Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-16 / 39. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. február 16. EMBERISMERETBŐL JELES — MINDENT TUDNIA KELL A SZÍNHÁZRÓL Neki is szól a taps fiatalokról - fiataloknak „APU MINDENT MEGTESZ ÉRTÜNK” A lecsupaszított idegvégződésekkel magukat a közönségnek estéről estére föltálaló színészek érzékenyebbek a legtöbb más hivatásánál. Az egyszer fent, máskor lent reménye és veszélye vélt vagy valódi érdekeik állandó érvé­nyesítésére készteti Thália papjait. Csoda, ha a szokásosnál figyelmesebb, körültekintőbb bánásmódot követel­nek munkahelyükön? A néha a közönségtől, néha a kriti­kusoktól, néha a fenntartóktól, gya­korta az igények és a lehetőségek elté­réseitől szorongatott színházi direkto­rok is hajszásabb munkatempóra, a megszokottnál gyorsabb döntésekre kényszerítik magukat és közvetlen kör­nyezetüket. Kevés intézményben otthonos any- nyira a bizonytalanság, mint a teátru­mokban! Egy hidegebb őszi fuvallat, a főszereplő lábát kificamító rossz járda- szegély, egy gépelési hiba előadásokat tehet tönkre, százak örömét ronthatja el. Pont a legrosszabbkor Milliónyi oka volna az idegességre, a szüntelen szellemi készenlét okozta ingerlékenységre az ügymenetért gya­korlatilag felelős színházi titkárnak. Mindazonáltal kevés nyugodtabb emberrel találkoztam Simon Ibolyánál, a kecskeméti Katona József Színház titkársága vezetőjénél, pedig szinte szikrázott a levegő, amikor benyitot­tam irodájába. Már éppen kis pihenőt akart engedé­lyezni magának (sikerült leültetnie a Bál a Savoyban tizenkettedik előadásá­ra kíváncsi pesti művészeket, noha na­pokkal korábban elkeltek ajegyek, ki­adták a pótszékeket, elfogytak a belé­pők), amikor riasztották: a késő dél­utánra kiírt próbát még mindig nem kezdhették meg, mert hiányzik a nem­rég szerződtetett énekes színész. A tit­kárság vezetője azonnal megérezte, hogy ebből nagy baj lesz. így gondol­hatta a távolmaradó is, mert telefonon próbált magyarázkodni.- Budapestről! De hogyan kerül az igazgatóság hozzá­járulása nélkül munkahelyétől száz ki­lométerre? Délig próbált, többen is ta­lálkoztak vele ebéd után. Ez az ügy, bizony, az igazgatóra tartozik. Hívta is azonnal a társalgóból. Hamarosan már intézkedett is Simon Ibolya a betegsé­gére hivatkozó művész szerepeinek át­vételéről. Azt nem ő döntötte el, hogy kik kapnak újabb feladatot, de azt ő tudta: honnan keríthetők elő a lehető leggyorsabban. Szólni kellett az érde­kelt rendezőknek is. (Később hallot­tam, hogy az elhamarkodottan távol­maradó művész újra fölcsöngette, de hiába.) — No, én is a legjobbkor érkeztem — próbáltam enyhíteni a feszültséget. — Megszokta az ilyen kínos helyzete­ket?- Szerencsére ritkán szegi meg vala­ki ennyire meggondolatlanul a szabá­lyokat. Például a Törőcsik Mari — Előfordult, hogy egy színész be­. robbant az igazgatói iroda előtti szobá­ba: itthagyja ezt az egész hóbelevancot, és sikerült célszerűbb megoldásra rábír­ni a vélt vagy valódi sérelme miatt mér- gelódöt? — Többször is. Azért is ülök itt, hogy jó szóval, olykor csupán a panasz meghallgatásával lecsillapítsam a dü­hös kollégát. Színészpárti vagyok. — Vannak a játékukkal, egyénisé­gükkel szívéhez különösen közel álló kedveltek? — Természetesen. — Kik? ‘ /- Maradjon ez az én titkom. — Megkérdezem a társalgóban, ott mindent tudnak. — Csak annyit mondanak, hogy mindenkivel egyformán tárgyalok. Ro- konszenvemet megtartom magamnak. Talán annyit gyanítanak, hogy közvet­lenebbül viselkedem akaratlanul is né­hány régebbi munkatársammal, tiszte­lem a müveit embereket. — Legalább egy nevet kérek. — Törőcsik Mari. Féltünk tőle. Nagy művész, nagy kiszámíthatatlan­ságok, esetleg nagy kényességek . . . ? Kevés ilyen egyszerű és nagyszerű em­berrel dolgoztam együtt! (Közben jut néhány szó az igazgató­hoz siető tanácsi főmérnöknek. Baráti kapcsolattá formálódott az épületfel­újítást előkészítő tárgyalások során a régi színházbarát vendéggel a sokéves ismeretség. Hozzák a próbakönyvet is. Átnézi, szükséges-e valamilyen intézke­dés. Egy fővárosi rendező érdeklődik telefonon: mikor játszik áprilisban az ismert színész. Számíthatna-e rá új té­véjátékában? A kikérő elküldésére biz­tatja a titkárság vezetője: a kérdezett nincs benn a tavaszi bemutatókban, egy-két helyettesítése megoldhatónak látszik. Mit tesz a véletlen: mintegy végszóra belép az emlegetett művész. Beszélgetnek erről, arról, a telefonról egy szó sem esik. A színész távozása után Simon Ibolya megelőzi kérdése­met: tudom, hogy együttesekben gon­dolkodik ez a rendező. Előfordulhat, hogy nem kapja meg kollégám kisze­melt partnerét, és akkor új főszereplőt választ. El kell kerülni a fölösleges csa­lódásokat. Újból csöng a piros készü­lék: ha jól értettem, egy pályakezdő érdeklődik lakáskéreltnéről.) A próbarendtől a próbakönyvig-r Annyit már kitapasztaltam, hogy nehezen körülírható munkakörében az emberismeret a legfontosabb. Adottság? — Az is. Kaposvárott jártam közép­iskolába, ott helyezkedtem el. Közgaz­dasági pályára kerültem. Férjem, Len­gyel János révén kerültem színházhoz. Dolgoztam Békéscsabán, Szegeden és Debrecenben. Jártam tanfolyamokra, de elsősorban az élet tanított. — Mintha Kecskemét állna legköze­lebb a szívéhez. — Szeretem. Sokat változott, amióta először, 1973 őszén ide szerződtem. Felavatták a művelődési központot, a képtárat, megújult a színház. Jó a kö­zönség, otthon érzem magam. — A színházzal munkakapcsolatba került intézményekkel kialakított kor­rekt együttműködésről megnyugtató hí­reket hallottam. — Nálunk beláthatatlan következ­ményekkel járna egy-egy határidőcsú­szás. Ezért tőlünk telhetőén segítenünk kell a nekünk (is) dolgozókat. — Tanúsíthatom: lapunk és tudtom­mal valamennyi érdekelt más napi- és hetilap, folyóirat elégedett készséges tá­jékoztatásaikkal. — Sűrűbben cseng a telefon. Újra kíváncsiak ránk. — Mi tartozik még munkakörébe? — Soroljam? Inkább, csak mutatóba néhány feladat. A rendezőktől kapott információk felhasználásával a próba­rend összállíttatása, kifüggesztetése. Én nézem át elsőként a próbakönyvet, van-e valamilyen intézkedést követelő bejegyzés. Közreműködők az előadá­sokhoz szükséges dokumentációk be­szerzésében. Váratlan akadályoztatás esetén helyettesitésről gondoskodom, ha ez egyáltalán lehetséges. Főszereplő a nézőből — Tudtommal reménytelehnek látszó helyzetben is segített. — Fejben tartom évekre visszame­nőleg,'hogy másutt kik és hol játszót- ■ tak a nálunk is műsorra került művek­ben. Egy kettős szereposztású operett­ben hasztalan vártuk az aznapra kiírt művésznőt. Először valami közlekedési anomáliára gondoltunk, de mégis föl­hívtuk fővárosi lakását. Meglepeté­sünkre ő jelentkezett. Majd elsüllyedt szégyenében, amikor kiderült, hogy életében először elnézte a dátumot. A közben fölkért keresők hiába kutat­tak a szerep másik, éppen betegeskedő megformálója után. Mintha a föld nyelte volna el. Már csak néhány perc volt hátra a kínos feladatig, az előadás elmaradásának bejelentéséig, amikor megszokásból bekukkantottam.a néző­térre. Azonnal észrevettem: ő is ott volt. Szerencse is kell a Szakmámhoz. — Erezte azon az estén, hogy a kö­zönség tapsa egy kicsit — akarva- akaratlanul — a művészeti titkár bra­vúrját is köszönti? — Látja, erre sohasem gondoltam. Heltai Nándor Orsolya és három húga A lányok lázasan könyvelnek a konyhában. Fillérre kiszámolják, mit költöttek aznap. A legfontosabb éle­lemből: tejből, kenyérből csaknem 50 forintért vásároltak. A reggelihez, ebédhez, vacsorához persze másra is szükség van ... Kerekegyházán a Pencz lányokat mindenki ismeri. Hajnalka és Anita 7, Mariann 13, Orsolya 15 éves. A Ságvá- ri utca 110. szám alatt laknak édesap­jukkal. Édesanyjuk öt éve elhunyt, leu­kémia vitte el. — Igen nehéz helyzetbe kerültünk mondja a gimnazista Orsolya — , mert kisgyerekként maradtunk anya nélkül. Éppen egy hétre rá lett volna édesapámmal a tízéves házassági évfor­dulójuk, és csupán három nap válasz­totta el a huszonnyolcadik születésnap­jától. Ma is fájó szívvel gondolunk rá, kishúgaim, Hajnalka és Anita szinte nem is ismerték. Sokat mesélek nekik édesanyánkról. — Ki segít nektek a házimunkában? — Egy évig velünk élt a nagymama, ő főzött ránk, de 83 éves korában meg­halt. Ezután egy-két idősebb néni járt hozzánk a faluból főzni. Most már né­hány hónapja Mariann tölti be ezt a tisztséget, egész jól megtanulta. Néha persze én is kezembe veszem a főzőka- nalat. A takarításban pedig a legkisebb lányok játsszák a főszerepet. — Édesapátok egyedül nevel bennete­ket. Négy lány ellátása nem lehet köny- nyű feladat.. . — Nagyon jól kijövünk apuval, min­dent megtesz értünk. Sajnos azonban nagyon ritkán tartózkodik idehaza, mert minőségellenőrként járja az or­szágot, és sokszor korán reggel megy el, és csak késő este jön haza. Azt hi­szem, semmiben sem szenvedünk hi­ányt. A két legkisebb testvérünket szin­• Könyvelik a napi kiadást. • Együtt a Pencz család. te mi neveltük, neveljük Mariannái. Az átállás roppant nehéz volt. — Mennyiből éltek egy hónapban? — Édesapám a családi pótlékkal együtt körülbelül tízezer forintot hoz haza, és kilencezer forint az árvaellá­tás. Ez az összeg éppen, hogy elég étel­re, ruházkodásra. Szórakozásra már nem is jut. Mindennap pontosan köny­veljük a kiadásainkat, egy hónapban körülbelül háromezer forintot költünk el az élelmiszerboltban. Szerencsére van itthon csirke, sertés és a kertben is megterem sok minden. Henteshez rit­kán megyünk. Nekünk nem jut zseb­pénz, csak az üvegvisszaváltásból tu­HOLLANDIÁBAN AZ ARS LÉGIÓ? Felvétel az Ómega-stúdióban Mostanában szinte semmit sem hal­lottunk az Ars Légióról. Nem csendül­nek fel slágerei a kecskeméti, a fővárosi és vidéki művelődési házakban, rajon­góik sem tudnak róluk semmit. Két évvel ezelőtt reményteljesen indult a kecskeméti együttes hódító útjára, si­került is maga köré gyűjteni több száz fiatalt. Sikerrel léptek fel a KFT-vel és hallhattuk a négy zenész ismert sláge­rét, a Helló srác-ot a Magyar Rádió­ban is. Akkor nem gondolták sokan, hogy ez afféle búcsú is volt... Az idén újra köszönthetjük egy nagy hellóval a négy srácot: Sebestyén Hen­rik László basszusgitárost, Sebestyén Péter dobost, Kamaker László billen­tyűst és Balog Ede gitárost. Az utóbbi Szeverényi Mátyás helyett lépett a ze­nekarba. Hogy mi volt a hosszú hallga­tás titka? — erről kérdeztük Gór Józse­fet, az együttes menedzserét. — Az Ars Légió nem szűnt meg, csak a másfél éves erőltetett menetet pihente ki — mondta. —- Persze ezt a pihenést se kell a szó igazi értelmében venni, mert változatlanul nagy energiá­ÉREMKINCSEK A NEMZETI MÚZEUMBAN A Magyar Nemzeti Múzeum éremtára, mely anya­gának gazdagságában a világ legelőkelőbb múzeu­mai közé tartozik, ha a moszkvai Ermitázzsal, a londoni British Museummal nem is vetekedhet. Alapját — mint az egész múzeumét — gróf Széché­nyi Ferencnek köszönhetjük, aki 1802-ben könyv-, kézirat- és 2675 érméből álló gyűjteményét a „nem­zetnek ajándékozta”. Az éremtár gyarapodásának három fő forrása van, az ajándék, a vétel és minden, hazánk földjéből előkerülő lelet. A bőkezű ajándékozók révén a világ­hírű gyűjtemény ma egyes éremfajtákból a legtelje­sebb: a magyar anyagon kívül például barbár és délszláv pénzekben, valamint a korai osztrák és a Habsburg-tartományok pénzeiben. Anyagában sok a ritkaság, az egyetlen ismert példány az egész vilá­gon. Az éremtár tudós és leleményes vezetője, Gedai István révén most újabb felbecsülhetetlen értékű kincsek kerültek a múzeumba csere útján. Egy bécsi műkereskedő a közelmúltban harmincegynéhány arany- és ezüstérmet ajánlott fel a múzeumnak. Köztük több történeti becsük és’aranyértékük miatt egyaránt csaknem megfizethetetlen magyar vonatko­zású érmét, úgynevezett hungarikát. Neves szakem­berek vizsgálták meg a felajánlott munkákat, majd a megszervezés egyetlen módjául az ugyancsak jeles duplumanyagból néhány Ausztriát közelebbről érin­tő műkincs cseréje kínálkozott. A lebonyolítás gyor­san megtörtént, így az érmék a múlt év végén már a múzeum tulajdonába kerültek. A pénz! nemcsak értékmérő eszköz volta, hanem nemes kivitelezése miatt is régi koroktól fogva gyűj­tötték. Flogyan készül a fémpénz? Először az éremvéső ötvös az érem mindkét oldalának ábráit negatívba vési — ez a két verőtő. Közéjük helyezi a megfelelő, mindig azonos súlyú hideg fémlapot, és kalapáccsal ráüt. A fém ezáltal felveszi a negatívok ábráit. A legszebb, legértékesebb pénzeket aranyból és ezüstből verték. Hérodotos görög történetíró szerint a lidek voltak az elsők, akik először vertek nemesfé­• II. Leopold cgydukátosa, 1. Lipót tizdukátosa, Apa­fi Mihály négydukátosa. mekből pénzt. A kincseiről híres Kroiszosz (Krőzus) király vezette be az aranypénzt. A magyar aranypénzverés kezdete Nagy Lajos király nevéhez fűződik, aki firenzei mintára a Firen­zét képviselő liliom helyére saját címerét verette forintra 1325-ben. Pénzeink nagy értékét alátámasz­totta az ország középkori gazdasága és a sok arany- lelőhely. Abban az időben Magyarország adta Euró­pa aranyának nyolcvan százalékát. Egyes vidékeken, mint a helynevek is mutatják, még a folyókból is mostak aranyat. A magyar aranypénzek jó és kedvelt fizetőeszközök voltak, a kereskedelem révén egész Európában elterjedtek. Károly Róbert az országban 10 pénzverőkamrát állíttatott fel. A legkiválóbbak a körmöcbányai, kolozsvári, nagyszebeni, fogarasi, gyulafehérvári pénzverdék voltak. Aranypénzeink becsére mutat, hogy III. Iván orosz nagyfejcdelem, amikor pénzt készült veretni, mesterekért Mátyás királyhoz fordult. A magyar pénz felfelé ívelését művészi szempont­ból a mohácsi vész nem szakította meg, mert az erdélyi fejedelemség pénzei a pénztörténet legszebb, leghíresebb érméi közé tartoznak. Értékük a világ nagy árverésein felbecsülhetetlen. Minden felbukka-' nó példánynak olyan fordulatokban gazdag történe­te van, mint egy-egy világhírű festménynek. Történe­ti jelentőségük is nagy, hiszen mindegyik alig előfor­duló, múzeumok, gyűjtők féltett kincsei közé tartozó példány. Nagyon szép I. Lipót Habsburg császár arany tizdukátosa, melyet Körmöcbányán vertek 1666- ban. A maga korában is rendkívül ritka volt. A ke­reskedelemben az egydukátost használták. Egy aranydukát két tallért ért. Értékét jelzi, hogy 1600 és 1650 közt egy orvosi tanácsadás két tallérba, egy pár ökör húsz tallérba, egy tehén borjúval hat tallér­ba, egy szőnyeg négy tallérba, egy pár úri csizma egy forintba került. A tízdukátos súlya 35 gramm arany volt. Különleges Apafi Mihály erdélyi fejedelem ajándé­kozási célra készült, holdsarló alakú, négydukátos aranya 1668-ból, melyet Fogarasban vertek. A feje­delem részére készültek Magyarország pénzritkasá­gai, köztük az égitesteket formázó pénzek, mint a most idekerült darab is. A verőtő a fejedelem süveges mellképét mutatja, jobbjában fejedelmi buzogány­nyal, bal karja kardja markolatán nyugszik. A mú­zeum tulajdonában lévő százdukátosa a maga korá­ban is olyan nagy értéket képviselt, hogy nem lehe­tett forgalmi pénz. A mesés kincset 1674-ben verték, szintén Fogarason. Mindössze három példányban készült. A fejedelem egyet Lipót császárnak küldött ajándékba Bécsbe, ma a Kunsthistorisches Museum­ban látható. Kisebb súlyegységben egy ötvendukáto- sa is ismeretes, melynek sorsa a Kóburg hercegektől máig követhető. Sok kaland után, Japánt is megjár­va, az utolsó évtizedekben került a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába. II. Mátyás arany egydukátosa, melyet 1614-ben Nagybányán vertek, csupán két példányban létezik, az egyik a bécsi Kunsthistorisches Museum tulajdo­na,' a második e kimagasló értékű cserével most került az éremtár tulajdonába. Az éremtár kincsei az elmúlt év során három külföldi kiállításon öregbítették a magyar művészet hírnevét. A középkori pénzforgalom a Duna mentén című kiállítás Passauban a magyar történelmi ösze- függéseket tárta fel a pénzeken keresztül, Szent Ist­ván király korától kezdve. Brestyánszky Ilona val dolgoztak a fiúk, csak nem közön­ség előtt. A feltöltődés időszakában új számok születtek, ezek közül az egyik, Az első lány című úgy érzem, sláger lesz. Az Ómega-stúdióban vettük fel éppen az elmúlt hetekben, és ezt szeret­nénk majd a rádiónak, a lemezgyárnak bemutatni. Ugyancsak az elmúlt idő­szakban nyert a hilversumi zenei kon­zervatóriumba felvételt Sebestyén Henrik László és Kamaker László. Jú­niusban mennek ki három évre Hollan­diába. — Ez azt jelenti, hogy újabb hosszú hallgatási időszak következik, alig fél év múlva? — Szó sem lehet róla! Először is: gyakran hazajár majd a két Laci, és DIÁKPÁRBAJ dunk elcsípni néhány forintot. A há­romszobás lakás rezsije nem csekély, csak gázra és villanyra mintegy négy­ezer forintot költünk. — Látom, nagyon jó testvérek vagy­tok. — Igen, nálunk ritkán van veszeke­dés. És aput is nagyon szeretjük. Az anyai szeretet hiányát valahogy egy­más közt szeretnénk pótolni. Négy, szinte gyereklány él együtt Kerekegyházán édesapjukkal. Biztos vagyok benne, hogy jó háziasszonyok — és anyák válnak belőlük . . . (temesi) • Nagy terveket sző a négy fiú . ugyanakkor a zenekar másik fele is né­hányszor kimegy. Azt hiszem, nem le­hetetlen megalapozni kint a zenekar jövőjét, a tagok legalábbis mindent megtesznek ezért. Gondoljunk csak a Névtelen Nullára, amely éppen most csinál angol nyelvű nagylemezt Hollan­diában .. . — Júniusig mi az együttes program­ja? — Szeretnénk folytatni a szereplést a KFT-vel, ezenkívül az ország legjobb diszkóiban — a többi között néhány fővárosiban — meghódítani funky- muzsikánkkal a közönséget. Ebbe két lány is besegít: Badacsonyi Beatrix és Horváth Erika, akik vokált énekelnek. T. L. Megmintázták az iskolaigazgatókat A Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthon a város ifjúsági intézményeinek és több vállalatának segítségével játé­kos vetélkedősorozatot indított a Kecs­keméten és környékén működő közép­iskolák diákjai részére. A tanév kezde­tén nyolc kecskeméti és két környékbeli középiskola diákjai jelezték részvételi szándékukat. Sorsolás útján kerültek ki a „párbaj” résztvevői. Első alkalommal a Vágó Béla Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola és a Kocsis Pál Mezőgazdasági Szak­munkásképző Intézet diákjai és tanárai mérték össze tudásukat, felkészültsé­güket, ügyességüket a képzőművészet és a filmművészet területén. A játékot Király Zoltán, a szegedi körzeti tv- stúdió szerkesztője vezette. . A vetélkedőt hangulatos diákkabaré nyitotta meg a két csapat előadásában. A játékos, ügyességi és sportos elemek­kel átszőtt „párbajra” mindkét csapat sokoldalúan, ötletesen, lelkiismerete­sen készült, ennek eredménye megmu­tatkozott széles körű tájékozottságuk­ban, talpraesett feladatmegoldásaik­ban. A legnagyobb közönségsikert az igazgatók megmintázása aratta. A fej­fej melletti küzdelemben a Kocsis Pál Mezőgazdasági Szakmunkásképző In­tézet csapata nyert. Február 14-én, va­sárnap a Városi sportcsarnokban a Kodály Zoltán Ének-Zenei Gimnázi­um és Szakközépiskola diákjai mérték össze tudásukat. A vetélkedő témája a mozgásművészetek és a sport volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom