Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-06 / 04. szám

1988. január 6. • PETŐFI NÉPE • 5

, '

Esélyek, feladatok a mezőgazdaságban

VILÁGGAZDASÁG

Nehéz esztendő volt mezőgazdasági szempontból az 1987-es év. Nagyban csökkent a szőlő és több gyümölcsféle termésmennyisége, amihez még hozzájárult a kalászos gabonák kisebb hozama is. Mindezt az állattenyésztéssel, a kukorica és a napraforgó megfelelőbb termésével, valamint a melléküzemági tevékenység fejlesztésével az ágazat nem tudta pótolni. A tervekhez képest Bács-Kiskunban az agrárágazat produktuma kisebb, nőtt az alacsony hatékonyságú üzemek száma és általános, hogy a nyereség nem éri el az 1986-os

— Melyek voltak az 1987-es esztendő legfontosabb tapasztalatai Bács-Kiskun megye mezőgazdaságában?

— A mezőgazdaság lehetőségei, feladatai iránt felfokozott az érdeklődés: hogyan alakulnak a gazdasági szabályozók, mivel lesz érdemes foglalkozni, miként alakítsák termelésüket és termékszerkezetüket nagy- és kisüzemeink. Ezek a kérdések foglalkoztatják az ágazatban dolgozókat.

Az 1987-es esztendőt mezőgazdasági szempontból gyenge közepes jelzővel illethetjük. A vártnál sajnos sokkal — a tervhez képest 15 százalékkal — kevesebb gabona termett. Ezt elsősorban az őszi kalászosok gyenge hozama idézte elő. A kiesést a kukorica — melynek terméseredménye terv körüli

— nem tudta pótolni. Tetézi a növény- termesztés kiesését az a tény, hogy a megye agrártermelésében oly fontos szerepet betöltő szőlő-gyümölcs területek jelentős része súlyos, helyenként helyre sem állítható fagykárt szenvedett. A 43 ezer hektár szőlőből 11 ezer hektár súlyosan károsodott, ebből több mint 2 ezer hektárt selejtezni kellett.

Az állattenyésztés eredményei olyan szempontból jók, hogy teljesítése a tervnek megfelelő, de a növénytermesztés alacsony produktumát ellensúlyozni tudják. Másrészt belső, strukturális gondok is felfedezhetők,

A szarvasmarha és a juh részaránya csökkent az állattenyésztésen belül, a minőségi termelésre való áttérés — bár megkezdődött — igen lassan halad.

— Mi az alapvető oka a tervezettnél, az előző évinél alacsonyabb termésnek?

— Oktalanság lenne minden nehézség előidézőjeként az időjárást megjelölni, De tény, hogy 1987-ben olyan mértékű fagykár érte a telepített kultúrákat, ami miatt nyugodtan lehet elemi kárnak nevezni. Emellett folytatódott az aszályos időjárási periódus. Ezt természetesen nem az egész évre, és főleg nem a*-megfelelően csapadékos' őszi időszakra értem, hanem az év fontos,

értékeket. Ezekben a napokban 145 téesz, szakszövetkezet, állami gazdaság, halászati szövetkezet és társulás készít zárszámadást, amelyekben tükröződnek majd a gazdálkodás eredményei és az is kitűnik, mennyi pénz marad az idei termelésfejlesztésekhez, beruházásokhoz.

Az elmúlt évet értékelő beszélgetésre kértük dr. Horváth Gyulát, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezető-helyettesét, akivel az idei célokról, elképzelésekről is szót váltottunk.

és sajnos csapadékmentes vegetációs szakaszaira. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy az elmúlt öt év alatt pontosan egy esztendő átlagos csapadékmennyisége maradt el.

— Nem lehetett volna ezek ellen jobban felkészülni és ellenük jobban védekezni?

— Az aszály és a fagykár ellen vannak — bár csak részleges — védekezési módok és eszközök. Azért mondom, hogy részlegesek, mert a megye területének csak alig több mint 5 százaléka öntözhető, illetve az összes szőlőt nem lehet betakarni. Mindenesetre elgondolkodtató az eddigi igen alacsony öntözési, szervestrágyázási arány és az, hogy sok helyen takaratlanul maradt a szőlő. Az is tény, hogy húszéves szervestrágyázási forgó alakult ki a nagyüzemi szektorban. Biztosan vannak olyan területek, amelyek a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta nem kaptak szervesanyag-utánpótlást.

— Milyen pénzügyi következményei vannak a gyengébb termésnek, az alacsonyabb hozamoknak?

— Azoknál az üzemeknél, ahol magas volt az őszi kalászos gabonák aránya, illetve elfagyott szőlőterületeké, ott a hozamkiesés jelentős árbevételkiesést is okozott. Mivel a legtöbb növényápolási munkát rossz terméskilátások esetén éppúgy el kell végezni a növénytermesztésben, mint gazdag termés esetén*, a költségek nem csökkentek. így sok gazdaságban nemcsak hozam-, árbevétel-, hanem jelentős eredménykiesés is mutatkozik. Különösen azok az állami gazdaságok kerültek nehéz helyzetbe, amelyek termékszerkezetében a borászat, és főként a magas alkoholtartalmú italok (vermut, likőr, pezsgő) gyártása a meghatározó.

Az év végi pénzügyi eredmény gyengébb az előző évinél, de jobb annál, mint amit . a mezőgazdasági szervezetek év közben jeleztek. Várhatóan több lesz' á veszteséges üzem, s azok között is sok olyan gazdaság, amely saját

VIETNAM

ŐRI ÁSOK ES TÖRPÉK

Vietnamban az élelmiszer-ellátás mellett az energiatermelés növelése a legfontosabb gazdasági feladat — állapította meg a VKP 1986 decemberében megtartott VI. kongresszusa. 1939- ben, a francia gyarmati hatalom idején évente csak 122,5 millió kWh áramot termeltek az országban. 1975-ben, Észak- és Dél-Vietnam egyesülésének évében 2,428 milliárd kWh volt az évi termelés, 1985-ben ez 5 milliárdra növekedett. A tavalyi terv 6,13 milliárd kWh volt.

A lakosság létszáma és a gazdaság gyors növekedése következtében a jelenlegi energiatermelés nem fedezi a szükségleteket. Ezért mind az üzemekben, mind a háztartásokban korlátozni kell az áramfelhasználást. Ehhez járul még az a körülmény, hogy számos vidéket nem tudtak még bekapcsolni az országos hálózatba. A gondok megoldására két óriás vízi erőmű épül, amelyek a kilencvenes évek elejére kétszer annyi áramot termelnek majd, mint a jelenlegi erőművek összesen.

Hoa Binh, az első erőmű a Fekete- folyón épül, Hanoitól 70 kilométerre délkeletre. Kapacitása évi 8,2 milliárd kWh lesz, a legnagyobb vízi erőmű Délkelet-Ázsiában. Elkészültéhez 117 méter magas gát építésével mesterséges tavat létesítettek a Fekete-folyón. Az erőmű első turbinái 1988-ban lépnek üzembe. A létesítmény hozzájárul a Vörös-folyó deltájának árvízvédelméhez, és a rizsföldek mesterséges öntözéséhez. A másik óriás, Tri An, 50 kilométerre északra Ho Si Minh várostól, még az idén megkezdi az áramszolgáltatást, és évi teljesítménye 3,4 milliárd kWh lesz. A két erőműóriás lényegesen javítja majd a két nagyváros és környéke energiaellátását.

A viszonylag hosszú építési idő, a magas beruházási költségek és a távoli

alapjaiból nem lesz képes rendezni hiányait. Növekedett a bizonytalan pénzügyi helyzetű gazdaságok száma, amelyek mérlegükben 1-5 millió forint eredményt kimutatnak ugyan, de pénzügyi, gazdasági tartalékaik nincsenek, máról holnapra élnek. A veszteségek miatt 1988-ban és az utána következő években — ha nem lesznek képesek a változtatásra — ez a nem jelentéktelen üzemkör kerül várhatóan a legrosz- szabb helyzetbe.

A rossz időjárás, a nehéz gazdasági helyzet, a szigorodó szabályzók mellett 1987-ben is voltak termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, amelyek kiemelkedő színvonalon gazdálkodtak. Példaként említem a Vaskúti Bácska és a Fajszi Kék Duna Tsz-t, ahol az egy főre jutó nyereség csaknem 200 ezer forint. Másutt ennyi az árbevétel, vagy jobb esetben a bruttó jövedelem.

— Hallhatnánk néhány szót az élelmiszeriparról is?

— Az élemiszeripar növelni tudta termelését, a rendelkezésre álló I—III. negyedévi adatok alapján mintegy 4 százalékkal. Pozitívum az is, hogy exportja, s ezen belül konvertibilis elszámolású kivitele legalább ilyen mértékben nőtt.

— Milyen volt a mezőgazdasági üzemek és az élelmiszer-feldolgozók kapcsolata 1987-ben?

— Röviden úgy tudom jellemezni, hogy változó. Vannak jó példák az előre ütemezett szállításra, minőség szerinti átvételre, de akadt példa a szerződések megszegésére, az ezekből adódó vitákra, egymás idegeinek borzolására is. Jobban kellene élni a vetési idő széthúzásával, a szélesebb fajta- és technológiai választékkal, ügyelni az ütemezett, a megállapodások betűjét betartó szállításokra.

— Milyen módosulás várható idén a mezőgazdaság termelési szerkezetében?

— Érzékelhető, de nem nagymértékű szerkezetmódosításra számíthatunk. Nem is lenne jó, ha a mezőgazdasági

üzemek zöme változtatni kívánná termelési irányát. Ezt egyetlen szabályozórendszer-változtatás sem motiválhatja. Várhatóan növekedni fog — reméljük, azokon a helyeken, ahol biztonsággal termeszthető a szója vetésterülete, és több helyen gondolnak a szója üzemi és térségi feldolgozására is. Talán lesz elmozdulás a gabona vetés- szerkezetében a kukorica javára. Mi mindenkinek, de különösen azoknak, akik nagyon veszélyesen egysíkú termelési szerkezettel rendelkeznek, azt javasoljuk, hogy szélesítsék termékskálájukat, tevékenységüket. Ebbe belefér az állattenyésztés, a kiegészítő melléküzemági tevékenység fejlesztése is, egyre nagyobb szerepet adva a helyi, üzemi szintű élemiszer-feldolgozások- nak.

A mezőgazdasági alaptevékenységet szolgálja hosszabb távon, hogy a megyében folytatódnak a meliorációs és öntözésfejlesztési beruházások 1988- ban, valamint a rotációs szőlőtelepítések is. Ezzel kapcsolatban nagyon keményen fel kell lépni az olyan vélemények ellen, amelyek azt hangoztatják, hogy nincs szükség a magyar kertészeti termelésre, a magyar szőlő- és bortermelésre, így a Bács-Kiskun megyeire sem. Az igaz, meg kell válogatni, hogy milyen fajták kerüljenek eltelepítésre, de megyénkben továbbra is szükség van a szőlő- és gyümölcstelepítésre esetleg úgy, hogy a gyümölcs részesedését emeljék gazdaságaink.

