Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-15 / 38. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1988. február 15. SS—20-as rakéták bemutatója ratifikálás előtt • A Szovjetunióban dolgozó külföldi újságírók egy csoportjának először nyílott lehetősége, hogy felkeressen egy szovjet, nukleáris fegyvereket tároló szolgálati helyet. A képen: első ízben lehetett fényképezni és filmezni az SS—20-as néven ismert közepes hatótávolságú rakétákat (Telefotó: ADN—MTI—KS) A Szovjetunió első ízben lehetővé tette Moszkvában akkreditált külföldi újságírók egy csoportjának, hogy meg­tekintsen, fényképezzen és filmezzen egy SS—20-as rakétákkal felszerelt ka­tonai alakulatot — írja az ADN hír- ügynökség moszkvai tudósítója. Az újságírók a belorussziai Gomel városától nyolcvan kilométerre fekvő Recsica közelében egy rakétaaiakulat- nál közvetlen közelről nézhették végig, amint kiáll a hangárból három önjáró indítóállás kétfokozatú, szilárd hajtó­anyagú rakétákkal, amelyek leszerelé­séről többek között a decemberben alá­írt szovjet—amerikai szerződés is szól. Az újságíróknak elmondták, hogy az önjáró indítóállásokat egy volgográdi üzem gyártja. Terepen negyven, országúton ötven kilométeres sebesség­gel képesek a rakéta szállítására. A sajtó képviselői megtudhatták azt is, hogy a rakétaegység hat SS—20-as rakétával rendelkezik, amelyek pontos adatait és telepítési helyét egyaránt tar­talmazza a washingtoni rakétaszerző­dés. Közölték továbbá, hogy a szerződés ratifikálása után a rakéták minden ré­szét megsemmisítik. A hattengelyű szállítóeszközöket a rakéták vertikális helyzetbe hozására szolgáló hidrauli­kus berendezések leszerelése és meg­semmisítése után hasznosításra átadják a népgazdaságnak. Az amerikai szenátus demokrata többségének vezetői nem akarnak lehe­tőséget adni a Fehér Háznak arra, hogy valamiképpen megváltoztassa a közepes és kisebb hatótávolságú raké­ták felszámolásáról aláirt szerződés ér­telmezését. Erre a következtetésre jut vasárnapi nemzetközi szemléjében a A Komszomol- ügy — Mi volt Berija? Az 1937—38-as úgynevezett „Kom- szomol-ügy” történelmi tanulságaival, az ifjúsági szervezet vezetőinek koholt vádak alapján történt elítélésével fog­lalkozik legújabb számában az Ogo- nyok című hetilap. Moszkvai megfigyelők emlékeztet­nek rá, a három nagy moszkvai per, a leningrádi és a Tuhacsevszkij-ügy mel­lett a tömeges megtorlások éveiben va­lósággal lefejezték a Komszomol veze­tését, kivégezték Alekszandr Koszarje- vet, a Komszomol KB főtitkárát és a KB valamennyi titkárát. Kirakatperre azonban nem került sor, mivel az ifjú­sági vezetők nem tettek terhelő vallo­mást sem önmaguk, sem pedig megvá­dolt társaik ellen. Nyikolaj Jezsov, majd utóda, Lavrentyij Berija, aki 1938-ban lett belügyi népbiztos (ez lett volna az első igazi nagy pere) mindent megtett az ifjúsági per megrendezésé­ért, de kudarcot vallottak. (Az Ogo- nyoK.megszólaltatja Gennagyij Tyere- hov ügyészt is, aki 1953-ban a Berija elleni vizsgálatot vezette. Szavai szerint a marsall 1917—20 között Azerbaj­dzsánban az egyik ellenforradalmi na­cionalista szervezet ügynöke volt: az ezt bizonyító aktákat Berija dolgozó- szobája páncélszekrényében őrizte, egészen letartóztatásáig). Valentyina Pikina, aki szintén tagja volt a titkárságnak, visszaemlékezve a kihallgatásokra, arról számol be, hogy a nyomozók nem is titkolták: ifjúsági pert készítenek elő. Ezért minden eszközzel (Pikinát verték, 240 napig tartották ma­gánzárkában) beismerő es másokra ter­helő vallomást akartak kicsikarni tőle, eredménytelenül. Végül tízévi kényszer- munkára ítélték, amelyet köztörvényes büntetőtáborban kellett letöltenie. Ko- szarjev feleségét Norilszkba, majd Du- gyinkába száműzték, apósát is letartóz­tatták, majd 1940-ban kivégezték. A szovjet hetilap végezetül — a ki­végzett Komszomol-vezetők emléké­nek ápolására szólítva fel a hivatalos és más szervezeteket — felveti, hogy az ifjúsági szervezet központi bizottsága Hruscsov idején, nem is szólva az ezt követő pangás éveiről, nem szentelt kellő figyelmet az áldozatok emléké­nek: Alekszandr Koszarjev és társai­nak életéről és munkásságáról nem je­lentek meg komoly tanulmányok, s mind ez ideig senki sem tudja, hol nyugszanak földi maradványaik'. Pravda a ratifikálási folyamat első sza­kaszát elemezve. A lap rámutat, hogy a rakétaelhárító rendszerekről kötött szerződéssel már előfordult ilyesmi, amikor a kormány­zat elkezdte „bő értelemben” tárgyalni annak tartalmát, hogy megtisztítsa az utat a „csillagháborús program” szá­mára. Egyelőre — Shultz külügymi­niszternek a hadügyi bizottság elnöké­hez, Nunn szenátorhoz intézett levele alapján Ítélve — a kormányzat enge­dett a szenátorok követelésének. A lap részletesen beszámol Specter szenátor Shultz külügyminiszterhez, Byrd szenátorhoz, a demokrata több­ség vezetőjéhez és Nunnhoz írott leve­leiről, amelyek tartalma: a szerződést jelenlegi formájában kell vizsgálni, úgy kell értékelni, ahogy aláírták. Ez ön­magában előrevetíti, hogy sor kerülhet feltételek megszabására a ratifikálási vita során. A Pravda figyelmeztet arra is, hogy Nyugaton vannak ellenfelei a szerződésnek, mégpedig nagyon befo­lyásos ellenfelei, akik szeretnék elhúzni a ratifikálási folyamatot vagy a lesze­relt eszközök „kompenzálására” törek­szenek. Álláspontjukat konkrét gazda­sági érdekekkel és megkövesedett poli­tikai nézetekkel lehet magyarázni. A Pravda hangsúlyozza: szovjet részről megtesznek mindent a ratifiká­lás érdekében, mindazonáltal a kölcsö­nösség és az egyenlő biztonság elvei nem szenvedhetnek kárt. Ez vonatko­zik a Szovjetunió és szövetségesei, a szocialista országok biztonságára, amelyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a két rakétaosztály megsemmisí­téséről kötött szerződést végül is sike­rült aláírni. Személyeskedés New Hampshire előtt Heves szócsaták, látványos kor- teshadjárat-gyülcsek előzik meg az Egyesült Államokban az elnökje­löltségért vívott csata második jelen­tős fordulóját, a New Hampshire ál­lamban kedden megtartandó elővá­lasztást. A republikánusok közül Robert Dole szenátor a felmérések szerint utolérte a korábban biztos nyerőnek tekintett George Bush alclnököt. A demokraták soraiban elsősor­ban a második helyért folyik a harc: a szomszédos állam, Massachussetts kormányzója, Michael Dukakis itt biztos nyerőnek látszik, de a „to­vábbjutásban” fontos szerepet be­töltőmásodik helyezés sorsa koránt­sem dőlt el. Az iowai párttanácsko-. zásokon győztes Richard A. Gep- hardtképviselőés azott második Pa­ul Simon szenátor immár meglehe­tősen személyeskedő hangvételben vitázott egymással. Ütközés a Fekete-tengeren A szovjet külügyminisztérium szom­baton határozottan tiltakozott az Egye^ sült Államok moszkvai nagykövetségé­nél, mert pénteken két amerikai hadiha­jó a Fekete-tengeren, a Krím-félsziget térségében megsértette a Szovjetunió te­rületi vizeinek határát, majd a szovjet területi vizeken az amerikai hadihajók veszélyes mozdulatai következtében szovjet hadihajókkal ütköztek. Az amerikai hadihajók nyilvánvaló provokációt hajtottak végre Szevaszto- pol, a fekete-tengeri szovjet flotta legna­gyobb támaszpontja közelében — ezt a következtetést vonja le vasárnapi kom­mentárjában a Pravda. Megállapítja: az utóbbi időszak kedvező változásai, egye­bek között a KHR—HHR szerződés aláírása nem mindenkinek van ínyére, ezek az erők feszültséget akarnak szítani az államközi kapcsolatokban, megnehe­zítve a leszerelés folyamatát. A szovjet lap emlékeztet arra, hogy két amerikai hadihajót — a Yorktown rakétahordozó cirkálót és a Cáron tor­pedórombolót már előre figyelmeztet­ték: az általuk követett útvonalon meg fogják sérteni a szovjet felségvizeket, majd pedig arra, hogy már meg is sértet­ték az államhatárt. A határőrség és a flotta felszólitásaira csak „OK” jelzés érkezett, érdemi válasz azonban nem: ezért a „Bezzavetnij” és az SzKR—6 jel­zésű őmaszád azt a parancsot kapta, hogy „szorítsák ki” az amerikai hadiha­jókat a határon túlra. Az ütközés következtében megsérült a 9600 tonna vízkiszorítású Yorktown fe­délzete, valamint a hajótaton lévő „Har- poon” rakétaindító berendezés. Ezt egy perccel megelőzően .'hasonló helyzetbe került az 5700 tonnás Cáron és az 1000 tonnás SzKR—6-os: a szovjet őmaszád kisebb léket kapott a merülési szint fe­lett. Szerencsére személyi sérülés egyik oldalon sem történt. A Pravda kommentárjában emlékez­tet a nemzetközi tengerjogi konvencióra, amelynek értelmében a hadihajók' békés szándékkal áthaladhatnak a területi vi­zeken, hogy útjukat lerövidítsék, de ez az útvonal nem érintheti a belső vizeket és kikötőket. Az útvonalat azonban a parti országnak van joga kijelölni. KINEVEZÉS A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége szombaton miniszterelnök-helyettessé nevezte ki Igor Belouszovot. Az 1928-ban született Belouszov, végzettségét tekintve hajóépítő mérnök, ezt megelőzően a hajóépítő-ipari minisztérium munkáját irányította. Pillantás a hétre Hat utazás és egy pártkongresszus sze­repel a következő napok kínálatában. A világpolitikai aktivitás nem csökkent, s a hírügynökségek bőséges ajánlatából most is igyekeztünk a legérdekesebb elő­rejelzéseket kiválogatni. HÉTFŐ: Kétnapos látogatásra Csád- ba utazik a francia külügyminiszter. Jean-Bernard Raimond valószínűleg az afrikai országnak nyújtandó gazdasági és katonai segélyekről tárgyal majd és igyekszik megismerkedni a helyzet leg­újabb fejleményeivel. A harcterekről egy ideje nem érkeznek hírek újabb összecsa­pásokról, nem lehet azonban kizárni a polgárháború kiújulásának lehetőségét. KEDD: Még egy francia politikus uta­zik a héten: Didier Bariani külügyi ál­lamtitkár Tiranában tárgyal majd az al­bán diplomácia vezetőivel a' két ország . gazdasági és politikai kapcsolatairól.. Al­bánia az utóbbi hónapokban érezhetően növelte külpolitikai aktivitását, több nyugat-európai országgal folytatott dip­lomáciai tárgyalásokat. SZERDA: Brüsszelbe, a NATO főha­diszállására látogat Margaret Thatcher brit kormányfő. A szovjet—amerikai tárgyalások eredményeinek fényében né­miképp felértékelődött London szerepe az atlanti tömbben, ezért Thatcher meg-' nyilatkozásait figyelik majd Európában — s természetesen Washingtonban és Moszkvában is. CSÜTÖRTÖK: Az Egyesült Álla­mokban tárgyal Kohl nyugatnémet kan­cellár. Az NSZK kormányfője az előző napon utazik Washingtonba, hogy a Közös Piac soros elnökeként gazdasági és világpolitikai ügyekről tárgyaljon Ro­nald Reagannel. PÉNTEK: Kongresszust tart a Spa­nyol Kommunista Párt. — A többszöri szakadáson átment mozgalom nehéz helyzetbe került, korábbi népszerűsége, választótábora alaposan csökkent. A kommunista vezetők most igyekeznek megtalálni a fejlődés lehetőségeit, újrate­remteni a párt egységét. SZOMBAT: A Szovjetunióba menet egynapos megállót tesz Helsinkiben George Shultz amerikai külügyminisz­ter. Tárgyalásainak pótlólagos jelentősé­get ad, hogy Finnországban még nem ért véget az elnökválasztási procedúra, jólle­het kétségtelen, hogy Mauno Koivisto elnök a legnagyobb esélyes. VASÁRNAP: Moszkvába érkezik az amerikai külügyminiszter. — George Shultz és Eduard Sevardnadze tárgyalá­sain a középpontban az újabb csúcstalál­kozó előkészítése, a stratégiai fegyverek ötvenszázalékos csökkentése áll majd. Valószínűleg megtárgyalják majd az af­ganisztáni rendezés kérdéseit is. AUSZTRIA Waldheim állása meggyengült Vranitzky osztrák kancellár csak akkor kíván megmaradni a kormány élén, ha a Waldheim- kérdés belátható időn belül megoldódik, s az így ismét teljes erejével a kormányzati tevékeny­séggel foglalkozhat. A kancellár ezt vasárnap, több mint egyórás televíziós beszélgetésben fejtette ki újságíróknak. A kormányfő rámutatott, hogy a Waldheim-vita rontja Ausztria nemzetközi tekintélyét, sérti az ország érdekeit, s az osztrákoknak egyáltalán nem lehet közömbös a külföld vélemé­nye. Amennyire üres fecsegés ebben az ügyben „világméretű zsidó összeesküvésről” beszélni, annyira valótlan Ausztriát valamiféle „náci országnak” tekinteni. A külföld szemében viszont — mondotta Vranitzky — Kurt Waldheim szavahihetősége csorbát szenvedett. A köztársasá­gi elnöknek mindenképpen az osztrákokat egyesítő és nem megosztó szerepet kell betöltenie, nem szabad kockáztatni az ország két legnagyobb pártja és politikai tábora közötti alapegyet­értést, amely a második osztrák köztársaság életének fő pillére. Márpedig a Waldheim-ügy miatt máris észlelhetőek a megosztottság jelei. Franz Vranitzky hangoztatta: nem fogja követelni Kurt Waldheim lemondását. Az alkot­mány nem is ad módot a kancellárnak az államfő „menesztésére”, a köztársasági elnöknek viszont lehetővé teszi, hogy lemondassa a kancellárt és kormányát. Ez utóbbi esetben azonban új parlamenti választásokat kellene kiírni, s a mai körülmények között a várhatóan heves választási küzdelem nem válnék az ország javára. A kancellár elmondta, hogy hétfőn ő és Mock alkancellár, a Néppárt elnöke megbeszélést tartott Waldheimmel, s az államfő akkor a közötte és a kormány közötti bizalmi viszonyra hivatkozva arra próbálta rábírni a kor­mányt, hogy ne fogadja el a nemzetközi történészbizottság Waldheim-jelentését.’ Vranitzky szavai szerint a megbeszélés nem éppen barátságos légkörben zajlott le, s ő maga kitartott álláspontja mellett, hogy a jelentést a kormány vegye tudomásul még akkor is, ha ez az említett bizalmi viszonyt próbára teszi. A kötélhúzás vége Igen fontos, mérföldkőnek is felfogható megállapodásra jutottak a nyugat-európai közösség kormányfői szombat hajnalra, 28 órán át tartó fárasztó alkudozás után. „Teljes a káosz” —- mondta még előző nap délben Margaret Thatcher. Az elnöklő Helmut Kohl kitartó, makacs szívóssága végül mégis eredményre vezetett. Egy éve tartó vita zárul le ezzel, az 1987. júliusi brüsszeli és decemberi koppenhágai csúcs sikertelen próbálkozása után. A vitában a kö­zösség jövője volt a tét. Megegyeztek abban, mennyit tesznek a közös kasszába, hogyan csökkentik az ebből mezőgazdasági támogatásokra fordítandó részt és mennyit fordítanak az elmaradottabb déli tagországok és vidékek fejlesztésére. A három összefonódó probléma alkotta a Delors-féle csomagtervet. Az egész kulcsa a mezőgazdasági támo­gatások visszafogása, amelyhez Thatcher és a holland kormány kötötte a hozzájárulások növelését. Ehhez hasonló viták folytak már a nyolcvanas évek elején is, az akkor még kilenctagú közösségben. Most tizenkettesben kellett megoldást találni és sokan a borúlátóbbak közül kételkedtek, sike­rül-e: az olasz és a belga kormány csak ügyvezető jelenleg, Fran­ciaország pedig elnökválasztás előtt áll, s a kormányzati „társbér­let” két lakója, Mitterrand és Chirac (a várható vetélytársak) egyaránt ügyeltek arra, hogy ne haragítsák magukra a mezőgazda­sági termelőket és az élelmiszer-gazdaság jelentős érdekcsoportja­it. A kötélhúzás egyik oldalán tehát Párizs és Bonn (támogatva az olaszoktól és spanyoloktól), a másikon London (mögötte a hollan­dok, dánok). Thatcher asszony azonban fokozatosan elszigetelő­dött, s mint máskor is már hasonló esetben, kellő realitásérzéket tanúsítva, engedett az utolsó pillanatban. „Megoldottuk a közösség pénzügyeit, megvalósíthatjuk 1992-re a teljes piacegyesítést. Ismét bebizonyosodott: nincs alternatíva az integráció továbbépítésével szemben. Amit akarunk, nem holmi javított szabadkereskedelmi övezet, hanem a politikailag és gazda­ságilag egységes Nyugat-Európa” — mondta Kohl kancellár. Mitterrand véleménye: „Elértük a kívánt eredményt. A nyugat­európai közösség folytatja útját és Franciaország érdekei sem szenvednek csorbát.” Thatcher asszonyé: „Elértük célunkat, a mezőgazdasági támogatások ésszerűtlen pazarlása végre hathatós korlátozás alá kerül. A brit befizetések aránytalansága csökken.” S végül Delors főbizottsági elnök: „A közösség kasszája 1992-ig biztosítva. Az összetartás kerekedett felül és mindenki engedett kicsit.” A költségvetési vita lezárása hozzásegíti megfigyelők szerint a nyugat-európai közösséget, hogy ambícióinak megfelelő eszközök­kel rendelkezzék, felvehesse a versenyt például a műszaki fejlesztés terén Japánnal és az Egyesült Államokkal. „Tizenkét marakodó törpe” helyett (a párizsi Le Figaro írta ezt keserűen decemberben) partnere legyen a nagyoknak. MSZBT-delegációk A Magyar—Szovjet Baráti Társaság meghívására vasárnap hazánkba érkezett a Szovjet—Magyar Baráti Társaság küldöttsége. A delegáció, amelyet Nyikolaj Danyilin gyógyszer- és mikrobiológiai ipari miniszterhelyettes, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság első elnökhelyettese vezet, a magyar—szovjet barátsági, együtt­működési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 40. és az SZMBT megalakulásának 30. évfordulója alkalmából megrendezendő ünnepségeken vesz részt. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Sudár Iván, az MSZBT titkára fogadta. Jelen volt Iván Bagyul, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének taná­csosa, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője. A Szovjet—Magyar Barátsági Társaság meghívására, Bíró Gyulának, a Magyar —Szovjet Baráti Társaság főtitkárának vezetésével MSZBT-küldöttség utazott vasárnap Moszkvába. A delegáció tagjai a magyar—szovjet barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 40., illetve az MSZBT testvérszervezete megalakulásának 30. évfordulója alkalmából rendezendő ünnep­ségeken vesznek részt. (MTI) Koszorúzási ünnepség Budapest felszabadulásának évfordulóján Budapest felszabadulásának 43. év­fordulóján a fővárosért vívott harcok­ban elesett szovjet hősök emléke előtt tisztelegtek szombaton. A gellérthegyi felszabadulási emlék­műnél katonai tiszteletadással megtar­tott koszorúzási ünnepségen a magyar és a szovjet himnusz elhangzása után a Magyar Szocialista Munkáspárt Buda­pesti Bizottsága nevében Havasi Ferenc első titkár, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja és Jassó Mihály, a pártbizottság titkára; Budapest Fővá­ros Tanácsa nevében Iványi Pál elnök és Stadinger István elnökhelyettes; a Szovjetunió budapesti nagykövetsége részéről Borisz Sztukalin nagykövet, Vladlen Puntusz követtanácsos, Igor Mihejev tanácsos, Arkagyij<■ Danyilko katonai és légügyi attasé; az ideiglene­sen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport katonai tanácsa nevé­ben Alekszej Gyemidov vezérezredes, Rudolf Gorjevov vezérőrnagy és Jurij Vodolazov vezérőrnagy helyezte el a kegyelet és a megemlékezés virágait. Ugyancsak koszorút helyeztek el az emlékmű talapzatán a nyikolajevi Bu­dapest gárdahadosztály, a budapesti fegyveres erők és testületek, a főváros társadalmi és tömegszervezeteinek kép­viselői, valamint a Budapest felszaba­dításában részt vett egykori harcosok. Elhozták virágaikat a főváros dolgozói és tanulóifjúsága. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Egyedülálló termékek, vállalkozások (Folytatás az 1. oldalról) zőgazdasági üzemekben, kórházakban dolgozók, tűzoltók érdeklődését keltet­ték fel az általuk kifejlesztett személyi hívórendszerrel. Amint erre megfelelő mennyiségű megrendelést kapnak, el­kezdik a gyártását. Ez év második ne­gyedében kerül forgalomba a gépkocsi­ba való ultrahangos riasztókészülékük. Hasonlót korábban a tőkés országok­ból importáltunk. A szövetkezet több termékéhez csak a tőkés országokból beszerezhető al­katrészekre, anyagra van szükség. Ezért alapvető jelentőségű, hogy a me­gyei Kiszöv segítségével importkeret­hez jutottak: 50 ezer dollár értékű al­katrészt vásárolhatnak külföldről. Vé­gül is a Bahír által gyártott termékek importpótlók. Szolgáltatásaik kiterjednek a vezeté­kes távközlőrendszerek tervezésére: eb­ben a szegedi és a debreceni posta- igazgatósággal működnek együtt. Vál­lalják URH- és CB-hálózatok, kö­zösségi és kábeltévé-antennarendsze­rek tervezését, létesítését, karbantartá­sát. Több külföldi céggel állnak üzleti kapcsolatban. A Motorola konszern az általa forgalmazott rádiótelefon-beren­dezések magyarországi tervezésével, szervizelésével, karbantartásával a Ba­hírt bízza meg. A Rollitron Kisszövet­kezet irodagépeinek, orvosi berendezé­seinek dél-magyarországi márkaszervi­zét is ez a bajai szövetkezet látja el. Budapesten működő számítástechnikai szakcsoportjuk túl azon, hogy igény szerint javítja, karbantartja a számító­gépeket, a hozzájuk tartozó berendezé­seket — amelyek beszerzésében segít —, szoftvereket is készít. A még nem. egészen két éve alakult kisszövetkezet nevét már határainkon túl is (el)isme- rik. Alakulásuk évében 1,5 millió forint volt az árbevételük, tavaly már 25 mil­lió. Az idén ennek dupláját akarják elérni. Ilyen nagy léptékű fejlődés rit­kaság manapság. A. M. Együttműködnek a termelők és a kutatók (Folytatás az 1. oldalról) termelik. Az együttműködés keretében egyeztetik a fűszerpaprika-termelés ve­tőmagigényét, az előállítás, kikészítés technológiáját, s az ezzel kapcsolatos kapacitások kihasználását. Ez egyéb zöldségnövényekre is vonatkozik. Az intézet a kísérleti anyagainak fel­dolgozásához igénybe veheti majd a KAGE szabad feldolgozó kapacitásait is. A főigazgató-helyettes megemlítette, hogy a részletes megállapodásban sze­repeltetni szeretné az uborkatermesz­téssel összefüggő törekvésüket. A KA­GE konzervgyárába az uborkát főleg Győr környékéről szállítják. Vélemé­nyük szerint a Duna mentén megfelelő az ökológiai körülmény, s szervezett háztáji termeltetéssel a szükséges mennyiség ebben a körzetben rendelke­zésre állhat. Ehhez olyan új fajtát és hibridet tud az intézet biztosítani, amely az európai élvonalat jelentő hol­land szaporítóanyagokkal is verseny- képes. A megkötött"együttműködésben ki­tértek még a szakmunkásképzésre, a laboratóriumi módszerek összehango­lására, a szabványok közös megalkotá­sára, illetve véleményezésére, az öntö­zésfejlesztési kísérletek megkezdésére, valamint rögzítették azt is, hogy a ZKIFV-nak a kemikáliaigényét lehető­sége lesz beszerezni az egyesülés agro­kémiai üzeméből. Az együttműködés, a közös kutatás- fejlesztés remélhetően a Duna menti tájkörzet zöldségtermesztésének újabb fellendülését segíti. Azt is számításba véve, hogy a KAGE „piacon van”, tag­ja a külkereskedelmi vállalatnak, így a keresleti igények közvetlen ismerője, s ebből adódóan gyors hatással lehet a kutatómunkára, megjavulhat az új ter­mékekben kifejeződő alkalmazkodó képesség is. Cs. I. Tovább épül a Paksi Atomerőmű (Folytatás az 1. oldalról) tett, amelyben szorgalmazza, hogy a Dunamenti Hőerőműbe javasolt új blokk első lépcsőjében 134 megawattos egység létesüljön 1991 közepéig egy gázturbinával és a hozzá tartozó hőcse­rélő kazánnal. Ebből a célból a tröszt átalakította a VII. ötéves tervre elő­irányzott rekonstrukciós programját, hogy megteremtse az első ütemben szükséges pénzügyi fedezet nagy részét. A második ütemben egészül ki a gáz- és gőzturbinás blokk 380 megawatt tel­jesítményűre, s ehhez párosul az erő­mű-rekonstrukcióból eredő 200 mega­wattos teljesítménynövekmény is a kri­tikus áramellátási időszakban. A tröszt azzal számol, hogy előterjesztésére rö­videsen megkapja a jóváhagyást, s így már a következő hónapokban szerző­déseket köthet a külföldi szállítókkal, s még az idén megkezdheti ezt a beru­házást. (MTI) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT TORNAGYŐZTES A KECSKEMÉT Hódmezővásárhelyen vasárnap ért véget a háromnapos Dózsa Kupa országos ökölvívóverseny, melyen 23 egyesület 121 felnőtt és 94 ifjúsági versenyzője vett részt. A felnőtteknél a Kecskeméti SC, az ifjúságiaknál az Óbuda TSZ SK, összetettben szintén a jó teljesítményt nyújtó kecskeméti sportolók diadalmaskod­tak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom