Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-13 / 10. szám

1988. január 13. • PETŐFI NÉPE • 3 AZT SE MONDTA: FAPAPUCS Volt-nincs tanácselnök — A tanácshá­zát keresi? Ott van, az a sarok­épület. De ha az elnökhöz jött, hiába fáradt. Itthagyott bennünket. A fiatalok úgy mondják, hogy lelécelt. Talán elege lett a magas hivatalból. — Beszélsz összevissza, Sztipán. Le­het, hogy szoknya van a dologban. — Ugyan-ugyan. Ha nem jó a házas­ság, elválik az ember. Azért még nem költözik az ország, másik végébe, és nem hagyja ott az állását. Az ünnepek­ben nálunk voltak a sógoromék. Azt mondták, miért búsultok? Ha az ő el­nökük menne, rózsát hintenének a lába elé és muzsikával kísérnék ki a faluból. — Hát ha én lennék a tanácselnök, háromszor is meggondolnám, hogy otthagyjam a hivatalt. Na, meg a fize­tést. — Azért lehetett ott más is. A népek valami leltárhiányt rebesgetnek. — Eszetekbe ne jusson ilyen ostoba­ság. Igaz, hogy nem idevaló, de szó ami szó, nagyon derék fiatalember. Min­denkivel udvarias, barátságos. Nem tudtad megelőzni a köszönésben, még ha húsz méterről emelted is meg a kala­pod. — Igazad van, Lyubica. Rendes és tisztakezű ember a mi elnökünk. És azért nem mondanám jöttmentnek sem, hiszen jó tíz évig itt dolgozott a községben. Először a tsz-ben volt szál­lítási brigádvezető, aztán meg a tanács­nál a házilagos brigádé. Azért is java­solták őt e tisztségre, mert népszerű volt a faluban és mindenki szorgalmas, becsületes embernek ismerte. — Azt hiszem, nincs, aki nem sajnál­ja. Kár volt neki ilyen gyorsan elmenni. Bár azt is hallottam, nagyon beleunt, hogy tologassák ide-oda, mint egy sakkbábut. Hercegszántón Mire felocsúdok, vagy tízen vesznek körül. Folyik a vita, a találgatás. A je­lenlétemről már rég megfeledkeztek. Ezredszer teszik fel a kérdést a herceg- szántóiak: — Miért ment el az elnökük, és miért úgy, hogy azt se mondta: fapa­pucs' * *'* A művelődési házban éppen rendkí­vüli tanácsülésre készülnek. — Nincs semmi kifogásunk ellene, hogy részt vegyen az ülésen — mondja Mitos András vb-titkár. (Nem is lehet. A tör­vény szerint a tanácsülések nyilváno­sak.) De azért érzem, hogy nem örül­nek a látogatásomnak. Legalábbis nem úgy, mint máskor — ha régi ismerős­ként — valami riport végett Herceg- szántóra jövök. Az egyetlen napirendi pont Jakab István tanácselnök kérelmének megtár­gyalása, aki december 23-án felmondó levelet küldött a megyei tanácsnak. Családi életének megromlására hivat­kozva kérte, hogy munkaviszonyát de­cember 31-ével bontsák fel, és eddigi munkájára való tekintettel „munkavi­szonya megszűnt” bejegyzéssel adják ki a munkakönyvét. Dr. Hanitz Tibor, a megyei tanács képviselője jelenti a ta­nácsülésnek, hogy a rögtöni vizsgálat megállapította: az elnök mind a leltár, mind az egyéb ügyeket teljes rendben hagyta. Ezek után az ülés egyhangúlag elfogadja Jakab István felmondását. Kérdés nincs, mindössze egy idősebb tanácstag jegyzi meg: —- Nem brigádvezetői állást töltött be, nem így kellett volna elköszönnie a lakosságtól. * * * i— Valóban, a dolog mindenki szá­mára érthetetlen — mondja Gyurity József párttitkár, amikor az ülés végez­tével még egy kis beszélgetésre kérem a község vezetőit. — Szerették az embe­rek Jakab kollégát, és most megbántva érzik magukat. Azt mondják, hogy a bizalomért nem ezt a viszonzást