1988-ra a magyar mezőgazdaság, s ezen belül Bács-Kiskun megye mező- gazdasága előtt komoly feladatok állnak. Az 5-6 százalékos mezőgazdasági termelésnövekedés önmagában sok. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy ezt alacsony bázison, a gyenge közepes 1987-es esztendő eredményeihez viszonyítva kell elérni. Ilyen szempontból a mezőgazdasági dolgozók bizakodással tekintenek a jövő elé. Ugyanakkor aggódnak amiatt, hogy a műtrágyák kivételével valamennyi, a mezőgazdaságba áramló termék: gép, eszköz, anyag, vegyszer áru szabad árformába került. Közgazdaságilag értik ennek okát, ugyanakkor félnek attól az üzemek, hogy az agrárolló tovább nyílik. Ezért várják azt az árellenőrző munkát, amely gátat vet az ipari és a mezőgazdasági árszint további távolodásának. Erre, azt hiszem, nekünk mint fogyasztóknak is nagy szüksé- günk van. Cs.

Adók,

nyugati módra

Ahány ország, annyiféle adó, és ennek megfelelően eltérő mértékű teher, amely az állampolgárokra nehezedik. Ez állapítható meg azokból a nemzetközi felmérésekből, amelyek azt vizsgálják: az állam milyen forrásból, milyen eszközökkel jut a társadalmi közös célok finanszírozása szempontjából szükséges pénzeszközökhöz. A sokszínűség a jellemző tehát, és ez komoly akadályokat gördít az elé, hogy a szakértők egyáltalán össze tudják vetni az adóterheket.

Adónak számít-e a társadalombiztosítási járulék? — teszik föl a kérdést a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szakértői. A biztosítás bizonyos fajtáira, az önkéntesen kötött társadalombiztosításra nem lehet mondani, hogy kötelező, sem azt, hogy „ellenszolgáltatások nélkül fizetendő ki a kormánynak”. A szakértők végül is a nemzetközi összehasonlításokban az adók kategóriájában szerepeltetik a társadalombiztosítási hozzájárulásokat.

A fekete gazdaság

Hogy nemcsak módszertani akadékoskodás mindez, azt az jelzi, hogy Franciaországban, Olaszországban vagy Hollandiában e hozzájárulások az adóbevételeknek több mint 40 százalékát teszik ki, másutt viszont, Dániában vagy Ausztráliában alig néhány százalékot.

Nagyfokú a szakértők bizonytalansága annak megítélésében is, vajon a „fekete gazdaság” — amelynek teljesítményét beszámítják a nemzeti jövedelembe, viszont amely jellege folytán nem adózik — része legyen-e a nemzetközi összevetésnek. Amikor azt mondjuk, adott országban az adó elviszi a jövedelem egyharmadát, kérdés, igaz-e a megállapítás. Ha ugyanis kiterjedt az adózást elkerülő „harmadik gazdaság”, akkor jóval csekélyebb lehet az átlagos adóteher.

Minden bizonytalanság ellenére, az országok többségében az adók szinte, teljes egészében három forrásból erednek, a személyi jövedelemadóból, a társadalombiztosítási hozzájárulásból és a fogyasztási adóból. Az OECD, a fejlett tőkés országok szervezete szerint e három adóféleség aránya az elmúlt húsz évben emelkedőben volt, valamennyi vizsgált országban magasabb szinten állt 1983-ban, mint 1965-ben, a legutóbbi vizsgálat idején. Nincs egyébként összefüggés az adóterhek nagysága és az adott ország gazdasága között hangsúlyozzák a szakértők, vagyis nem ott fizettet, meg viszonylag többet a kormány az állampolgárral, ahol erre bőven volna fedezet. Ellenke- zőTeg: Írországban vagy Olaszországban, ahol jóval kisebb a nemzeti termék, mint az Egyesült Államokban vagy Svájcban, az adóterhek mértéke magasabb.

A nemzetek adózási gyakorlatát elemző OECD-tanulmány érdekes

megállapítása, hogy a kormányzatok gyökeres adóreformokat az elmúlt húsz évben nemigen hajtottak végre, az adórendszer alapvonásaiban lényegében változatlan maradt. Mindez nem jelenti azt, hogy „technikai” jellegű módosításokkal nem éltek, erre főként az inflációs hatások és a reáljövedelem csökkenésének elkerülése érdekében került sor. Ha nem módosítanák az adósávokat, akkor az inflációval párhuzamosan automatikusan mérséklődne a reáljövedelem, mert magasabb adósávba kerülnének az adófizetők, és adókötelesekké válnának olyanok is, akiknek szerény jövedelme tegnap még adómentes volt.

Három országcsoport

Az OECD három országcsoportba sorolja a nemzeteket. Az elsőbe került Görögország, Olaszország, Portugália* ahol főképp a társadalombiztosítási hozzájárulások, illetve a fogyasztási adó a meghatározó. Átlagon aluli a személyi jövedelemadó aránya, de az elmúlt évtizedben ez is mindenütt növekedett.

Négy tengerentúli ország került a második csoportba: Ausztráliát, Kanadát, Új-Zélandot, az Egyesült Államokat az OECD-országok átlaga alatti adószint, és főként a személyi jövedelemadók, valamint a vagyonadók túlsúlya jellemzi. A legmagasabb mértékben adóztató országok közé főként nyugat- és észak-európai országok, Belgium, Dánia, Hollandia, Svédország kerültek.

Közülük is az elmúlt évtizedekben Dániában és Norvégiában súlyosbodtak leginkább az adóterhek, a dánoknak például évente 1,5 százalékkal több adót kellet fizetni. Az OECD legnagyobb adóemelési rekordját Dánia tartja, ahol 1974 és 83 között 30-ról 44 százalékra mentek föl az adóterhek mondják a szakértők. Dánia egyébként az első helyezett a személyi jöve- delemadó-teher nagysága tekintetében, a társadalombiztosítási befizetések nagyságában pedig Hollandia áll az élen.

Nem a svéd — a dán!

A közkeletű vélekedéssel szemben tehát nem Svédországban kell a legnagyobb összegektől megválnia az állampolgároknak, igaz, az átlagos svéd kereső adóbefizetése alig marad el a hollandiai társától, bruttó bérének több mint egyharmadát viszi el az adóhivatal. Egy hollandiai munkáscsalád — átlagos keresettel és két gyerekkel jövedelmének 34 százalékát fizeti be adóba, vagy társadalombiztosítási illetékre, a vezető tőkés országok listájának utolsó helyezettje Japán, ahol ezek a terhek a jövedelmeknek csak 9,8 százalékát teszik ki.

Marton János

Az épülő óriás erőmüvek jelentősen javítják majd az energiaellátást.

• A hanoi Dong Anh elektromos felszerelések gyárában 200 kilowatt teljesítményű kisturbinákat állítanak elő. Ezeket a messzefekvő északi és nyugati hegyvidékek vízi erőmüveiben helyezik üzembe.

vidékek hiányzó távvezeték-hálózata a fentieken kívül arra kényszeríti a vietnami vezetést, hogy fokozottabban támaszkodjanak a helyi energiaforrásokra, mindenekelőtt a kisebb vízi erőművek korszerűsítésére, illetve újak építésére. Ezekből jelenleg 200 működik. Bár ezek együttes kapacitása a Tri An-i óriás teljesítményének még a tíz százalékát sem éri el, mégis nagy jelentőségűek, főleg a hegyvidékek áramellátásában. A mesterséges tavak ugyancsak nagy segítséget jelentenek az árvízvédelem és a mezőgazdasági termelés számára.

Az energiaellátásban továbbra is jelentős helyet foglalnak el a hőerőművek, hiszen Vietnamban, különösen az északi vidékeken gazdag szénlelőhelyek találhatók. A pártkongresszus a Hanoi és Haiphong között fekvő Pha Lai szénerőmű további kiépítését írta elő. És bár az olajtermelés és -feldolgozás növekvő eredményeket hoz, a jelenlegi dízelüzemű kis aggregátokat sorra leállítják, mert azok nem gazdaságosak.

Energiahálózatuk kiépítéséhez a vietnamiak jelentős segítséget kapnak a Szovjetuniótól, és a többi szocialista országtól.

Gáti István

A Szaturnusz új szemszögből

A Jupiter után a Naprendszer legnagyobb, más szempontból pedig a legérdekesebb tagja a Szaturnusz. Fénye erős, mipt az elsőrendű csillagoké, s minthogy többnyire nem pislákol, aránylag könnyű felismerni, mert lassú járása következtében évekig tartózkodik ugyanabban a csillagképben. Érdekessége elsősorban abban rejlik, hogy szabadon lebegő gyűrűrendszer veszi körül, amely festői látványt nyújt a távcsővel szemlélődő földi ember számára.

Korábban a csillagászok még úgy vélték, hogy a gyűrű- rendszer csupán hat tagból áll, esetleg nyolcból, ha az egyesek által látni vélt nagyon halvány gyűrűk is léteznek. Az egész eddigi tudományos szemléletet alapjaiban megrázkódtatta 1980 novemberében az amerikai Voyager-1 űrszonda. Az űrszonda tíz éve, 1977 szeptemberében indult útjára, 1979 márciusában haladt cl a Jupiter szomszédságában, és már akkor felbecsülhetetlen értékű tudományos felfedezéseket tett. Az igazi szenzációt azonban a Szaturnusz közeléből juttatta a Földre. Amint az űrszonda mind közelebb került a bolygóhoz, és egyre jobb felbontású felvételek érkeztek, a gyűrűk száma úgyszólván óráról órára növekedett. A mai álláspont szerint legalább 300 keskenyebb-szélesebb, halvá- nyabb-erősebb fényű gyűrű övezi az égitestet, de nem tekinthető kizártnak az a lehetőség sem, hogy a gyűrűk tényleges száma elérheti vagy meghaladhatja az ezret is!

Korábban úgy vélték, hogy a Szaturnusz légkörét metán alkotja. A Voyager-1 ibolyántúli spektrométere azonban molekuláris, valamint atomos cs ionizált nitrogén jelenlétét mutatta. A metán aligha fordulhat elő egy százaléknál nagyobb mennyiségben.

A Voyager-1 tizenhat olyan holdat talált, amely a Szaturnusz rendszeréhez tartozik, ezek közül háromról nem volt tudomásunk.

Az űrszonda még egy meglehetősen fogas kérdés megoldását is lehetővé tette. 1966-ban földi megfigyelésekkel sikerült kimutatni a Janus nevű hold létezését, de senki sem volt biztos abban, hogy egyetlen magányos égitestről van-e szó, vagy kettőről, amelyek egymáshoz nagyon közel vannak. A Voyager az utóbbi feltevést igazolta, s így a Janus nevet többé nem használják, helyette ma már az S 10 és S 11 jelzésű

m

0 Szaturnusz-fvlkelte. A fényképet az USA Ncw-Mcxico egyetemén készítették a Földről, 60 centiméteres teleszkóppal.

holdakról beszélünk. Ezek csaknem tökéletesen azonos pályán keringenek.

Ami magát a Szaturnuszt illeti: a meteorológusok számára rendkívül fontos, hogy a Voyager-1 kimutatott néhány légköri alakzatot a bolygó atmoszférájában, ezek mozgása nyomán következtetni lehet az ott uralkodó szelekre. A Szaturnusz meglehetősen egyhangú, amennyiben felhőképződményei korántsem annyira feltűnőek és jól észlelhetők, mint amilyenek a Jupiteré. A bolygó légkörében zajló konvekciós áramlások apró részecskéket szállítanak a magasba, s ezek meglehetősen elhomályosítják a légkört, olyannyira, hogy az alattuk levő felhőzet csak nagyon gyengén látható.