Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-29 / 24. szám

1988. január 29. • PETŐFI NÉPE • 5 MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEK A TRÓPUSOKON A cukornád rágó kés, a machete a Ku­bában járó ma­gyar turisták kedvenc emléktárgya. Cipelik hazafelé a fél világon át, vállalva még azt is, hogy a repülőtéri biztonsági szolgálat embere gyanakodva néz rájuk. A tompa végű, leginkább talán szablyára emlékeztető vágószerszám kapha­tó az ajándékboltokban. A turista számára azonban na­gyobb értékű a kubai munkásoktól néhány pesóért, vagy egyszerű „árucserével” megszerzett kés. Azon ugyanis meg­látszik, hogy használták. A machete-nek valójában már nem sok szerepe van a cukornádültetvényeken. A cukornádnak viszont annál na­gyobb Kuba mezőgazdaságában, a belőle készült cukornak pedig a külkereskedelemben. Az exportbevételek majd 80 százalékát ma is ez a termék adja. A cukor tartósan alacsony világpiaci ára ezért érinti érzékenyep a szigetországot, még így is, hogy a 7 millió tonna körüli évi cukortermelés több mint felét a szocialistatábor országai veszik meg. A megművelt területek hetven százalékán állami gazdasá­gok működnek, a szövetkezeti mozgalom nyomán eddig 1370 földművesszövetkezet alakult. A kubai mezőgazdaság termelése a forradalom győzelme óta megduplázódott, de az ország néhány fontos mező- gazdasági terményből és élelmiszerből behozatalra szorul. Kubában ma a legfonto­sabb tennivalónak tartják a hatékonyság, a minőség, s ezek révén a közellátás javí­tását. Mindez természetesen vonatkozik a mezőgazda­ságra is. 1%*­tág*' Kuba, romantika nélkül l A narancs a mandarin mellett Citrusfélék belföldre — Az európai KGST-országokban mindig elfelejtik, hogy a narancs medi­terrán gyümölcs — mondja kissé bosz- szúsan Antonio Llody. — Trópusi kö­rülmények között nem lehet ugyan­olyan, mint a mediterrán országokban. Tudományos vizsgálatok igazolják, hogy a kubai narancs béltartalmában értékesebb, vitamindúsabb és ízlete- sebb. A KGST-szabványok megállapí­tásakor elég gondot okoz nekünk, hogy folyton a mediterrán narancshoz hasonlítgatják! Antonio Llody a Ceiba citrustermelő gazdaság igazgatója. Bosszúságának oka, hogy gyanútlanul szóvá tettük: a kubai narancs „béltartalmához” csak komoly munkával lehet hozzájutni, és ettől az ember előbb-utóbb elveszti a türelmét. A vita végül — és egyelőre — az igazgató javára dől el, miután megkóstoljuk a gazdaságban termett mézédes gyümölcsöt, és szemléltetést kapunk, hogyan lehet ügyesen és gyor­san késsel meghámozni, mint az almát. A ceiba szót nem lehet magyarra for­dítani, tulajdonképpen egy fa neve. Az afrikai majomkenyérfához hasonlító, óriásira növő ceiba a Kubába hurcolt fekete rabszolgák szent fája volt, hazá­jukra emlékeztette őket. A ceibáról azt mondják, hogy az alája menekülőt, a többi fafajtával ellentétben, megvédi a villámcsapástól. A különös fáról elnevezett állami gazdaság 1968-ban alakult, részben ál­lami, részben felajánlott paraszti föl­dekből. (Két hektár körüli területet meghagytak a felajánlóknak családi kertgazdaságként.) Talajvizsgálatok alapján döntötték el, mit érdemes ter­melni, így maradtak a citrusfélék mel­lett. — Hatezer-kétszáz hektáron terme­lünk narancsot, mandarint, grape-frui- tot, lima citromot, 400 hektáron pedig egyéb gyümölcsöt — mondja Ulises Herrera igazgatóhelyettes. — Felada­tunk Havanna tartomány ellátása friss gyümölccsel. 1340 dolgozónk van, a területünkön négy iskola található, ami annyit jelent, hogy hatezer diák tud segíteni a munkában. Éves bevételünk­nek 5 százaléka a tiszta nyereség. A Ceiba gazdaság büszkesége a válo­gató és csomagoló üzem. A 45 ezer négyzetméter alapterületű fedett csar­nok végén az itthoni boltokból isme­rős, Cuba feliratú kartondobozok so­rakoznak, tele hatalmas grape-fruit gyümölcsökkel. A héjuk, mint kiderül, nemcsak a kétszeri mosástól ragyog, hanem a csomagolás előtti parafinos kezeléstől is. A kubai gyártmányú gép­soron hatféle nagyság szerint osztá­lyozzák a gyümölcsöt, és kézzel szedik a kartondobozokba. A dobozok olda­lára pecsételt számok alapján azonosít­ja az üzem „meósa”, ki csomagolta az esetleg kifogásolt dobozt. — Az exportárut a Cubacitrico, a belföldit az Acopio nevű szervezet veszi át helyben, államilag szabott áron — magyarázza az igazgatóhelyettes. — A szállítás már nem a mi dolgunk. Ed­dig termelésünk 80 százaléka ment ex­portra, ebben az évben már csak a fele. Ezt az arányt szeretnénk megtartani, jövőre ugyanis a legfontosabb tervfel­adatunk lesz a belföldi ellátás javítása. • Az Április 19. Állami Gazdaság ven­dégházát indián hagyományok szerint, pálmafából építették. Paradicsomok a vörös ioldon Havanna tartományban, a főváros­tól harminc kilométerre délre, Quivi- can városka mellet húzódnak az Ápri­lis 19. Állami Gazdaság földjei. A gép­kocsi jól megépített műúton fut a gaz­daság központjáig. Ha nem lenne olyan vörös a föld (egyébként ezt tart­ják itt a legértékesebb termőtalajnak), és nem látnám a távolban a pálmafá­kat, akár Magyarországon is érezhet- ném magam — egy paradicsomtábla szélén. — Nálunk legfontosabb a zöldség — mondja Augustin Hernandez főker­tész, miközben az irodában forró kubai kávéval kínál. — Úttörők vagyunk a zöldbab meghonosításában, kidolgoz­tuk a paradicsom és a hagyma helyre­vetésének itteni technológiáját. Főleg Havanna szállodáit és éttermeit látjuk el friss zöldséggel, de más turistaköz­pontokban is találkozhat a nálunk ter­mett paradicsommal vagy fodormentá­val. Kutatóintézeti bázisgazdaságként feladatunk, hogy Kubában meghono­sítsunk olyan nem hagyományos zöld­ségféléket, mint a broccoli, a padlizsán, a karfiol vagy a petrezselyen. Az Április 19. gazdaságban próbál­ták ki és termesztették először a HC jelű paradicsomfajtákat is. A HC azt jelenti: Hungria—Cuba. A fajták „szü­lőatyja” Bács-Kiskun megyei szakem­ber, Báldy Béla nemesítő, aki hosszú éveket töltött Kubában. A HC paradi­csomok, mint á főkertész mondja, az itteni körülmények között kitűnően be­váltak. Rafael Sanchez igazgatóval, aki ugyanolyan elfoglalt ember, mint mife­lénk az igazgatók, ebédnél találkozunk a gazdaság vendégházában. A kubai őslakó siboney indiánok módszere sze­rint épített házikó pálmatörzs falai és pálmalevél teteje kirekeszti a forrósá- got. Ebben persze segít a zümmögő légkondicionáló is. Az asztalon jelleg­zetes helyi ételek: congri, azaz fekete babbal főtt rizs, yucca, sült banán, ku­bai módra sütött hús, hámozott na­rancs. Étvágygerjesztőként a kubai rumból kevert, fodormentalevéllel íze­sített koktél, a mojitó szolgál. — Gazdálkodásunk három éve eredményes veszi át a szót Rafael Sanchez. — A nyereséget jórészt az ál­sok más déligyümölcsöt is termesztenek Kubában, például a pápá­ját, amelynek íze a túlérett sárgadinnyé­re emlékeztet. lamnak fizetjük be. Ebből finanszíroz­zák a veszteséges vállalatokat. Nálunk egy állami gazdaság termelési értéke is az állam tulajdona. Az állam ad pénzt a termelés fenntartására és a beruházá­sokra. A beruházásokat öt évre előre megtervezzük, egy állami bizottság bí­rálja el, és ennek megfelelően kapha­tunk rá engedélyt. Magyar—kubai együttműködés 'A gazdaságban ismerősen hangzik Kecskemét neve. Van, aki szinte akcen­tus nélkül ejti a szervuszt, és egy kis nekigyűrkőzés után azt is ki tudja mon­dani: egészségedre. Több mint öt éve, hogy a Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaság és az Április 19. vezetői elő­ször írtak alá együttműködési megálla­podást. Azóta sok magyar járt itt, és jó néhány kubai szakember ismerkedett megyénkben a mezőgazdaság eredmé­nyeivel, gondjaival. Rafael Sanchez huszonkét éve dol­gozik a mezőgazdaságban, de csak négy éve vezeti az Április 19. gazdasá­got, így tulajdonképpen „qrökölte” elődjétől a magyarokkal folytatott együttműködést. — Közelebb kerültünk bizonyos technikai, ökonómiai kutatási eredmé­nyekhez — mondja erről. — A gazda­ságirányítás, a gazdaságosság kérdései­ben új szemlélettel ismerkedtünk meg. Számunkra az is sokat jelent, hogy szakembereink eljuthattak Magyaror­szágra. A vetőmagtermesztés területén látok olyan együttműködési lehetősé­geket, amelyek mindkét félnek kölcsö­nösen hasznára válhatnak. A mi szem­pontúkból két nagyon fontos ered­ményt említek: a zöldbabtechnológia átvételét és a paradicsomfajtákat, ame­lyeket Báldy Bélajiemesített. A Kecs­kemét—Szikrai Állami Gazdaságon keresztül Szeretnénk más megyei gaz­daságokkal is kapcsolatot kiépíteni, és ugyanígy segítségére lehetünk Kubá­ban a szikraiaknak is. Az együttműködést szeretnék foly­tatni. de azért Sanchez igazgatót is job­ban foglalkoztatják a napi gondok. Például az, hogy a kubai vezétés hatá­rozata szerint a mezőgazdaságban javí­tani kell a talaj-előkészítő munkák mi­nőségét. A közellátás javításából is ki kell vennie részét a gazdaságnak. Ha­vannában, a bóklászó turistának is szembetűnően, megindult a rekonst­rukció, felújítják a régi épületéket, a külső kerületekben pedig új emeletes házakat húznak fel. Az építkezéseken dolgozó mikrobrigádokat, amelyek tagjait különböző vállalatoktól tobo­rozták, központi konyhákon étkezte­tik. A konyhák ellátásának egyik fele­lőse az Április 19. gazdaság, 400 hektá­ron termelik majd erre a célra a zöld­ségféléket. Sanchez igazgatótól búcsúzáskor egy-egy cukornádvágó kést kapunk, „Patinás” tokban, megfelelően hasz­nált állapotban, hogy otthon akár rá is foghassuk: ezzel valamikor még cukor­nádat vágtak. Az igazgató nem mond­ja, de lehet, hogy éppen a több éves együttműködés során tapasztalta; a magyar vendégeknek igy az igazE Használtan, kopottan, mögéje képzel­ve valami izgalmas romantikat, ami tu­lajdonképpen soha nem volt és ma sincs Kubában. Machete-vel vagy nél­küle, de az eredményekért itt is „csak” dolgozni kell. Magyar Ágnes • Dél körül a „vörös földön” is ebédszünet van. SZOKA TLAN DÖNTÉS Téeszből szakszövetkezet Fordult a világ a magyar szövetkeze­ti mozgalomban. Január elsejétől szak- szövetkezetként gazdálkodik a Tompái Kossuth Termelőszövetkezet. Ez az el­ső példa a hazai gyakorlatban, hogy egy úgynevezett magasabb szövetkezé- si forma egyszerűbbé alakul. VoTtakép- pen erről van szó, bármennyire is szo­katlan a dolog első hallásra. Az 1978- ban megjelent Szövetkezeti enciklopé­dia így fogalmaz: mezőgazdasági ter­melői típusú szövetkezeti forma a szak- szövetkezet is, a mezőgazdasági terme­lésre alakult szövetkezetnek ez az egy­szerűbb formája. A parasztemberek, a szövetkezeti szakemberek még jól em­lékeznek arra, hogy a hatvanas évek elején, a szövetkezetek szervezésekor a szakszövetkezeteket csupán átmeneti formának, középútnak tekintették a kollektivizálás és a magángazdálkodás között. Később ez a szigorú megítélés enyhült, de legalábbis kevesebbet be­széltünk róla, ugyanakkor az arányok alig változtak: a termelőszövetkezetek száma meghaladja az ezerkétszázat, szakszövetkezetből pedig csak hatva- nat tartanak nyilván. Mi indokolta? A tompaiak megtörték az eddigi gyakorlatot. Miért döntöttek az átala­kulás mellett? Erre valószínűleg a gaz­dálkodás eredményei adnak választ. A 27 aranykoronás földeken dolgozó termelőszövetkezet egy évtizede még kiemelkedő eredményeket ért el, a múlt évet pedig mintegy 6-7 millió forintos veszteséggel zárják, A gazdaság vezetői a tavaly megválasztott elnök irányítá­sával elemezték ennek az okait, s ha­marosan kiderült, hogy a termelőszö­vetkezet termelési szerkezete nem kor­szerűsödött, nem igazodott a megvál­tozott körülményekhez; tartották a veszteséget termelő ágazatokat is; meg­osztottá vált a vezetés. A bajokból való kilábalás legrövidebb útjának azt tar­tották, ha egyszerűbb formában, szak- szövetkezetként dolgoznak tovább. Az elhatározás persze nem szikra­ként pattant ki a tompái téesztagok fejéből, hanem csatlakoztak egy frissen kidolgozott országos koncepcióhoz. A mezőgazdaság 1990-ig szóló mun­kaprogramja a vállalati, szövetkezeti korszerűsítést is napirendre tűzi. A mi­nisztérium ismertetője szerint: „az el­következendő években indokolt ese­tekre korlátozva — a jogi szabályozás eszközeivel lehetővé kívánjuk tenni, hogy azokban a termelőszövetkezetek­ben, ahol az eredményes nagyüzemi gazdálkodás feltételei hiányoznak, a termelés kisebb-nagyobb hányada a ta­gok bérleten alapuló gazdaságában, ta­gi kockázati alapon folyjék, ennek ér­dekében biztosítani kell az egyszerűbb szövetkezeti formák létrehozását, pél­dául, hogy a téeszek szakszövetkezetté alakulhassanak.” A rossz földeken E hivatalos megfogalmazásból szinte természetszerűen következik, hogy el­sősorban nem azok a termelőszövetke­zetek alakulnak át szakszövetkezetté, amelyeknek a gyenge vezetés miatt ala­csony hatékonyságú a gazdálkodásuk, hanem a rossz termőhelyi adottságú közösségek választják majd az egysze­rűbb szövetkezeti formát. S ez az átala­kulás nem visszaminősülést jelent a számukra, hanem a legfontosabb ter­melőeszközzel, a földdel való hatéko­nyabb gazdálkodás lehetőségét. Ezt a formát már a szövetkezetek megalaku­lásakor is többen választották volna, mint ahányan megtehették; de az el­képzelést a helyi tekintélyelv, a szelí- debb vagy erőszakosabb rábeszélés ke­resztezte. Sok helyütt a szakszövetke­zetek nemcsak egyszerűbb, hanem ala­csonyabb rendű formának is tartották, s a mezőgazdaság kollektivizálását ak­kor tekintették befejezettnek, hfl terme­lőszövetkezet működött a községben. A felsorolások megyénként változ­tak. Bács-Kiskunban például kezdet­ben is hagyták a tagok szabadabb vá­lasztását, s az ország szakszövetkezete­inek mintegy fele jelenleg is ebben a megyében gazdálkodik. A szakszövet­kezetek negyedszázados útjuk során bi­zonyították is életképességüket. A kis­kunsági termelőszövetkezetek területi szövetségéhez tartozó téeszek és szak- szövetkezetek közül a tázlári szakszö­vetkezet került a hatékonysági ranglis­ta élére a múlt évben. De elég átutazni Kecelen, vagy más, szakszövetkezeti hagyományokat ápoló községeken, s azonnal szembetűnik a falvak és lakói­nak gazdagsága, melynek fő forrása éppen a szakszövetkezet. Voltaképpen csodálkozmi sem lehet ezen, hiszen a jórészt tagi gazdálkodáson alapuló szakszövetkezetekben erős az egyéni érdekeltség, s a szervezeti forma is jól igazodik a természeti adottságokhoz. Újabbak követhetik A sikereket még erősíti is, hogy a szakszövetkezetek sok, számukra hát­rányos megkülönböztetéssel gazdál­kodtak. Ingadozott megítélésük, ebből következően változott szabályozásuk, s ez természetszerűen a szövetkezeti ta­gok létszámára, munkakedvére, gaz­dálkodására is hatással volt. A nehéz­ségeken azonban mindig úrrá lettek, ez volt az érdekük, hiszen a család jöve­delme egyenes arányban változott a gazdálkodás eredményességével. A szakszövetkezetek jövőjének fon­tos állomása, hogy kedvezően megvál­tozott megítélésük, az eddigi termelő- szövetkezetként működő közösségek átalakulhatnak, választhatják ezt a for­mát. A becslések szerint az idén mint­egy 20-40 termelőszövetkezet él is az újabb lehetőséggel. A negyedszázados tapasztalatokból viszont az is követke­zik, hogy a megújuló szövetkezeti for­ma egyszersmind stabilabb megítélést és szabályozást is vár. V. J. A MUNKA ÉS AZ ÉLÉT TELJESSÉGE T elepvezető Érsekcsanádon Az Érsekcsanádi Búzakalász Tsz tojótelepének fiatal vezetője, Nagy József nem hord magával órát. Reggel, mielőtt munkába indul, megnézi othon, napközben tájékoztatja az időérzéke, ha ráfigyel egyáltalán. A delet a gyomra jelzi, munkaideje végét pedig az, hogy arra a napra nincs több munkája. Ha szállítás van, az az éjszakába is belenyúlhat. A két hónapos technológiai szünetben — amikor a tojóállo­mányt lecserélik és az ólakat fertőtlenítik — előfordul, hogy már délután hazamegy. Nagy József nem rabja a munkájának. Solt Árpád, a szövetkezet elnöke mégis azt mondja róla: „Nem azt nézi, meddig terjed a kötelessége, annál többet nyújt”. Pedig az a napi kötelesség sem kevés. • Nagy József— aki többet nyújt, mint amennyi a kötelessége. Exportra csomagolják a tojást. Ha a ba­romfi számára ideálisak a körül­mények - mai gyarázza a telep­vezető —, ha jól ettek, ittak, ha megfelelő a klí­ma, szóval, ha jól érzik magukat, akkor szorgalma­san tojnak. Ez a legalapvetőbb, amit mi, a telep dolgozói elérhe­tünk. Ehhez az állandóan ismét­lődő, semmi vál­tozatosságot nem nyújtó, de pon­tosságot. igénylő munkához kitar­tás kell. De még ez sem garancia a jó eredményhez, hiszen az alap­anyag azaz: a jérce —, a táp, a takarmány, a sze­mes termény mi­nősége; ez utób­bit az időjárás, te­hát számtalan más tényező is befolyásolja. Ennek megelőzéséhez állandó figyelem kell, illetve, ha mégis bekövetkezik, a baj okának gyors-felismerésére, orvoslásá­ra van szükség. Mindehhez pedig a szakmája ala­pos ismeretére, sőt szeretetére is! Nem ez a szakmám, eredetileg növényvédő szakmérnök vagyok. An­nak idején azért ezt a szakot választot­tam, mert az egyetemen ez volt a legne­hezebb, ehhez kellett a legtöbbet tanul­ni. Túl nagy elképzeléseim voltak róla. Amíg a képzettséget megszereztem, va­lóban többet kaptam mi, növényvé- dősök az ismeretek halmazából na­gyobb részt sajátítottunk el, mint má­sok , de ebből keveset hasznosítot­tam a gyakorlatban. Sajnos, azt kellett tapasztalnom, hogy az üzemek nem tu­lajdonítanak akkora jelentőséget en­nek a munkának, mint kellene, nem (Pásztor Zoltán felvétele) használják ki a tudományág adta lehe­tőségeket. Én pedig nem szeretek fél­gőzzel dolgozni, Mivel megnősültem és feleségemmel Érsekcsanádra költöz­tünk, munkahelyet is változtatnom kel­lett. Amikor a helyi tsz elnöke, Solt Árpád megkérdezte tőlem, vállalnám-e a tojótelep vezetését, először meghök­kentem, de rövid gondolkodás után örömmel mondtam igent. Ez tíz évvel ezelőtt történt. Gondolom, nekiesett a szakköny­ve knek . . .? Pontosan így volt! Nekiestem a szakkönyveknek, folyóiratoknak, nap­közben dolgoztam, tervezgettem. Mi alakítottuk ki a technológiát ezen belül csak a tartástechnológia volt adott —, mi választottuk ki a tojófaj­tát: a Shaver St. 288 fajta mellett dön­töttünk. Ez egy kistermetű, fehér tyúk, nem elterjedt megyénkben, tudomá­som szerint nem foglalkozik vele más üzem. így nekünk kellett kiismernünk a fajta igényeit a takarmányozásban, tartásban, valamint a teljesítőképessé­gét. Bár fehér héjú a tojása, amitől a vásárlók idegenkednek, s így nehezebb értékesíteni a barna héjúnál, anyagilag mégis ezzel a tojófajtával éri meg fog­lalkozni. Persze, ha jól csináljuk ... Tehát kedvére való munkára talált ebben a szövetkezetben. Mintha azok közé tartozna, akik akkor érzik jól ma­gukat, ha feladatuk meghaladja azt a szintet, amit már elértek. — Ez csakugyan így van, de nem mindegy, mi az a feladat. Telepünkön hosszú ideig nem volt megfelelő műsza­ki gárda, így még a szerelési munkák szervezése, irányítása, ellenőrzése is rám maradt. Jobb híján ebbe a szak­mába is bele kellett kóstolnom, műsza- _ ki könyveket bújnom, olyap műszaki megoldásokat is nekem kellett kitalál­nom, amelyek kifejezetten a gépészekre tartoztak volna. A legjobban mégis ak­kor szenvedtem, amikor a katalógu­sokból össze kellett állítanom a követ­kező évi alkatrész-megrendelést... Most már nem fenyeget hasonló ve­szély, van műszaki vezetőnk. — Gondolom, rosszul eshetett ez a nemszeretem munka, mivel a második gazdaságtól vette el az időt. Nincs második gazdaságunk. Azért, hogy évi 30- 40 ezer forinttal több legyen a bevételünk, nem dolgo­zunk látástól vakulásig. Évekig a felesé­gem szüleinél laktunk, három éve köl­töztünk a saját otthonunkba. Az építke­zésben a szülők, az OTP, a tsz segítettek bennünket. Mostanában kezdjük égy kicsit utolérni magunkat, egyik-másik kölcsönt már visszafizettük. Árra nagy gondot fordítottunk a kezdettől a felesé­gemmel, hogy munka után családi életet éljünk. A gyerekeket segítjük a tanulás­ban, ha kell kitűnő tanuló mindkettő , de a velük való foglalkozás nem me­rül ki ennyiben. Sokat beszélgetünk, nyáron strandolunk, kirándulunk. Együtt vagyunk. Nem fabrikáltunk eh­hez filozófiát, nem gyártunk elveket. Ne­künk ez belső igényünk, számunkra így teljes az élet. Almást Márta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom