Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-30 / 25. szám

1988. január 30. • PETŐFI NÉPE • 9 SPORT • SPORT # SPORT • SPORT Hivatása a sport A határőrség kiskunhalasi maga­sabb egységénél Kovács Iván hadnagy- gyal, a kerület sporttisztjével beszélget­tünk. A fiatal tiszt érdeklődésünkre el­mondta, miért választotta a hivatásos katonai pályát, s hogyan került sport­tiszti beosztásba. A hivatásos katonai szolgálat iránti érdeklődésem tulajdonképpen már az általános iskola hetedik-nyolca­dik osztályában kezdődött. Kiskunha­lason, a Szűts József Általános Iskolá­ban tanultam, s az úttörőcsapatunk­ban két határőrszakasz is működött. Az egyik szakasznak tagja voltam én is, ahol sor- és hivatásos állományúak ka­tonai jellegű foglalkozásokat tartottak részünkre. Valamennyien érdeklődés­sel hallgattuk a fegyverekről, a határ­őrizetről, a katonák életéről szóló tájé­koztatókat, előadásokat. Kalocsán, a gimnáziumban KISZ-tag és ifjúgárdis­ta lettem, s ott honvédelmi nevelésben is részesültem. Többször jártam lakta­nyában és határőrőrsön is. Nagyon tet­szett a hivatásos katonák munkája, s elhatároztam, hogy tiszt leszek. — A Kossuth Lajos Katonai Főis­kolára 1981-ben vettek fel — folytatta. — Ott lehetőségem volt a rendszeres sportolásra is. Az intenzív tanulás mel­lett a katonai spartakiádokon — lövé­szet, terepfutás, úszás, célbadobás, több száz kilométeres kerékpárverse­nyek stb. — kiugró eredményt sikerült elérni. A hadseregbajnokságon a leg­eredményesebb tíz versenyző közé ke­rültem, és a válogatott keret tagja let­tem. A folyamatos sportolás persze a főiskolán sok időt és energiát igényelt tőlem. Négy tanulmányi évből másfél esztendőt edzőtáborokban, versenye­ken töltöttem el. Ám a szigorlatokra, államvizsgákra is sikerült eredménye­sen felkészülni. A főiskolát jó átlaggal fejeztem be, s általános határőrtiszti és üzemmérnöki diplomát szereztem. — Az avatás után a kiskunhalasi kerület egyik alapegységénél dolgoz­tam, majd 1986 márciusában t- nyil­ván a korábbi sporteredményeimet is figyelembe véve — sporttiszti beosztás­Tettek és tervek a tanuló- ifjúság testneveléséhez Húszezer horgász jó fogásban reménykedik ba neveztek ki. Nagy öröm számomra, hogy két éve sportoló katonákkal dol­gozhatok együtt, mint ahogy boldog vagyok azért is, hogy a magasabb egy­ség személyi állományának sportkikép­zését szervezhetem. — Szerencsémre egységeinknél, alegységeinknél több tehetséges spor­toló is teljesít szolgálatot, így az élspor­tolók és a parancsnokok aktív segítsé­gével s a versenyekre történő célirányos felkészüléssel sikerült elérni, hogy a magasabb egységek összesített sport­eredménye alapján 1986-ban — a ko­rábbi ötödik helyről — a harmadik helyre, 1987-ben pedig a második hely­re kerültünk. Az utóbbi két kiképzési évben tehát dobogós helyen végeztünk. Tavaly májusban a magasabb határ­őregységek Kiskunhalason rendezett atlétikai bajnokságát is megnyertük. — A továbbtanulásomat illetően legfontosabb célkitűzésem, hogy egy­részt a beosztásomhoz szükséges isme­reteket— a Testnevelési Főiskolán — magasabb szinten sajátítsam el, más­részt, hogy a megszerzett tudást a sportmunkában még eredményesebben hasznosítsam a kiskunhalasi kerületnél — mondta Kovács hadnagy. Lejegyezte: Gazsó Béla Az általános iskolákban közeledik az első félév értékelése, a bizonyítvány­osztás. A nevelő-oktató munkában 1987-ben is több jelentős határozat, döntés született a felnövekvő nemze­dék érdekében. Ezek közül melyeket sikerült megvalósítani,.