érde­melték. — Lehet az ilyet korrekt módon is csinálni. Az életben sok út adódik az ember előtt, amerre elindulhat. Jakab Pista most zsákutcát választott — véli Mitos András. — Felmerül a kérdés: vajon miféle képzettség kell ahhoz, hogy valaki ta­nácselnök lehessen? Jakab István jól végezte a munkáját brigádvezetőként. Biztosan tudta, hogy mennyi cementet kell a sóderhez keverni, ami még fonto­sabb, az emberekkel is megtalálta a megfelelő hangot. Lehetséges, hogy az elnöki tennivalók meghaladták az ere­jét, netán a képességeit? . Felmondó levelében például két alapvető hibát is vétett. Az egyik: a megyei tanácselnökhöz küldte sorait, holott választott tisztséget töltött be, tehát ügyében a tanácsülés volt illeté­kes. A másik: elmulasztotta kérni, hogy a tanácstagság ellátásától mente­sítsék. így az a furcsa helyzet állt elő, hogy Jakab István most is tanácstag, akinek távollétét az ülésen regisztrál­ták. És amíg valami jogi formulát nem találnak, a továbbiakban is a herceg- szántói 5:ös választókörzet tanácstagja marad. (Érdemtelenség miatt aligha le­het visszahívni.) Ha valaki otthagy egy közhivatalt — különösen úgy, mint ő, a legnagyobb rendben —, attól még nem lesz érdemtelen a tanácstagi tiszt­ség betöltésére. Gfl Zoltán Ismét a Batthyány utcából — de már nem csak a fűtésről... Az alábbiakban jegyzőkönyvekből és levelekből idézünk. A citált sorokat nem veszekedő kisiskolások írták, hanem komoly, felelős beosztásban levő, többnyire diplomás felnőttek. Előzményként csak annyit: közismert, hogy Kecskeméten, a Batthyány utca 16—22-es, valamint 17—29-es számú épület lakói régóta fáznak, az átadás óta súlyos gondok vannak a távfűtéssel. 1987. december 9-ei számunk­ban azt írtuk, hogy fordulat történt, rövidesen megszűnnek a gondok. Az egyik épületben a tervező módosította az adatokat, a másiknál pedig egy szivattyút fognak kicserélni. Az optimizmus korai volt... Az érdekeltek újabb értekezletet hívtak össze, ahol a korábbi megbeszélések jegyzőkönyveit is idézték. Emlékeztető: Kecskemét, 1987. ja­nuár 28. (A jelenléti ív szerint január 27.) Az Ingatlankezelő és Távfűtő Válla­lat nyilatkozata: ... az elmúlt időszak­ban 8-10 fokkal magasabb hőmérsékle­tű primer vízzel fűtenek, hogy elfogad­ható hőmérsékletet tudjanak előállíta­ni.. . Bácsber nyilatkozata: Amennyiben az IKTV az előremenő víz hőmérsékle­tét az előírt hőfokra emelné, úgy a fűtés minősége tovább javulhat. Emlékeztető: 1987. december 17. Sándor István és Zámbori Béláné, a társasházközösségek közös képviselői: Az IKTV nyilatkozatát, miszerint a 20 fok biztosított, nem fogadják el. OTP képviselője: . . . az illetékes résztvevők az 1987. január 27-én meg­tartott tárgyalást követően nem tettek meg mindent a hibák kijavítására.... a Dutép nem végezte el a fűtésbeszabá­lyozást, nem javította meg az épületek Dorog B. ajtóit. Dutép: A két épület fűtésbeszabályo­zási kötelezettségét akkor tudja teljesí­teni, ha az IKTV folyamatosan bizto­sítja a megfelelő paraméterű energiát. Általános Épülettervező Vállalat: ... az épületeket nem kell újra besza­bályozni ... az épületek fűtését folya­matos üzeműre tervezte, a fűtésért a felelősséget csak abban az esetben vál­lalja, ha azt folyamatosan üzemeltetik. IKTV: . . . az épületekbe folyamatos fűtést biztosít, szakaszos hőbetáplálás- sál. Közös képviselők: A lakásokban a tulajdonosok fáznak. Nem felel meg a valóságnak, hogy folyamatos fűtés van . . . hanem szakaszos fűtés, hiszen ha leáll a rendszer, akkor az szakaszos. OTP: A Bácsber ... mint szaklebo­nyolító vállalat részéről megkérdőjelez­hető a két épület kiviteli tervdokumen­tációja felülvizsgálatának alapossága, és a beruházás kivitelezése alatt a mű­szaki ellenőrzés mélysége. A tervező<azzal, hogy javítási tervet szolgáltatott.. . eleve elismerte tévedé­sét. A városi pártbizottság képviselője: A tervező, kivitelező, lebonyolító és szolgáltató-üzemeltető egymásra mu­togató nyilatkozatát és magatartását, a két éve fennálló fütéselégtelenség meg­oldatlanságát felháborítónak tartja. Szükségesnek látja ezen kérdésbe ma­gasabb fórum bevonását, mely fórum nemcsak rákényszeríti az illetékeseket a megfelelő fűtés biztosítására, de fel­veti a felelősség kérdését is a tévedések és mulasztások elkövetőivel szemben. A Dutép levele az OTP-nek (1987. december 27.): Az átalakításokat köve­tően a fűtési rendszerek beszabályozá­sát nem tudtuk elvégezni, mivel az IKTV a feltételeket biztosítani nem tudta ... a távvezeték 150-es méretben készült, így a tervező által javasolt át­alakításokra az említett hőközpontban nincs szükség. Az épületek bejárati, Dorog B. szer­kezeteit a Dutép folyamatosan javítot­ta. ... megállapítást nyert, hogy a meghibásodások rongálásból erednek. Az IKTV levele az OTP-nek (1987. december 28.): Ha valaki a lakásában nagyobb tagszámú radiátort helyez el, úgy nála biztos melegebb lesz, de ezt a hőt tulajdonostársa lakásától vonja el. Az IKTV csak a Batthyány utca 25— 27-ben ismerte el az alulfűtöttséget. A Bácsber levele az OTP-nek (1988. január 5.): A beszabályozás érdekében úgy jártunk el, ahogy a megbízottól elvárható ... az 1987. november 19-én megtartott helyszíni szemlén még min­dig nem álltak rendelkezésre a hőfoga­dóban a tervező által előírt műszaki paraméterek ... A 204—206 jelű épü­let vonatkozásában az utófelülvizsgá­lati eljárással kapcsolatos mindennemű kötelezettségünknek eleget tettünk ... kifogásukat megalapozatlannak ítéljük meg ... az ide vonatkozó megjegyzésü­ket nem tudjuk elfogadni... Kétségte­len tény, hogy a még hátralévő hibák kijavítása, ill. kijavíttatása egyrészt vál­lalatunk, másrészt a Dutép feladatát képezi. Az OTP levele a szerkesztőségnek (1988. január 7.): A teljes anyagot ezzel szíves rendelkezésükre bocsátjuk. Mi — mármint a szerkesztőség — az anyag egy részét kommentár nélkül közreadtuk. Hozzátenni legfeljebb csak annyit lehet, hogy a tanulságok alighanem túlmutatnak a fűtés ügyén. Itt valami nagyon el van rontva... Válogatta: Bálái F. István EGYMJLLIÁRD AZ ÖTLETEMBEREKNEK Rekordszámú szabadalom Rekordévként könyvelheti el 1987-et az Országos Találmányi Hivatal: össze­sen 6200 szabadalmi bejelentést nyúj­tottak be, 10 százalékkal többet, mint a megelőző évben. Az önálló magyar szabadalmi rend­szer 1 895-ben jött létre; az első években körülbelül háromezer találmányt jelen­tettek be, azóta — a mindenkori gazda­sági környezettel összefüggésben ki- sebb-nagyobb hullámzásokkal — meg­kétszereződött ez a szám. A mostanit megelőző legsikeresebb év 1913 volt, amikor kiugróan sok, 5686 szabadalmi bejelentést tettek. .A .íavalyi rekord elsősorban annak köszönhető, hogy az utóbbi években — az egyébként kedvezőtlen közgazda- sági feltételek közepette — a találmá­nyi hivatal és más allami, illetve társa­dalmi szervek, elsősorban a szakszerve­zetek, a MTESZ, a KISZ a korábbinál hatékonyabb kezdeményezésekkel igyekeznek fellendíteni a feltalálói tevé­kenységet. Létrejött az országos újítási adatbank, megalakult az Újítási Szak­értői Testület, szélesedett a találmányi tanfolyamok rendszere. Számos nem­zetközi és hazai kiállítást, versenyt, pá­lyázatot szerveztek, illetve anyagilag támogattak. Az adatokból kitűnik, hogy a hazai szabadalmi bejelentések száma dinami­kusabban növekedett, mint a Magyar- országon bejelentett külföldieké: míg 1986-ban 50,9, addig tavaly már 52,1 százalékkal részesedtek a szabadalmi bejelentések között a magyar eredetű­ek. A részarány-növekedés egyértelmű­en a magánfeltalálók aktivitásának tu­lajdonítható. A találmányok eredménye 1980 óta négyszeresére nőtt, tavaly meghaladta a 11 milliárd forintot. Az 1987-ben kifi­zetett találmányi díjak összege elérte az egymilliárdot. Tavaly is, mint már évek óta a gyógyszeripar volt az egyik legak­tívabb terület, de sok szabadalmat je­lentettek be a növényvédő szerek, vala­mint az energiahordozók célszerűbb félhasználására is. Emelkedett a ha­gyományos tüzeléstechnikai rendsze­rekhez kapcsolódó, energiatakarékos megoldásokat tartalmazó, valamint a mikroprocesszoros rendszerek alkal­mazásával összefüggő bejelentések szá­ma. Előtérbe kerültek a környezetvéde­lemmel, ezen belül is elsősorban a szennyvíztisztítási eljárásokkal, továb­bá az új növényfajtákkal kapcsolatos szabadalmak. A logikai játékokra vo­natkozó találmányok visszaestek, he­lyüket a készség- és képességfejlesztő technikai játékok foglaltak el, az ezeket tartalmazó bejelentéseket főképpen magánfeltalálók tették. Megújul a kiskunhalasi vasútállomás A vasút állomásfejlesztési programjának keretében Kiskunhalason a MÁV állomásépületét részlegesen kibővítik és teljesen felújítják. A bővítés nem kevesebb mint 18 millió forintba kerül, a teljes rekonstrukció összege pedig eléri az 50 milliót. A vasútállomás újonnan épülő szárnyában kapnak helyet: az automata biztosítóberendezés, az új forgalmi iroda s az üzemviteli berendezések. A felújítás során bővítik a várótermet, s 200 négyzetméteres lesz az utasellátó részleg. Az állomást a vasutasnapon adják át a nagyközönségnek, s akkorra berendezik a kultúrvárótermet is. A vonatra várva itt a fiatalok olvashatnak, tanulhatnak, társasjátékkal szórakozhatnak. Az építést, a felújítást — jó minőségben — a Kunép végzi. G. G. \ VPkÖ/IH \ Narancsellátás Beszédtéma napok óta ut­cán, munkahelyen és otthon is sok családban. Az emberek ér­tetlenül, csodálkozva kérdezik egymást: — Láttad, mennyi na­rancsot dobtak ki a szemétbe? Nem biztos, hogy a tévé jó­voltából széles körben ismertté vált narancs-ügy a legalkalma­sabb, hogy mélyreható követ­keztetéseket vonjunk le közál­lapotainkról. A csábítás azon­ban igen nagy. Mert a rothadó narancshegyek mindannak az ellenkezőjét példázzák, amire az egyes állampolgár próbál fel­készülni, ráhangolódni ezekben a napokban. Takarékosságra, józan szá­mításra, eredményt hozó vállal­kozószellemre van szükség, hogy alkalmazkodni tudjunk a változásokhoz — győzködjük magunkat. S íme: itt ez a renge­teg romlott déligyümölcs, amit drága pénzen szállítottunk sok­ezer kilométerről — hajón, ka­mionon — egyenesen a szemét­telepre. Ügy tűnik, a narancs eseté­ben is hajiunk a szélsőséges megoldásokra. Nem tudjuk úgy kezelni az ügyet, ahogy kellene; hétköznapian, egyszerű gazda­sági kérdésként. Igaz, néhány évtizeddel ezelőtt a narancs még szorosan kötődött az ün­nephez. Mintha összetartozó fogalmak lennének. Karácsony hetében a család vett egy-két kilót, áhítattal nézegettük, sza­goltuk. Mindenkinek jutott né­hány gerezd belőle. Egész évre. Akkoriban még egyszerű volt megszervezni a narancsellátást. Egy hivatalban, íróasztal mel­lett valaki kiszámította, hány dolgozó család van az ország­ban. Osztott, szorzott, megren­delte azt a néhány tonnát, ami kijött, és az ügy sínen volt. Be lehetett írni a jelentésekbe: biz­tosítottuk az ország narancsel­látását. Banán, ananász, ne adj isten kivi? Szó se esett róluk, mintha nem is léteznének. Eset­leg némi aszalt füge került a boltokba. Minek bonyolítani a dolgot. Azóta nagyot fordult a világ. A külkereskedelem is mozgéko­nyabb, egyre több csatornás. Ám úgy tűnik, a régi beidegző­dések élnek. Valahol, valakik még mindig narancsellátásban gondolkodnak, pedig lehet, hogy már nincs is rá felhatal­mazásuk. Ha ünnep, akkor le­gyen narancs. Zúdítsunk ide egy egész hegynyit. Hogy mibe kerül, nem érdekes. Mibe is kerül? Pontosan, azt hiszem, soha sem fogjuk meg­tudni. A törekvés, a jószándék mindenesetre látszik. Külkeres­kedőink igyekeztek takarékos­kodni. Mint laikus, úgy képze­lem, hogy járva a világot, s át­érezve az ország súlyos gazda­sági helyzetét, amint meghallot­ták valahol, hogy olcsó naran­csot lehet kapni, azonnal le­csaptak rá. Dicséretes. Bár az' összefüggés az ár és a minőség között elég régóta közismert. Ismét csak a régi, gyermek­kori narancsok jutnak eszembe. Milyen szépek voltak, milyen mutatósak. Egy részük szemen­ként becsomagolva egzotikus papírba. Ha nem is első, de leg­alább másodosztályúak lehet­tek. A most kapható narancson látszik: a legolcsóbb tömegáru. Szinte nincs két egyforma mé­retű, minőségű. Valahogy ebben mindannyi­unk lebecsülését érzem. Pedig jó néhány magyar állampolgár megfordult már mondjuk a bé­csi piacon — itt a szomszédság­ban — és tudja, hogy a déligyü­mölcs is lehet különböző minő­ségű. A túlérett banán például sokkal olcsóbb, mint az első osztályú. Nálunk nem így van. A félbevágott, erjedő gyümöl­csöt is ugyanazon az áron kí­nálják a boltban, mint a hibát­lant. Persze, már ahol kínálják. A városokban. Mert a kisebb településeken — narancshe­gyek ide vagy oda — ezen a télen se jellemző, hogy bőséges lenne a déligyümölcs-választék. Eszembe jut az egyik falugyűlé­sen elhangzott félig tréfás, félig komoly javaslat: — Mi lenne, ha a narancsot, banánt a teho- befizetések arányában osztanák szét a települések között? Le­het, hogy oda jutna a legtöbb, ahol eddig színét se látták? Ha az idén már nem is, a jövőben talán el lehetne kerülni a narancsválság megismétlődé­sét. Az első lépést megtehet­nénk mondjuk azzal, hogy kitö­röljük a gazdaságpolitikai szó­tárból ezt a csúnya kifejezést: narancsellátás. Mi lenne, ha a narancsot, a banánt, az ana­nászt úgy kezelnénk, mintha egyszerűen csak gyümölcsök lennének? Talán akkor majd akad olyan kereskedő is, aki megpró­bál jó minőségű árut piacra dobni. Első osztályút. Hogy az több valutájába kerülne az or­szágnak? Nehezen hihető. Mert most alighanem a világ legdrá­gább narancsát esszük — túl­éretten, félig megromolva ... Lovas Dániel Pályázat katonai főiskolákra A Honvédelmi Minisztérium várja azoknak a fiúknak a jelentkezését, akik kedvet és tehetséget éreznek a katonai pálya iránt, s a Magyar Néphadsereg, illetve a BM Határőrség hivatásos tisztjeiként élethivatásul választják a haza légy \ eres szolgálatát. A pályázók felvételüket kérhetik a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára, ahol 8 fegyvernem — katonai szak — alegységparancsnokait, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolára, ahol 15 különféle műszaki és gazdálkodási be­osztás szakembereit, illetve a Kiltiáh György Repülő Műszaki Főiskolára, ahol a repülőgép- és helikoptervezető­ket, valamint a repülő-műszaki szak­embereket képezik. A tanulmányi idő a hazai katonai főiskolákon 3 év. A tanév szeptember elsején kezdődik. A második tanulmányi évet eredmé­nyesen befejező hallgatók zászlós — a kiválóak törzszászlós — rendfokozat­tal hivatásos állományba kerülnek. A harmadik év végén hadnagyi, a kivá­lóan végzettek főhadnagyi rendfokoza­tot kapnak. A végzett hallgatók kato­nai üzemeltető vagy üzemben tartó üzemmérnöki, illetve üzemgazdászi diplomát kapnak, amely egyenértékű a polgári főiskolákon megszerezhető ké­pesítéssel. A főiskolai hallgatók teljes és ingye­nes ellátást, hallgatói illetményt, tanul­mányi pótlékot kapnak, térítésmente­sen gépjármű-vezetői engedélyt szerez­hetnek, utazási és számos egyéb ked­vezményben részesülnek. A jelentkezés feltételei: magyar ál­lampolgárság, feddhetetlen előélet, er­kölcsi, politikai megbízhatóság, egész­ségi alkalmasság a hivatásos katonai szolgálatra, középiskolai érettségi, 23 évnél nem magasabb életkor. Az idén is lehet jelentkezni különféle kölföldi katonai tanintézetekbe, ahol magas színvonalú képzésben részesül­nek 13 fegyvernem leendő szakembe­rei, akik öt tanulmányi évük alatt ho­nosítható szakmérnöki diplomát sze­reznek. Ez egyenértékű a hazai egyete­meken megszerezhető képesítéssel. Katonai főiskolai felvételre jelent­kezhetnek érettségivel nem rendelkező, de az egyéb feltételeknek megfelelő, ki­váló képességű, elsősorban technikai jellegű szakmunkás képesítésű, szak­mai gyakorlattal rendelkező fiatalok is. Ok egyéves főiskolai előkészítő tanfo­lyam elvégzése után külön felvételi nél­kül kezdhetik meg főiskolai tanulmá­nyaikat. A pályázók további felvilágosítást és jelentkezési lapot a megyei hadkiegé­szítő és területvédelmi — Budapesten a Fővárosi Hadkiegészítő — parancs­nokság pályára irányítási munkatársai­tól, a középiskolai tanulók iskolájuk igazgatójától, a sorkatonák parancsno­kaiktól kaphatnak. A kitöltött lapokat ugyanott adhatják be. A jelentkezési okmányokat március 31-éig kell meg­küldeni az illetékes hadkiegészítési és területvédelmi - Fővárosi Hadkiegé­szítő — parancsnokságnak. A jelentkezők április hónapban egészségi alkalmassági vizsgálaton, majd júniusban a választott szaknak megfelelő katonai főiskolán felvételi vizsgán vesznek részt. Ezen pszicholó­giai alkalmassági vizsgálat, bizottsági beszélgetés, valamint a katonai szak­hoz kapcsolódó középiskolai „közis­mereti” tantárgyak anyagából összeál­lított felmérés lesz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom