint 200 újságíróval az izraeli Haifába készült egy hete, de az izraeli fenyegetések miatt elhalasztották indulását. És merényletek, gyilkosságok történtek, feltehetően szintén a megfélemlítés szándékával. Pedig ma már az izraeli kormánynak is be kellene látnia, hogy nem lehet csak úgy egyszerűen „eltörölni a föld színéről" a palesztih kérdést. S mesterkedjék bárhogy, fondorlattal vagy erőszakkal, nem lehet eltüntetni a közel-keleti rendezés asztaláról sem. Am addig — a rendezésig — valószínűleg még sokféle variáns lát napvilágot. Most éppen Shultz amerikai külügyminiszter négypontos elképzelése van terítéken. Az amerikai diplomácia vezetője tárgyalni kíván erről a hamarosan sorra kerülő moszkvai látogatáskor szovjet vendéglátóival. Ezután elődje, Henry Kissinger módszereit kölcsönvéve ingázó diplomáciába akar kezdeni a Közel- Keleten. Tervének alapvető gyöngesége azonban már most világos: elkeni a palesztin kérdést, csak látszólag törekszik az igazságos, tartós rendezést kidolgozni hivatott nemzetközi konferencia megtartására. K. M. A vízgazdálkodási társulatok munkájáról tárgyalt az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) A vízgazdálkodás: a vízháztartás egyensúlyának megőrzése — fejtegette dr. Gráner Gyula, az Agrober megyei irodavezetője. Az általa javasolt teendők: 1. befejezni a megkezdett térségi programokat, 2. új munkákat előkészíteni, 3. keresni az új módszereket (mint amilyen például a csepegtető öntözés), 4. folytatni a megyei koordinációt. Dr. Gajdócsi István, megyei tanácselnök ezzel kapcsolatban nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a megyei tanács a kérdéskörre vonatkozó komplex programot dolgozott ki és fogadott el: fontossági sorrendbe szedték a feladatokat. Ez más az Alsó-Duna szakaszán, mást jelent az üdülőtavak környékén és mást a Homokhátságon. Egyben azonosak a teendők: rövid és középtávon nem megoldhatók — ezt Zsuffa Ervin, környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszterhelyettes jelentette ki. Az lenne a természetes például, ha a belvizet nem mindenhonnan vezetnénk el, hanem ahol kevésbé értékes a terület, hagynánk, hadd szívja be a talaj —, tavaly csak a szivattyúzás 150 milliót emésztett föl — mert úgy megmarad a vízháztartás egyensúlya. Elmondta: mivel a társulások csak beruházáshoz kapnak támogatást, ezért inkább ilyen célokat tűznek ki, miközben a meglévő értékek karbantartásával kevéssé törődnek. Gazdasági eszközökkel kell ezen változtatni. Kérdés, lesz-e rá pénz — tudniillik Vályi István, MÉM-főosztályvezető szerint újra kell gombolni a mellényt: az idei keret 200 millióval kisebb a tavalyinál. Ami Bács-Kiskunban a legfontosabb: a tiszaalpári öntözőfürt beruházása az egyetlen kivételezett az országban! Ezzel az 5000-rel csaknem 36 ezerre nő az öntözhető hektárok száma. Jó hír továbbá, hogy még ebben az évben is automatikus állami támogatással jár a szikjavító munka. Szakolczai Pál, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai kérdésekben illetékes titkára egyetértett az állásfoglalás-tervezettel, hogy ugyanis a már megkezdett munkákat mindenképpen be kell fejezni, majd dr. Gál Gyula válaszolt a fölvetett kérdésekre, hangsúlyozva, hogy tóügyekben (Vadkerti-, Fehér-, Szelidi-tó) a helyi tanácsnoknak igen nagy a felelőssége. Dr. Szabó Miklós, megyei első titkár vita-összefoglalójában a tiszaalpári fejlesztés kiemelt kezelését szorgalmazta, majd kifejezte aggodalmát tavaink sorsáért. A tanács — mint mondta — monopolhelyzetű kivitelezővel áll szemben, és hiába születik helyben értelmes fölajánlás természetben, ha ezt a kivitelező nem érdekelt elfogadni. Ami a víztársulatok további munkáját illeti: az első titkár fölhívta .a figyelmet a társaságok közötti együttműködés fokozására, az önkormányzat demokratizálására, a társaságok—társulatok teljes körű ellenőrzésére, illetve a vállalatszerű gazdálkodás fontosságára. Az elfogadott állásfoglalás egyebek között fölhívja a társulatokat, hogy gondoskodjanak a felszíni csapadék helyszínen tartásáról és hasznosításáról, illetve a már megkezdett homoki kisvíztározók létesítésének folytatásáról. A megyei párt-végrehajtóbizottság a továbbiakban a tavalyi pártépítő munka tapasztalatairól tájékozódott, majd egyéb, hatáskörébe tartozó kérdésekkel foglalkozott. Félszáz kisszövetkezet Bács-Kiskunban (Folytatás az 1. oldalról) Az ipari szövetkezetek országos szövetsége, az OKISZ idejében felismerte a kis- és középkategóriájú egységek, leányvállalatok létrehozásának hasznosságát, így kezdeményező szerepet vállalt az ezekre vonatkozó jogi szabályozás kialakításában. A területi érdek- képviseleti szervekkel, a megyei Kiszö- vökkel együtt gyakorlatilag is segítik a kisvállalkozások megalakítását, tevékenységük kibontakozását. A szövetkezeti mozgalomban betöltött szerepükről tartott sajtótájékoztatót tegnap budapesti székházában az országos szervezet. Az OKISZ érdekképviseletébe tartozó szövetkezetek száma 1987 végén 2864 volt, ebből hagyományos formában 636, kisszövetkezetként 2228 tevékenykedett. A létszám viszont éppen fordítva alakult; sokkal több volt a hagyományos szövetkezetekben (176 ezer), mint a „kicsikben” (89,5 ezer). Az összes szövetkezeti teljesítményből 1986-ban 27, tavaly már 40 százalékot meghaladóan részesedtek. A múlt évben a hagyományos szövetkezetek rubelelszámolású exportja 10,9 milliárd, a kisszövetkezeteké 858 millió forint, a nem rubelelszámolású export 7,2 milliárd, illetve 662 millió forint értékű volt. A termelési érték 1987-ben az előző évihez képest a hagyományos szövetkezetekben mintegy háromszázalékos csökkenést mutat, a kisszövetkezetekben közel 90 százalékos a növekedés. Az országos tanács 1957-re az OKISZ közös pénzalapjaiból nyújtható kölcsönök elnyerésére pályázatot írt ki. Ezen minden (OKISZ-hoz tartozó) kisszövetkezet részt vehet. A központi gazdaságfejlesztő programok megvalósítását szolgáló fejlesztésre 19 pályázat érkezett be, a kölcsön ös'SZfege'1 ‘UO;? millió forint. A népgazdasági érdekeknek megfelelő termékszerkezet-módosításhoz csaknem 38 millió forintot kölcsönöztek. A tíz műszaki fejlesztési pályázatból négy kisszövetkezeté volt, eddig 12 millió forinttal részesedtek e közös alapból. Bács-Kiskun -megyében 1987 végén 38 hagyományos és 51 kisszövetkezet, valamint leányvállalat működött. Miként szerte az országban, megyénkben is sok hagyományos szövetkezet „cserélte ki cégtábláját”, azaz váltotta fel az eddigi tevékenységi formát a jövedelmezőbb, intenzívebb fejlődést lehetővé tevő kisszövetkezeti gazdálkodással. Mostanra azonban már inkább az a gyakoribb, hogy kisszövetkezetek újonnan, vagy más egyéni vállalkozásokból alakulnak. Számuk sűrűn változik, vannak; olyanok iá, amelyek megszűnnek, de a tendencia mégis a növekedés. Megyénkben 1987-ben 15- tel több kisszövetkezet működött, mint 1986-ban. Változó képet mutatnak aszerint is, hogy mely népgazdasági ágazatban tevékenykednek. Ennek oka az, hogy a piaci igényeknek, illetve a népgazdasági érdekeknek megfelelően változtatják termékszerkezetüket. A múlt év végén 14 kisszövetkezet az építőiparban, 13 a könnyűiparban, öt a gépiparban, egy a szolgáltatásban működött. Árbevételük meghaladta az 1,5 milliárd forintot, ez 11 százalékkal több az előző évinél. A. M. A kulturális központok és a nemzetiségi szövetségek vezetői a népfrontban A szocialista országok Budapesten működő kulturális és tájékoztató központjainak igazgatóival, valamint a magyarországi nemzetiségi szövetségek elnökeivel, főtitkáraival és a nemzetiségi lapok főszerkesztőivel találkozott kedden Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, valamint a népfrontmozgalom több vezető munkatársa. A bolgár, a csehszlovák, a lengyel, az NDK és a szovjet kulturális centrumok vezetőivel folytatott megbeszélésen a főtitkár tájékoztatást adott arról, hogy a mozgalom miként kívánja segíteni az országban a stabilizációs, s majdan a kibontakozási folyamatot. A tanácskozás résztvevői úgy értékelték, hogy a kulturális központok és a népfront együttműködése kölcsönösen színesíti, gazdagítja munkájukat. így a további feladatok megvalósításához jelentősen hozzájárulhat kapcsolataik elmélyítése, az együttműködés lehetőségeinek bővítése, új tevékenységi formák feltárása. A magyarországi nemzetiségi szövetségek és a nemzetiségi lapok vezetőinek részvételével megtartott találkozón szó esett a nemzetiségi szövetségek eredményeiről, gondjairól, s arról a munkáról, amelynek során a szövetségek ez évi kongresz- szusait készítik elő. A közös tennivalókat körvonalazva Pozsgay Imre hangsúlyozta: a népfrontmozgalom egyik sajátos feladata, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel támogassa a nemzetiségeket hagyományaik ápolásában, kultúrájuk fejlesztésében, érdekeik érvényesítésében. Biztosította a nemzetiségi szövetségek vezető képviselőit arról, hogy tevékenységükhöz a jövőben is segítséget nyújt a népfront. (MTI)