és hogyan érté­keli az eltelt időszakot az ifjúság egész­ségéért felelős egyik szervezet, a Műve­lődési Minisztérium testnevelési és sport önálló osztálya? Erről nyilatkozott Baksa László osztályvezető. — Ahhoz, hogy az elmúlt évet érté­kelni tudjuk, vissza kell mennünk 1985 fontos eseményeihez: ekkor született meg az új oktatási törvény, és a minisz­tériumban a testnevelési és sport önálló osztály. Mindkét lépést a változtatás igénye hozta. Addig is léteztek tervek, döntések, de ezek nagy része csak el­képzelés maradt. A továbblépés elma­radását több helyen pénzhiánnyal ma­gyarázták. A mi álláspontunk, hogy nagyobb körültekintéssel, a meglévő feltételrendszer ésszerű kihasználásá­val és az együttműködés javításával is lehet eredményeket elérni, csak keresni kell a megoldásokat. Eddig hátráltató tényező volt az általánosítás is. Az új oktatási törvény figyelembe vette az iskolák eltérő helyzetét, adottságait, és az egyes intézmények fokozódó önálló­ságára épít. Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal megalakulásával a mi­nisztérium feladatköre is módosult. A tárca feladata a tanóra, tanterv, pe­dagógusképzés és -továbbképzés meg­szervezése, míg a szabadidő- és diák­sporttal az ÁISH felügyelete mellett működő Magyar Diáksport Szövetség foglalkozik. A szerkezeti változások után hogyan határozták meg a célokat? — Az 1987-es év három fő célkitű­zése volt, hogy az ÁISH-val és az MDSZ-szel közösen részt vegyünk a diáksport kibontakoztatásában. Az 1985-ös, a testnevelés és a sport fejlesz­téséről szóló minisztertanácsi határo­zatnak megfelelően a mindennapos testedzés és sportolás szélesebb körű Portisch és Sax döntetlenje Európai idő szerint pénteken haj­nalban végződött a kanadai St. Johnban a sakkvilágbajnok-jelöl- tek párosmérkőzéseinek 4. forduló­ja. Portisch Lajos sötéttel döntet­lent ért el a szovjet Rafael Vágá­nyán ellen. Vágányán gyalogot ál­dozott, de Portisch biztosan szerel­te le a támadást, és a döntetlen elke­rülhetetlenné vált. Sax Gyula vilá­gossal győzelemre tört az angol Ni- gel Short ellen, de mivel súlyos idő­zavarba került, be kellett érnie a fél ponttal. A jelentés szerint Sax játsz­mái elején általában kedvezően áll, utána viszont rendre kifogy az idő­ből. Portisch 2,5:1,5 arányban vezet, Sax viszont 3:1-re vesztésre áll. Raj­ta már csak az segít, ha mindkét hátralévő partit megnyeri. Nagy meglepetés érik: az izlandi Johan Hjartarson sötéttel legyőzte a svájci Viktor Korcsnojt, s már 3:1-re vezet neves ellenfelével szem­ben, azaz neki is csak fél pont szük- ségés már a végső győzelemhez. További eredmények (zárójelben a párosmérkőzés állása): Seirawan (amerikai)—Speelman (angol) dön­tetlen (1:3), Elveszt (szovjet)-—Ju- szupov (szovjet) döntetlen (1:3), Szokolov (szovjet)—Spragett (ka­nadai) döntetlen (2,5:1,5), Timman (holland}—Szalov (szovjet) függő (1,5:1,5). Szarajevó után Calgary Calgaryban, a téli olimpián két ver­senyző képviseli a magyar sísportot. Kovács Zsolt biatlonban, Mayer Gá­bor pedig sífutásban. Mindketten felkészítő versenyek, külföldi edzőtáborok után és újabb, hasonló célú ausztriai és NSZK-beli utazás előtt nyilatkoztak az MTI mun­katársának. — Magyar sízőtői olimpiai érmet re­mélni irreális elvárás lenne — állították egybehangzóan. — A nemzetközi él­mezőny tagjai, a skandinávok, a szov­jetek, az olaszok jóval előttünk járnak. Abban bízunk, hogy képesek leszünk a tisztes helytállásra. A biatlonban és a sífutásban tervünk az, hogy az indulók felét magunk mögé utasítjuk. Ha valamelyikük bekerülne az első húsz közé, az bizony már kisebb fajta szenzációként hatna. A bravúr nem csupán rajtuk múlik, még akkor sem, ha Kovács is és Mayer is nagy küzdő­nek számít. De — ígérték — azért is mindent kiadnak majd magukból, mert tudják, hogy részvételüket a téli olim­pián nem világraszóló eredményeiknek köszönhetik. Ami viszont vitathatat­lan: a hazai mezőnyben esztendők óta ők szakáguk legjobbjai. Kovács Zsolt 25 éves, nős, 7 éve a Bp. Honvéd versenyzője. 1981-ben ju­niorként nyerte első felnőttbajnoksá- ' gát, s azóta további hat arannyal gaz­dagította bajnoki éremgyűjteményét. Nyolcévesen a Vasas színeiben sífutó­ként kezdte pályáját, de aztán ahogy kézbe vette a kisöbű sportpuskát, vég­leg eljegyezte magát a biatlonnal. Első olimpiáján, 1984-ben Szarajevóban tíz kilométeren a 33. helyen végzett a 70 tagú mezőnyben. E helyezés értékelésé­hez csak annyit: a magyar biatlonnak ez volt az eddigi legjobb nemzetközi eredménye. Most, Calgaryban a hosz- szabb távon, húsz kilométeren indul. Mayer Gábor — bár inkább sífutó — négy éve szintén biatlonban indult az olimpián, négy hellyel végzett Ko­vács Zsolt mögött. Calgaryban sífutás­ban áll rajthoz: 15 és 30 kilométeren. Utóbbi távon tavaly országos bajnoki címet szerzett. A versenyeredmények alapján a hazai sífutórangsort 1983 óta ő vezeti. — Huszonkilenc éves vagyok, nőtlen és Zsolthoz hasonlóan a Bp. Honvéd színeiben sportolok — mondta Mayer, akinek hat testvére van. A három lány nem sportol, és a három fiú közül is csak bátyja: ő síugró. Mayer Gábor lát lehetőséget magában a fejlődésre. Pél­dákat idézett arra, hogy a tehetség a sífutásban bármikor kibontakozhat. Említette, hogy a korcsolyázó stílust elterjesztő finn Siitonen közel az ötven- hez is meg tudott maradni a legjobbak között, vagy hogy az olasz De Zolt a tavalyi világbajnokságon 38 évesen volt képes aranyérmet nyerni. Mindkét magyar sportoló úgy látja, hogy leginkább akkor léphetnek előre, ha az eddiginél is több havas edzést tudnak majd végezni. Magyarországon csak néhány hónapig van hó. A külföl­di vetélytársak szinte az egész eszten­dőt végigtréningezhetik havon. Ha ott­hon nincs, akkor olyan helyre utaznak, ahol van. A száraz, tehát hó nélküli edzések nem az igaziak. A síroller — amit Kovácsék is gyakran hívnak segít­ségül — csak kiegészítő eszköz, nem pótolhatja teljesen az igazi lécet. elterjesztése, bevezetésének ösztönzése volt a cél. Pályázatot írtunk ki a min­dennapos testnevelés megvalósításáért. Az egészségmegőrzés társadalmi prog­ramját vitára bocsátották, előterjeszté­sünket — „Az MM feladatai az egész­ségmegőrzés társadalmi programjának megvalósításában” — november 30-án miniszteri értekezlet tárgyalta meg. A programtervezet a minisztérium szervezeti egységeinek és intézményei­nek feladatait tartalmazza. Az „Egész­séges életmódra nevelés a pedagógiai gyakorlatban” című mellékletben átte­kintettük, hogy az általános iskolától a felsőoktatásig az egyes tantárgyakban milyen ismereteket kapnak a diákok, s azok mennyiben felelnek meg a jövő elvárásainak. A testi nevelés terén észlelhető-e vál­tozás, előrelépés? — Feladatkörünkben szerepel a mindennapi testedzés széles körű elter­jesztésének támogatása. A következő tanévtől bevezetésre kerül a közokta­tásban a harmadik testnevelési óra. A pedagógusok képzésében és tovább­képzésében nagyobb szerepet kapnak a testi nevelés és az egészséges életmódra nevelés kérdései. Szakemberek széles körű bevonásával és az Országos Peda­gógiai Intézet közreműködésével az év közepéig kidolgozzuk a testnevelés tar­talmi fejlesztésének elképzelését és programját: milyen legyen a jövő ezred embere, melyek az egész életen át űzhe­tő mozgásformák. Az egészségmegőr­zésben a megelőzésen van a hangsúly, ezért döntés született, hogy az 1991/92- es tanévtől az általános iskolák fejlesz­tési programjával összhangban az 1— 3. osztályokban bevezetjük a minden­napi kötelező testnevelési órát. A köz- művelődés más területei is a tervek va- lóraváltásán dolgoznak: a filmgyártás híradó- és kisfilmek készítésével, a könyvkiadók az egészséges életmódot hirdető kiadványokkal. A művelődési házakban is mind több előadás, önkép­ző kör várja az érdeklődőket. Nagy szerepe van a híres emberek, sportolók személyes példamutatásának, a legfon­tosabb azonban a szemléletváltozás, amely cselekvésben nyilvánul meg. Ez minden példánál és példaképnél haté­konyabb lehet — fejezte be nyilatkoza­tát Baksa László. Kártérítés a sérült ökölvívónak Csaknem ötéves pereskedés után a fe­lek közös megállapodása nyomán száz­ezer zlotys kártérítést fizet a Stal Stocz- nia sportegyesület egykori öklözőjének, S. Adamnak, aki 1981-ben a Feliks Stamm emlékére kiírt varsói nemzetkö­zi ökölvívótornán két mérkőzésen, hat- szori rászámolás után maradandó egészségkárosodást szenvedett. A versenyző 1983-ban fordult először bírósághoz, amikor egy.orvosi bizott­ság leszázalékolta, és rokkantsági nyug­díjat ítélt meg számára. A magánvád alapján indult eljárás során a versenyző egykori egyesülete a Lengyel Ökölvívó Szövetségre igyekezett hárítani a fele­lősséget a versenyző sérüléséért, de most végül is úgy döntött, hogy kifizeti a kár­térítést, és annak azóta összegyűlt ka­matait is. Az eset példa nélküli a lengyel sport és igazságszolgáltatás történetében. Elő­ször fizetnek ugyanis kártérítést lengyel öklözőnek az ökölvívó-mérkőzése nyo­mán keletkezett egészségkárosodása miatt. \, RÖVIDEN • RÖVIDEN NEM MARAD EL A MÉRKŐZÉS! Kecskeméti kosarasok Szolnok-váróban A csütörtöki edzést követően Rezák László, a KSC férfi kosárlabda-együttesé­nek vezetőedzője kesernyés hangulatban mondta, hogy kétséges a mai kosár­rangadó sorsa!-^Amennyiben a válogatott nem érkezik meg időben Svájcból, elhalasztják a bajnoki mérkőzést, mivel a szolnokiak közül Berkics elutazott a legjobbakkal az EB-selejtezőre. Rosszkor jönne a halasztás, nagyon komolyan készültünk, nyernünk kell a nagy rivális ellen, mert csak akkor lehetnek reményeink az alsóház legjobb négy együttese közé kerülésre. Ä kecskemétiek valóban komolyan készültek a találkozóra. A mérkőzés szüne­tében női tánckar szórakoztatja a szurkolókat, csak annyit tudunk róluk, hogy nagyon csinosak. Szolnokról több száz jegyet igényeltek, de készül a hazai B- közép is. Előreláthatólag teltház lesz a Városi Sportcsarnokban! Mi megszoktuk a nagy közönséget, hiszen a lengyel meccseken gyakran ötezres a szurkolótábor — említette a KSC lengyel „idegenlégiósa”, Zbigniew Pyszniak. — Honfitársammal, Stankiewicz-cel egyre jobban belelendülünk, meg­értjük magunkat a kecskemétiekkel. Nyernünk kell szombaton! Ebben reménykednek a hazai szurkolók is. Most azonban még csak egy a biztos: a válogatott pénteken időben megérkezett, így ma 16 óra 30-kor pályára lep a két gárda. A győztes azonban még „kerestetik”. — rajtmár — • A Fribourgban játszott Svájc—Ma­gyarország férfi kosárlabda európai középdöntő (93:84) magyar pontszer­zői: Berkics 29, Farkas 19, Hosszú 16, Heinrich 9, Székely 7, Szalay és Nagy 2—2. A „C” középdöntő csoport teg­nap esti másik mérkőzésén: Olaszor­szág—Spanyolország 87:75 (43:36). A csoport állása: 1. Olaszország 6, 2. Spanyolország 5,3. Svájc 4,4. Magyar- ország 3 pont. • Ma Zürichben ülésezik a Nemzet­közi Sportszövetségek Szövetségének (AGFIS) háromtagú kormányzóbizott­sága, amelynek alelnökként Aján Ta­más is tagja. Az egynapos tanácskozás legfontosabb feladata az AGFIS idén november 2. és 4. között Lausanne-ban megrendezésre kerülő kongresszusának előkészítése, továbbá néhány aktuális nemzetközi sportpolitikai kérdés megvi­tatása. • Előrehozott mérkőzést játszottak le a férfi röplabda-bajnokság hétvégi fordulójából. A Vágóhíd utcai csar­nokban az Ú. Dózsa 83 perc alatt 3:0 (13, 13, 5)-re győzte le a két volt cseh­szlovák válogatottal megerősített Nyír­egyházi VSSC-t. • Igaz a hír, hogy Ben Johnson, az 1987-es esztendő legjobb atlétája, az év leggyorsabb sportolója cím gazdája a jövő héten Európába érkezik, s több fedettpályás versenyen mutatja be rendkívüli tudását. Erről tájékoztatta az MTI munkatársát Charlie Francis, a kanadai világhíresség edzője, aki eu­rópai versenykörútjának — már biztos részleteiről is tájékoztatást adott. Eszerint Johnson már február 1-jén és 3-án Madridban indul, 5-én az NSZK- beli Karlsruhéban, majd 7-én Sindel- fingenben (az 1980-as fedettpályás EB- re készült pályán), ezt követően febru­ár 13-án Genovában lép pályára. El­képzelhető, hogy néhány nappal ké­sőbb egy svájci versenyen is rajthoz áll, ahogy az is, hogy Ben Johnson még egy vagy két meghívást elfogad. Tovább nem maradhat az öreg kontinensen, mert február 21-én az Ontario állambe­li Windsorba várják, a kanadai nem­zetközi nyílt fedettpályás bajnokságra. A „csaliról” Magony Imrét, intézőbizottságának elnökét A horgászatról még olyan „ille­tékesek” körében is megoszlanak a vélemények, akiknek pedig tudni­uk kellene, hol a helye, mi a szere­pe a regenerálódásban, az egész­ségmegőrzésben. Kétségtelen, hogy alapvető különbség van a versenyhorgászat és a szabadidős pecázás között. Bács-Kiskun me­gyének egyik miatt sem kell szé­gyenkeznie, hiszen a versenysport­ban többszörös egyéni és csapat- bajnokokat mondhat magáénak. A szabadidő hasznos eltöltése, az aktív pihenés céljából horgászok rangsorában is a dobogósok közé tartozik. Az országban minden 14. pecás Bács-Kiskunban van, s évi húszezer horgásszal a harmadik helyet fogalalja el a megyék kö­zött. Noha mindkét tábornak azonos a szenvedélye, ahol ennyien van­nak, ott nem ritkák a megvitatásra , érdemes kérdések. Ezekről beszél­gettünk Magony Imrével, a Ma­gyar Országos Horgász Szövetség elnökségi tagjával, a megyei inté­zőbizottság elnökével. — Hogyan fogalmazná meg a horgászok időszerű problémáit az újabb horgászidény küszöbén? — kérdeztük. —- A megyei horgászlétszám 1987-ben 2,5 százalékkal emelke­dett — mondta. — Meglepő, hogy éppen a felnőttek lettek többen, amikor más területeken leginkább az tapasztalható, hogy a pénzkere­seti lehetőségek felé fordulnak. De várható, hogy idén vagy az elkö­vetkező években a horgászat iránt is mérséklődik majd az érdeklődés. 5 ez valószínűleg összefügg a hor­gászjegyárak emelkedésével. — Mi indokolhatja a horgászat drágulását? — Az utóbbi évek tapasztalata szerint a telepítendő ivadékhal árának folyamatos növekedése szinte megállíthatatlan. Ebben a helyzetben eldöntendő kérdés, hogy a jegyárakkal kövessük-e a halárakat, vagy minden évben ke­vesebb halat telepítsünk, s akkor oda jutunk, hogy előbb-utóbb el­fogy a hal a vizekből. A MOHOSZ elnöksége és a megyei IB is több­ször tárgyalt erről a kérdésről, s mindkét testületnek az volt az ál­láspontja, hogy gazdálkodni kell. Az eddig elért telepítési szintet sze­retnénk megőrizni, attól függetle­nül, hogy a horgászlétszám miként alakul. Az is gazdálkodást jelent, ha időnként felmérő halászatot végzünk és ellenőrizzük, szabá­lyozzuk a halállományt. A leg­utóbbi lehalászás alkalmával pél­dául nagyon szép süllőket, harcsá­kat találtunk a Kiskunsági Öntöző Főcsatornában. A régi csukaállo­mány azonban megfogyatkozott. Ugyanakkor gyarapodott az amur és a dévér. A lehalászás célja az is, hogy a 20-30 kilós busákat, amu­rokat, horoggal már nem fogható harcsákat, amelyek sok kárt okoz­nak, kiszedjük a vízből, s értékesít­ve, az árukon újabb horgászható halakat telepítsünk. — Mi a helyzet a választékbőví­tést jelentő kecsegével, a Tisza ho­nos halfajával, amelyből kísérlet­ként telepítettek a csatornába né­hány évvel ezelőtt? — 1987-ben is folytatjuk a ke- csege telepítését, az elmúlt év őszén 6 ezer 700 előnevelt ivadékot he­lyeztünk a vízbe. Ezzel együtt már mintegy 31 ezer különböző méretű kecsege van a Kiskunsági csator­nában. A kecsege nem csak étkezési szempontból csemege, kiváló hor­gászhal is. Miért nem telepítik más vizekbe is? — A megye negyvenöt egyesüle­te 900, az IB pedig 300 hektáron gazdálkodik. Az egyesületek a tele­pítések során ragaszkodnak a ha­gyományos halfajokhoz. A ponty meghatározó, az amur már jóval kevesebb a telepítési listákon. Az üzemtervben szereplő mennyisé­geknél és a tervezett halfajokból azonban gyakran többet telepíte­nek, § ezzel is javítják saját fogási lehetőségeiket. Ennek keretében rendszerint többletként, választék­bővítésként kihelyeznek kárászt, dévért. A kecsege csak folyóvízben él meg, tavakban nem, ezért nem a MOHOSZ megyei kérdeztük telepítik az egyesületek, s nem is ajánljuk. A Kiskunsági csatornába is csak kísérleti jelleggel teszünk. — A Kiskunsági Főcsatorna az ország egyik leglátogatottabb vize, milyen feladatot jelent ez a vízkeze­lőnek? — A MOHOSZ megyei intéző- bizottsága által kezelt vízen évente több mint 100 ezer horgász fordul meg. Ennek csupán 40 százaléka Bács-Kiskun megyei. Az itt horgá­szok 60 százaléka Budapestről, Pest és Fejér megyéből érkezik. A 300 hektárnyi vízterület gondo­zása, őrzése megkülönböztetett fi­gyelmet igényel, hiszen több oka van annak, hogy a Kiskunsági csa­torna az ország egyik leglátogatot­tabb vize. Ezek között is legfonto­sabb a halbőség, ami leginkább vonzza a horgászokat. Amióta a felső szakasz 1980-ban, az alsó 1985-ben az IB kezelésébe került — az első két évet leszámítva — a telepítés minden esztendőben meg­haladta az intenzív halasítás mér­tékét, a hektáronkénti 200 kilo­grammot. 1987 őszén már hektá­ronként 350 kilogrammot megha­ladó mennyiségű halat helyeztünk ki. — A telepítéshez viszonyítva ho­gyan alakult a halfogás a megye vizein? — A gyakorlott horgász tudja, hogy az éves fogás nincs mindig arányban a telepítés mennyiségé­vel. Rendkívül sok körülmény -r- mint például az időjárás, a vízállás — befolyásolja a horgászat ered­ményességét. A tavalyi tapasztala­tok mégis azt bizonyítják, hogy a rendszeres telepítés, amelynek alsó határa az üzemterv, a felsőt pedig az egyesületek anyagi helyzete ha­tározza meg, kedvezően befolyá­solja a fogási lehetőséget. Az 1987. évi összesített megyei horgászzsák­mány nem mutat kedvező képet: egy horgászra 20,8 kilogramm* fo­gás jut, amely csaknem egy kilo­grammal kisebb, mint az előző évi. Ez azonban magasabb, mint az or­szágos átlag. — A megyénk területén lévő mintegy 6 ezer hektárnyi vízterület­ből mindössze 1300-on van horgász­egyesületi és IB-halgazdálkodás. Mi a helyzet a természetes vizekkel, hogyan lehetne azokat is jobban, sokoldalúbban hasznosítani? — Bács-Kiskunt két nagy folyó határolja, amelyek bizonyos sza­kaszai, holtágai vonzóak a turiz­mus számára, de kevésbé horgász­hatok. Nincs megbízható ismere­tünk arról, hogy a Tiszát és a Du­nát érdemes lenne halivadékkal te­lepíteni. Ezek a vizek halgazdasági szempontból a halászati termelő- szövetkezetek birtokában vannak. Az élővizekbe történő közös tele­pítésre és hasznosításra halgazdál­kodási okokból nem látunk lehe­tőséget. Ennek ellenére mégis na­gyon sokan horgásznak mindkét folyónkon, sőt gyakran találkozni megyebeli horgászokkal a Körö­sök környékén is. Sajnos, ezeknek a vizeknek gyakori az ingadozásuk — apadnak, áradnak, zavarosak —, s ez nagymértékben befolyásol­ja a horgászat eredményességét. — Lát-e lehetőséget arra, hogy a hét végén útrakelő horgász a MO­HOSZ IB közreműködésével tájé­koztatást kaphasson a vizek állapo­táról, mielőtt útnak indul? — Én ezt az igényt most hallom először, de jogosnak tartom. Nyi­tottaknak kell lennünk ilyen kéré­sek előtt is, hiszen mi vagyunk a horgászokért és nem fordítva. An­nál is inkább, mert hosszú idő után megoldódott az intézőbizottság el­helyezése Kecskeméten, a Bat­thyány utca 19. szám alatt, ahol két telefonvonal és telex segíti a munkánkat. Ha a horgászok igénylik, felvesszük a kapcsolatot a vízügyi igazgatóságokkal, s elő­rejelzést adunk a várható vízmoz­gásokról és egyéb, horgászatot be­folyásoló körülményekről, bár a vízállás alakulása olyan hosszúsá­gú és víztömegű folyókon, mint a Duna vagy a Tisza, órák alatt is sokat változik — mondta Magony Imre, a MOHOSZ elnökségi tagja, a megyei intézőbizottság elnöke. Banczik István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom