Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-13 / 10. szám

1988. január 13. • PETŐFI NÉPE • 5 TÉLI NAGYJAVÍTÁSOK IDEJÉN. MŰSZERFAL SZAMARÁHOZ ÉS DACIÁHOZ Egy szakember több gép A megszokott gyakorlatnak megfelelően végzik a munkát a föl­deken dolgozókat segítő gépjavítók. A Kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet gépe­sítési ágazatnak műhelye mellett a növénytermelés és az állattenyész­tés eszközei, gépei sorakoznak. Most az előbbiek kerülnek ponto­san meghatározott sorrendben a kis, mindössze száz négyzetméter hasznos alapterületű műhelybe. A gépesítési ágazat vezetője, Szécsé- nyi Tibor éppen ezzel kezdi: Nagyon kicsi a fedett terünk; ami­kor szép az idő, a szabadban is lehet a szerelők keze alá dolgozni, leszedni egy-egy javítandó egységet a nagyobb gépekről. Persze, ez azért nem az igazi! Annál is inkább, mert a körülbelül 50 millió forint értékű nehéz- és könnyű­erőgépek, a betakarítógépek, a hozzá­juk tartozó munkagépek legtöbbje el­öregedett, nem egy közülük már á tize­dik születésnapját is elhagyta. Éppen ezért nagyon szigorúan yesszük a javí­tási sort. Az idén elég későn jönnek befelé a nagygépek, még most is van két Rába 180-as, amelyik mélyszán­tást végez. Elég sok a gondunk az alkatrészellá­tással. Igyekszünk bespájzolni, ha mód nyílik rá. Csakhogy elég gyakran csaló­dunk a nagy nehezen megszerzett al­katrészekben is. Főleg azokban, ame­lyek nem eredetiek, hanem hazai gyár­tásúak. Az anyagminőség róssz, a mé­retek eltérnek. Az elhangzottakat erősíti meg Pus­kás Lajos, a könnyügépek javítására szolgáló műhely vezetője: — Végül is jól elkülöníthető két mű­hely áll rendelkezésünkre, az egyik a nehéz-, a másik a könnyügépek javítá­sára. Vitára ugyan nincs okunk, mégis képzeletbeli határvonal választja el a két társaságot. Most még szépen, egyenletesen végezzük a feladatokat, majd úgy március felé, főleg ha hamar jön a tavasz, kezdődik egy bizonyös fokú kapkodás. Olyankor — így ta­pasztalom — nagyobb a harc a terüle­tért is. Milyen lesz az új érdekeltségi rendszer? # Amikor jó az idő, a sza­badban is le­het dolgozni. • A Rábán javításra szo­rul a motor, az adagoló. Nagy Sándor létrán kapasz­kodik fel a nagy gép „lei­kéhez”. Minőségjavítás saját fejlesztésű eszközökkel Az MMG-ben hagyománnyá váll, hogy minden évben az évzáró igazgató- tanácsi üléshez kapcsolódva,; szakmai bemutatót tartanak az eltelt időszak­ban megvalósított műszaki fejleszté­sekből. Az idei vállalati seregszemlét a kecskeméti gyárban rendezték. A be­mutatóra a bicskei és szekszárdi gyár­egység, valamint a vállalati központ fejlesztéssel foglalkozó nagyobb szer­vezetei hozták el legújabb termékeiket és ismertették az általuk kidolgozott új technológiákat. A kiállítást, amely nem nélkülözte az igényességet és az esztétikai megjelení­tésre fordított gondosságot sem, az elő­ző évekhez képest a magasabb techni­kai színvonal és a nagyobb részvételi arány jellemezte. A korábbi gyakorlat szerint eddig a gyáregységek fejlesztési tevékenységét komplexen értékelték, most azonban külön témák szerinti csoportosításban lehetett helyezést elérni. A vállalati zsűri négy kategóriá­ban: gyártmány-, technológia-, szoft­ver- és rendszerfejlesztési témakörök­ben értékelte a beküldött munkákat. A vállalat vezetői még az év elején külön erre a célra közel 300 ezer forin­tos jutalmazási keretet különítettek el — tudtuk meg Farkas Sándor fejleszté­si osztályvezetőtől. Ebből az összegből a kecskeméti kollektívára 65 ezer forint jutott. A helybéli szakemberek, ha első díjat nem is, de valamennyi kategóriá­ban megszerezték a második vagy har­madik helyezést. így az összesített eredmények alapján a második helyre kerültek. Korszerű gyártmányaikkal méltán arattak sikert a szakmai ber­kekben és a felhasználók között egy­aránt. Ilyen konstrukció például az ál­taluk kifejlesztett új elektronikus pénz­tárgép, amely hálózati feszültségkima­radás esetén akkumulátorról is működ­tethető. A technológiai színvonalat be­mérő céleszközök és új szerelősorok létrehozásával növelték. A műszereket a Lada Szamara személygépkocsik mű­szerfalának gyártásánál használják. De ezen a házi bemutatón nemcsak a hazai gyártást segítő eszközöket, hanem kife­jezetten nyugati piacra szánt készüléke­ket is láthattunk. Példa erre a tőkés valutáért is értékesíthető tömegáram- lás-mérő szerkezet. — A fejlesztési feladatainkat — tájé­koztatott az osztályvezető —- legin­kább a piaci igények határozzák meg. Ez tükröződik a kiállítás anyagában. Az itt bemutatott termékek többsége már sorozatgyártásra érett konstruk­ció, vagy a minőséget javító és a terme­lés hatékonyságát segítő eszköz. Ter­mészetesen a verseny miatt mindig je­len vagyunk a piacon ajánlati szinten kidolgozott termékkínálatunkkal. Az előre kifejlesztett gyártmány már az elérhető legmagasabb technikai színvo­nalat és legjobb műszaki megoldást tartalmazza. Ezt a felkészülést szemlél­teti a legújabb típusú Dacia személy- gépkocsihoz készült műszerfalunk. Egy bemutató nem érné el igazi cél­ját, ha csak a nemes szakmai vetélke­désre és az alkotó műszakiak anyagi ösztönzésére teremtene lehetőséget. A kiállítás alkalmat adott arra is, hogy egy nagyobb vállalati közösség rend­szeresen megismerje a társgyárak el­múlt évi fejlesztési eredményeit és hoz­zájusson az együtt dolgozáshoz nélkü­lözhetetlen legfrissebb műszaki infor­mációkhoz. így elkerülhető a párhuza­mos fejlesztőmunka, egymás eredmé­nyei gyorsan átvehetők és könnyen adaptálhatók. Az MMG-ben gyakor­lattá vált bemutató azért követésre méltó, mert az információ mint érték kiegészítheti a műszaki fejlesztésre for­dítható amúgy is szűkös pénzügyi esz­közöket. Kisvágó Árpád • Ellenőrző műszert fejlesztettek ki a Maruti gépkocsik műszerfalához, két a kivitelező Urbán János műszerész mutatja be. (Straszer András felvétele) A készülő­Válasszunk magunknak műholdat! Vgmk helyett átalánydíj? — Hányán dolgoznak az ágazatban, hogyan fizetik meg az embereiket? — Jól összeállt a gárdánk — véli az ágazat vezető. — Huszonötén szak­munkások, ők a javításban, üzemelte­tésben vesznek részt, 55 dolgozónk va­lamilyen tanfolyamot végzett, illetve jogosult a gépek vezetésére. A bérszín­vonalunk elég alacsony, a nehézgépese­ké 5000, a könnyűsöké 4800 forint. Ed­dig segített a vgmk, 50-60 ember vett részt benne. Csak hát. .. — Ez a legfőbb beszédtéma a műhe­lyekben mondja Puskás Lajos megszűnik a vgmk. Helyette mi lesz, még nem tudjuk. Egyelőre az átalány- díjas rendszert emlegetik, de hogyan válik valóra, még titok. — Ez olyan, hogy egész évben a bá­zisbért fizetjük, és csak év végén, a megtakarításból lehet osztani. Hogyan mondjam meg a fiúknak, hogy dolgoz­zatok — sokszor kampányban, erőtö­kön felül —, aztán vagy kaptok többet is, vagy nem - az ágazatvezető kérdé­sére egyelőre nincs válasz. Már szinte kapkodják egymástól a szavakat: — Ez a társaság mindig meg volt szorítva! — Az ittenieken nem múlik, tisztes­ségesen dolgozik a legtöbbje, de ezért meg is kellene fizetni őket! — En már inkább úgy látom, elfá­radtak. Inkább választják a valamivel kevesebb pénzt, csak több szabad ide­jük legyen. Persze ebben benne van az is, hogy sokan ezt az időt használják fel az állatok nevelésére, a kistermelésre. — Felvetették-e az itt dolgozók, hogy esetleg megválnak a szövetkezettől? — Hová mennének? - kérdez vissza Szécsényi Tibor. — A legtöbbjük itt volt tanuló, itt laknak, ide köti őket szinte minden. Éppen ellenkezőleg! Az elkövetkező időben rostálnunk kell az embereinket, ötnek-hatnak nekünk kell azt mondanunk: menj! A leggyakoribb téma A műhelybe oldalazva jutunk csak be: gép gép mellett. Itt hegesztőpisztoly fénye villan, amott köszörű szórja a szikrát, mindehhez surrogás, sivítás, kopácsolás tartozik. Egy „beteg” pót­kocsi és a munkapad közti helyre ba- kolták tel a lém oldalfalat, azon ügykö­dik éppen Végh János géplakatos. Ké­• Végh János munkája fölé hajol. (Méhesi Éva felvételei) résemre néhány percre kibújik a he­gesztőszemüveg szorításából:. — Mindig a műhelyben van? — Nem, csak ilyenkor, a nagyjavítá­sok idején. Nyáron, ősszel Claas Domi- nátoron ülök. Persze igen nagy a kü­lönbség az akkori teljesítménybér és a mostani órabér között. Eddig kez­dettől — én is tagja voltam a vgmk- nak, hogy most mi lesz, nem tudom. Jó lenne valami olyan formát találni, ami­vel mindenki jól jár. — Min gondolkodik mostanában leg­többet? — Gondolom, amin ma szinte min­denki. Mi lesz másképp? Hogyan lesz­nek a négytagú családom ügyei? Aztán azon, mit termeljek a háztájiban. Azt tudom, látom, hogy akik itt a műhely­ben vagyunk, majd’ mindenki megteszi a magáét, többet már nemigen tudunk dolgozni. Hogy jobban lehet-e és ho­gyan, nem csak rajtunk múlik. Sokat beszélgetünk az árakról: ki, mit, meny­nyiért vett meg, hogyan jövünk ki a pénzünkből. Egyelőre hiszen még január elején vagyunk — csak a fogun­kat szívjuk. Majd 1-2 hónap múlva, ha elfogy a kis tartalékunk... Hát ettől sokan tartunk! Magukon nagyon sok múlik, ami­kor itt a gépeket reperálják, de kinn a földeken, amikor szántanak, vetnek, aratnak, akkor is. — Persze, hogy nem hagyjuk vetetle­nül, aratatlanul a földeket. Csak éppen iiia még azt nem tudjuk, hogy ezekért a valóban nehéz munkákért. . . Eh, úgyis megcsináljuk, legföljebb ... — egy legyintéssel fejezi be szavait és ugyanazzal a mozdulattal igazítja is vissza a hegesztőszemüveget. Kapun ki-, kapun bemegyünk, a mű­hely másik részében a Rábákat javít­ják. Az egyik monstrumról kászálódik le Nagy Sándor gépszerelő: Pontosabban még kombájnos és traktoros — nyújtja a kezét a fiatalem­ber. — Ha kell, a Rábára, ha- kell a Claas-ra ülök. Őszintén, én jobban sze­retek itt a műhelyben lenni, annak elle­nére, hogy tavaly a kombájnosok kö­zött, egy belső versenyen, én lettem az első. Nagyon fárasztó hajnaltól estig a gépen ülni, nem beszélve az éjszakai munkákról. Meg otthon is sok a dolog, örülök, ha győzöm. És még csak azt sem tudom, egyáltalán megéri-e majd? Jó lenne már tudni, hogyan lesz, lesz-e egyáltalán átalánydíjas rendszerünk. Addig hiába törjük a fejünket, semmit sem tudunk kiokoskodni. Februárig tisztázódik A szövetkezet termelési elnökhelyet­teséhez, dr. Tóth Lászlóhoz két kérdés^ sei fordulok: — Mikorra várható, hogy a szövetke­zetben kialakul a gépészek átalányel­számolási rendszere? — Szeretnénk a februárt már ilyen módon indítani. E hónap húszadikára ígérték, hogy az átalánydíj-szerződé­sekre vonatkozó rendelkezések megje­lennek. Akkor még marad egy kis idő arra is, hogy hónapkezdetig magunkra értelmezzük őket. Ezzel párhuzamosan akarjuk megvalósítani az egy szakem­ber - több gép elméletét, s személyek­re lebontva beosztani a javítások, a működtetések rendjét. Mindenekelőtt szem előtt tartva, hogy a dolgozóink a megfelelő jövedelemszintet el tudják érni a főállásukban. — Mikorra várható, hogy a gépjaví­tók a mai, nem túl áldásos 'körülménye­iktől megszabadulhatnak? Lesz-e na­gyobb műhelycsarnokuk? Régebbi tervünk ez. Úgy gondol­juk, hogy a javítórészlegeket most több telephelyen vannak összébb költöztetjük. így a gépesítési ágazat is nagyobb teret kap, remélhetően már az idén. Tisztában vagyunk vele, hogy az öreg gépekben a javítóműhely dolgozói tartják a lelket, hogy azok képesek jól. működni, rajtuk múlik. Rajtunk pedig az, hogy a lehetőségekhez képest javít­suk a munkakörülményeiket, honorál­juk az erőfeszítéseiket. Gál Eszter Néhány hónapja még csak a buda­pesti nagyobb szállodák vendégei, és néhány fővárosi intézmény munkatár­sai nézhették a távközlési műholdról su­gárzott SKY Channel, SUPER Chan­nel és TV5 műsorokat. Aztán elhang­zott egy váratlannak tűnő mondat a kormányszóvivő egyik sajtótájékozta­tóján. Bányász Rezső közölte, hogy a közvetlen műsorszóró műholdak mű­sorát bárki veheti, semmilyen engedé­lyért nem kell folyamodni. E kijelentés elvi döntésnek volt tekinthető, hiszen akkor a távközlési műsorholdak között még egyetlen közvetlen műsorszóró műhold sem keringett. Az események felgyorsultak. A Ma­gyar Posta a múlt év novemberében saj­tótájékoztatót tartott. Az intézmény ve­zetői ismertették az „égi” műsorok véte­lének lehetőségeit. A műholdtulajdo­nossal és a műsortulajdonosokka! kö­tött megállapodása szerint a Magyar Posta vételi és elosztási engedéllyel ren­delkezik az ECS—1 távközlési műhold­ról szolgáltatott SKY, SUPER, és TV5 műsorokat illetően. A sajtótájékozta­tón közölték, hogy a Posta műszaki kí­vánalmainak megfelelő berendezéssel, és a Posta engedélyével szabad az előb­biekben felsorolt három, távközlési mű­holdról érkező műsort venni és szétosz­tani. A vevőberendezés telepítését vál­lalja a Posta, de a munka elvégzésével vállalkozókat is meg lehet bízni. A Pos­ta csupán az ellenőrzés jogát tartja fenn az ilyen berendezések felett. A kormányszóvivő nyilatkozatával összhangban a Posta illetékesei szerint sincs szükség engedélyre a közvetlen műsorszóró műholdak vételéhez. Az el­ső közvetlen műsorszóró (nyugatné­met) műholdat már fellőtték, beszabá­lyozása folyamatban van. További köz­vetlen műsorszóró holdak fellövését ké­szítik elő. Várhatóan több ilyen műhold fog már idén műsort sugározni, mégpe­dig általában nemzeti programokat. Alig telt el néhány nap a Magyar Pos­ta nevezetes sajtótájékoztatója után, és Székesfehérváron 27 ezer lakásban néz­ni kezdték a három távközlési műhold­műsort. A fővárosi Gazdagréti lakóte­lep 5 ezer lakásában a SKY műsora fog­ható. A Posta állásfoglalását ugrásra készen várta a TELEKABEL Kisszö­vetkezet, amely szinte beszórja az orszá­got a műholdas műsorok vételére alkal­mas rendszerekkel. Egyes becslések sze­rint az 1988-as év első napjaiban 60 ezer lakásban lehetett fogni legalább az egyik égi műsort, de ez a szám szinte napról napra növekszik. Mértéktartó jóslatok szerint is az év közepére félmil­lióra nőhet a műholdvevő lakások szá­ma. A műholdas műsorok vételére alkal­mas berendezések igen drágák. Ha azonban több lakás lakói fognak össze, az egy lakásra eső költség csökken. A költségeket növeli viszont, ha a ház­ban nincs kiépítve a központi antenna- rendszer vezetékhálózata, Ha valaki egyedül akar műholdas műsort vevő rendszert vásárolni, százezres nagyság­rendű költségekbe veri magát. Ha egy • 11IE INSIDERS: új sorozat a SKY műsorában. A szabadúszó újságíró, Nick Fox, akit Nicholas Campbell ala­kít (képünkön), mindenbe beleüti az or­rát, mert az igazságot keresi. olyan nagyobb házba kívánják bevezet­ni a műholdas műsorokat, ahol a köz­ponti antennarendszer vezetékhálózata nincs kiépítve, lakásonként ezres nagy­ságrendű költségekre lehet számítani; Egy több ezer lakást magába foglaló, központi antennarendszerrel is bíró la­kótelepen lakásonként néhány száz fo­rintba kerül csupán a műholdas műso­rok bevezetése. A központi antennarendszerrel fel­szerelt házakban, illetve lakótelepeken a műholdas műsorok vétele tehát olcsó­nak mondható, a költségek a lakásszám növekedésével csökkennek. A központi antennarendszerrel szolgáltatható mű­sorok száma műszaki szempontból azonban sok helyen korlátozott. Jelen­leg az országban elterjedt központi an­tennarendszerek többsége 4-5 műsor elosztására alkalmas csupán. A várható műholdas „műsordömping” fogadásá­ra a felkészülést tehát célszerű a rend­szer kapacitásának bővítésével kezdeni. Érdemes-e pénzt áldozni azért, hogy a hazánkban jelenleg hivatalosan fog­ható, távközlési műholdról érkező há­rom műsort láthassuk? Ezt a kérdést még nem hallottam föltenni. A nagy ér­deklődés azt mutatja, hogy a lakosság zöme szívesen válogatna bővebb mű­sorkínálatból, még akkor is, ha a műso­rok megértéséhez idegen nyelvek isme­retére is szükség lenne. Az angol nyelv­tudás a SKY és a SUPER műsorának élvezetét segítheti, a franciául tudók a TV5-re vethetik értő és „vigyázó szeme- iket”. Mindhárom műsor szórakoztató jellegű, sok a könnyűzenei program és a reklám, mert az utóbbiakból tartják fönn magukat. Vannak persze, körültekintő és óva­tos tévénézők is. Ők nem akarnak zsák­bamacskát vásárolni. Örömmel lapoz­ták föl a számítástechnikával és a szóra­koztató elektronikával foglalkozó Mik­rovilág múlt évi utolsó számát. A lap ízelítőként közölte a SKY és a SUPER részletes műsorát december 24-től 31- ig. Az óriási érdeklődéssel fogadott „mutatványt" 1988-ban kéthetente megismétli a „Mikrovilág. Január 20- ától minden számban két hétre előre közli a SKY, a SUPERésaTV5 műsor- kínálatát, természetesen magyarra le­fordítva. Mester Sándor TÉVEDÉS NE ESSÉK: Bruttósítani kell A kisszövetkezeteknél is A lapunk múlt év november 20-ai számában Bruttósítanak-e a kisszö­vetkezetek? címmel megjelent cikk­ben arról írtunk: ez a kérdés azért merülhetett fel egyáltalán, mert jog­szabály nem teszi kötelezővé a kis­vállalkozások számára tagjaik jöve­delmének felszorzását. S bár ta­pasztalataink szerint a legtöbb kis­szövetkezetben úgy döntöttek, hogy megelőlegezik a tagok szemé­lyi jövedelemadóját, akadt olyan szervezet is — és bizonyára nem csak az az egy, amelyről a cikkben szó esett —, amelynek kollektívája nem vállalta a megelőzés rizikóját. Nos, úgy tűnik, a jogszabályokat tévesen értelmezték mindazok, akikre ez tartozik — de nem csak Bács-Kiskun megyében! legalábbis ez derül ki abból a levél­ből, amit szerkesztőségünk az OKISZ (az ipari szövetkezetek or­szágos szövetsége) osztályvezetőjé­től, Sebestyén Józseftől kapott. Eb­ből idézünk: „Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal 1987. december 21-én kelt levelében a kisszövetkezeti tagok munkadíjának bruttósításával kap­csolatban a következő álláspont ol­vasható: A kisszövetkezetekre az 1988. évi bérszabályozás nem vo­natkozik, ezért a vállalati szintű bruttósítás nem kötelező. Az 1987. évi 14. számú tvr. 1 .§ (1) bekezdése a kisszövetkezetekre is vonatkozik, ezért az egyéni keresetek bruttósítá­sát, a szövetkezetek munkadíjazási rendszerének átalakítását el kell vé­gezni. Ennek keretében a tagok sze­mélyi alapmunkadíját is bruttósítani kell. A háromezer forint minimális munkadíjat meghaladó jövedelem visszafizetése kizárólag az esetben lép érvénybe, ha a kisszövetkezet veszteséges, ezért ez sem indokolja, hogy a bérek bruttósítására ne ke­rüljön sor. A személyi jövedelem­adó-előleg fizetésének rendjét a Pénzügyminisztérium szabályoz­za.” Tehát a lényeg: a kisszövetkeze­tekre a vállalati szintű bruttósítás nem, az egyéni kereseteké viszont kötelező.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom